Példa okáért, előbányásztam egy közel három évvel ezelőtti írást napilunkból, a Petőfi Népéből.
Íme:
"HÍREK
PN [2003-09-13]
Megújul a nagy Csitó. Megújul a bajai Čitaonica (nagy Csitó). Muity Antal, a Bajai Bunyevác Katolikus Olvasókör elnöke arról tájékoztatta lapunkat, hogy a horvát kormány pályázatukra, a nagy Csitó újjáépítésére mintegy 6 millió forint (200 ezer horvát kuna) vissza nem térítendő támogatást hagyott jóvá. A tetőszerkezetet és a nagytermet már rendbehozták, a pályázati pénzből pedig befejezhetik a tervezett munkálatokat. Felújítják a fűtést és a vízellátást, helyreállítják a klubhelyiséget. Az egyesület elnöke bízik abban, hogy a kivitelező még idén átadja az épületet. Így jövő februári bajai bunyevác prélót már a korszerűsített intézményben tarthatják meg."
_____________________________________________
Nézzük csak, mit is ígért 2003 szeptemberében Muity Antal, aki akkor még a Bajai Bunyevác Katolikus Olvasókör elnökeként tetszelgett 6 milkával a zsebében, halomnyi szépet és jót ígérve a bajai Csitanicaként ismert, egykori Bunyevác Olvasókör épületével kapcsolatban?
Teljeskörű korszerűsített megújulást, és rövid időn belüli birtokbavételt, majd rendeltetésszerű használatot!
Mi történt ezzel szemben?
Egyáltalán, hogyan került ez az ingatlan, mely valójában a bajai bunyevácságot illetné, azokat, kik a két kezük munkájával teremtették meg maguknak ezt a kulturális célt szolgáló intézményt, olyan valakik kezébe, kik különféle praktikákkal kaparintották meg azt maguknak, ezzel olyan alapot teremtve, ami később szinte kizárólag egyéni célra pénzt fialhat?
Tehát a tárgyalt időpontban volt egy egyesület, mely pályázott, bár ezt a pályázatot tekinthetjük akár egy idegen államnál történő kuncsorgásnak is.
Pályázott és pénzt kapott. Nem is keveset: 6 millió forintot! Vissza nem térítendő támogatást, konkrétan meghatározott célra!
Hogy ez a pénz hova tűnt, azt valószínűsíthetően csak az tudná megmondani, aki kézhez vette azt.
De hogy a mi Csitanicánk (tőlünk, bunyevácoktól elrabolt Csitanica), ma egy használat nélküli romhalmaz, az is biztos, ahogy az is, hogy a beígért célra vajmi kevés fordíthatódott, bármily hangzatosan is voltak azok az ígéretek.
De vajon mi történt egyéb más is időközben, lévén az ekkor még tulajdonosként tetszelgő Bajai Bunyevác Katolikus Olvasókör, mintha az ominózus pénzzel együtt eltűnt volna.
Hogy él-e még, ki tudja, annyi bizton állítható, hogy ma egészen más a bejegyzett tulajdonosa, ez pediglen a következő: Horvát Kulturális Központ Bunyevác Olvasókör Egyesület.
Nonéda, lám ennek is ez a Muity Antal a főgóréja. Egyesületek jönnek, egyesületek mennek, Muity Antalok maradnak.
Ez az a Muity Antal egyébiránt, ki egyedi sajátossággal ruházta fel régiónkat, lévén minden törvényi tiltás ellenére, két helyen töltött be önkormányzati tisztséget, tette ezt úgy Baján, mint Bácsbokodon. Tehette, mivel a kutya nem emelt (rajtam kívül) ez ellen kifogást. Tehette, mivel ilyen téren buktatni, nem vetett volna jó fényt a vidékünkre. Tehette, mivel a horvátokkal ekként ujjat húzni, nem vetett volna jó fényt ragyogó nemzetközi kapcsolatainkra.
Nem alszik a kisördög, és felmerül bennem, vajon ez a 6 millió forint volt az egyetlen olyan támogatás, mely alapját ez az építmény képezte?
Vagy esetleg akadtak még olyan pályázatok, melyek mepumpolták, mondjuk a Várost, mondjuk a horvátok országos önkormányzatát, mondjuk a Kulturális Minisztériumot, mondjuk még a fene sem tudja kiket, és miket?
Nem tartom kizártnak, csak szándék kérdése, hogy kiderüljön.
Talán már éppen ideje lenne tüzetesen utánanézni, kik és milyen alapon bitorolnak olyan javakat, melyk közel sem biztos, hogy jogszerűen kerültek a birtokukba.
Éppen ideje már!
