maradjunk a taltosnal. a magyar jelentese miert nem felel meg a sumer jelentesnek? merthogy az etimologiai szotar alapjan en inkabb varazslast talaltam. a torok egyezest elvetettek, de hat gondolom hogy az nem is lenne franko ha az osi magyar taltos torok kozvetitesevel kerult volna a magyar nyelvbe.
tehat a magyar jelentes nem bolcs embert ad ki. akkor mi is az a nagy megegyezes?
valoszinusitem hogy a sumerban a varazslo emberre mas szo volt mint a bolcs emberre.
További infó itt: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=92163339&t=9148137 és itt: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=92269846&t=9148137
Akkor szavaink értelmét is vitatni lehet. A táltos szavunk közismert. „A táltosok a régi magyarok bölcsei és papjai voltak. ( Révai Nagy Lexikona, XVII. kötet, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1925. 826. p)
A kifejezést, ugyanilyen értelemben használták a sumirok. A TAL ékjel bölcset, tudóst jelent, a TAS pedig az úr jelentésű ékjel egyik kiejtésváltozata. Összeolvasva TAL.TAS, jelentése bölcs úr, ami pontosan fedi a magyar táltos feladatkörét.
De van sok más egyezés is. Érdemes elolvasnod: Galgóczy:
1909 és 1910-ben a külföld tájékoztatása céljából, mint nyelvész már két tanulmányt írt a szumír-magyar nyelvrokonságról:
most olvasom egy pozsonyi szaklapban hogy a pecsethengereken szlovak szarvasmarha kepe szerepel. persze ezt meg a roman szarvasmarhak vitatjak ezerrel...
A köznép számára is érthető időszámítás szerint mikor, és helyileg hol keletkeztek azok a pecséthengerek, amelyeken a "magyar szürkemarhákat" találták?
Ügyes kezű lehetett az a hajdani kőfaragó, aki úgy kezelte a szerszámát, hogy a marha képe alapján meg lehet állapítani, hogy szürke is, meg magyar is. ;-))))
Kedves macstappancsok éke, miért ne hinném el? Én mindent elhiszek neked. Erre-való tekintettel szeretném ha régészeti ismereteidet közzétennéd, hogy mi is megismerjük nagy-tudású munkáidat. Végre valaki akinek meggyőző és alátámasztott véleménye van. Neked gondolom semmi problémát nem jelent, ha ős törzsünk és szemere nép kapcsolatában kifejtenéd véleményedet, mondjuk az Ur városával kapcsolatban. És még megköszönném Neked azt is, ha magyarországi viszonylatban kifejtenéd azoknak a faluknak és városoknak nevét, amit megőrzött számunkra a történelem. Természetesen csak megjegyzem, hogy földrajzi neveink, egy esetleges hasonlóság szempontjából, csak a véletlenen alapul.
Az MTA vezető régészei óvakodtak a sumer kérdéstől, mint a tűztől. Ez természetes, miután nem egyezett FUra elméletükkel és az lett a következménye, hogy krónikáink történelmi értékével együtt minden az Akadémia papírkosarába került, amit kutatóink Bonfinitől Aczél Józsefig írtak; illetve minden értékét vesztette, ami Beregszászi Nagy Pál (1750-1828), aki erlangeni egyetem tanára volt, Mátyás Flórián (1790-1850), a kiváló történetíró, Rese János (1765-1846), Jerney János (1790-1850), Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842), Fáy Elek, Télfy János, Bálint Gábor (1849-1907) akik keleten kutatták a magyarság nyomait. Ezen az állapoton kéne változtatni, hogy kiváló magyar szaktudósokat ültetünk az MTA vezető székeibe, akik valóban avval foglalkoznak majd, ami a feladatuk lenne és nem elsumákolni történelmünket.
"Torma Zsófia a tordosi kerámia leletek alapján állapította meg a mezopotámiai, azon belül Djemdet Nasr kori és az erdélyi művelődés történeti elemek hasonlatosságát és folytonosságát, amelyeket Erdélyben minden más kultúránál elsődlegesebbnek tartott.
A XIX. században a sumirokat még akkádnak hívták, később csúszott át ezen elnevezés a bevándorolt sémita népcsoportra és kezdték használni az eredeti lakosságra a sumir nevet.
A Djemdet Nasr dombban, majd az uruki, az uri, a susai és más lelőhelyen előkerült hasonló kerámia leletek között nemcsak rendkívül díszes, figurálisan formált, szoborszerű kerámia edények, madárfejű ember alakú szobrocskák, hanem gazdagon díszített pecséthengerek is voltak.
Az Uruk IV.( Az Al-Ubaid kulturából az urukiba való átmeneti szakasz (MV)) rétegben és a susai fellegvárban feltárt XVIII. ásatási rétegből számos pecséthenger került elő. A két település közti földrajzi távolság ellenére az élethűen ábrázolt állat és emberalakok, a kultikus tárgyak és a munka eszközök, valamint az építmények stílus jegyei meglepően hasonlítanak egymáshoz.
A pecséthengerek anyaga calcit, alabástrom, szerpentin, zöld jade, klórit, kvarc és lazúrkő.
A pecséthenger nyomaton felülnézetben ábrázolt kanyargó folyószakaszban négy hal úszik, a partmenti növényzetet elfektetett cserjék jelzik.
A pecsétnyomaton két máltai kereszt és két magyar szürke marha képe van. Az egyenlőszárú keresztek a világ négy táját jelképezik."
Az alföldi gulyásaink biztosan jogosan kérdezték, hogy e kirívó magyar ősmarhánk képe hogyan keveredett a pecséthengerre.:-)) Sajnos a feltárt adatok nem érdemesek arra, hogy a magyar tudós társadalom, behatóbban foglalkozzon a sumer kérdéssel.
Kedves macstappancsok éke, tessék már szíves lenni, akkor egy ellentétes publikációt ismertetni saját magadtól, ami publikálva lett és nem csak alátámasztás nélküli nyafogást tartalmaz. Gondolom következő idézeted publikált ellenvéleményedet fogja tükrözni.
