Az oktatás a legfontosabb és a legjobb befektetés. Ezerszeresen térül meg. A legnagyobb magyar, Széchenyi István is a kiművelt emberfők sokaságában látta hazánk jövőjét
Az egész világ versenyfutásban van a jövőért. Kétségtelen, hogy az lesz a nyertes, aki jobban bírja szellemiekkel.
Ehhez az kell, hogy az iskolák fel legyenek szerelve a különböző tárgyak tanításához szükséges oktatóeszközökkel. Legyen pénzük az eszközök javíttatására, karbantartására. (Földrajzhoz, fizikához, kémiához stb. korszerű eszközökre van szükség. Művészetoktatáshoz szintén.)
A döntő mégis a pedagógus személyisége. Tekintve, hogy az életben, a családban férfiak és nők egyenlő számban veszik körül a gyermeket, helyes lenne, ha ez az arány tükröződne a tantestületekben is. Szokták a pedagógust a nemzet napszámosának nevezni, - nem helytelen, bár Vas Gereben a színészeket értette ez alatt -, végre el kellene érni, hogy tisztességes fizetést kapjanak, hogy legalább tisztes színvonalon megélhessenek. Rengeteg ígéret ellenére semmi fejődést nem látok e téren.
Öt évtizeddel ezelőtt, kezdő tanárként úgy láttam, hogy kénytelen leszek pályát módosítani. Az 1260 Ft-os kezdő bérből nem lehetett albérletet fizetni, kétfős családot fenntartani. Bányamérőként a földalatti pótlék egy része - tehát nem a fizetésem - is több volt, mint a tanári fizetés. (Félreértés ne essék! Nem azt a bért sokallom, hanem a pedagógus bért kevesellem, és a megalázó arányokat helytelenítem.)
A társadalom úgy ítéli meg, - régen is, most is, a jövőben is -, hogy annak a hivatásnak van presztizse, amelyet megfizetnek, amelynek munkásai tisztességes színvonalon élnek. (Ehhez hozzátartozik, hogy a pedagógusnka legyen módja, könyvet vásárolni, világot látni, túlterhelés nélkül saját gyermekeit felnevelni.)
Tehát változatlanul az a véleményem - elsősorban az ifjúság érdekét tartva szem előtt -, hogy az oktatáson nem szabad takarékoskodni.
Úgy tűnik, abban nincs véleménykülönbség közöttünk, hogy az oktatásügyön nem szabad takarékoskodni. Lévén, hogy az oktatásügy, az ifjúság nevelése a nemzet jövőjének záloga.
Ami a művészeti ágak egyes alfajait illeti, jómagam úgy gondolom, hogy a klasszikus zenének is van jövője. Csakúgy, mint létjogosultsága van a mai műfajoknak, stílusoknak, zenei áramlatoknak. Reneszánszát éli a népzene, a népi hangszereket is oktatják a zeneiskolákban, de ugyanígy a néptánc is megfér a társastánc mellett. Kedvelt például - itt Baja környékén kitűnő együttesek vannak - például az ír tánc.
Egyébként zeneművet számítógéppel is lehet komponálni, sőt a hangszerjátékot utánozni. Ennek ellenére sokan vannak, akik közösségben szívesen énekelnek, muzsikálnak együtt. Kodály Zoltán eszméit tanulmányozzák a japánok, akiknél a klasszikus európai zene igen nagy népszerűségnek örvend.
Nem kell messzire menni. A bajai zeneiskolában oktatják a szintetizátort. A gitárt - nagyon népszerű a fiatalok körében - még én vezettem be az iskolában vagy négy évtizeddel ezelőtt.
Tehát valóban nem szabad semmiben kizárólagosságra törekedni. Azt azonban már a régi görögök is tudták: a zenének és a sportnak óriási személyiségformáló hatása van. Éljünk vele, de nem úgy, hogy a megszorításokkal a tanulás lehetőségét elvesszük!
Annyira nem rajongok a komoly zenéért de azert vannak favoritjaim minden műfajból ...
Változik minden lassan már annak kell örülni ha valami a helyi viszonyokhoz képest értéknek mondható. Ha a gyerekeknek nem tetszik a kincskereső kisködmön de elolvasnak 3* olyan vastag potter könyvet akkor azt kell feladni kötelező olvasmánynak. Mert ha már annak kell őrülni ha a gyerek olvas ....
Tudom bezzeg az én időmben amikor Liszt játszott a zeneakadémián ... De azok az idők elmúltak.
