Sziasztok!
Én Jan Fennell módszerére esküszök...azaz át kell vennie mindenkinek a vezér szerepét, még pedig a testbeszéddel. Ez egy olyan nyelv, amit a kutyák tökéletesen meg fognak érteni..... Általában minden baj forrása az, hogy a kutya úgy érzi övé a vezérség feladata, de a mai világban túl sok inger éri és nem bír megbírkózni vélt feladatával, ettől aztán elképesztő dolgokat pródukálnak.... Olvastam egy kutyáról, aki kirágta tégláig a falat, annyira a gazdi után akart menni..... Egy hét alatt leszokott az összes rossz szokásáról, pedig csak a 4 alapvető szabályt csinálták vel meg, amivel átvették a vezér szerepet, így a kutya megnyugodott, nem nyomasztotta felelősség....
Én most kezdtem el a kutyámmal és mit mondjak... hamar rájött, h most már én vagyok a főnök.....Pedig nagyon nehéz volt egy két dolgot türelmesen végig csinálni..
Ne felejtsétek el: A kutya számára mindennél fontosabb, h egy hierarchikus biztonságos csoportban éljen..... a biztonságot a vezér adja...ő adja az ételt...ha a gazdi lesz a falka vezér utána már minden gyerekjáték....
Olvassátok és fogadjátok meg a leírtakat:
Jan Fennell: Kutyapszichológia - Tanuljunk meg kutyául!
Szerintem nincs "csodafegyver". Pontosabban olyan nincs, ami minden esetben minden ebre egyformán hat. A tiedre a morgás, másra a vízzel való lespriccelés, megint másra a hangos rákiáltás -- és ahány kutya, annyiféle hatásos reakció. A trükk egyszerü: ahogy előttem írták, meg kell tudni találni a közös hullámhosszot.
Talán mégvalami. A kutyáknak remek radajuk van arra, hogy felfogják, mikor véresen komoly a gazdi akarata. Ilyenkor meglepően gyorsan szoktak szótfogadni. Ezeket a szitukat kellene valahogy önmagadnál nyakon csípni és tudatosan használni.
A kutyaként gondolkodás, viselkedés, kommunkiáció az, ami csodafegyver. Meg kell találni a közös hangot. Meg kell tanulni részben kutyaként kommunikálni. Ha jól tudom ilyesmi van a Jan Fennell: Kutyapszichológia könyvben is (ezt sajnos még nem olvastam el). Szóval ezeket a dolgokat nyugodtan lehet tovább gondolni.
Szerinted mi jár az én kutyám fejében, amikor a párom esti jóéjtpuszijától nagyon szeretne megmenteni engem?
Némi magán off: nem alszunk egy ágyban. A párommal. Sem:)
Praktice az akció a következőképpen fest: eb melletetm ül /fexik, kedvesem közeledik, eb pedig ugrik egyet, morog, kaffant, majd mindenkit "megpuszilgat" - talán bocsánatot kér az undokságért? :)
A magam részéről ilyenkor visszamorgok. A párom is.
Nem diliztünk be - de egyedül ez használ. Tényleg. Sok esetben egyéb fegyelmezős szitukban is. Morgás után jó kutya lesz belőle, féltékenység (?) megszűnik.
A póráz érdekes dolog. A legtöbb kutya sokkal magabiztosabbnak érzi magát tőle. Gyakori, hogy egy kutya, amelyik pórázon agresszív, nagy legény, ha elengedik, hirtelen tud viselkedni. Viszont némely esetben a póráz be is hergeli a kutyát azzal, hogy húzza vonja, rángatja a gazdit és viszont, ezáltal belehergelődik az agresszív viselkedésbe, ezután pedig azt fogja, akit ér.
Egy érdekes dolgot figyeltem meg a saját kutyám esetében, amely valamennyire modellezni tudja az említett szituációt. Kutyám találkozott egy kölyökkutyával, és megpróbált odamenni hozzá, ismerkedni én pedig épp nem figyeltem. Ő pedig szépen elvontatott, megcsúsztam. Ekkor dühömben elkaptam a grabancát és a bőrénél fogva rántottam vissza. Erre ő gyorsan odanyúlt a kölyökhöz,pedig amúgy eszébe sem jutott volna, hogy agresszív legyen, csak ismerkedni akart.
