Azóta eltelt, valamivel több, mint három esztendő.
Azóta többször is felmerült bennem, vajon ezt a jóságosnak tűnő Pált, mi késztette olyan lépésekre, melyek nem kifejezetten emelték helyi tekintélyét.
Aztán olyankor, amikor ránézek Gara kisebbségi képviselőtestületeire, megfogalmazódik bennem a kérdés, Pálunk talán csak nem a horvátok jólismert asszimilációs szekerének útját igyekezett ekként egyengetni?
Nagyon nagy szomorúsággal töltene el, ha egy nemzet megsemmisítésének kísérletéhez asszisztált volna egy ilyen derék ember.
Bárhogyan is vagyon, innen üzenem Pálnak és a garai műhorvátoknak, kampec! Behányt a horvát bicaj. Jönnek a bunyevácok. Jönnek elfoglalni a megérdemelt helyüket. De ezek nem horvát-bunyevácok lesznek, ezek nem bunyevác-horvátok lesznek, hanem ízig-vérig nagyszerű bunyevác emberek, született bunyevácok, olyanok, akik aprópénzért nem adták el szégyenteljes módon a lelküket.
Ők lesznek majd azok, akik tagadhatatlan történelmi múltukkal a hátuk mögött büszkén andalognak majd a garai főutcán, akik egyenes derékkal fognak bemenni a templomba, a falu kocsmáiba, presszóiba, a közösségi rendezvényekre.
Akik majd a foguk közül sercintenek egyet, amikor népük árulóiba, szülői vérük megtagadóiba fognak botlani.
Nem felejtünk, tudni fogjuk kik azok, akik leköpték gyökereiket.
Kölcsön kenyér vissza jár!
Nem szívesen lennék egyszer sem, a leköpöttek bőrében, akiken örökre rajtuk marad a szégyen billoga.
Ez az a fórum, mely leggyakrabban látogatott öt topikjából, három általam nyitott moderálására felkértél, mondván, mivel neked rengeteg dolgod van, ez nagy segítséget jelentene számodra. (Szívesen vállaltam.)
No meg hát, az is terhedre volt, hogy szalonképtelen hozzászólók fegyelmezésével múlasd az idődet (amúgy valójában egyetlen ilyen akadt, na de hát az helyi közéleti személy volt - alaposan indokolt a múltidő -, és hát ugye, ismerve milyen, nem igazán kívántál ele te konfrontációba kerülni).
Rejtély, miért tűnt el szőrén-szálán?
Mivel sok munkám van benne, joggal és okkal érdeklődöm sorsa iránt.
Kiegészítés: mivel nem válaszoltál, pár nap múlva megfejeltem néhány mondattal alábbi levelemet.
Ekként:
"Ne haragudj, Pali, de annyi tiszteletet nem érdemlek meg tőled, hogy egy általad meglépett igencsak meglepő dologgal kapcsolatban, egy udvarias érdeklődő levelemre korrekt választ kapjak?
Ehhez nem kell nagy kurázsi, se annyi energia, amennyit én a fórumodra fordítottam :((…
Ugyan szánj már rám két percet az idődből, ne haljak meg teljesen hülyén.
Mijo"
Mivel képtelen vagyok érdeklődő levelemet eljuttatni részedre (11 napja próbálkozom), ezen a módon fordulok hozzád, hiszen nem hinném, hogy egy közérdekű nyílt fórummal kapcsolatos információ kérése feltétlenül magánjellegű kéne, hogy legyen.
*****
Íme a levélmásolat:
"Szia Pali!
Teljesen ledöbbentem amiatt, hogy honlapod - http://www.gara.dox.hu/ - fóruma eltűnt, azt hittem aljas szemetek meghekkelték azt is, ahogy a http://www.bunjevci.org.yu/ portált.
De mint hallom közös barátunktól nem így történt, hanem váratlanul te szüntetted meg azt.
Pali, feltételezem le van ez a fórum archiválva nálad, van-e mód arra, hogy kapjak tőled egy másolatot (természetesen ennek költségterhével), ha már annyi időt és energiát szántam az ott nyitott topikjaim tartalmára?
