Tudod soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem, Tudod, soha nem csalódtam benned, pedig sokszor nem értettem a cselekedetedet, sokszor féltettelek, leginkább magadtól féltettelek, Tudod, lassan fogynak körülöttem a dolgok, a dolgaim, vagy messzire kerülnek tőlem, vagy csak én távolodok, ahogy szakadoznak a szálak, az érzés egyre jobban magához láncol, Tudod, mikor megkönnyezek valamit, ami szép volt, megvigasztal a gondolat, hogy lakozik bennem egy csoda, ami nem hagy el, amit nem vehet el tőlem sem az irigység sem a rosszindulat, Tudod, ebből az érzésből táplálkozom, miatta össze sem csuklom, ha elesek is, érte felállok, ha sírok is elmosolyodok, talán, ha végleg elalszom, érte akkor is felébredek.
Boldogságommal nem dicsekszem, Bár ajkamon csaknem kitör. Ó hányan vannak a világon, Kiket nehéz bánat gyötör... Szegények, ennyi boldogságot látva, Önsorsukat fájóbban érzenék. Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást, Hogy társamul téged adott az ég!
A sors irígy a boldogokra, Gyötörni őket lesbe áll, S én üdvömet féltőbben óvom Mint gyönge fészkét a madár. Nem! Mitse vallok! Szótlan hordja titkát, Hallgatva őrzi kincsét e kebel. Olyan a lelkem, mint a tenger árja: Legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!
Már több mint két éve, hogy örökre elment. Emlékét, munkásságát végre nyomtatott formában is sikerül megörökíteni: ( Korábban itt is publikált)
Aláírtuk a kiadóval Szabolcsi Zsóka (Gyöngyvirág) .összegyűjtöt verseinek kiadását. A megjelenés várható időpontja 2018. április 12. - Zsóka születésnapja. A nyomda miatt fontos egy közelitő példányszámot tudni ezért kérem, hogy jelezzetek vissza, ki szeretne vásárolni belőle. Az ára közelitőleg 3500,- és 4000,- Ft között lesz. Oldalszáma kb. 400 lap. Jelezzetek vissza a muszka1951@gmail.hu e-mail címen.
ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz azt, ami jó a te lelkednek azaz: olyan lehetsz, amilyen te vagy okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal szégyenlős és gátlástalan a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek emberek, akikkel ha együtt vagy… önmagad vagy.
Bárhová lépek, beléd ütközöm. Át-és keresztül vagyok szőve már veled. Mozdulataiddal mozdulok, hangodra hangolódom. Így élünk kettős kötésben téphetetlenül.
patak vize, mely megérinti lelkem harsány csobogással közeledik felém pezsgő finomságát ideönti elém hol kőcsiszolt-érzés kincseire leltem
Te vagy nekem...
ki égbolt kékjével messzeséget takar habfelhőként szálló világi gondolat szivárvány színében húzódó hódolat aki mindenestül csak magának akar
Te vagy nekem...
kihez úgy hajolok, mint nap felé virág vágyölelésedbe beleveszek hamar ahogy ringatózok, már semmi nem zavar féltett érzéseim lássa a nagyvilág
Te vagy nekem...
a tűz, melyben pajzán rőzselángod éget perzselő szenvedély, mely belőled fakad csóktól, öleléstől szavam is elakad fellobbant szerelmünk sosem érhet véget
Amikor nem vagy itt: fázom, és belebújok a köpenyedbe, magambaszívom a dohány és borotvahab szagát, kinyitom az aktatáskádat, kezembe veszem a tollat, és a jegyzetfüzetet, aztán lefekszem az ágyba, és testednek helyet szorítok, leoltom a villanyt, végiggondolom milyen is volt a veled előtti korszak: várakozás valami biztos bizonytalanra, arra, hogy jössz, és hogyha elmégy, én fázni fogok, és belebújok a köpenyedbe, magambaszívom a dohány és borotvahab szagát, kinyitom az aktatáskádat,... Tehát a tárgyak? Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok? Kesztyűdben ujjad hív, sáladon a kockák felnevetnek. Amikor nem vagy itt, olyan töményen vagy velem, hogy átforrósodom.
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.
Sziasztok! Szeretném kikérni az őszinte véleményeteket erről a versről! :) a régi nagy szerelmemnek, akit nem tudok elfelejteni már több, mint 6 éve... neki költöttem, mert most lesz a szülinapja :) azért kicsit tartok, hogy mit fog szólni, mert azóta persze eltávolodtunk vagyis szoktunk néha beszélni, de sajnos elég rideg és távolságtartó felém... nem is tudom, mit fog egyáltalán majd hozzá szólni.Köszönöm szépen, aki ír valami véleményt!
Így nézne ki:
Ahogy egyre gyorsabban telnek el az évek, talán egyre jobban halványulnak el az emlékek. Azért én most is tisztán emlékszem még, amikor 6 éve áprilisban a házibulinkba megjelentél.
A buli elég jónak bizonyult, másnap a telefonszámom vetted birtokul. Mi sem kellett több nekünk, másnap már össze is jöhettünk. Vidám voltál, álmodozó és életteli, nem is volt más félnivalód, csak a vizsgát még letenni.