Szóval a lényeg az, hogy szabadon másképp viselkedik, mint pórázon, ahol érzi a kontaktust, ami magabiztosságot ad neki és egyben élénkíti a harcikdevet.
A védelmezésben is lehet valami, bizonyos kutyák esetében... bár az enyéimnek eszébe sem jutna ilyesmi, míg előző kutyámra fokozottan jellemző volt. Mindenesetre a társadalmi normák alapján ez sem kívánatos dolog egy családi/hobbi kutya esetében.
Valahol mindenki elkezdi a kutyázást. És általában az első kutyáján tanulja meg az ember az alapokat, ez pedig azt vonja maga után, hogy rengeteg dolgot el is hibáz, amit következő kutyájánál már talán nem. Persze vannak sokan, akiket nem érdekel a dolog, nem akarnak tanulni, kommunkiálni... na az ilyeneknek tényleg nem való kutya.
De mivel a kutyám verekedést kezdeményez olyan kutyákkal is akik nem is akarnak verekedni, sőt menekülnének, ezért attól tartok, nem hagyná olyan hamar annyiban :(
Ez az, ami nekem nagyon - nagyon ismerős.
Elolvastam minden javaslatot, nagyon tanulságos volt - ráadásul teljesen logikus.
Tk. akadnak bajok az én következetességemmel - ez az olvasottak fényében bizonyos.
Gyanús, hogy valóban engem védelmezhet -pórázon - a többi kutyától.
De akkor is, amikor többi kutyák fényév távolságra, tehát akár 50 - 150 méterre vannak tőlünk, vagy éppenséggel nem is látszanak...?
Azt én is milliószor tapasztaltam, hogy a gazdik nagy része jobban járna, ha aranyhalat tartana - ők nem esznek embert és kutyát akkor sem, ha a gazdijuk nem érti őket:)
Nyilván kevesebb antiszociális, még kutya nyelven sem értő eb volna, ha gazdik vennék a fáradtságot és figyelnének a blökikre - ezt ők is megteszik velünk, sokkal -sokkal jobban...
No igen, ez az amit lehet, én sem bírnék cérnával... azt hiszem bennem is nagyon bennem van, hogy a verekedést ne tűrjem semmi szín alatt, akár az én, akár a másik kutyáját fenyegetné veszély.
De mivel a kutyám verekedést kezdeményez olyan kutyákkal is akik nem is akarnak verekedni, sőt menekülnének, ezért attól tartok, nem hagyná olyan hamar annyiban :(
Igen, azért kétségtelen hogy az is szerepet játszik a dologban, hogy a többi kutyás hogy viszonyul a rangsor dologhoz. Ezért célszerü kialakítani egy ismerős társaságot, ahol nagyjából az azonos nevelési módszert követik, mert sokat lehet rontani. Nekem volt ismerős kutyásom, akinek az ebkéje egy ilyen rangsor vita után lenyomta a másik kutyát, aki megadta magát. Abban a pillanatban a győztes kutya gazdája elhuzta onnan az ebkéjét és lefogta, mert féltette, hogy kárt tesz a másikban. Ezt az alul levő kutya ugy értelmezhette, hogy nem volt teljes a veresége és utánakapott a győztesnek és komoly sebet ejtett rajta, mivel az le volt fogva és az ő gazdija oda sem mert nézni. Attól a pillanattól kezdve a győztes kutya soha többet nem vett tudomást semmilyen megadásról és tényleg kerülniük kellett minden konkurens kant, mert vérre menő afférjai voltak.
Szóval aki domináns ebet tart, sokat kell tapasztalnia, de szerintem azért nem minden reménytelen. Meg aztán tudni kell különbséget tenni valóban rangsor vita és egyéb nézeteltérés között. Az utóbbi általában kaja és szuka miatt szokott előfordulni. Ezeket valóban csírájában kell elfojtani, de inkább megelőzni.
Igen, valószínüleg nagy mértékben az én hibám is volt. Említett kutyám kis korában rendszeresen játszott más kutyákkal, szukával is, kannal is (amúgy verekedőssel is), viszont nem jártunk vele kutyaóvodába (akkor még nem volt a környékünkön) és 8-9 hónapos kora után, amikor már kicsit vehemensebbé kezdett válni, leálltunk a kanokkal való játékról. Ehhez az is közrejátszott, hogy volt aki egy sima játék során már azt nézte, hol vérzik a kutyája :( Tehát pont a legrosszabkor tettünk egy rossz döntést, aminek viseljük a következményét.