Bevallom, büszke voltam ezek látogatói számára, ezért is fájlalom szívből igencsak meghökkentő döntésedet, no de hát ilyen időket élünk, így jár az, aki magánhonlapba fekteti bizalmát.
Ha megtiszteltél volna egy levéllel, akkor természetesen még időben végeztem volna én egy mentést, hogy ne kelljen most téged zaklatni ilyesmivel.
Illetve, talán nem megszűnt a fórum, hanem áthelyezésre kerül az általad kezelt www.gara.hu honlapra?
Várom szíves válaszod!
Üdv: Muity Mijo
Baja"
Ej, Jocikám, ekkor még nem gyanítottuk, hogy az elmúlt ciklus mennyi problémával és kerékkötővel lesz telített.
Elcsesztétek mindezt azzal, hogy nem te lettél az elnök, az a személy, ki négy éven át lényegében a legtöbb terhet vállaltad magadra.
Nem csodálom, hogy belefáradtál, nem csodálom, hogy csömöröd lett.
Van ami van, én úgy gondolom, hogy az ezzel kapcsolatos csalódottságodat kompenzálni tudja az a siker, amit a bunyevác nép elismertetéséért megtettünk, amiben nagy segítséget jelentett a papírforma szerinti elnököt leszámítva három képviselőtársad is.
Mi megmutattuk, összefogással mire vagyunk képesek.
Most már csak az a kérdés, képes-e egy nemes cél segítése érdekében hasonló összefogásra, a súrlódásoktól nem mentes regnáló magyar parlament?
Bízzunk abban, hogy egy ilyen kérdésben felülkerekednek pártvillongásaikon.
Kedves leköszönőfélben lévő Garai Szerb Kisebbségi Önkormányzat testülete!
Szeretném kilátásba helyezni, egy zártkörű bunyevác konferencia megtartását Garán, a névre szóló meghívókat a helyhatósági választásokat követően kézhez fogjátok kapni.
Itt szeretném majd megragadni az alkalmat arra is, hogy némi kulináris aláfestéssel fűszerezve, megköszönjük a legaktívabb aláírásgyűjtőknek szívből fakadó lelkes hozzáállásukat.
(Zárójelben jut eszembe: a postás most csak egyszer csenget! Mielőtt csengetnek ...)
"A legfőbb tanulságot egy mondatban tudnám belesüríteni:
Magyar embernek nem való a demokrácia."
Mondá a garai települési önkormányzat testülete egyik volt képviselője, ki négy oldalas irományában olvasta rá egykori társaira a múltat, szétosztva közöttük a legutóbbi ülésen.
Olasásakor már legtöbben eme "leleplezés" harmadánál kérdően néztek rá, ez vajon most meg van bolondulva?
Most nincs időm acakolni ele, de alkalomadtán szóról szóra be fogom idézni az írás teljes tartalmát, szánalmasságával egyetemben is tanulságosan mulatságos.
A szerző egyébként "a JPTE Jogi karán végzett ügyvéd, politológiai szakdolgozattal".
"Tehát az az eset, amikor egy NEM, egy TARTÓZKODÁSkettő TARTÓZKODÁS (ebből egyik megtévesztő tájékoztatás eredményeként), és kettő IGEN, bizony csontkeményen fals alapokon nyugvó, lenne min ilyenkor csemegéznie a Közigazgatási Hivatalnak, mint törvényességi felügyeletet ellátó hivatali szervnek."
Folyó év augusztus 3-án adtuk le az Országos Választási Iroda részére, bunyevác kezdeményezünk támogatását prezentáló aláírásgyűjtő íveinket (több, mint kettőezer aláírással).
Gyengénlátók és gyengénhallók kedvéért kiemelten idézem azt az alábbi hozzászólás-részletet, ami nem hogy titkolná, hanem még ki is domborítja garai barátaink azon segítségét, mely nélkül nem tudom, hogyan tudtuk volna olyan eredményességgel befejezni missziónkat, mint ahogy történt.
"Külön köszönet illeti a Garai Szerb Kisebbségi Önkormányzat azon tagjait, kik olyan támogatást biztosítottak számunkra, mely nélkül igen nehezen tudtuk volna befejezni a megkezdett munkát, lévén rajtuk kívül szinte sehonnan sem kaptunk semmit sem, aktivistáinkkal saját erőből álltuk ennek a nemes feladatnak a nem kis mérvű kiadásait."
