2007. július 1-re az unióban teljesen nyitottá kell tenni az energiapiacot.
Ennek értelmében a helyi szolgáltatók monopóliuma megszűnik, a lakossági fogyasztók is szabadon választhatnak áram- és gázszolgáltatót.
Az energiapiaci liberalizáció azt jelenti, hogy az energiaszolgáltatás profitorientált ágazat lett. Egy profitorientált vállalkozás hosszú távon nem tud veszteségesen működni, tehát az esetleges veszteségét a fogyasztói árakban kompenzálja.
Előbb a szolgáltatásokra (média, elektromos, gáz, víz, csatorna, kereskedelem), majd egészségügy stb., aztán a jövedelmező termék, gyártás, termelés, stb., végül a termőföld is. Mi marad?
Az árampiaci liberalizáció tervezett formája nem feltétlen hoz kisebb árakat, és a kormány törvénytervezete sem biztosítja az igazi verseny legfontosabb feltételeit - mondta az Indexnek Kaderják Péter. Az Energiahivatal korábbi elnöke, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője szerint a verseny nélkül az egyébként elkerülhetetlen áremelkedés mértéke lényegesen nagyobb lesz, különösen, ha elkezdődik a Magyar Villamos Művek privatizációja.
Erősödő fogyasztóvédelmi és gyengülő versenyösztönző szabályok kerültek bele az új villamosenergia-törvénybe a tervezethez benyújtott módosító javaslatok elfogadása során. Az új villamosenergia-törvényt – amely 2008-tól szabadárassá teszi a lakossági áramszolgáltatást – a jövő héten fogadja el a parlament.
Az árampiaci liberalizáció tervezett formája nem feltétlen hoz kisebb árakat, és a kormány törvénytervezete sem biztosítja az igazi verseny legfontosabb feltételeit - mondta az Indexnek Kaderják Péter. Az Energiahivatal korábbi elnöke, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője szerint a verseny nélkül az egyébként elkerülhetetlen áremelkedés mértéke lényegesen nagyobb lesz, különösen, ha elkezdődik a Magyar Villamos Művek privatizációja.
Szerintem az lesz a hatása hogy mindenki csak azt a szolgáltatót választhatja majd mint eddig, viszont az árak megemelkednek mert liberalizált lesz a piac.
Szerintem az áramszolgáltatás hasonló, mint a vezetékes telefon szolgáltatás.
A legnagyobb baj pedig a vezetékes telefonnal, hogy a fogyasztók továbbra is az állami szolgátatót ismerik, azaz a Matávot (most T-com) és csak kevesen, jóval kevesebben álltak át a különféle más szolgáltatókra. (pl. Tele2) mint ahogy arra számittotak.
Hasonló lessz a helyzet az áramszolgáltatásban a lakossági fogyasztóknál is. Ami azt jelenti, hogy a köznép nem sok mindent fog észre venni az egészből.
Az áramszolgáltatóknak a kisfogyasztó csak nyűg. A kutya sem fog versenyezni értünk. Gondoljunk bele, a mobil piacon 1 percig lehet kb beszélni azért a pénzért amennyibe egy 1 KW-os hősugárzó 60 perces működtetése kerül. Ha 60x annyiba kerülne egy kWh áram majd sorba állnának a kegyeinkér, de azt meg nem kívánjuk, hogy annyi legyen az ár. Szóval kutyakomédia az egész versenypiac nyitás!
Alig fél év múlva felszabadulnak a villamosenergia-árak, a fogyasztók a szabadpiacon alkudoznak majd a kilowattóra-tarifákért. Legalábbis elméletileg. A legtöbb felhasználónak azonban gőze sincs a változásokról. Használható törvény pedig még nincs.
Az energiaszektor versenypiaccá tétele közös uniós érdek, ennélfogva a tagállamok felé ez elvárás és jogharmonizációs kötelezettség is. Jelenleg ilyen piac nálunk még csak nyomokban létezik. 2004 júliusától a közületek már a szabadpiacon is hozzájuthatnak a villanyáramhoz (ez a teljes piaci forgalom egyharmadát teszi ki), az áramárak teljes felszabadulását azonban számos tényező gátolja.
Az Európai Unió (EU) direktívája szerint legkésőbb 2007. július 1-ig minden tagállamnak teljesen liberalizálnia kell villamosenergia-piacát. Bár elvileg ez azt jelentené, hogy minden fogyasztó - tehát nem csak a vállalkozások, hanem a háztartások is - megválaszthatja, melyik szolgáltató-tól vásárolja meg a villamos energiát, a gyakorlatban ez kissé szövevényesebb lesz. A szabad piac biztosításához ugyanis új törvény dukál, amely új piaci modellt vázol fel, a törvény tervezete azonban - információink szerint - még csak készülőben van.