A közösségünkben nem preferált a verekedés, általában már csírájában megpróbáljuk elfojtani. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy sokaknak nem céljuk, hogy kutyájuk barátságos legyen minden más kutyával.
Ami biztos, ha újra kölyköm lesz, akkor erre nagy hangsúlyt fogok fektetni.
g-krisz, te tapasztalt kutyásnak látszol. Megkérdezhetem, miért nem hagyod a rangsorvitát eldőlni? Egyszer balhé van, de aztán mindegyik el szokta fogadni az eredményt. Solkmindent el lehet várni egy kutyától, de hogy a többi kutya feletti rangsort a gazdi döntse el, azt már kevésbé. A szocializáltsághoz ez is hozzá tartozik. Te magad sem engedsz bárkinek, gondolom, feléd is ki kell érdemelni az ilyesmit. A rosszul szocializáltság szerintem ott kezdődik, hogy nem áll le a rangsor vita eldőlése után sem. De ez többnyire a gazdi hibája, aki nem szoktatta ehhez hozzá.
Mégvalami, domináns kutyáknál gyakori, hogy pórázon éppen téged akar megvédeni a másik kutyától. Ha szabadon van, akkor mindenki vigyázzon magára - a kutyaetikett.
Szerintem pont az ilyen deviáns, problémás kutyák számára a legfontosabb a kutyasuli. Vannak dolgok, fogások, trükkök, amik szinte nem írhatók le. Azon kívül a legtapasztaltabb kutyás is akkor tud szerencsés tanácsot/ötletet írni, ha lájta a kutyát, illetve a reakcióit. Ha fegyelmezésnél a keménység nem segít, próbáld meg vízzel nyakon önteni. Otthon egy pohár víz, vagy spricni. De előtte mindig a megfelelő vezényszó, mint "nem szabad", "erezd", "csönd". stb. Ettől többnyire megsértődnek és megjegyzik. A kekeckedés a többi kutyával elsősorban a póráz miatt van. Meg kell tanulnia viselkedni a többi kutyával és ez nem megy másként, csak szabadon. Lehet, hogy félelmetesnek látszik, ha vicsorogva/hörögve/ugatva nekiront a másiknak, de egyáltalán nem biztos, hogy komoly baj lenne belőle. Ezt legjobban kivédeni a másik kutya tudja. Nomost általában a kutyás gazdik nem szeretik az ilyen tapasztalatszerzést, ezért is lenne jobb a kutyasuli, ahova tapasztaltabb kutyák is járnak, akik sokkal hatásosabban rendszabályozzák meg a blökidet és tanítják meg a kutyaetikettre. Merthogy van ám ilyen! De ezt pórázon nem lehet megatanulnia, csak ismételni tudom.
A póráz berántás a láb melleti követésnél jó, ahogy korábban írták. Az is fontos, hogyha kiadsz vezényszót, azt hajtasd is végre, ha az ég a földdel össze is szakad. Ezért aztán vigyázz, mikor milyen vezényszót adsz ki. Ha látod, hogy nincs esélyed végrehajtatni, inkább ne szólj, mert ez is jobb, mint rászólni és hagyni nem szót fogadni.
Futtasd ki jól a kutyád és ismétlem, vidd sokat kutyatársaságba, lehetőleg olyanok közé, akik nem féltik az ebeket. Ismétlem, ne aggódj, nem fogják egymás megenni, viszont megtanulja tisztelni a többi ebet is.
Az agresszió gyakran okoz komolya gondokat, nem egy kutyát ismerek, akinél nem látok rá túl sok esélyt, hogy ennek leküzdésében sikerrel járjanak. Sajnos nem kell messze mennem, az én egyik kutyámnál ugyanis olyan probléma van, lévén domináns kan kutya, keresi a bunyót más kankutyákkal. Szukákkal, kölykökkel nincs probléma, de felnőtt kan kutya esetén az sem szükséges, hogy a másik ferde szemmel nézzen rá. Mivel egyébként fegyelmezett, képzett kutya, a munkában nem érezzük ennek hátrányát. Viszont sosem engedhetem szabadon más kan kutya társaságában. Ezzel lassan kezdek megbékélni, bár időnként megkísérlek tenni ellene, eddig sikertelenül. Egyébként az elég általános dolog, hogy kan kutyák egymás között el akarják dönteni az erőviszonyokat.
