KÖZLEMÉNY
Révész Máriusz Fidesz - MPSZ országgyűlési képviselő 2008. 09. 22-én este sajtótájékoztatót tartott és bocsánatot kért tőlem azért, mert a bíróság jogerős ítéletében megállapítást nyert, hogy Révész és a Fidesz jogsértést követtek el azzal, hogy valótlan tényt állítottak személyemmel kapcsolatosan.
Révész a sajtótájékoztatón ismét félrevezette a nyilvánosságot, mikor valótlanul azt állította, hogy „Ezt a bocsánatkérést én már Mayer Arankának jeleztem, ha elmondja, hogy miből fedezték a vételár különbözetet a szülei” „Sajnos ezt a mai napig Mayer Aranka nem tette meg”
Révész Máriusz soha semmilyen formában nem jelzett felém bocsánatkérést, és soha nem tett fel nekem kérdést az üggyel kapcsolatban. 2005-ben tartott sajtótájékoztatója előtt nem keresett fel, és nem kérdezett meg, valamint az ügy tárgyalásain sem jelent meg. A három éves per folyamán sem ő, sem jogi képviselője nem tettek fel nekem semmilyen kérdést, ezzel ellentétben viszont nem válaszoltak az én beadványomra, melyben konkrét kérdéseket tettem fel.
Írásban jelzett kérésemmel ellentétben Révész gyáva módon nem tájékoztatott a tegnap megtartott sajtótájékoztató időpontjáról, ahol ismét olyan hazugságot állított velem kapcsolatban, amire nem adott lehetőséget, hogy cáfoljam.
Budapest, 2008. szeptember 23. Mayer Aranka
Bocsánatot kért Mayer Arankától Révész Máriusz, a Fidesz országgyűlési képviselője, aki egy hétfői, budapesti sajtótájékoztatón így tett eleget a Legfelsőbb Bíróság idén júniusban hozott ítéletének.
Mindegyikőtöknek nagyon köszönöm a drukkolást és a gratulációkat is. Örülök én is, annak meg különösen, hogy vége Aztán feltétlenül szóljatok, ha meghívót kapnátok a sajtótájékoztatóra, amin Révész Máriusz bocsánatot kér, mert nem szeretnék kimaradni:-)))
Révész Máriusznak és a Fidesznek fél millió forint nem vagyoni kártérítést és kamatait kell megfizetnie Mayer Arankának. Ezt állapította meg felülvizsgálati eljárásában a Legfelsőbb Bíróság. Mayer Aranka azért perelte be a politikust és a pártot, mert egy 2006. augusztusi sajtótájékoztatón az hangzott el, hogy részt vett egy Orbán Viktorral szembeni lejárató kampányban.
Révész Máriusz Fidesz - MPSZ, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, az EnterNet 2001 Kft., valamint az EuroWeb Internet Szolgáltató Rt-alperesek elleni 2006 januárjában indult személyiségi jogi peremben a végső döntést a Legfelsőbb Bíróság IV. számú tanácsa 2008. június 18-án szerdán 10 órakor a Markó u. 16-ban fogja meghozni.
Emlékeztető:
2005 májusában tanú voltam egy sajtóperben, amelynek tétje az volt, hogy a Szárhegy Dűlő Sárazsadány-Tokaj hegyalja. Kft. ügyvéd tagja által lejegyzett és általa taggyűlési jegyzőkönyveknek nevezett iratok eredeti példányai jogilag jegyzőkönyvek-e, vagy a Kft. tagjainak nem hivatalos beszélgetései. A jogerős ítélet alapján az Élet és Irodalom című hetilapban közzétett dokumentumokban lejegyzett beszélgetések nem hivatalos taggyűléseken kerültek lejegyzésre, és a dokumentumok jogilag nem nevezhetőek a gazdasági társaság jegyzőkönyveinek.