A hatályban lévő villamsenergia-törvény két fogyasztói csoportot különböztet meg egymástól: a közüzemből vásárló fogyasztót (ilyenek vagyunk mi, a "lakosság", akik az áramot hatósági áron vásároljuk meg), s a versenypiacon vételező fogyasztót (legfőképpen vállalkozásokról van szó). A cégeknek is megvan azonban a lehetőségük arra, hogy közüzemben maradjanak, vagy oda visszatérjenek, de erről bővebben majd később.
Az uniós követelmények (lásd a keretesben foglalt szöveget) törvénymódosítást igényelnek, ennek hatályba lépése után a közüzem, mint olyan nem marad meg - fejti ki kérdésünkre Szörényi Gábor, a Magyar Energia Hivatal Energiaszolgáltatási és Fogyasztóvédelemi Főosztályának vezetője. A kisfogyasztók, akik a piacon nem versenyképesek (mert fogyasztásuk annyira csekély, hogy rossz alkuhelyzetben vannak), egyetemleges fogyasztói státuszt kapnak, amely különbözik a normál piaci szerződéstől, és nagyjából a mai közüzemi kontraktusnak felel meg.
A hazai hibrid piacon egyelőre korlátozott a verseny, ennek okai számosak. A szakemberek elsősorban az ún. hosszú távú megállapodásokat emlegetik, ezek a - tíz-húsz évre szóló - szerződések a legfőbb áram-nagykereskedő, a Magyar Villamos Művek (MVM) és beszállítói (az erőművek) között, illetve az MVM és a helyi áramszolgáltatók között születtek. Céljuk pedig nem volt más, mint a magánosítás előtt álló erőműveknek s majdani gazdájuknak olyan fix bevételt biztosítani, amellyel a cégek piaci értékét megnövelhették, s a befektetők szemében azokat vonzóbbá tehették. A magasabb privatizációs bevételt hozó hosszú távú megállapodások idején az EU-liberalizációs irányelve még nem volt ismert, így a közüzemi szegmens ellátásbiztonsága és a végfogyasztói árak hatósági kontrollja sokkal fontosabb szempontnak bizonyult, mint a hatékony verseny kialakulása.
Utólag persze nehéz ítélkezni, a költségvetési helyzeten biztosan javítottak az akkori privatizációs bevételek. Azt azonban mindenképpen megállapíthatjuk, hogy az unió a versenyt korlátozó tényezőnek tekinti a több évre garantált szerződéseket, s mielőbbi megszüntetésüket várja el hazánktól. Annyira, hogy az Európai Bizottság múlt héten kiadott tanulmányában Neelie Kroes uniós versenyügyi biztos éppen az energiapiaci verseny kiszélesítését, valamint az állami támogatások - mint az erőműveknek biztosított fix bevétel - alaposabb felügyeletét szorgalmazza. Lapunknak több forrásból is megerősítették, hogy a versenyügyi főbiztos a közelmúltban levélben hívta fel a magyar kormány figyelmét a szemét csípő részletekre: a hatósági ármeghatározásnak, a hosszú távú szerződések rendszerének és annak a gyakorlatnak a kivégzését kívánja, amely során a közüzemi szolgáltatók csak a közüzemi nagykereskedéstől vásárolhatnak. Mindez ugyanis minimális mozgásteret hagy a keresleti piac számára.
Második oldal
Némileg meglepő, de a magukat a szabadpiacon korábban már próbára tevő vállalatok egy része kezd visszaszivárogni a kisfogyasztók számára fenntartott közüzemi piacra. Történik mindez azért, mert a liberalizált piacon nem alakultak ki a megfelelő kondíciók, magyarán az áram nem lett feltétlenül olcsóbb. Magyarországon az árampiac még mindig keresleti elven működik - magyarázzák a szakemberek -, mindeközben a régióban az utóbbi években az áramkínálat csökkent, az import drágult. Az MVM aukcióin magasabb áron kelt el a villany, s az úgynevezett "határkeresztező kapacitások" (nagyjából tranzitálási költségeknek nevezhetnénk) árai is emelkedtek. A fogyasztókat terheli az úgynevezett rendszerhasználati díj is. Hogy el tudjuk képzelni: nagyjából olyan ez tehát, mintha a telefonszolgáltatás monopóliuma akkor szűnt volna meg hazánkban, amikor még mindig nem a szolgáltatók versenyeznek a fogyasztókért, ráadásul tetemes előfizetői díjjal kellene kalkulálniuk a felhasználóknak. (A rendszerhasználati díj más, liberalizált rendszerekben is létezik, legfeljebb kisebb mértékű.)