Olyan kutyát is ismerek, amely a kölyökkori szocializáció teljes hiánya miatt felnőtt korára rendkívül agresszívvá vált más kutyákkal szemben. Ezek sajnos olyan dolgok, amik kölyökkorban el lettek rontva, többé-kevésbé helyrehozhatatlanul. Az emberekkel való bizalmatlanság pedig lehet, hogy a kölyökkori megpróbáltatások számlájára írható. Erre a problémára részleges megoldást csak az adhat, ha a kutyával megismertetsz minél több embert, akinek sikerül őt megnyernie jutalomfalattal, vagy egyéb kecsegtető dolog segítségével. Így talán sikerülhet elérni, hogy kissé jobban bízzon az emberekben.
A fejlődési rendellenesség tekintetében nem tudok mit mondani, de attól, hogy agresszív, még nyugodtan viheted suliba, sőt. Vannak olyan kutyaiskolák, ahol a problémás kutyákra külön odafigyelnek, érdemes lehet felvenni a kapcsolatot eggyel.
Még egy dolog merült fel bennem, ami a szabadon való sétához lehet segítséggel. Egy manapság elég vitatott kiképzési eszköz, sajnos sokan ok nélkül előítélettel viseltetnek iránta, pedig valójában nagyon hasznos lehet bizonyos esetekben. Ez az elektromos nyakörv. Ennek tulajdonképpen egyik felhasználási módja lehet az, ha egy olyan kutyával szeretnél szabadon sétálni, aki amúgy nem megbízhatóan behívható. Viszont nagyon vigyázni kell a használatával, mert könnyen lehet hibázni vele. Fontos, hogy előbb a kutyával megértessük, mit jelent a "Behívás" gyakorlat, a "Hozzám!" vezényszó, utána pedig nagyon fokozatosan szoktassuk hozzá magához a nyakörbhöz. Általában egy hónap alatt el lehet érni, hogy maximálisan megbízhatóan be lehessen hívni, a legtöbb - eddig komoly nehézséget jelentő - szituációban is.
A klikker bámulatos dolgokra képes a kapcsolatépítés terén, csak ajánlani tudom, nemrég jelent meg a könyv, amire alább hivatkoztam. Annak segítségével, vagy a www.klikker.hu -n levő cikkek segítségével el lehet sajátítani az alapokat.
Érdekes dolgok ezek... Magam is igyekeztem motiváció elven együttműködni az eddigi kutyáimmal. Akad tapasztalatom, sőt -eddig - azt gondoltam, értek némiképp hozzájuk. Aztán jött Ő, a "deviáns" - és rá kellett jönnöm, hogy van még mit tanulni...:))))
Nagyon találó, amit a kommunikációról írsz - ennél a bolondos rosszaságnál kizárólag így tudtam eredményeket elérni eddig.
Fizikai erőszak -ami max grabancrázás és erős visszarántás - nulla eredménnyel jár, noha következetes vagyok. Ő nagyon kemény kutya: fájdalmat, fiz. ingereket remekül visel - nyilván megszokta anno.
Ül - fekszik, visszajön, kb három nap alatt tanulta meg otthon, kicsit később már kint is tudta. Tál, csont, játék az én döntésem, eddig oké.
De az általános, totálisan támadó jellegű ellenszenv minden kutya -és a számára ellenszenves emberek irányában - eddig nekem megfejthetetlen... Kutyasuli elvetése részint emiatt történik, részint meg azért, mert sajnos fizikai és stressz szempontból valamelyest kímélni kell őt egy fejlődési rendellenesség okán.
Nyilván nem engedem póráz nélkül sehová - nappal. Rohangászás nálunk éjszaka lehetséges, gyér ember - kutya forgalom mellett. De ez neki sem jó. Példa: póráz rajta, séta - melynek során persze többnyire húz - majd, ha véletlenül épp akkor trappol ki egy kapualjból egy blöki, amikor mi is ott járunk: azonnal balhé van. Egyéb kutyuk meg nem értik, miért is...? Ilyen szempontból tökmindegy, h feszül - e a póráz vagy sem.
