A települési önkormányzati választásokkal egy időre esik a kisebbségi önkormányzati választások is, de lényegesen eltérő módon, mint ahogy történt ez eddig.
Tizenkét kényszerszülte év szerb égisz alatt, identitástudatom megőrzsével született bunyevácként.
Igen, főként a kisebbségi törvény kényszerített erre, de nem csak az!
Tizenkét ével ezelőtt érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy valamilyen formában szolgáljuk bunyevácaink érdekét úgy, hogy az ne asszimilációs keretek között történjék.
Hahh, mennyiel egyszerűbb lett volna beállni a jól tejelő sorba, és "bunyevác/horvát" mellkasomat döngetve vegyülni azok közé, kik azóta is folyamatos élvezői annak a bőségszarunak, ami politikai indíttatásból ontja számukra a javakat.
Nem, én nagy marha, inkább kitettem magam mindenféle övönaluli támadásoknak, mindenféle leszerbezéseknek, mindenféle ínséges időszakoknak.
olt ahogy volt, én büszke agyok marhaságomra, és nem bánom, hogy így történt.
Mint mondottam feljebb: "de nem csak az!".
Így igaz! Ugyanis én tizenkét évvel ezelőtt nem csak a kisebbségi törény tartalmát tartottam hazugnak, hanem azt a körülményt is rendkívül méltatlannak ítéltem, ami a délszláv konfliktus miatt alakult ki a szerbekkel szemben.
Divattá vált köpködni a szerbeket, kollektív köntös alá vonva őket a világ leggyalázatosabb gazembereinek beállíta őket, amiben hatalmas szerepet töltött be a habzó pofájú összmédiánk, na és velük együtt akkori politikusaink is nem kis számban.
Ugyanakkor meg dédelgetetten szeretett kedves jószomszédi barátunk lett Horvátország, amit még a jól ismert Kalasnyikov-friggyel is megpecsételtünk.
Felháborított a szerb nép iránti méltatlanság, és a bunyevác törődésen kívül ez is nagyban közrejátszott abban, hogy miután megtudtam, miszerint 1994-ben nem indul senki Baján annak érdekében, hogy szerb kisebbségi önkormányzatot alapítson, pár lelkes barátom bevonásával képviselőnek jelöltettük magunkat, és az akkori választás eredményeként szerb kisebbségi képviselőnek választottak bennünket.
Nem tudtam elviselni azt a módit, mely a szerb nép kollektív bűneként rótta fel a történéseket tengeren túli karmesteri irányítással a világ, na de legyen a világ olyan amilyen, engem leginkább az irritált, hogy mi magyarok is felültünk a divatos lóra, viselkedésünk éveken át sokmindennek tekinthető, csak szomszédként éppen tisztességesnek nem, elég, ha csak arra a szemenszedett hazugságra utalok, miszerint államunk nem asszisztált a bombákat szóró repülők földünkről történő felszállásához, és eközben hónapokon át hallottuk dübörögni éjjel és nappal a fejünk felett röpülő bombázók jelenlétét.
Nehezen tudtunk szemlesütés nélkül találkozni jugoszláv ismerőseinkkel, barátainkkal, rokonainkkal.
Nos, a velük szembeni tisztelet volt az egyik mozgatórugója annak, hogy igenis képiselje valaki Baján ezt a népet is (ne csak a cigány, a horvát, és a német részesüljön ebben), egy félelemmel teli időszak kellős közepén.
Úgy vélem nem tévedek, ha ezt most utólag nagy dolognak ítélem, hiszen valóban az is volt, amit a későbbiek során éppen azok a Baján és környékünkön élő szeb nemzetiségű emberek igazoltak vissza, kik számtalan alkalommal fejezték ki emiatt hálájukat.
Büszke vagyok arra, hogy a tizenkét év első négy évében elnökként szolgálhattam egy olyan átmeneti időszakot, ami a későbbiek során megszokottságával lágyabbá vált.