Én azt hiszem, sértődött emberek időnként rettenetesen nagy tévedésben vannak, amikot egy testülettel szemben önmaguknak szeretnék vindikálni egy-egy felmerülő kérdéssel kapcsolatos döntés jogát.
Ez nem így van! Nem erről szól az önkormányzatiság.
Egy kisebbségi önkormányzat, öt képiselő által alkotott testületből áll.
Egy önkormányzat működését testületi döntések, képviselő-testületi határozatok szabályozzák.
Ergo: ahogy egy települési önkormányzat esetében, úgy egy kisebbségi önkormányzatban sem adott a lehetőség egyszemélyes önkényeskedésekre, prompt módon improvizált diktatúrára.
Amennyiben sajátságos önállóskodások zajlanak, azok ellen az adott testület köteles fellépni, intézkedéseket hozni.
Nos, Garán betelt a pohár!
A helyi szerb kisebbségi önkormányzat, tisztségéhez méltatlan viselkedése, és bizonyos személyét terhelő "működési" zűrzavarok miatt, tegnapi ülésén megvonta bizalmát az eddigi elnöktől.
Igaz, hogy az öt fős testületből egy képiselő nem tudott résztvenni az ülésen, de az ekként is döntésképes volt.
Nos, mindez idáig rendben is lenne, csakhogy ezt az aktust olyan téveszmén alapuló folytatás követte, mely miatt mégsem született meg a mindezt rögzítő határozat.
Lévén a testület tagjai abban a tévedésben leledztek, miszerint egy elnök leváltását, leváltásával egyidőben kell, hogy kövesse új elnök megálasztása.
Na kérem, ez az, ami nem így van!
Tudniillik ilyen esetben, a leváltott elnökre testált addigi jogokat, az önkormányzat elnök-helyettesi tisztségét betöltő képiselő gyakorolhatja a továbbiakban, azaz nem szükségszerű új elnök választása.
Mivel esetünkben mégis utóbbi mellett történt döntés, azt egy újabb tévedés tetézte.
Nem igaz az, hogy a jelenlévő négy képviselő nem rendelkezik egyformán szavazási joggal!
Tehát, ha az új elnökjelölt az addigi elnök-helyettes, akkor hiába szavaz megválasztása ellen az addigi elnök, ha a három képviselő szavazata az övével ellenkezően igenleges.
Nem igaz az, ahogyan történt, hogy az elnökjelölt elnök-helyettes kizárólag csak tartózkodhat, és nem szavazhat igennel önmagára, hiszen erre evidens módon adatik meg számára a törény által biztosított joga.
Tehát az az eset, amikor egy NEM, egy TARTÓZKODÁS (megtévesztő tájékoztatás eredményeként), és kettő IGEN, bizony csontkeményen fals alapokon nyugvó, lenne min ilyenkor csemegéznie a Közigazgatási Hivatalnak, mint törvényességi felügyeletet ellátó hivatali szervnek.
Bunyevácaink további kiteljesedése szempontjából nem ok nélkül tölt el aggodalommal az, hogy vajon meg fogja-e kapni e hét során azt a támogatást a helyi tánccsoport, amit a kisebbségi önkormányzat határozatában rögzítve szánt számukra működési támogatásként?
Persze, ha ez netán nem történne meg, biztos vagyok benne, hogy az arra illetékesek tudni fogják a dolgukat, a kötelességüket.
Innen is felhívom kedves garai barátaim figyelmét: a kisebbségi önkormányzat működésének időszaka mindaddig tart, míg az esedékes választás eredményei jogerőssé nem válnak!
Fogadják hálás köszönetemet mindazok a garaiak és bácsszentgyörgyiek, kik aláírásukkal támogatták bunyevác népünk elismertetésére irányuló kezdeményezésünket.
Kricskovics Joci és aláírásgyűjtő segítői kitettek magukért, a Baja környéki falvak közül Katymárral fej fej mellett több, mint 300 aláírást gyűjtöttek, ami igen szép eredménynek tekintendő.