Szerintem a hangszeroktatas is itt van elbaszva. Kis szonátákat nyomattak a gyerekkel amit mát 50 éve. Én tudom hogy kocsis zoltán sohasem lesz belőle de akkor miert nem tud a hangszeres oktatas is fejlődni a korral .... Ahogy megmutattam neki hogy Van Halen miket jatszik rögtön letelepedett a zongorához hogy ezt ő is meg akarja tanulni. VAgy van meg egy favorit a FNM : Easy ....
Na ja ne mennyivel olcsóbb egy kis asztalt venni ... ;)
Nejem és lányom is tanult lányom most egy kicsit abbahagyta mert felvételire készül. Szóval ha kell bizonyiték egy idegennek azert valamit fel tudunk mutatni a bocibocitarkán kívül is ... ;)
Köszönöm, hogy hozzászólnak a felvetésemhez. Ezzel bizonyítják, hogy az oktatás ügyét fontosnak tartják.
Valóban felmerül, hogy a munkaerő-piac több szakmunkásra tartana igényt. Ebben nem szívesen foglalnék állást, nem ismerem a tényszerű adatokat. Hogy a művészetoktatás, akár a zenetanulás, akár a rajzkészség fejlesztése felesleges pénzkidobás lenne, nem gondolnám. Inkább az ellenkezőjét.
Személyes példámat talán nem illik, de mégis előhozom, hogy biztosan tudott történettel támaszthassam alá érvelésemet. Édesapám 4 szakmával rendelkező, magasan kvalifikált szakmunkás volt. Valamelyest maga is tudott hangszeren játszani. Szüleim nagy súlyt helyeztek három gyermekük zenetanulására. Hálával gondolunk ezért reájuk. Jómagam ennek köszönhettem, hogy tanulhattam. A sors úgy hozta, hogy kitűnő érettségim ellenére érvényes maradt számomra a kitiltás minden felsőoktatási intézményből. Tettem ugyan kísérleteket, de a tiltást megkerülni évek múlva sem lehetett. Így egy szimfónikus és egy színházi zenekarnak lettem tagja, majd, ha jóval később is, de bejutottam egy zenetanárképzőbe. (A hangszerjáték nem volt ideológiai alapon művelhető.)
Ezzel csak azt szerettem volna példázni, hogy a művészetoktatásban való részvétel akár mentőöv is lehetett. Természetesen nem ezt tartom lényegesnek, hanem a művészetoktatás személyiségformáló hatását.
A technika feljlődése mind magasabban kvalifikált szakmunkásokat követel. Nem idegen tőlem a gondolat, hogy például egy jó gázszerelő hangszeren játszó, vagy festéssel, szobrászkodással foglalkozó, több idegen nyelvet beszélő ember lehet.
Nekem ne mond kutya hisz van egy bécsi zongorám - nem pianínó - két furulyám egy G és egy B fogású es vettem 2-3 hete egy gyakorlóerősítőt és egy STRATOCASTER gitárt. Na nem félmillásat hanem a masolatát. ;)
Tényleg olyan nagy luxus, hogy minden gyerek egy hangszeren tanuljon meg játszani ? Hát egy BKV-s végkielégítésnek örült volna sok vidéki zeneiskola...
Ha szerinted a művészet, a sport meg a tudomány tanítása felesleges, mert csak a szakma számít, akkor szerintem a politika is felesleges, ezért az ingoványos történelemtanítást is hagyjuk a francba, jó? Sőt, nyelvet is tanuljon mindenki saját zsebből. :-)
Ahogyan a sportban már kimondták, úgy a művészetekben is várható: a kapitalizmusban a tehetséggondozást fizesse meg a szülő vagy a szponzor. Nem állami feladat.
A művészetoktatás jövője iránti aggodalmamban több bejegyzést tettem a Bajai városvédő témába. Azért oda, mert eddig valami okból mindig az jelent meg, hogy "Nem nyithat topicot'. Most, igazi meglepetésemre, változott a helyzet. A művészetoktatás, de általában az oktatás témájában írott bejegyzéseimet itt nem ismétlem meg.
Köszönettel veszem, ha közlik az oktatás-nevelés ügyével kapcsolatos észrevételeiket. Erre minden ok megvan, hiszen joggal nevezzük Baját iskolavárosnak. Szervezett művészetoktatása, a Liszt Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, melynek Zeneiskolája nemrég Vizuális Tagozattal bővült - , éppen idén 80 esztendős.
A művészetoktatással kapcsolatos mondanivalóm lényege az, hogy amennyiben további megszorítások lépnek életbe, ez intézkedések a tandíjak oly mértékű emelkedését vonják magukkal, melyet a szülők nem tudnak vállalni. Így Bartók és Kodály hazájában a művészetoktatásban részesülő gyermekek legkevesebb egyharmada kénytelen lesz abbahagyni a tanulást, a művészetpedagógusok egyharmada pedig állását veszti.