Ebbe a lájtosabb közegbe helyezte el ülepét az engem követő szerb kisebbségi elnök, ki családi/baráti teamjével egy, a hálát hírből sem ismerő kétes egzisztenciájú pravoszláv pópa durva konspirációjával jutott ehhez a lehetőséghez.
És lám, erről jut eszembe az a nyolc évvel ezelőtti történet, melyhez hasonló ma Garán bontogatja szárnyát, lévén az új elnök első dobása vajh' mi kellett, hogy legyen, mint hogy sikkasztással megádolva indítson eljárást a személyem ellen.
Aminek olyannyira nem volt semmi alapja, hogy a hosszú hónapokig húzódó eljárás végére, ami határozatban rögzítve cáfolta az ellenem felhozott vádakat, még az engem megillető cirka 250-300 ezer forinthoz sem tudtam hozzájutni, ami a ciklusidőt befejező időszak tekintetében költségtérítésként illetett volna.
Ekkor annyira megundorodtam mindentől, hogy még egy viszonteljárás indítására sem maradt elég erőm és energiám, inkább hagytam veszni mindent a fészkes fenébe.
Mindez azzal járt együtt, hogy 1998-tól napjainkig úgy vagyok megválasztott szerb kisebbségi képiselője városomnak, hogy mindvégig elhatárolódtam attól a testülettől, mely működésével kapcsolatban nem alaptalanul voltak és vannak fenntartásaim, no de Baján szinte minden megtehető, ahogy az ország az, úgy Baja is egy következmények nélküli város.
Nyolc éven át egy fillérrel sem részesültem mindabból, ami a bajai szerb kisebbségi önkormányzatnak jutott működésre és egyéb célokra.
De nyolc éven át, ekként is lelkiismeretesen gyakoroltam képviselői mivoltomat, nem egy esetben szép eredményeket elérve, szép eredményekhez asszisztálva.
Miközben a saját egzisztenciám romokban hever, miközben lényegében nincstelenné váltam, amire számomra az sem vigasz, hogy ilyen időket élünk, nem én vagyok az egyedüli, akit ilyen helyzetbe sodort a sors.
De bűnözővé nem váltam, viselem sorsomat abban a reményben, hogy csak-csak fordul az a fránya kerék, csak-csak megtalálom ismét azt az utat, amit sokadmagammal megérdemlek azok helyett a méltatlanságok helyett, melyek nem utolsósorban hiszékenységemnek köszönhetők.
Odáig már eljutottam, hogy mások helyett leginkább magamban bízzak, lévén ordas idők képesek ordassá változtatni olyanokat is nem kis számban, kikkel szemben mindig is bizalommal álltam, kikkel szemben bizalommal állunk.
Én tisztelegve a múlt előtt, négy évig elnöke voltam a bajai szerb kisebbségi önkormányzatnak (tisztelgésem főként ennek az időszaknak szól, lévén ebben az időszakban tudtam legtöbbet adni a bunyevácoknak és más rászorulóknak), továbbá nyolc éven át megválasztott szerb kisebbségi képiselő voltam Bajaán úgy, hogy a két ciklusidő testületével nem voltam hajlandó együttműködni, "működésükhöz" nem oltam hajlandó asszisztálni. Az idő igazolni fogja távolságtartó óvatosságomat (amihez párosul némi finnyásság is).
Tizenkét év kisebbségi képviselőség, kényszerhelyzetből fakadó égisz alatt elég volt.
Azzal, hogy most nem szerveztem meg önmagam és mások számára az esélyt arra, hogy nagy biztonsággal képviselőkké váljunk, valahol prejudikálás, valahol egy prejudikáló optimizmus. Ugyanis én most elébe megyek a dolgoknak, bunyevác ügyünk állása alapján nagyobb esélyt adok arra, hogy a parlament jóvátételi módon belátó lesz, és javunkra fog dönteni. Hazai és nemzetközi megítélésében elhibázottnak tartanék egy ezzel ellenkező döntést, hiszen a bunyevácok összlétszámukat tekintve a magyarországi nemzetiségi paletta első harmadában "élvezik helyüket" a cigányokat, a németeket, a szlovákokat, és a mostani műhelyzet szerint horvátokat követve, hozzávetőelegesen a románokkal megegyező nagyságban. Az összes többi kevesebb, mitöbb zöme lényegesen kevesebb populációt képvisel. Bunyevácaink területi egységességéről nem is beszélve!