2005 augusztusában tanúskodásom miatt a FideszMPSZ –Révész Máriusz Országgyűlési Képviselő –sajtószóvivő személyében megpróbált hitelteleníteni, de nem az ügyben, hogy az ominózus „nemtaggyűlési” jegyzőkönyvek eredeti dokumentumait tartottam-e a kezemben vagy sem, hanem hogy ezekért, a dokumentumokért fizetett-e nekem valaki, hogy Orbán Viktort lejárathassa. A Fidesz azt feltételezte, és sugallta a nyilvánosság felé, hogy korrupciós bűncselekményt követtem el. Valótlan állításait fontosnak tartotta egy sajtótájékoztató keretében az egész országgal tudatni, majd honlapján is közzétenni.
2006-ban ahelyett, hogy hatásköri szabályok alapján a Fővárosi Bíróság tárgyalta volna az általam indított személyiségi jogi pert, kirendelt egy kerületi bírósági bírót, így a pert első fokon az Óbudai Bíróságon tárgyalták. A per elsőfokú eljárása alatt semmiféle bizonyítás nem történt a Fidesz részéről arra nézve, hogy félrevezettem volna a közvéleményt, vagy nem mondtam volna igazat a bíróságon, a Parlamentben, vagy a Szólás szabadsága című TV műsorban, mint ahogy arra sem, hogy bármilyen kampányban, vagy bárki ellen irányuló korrupciós bűncselekményben részt vettem volna. Perbeli konkrét kérdéseimre az alperesek (Révész és a Fidesz) jogi képviselője nem adott választ. (hogy - melyik állításom nem volt igaz a bíróságon a Parlamentben és a TV műsorban) Révész Máriusz Országgyűlési Képviselőt a bíróság nem tartotta fontosnak idézni, így ő egyszer sem jelent meg
2007 elején az elsőfokú ítélet megállapította:
„A bíróság megállapítja, hogy az I. és a II.r. alperesek megsértették a felperes személyhez fűződő jogát - jó hírnevét- azzal, hogy valótlanul azt állították, hogy a felperest az Orbán Viktor elleni lejárató kampányban felhasználták, és azt a hamis látszatot keltették, hogy a felperes által a Budapest, II. kerületében eladott és megvásárolt ingatlanok közötti vételár különbözetet az Orbán Viktor lejáratásában érdekelt politikai erők fedezték, a felperes Orbán Viktor elleni lejárató kampányban játszott szerepére tekintettel. A bíróság eltiltja az I.. és a II. r. alperest a további jogsértéstől, és kötelezi őket a jogsértés abbahagyására. A bíróság kötelezi a IV. és az. V.r. alperest, hogy a "Mayer Aranka furcsa ingatlanszerzése: budai háztulajdonos a kisemmizett éhező" című cikk az ítélet szerint jogsértést megvalósító részének internetről való hozzáférését 15 napon belül szüntessék meg. A bíróság kötelezi az I. és a II.r. alperest. hogy 15 napon belül az ítélet rendelkező részéről sajtótájékoztató keretében, valamint a www.fideszfrakcio.hu honlapon keresztül -bocsánatkérésük kifejezése mellett- tájékoztassák a nyilvánosságot.” Fentieken túl az elsőfokú bíróság 500.000.-Ft nem vagyoni kártérítést állapított meg részemre.
A többi sérelmezett mondat tekintetében mindenféle bizonyíték nélkül az I. f. bíróság az ítéletében olyan nekem tulajdonított mondatra hivatkozott, amelyeket nemcsak, hogy soha nem mondtam, hanem amelyek egy olyan bulvárlapban jelentek meg, amire alperes a perben soha nem hivatkozott, a bulvárlapot a bíróság nem láthatta, nem is olvashatta, és így természetesen még kérdés formájában sem tette a tárgyalás részévé. Minderre a bíróság tényállást alapított, amelyben előbbieken túl még a „Szólás szabadsága” című műsorban nyilatkozó dr. Karas Mónika (Szárhegy Dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft jogi képviselője) személyemre nézve sértő szavait is részletesen szó szerint idézte.
2007 májusában fellebbezésem folytán a Fővárosi Ítélőtábla hozott ítéletet.
Az Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, és mindössze annyiban változtatott azon, hogy megállapította, hogy nem vagyok közszereplő és nem jár nekem nem vagyoni kártérítés.
