nahat:)
nemtudom a tobbi lany (no) hogy one vele, de neha magamsem tudom Ldonteni, hogy mi lenne a yo...karrier vagy feszek...
1 biztos, nelkuletek nem menne egy nonek se, hogy otthonis es a szakmajaban is 1forman yol megallja a helyet:) szal...a fele erdem a tietek lesz, ha kitor a nouralom:)
es...nelkuletek dogunalom lenne a vilag:)
Persze, dehát most van ma!
Én meg én vagyok, nem a selyemkesztyűs ükunokám!
A világ meg változik!
Nem ez volt tegnap, nem ez lesz holnap!
Ekkor és ez van!
Nekem jöhet!
A nő pont olyan, mint a világ ma:
kiszámíthatatlan, leigázhatatlan, intelligens, de ösztön vezérelt, buja és csodálatos.
Egy ilyen világban csak egy ilyen lény mutathat utat.
De azért mi is kellünk neki!
Részemről szívesen segítek, hogy igazi Nők lehessenek!
Megadom magam!
Nekik!
Nem ez lesz az emberiség történelmében az első eset, hogy a nők egyenrangúak, esetleg fontosabb szereplők lesznek, mint a férfiak. Amikor a bogyó volt a fő táplálék, akkortájt is ez a módi járta. Aztán jött a mammutvadászat. Ahogy észrevettem, a legtöbb dolog mindig ingadozik két valami között, mint a szinusz függvény. Mindig lesznek forradalmárok, mert semmi sem jó úgy, ahogy van.
Figyelem! A következőkben látszólag sovoniszta megnyilvánulások és durva általánosítások lesznek. Légyszi az ezek mögötti lényeget próbáljátok figyelni. Stílusbeli különbségekre szeretnék rávilágítani, nem pedig leszólni egyik vagy másik nemet.
A témanyitó érdekes, sok igazságot tartalmaz, és persze talán téves következtetést is. A férfiak szemében(!) a nők mindigis olyanok voltak, hogy a háttérből irányították a környezetüket. Ez a vélemény járja a földgolyóbis miden pontján élő férfiaknál. III. Napóleont rendszeresen csúfolta is a nép emiatt, de Hunyadi Mátyásnál sem volt más a helyzet. Most csupán annyi történt, hogy a nők sok olyan szerepbe bejutottak, ahonnan idáig jogtalanul távoltartották őket. Az uralom alá hajtandó (elnézést, túl erős megfogalmazás) terület megnövekedett.
Jelenleg a politika színpadán sajnos még kuriózumnak számítanak a nők, így lehetséges az, hogy fényes üstökösként száguldanak felfelé. Ez egy hajtóerő a nőknek, hogy íme, betörtem a férfiak világába, én a gyönge, törékeny nádszál (ez a nőket a legkevésbé sem jellemzi). A férfiak egy része meg röhög, hogyha sok nő lesz, akkor úgyis azzal lesznek elfoglalva, hogy kikaparják egymás szemét az uralmi hatókörért vívott harcban. Tehát nem lesz nőuralom.
A másik a tanulmányi eredmények kérdése. Saját tapasztalataim azt támasztják alá, hogy a lányok tanulmányi eredményei csakugyan jobbak, ebből azonban csak az derül ki, hogy a tananyagot szorgalmasan megtanulták. Ebből azonban hiba lenne bármilyen tudásra vonatkozó következtetést levonni, mivel a tananyag egy valós feladat elvégzéséhez szükséges tudásnak csak töredékét tartalmazza, másrészt az oktatási intézményekben ritkán tudják a valódi tudást mérni, tudás nélküli magolással is jó jegyeket lehet kapni. Tapasztalataim szerint a fiúk kisebb része hajlandó magolni, viszont a szakmai tudásuk a tananyagon túlmenően szélesebb körű. Ez persze csak egy nem korrekt megfigyeléseken alapuló statisztika, de arra következtetek, hogy a fiúk fegyelmezetlenek a tanulásban. Szerencsésebb lenne az oktatási intézményekben a valódi tudást, szakmai intelligenciát mérni, mint a tananyag elsajátítását, és akkor valószínűleg jóval kiegyenlítettebb lenne a kép, ráadásul valósághű is.
1, Sem a nok, sem a ferfiak szemelyiszama nem kezdodik sehogy, mert nincs mar olyan, hogy szemelyi szam....
2, Ha lenne meg szemelyi szam, akkor a noke 4-el, a ferfiake 3-al kezdodne, mert a 00-s vegu evekben a definicio szerint valtas volt, hogy lehessen tudni a szemelyi szam alapjan, hogy 100 eves az illeto vagy ujszulott.
Na persze a mult evszadbol visszamaradt oskovuletek szemelyi szama az maradt volna 1-es meg 2-es. :-)
1, Sem a nok, sem a ferfiak szemelyiszama nem kezdodik sehogy, mert nincs mar olyan, hogy szemelyi szam....
2, Ha lenne meg szemelyi szam, akkor a noke 4-el, a ferfiake 3-al kezdodne, mert a 00-s vegu evekben a definicio szerint valtas volt, hogy lehessen tudni a szemelyi szam alapjan, hogy 100 eves az illeto vagy ujszulott.
