Sziasztok! Mindenkit várok, akit érdekel a téma, segítségre, bátorításra lenne szüksége. A problémát ugyan kizárólag orvos kezelheti, de ez még gyerekcipőben jár, és hátha segíthetünk egymáson tippekkel, tanácsokkal!
Kicsit regi mar a topik, veletlenul talaltam meg ujra, kifejezetten az epilepsziara rakeresve. Van nekem egy kedves kis Buksim, fajtajat tekintve pumi, korat tekintve kilenc es fel, koszoni, jol van. Eleg keson, hat eves koraban jott elo rajta az epilepszia, annak is, hala istennek, egy egesz enyhe valfaja: rohamai fel evenkent jelentkeztek eleinte (mostmar 4 havonta, de ez az ertek 2 eve konstans), nagyjabol 2-3 percig tartanak, s a kutya egesz vegig maganal van, csak a motoros rendszerere huzodik ra ez az abnormalis mukodes. Nez minket, figyel, de kozben remeg a teste, kifeszulnek a vegtagjai. EEG-n sosem voltunk, mert mikor az allatorvos elkuldott minket, azt mondtak a laborban, hogy szerintuk ilyen enyhe tunetekkel nem biztos, hogy indokolt lenne a gyogyszeres kezeles. Igy joideig nem kapott semmit, majd, egy masik orvos tanacsara, napi fel tabletta rivotrilt es negyed tabletta sevenalt kapott. Tunetmentesse valt, de a majenzim-ertekei nagyon elromlottak, ugyhogy lealltunk a gyogyszerezesevel. Azota is jol van, bar sajnos a rohamok jonnek a maguk megszokott idejeben es modjan, de kulonosebb gond, szerencsenkre, nincsen.
Azert irom le a tapasztalataimat, mert hatha valaki epp azon gondolkozik a topicot olvasok kozul, hogy kell-e gyogyszer a kedvencenek, vagy sem. Nekunk, mivel nem olyan komoly a helyzet, elkerulheto a rendszeres gyogyszeres kezeles.
Ő itt Joda-4 éves kinai kopasz és bichon keverék. Nemrég jött ki rajta az epilepszia.Sajna,más baja is van:allergiás a védőoltásokra,szárazszem-betegsége van,-időnként kiütéseket kap ki tudja mitől-most meg álvemhes...Ettől függetlenül egy életvidám kis rosszaság!!!!
Ritkán jön rá az epilepszia és nem ANNYIRA durva-bár legutóbb már kissé súlyosabb volt mint először de nem habzik a szája,nem vonaglik,"csak" mindene görcsbe rándul,és ilyenkor tiszta merev mindene meg nehéz a légzése de nem veszti el az eszméletét...
A doki nyugtatót irt fel,ebből kap egy negyedet ha rájön.
1. Lehet, hogy igazad van, de én úgy tudom, hogy a keverék két fajtatiszta kutya nászából született, a korcsban pedig kettőnél több fajta génjei vannak. Akárhogy is, az biztos, hogy, nem pont én használom pejoratív felhanggal a korcs szót, különben nem egy olyan kutyát választottam volna kedvencnek-barátnak, akinek édesanyja dog-német juhász keverék, édesapja meg ismeretlen. :)
2. Nem emlékszem pontosan, hogy mit írtam, lehet, hogy pongyolán fogalmaztam. Azt írtam volna, hogy maga a betegség öröklődik? Ha igen, bocs, nyilván nem erre gondoltam.
Félre ne értsetek, nem kötözködni akarok, de nem tudom szó nélkül hagyni:
1., Bár nekem csak fajtatiszta kutyáim vannak (mit lehet tenni, ha a bobtail egy szerelem), de KEVERÉK. A korcs az amelyiknek hiányzik valamelyik testrésze. Mondjuk a lába. Ha a farokhiány is annak számít, akkor érdemes elgondolkodni a kurtított kutyásoknak. (Mindegy) És kutyakozmetikusként azt kell mondanom, hogy a legszebb vendégeim keverékek.
2., Az orvostudomány szerint az epilepszia nem öröklődő betegség, hanem csak a rá való hajlamot lehet örökölni.
Mi pedig úgy jártunk, hogy már kipróbáltunk mindent, de a kutyának még mindig heti 1-2 rohama volt (1,5órás). Annyira szenvedtünk mindannyian, hogy már el akartuk altattatni. De nem tudtuk elvinni az orvoshoz, mígnem úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk még egy dokit. Mikor elmondtuk a kórtörténetet, ő is csak széttárta a karját és azt fűzte hozzá, hogy nem tudja miért él még, hiszen az elmondottak alapján már rég alulról kellene szagolnia a gumicsontot. Azért próbáljunk meg még valamit, ígérni nem tud semmit, de ezt ez esélyt adjuk meg neki, hátha segít, hiszen már élnie sem lenne szabad.
A következőket csak igen-igen halkan és zárójelben jegyzem meg: 1 hónapja tünetmentes :))))))))))
Sziasztok! Nekem egy keverékem (na jó, korcsom) küzdött az epilepsziával, bár elméletileg náluk kisebb az esélye annak, hogy örökletes betegségben szenvednek. Ennek vagy tizenöt éve, Pepsi akkor két éves volt. Az első állatorvos azt mondta, jobb, ha elaltatjuk, de úgy döntöttünk, küzdünk, amíg van rá mód, hiszen egyébként egészséges, jó kutya volt. Végül Seduxen szirupot kapott, azt mondták, hogy a roham előtt pár nappal kezdjük adni neki (az epilepsziás roham állítólag rendszeres időközönként jelentkezik, bár ezt én nem mindig így tapasztaltam). Úgy vettem észre, hogy többnyire nagyobb terhelés, vagy izgalom után-közben jött elő.
Egy ideig kapta a nyugtatót, majd lassan elhagytuk, mert a rohamok is elmaradtak. Úgy tűnt kinőtte, bár azt mondták, ilyen nincs.
Azzal együtt, hogy én úgy gondolom, nem szabad a kutyát szenvedni hagyni, biztos vagyok benne, hogy nem szabad könnyen feladni, mert van rá esély, hogy a kutya képes együtt élni az epilepsziával, esetleg el is múlik. Gondolom minden gazda el tudja dönteni, hogy hol a határ...
Nekünk egy epilepsziás tacsink volt, úgy emlékszem 2-3 éves kora körül volt az első rohama. Ő is normál, embereknél használatos gyógyszert kapott, de aztán mivel nem sűrűn voltak rohamai, elhagytuk. Utána még párszor jelentkezett roham, az utolsó akkor, mikor éppen a pocija tele volt kiskutyákkal. Szerencsére semmi baj nem történt, és onnantól kezdve soha többé nem volt rohama, pedig utána még évekig élt.
Ave! Anno volt egy jagd terrierünk, és 5 éves kora körül kijött rajta az epilepszia... Az állatorvos felírt neki egy rendes epilapszia elleni gyógyszert (most nem jut eszembe a neve, holnap megkérdezem a tesómat) és minden nap adtunk neki. Utána még gond nélkül elélt 7 évet. Viszont ha esetleg két-három napig kimaradt a gyógyszerezés, akkor gyakran rosszul lett. Úgyhogy kezelhetó a betegség, és a kutyus is gondtalan életet élhet a továbbiakban, csak oda kell rá figyelni.