Összegezve: Bár a jogsértést megállapították, de a pert elvesztettem, ami csak abból derült ki, hogy 200.000.-Ft-ot meghaladó perköltség kifizetésére köteleztek.
Révész Máriusz Fidesz – MPSZ és a Fidesz Magyar Polgári Szövetség közel egy éve nem teljesítik a jogerős ítéletet, mertaz ítélet rendelkező részéről sajtótájékoztató keretében, valamint a www.fideszfrakcio.hu honlapon keresztül bocsánatot nem kértek és bocsánatkérésük kifejezése mellett- nem tájékoztatták a nyilvánosságot.
Felülvizsgálati kérelmem az alábbi jogsérelmekre alapítottam: A hatásköri szabályok sérülése:
A törvényes bíróhoz való jog – a Bszi.tv. 11 §-ának (1) bekezdésében úgy fogalmaz, hogy „senki sem vonható el a törvényes bírájától”. A hatásköri szabályok azért sérültek, mert egy alacsonyabb szintű bírói fórum bírája járt el egy magasabb szintű bíróság hatáskörébe tartozó ügyben. Igazgatási úton egy helyi bírósági bírót hatalmaztak fel – rendeltek ki egy megyei hatáskörbe eső ügy intézésére. A Bjj. 17 § -ában rögzített, hogy kirendelésre egy éven túl nincs is törvényi lehetőség, így 2006. november 1-el kezdődően jogszabályba ütköző, azaz hatálytalan volt a perbeli kirendelés. A törvény 2003 január 1-i hatállyal megyei hatáskörbe utalta többek között a személyiségi jogi pereket, amelyek speciális szakértelmet igényelnek. Az 1999. évi CX. törvény 7. §-ához fűzött részletes indokolása szerint:
· „ A személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek esetében a törvény ugyancsak a megyei bíróság elsőfokú hatáskörét állapítja meg. E hatáskör-átcsoportosítást a védett jogtárgy fontossága indokolja, továbbá a generálklauzulákra épülő anyagi jogi szabályozás, amelyre tekintettel az egységes joggyakorlat kialakítását a koncentráltabb hatáskör jobban szolgálja.”
A kártérítés elmaradása kapcsán sérült a kérelemhez kötöttség elve és a hivatalbóliság tilalma:
A Fővárosi Ítélőtábla arra való alperesi hivatkozás hiányában, (amire az Ítélőtábla e rendelkezését alapította), nem bírálhatta volna felül az elsőfokú ítéleti döntést. A nem vagyoni kártérítést felülbíráló ítéleti rendelkezés alapján az Ítélőtábla quasi az alperesek helyett „járt el” és az alperesek által fel nem hozott jogcímek alapján hozott döntést.(Pp. 1.§. és 2.§. (4) Pp. 3.§. (2) Pp. 253. § (3) Pp. 252. § (1) és (2) Pp.235.§ (1)Törvénysértő volt a nem vagyoni kártérítés ítélőtáblai elutasítása:
A Fővárosi Ítélőtábla megsértette a felperesnek a Pp. 3. § (6) bekezdésében biztosított jogát, valamint a nem vagyoni kártérítésre vonatkozóan a rendes jogorvoslathoz való alkotmányos jogát is. Az alperesek fellebbezési indokolásának hiányában a felperes eleve meg lett fosztva attól a lehetőségtől, hogy jogi álláspontját kifejthesse, hiszen az ítélet kihirdetésével szerzett csak tudomást nem vagyoni kára „bizonyítatlansága” felől, továbbá arról, hogy közéleti funkciója hiányában az őt ért hátrány köztudomású tényként sem állapítható meg.
A Fővárosi Ítélőtábla iratellenesen hivatkozott arra, hogy a felperes „nem bizonyította, hogy az alperesek a jó hírnevének a megsértésével egyben kárt is okoztak volna”
A Fővárosi Ítélőtábla figyelmen kívül és indoklás nélkül hagyta azt is, hogy a felperes által csatolt bizonyítékokból az elsőfokú bíróság levonta a konzekvenciát is: „a jogsértést megvalósító kijelentések széles körben ismertté váltak, azok a közvéleményt a mai napig is foglalkoztatják”, továbbá hogy „A jogsértés sajtótájékoztató és internet útján történő megvalósítása együttesen járult hozzá ahhoz, hogy a felperesre vonatkozó valótlan állítások a köztudatba beépüljenek, a felperes hátrányos megítélését eredményezzék”Méginkább jogsértő az ítélőtáblai álláspont, mely szerint a felperes esetében a közéleti funkció hiányában nem vagyoni kártérítésre nincs mód.