A legnagyobb változást talán az önkormányzatok számára tartogatja a teljes liberalizáció, hiszen ők mindeddig ódzkodtak a szabad piacra lépéstől, júliustól viszont már nem fognak - magyarázza lapunknak Mezei Károly. Az igazsághoz persze hozzátartozik, az üzleti tanácsadó cége, a Korzó-Szeged Kft. révén éppen abban érdekelt, hogy a változtatni akaró önkormányzatokat eligazíthassa. A dolog a következőképpen történik: a szabadpiacra kilépő önkormányzat - akárcsak egy-egy nagyvállalat - jó előre megbecsüli, hogy mekkora mennyiségű áramot fogyasztanak majd az általa fenntartott intézmények. (Ez a korábbi fogyasztási adatok felhasználásával nem tűnik nagyon bonyolultnak.) Közbeszerzési eljárásban a piaci szereplőktől - vagyis az áramszolgáltatóktól, kereskedőktől - kapott árajánlat alapján pedig kiválasztja szállítóját.
Egyetlen olyan önkormányzatot ismerünk, amely az összes intézményével már az előtt kipróbálta magát a szabad piacon, hogy a teljes liberalizálás megtörtént volna. Hódmezővásárhely - nyilatkozták az önkormányzatnál - 2006 februárjától közbeszerzéssel jut villanyáramhoz, így korábbi szállítójuk, a Démász most már csak hálózatfenntartó, a pályázatot elnyert E.On tarifáival azonban úgy fest, 15 százalékot sikerül megtakarítania a városnak. Hódmezővásárhelynek tehát igenis bejött a versenypiac.
Az egyébként felettébb valószínű, hogy az egyes önkormányzatok érdekérvényesítő képessége, pláne, ha kistelepülésekről van szó, csekély. Tárgyalási pozíciójukat elsősorban az javítaná, ha áramvásárláskor az érdekeltek összefognának, így nagyobb tételben, s kilowatt óránként olcsóbban jutnának energiához.
Az sem segíti a kínálati piac létrejöttét, hogy a hosszú távú szerződések védelme számos szolgáltató számára élet-halál küzdelem. A változtatáshoz, a szerződések újratárgyalásához erős kormányzati elhatározás kell, és mindenképpen a politikának kell nógatni a változatlanságban érdekelt áramcégeket.
Emellett az Európai Bizottság (EB) azt is világossá tette, hogy a verseny hatékonyságának növelését az unbundlinggal, vagyis a nagyvállalatok erőművi, hálózatfenntartói és szolgálatói szerepeinek szétválasztásával képzeli - magyarázza lapunknak Gyürk András, a Európai Parlament néppárti (fideszes) képviselője, aki szerint a legnagyobb vertikálisan integrált árampiaci szereplők körömszakadtig küzdenek majd a pozícióikért. Az unbundlingnak - folytatja az uniós ipari és energetikai bizottsági tag - létezik enyhébb és durvább verziója. Előbbi számviteli és menedzsmenti szétválasztásban gondolkodik, utóbbi tulajdonosi szétválást, azaz az üzletrészek eladását írná elő. (Csak a rend kedvéért: az ötletet hallva a franciák, s a németek sem repestek örömükben, s közölték, nem kívánják feldarabolni óriáscégeiket.)
A képviselő egyébként úgy vélekedik, hogy Európa csak egy egységes, közös árampiaccal lehet világszinten versenyképes, az EB versenypárti iránya pedig nem csak alacsonyabb árat hozna a magyar fogyasztóknak, de nagyobb biztonságot is jelenthet. Energiaügyben kiszolgáltatottságunk egyébiránt igen nagy, mint azt a leutóbbi, orosz-belorusz olajaffér is bizonyítja. Ha borul a kredenc, csak pislogunk.
Rá lehet fogni tehát a júliustól bevezetendő rendszerre, hogy liberalizáció, hiszen mindenki vásárolhat a szabadpiacon. Mégsem tekinthető annak, hiszen maga az EU által bírált hibrid (egyszerre szabályozott és szabad piaci) modell érintetlen maradna, hacsak nem sikerül a kormánynak addig az Országgyűléssel elfogadtatnia az új, készülő törvénytervezetet. Júliusban tehát a háztartási fogyasztónak már megvan az a jó érzése, hogy választhat, de amíg a - részleteiben feltehetően csak év végére elkészülő, s beterjeszteni kívánt - törvényben nem szerepel új piaci modell, addig a közüzemi szolgáltatója fogja ellátni, a kínálati piac tehát továbbra is csak ígéret marad.
2007. július 1-re az unióban teljesen nyitottá kell tenni az energiapiacot.
Ennek értelmében a helyi szolgáltatók monopóliuma megszűnik, a lakossági fogyasztók is szabadon választhatnak áram- és gázszolgáltatót.
Szerintetek ennek Magyarországon, lesz-e hatása, milyen hatása lesz? A monopólium megszűnésétől várhatjuk-e az áram- és gázszolgáltatás színvonalának emelkedését, az árak csökkenését?
