Mivel itt a kutyák lelkéről van szó, ezért egy kérdést szeretnék föltenni. Aki tud vagy szeretne segíteni az kérem írjon. Szóval, nekem van egy 11 hónapos sharpeiem, erről a fajtáról tudni kell, hogy genetikailag úgy van beprogramozva, hogy utálja a vizet. Ha séta közben a járdán van 2 csepp víz, képes 5 méteres kerülőt tenni, hogy nehogy vizes legyen. Mivel lakásban él, ezért néha meg kell füröszteni. Na, hogy ekkor mit "élünk" meg mind a ketten!!! Akkor imádja a vizet amikor az itatójában van. Ilyenkor szürcsöl, az egész pofija, nyaka, orra tiszta víz nem zavarja. De, ha fürdésre kerül a sor akkor úgy vonyít, mint akit nyúznak. Nem értem miért????!!!!!
Amikor még kicsi volt imádott pancsolni. Soha nem ijesztgettük, nem öntöttük le váratlanul, nem csápoltuk be, sőt még a fürdő vizét is mindig langyosra engedem meg. Fürdetés menete: 1.Bele teszem a kádjába, ekkor már nyugtalan, 2.Bevizezem a bundáját, -vonyítás, 3. samponozás,- imádja, 4. öblítés,- ismét őrült hadakozás vonyítás, 5. szárítás törölgetés,- mégjobban imádja, sőt még le is fexik, hízeleg.
Utána látom rajta, hogy nagyon boldog, mert ugrándozik hozza a játékait, játszunk, zsiványkodik, bújik. Szóval nem az van, hogy beül a kuckójába és egész este ki sem mozdul. Nem értem! Fürödni, meg kell, néha. Nem fog lelkileg sérülni valamilyen szinte ettől? Aki volt/ van ilyen helyzetben kérem írjon! Imádom a kutyám és csak jót akarok neki, de nem tudom hogyan segíthetném ki ebből a "vízfélelemből".
* Légy hűséges.
* Szundits egyet, és nyujtózkodj jó nagyot, mielőtt felkelsz.
* Ha szeretteid hazatérnek, rohanj eléjük, hogy üdvözöld őket.
* Szaladgálj, játssz és bohóckodj naponta.
* Soha ne hagyd ki, ha egy vidám kirándulásra van lehetőséged.
* Mellőzd a harapást, ha egy egyszerű morgás is megteszi.
* Soha ne játszd magad olyannak, amilyen nem vagy.
* Mindegy, milyen gyakran szidnak, ne duzzogj miatta. Fuss egy kört, és légy újra barátságos.
* Forró napokon igyál sok vizet, és feküdj ki egy árnyas fa alá.
* Ha az, amit keresel, el van temetve, akkor áss, amíg meg nem találod.
* Ha boldog vagy, táncolj körbe!
* Ha valakinek rossz napja van, maradj csendben, ülj le mellé, és finoman hízelegj neki.
Azt hiszem, ehhez a témához, az itt kialakult vitához nagyon illik Mária Füveskönyvéből az alábbi, kommentár nélkül: "Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.Hazug próféták és otromba,komisz emberek azok,akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű,fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet,mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt. "
Nevelés kérdése az egész. Nálunk pl. a kutya nem tartózkodhat a konyhában, amikor mi eszünk, hogy ne koldulhasson. Akkor a helyére küldöm, és Ő ezt szépen megszokta. Nem követelőzik, nem csorog a nyála és nem hisztizik, bármennyire finom illatokat érezzen is.
Szerintem létezik átmenet a "kutyának kuss a neve" és az "ő előbb kap kaját mint bárki más" között... Én is imádom a kutyámat, de szerintem az, hogy vele kapcsolatban sok olyat megteszek, amit más emberekkel kapcsolatban nem, elsősorban annak köszönhető, hogy ő egy kutya, míg a többiek emberek. Nyilvánvalóan másféle bánásmódot igényelnek, bár a legtöbb gazdi beleesik abba az örök hibába, hogy a kutyát emberszámba veszi. Nem követem a topiknyitó magatartását, de abszolút meg tudom érteni. Az ordító unoka nyilván túlzás volt.
Egyébként praktikus okai is lehetnek annak, hogy a kutya kap előbb vacsorát. Addig is békén hagy amíg eszik és nem lógnak kocsányon a szemei a tányérod láttán....:)
Ugye a nyitót is elolvastad? Ez a topic kivételesen nem a kutya mellőzéséről, hanem a kutyának adott-kutyától kapott szeretetről szól. Nem lehetne, hogy inkább édesanyád topicoljon helyetted? Szerintem őt mindenki örömmel üvdözölné. És akkor talán a szellemileg alultáplált olvtársaknak köszönhetően háttérbe vonult topicnyitó is visszatérne, és mesélne a "dögről". Bár igaz ami igaz, ennek inkább az Állatiban a helye.
Elég új vagyok még a forumon belül és csak olvasgatok, de nem birtam ki, hogy ne szoljak hozzá a témához.
Sajnos - és ez főleg az én édesanyám korosztályára igaz!!! (50 és afölött) - az emberek hajalamosak a kutyákat jobban szeretni, mint az embereket, mert kiábrándulnak, megutálják az embereket, mert bántják őket, stb. Ugyanakkor ez nagyrészt - tapasztalat beszél belőlem - azért is van, mert képtelenek az emberekhez alkalmazkodni. Ez nem az emberek hibája. De nem is a mi dolgunk megítélni őket.. Ahogy édesanyám példájából is jól tudom, ez nem ennyire egyszerű, hogy rá lehessen mondani egy problémát.. ez általában hosszú, hosszú évek alatt kialakult mély dolog, aminek a genetikától kezdve a gyermekkoron át a felnőtt korban ért csalódásokig mindenféle összetevője van. Édesanyám együtt alszik a kutyájával és ugy kezeli, mintha ember lenne. A másik kutya - aki az enyém is volt - körülbelül 2 hónapja lett elaltattatva, mert már nagyon beteg volt. Ő még mindig sír utána és nem birja kiheverni.. ő nem az egyetlen ilyen ember akit ismerek, de tökéletes iskolapéldája ennek!