Külön köszönet illeti a Garai Szerb Kisebbségi Önkormányzat azon tagjait, kik olyan támogatást biztosítottak számunkra, mely nélkül igen nehezen tudtuk volna befejezni a megkezdett munkát, lévén rajtuk kívül szinte sehonnan sem kaptunk semmit sem, aktivistáinkkal saját erőből álltuk ennek a nemes feladatnak a nem kis mérvű kiadásait.
Augusztus 3-án 168 darab aláírásgyűjtő íven több mint 2000 aláírást adtunk át az Országos Választási Iroda munkatársainak, mely dokumentumcsomag még ugyanazon a napon az Országos Választási Bizottsághoz került, mely testület haladéktalanul napirendre tűzve meghozta azt a határozatát, mely megbízza az Országos Választási Irodát az aláírások ellenőrzésével. Amennyiben ez a kontroll, melyre 45 nap áll rendelkezésre, eredményezni fogja a szükséges legkevesebb 1000 hiteles aláírást, úgy az erről készült határozatot az OVB átnyújtja az Országggyűlés elnökének, ki illetékes lesz egyengetni ennek további útját. A majdani törvénymódosításhoz 2/3-os többség szükségeltetik.
Senki se higyje, hogy 2000 aláírást összegyűjteni nem rendkívül nehéz feladat! Bizony az, de szívós és lankadatlan munkával megszereztük ezt. Ami meggyőződésem szerint akár 6-8000 aláírást is jelenthetne, ha nem állnának fenn azok az akadályozó tényezők, melyek miatt még ez a szám is bravúrosnak tekinthető.
E folyamatot, ahogy időm engedi lépésről lépésre fel fogom dolgozni, és a szokott internetes fórumokon publikálni fogom majdan.
Örömmel tölt el, hogy az égiek tegnap kíméletesek voltak, és nem mosták el azt a nagyszabású népünnepélyt, mely Garán zajlott le, és mely során rengeteg aláírást sikerült gyűjteni aktivistáinknak.
Nagyon sok olyan is akadt, aki otthonában fogja fogadni az aláírásgyűjtőket, lévén komolyabb érdeklődést tanúsítanak bunyevác elismertetésünk iránt.
Köszönjük szépen az eddigieket támogatóknak és gyűjtőknek egyaránt!
Bunyevác nemzetiségünk elismertetéséhez szükséges aláírásgyűjtő íveket Kricskovics Joci barátomnak, a garai szerb önkormányzat elnökhelyettesének átadtam.
A rendelkezésre álló 60 napban ő fogja Garán és Bácsszentgyörgyön ezt a nemes folyamatot szervezni, irányítani.
Tisztelettel számítunk minden segítőkész támogatónkra!
(Részlet "A kólónak sohasem vége ... - Kricskovics Antalnak, 60. születésnapja alkalmából" című versből. A szerző és fordító: Délity Márk)
- Előttünk prospektusok, fotók, kritikák és számos újságban megjelent egyéb írás. Honnan és hogyan indult el az a gazdag életpálya?
- A bácskai Gara nevű falu "Putno" falurészében születtem, a nagymama és nagypapa házában. Első osztályos koromig a határban élő - német származású - Turi Tamás tanyasi gazdánál laktam, ahol szüleim - édesapám: Kricskovics Gergely és édesanyám: Zomorcsevics Márta, béreskedtek. Természetszerűen - amint én is - úgy a bunyevác anyanyelvüket, mint a magyart és a helyi sváb dialektust is beszélték. Felnőtt fejjel látom csak igazán, hogy gyermekként mi mindent kaptam én ettől a tanyavilágtól. Az ég határtalan kékségét és a korlátlan szabadságot. A szegénységet, amelyben éltünk, valójában nem érzékeltem. Megvolt a mindennapi kenyerünk, tejünk, ruhánk, és a természet színpompás gyönyörűsége, szüleim felbecsülhetetlen szeretete és lelki gazdagsága vett körül. A német származású gazda szerette és tisztelte a szorgalmas bunyevácokat. Náluk jöttek össze a felnőttek. Édesanyám szoknyáját szorongatva szemléltem a kuglizó férfiakat és a csendesen táncolgató asszonyokat. Zenei kíséret nem volt, csak ünnepkor vagy búcsú idején. Persze, akadt egy-egy tamburica is. A ház, amelyben születtem, még ma is létezik. A római katolikus iskola harmadik és negyedik osztályát az apácáknál jártam ki. Azokat a gyerekeket, akiket a tanítók képességüknél fogva ügyesebbnek találtak, megtanították ministrálni. Jómagam is ezek közé tartoztam. A falu akkori társadalmi életét - a bunyevácok lehettek olyan ezerötszázan - a három bunyevác kocsma meglétéből is meglehetett ítélni. Ebben a közegben - a vallási nevelés mellett - megtanultam a bunyevác dalokat, s az idősebbeket nézegetve, a táncokat is. Még ma is emlékszem Mrica néni arcára - hercegszántói sokác asszony volt - és tamburakíséret mellett csodálatosan tudott énekelni. Nos, ilyen volt a kezdet, az indulás, amely nagy hatással volt az egész életpályámra."