A bicajozásnál jobb hobbi már nem akadt, bár egy póker partiért bármikor felhagytad. A sárga bicaj mindent túl élt, ellenben te mindig seb és full kék. Az Arany Ászok volt a legjobb barátod, Michael Jacksont hallgatva én is csak ezt ajánlom.
Kapcsolatunk sajnos elég rövidre sikerült, csak épp hogy a Hold a Földet félig még meg is kerülte. Azért talán néha én is eszedbe jutok, rám bármikor számíthatsz, remélem tudod.
Szülinapodra csak azt mondom, legyél mindig nagyon boldog. Érjen el a világ összes szeretete, egy ilyen bölcs férfi többet nem remélhetne. Vegyenek körül a barátok, családod és most ünnepeljétek nagyon, én meg innen a walesi távolból kívánok Nagyon Sok Boldog Születésnapot!
Őrzi az úttest a lábnyomod, tested melegét a padok, hajadat, őszülő bajuszod, hangod, mit sosem hallhatok, titkokat rejtő két szemed - sejtjeim őrzik a létedet.
Fáradt vagyok és gyönyörű gondolataim alján férges gyümölcs ízeket ízlelek – minden pillanatom penészes!
Távol Tőled, egészen mélyre esve égek, mint kivel sorsa játszik – szerelmed, és arcod sem elfeledve minden emlék érted kiált itt –
Szívem egyre lángol, tavaszra várok de az utat belepi a hó – minden óra, dal: múlt és álom csupán elillanó szó, s néma riadó!
Fáradt vagyok és gyönyörű vágyaim hiába várnak rád – gyertyaként lobban el a láng – s vajúdó életemből az új év hajnalán így múlik el a növő téli délibáb -
Bár az idő nem éppen vidám,mindenkinek jobb hangulatot kívánok a mai beszélgetéshez. Ebéd utáni csendes ejtőzést kedvelőknek PSZT! - halkan verjük a billentyűket.
Kedves édes szerelmes feleségemhez.
Szerelem szigetén született édes nászunk, Hol édesen , hol búsan éltük világunk.
Búban és örömben mindíg együtt vagyunk, Szívünk melegével együtt takarózunk.
Boldogságunk fátyla nem szakad el soha, Hisz összetartja életünk fonala.
Erősebb mindennél ,ármánynál, cselnél, Erősebb a világ minden erejénél.
Össze forrt szívünk , csókban ölelésben, Minden kincsünk benne van 28 évben.
Gyönyörű vagy nekem, most is mint régen, Szerelmem töretlen, csak kicsit vénebb.
Össze bújunk gondban , búban és bánatban, Féltő gondossággal óvjuk e világban.
Mi megadatott nékünk a sors által, Őrizzük örökre szerelmünk e világban.
Bár sokan mondják, a szerelem nem örök, A mi szerelmünk, tündöklő, édes, örök.
Amikor nem vagy itt: fázom, és belebújok a köpenyedbe, magambaszívom a dohány és borotvahab szagát, kinyitom az aktatáskádat, kezembe veszem a tollat, és a jegyzetfüzetet, aztán lefekszem az ágyba, és testednek helyet szorítok, leoltom a villanyt, végiggondolom milyen is volt a veled előtti korszak: várakozás valami biztos bizonytalanra, arra, hogy jössz, és hogyha elmégy, én fázni fogok, és belebújok a köpenyedbe, magambaszívom a dohány és borotvahab szagát, kinyitom az aktatáskádat,... Tehát a tárgyak? Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok? Kesztyűdben ujjad hív, sáladon a kockák felnevetnek. Amikor nem vagy itt, olyan töményen vagy velem, hogy átforrósodom.
Ha megtehetném.... fák évgyűrűit húznám minden ujjadra, koronájukba pólyáltan őrizném álmod; ágak közé rejtve szerelmünk fészkét... Levélzöldből préselnék gyógyító erőt, hogy föltámasszam a majdnem halott jövőd, és beültethessem életfacsemetékkel lélektemetőd.
Ha nem szeretnélek Lelkem csak felében élne. Ha nem szeretnél Üres buborékok Kergetnének vissza Hozzám. Mindig, mindig! Újra és újra! Míg a világ, világ. Megszüli, megöli és Feltámasztja önmagát. Ha nem szeretünk, mi dolgunk A holnappal? Hát szeress, ahogy én szeretlek! Ne jobban! Ne kevésbé! Csak annyira! Ezt kívánom születésnapodra!
Talányos feddés balladája (Ch. Baudelaire a Fedő parafrázisa)
Járjak bár vízen, vagy szárazon - testi vértem bőr páncélja alatt, vágy szaggasson agyon, - s a Nőt szolgálva - csaljon víg kalandra vétkem: kopott Gogó legyek, vagy Cézár – gazdagon.
S ha lennél mániám? Mardosva, űzzön vérem kint az utcán, vagy rejtsen el egy csöpp szalon? Mindegy, fájó titkot szegezzen dúlt szívünkre a vágy - s ha szeretkeznénk, szeressünk nagyon!
És mert fölöttem még a futó hites élet, csillagos derű, s lent az édes, könnyű vétek – oly színpad ez: hová a szív rabolni jő!
Kéjenc félelme, és bolond reménye ez - fent talányos feddés, de dönt a roppant érdek, még lelkem szent, de farkas-kedvem egyre nő!