"Arra születtem, hogy megszeressenek, S megszeressem én is azt, akit lehet. Arra születtem, hogy boldog is legyek, S tovább adjam egyszer az életemet. S végül arra jöttem én a világra, Hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban. "
Kb 15 éve vagy tán több? láttam először a Hajnalban, délben, este című darabban, E.Enikővel. Aztán A padlás, West side story, és még 4-5 darab. Miért nem néztem többet? A sárga lilom volt az utolsó. Készültem a Hermelinre:( Nagy színész, istenáldotta hang, és végtelenül szerény és szimpatikus ember ment el. Siratom.
"A templom csöndje szétszakad, megszólal egy dallam, Énekel a kegyelem ígérete De könyörtelen a reggel, az ember szólni sem mer Nő a kimondatlan szavak tengere Aztán hirtelen múlik a félelem Megérted: így kell lennie Nem vagy egyedül, régóta követ Az árnyékod: halálod hírnöke.
Tudod, hogy Minden Élet Vége Halál.
Tudod, hogy Minden Ami nincsen Még Életre vár." (Ákos: Minden élet)
*-*-* Ők is jó barátok voltak.......én meg Attila miatt kezdtem el színházba járni, majd' 20 évvel ezelőtt.
Különös, mert engem is annyira megrendített, hogy meg is lepődtem rajta....úgyértem, valahogy nem is tudtam, hogy ennyire közel állt hozzám. Persze, minden ilyen halálhír megrendítő, hozzá, hogy fiatal, kiteljesedőben lévő színészi pálya, (egyre JOBB színész volt) szerelem, kisgyerek.....de mégis meglep, hogy nagyon odavagyok. Pedig sem rajongó sem ilyesmi nem voltam és mégis. Siratom. Szó szerint.
Szorítom a karod, még nem engedhetlek el Az időből kifutottunk, a Halál felfigyelt Mért ilyen sürgős, mért nem hagyott nekünk? Engedted volna, hadd maradjon velünk!
Az égi hajóra szállt fel és elment felettünk Nemzetünk színésze voltál, megköszönjük. Hideg komor világban élünk, Hongod, játékod, verseid, sosem feledjük.
A színpad soha nem volt teher Nem az élet volt a játék Tehetséged szívedből jött Igazi égi ajándék.
Elhangzik az utolsó sor És a függöny legördül Az előadás után tapszápor Ez volt a fizetségünk.
Még maradt volna velünk, befejezni művét De az idő lejárt és itt hagyta szeretett kisfiát Szegény nem ismerheti már meg édesapját Kis hazád egy emberként örökké emlékezik rád.
(Mélyen elöntött a bánat már azóta, hogy megtudtam, hogy milyen súlyos az állapota és kórházban van. Amikor előbb megláttam az indexen a halálhírét teljesen összeszorult a gyomrom. Miért ilyen fiatalon? Emlékére írtam ezt a verset. Nagy embert vesztettünk el)
A hír hallatán nekem is először ez a dal jutott eszembe a Padlásból. Abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem a Padlás premierjén anno, és már ott is és azóta mindig borsózik hátam, ha meghallom ezt a dalt tőle. Soha senki nem tudta úgy előadni mint ő.
Akinek megvan otthon cd-n vagy másképp, hallgassa meg, emlékezzen ezzel rá.
Aztán mindenki a hite szerint vonja kérdőre az Istenét, hát hiányzott ő odafent?!!!
Gimis koromban szerettem meg lassan 20 éve rádiósként a padlásból... kamaszlányként rajongtam a sármos színészért, felnőttként pedig csak nagyon szerettem és tiszteltem a művészetét.
Valahol a fényeken túl Ami szép volt, s elmúlt, újra vár Valahol, az árnyakon túl Újra befogad a távoli táj Ahol ő, aki elment már, ott kézen fog majd újra Odaérsz, hol eleven a múlt Mikor elindulsz a végtelen útra
Az elveszett játékok életre kelnek És körbe kigyúlnak a fények Ó, régen várnak ránk az örökre szépek Nincs még rá szó, Milyen az a múlt bolygó
Valahol, az alkonyon túl Hova annyi fénylő csillag hullt Valahol az álmon is túl Már a harag is a múltba simult És távol a vonzástól még nyílik másik távlat Az a hely, mit nem hagy el a fény Soha nem üzen a földi világnak
S az elégett mécsesek újra kigyúlnak És összesimulnak az évek Ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek Új ország vár, vissza sose enged már
Ott van a múltunk egy távol tájon S az elveszett éveket el lehet érni újra Nem süllyed le semmi, ha nem felejtjük el Ha élnek az emlékek még valahol
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak És megállnak végre az évek
Túl a fényeken, túl az árnyakon
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek Új bolygó vár, egy földöntúli világ Másik békés táj.