Tehát, én lehúztam 12 évet, de ez kisebbségi ténykedésem tekintetében folytatódik tovább, legkidomborítottabban a bunyevác nép sorsára fókuszálva.
Azzal, hogy a mostani kisebbségi önkormányzati választáson nem tudunk fáziskésés miatt részt venni, az csak a javunkat szolgálhatja, utolsó pillanatos kapkodás és káosz helyett legalább marad elegendő időnk arra a letisztulásra, ami igencsak ráfér e népre (is). Erre a népre, mely sorsában megérett arra, hogy önálló lábakon éljen, önálló léttudatról tegyen tanúbizonyságot. Hogy elváljék végre, ki hova húz, ki hova tartozik, ki minek vallja magát. Ahogy ez történt azokban az időkben, amikor még népszámlálások, választások idején megvolt a bunyevácok önálló rubrikája, önálló helye a hazai délszlávok, azaz a szerbek, a horvátok, a sokácok, a rácok, a bosnyákok között.
Én tudom, hogy mindez most számtalan érdeket sért, de azt is világosan látom a kisebbségi törvény léte óta, hogy ezen sérelmek "szenvedői" viszont a teljes bunyevác nemzetiség érdekét sértik.
Hogyne sértené olyanok érdekét, kik számára csonkává válhat az a torta, mely majszolásával nagyon szépen elvagyogatnak hosszú évek óta.
Sérti, nem sérti, ha jogunk van rá, és megvan úgy az alapos jogunk, mint az okunk erre, mi is ragaszkodunk a tortának bennünket megillető szeletére, ha tetszik ez egyeseknek, ha nem!
Mocskolódó támadásokra, áskálódásra, féltékenykedésre, irigykedésre, kishitű provokálásokra "savanyú a szőlő" mentalitás mellett akad példa garmadával, ettől még a helyzet nem változik, bizony pár egyszerű kétkezi idéki pógár "népi kezdeményezés" címszó alatt bejutott a parlamentbe. Pont! Innentől meg majd meglátjuk, hogyan lészen a tovább.
Még annyit, én lehúztam ezt a tizenkét évet anélkül, hogy visszahívtak, vagy leváltottak volna, de bizony előfordulhat az a nagy-nagy csúfság, hogy tisztségéhez méltatlan viselkedés miatt, önmagát rettenetesen nagy közmegbecsülésnek hívők valamelyikét, az utolsó pillanatokban paterolják ki fészkéből.
Ez lenne csak a nagy pofáraesés, ahogy a köznép ajka szokta az ilyen eseményt megfogalmazni.
Mivel a 12 éven át tartó kisebbségi képviselőség teremtett alapot számomra, hogy mélyebb betekintést nyerjek ebbe a hol szépséges, hol végtelenül ronda műfajba, az eddigi múlt iránti tisztesség diktálta úgy, hogy most is kísérletett tegyek indulni képviselőnek.
Ami a választási törvény módosítása miatt ez már nem egyéni kezdeményezésen alapuló, hanem jelölő szervezet által, amiben - ha jobban belegondolunk - alig van az élő gyakorlat szerint különbség, de ez egy külön témát fog képviselni.
Mivel nyolc ével ezelőtt, az akkor leköszönő szerb kisebbségi önkormányzat segítségével jött létre a Bunyevác Túlélők Egyesülete, most evidens módon az tűnt értelemszerűnek, hogy ezt az egyesületet vétessük nyilvántartásba kisebbségi jelölő szervezetként.
Még akkor is, ha jól tudtam, hogy ennek alapszabálya értelmezési különbözőségek miatt vitatható módon felel meg a törvényi elvárásoknak.