Az Ítélőtábla e megállapításával nem kevesebbet állít, minthogy a közéleti funkciót nem betöltő személy személyiségi jogai alacsonyabb rendűek, - perbeli esetben például semmilyen -, azazkisebb értékűek a közéleti funkciót betöltő személy személyiségi jogaihoz mérten.
A Fővárosi Ítélőtábla általi differenciálás a Pp. 163. § (3) bekezdése körében, nem csupán az ilyen megkülönböztetést nem ismerő rendelkezését sérti súlyosan, de sérti egyúttal az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a bíróság előtti egyenlőség jogelvét is, valamint a 70/A § (1) bekezdése szerinti, az „egyéb helyzet” vonatkozásában kimondott megkülönböztetés tilalmának elvét is.
Perköltség jogszabálysértő megállapítása:
A Fővárosi Ítélőtábla perköltséget megállapító rendelkezései – még saját ítéleti döntéséhez viszonyítottan is – törvénysértést valósítottak meg. Nem volt vitás hogy a felperes az alpereseknek a peren kívüli rendezés tekintetében tanúsított - attól elzárkózó -magatartása miatt volt kénytelen igénybe venni a bírói utat. Az is ténykérdés, hogy az I.-II. rendű alperes a jogerős ítélet által is megállapítottan „megsértette a felperes személyiségi jogait”, vagyis felperes alappal fordult bírósághoz. Mindezek ellenére, az eljáró bíróságok a jogsérelmet elszenvedett felperest kötelezték a perköltség megfizetésére, a perre kétszeresen is okot adó, jogsértő alperesek javára, akik ráadásul az eljárás során sem ismerték el a felperesi igényt.
Az alperesek ugyanis, nem csupán azzal adtak okot a perre, hogy megsértették a felperes személyiségi jogait, hanem azért is, hogy nem adtak helyt a felperesnek a jogsértő tartalmú közlemény eltávolítására, hozzáférhetősége megszüntetésére irányuló kérelmének.
Ezek alapján jogszerűen aligha mondható ki, hogy az alperesek lennének pernyertesek a felperessel szemben, ráadásul olyan módon, hogy e „tény” utóbbi perköltség fizetési kötelezettségét eredményezné.
A perköltség viselésének felperesre való hárítását, kizárólag a Pp.80.§ (1) bekezdésében írt feltételek megvalósulása teszi lehetővé, vagyis ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri. Ezen törvényi feltételek hiányában még az egyébként pernyertesnek minősülő felperes marasztalására sincs törvényes lehetőség.
További törvénysértés valósult meg mindkét bíróság részéről annak folytán, hogy noha a részleges pernyertességre vonatkozó szabályra hivatkozással rendelkezett a perköltségről, elmulasztotta megállapítani, hogy melyik fél milyen százalékos arányban lett pernyertes.
Indokolási kötelezettség elmulasztása:
Az ítélet megalapozottságát az ítélet indoklása biztosítja, melyben a bíróságnak a helyesen megállapított tényálláson alapuló döntésének jogi okfejtését kell adnia.
A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezési érvelését több kérdés tekintetében is figyelmen kívül hagyva, nem adott választ az elsőfokú bíróság sérelmezett rendelkezéseivel szemben felvetettekre.
Tényállás hibás megállapítása, melyben a bíróságok bizonyítékként használtak fel alkalmatlan bizonyítási eszközök útján nyert információkat:
Az elsőfokú bíróság a négy tárgyalásból álló elsőfokú eljárás során mindvégig elmulasztotta személyes megjelenési kötelezettséggel idézni az I. rendű alperest Révész Máriusz Országgyűlési Képviselőt. Az I. rendű alperes személyes meghallgatása hiányában - sértve a közvetlenség elvét is -, a bíróságnak nem volt lehetősége a felmerült bizonyítékoknak a felek előadásával történő egybevetésére, amely sérti a Pp.206.§ (1) bekezdésében előírtakat.