Valami szemet szúrt nekem az alább említett garai honlapon.
Idézek:
"A lakosság 23 %-a ( 616 fő ) valamelyik kissebséghez tartozik:
Horvát 282
Német 276
Szerb 28
Cigány 17
Lengyel 5
Román 3
Szlovák 3
Ukrán 2
Az adatok a 2001 évi népszámlálás nyilvános adatai."
Nos, számomra azért döbbenetes mindez, mivel legjobb tudomásom szerint törvényeink szerint személyiségi jogokat sértő Magyarországon bárkinek is származását, vallását, hasonló jellegű adatait firtatni.
Úgyhogy ezek az információk milyen adattárból merítődhettek, bevallom, elképzelésem sincs.
Ahogy azt is kétkedve fogadom, hogy Garán (ha valóban történt valamilyen felmérés) egyetlen ember sem vallotta magát bunyevácnak!
Csak a szó hibádzik, csak kérdést kell feltenni. Ahhoz, hogy válasz, hogy útmutatás érkezzék.
Kedves Krisztián, én tudom és megértem, hogy te egy ifjúkorodat élő deli vitéz vagy, ki szórakozni is szeret, de emellett a karrier építése is időt és energiát emészt fel, no és hát a gyökerek tiszteletét is jó volna böcsülettel művelni, erre adott a szerb kisebbségi önkormányzat, melynek te lettél az elnöke. Ahogy én, úgy ti is kényszerhelyzetből alakítottátok ezt az önkormányzatot, lévén a bunyevácok még mindig nincsenek honi nemzetiségként elismerve a többi kisebbség között. Ami késik, nem múlik, a kezdőlépéseket már megtettem.
Krisztián, van melletted egy, a világból nálad már csak kora miatt is sokkal többet látott harcos, ez az én régi barátom, a Kricskovics Joci, akire talán érdemesebb volna több figyelmet szentelni, a szavára jobban hallgatni.
Meg hát, talán tizenegy éve tartó aktív kisebbségi politizálás mellett szerénységemre is.
Be kell vallanom, legutóbbi rendezvényetek jellege miatt megrökönyödést váltottál ki belőlem!
Te egy bunyevácoknak szánt nemes műsorra meghívtad környékünk egyik legveszélyesebb köpönyegforgatóját, mely hosszú évek óta a horvátok, bunyevácokkal kapcsolatos asszimilációs szekerét tolja.
Meghívtad ezt a kétes figurát, és egy asztalhoz ültetted olyan jóságos hazai és külföldi bunyevác emberekkel, kik nem ismerik miféle ember is ez, mitöbb azzal, hogy ezt általad egy komolynak vélt doktorember tette, még bizalmat is ébresztettél naiv lelkű emberek előtt.
Én elhiszem, hogy te egy igyekvő gyerek vagy, de az most rettenetes bánt, hogy olyan dolgokban bizonyultál fontoskodóbbnak, mint hitem szerint illett volna, melyekhez gyakorla híján kevésbé konyítasz, ismeretek híján egyszerűen nem vagy képben.
Ez az ember, konspiratív jellegű feladatok elvégzésére van felfogadva, ez az ember viselkedésével és tetteivel még azokat is kompromittált helyzetbe hozza, kik valódi horvátai e honnak.