Ez az érzés beigazolódott, lévén a Bajai HelyiVálasztási Bízottság úgy látta, hogy ez a tartalom nem felel meg a 2005. évi CXIV. törvény 26. § (2) bekezdése szerint írottaknak.
Következésszerűen az egyesület részéről történő, szerb kisebbségi képiselő-jelöltkénti indításom is elutasításra került.
Ugyan az egyesület alapszabálya bizonyos elemeire hivatkozva okot látnék a fellebbezésre, de én ettől a bunyevác nép nemzeti kisebbségkénti elismertetése irányulói indítvány jelenlegi stádiuma miatt eltekintek.
Eltekintek, és kizárólag a bunyevácság majdani önálló létére fókuszálok, lévén a számításba jövő szerb kisebbségi képviselők köre zömmel változatlanul olyanokból áll, akikkel az elmúlt 8 évhez hasonló módon elképzelhetetlennek tartanám az együttműködést, nem adnám nevem ahhoz a fajta "működéshez", ami az elmúlt két ciklusidőt jellemezte.
Változatlan meggyőződésem, hogy a választási törvény kisebbségek tekintetében több elemében is elhibázott, ez részint nem kis mérvűséggel arra jó, hogy a kisebbségek asszimilálását még inkább fokozza, továbbá arra, hogy a kisebbségi önkormányzatok afféle családi vállalkozási alapokon nyugvó módon jelenjenek meg, ami számtalan majdani bírálatra, és újabb "reformokra" fog alapot teremteni és jelenteni.
Az idő igazolni fogja szavaimat, bár a bunyevác sikerben lennék olyan biztos, mint abban, hogy négy év múlva - borítékolom - már nem ez a választási törvény lesz érvényben.
Az érintőlegesen jelzett választási anomáliákra, azok részletes taglalása mellett a későbbiekben fogok visszatérni.
Mint gyanítható volt, a választási törvény változásának kisebbségekkel kapcsolatos része nem lesz anomáliáktól mentes, íme például a kisebbségi jelölő szervezetek választási bizottságok általi nyilvantartásba vételének feltételeinek megfelelése esetén, azok beadvány-előterjesztő határideje.
Mivel ez a határidő megegyezik a jelöltállítás határidejével (2006. szeptember 8-án 16:00 óra), olyan átfedés keletkezik, mely miatt utóbbi hátrányt szenved, lévén egyszerűen képtelen beleférni a rendelkezésre álló időbe.
Úgy vélem számtalan jogvita fog keletkezni ezen zűrzavarok miatt
Ugyanis a törvényalkotók abból az alaphelyzetből indultak ki, hogy minden jelölőszervezet már a kisebbségi választói névjegyzékbe általa preferált személyeket vettetett fel.
Megfeledkezve arról, hogy akadnak olyan jelölő szervezetek is, melyek az adott kisebbség jegyzékbe vett tagjai sorából kívánnak jelölteket választani, azaz arra alkalmasnak tűnő személyeket képviselői szerepkör betöltésére rábírni, hiszen jelölni csak olyan valakit lehet, ki párhuzamosan maga is kinyilvánítja ebbéli szándékát.
Máris jelzem, a Bunyevác Túlélők Egyesülete jelölteket fog állítani a soron következő kisebbségi választásokon, szerb nemzetiségi vonatkozásban.
Elképzelésünk szerint szerb-bunyevác kötődésűek indításában gondolkodunk.
Olyanokéban, kik számára egyaránt szívügy úgy a bajai és Baja környéki szerbek, mint a nagyságrendekkel nagyobb számban élő bunyevácok érdekeinek képviselete, szem előtt tartása.
Amennyiben az általunk támogatott platform jelöltjei közül kerülnek többségbe a leendő képviselők, abban az esetben a lehetőségekhez mérten az önkormányzat elnevezésében is utalni kívánunk a közös jellegre.
Úgy vélem éppen ideje már, hogy az eddig működő klikkönkormányzat helyét olyan személyi összeállítás vegye át, mely számára a közösségi érdekek felül fognak kerekedni az egyéni érdekeken.