Az elsőfokú bíróság olyan körülményeket tett a tényállás részévé, amelyeknek a per tárgyához, az alperesek jogsértő magatartásához, illetőleg a felperes ezzel összefüggésben okozott személyiségi jogainak sérelméhez, annak érvényesítéséhez, még áttételesen sem volt köze. A per eldöntése szempontjából tehát teljesen irreleváns elemekből felépítve állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást. Ezen túl a tényállás hivatkozott állításait semmilyen formában nem tette a tárgyalások részévé. A jogerős ítéleti tényállásba ugyancsak bekerült a fellebbezésben sérelmezett tényállási elemek nagy része, és további, teljesen irreleváns, a személyes adatokhoz fűződő rendelkezési jogot sértő további elemekkel lett kiegészítve.
Ítélet megalapozatlansága:
A tévesen bizonyítékként értékelt sajtóadatok, és az annak nyomán történt hibás tényállás az ítélet(ek) megalapozatlanságát eredményezte.
Sem az első, sem a másodfokú ítélet nem tett eleget e követelménynek, minthogy mindkét bíróság bizonyítékokkal alá nem támasztott ítéleti tényállást állapított meg.
Az elsőfokú bíróság tényszerűen megtörténtként állította be a különböző jogsértő közlemények tényállításait, holott azok bizonyító erővel nem rendelkező médiatudósításokon alapultak. A Fővárosi Ítélőtábla sem adott számot e bizonyítékok forrásáról illetőleg arról, hogy e tényállási elemek mire tekintettel minősülnek egyáltalán bizonyítékoknak továbbá, hogy mely bizonyítási eszközök révén jutott azokhoz.
Súlyos eljárásjogi hibának minősül, hogy mindkét eljárt bíróság elmulasztott eleget tenni annak a kötelezettségének, hogy a tényállás ítéleti előadása mellett mindenkor meg kell jelölni az arra vonatkozó bizonyítékokat. Mindezzel sérültek a Pp. 163. § (3) bekezdésében foglaltakat továbbá a 221. § (1) bekezdésében előírtakat.
Jogsértés megállapításának törvénysértő elmulasztása:
Az elsőfokú bíróság illetőleg az annak ítéleti álláspontjával egyetértő másodfokú bíróság egyaránt téves jogértelmezéssel jutott arra az ítéleti következtetésre, hogy az internetszolgáltató IV-V. rendű alperesekkel szemben nincs helye a jogsértés bírósági megállapításának. A IV-V. rendű alperes, mint internetes szolgáltató, a jogsértő tartalmú információ továbbításával és annak hozzáférhető tételével kimerítette a Ptk. 78. § (2) bekezdésében szabályozott, a jó hírnév sérelmét megvalósító törvényi tényállás egyik esetét, mégpedig: a más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tény híresztelését. „A jogsértés „híresztelés” útján való megtörténte a szolgáltató részéről nem lehet vitás, függetlenül attól, hogy azért felelősséggel nem tartozik.
Felperes fellebbezésében részletesen érvelt a IV-V. rendű alperesi magatartásnak a híresztelés törvényi tényállását kimerítő megvalósulására, illetve az adott személyiségi jogsértés objektív jellegére, ami indokolttá tette volna a jogsértés bírói megállapítását. A Fővárosi Ítélőtábla megsértette indokolási kötelezettségét amikor is a konkrét fellebbezési érvelést – anélkül, hogy cáfolta volna azt –, megválaszolatlanul hagyta.
Az elsőfokú bíróság nem állapította meg a jogsértés megtörténtét az I. rendű alperes által tartott sajtótájékoztatón elhangzottak kereset szerinti teljes körében, mert megítélése szerint az a felperes által sérelmezett állítás, amely szerint „ nem mondott igazat (más helyütt hazudott), a közvéleményt félrevezette”, olyan vélemény, értékítélet, amely a véleménynyilvánítás alkotmány által is védett szabadságának keretei között maradt, és az valótlan tényre sem utalt.