Amikor kiderült hogy allergiás vagyok a macskaszőrre, nekem kellett költöznöm, nem az állatoknak.
Most van kutyám, külön tőle. Kertben. Foglalkozom azokkal akikkel együtt élek, és mielőtt a kutyának enni adok, a párom elé teszek kávét, vagy reggelit - mikor hogy jön ki a lépés. Nekem fontos a kutyám, nagyon szeretem, de nem fontosabb azoknál az embereknél, akiket szeretek és a családomnak nevezem. Mert nem mi vagyunk a kutyáé, hanem ő a mi kutyánk, amitől függetlenül kijár neki is bizonyos fokú tisztelet, hatalmas odafigyelés, akárcsak egy gyereknek. Felelősség kell hozzá is. De azért azt a különbségtételt illik megtenni, hogy ha a kutya és a család éhes, akkor előbb a család kapjon enni. Én rendszeresen adok a kutyának, minden reggel 8 körül és este 8 körül kap enni, de előforul hogy van +-1 óra eltérés, a kutya még sosem tett érte szemrehányást. A séta este 7 körül van, de előfordult már hogy 6-kor, vagy 8-kor vittem ki, mert egyéb elfoglaltságaim voltak. Nem sértődött meg, ugyanúgy örült neki, és nem boritotta fel a napját sem...
Én is hazasietek ha a kutyának etetés van, és ha nyüszit kint kimegyek megnézni mi a baja, de azért nem dobom el azt, ami a kezemben van. Ha vendégek vannak nálunk - amik legtöbbször nem az én vendégeim - türelmesen megvárom hogy elmenjenek, kinálom őket valamivel, akkor is ha nyűg, mert igy illik.
Ezek azok a dolgok, amikre azok az emberek nem képesek, akik teljesen alávetik magukat a kutyának. Édesanyám a kutyával soha nem kiabál, velem még a telefonba is (pedig nem beszélünk egymással minden nap). De ezzel nem lehet mit csinálni. Talán anyukám majd megváltozik valamennyire ha gyerekem lesz, mert az mégiscsak az unokája, de már ehhez sem fűzök komoly reményt inkább! Szintén tapasztalat, hogy a legtöbb ilyen ember ettől nem változik meg.
Minden emberben a lehetséges bántást látják és a kutya számukra az egyetlen, akivel azért nem is kell kiabálni és veszekedni, mert nem szólnak vissza. Édesanyám pl. kajálás után vitte mindig sétálni a kutyáját. Igaz az nem német dog volt, de nagytestű kutya.. műtötték is 6 évesen bélcsavarodással szerencsétlen állatot. És hogy miért akkor? Mert ezek az emberek nem képesek következetesen nevelni se kutyát, se gyereket. Ha a kutya szomorúan néz ők nem keménykednek. Ők nem veszik fel a kutya elől a kaját ha nem eszi meg, pedig ezzel hatalmas hibát követnek el. Ők arra mennek séta közben, amerre a kutya szeretne, és náluk a kutya megy be előre az ajtón, mert "hát végül is kijár neki a tisztelet".. de ez mind mind mind hiba, és ezért a kutya a fejükre nő és soha de soha nem is fogják tisztelni az embert, hanem kutyatársnak tekintik, mert azzá is válik az ilyen ember. Elkutyásodik és éppen csak az marad a különbség közte és a kutya között, hogy a kutya továbbra sem veszekszik a többi emberrel sem...
Nem találom a Lujza-említette topicot. Csak azt dobja ki a gépem, hogy hogyan mérgezzem meg a szomszédom, pedig régebbrôl rémlik, hogy vót egy kutyamérgezôs cím is.
Na mindegy. Elég gáz lehet. Olvastam már itt-ott pár hasonló jellegű hozzászólást és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a kutyák iránti szimpátiát egyesek személyes sértésnek veszik. Mintha bizony attól félnének, hogy ha elharapózik a kutyaszeretet, nem lesz elég "normális fazon", aki majd ôket szereti, átadja a helyét a villamoson, meg ilyenek.
Remélem nem veszi a lelkére! Csak bele kell olvasni némelyik kedves olvtársnak a hozzászólásaiba, és mindjárt lehet következtetni a jellemére! Akik mindenről csak combtőtől köldökig gondolkodnak, a deréktól felfelé már szédítő magasság a számukra!
Nyugodtan szeresd csak a kutyádat és ne törődj az olyanokkal, mint harm2. Mindenkit gyűlöl, aki mást is tud szeretni magán kívül. Provokál, félremagyaráz, kötözködik. Csak azt nem értem, ha annyira utálja a kutyákat(állatokat) és azok tartóit, akkor mi a fenének olvas el minden olyan topicot, ahol állatokról (kutyák előnyben) van szó! De még ha csak olvasná! Ő hozzá is szól, tudod? :-(((((
"De tudod mit te is le vagy... Inkább a kutyám mint, hogy egy ilyen emberrel szóváltsak. "
Nagyon helyes. Ne is válts szót velem. Továbbmegyek. Egyáltalnán ne is vált szót emberrel. Csak kutyával. Ne is foglalkozz vele, ha valamiért sír, ordít az unokád, inkább a kutyust símogassad tovább. Csak ne csodálkozz, ha majd a temetéseden nem lesznek ott az unokáid. Esetleg a gyermekeid sem.