Túl sok ember lett becsapva, félretájékoztatva, alulinformálva az utóbbi években ahhoz, hogy ne lássam elérkezettnek az időt arra, hogy rámutassak a valós helyzetre.
Mindenekelőtt ki fogom kérni a nyolc éve működő szerb önkormányzat "működésének" teljes iratanyagát betekintésre, és amint közérdeket sértő anomáliára bukkanok, habozás nélkül megteszem a szükséges lépéseket.
Szabad lázas takarításba kezdeni.
Már most felkérem azokat, akik az elmúlt évek során igénybe vették a bajai szerb önkormányzat égisze alatt működő műintézményt bármilyen jellegű rendezvényre is (a szerb templom tőszomszédságában), azok szíveskedjenek számomra erről jelzést adni némi kontroll végzés céljából.
Nem tudom mire véljem, hogy Baja tekintetében két napja nem változik szerb vonatkozásban a 69-es szám (talán frissítés hiánya), holott a települések jegyzői azonnali határozatokat hozva reagáltak a beadványokra?
Ugyanekkor bánattal tölt el, hogy az elmúlt négy év annyi keserűsget okozott némely lelkes barátomnak, hogy az elkövetkezőkben nem éreztek annyi akaraterőt, hogy ismét lépéseket tegyenek Garán szerb önkormányzat megalakítására.
Egyik részről négy év jószándékú emberek szorgalmával, másik részről négy év előzőek kihasználása mellett hebrencskedő linkeskedésre használva :(....
Kérem mindazokat, akik segítenének, de nincs idejük eljutni a polgármesteri hivatalhoz, hívjanak fel telefonon (30-209-9944), és az általuk megadott helyszínre elmegyek és nevükben leadom a kérvényt.
Amint jól nyomon követhető, ez év elején kezdeményeztük a Magyarországon élő bunyevác nép nemzeti kisebbségkénti elismertetését Országgyűlésünk által, a hatályos vonatkozó törvény segítségével.
Mivel ennek a folyamatnak a sikere, és siker esetén annak várható időpontja a jövő zenéje, ugyanakkor a kisebbségi választások kisebbségi választói jegyzékébe történő felvétel határideje a mai nap, egyértelmű, hogy a bunyevácok nem vehetnek részt a most aktuális választásokon.
Mitöbb, az időközi választást is tiltja a törvény, bár ez parlamenti hozzáálláson múlva lágyítható lehetne, hiszen ebből az aspektusból hatpárti konszenzus a jellemző.
Mivel a bunyevácok ugye nem szerepelnek az állam által elismert kisebbségek sorába, kényszer szülte módon 12 éve szerb kisebbségi képviselő vagyok, eme időintervallum első harmadában a bajai szerb kisebbségi önkormányzat elnökeként.
Most ismét e kényszerítő körülmény sodrásával válik szükségszerűvé élnem, esetleg élnünk többünknek.
Olyanoknak, kik számára az első ciklushoz hasonló módon a két testvér, a szerb és a bunyevác egyaránti képviselete volt kardinális szempont.
Sajnos nyolc éve ez nem így van, és szándékom szerint ezzen az idén változtatni szeretnék.
Ennek érdekében a következőkre kérem mindazokat a bajaiakat, kik hozzájutnak ehhez az információhoz.
Mivel minden potenciális választópolgárunk, akisebbségi választói jegyzékbe való felvételét 2006. július 15. napján 16 óráig kérheti a lakóhelye szerinti település jegyzőjétől (tehát a mai nap során), ezért arra kérem minden bajai bunyevácunkat, a bunyevácokkal szimpatizáló bajai barátainkat és ismerőseinket, hogy keressék elő a kérőlapot, vagy ha nincs meg, nyomtassák ki INNEN, és értelemszerűen kitöltve dobják be a bajai polgármesteri hivatal portájánál elhelyezett gyűjtőládába.
Hangsúlyozom: minderre ma szombaton 16 óráig áll rendelkezésre lehetőség!