A felperes fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a bíróság e megállapítása teljes mértékben téves és megalapozatlan, figyelemmel arra, hogy a kérdéses mondat semmiképpen nem vélemény, hanem határozott tényállítás, mivel az nem a felperes negatív jelleméről, immorális emberi magatartásáról, cselekvéséről kialakított véleményt, értékítéletet tartalmaz, hanem egy tényekkel alá nem támasztott, valótlanságra hivatkozó tényállítást, amely valóságának bizonyításával az I. rendű alperes úgy a sajtótájékoztatón, mind az elsőfokú eljárás során adós maradt.
Az, hogy az elhangzott mondat – nem vitásan – tényállítás és nem értékítélet, nem okozhat elkülönítési problémát a bíróság döntési körében, hiszen valakiről azt kijelenteni, hogy egy konkrét helyen és témában nem mondott igazat (vagyis hazudott), félrevezetve a közvéleményt: nyilvánvalóan tényállítás és nem véleménynyilvánítás. A tényállítás volta épp az alperesek által tett „egyértelműen megállapítható” jelzős szerkezetből is következik, amely könnyen felcserélhető például a „tényként állítható” kifejezéssel, ami az állítottak tényszerűségét, annak valósághűségét volt hivatott alátámasztani.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 20.177/2004. számú határozatában definiálta a tény kifejezést, és kimondta, hogy az valaminek a megtörténtét, valamely cselekedetnek a megtételét, elkövetését jelenti.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési érvelés ellenére, e vonatkozásban sem indokolta meg saját - az elsőfokú ítéleti döntést helybenhagyó - rendelkezését pusztán azt a sematikus megállapítást tette, hogy „helytállóan foglalt állást” az elsőfokú bíróság e kérdés megítélésében. Ezzel a Fővárosi Ítélőtábla ismét megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét.
Becsület, emberi méltóság megsértése megállapításának megalapozatlan mellőzése:
A Legfelsőbb Bíróság megfogalmazott definíciójából (fent hivatkozott) következően, teljesen nyilvánvaló, hogy az I-II. rendű alperes a sajtótájékoztatón elhangzott valótlan és hamis látszatot keltő állításokkal, nem csupán a felperes jóhírnevét, de becsületét is megsértette. Az I-II. rendű alperes sértő állításai, való tények elhallgatásával, más tények tendenciózus átcsoportosításával és valótlan tényekre történt utalással valósították meg a felperes személyiségi jogainak sérelmét, amikor bűncselekmény elkövetésének hamis látszatát keltve a felperest emberi mivoltában megalázva, emberi méltóságát megsértve, őt méltánytalan, hátrányos helyzetbe sodorták,.
Az elsőfokú bíróság elmulasztotta a becsületsértés és az emberi méltóság sérelmének a megállapítását, ugyanakkor nem indokolta, hogy mire tekintettel mellőzte ezen megállapítások megtételét.
A Fővárosi Ítélőtábla jogszabályi lehetőség hiányában nem találta teljesíthetőnek, a kértek megállapítását, mert indokolása szerint a felperesnek ezek a jogai nem sérültek, és csak lényegesen súlyosabb sérelem esetén lett volna megállapítható az emberi méltósághoz való jog anyajogából eredő, a Ptk. 76. §-ában nevesített becsület sérelmének megállapíthatósága is.
A Fővárosi Ítélőtábla ezen álláspontja teljesen elfogadhatatlan, megalapozatlansága és az alkotmánybírósági határozatok tartalmának téves értelmezése miatt. Amennyiben a Fővárosi Ítélőtábla ítéleti döntését e vonatkozásban megalapozó – meglehetősen sajátos – értelmezése egybeesne az erre vonatkozó általános bírói gyakorlattal, úgy valótlan tény állítása, híresztelése vagy való tény hamis színben való feltüntetése útján elkövetett jogsértés, soha sem alapozná meg az emberi méltóság megsértésének megállapíthatóságát.