Na persze a mult evszadbol visszamaradt oskovuletek szemelyi szama az maradt volna 1-es meg 2-es. :-)
Nahat, nagyon erdekes:) azert, szerintem nem lenne felesleges yol vegignezni, hogy az eddigi hozzaszolasok mekkora resze szarmazik noktol:)
Talan nem kene annyira felfujni a dolgot, lehet, hogy igy lesz a bolhabol elefant?:)
Mint ha csak a Törzsasztalra szánta volna Kasza László a Népszabdság újságírója a cikket, melyet minden kommentár nélkül vitaindítóként idézek a hétfői számból.
Remélem, nem prófétál :)
NaNe
"Jönnek a nők! – lepett meg a hírrel a Le Figaro. Én meg azt hittem, hogy Éváék már régen, a paradicsomi eset óta köztünk vannak. De lap felvilágosít: a nők hamarosan nem „köztünk”, hanem „felettünk”, férfiak felett lesznek. Ennek egyik biztos jelét abban látja, hogy Jacqes Chirac konzervatív gaulle-ista pártja – történetében először – nőt választott elnökévé. És nem is akármilyet. Az 53 éves Michéle Alliot-Marie személyében okosat, csinost, öntudatost. Olyat, aki szinte a teljes pártelnökség akarata ellenére nyert annak a Chiracnak jelöltje (természetesen férfi) ellen, aki szűkebb hazája, Corréze bisztróinak törzsasztalánál szívesen emeli poharát a régi lovassági mondással: „Asszonyainkra, lovainkra és azokra, akik felszállnak rájuk.”
És mindez csak a kezdet! – int a Le Figaro: a szocialista kormány törvényjavaslatot fogadott el, hogy a pártoknak legalább annyi nőt kell jelölniük képviselőnek a parlamenti választásokon, ahány férfit. Ha nem, levonnak a támogatásukból.
A francia nem elszigetelt eset. Németországban a kereszténydemokraták következő kancellárjelöltjeként egyre többen emlegetik a mostani pártfőtitkár, Angela Merkel nevét. Európa számos országában pedig az bizonyítja a női öntudat növekedését, hogy a legtöbb esetben ők nyújtják be a válási keresetet.
A német Alice Schwarzer („foglalkozásom feminista”) szerint „úgy tűnik, ha későn is, de győz a feminizmus”. Feltehetően nem erről, hanem többről, következményeiben fontosabb dologról van szó. Arról, amit mindenekelőtt angolszász szociológusok, pszichiáterek állítanak: a nők jobban alkalmazkodnak a modern kor kihívásaihoz, mint a férfiak, így jobban érvényesülnek. Jogaikat, lehetőségeiket tehát nem a férfitársadalom „belátása”, az „igazságosság” szép, de megfoghatatlan elve garantálja, hanem a társadalmi igény, az adottságok. Szociológusok szerint ebben a világban az tud helytállni, aki képes ötvözni magában a férfi és női erényeket. Miután évszázadokon át a férfi tulajdonságait emelték eszményi szintre, nekik nehezebb átvenni a korábban lenézett női vonásokat, mint fordítva. A nők nagy előnyeként tartják számon – családban és munkahelyen – a jobb alkalmazkodó képességet. Nekik ez nem új kihívás, hiszen megedződtek abban, hogy eddig is alkalmazkodniuk kellett a férfiak foglalkozásához. Ők nem katasztrófaként vagy egyéni kudarcként élik meg a változásokat, hanem megoldandó új helyzetet látnak benne.
Az egyre inkább előtérbe kerülő nő típusa nem az ápolatlan, csak humán műveltségű, a nők sérelmeit a társadalmon jogosan (!) számon kérő klasszikus európai feminista. És nem a „férfiak likvidálását” zászlajára tűző, 1968-as radikális amerikai irányzat. Szakmailag jól képzett, nő voltával tisztában lévő és annak erényeit, előnyeit tudatosan kihasználó, öntudatos típus. A munkahelyén sikeres, de nem fintorog, ha háztartási munkáról van szó. Sőt büszke arra, hogy főzni is jól tud.
A nők tudatosan készülnek erre a szerepre. A nagy ipari országok adatai szerint az általános és középiskolákban a lányok tanulmányi eredménye jobb a fiukénál. Az egyetemeken aránylag több a „kitűnően” végző nő, mint férfi.
Susan Faludi amerikai szociológus nagy feltűnést keltő könyvében (Az amerikai férfiak megcsalása) kifejti, hogy a férfitársadalom általában rosszul és minél alacsonyabb műveltségű, annál roszszabbul éli meg ezeket a változásokat. Nehezen viseli el, hogy a korábban csak neki fenntartott területekre is behatolnak a nők (katonaság stb.) Sokan veszélyeztetve érzik családfői, családfenntartó pozíciójuk adta uralkodó szerepüket. Tragédia, hogy mindenek előtt azok az alacsonyabb műveltségű férfiak ragaszkodnak ehhez, akik képzettség hiányában a legkevésbé tudnak megfelelni saját férfiideáljuknak. Viselkedési mintájuk – beleértve a fiatal generációt is – a régi: legyen asztalon a vacsora, aztán sör, tévé. Az ugyancsak munkavállaló feleség pedig dolgozza le otthon a második műszakot is.
Frederic Hayward amerikai pszichiáter a férfiakat nyomasztó változásokkal magyarázza az ijesztő méreteket öltő potencia zavart szexuális életükben (a 25–50 év közötti amerikai férfiak 61 százalékánál!), az alkoholizmust és a már tizenéves fiuknál is tapasztalható agressziót a „minden bajt okozó” nők ellen. "