Krisztián, ha engem nem is kérdeztél, legalább kultúrlényként fordultál volna azokhoz az értelmes garaiakhoz (földijeidhez), kik komoly emberként töltenek be komoly vezető tisztségeket, hazai horvát nemzetiségi berkekben. Ők is kiokosíthattak volna, ha már engem nem tudtál most megtalálni.
Most majd nézd meg, miféle következményei lesznek könnyelműségednek.
Én szétszakadni nem tudok, képtelen vagyok minden egyes bunyevác kezét megfogni azzal, hogy vigyázz testvér, tartsd magad távol, közröhej tárgyává fogunk válni!
Sok jó embernek, nagyon rossz útmutatást adtatok most, és bevallom, számomra az az érthetetlen, hogy az én Joci barátom miért nem volt képes mindezt időben megakadályozni, szándékaidat helyes mederbe terelni!?
Te most a "doktor" szóval befolyásoltad a népet, a külföldiek előtt ez még tekitélyt teremt, ez még bizalmat ébreszt. Mi itthon már másként vagyunk ezzel.
Hidd el, még jogászként sem szégyen időnként kérdezni, ha valaki nincs tisztában a múlttal, a mával, és ezek nem ismeretéből fakadó mostoha és snassz következményekkel.
Felkapom a fejem, vajon honnan hallik a szép muzsikaszó!?
A bekapcsolt tévé, M2-es csatornájáról jön a zene ....., na vajon melyik műsorában ..?? Hát, kérem szépen, meglepetésemre az Unser Bildschirm mutatott éppen be, nemzetiségi kérdések apropójából egy archiv képsort.
Fekete-fehér felvételen, az egykori garai tamburazenakar tagjai húzták a gyönyörűséges szép nótákat, a bunyevác zenészek közül a Krékity Sztipánt, a Zegnál Márkót, a Koncz Ferit, és mintha a Kubatov Jocit ismertem volna fel, akik a legendás Bárác Sztipán énekeset kísérték hangszereikkel.
Istenem, micsoda hangulatuk volt azoknak a prélóknak, ahol ez a felállás húzta reggelig a talpalávalót :)).... Volt pálinkáspohár törmelék kilószámra a sarokba söpörve. És a 'valamirevaló' mulatozók, ilyenkor még haza is kísértették magukat zeneszó mellett a bandával. Letűnt idők hangulata, sosem jön vissza ....
"Gara partnere Topolje lesz [2003-08-27] PN
Együttműködés
Topolje falu a szomszédos Horvátországban, Darázs járásban, a Duna árterületén fekszik. Ezzel a horgász- és vadászparadicsommal büszkélkedő településsel kíván partnerkapcsolatot létesíteni Gara.
Krékity István, a garai horvát kisebbségi önkormányzat elnöke elmondta, az idei, immár nyolcadik Garai Napokon a partnerkapcsolat vázlatát jóváhagyták. Az előszerződést, mely az oktatásügyre, a művelődésre, a sportra, a természetvédelemre, az idegenforgalomra, a gazdasági tevékenységre és az önkormányzatok tapasztalatcseréjére épül, horvát részről Vinko Kovačev, magyar részről pedig Tényi Antal polgármester látta el kézjegyével. Ez a kapcsolatteremtés első lépcsője, mely később kiterjedhet az EU által is szorgalmazott Baja–Eszék–Zombor regionális együttműködésre is.
Egyébként a hétvégén lezajlott Garai Napok rendezvényen mintegy 200 helyi lakos vett részt. Szombaton a sportpályán az óvodások nemzetiségi táncokkal köszöntötték szüleiket és nagyszüleiket. Tíz család bográcsos ételeket főzött, hozott anyagból. Délelőtt a Vaskúti Fúvós Zenekar és a Família Tamburazenekar szórakoztatta a vendégeket. A gyerekek sétakocsikáztak, háromkerekű motorokon versenyeztek, megülték az elektromos meghajtású bikát, a legbátrabbak pedig motoros sárkányon is repülhettek (utasként). Délután volt kispályás foci, közben szkanderbajnokságot, 11-es rúgó és ügyességi versenyeket tartottak. Ezután következett a néptánc és az utcabál, mely látványos tűzijátékkal végződött.
A garai kultúrközpont színterme annak ellenére is zsúfolásig telt meg, hogy a szervezők nem kívánták a rendezvényt előzetesen túlpublikálni. Igazuk volt, ha ötvennel több érdeklődő jelenik meg, akkor már nem fért volna el a közönség.