A hivatkozott alkotmánybírósági határozatokból azonban (beleértve a 36/2005. /X.5/ AB határozat II/1 pontja alatt felhívott 8/1990. /IV.23./ AB határozatnak a gyakorlat számára e vonatkozásban irányadó utolsó bekezdését is), nem vonható le az ítélőtáblai állásponttal azonos következtetés. Az Alkotmánybíróság összes, e jog sérelmét érintő határozatából, azaz az e tekintetben meglévő állandó gyakorlatából egyértelműen az tűnik ki, hogy az emberi méltóságot – mint minden ember veleszületett, sérthetetlen és alapvető jogát - , az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is kiterjedő jogösszehasonlító elemzés eredményeinek figyelembevételével -, fokozott jogvédelem alá helyezi.
A Fővárosi Ítélőtábla ítéleti döntésének indokolása értelmében a becsület sérelmének a kereseti illetőleg a fellebbezési kérelem szerinti megállapíthatóságát az zárta ki, hogy a felperest ért sérelem nem volt elég súlyos. Az Ítélőtábla ezen indokolása azon a ponton válik felperes számára jogsértővé, hogy a becsület sérelmét védő jogszabályhely, azaz a Ptk. 76. § -a: nem különböztet a becsületsértés megvalósulásának - a bírói megállapíthatóság feltételét jelentő - enyhébb illetőleg súlyosabb változata között.
Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI.24.) határozata szerint: „A becsület védelme az emberi méltósághoz való elidegeníthetetlen és korlátozhatatlan jog egyik vetülete”. E határozat kimondja azt is, hogy az emberi méltósághoz való jog anyajogából eredően, a becsület is alapjogi védelem alatt áll.
A Fővárosi Ítélőtábla előbbiek körében tett megállapításai az általánosan elfogadott bírói gyakorlattal teljesen szemben állóak. Ha ugyanis valakit hazugnak neveznek, korruptnak láttatják, - méghozzá az internetes közléssel elért tömeghatás felerősítésével -, nem mondható ki az jogszerűen, hogy becsülete nem csorbult, s emberi méltósága nem sérült (Alkotmány 59. § (1) bekezdése, 54. §-a és a Ptk. 76. -a)
A jogerős ítéletet Révész Máriusz Fidesz – MPSZ és a Fidesz Magyar Polgári Szövetség közel egy éve nem teljesítették, mert bocsánatkérésük elmaradt és az ítélet rendelkező részéről sajtótájékoztató keretében, valamint a www.fideszfrakcio.hu honlapon keresztül nem tájékoztatták a nyilvánosságot. Mulasztásuk további pereket eredményezett azokkal a honlapokkal szemben, akik nem tartották magukra nézve kötelező érvényűnek a jogerősen megállapított sérelmezett mondatok tekintetében azok eltávolítását.
A jogerős ítélet kézhezvételét követően személyiségi jogi pert indítottam a „Szólás szabadsága” című műsorban nyilatkozó dr. Karas Mónika ellen, mivel a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft jogi képviselője nagy nyilvánosság előtt azt állította, hogy „elkövettem a zsarolás bűncselekményét……” Jelen perbeli bíróságok ezeket az állításokat tényként kezelve, arra tényállást alapítottak. Dr. Karas Mónika 2008 májusában írt ellenkérelmében azt állítja hogy a sajtószerv által közzétett szöveg nem tőle származikés vitatja keresetemet abban a tekintetben is, hogy a „Szólás szabadsága” című televíziós műsorban egyáltalán elhangzott-e, hogy ő azt mondta, hogy felperes elkövette a zsarolást és a személyes adatokkal való visszaélést.
A Legfelsőbb Bíróság június 18-án tehát egy olyan jogerős ítélet felülvizsgálatában fog végleges döntést hozni, amelynek első és másodfokon eljárt bíróságai ítéletükben a tényállás egy részét Dr. Karas Mónika (nem vállalt) szavaira és egy soha nem látott, nem csatolt bulvárlap nekem tulajdonított mondataira alapozták. Mindezt úgy, hogy az elsőfokú eljárás alatt soha egyetlenegy tárgyaláson sem alperes sem a bíró nem tett említést sem minderről, hanem az ítéletből derült ki .
Budapest, 2008. június15. Mayer Aranka
