Szinte az összes őskori, ókori kultúrában központi szerepe volt az áldozásnak.
Úgy tudom a magasra fejlődött kultúrákban már nem volt emberáldozat, emlitve például az ókori Kínát. Ami az áldozatokat megszüntette, az talán Jézus színrelépése, vagyis a kereszténység kezdete.
Az áldozatokra jellemző, hogy a legjobbat, és a legszebbet, az ártatlant áldozzák fel az isteneknek. (Így a kevésbé szép és jó viszi tovább a géneket, bár ez csak egy apró megjegyzés akart lenni.)
Az áldozatokat nem lehet racionális szemmel nézni, mert akkor csak annyi marad, hogy évezredekig az ember nem jött rá mekkora marhaságot csinál. Szerintem akkor más volt a világ, más a légkör, ezetleg láthattak olyat az ősök amit mi nem. A mai ember általában képtelen elfogadni, felfogni ezt. Azt mondja primitívek, buták, és állatiasak voltak, és ezzel elintézi az egészet. De aki bele tudja élni magát a történelembe, az szerintem nem nézi le az őseit. (ahogy csávó manapság lenézi nagyanyját.)
- Mi járhatott évezredekig az emberek fejében?
- Valóban volt-e jótékony hatása az áldozásnak?
- Ha nem érezték volna hogy van értelme, miért csinálták?
- Elítélendő-e az áldozat az emberáldozat? Ez nagyban függ attól, hogy az ember a halált véglegesnek tekinti-e. Vagy hogy mi a további sorsuk az áldozatoknak. Nyilván az őskori-ókori ember másban hitt mint a keresztény, vagy az ateista.
Kicsit kitérve az Azték-Spanyol háborúra. Az indiánokat nem tudták a spanyolok meggyőzni az igazságukról (hogy az áldozat micsoda rettenetes dolog), inkább kiirtották őket. És ezt a "förtelmes" kultúrát a kereszténység zászlója alatt, a földel tették egyenlővé, és (nem találom a szót) vérbefolytották.
Mellesleg Jézus is azt mondta :
"Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem hogy békét hozzak, hanem kardot." Mt 10,34
Persze én sem akarom visszahozni az áldozattételt, de ti a történelem ismerői, írjátok le amit tudtok amit gondoltok a témáról!