Maraca barátom koreográfusi rangja, több nemzetközi fórumon is igazolást nyert számtalan díj elnyerésével. Ennek velejárója, táncegyüttese olyan szélesen sokoldalú repertoárja, ami még azok számára is gyönyört keltő, kik esetleg nem éppen rajongói a népzenének és néptáncnak. A különböző népek látványos - és méregdrága - viselete csak növeli a vizuális élményt, ehhez ugye sejthetően nem egyéb kell, mint a már említett rang ahhoz, hogy bőkezű szponzorok zsebükbe nyúlva segítsék a hagyományok ekkénti ápolását. Légyen a szponzor akár az állam, akár más szférából való.
Itt kell külön megemlíteni a táncegyüttes kísérőzenekarát is, hiszen Radovan Popov barátunk tamburazenekara (3 tamburás, két harmonikás, egy bőgős, egy klarinétos, egy hegedűs) a maga profizmusával és hangszereltségével számtalan nemzetiség szívét képes megdobogtatni. Úgy vélem kevés táncegyüttes engedhet meg magának ilyen nagyszerű zenei aláfestést.
Ugyan ezek a csodálatos táncosok és zenészek már több ízben is megjelentek régiónkban, Baján már volt önálló estjük, Katymáron pedig a Neven Bunyevác Kultúrkör révén szinte már otthoniasan mozognak, de ez a garai fellépés mindemellett számukra is hatalmas élményt jelentett, ugyanis népüknek, a sajnálatos módon már alig-alig fellelhető bunyevác népnek volt módjuk most műsort adni.
Mindezek miatt tisztelgő elismerés illeti a garai szerb önkormányzatot, mely tagjai lelkes segítése kellett ahhoz, hogy mindez létrejöhessen. Számomra is öröm ez a siker és a jövőbéli kapcsolatok ekkénti megalapozása, hiszen a garai nép mindig is közel állt a szívemhez, a számtalan jó baráton kívül amiatt is, mivel a családfám egy része ide kötődik.
Maraca! Köszönöm úgy neked, mint "gyermekeidnek", és mint Radovánéknak ezt a szép estét, igen, tudom, lesz még ilyen.
Kedves Faller Krisztián, Kricskovics Joci, és társaitok! Nektek pedig a véretekhez méltó vendéglátást köszönöm úgy saját, mint fellépő vendégeitek nevében! Faller papának pedig külön, a szokott módon nagyon fííííínom pörköltet!!
(Remélem, kedves barátunk, Király Laci a Petőfi Népe munkatársa is hangot és képet fog adni az általam előadottakról, hiszen még e számtalan hasonló rendezvényt látott újságírónak is különleges élményt nyújtott ez az est.)
Ma este (2003. július 11.) 19:30 órakor a Garai Szerb Önkormányzat szervezésében nagyszabású program keretén belül ad műsort, a Szabadkai Bunyevác Kultúrcentrum Ének- és Tánceggyüttese, a Garai Művelődési Központban.
A fellépőket vezeti Miroslav Vojnic Hajduk-Maraca koreográfus, a kultúrcentrum művészeti igazgatója.
A kíséretet adó tamburazenekar vezetője: Radovan Popov.
A műsort várhatóan reggelig tartó fergeteges bál követi, melyhez a hangulatot részint Agatity Krunoszláv és Bende Erhard közös zenekari formációja, másrészt az előbb említett szabadkai vendégzenészek fogják szolgáltatni.
Itt jegyzem meg azt is, hogy Maraca barátom táncosai zenekarostól, a szombati grandiózus bajai Halfőző Népünnepély - A HALÁSZLÉ ÜNNEPE A HALÁSZLÉ FŐVÁROSÁBAN - rangos előadó vendégei lesznek, a délután 15-18 óráiga tartó folklórprogram tűzgyújtás előtti utolsó blokkja az ő műsorukból fog állni, a Szentháromság tér szabadtéri színpadán.
Ennek a napnak az estéjén még egy alkalommal fellépnek szabadkai barátaink, mégpedig este 21-22 óráig a Petőfi Sziget szabadtéri színpadán.