Ha - amint írod - egy éves koráig nem lehetett jó sorsa, akkori élményei valószínüleg erős befolyással vannak mostani viselkedésére. Lehet, hogy bizonyos dolgokon sosem fogja magát olyan mértékben túltenni, mint ha kölyökkorától fogva jó körülmények között nőtt volna fel.
Egyik módszer lehet, mint ahogy Spillo is írta, kemény 'par force' módszerrel lebüntetni bármilyen nem kívánatos tevékenységét. Ennél a módszernél rendkívül fontos az időzítés és a következetesség. Ha egyszer szigorú vagy, máskor is annak kell lenned, mert ha nem vagy következetes, a kutya nem fog komolyan venni. A másik dolog az időzítés: a büntetésnek csak akkor van értelme, ha rövid, érthető és azonnal bekövetkezik, amint "bűncselekményen" érted a kutyát.
Másik irányzat, ami sokkal humánusabb, esetleg örömet is okozhat a kutyusnak (is) az, ha megpróbálsz kommunkiálni vele, megértetni vele dolgokat, illetve motiváltan elérni, hogy azt csinálja, amit szeretnél. Vannak ugyan olyan alkalmak, amikor elengedhetetlen egy erős rántás, vagy grabancrázás, de sokan elfelejtik, hogy pozitív megerősítést is adjanak. Sokkal szebb, amikor a kutya nem azért csinál / nem csinál dolgokat, mert retteg az esetleges büntetéstől, hanem azért mert élvezi, vagy az esetleges jutalom ellenében hajlandó engedelmeskedni.
Vannak nagyon érdekes és hatékony módszerek amelyeket érdemes megismerni. Kár, hogy elvetettétek a kutyaiskolát, hiszen személyesen egy tapasztalt szakembertől a legjobb ezeket elsajátítani, látatlanban nehéz jókat mondani. Érdemes könyvekből is tájékozódni, csak néhányat említenék:
Ekard Lind - Játszva motiváljuk kutyánkat!
Jan Fennell - Kutyapszichológia
Karen Pryor - Klikkerképzés kutyáknak
Az ajtónál ill kajánál levő elsőbbség kérdése véleményem szerint csak apróságok, amelyeknek nem feltétlenül tulajdonítok nagy hangsúlyt, Amit én elvárok a kutyáimtól, hogy a tálhoz csak engedéllyel nyúlhatnak, és bármikor elvehetem tőlük, és a kapun csak engedéllyel léphetnek ki. Az hogy előttem, vagy utánam, számomra lényegtelen.
Van minékünk egy kb 3 éves, okos, értelmes, ám rendkívül öntörvényű ebünk.
Azon kívül, hogy játszótéri fajtagyőztes - típusára nézvést - némi német juhász, labrador, jagd terrier, roti jellegzetesség figyelhető meg rajta. Kb 30 kiló.
Úgy egy éves korig, mielőtt hozzánk került - nehéz élete lehetett. De nyílt, szertelen habitusú így is - nem az a megszeppent fajta:)
Bajok a következők:
pórázon ezerrel húz, klasszikusan ugatja a motorosokat (mióta egyszer majdnem elütötték), akár feszül a póráz, akár nem, sőt ha nincs rajta, akkor is mániákusan le akarja győzni az összes többi ebet, aki az útjába kerül. Támad, csak úgy, a semmiért.
Sajnos megkülönböztetett figyelemmel viseltet a neki ellenszenves emberek irányában is.
Petra kutyát ilyen módon képtelenség szabadon engedni.
Ütni nem akarom - a régebbi életében kapott eleget - grabancrázás hatástalan, jutalmazós nevelés esetén (pedig feladathoz köthetően jutalmazom kizárólag - pedig újult erőre kap a dominanciája, ami enélkül is több az átlagtól.
Szuka. Okos, tanulékony, imádjuk egymást - csak rettentő fárasztó tulajdonságokkal bír.
Ha akad vki köztetek, akinek van regula ötkete, ossza meg velem, pls.
