Sziasztok! Ezt a topikot azért alapítottam, hogy akik valamiféle lelki betegségben szenvednek, és néha nem látják az élet értelmét, ide írjanak le valamit, amiért igenis érdemes élni, ami nagyon fontos számukkra! Írhattok a betegségetekről, gondjaitokról, de nem lemondó hangulatot szeretnék, hanem a gyógyulni akarókat egy táborba toborozni! Várok Mindenkit!
inkább lennék csicska egy olyan munkahelyen, amit szeretek is, mint főnök egy olyan helyen, amit gyűlölök. hát még milyen érzés csicskának lenni egy olyan helyen, amit még gyűlölsz is...
Nekem? Ugyan már! Örök életemre egy lúzer kis csicska leszek...mert bár a tehetségem sok mindenhez megvan, de ez nem párosult kitartással, küzdő szellemmel...vagy legalább is picivel több önbizalommal.
Lehet hogy rosszul fogalmaztam, a két dolog nem 100%-ig függ össze, de hidd el, jobb olyan helyen dolgozni, amit nagyjából szívesen csinálsz, mint olyan helyen, amit tiszta szívből gyűlölsz a kollégákkal együtt (nem a konkrét munkatársakra gondoltam, hanem széleskörben)
Na, attól nem félek, hogy ez nekem összejön. Ha önmagamat adnám (mert összejönne), akkor itthon csinálnék remixeket zenekaroknak...DJ -znék hétvégente...néha kritikákat írnék zenekarokról. Ilyenekre gondoltam.
"Megszűnik ebben a hónapban a munkahelyem...úgyhogy kész helyzet elé leszek állítva: nincs több kifogás, munkát kell keresni...olyat, ahol netán még anyagilag is megbecsülnek. Ha még emberszámba is vesznek, akkor tök jó." Erről jut eszembe; milyen boldog ember lehet az, aki olyan munkát végez, amit szívesen csinál, és közben nagyjából(!!!) önmagát adhatja...
Én most elvagyok, mint a befőtt. Egész nap fényképeztem, fotót editáltam, feltöltöttem.
Az utóbbi időben lekötöttem magam ezzel-azzal. Csináltam végre egy olyan myspace oldalt, ahová felrakhattam a zenéimet.
Megszűnik ebben a hónapban a munkahelyem...úgyhogy kész helyzet elé leszek állítva: nincs több kifogás, munkát kell keresni...olyat, ahol netán még anyagilag is megbecsülnek. Ha még emberszámba is vesznek, akkor tök jó.