Mintegy két hónappal előbb közös delegátusi látogatást tettünk régi kedves bunyevác barátaimnál Szabadkán (Bunyevác Kultúrcentrum), meghívandó nemzetközi hírű együttesüket e két nap kulturális programjára. Meghívásunkat nagy tisztelettel fogadták, nem titkolva azt a lelkesedést, ami egy régóta dédelgetett vágyat fejezett ki úgy egy Garán, mint Baján történő fellépés vonatkozásban.
A delegátus tagjai voltak: - Béres Béla, a bajai művelődési központ igazgatója (JAMK)
- Kricskovics József, szerb kisebbségi képviselő, Gara
- Király László, újságíró, a Petőfi Népe munkatársa
- Muity Mijo, elnök (Bunyevác Túlélők Egyesülete)
Béres Béla barátunk, a nagy bajai népünnepély főszervezője e napot a meghíváson túlmenően arra is felhasználta, hogy magyar vonatkozású szabadkai kultúrkapcsolatok felvételére is szert tegyen.
Egy szép rendezvényen vettem részt Garán a művelődési központban, a bunyevác kultúra két jeles szabadkai prominense, Miroslav Vojnic Hajduk Maraca, valamint Stevo Nemet barátom társaságában, a helyi szerb önkormányzat vendégeként.
Kötetlen beszélgetésre invitálták a garai bunyevácságot, kik közül mintegy százötvenen meg is jelentek. A találkozó hangulatát fokozta annak az archív filmösszeállításnak a vetítése, mely Gara község délszláv népszokásait, életét mutatta be a hatvanas évek végétől szinte napjainkig, a mindenkori néptánc-csoportok, népi zenekarok, amatőr színitársulatok felvonultatásával. Kellemes bizsergés hatalmasodott el rajtunk látván mindazoknak a párás tekintetét, kik önmaguk ifjúságával, élő és időközben eltávozott szeretteikkel szembesültek a pergő filmkockák láttán. Ezek megható pillanatok voltak, és a nézők egy-egy blokk végén kipirosodott arccal, automatikus tapsviharban törtek ki.
Hálásan köszönjük a meghívást a főszervezőknek, így Faller Krisztiánnak és Kricskovics Jószónak képviselőtársaikkal egyetemben, ahogy Faller apukának is a finom pacalpörköltet, mely elköltéséhez Sibalin Sztipán, a kultúrház vezetője biztosított terítéket.
A Jugoszláv vendégek hatalmas pakkal érkeztek, az idei év bunyevác kalendárján kívül a bunyevác és szerb kultúrával kapcsolatos könyveket, versesköteteket, daloskönyveket, kottákat hoztak ajándékba, amit a helyi szervezők az idei év szerb kalendárjával tetéztek, nem volt család, kinek üres kézzel kellett volna távoznia.
Jómagam számtalan felvételt készítettem a rendezvényről, melyek bemutatása azok feldolgozása miatt későbbre halasztódik.
Ahogy a szabadkai vendégektől, úgy tőlem is minden támogatást megkapnak a továbbiak során is kedves garai barátaink, kik lelkesedése lenyűgöző. Egy fiaskója volt az estnek - bár lehet, hogy én voltam figyelmetlen -, de az ezévi szerb kalendárban nem tudtam megmutatni az anyai ágon Garáról származó dr. Pavlov Milica egyetlen képét sem a garaiaknak, bárhogy is kerestem, kik osztatlan örömmel fogadták elnökké történő megválasztása hírét. Ne felejtsük el, esetében e kalendár lapzártakor országos szerb alelnökről beszélünk.
Engem ért a megtiszteltetés, hogy elkövethetem a falu honlapját. Most ott tartunk, hogy a domain már él, hétvégén a rendelkezésemre álló adatokból feltesszük 1.0 őméltóságát. Bármilyen segítségnek nagyon örülök, kritikát, segítő szándékot szívesen fogadok.
Némi közöm Nekem is van Garához, amit a garai svábok könyve bizonyít, és a sok családi sír a temetőben. Bokod-Bajai sváb gyerek vagyok Garán van a család egy része még a mai napig is ( Heffner Gyurka bácsiék a Bunyevác utcában, Schmidt-ék , stb).