Mint mondottam, elképzelésem szerint olyan képviselőket szeretnék a bajai szerb kisebbségi önkormányzat soraiban tudni, kik számára egyaránt szívügyük úgy a szerb, mint a bunyevác nép iránti törődés.
Én ebben semmi eretnekséget nem látok, lévén déli szomszédainknál, a mi Bácskánt határon túli folytatásában éppen a most regnáló szerb kormánynak köszönhető a bunyevácok olyan pozitív fogadtatása és elismerése, minek eredményeként létrejöhetett és eredményesen működhet a Bunyevác Nemzeti Tanács szabadkai székhellyel.
Kérek mindenkit, aki a nap során olvassa ezt, szíveskedjen továbbadni minden olyan ismerősének, kik számára nem közömbös egy köztünk élő nép sorsa.
A települési önkormányzati választásokkal egy időre esik a kisebbségi önkormányzati választások is, de lényegesen eltérő módon, mint ahogy történt ez eddig.
Élt Magyarországon egy kisebbségi törvény, mely létrejött 1993-ban, amit az Országgyűlés 2005-ben megváltoztatott.
Utóbbiból idézek:
"2. § (1) A települési kisebbségi önkormányzati választásokon választó és választható (a továbbiakban: kisebbségi választópolgár), aki a) a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott kisebbséghez tartozik, és a kisebbséghez tartozását vállalja és kinyilvánítja, b) magyar állampolgár, c) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkezik, és d) a kisebbségi választói jegyzékben szerepel. (2) A kisebbségi választópolgár a szavazás jogát szabad elhatározása alapján, a lakóhelye szerinti településen gyakorolhatja. (3) A kisebbségi választópolgár a választhatóság jogát szabad elhatározása alapján gyakorolhatja."
Azt írja a "d" pont, hogy "a kisebbségi választói jegyzékben szerepel".
Ugyan az eddigiek során az állam kényesen ügyelt arra, hogy állampolgárai nemzetiségi hovatartozása kinyilvánítása - egyéb személyre szabott szempontokkal együtt - statisztikai célra önkéntes alapokon nyugvó legyen (lásd: népszámlálás), de lám, most direkt olyan folyamatba kényszerítik a népet, mely nyilvántartásba vétellel jár együtt.
Mert ugye az új törvény szerint ahhoz, hogy valaki a kisebbségi választói jegyzékben szerepeljen, ki kell töltenie egy olyan kérelmet (áhh, a világért sem nyilatkozat ez), mellyel be kell battyognia az adott település jegyzőjének hivatalába (na jó, postázható is), ami alapján a jegyző dönt a kérelmező kisebbségi választói jegyzékbe vételéről.
"A kisebbségi választói jegyzékbe való felvételét 2006. június 1. napjától kezdődően 2006. július 15. napján 16 óráig kérheti a lakóhelye szerinti település jegyzőjétől a mellékelt kérelem-nyomtatványon. Kérelmét az önkormányzat épületében található gyűjtőládába dobhatja be, vagy levél útján juttathatja el a jegyzőhöz. (A levélnek július 15-ig meg kell érkeznie a jegyzőhöz.)
A választópolgár felvételét csak egy kisebbség választói jegyzékére kérheti, ellenkező esetben valamennyi kérelme érvénytelen.
A jegyző július 15-ig dönt a kérelmező kisebbségi választói jegyzékbe vételéről.
Ha Ön a kérelem-nyomtatványt hiánytalanul kitölti, továbbá magyar állampolgársággal, és a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkezik, a jegyző felveszi Önt az adott kisebbség választói jegyzékébe."
Tehát, aki ma kisebbségekre kíván szavazni, azt lényegében rákényszeríti az állam arra, hogy a helyhatósági választások választópolgáraival szemben önmagát többletköltségekbe verje, többletidejét áldozza arra, ami eddig különösebb macera nélkül zajlott egyszerűsítetten állampolgári alapjogon.
Nem más ez, mint egyes kisebbségek további elsorvasztásának jól kifundált módja, hadd híguljon tovább az a társadalom, mely nemzetiségi tarkaságával elvileg az EU sajátságos színfoltja lehetne.
