Csacsi lihegve nyitott be Bagolyhoz, aki csodálkozott is rajta, mert nem az a hír járta Csacsiról, hogy túl fürge lenne, így hát kíváncsian nézett ki abakusza mögül.
-Baj van Bagoly komám! –lihegte Csacsi.
-Az egyik buszvezetőm megbetegedett, és úgy néz ki sokáig lesz betegállományban. Neki is nagy a családja, most volt nálam a felesége és kérdezte, hogy mi lesz velük? Adtam neki egy kis pénzt, aztán jöttem is hozzád.
-Van róla papír? –érdeklődött Bagoly.
-Látod azt elfelejtettem! –rémült meg Csacsi.
-Kivételesen nem baj, mert így legalább letagadhatod. –jegyezte meg Bagoly.
-Nem értem. –mondta Csacsi.
-Gondolom a szokott módon fizetted a fiút ugye? Minimálbéren, a többit meg úgy számoltátok el, mintha az utasoktól kapná borravalónak.
-Hát persze, mert csak így tudtam viszonylag olcsón utaztani.
-Nna, majd valamit kitalálunk, de kicsit sokba fog kerülni, arra készülj fel öreg hátas barátom!
-Nagyon kérlek segíts nekem Bagoly, mert ha nagy a baj, akkor jön a felesége az újságírókkal, a síró gyerekekkel, aztán jönnek a dézsmaellenőrök és úgy megforgatják a céget, hogy semmim se marad! –kérlelte Csacsi.
-Menj most haza, majd kigondolok valamit. -mondta Bagoly, és belemerült a jog tanulmányozásába.
Eltelt néhány óra, és Bagoly Malackához fordult:
-Hát nem mondom nehéz ügy, itt mindenki vesztes lesz. –morogta.
-Miért? –érdeklődött Malacka.
-Tudod kis barátom azért, mert a mufurcok úgy számolnak, hogy az előző évi ispotályozási járulék alapját képező jövedelme lesz a táppénz alapja és ennek a 70%-át folyósítják. A minimálbér utáni 70% meg hát annyi, mintha nem is kapná. Mondjuk ezen még tudok segíteni egy kicsit, mert benyújtunk egy tavalyi évre vonatkozó önrevíziót és megemeljük az alkalmazott munkabérét annyira, hogy valami épkézláb pénzt kapjon a mufurcoktól. Mondjuk azon az alapon, hogy évvégén kapott jó sok prémiumot, én meg elfelejtettem lekönyvelni és bevallani. Aztán Csacsi fizetheti a többletdézsmát, az ispotályozási járulékot, a táppénzhozzájárulást, az önellenőrzési pótlékot, késedelmi kamatot, a bírságot talán megússza. És ez még semmi, mert a mufurcok nagyon meg fogják a céget vizsgálni.
-De Bagoly, hát miért van akkor olyan nagy baj? –értetlenkedett Malacka.
-Tudod a mufurcok se egészen hülyék, sejteni fogják mire megy ki a játék, és nagyon nem szeretnek fizetni, ahogy mi sem. Ezt a békát még valahogy letolom a torkukon, de mi lesz, ha nagyobb a baj, és leszázalékolják a sofőrt? Mert a kegydíjalapja az olyan kevés lesz, hogy mindenképpen szerezniük kell valahonnan jövedelmet. És mit csinálhat? Pereli Csacsit, hogy dézsmát csalt, mert nem jelentette be a valós pénzét. Ezzel ugyan saját magát is fejelenti, de neki már nincs mit veszítenie, és ez a legrosszabb. Tudod ez a legrémísztőbb az egész mufurc rendszerben. Egy bizonyos határig hajlandó engedni, hogy csaljál, mert élni akarsz, de ha bajban vagy ezen az alapon megtagadhat minden segítséget, és azt mondhatja együtt csaltatok, hát verjétek le egymáson, hogy ki fizessen, és még bűnbakokat is tud kreálni. Most csak azért imádkozhatunk, hogy mihamarabb gyógyuljon meg a fiú! Szólok is Csacsinak keressen valami ismerőst a felcserek között, hátha tud segíteni.
Zavartan pislogott Malacka Bagolyra. Egy szép summával kibélelet boríték feküdt az asztalán.
-Tedd csak el Malacka, a tiéd! –kukkakontott ki Bagoly az abakusza mögül.
-Nem lesz ebből baj? –kérdezte Malacka, akiről tudjuk, hogy igen kicsi és éppen ezért félős állatka volt.
-Ha gondolod, add vissza a kétharmadát, úgyis holnap kell kitöltenem a dézsmabevallásokat, és majd befizetem a mufurcoknak a te dézsmádat is. –vetette oda kissé ingerülten Bagoly.
Malacka –mint minden kicsi és félős állatka- igen fejlett szociális érzékenységgel bírt. Nem mintha nem jött volna jól a pénz, -volt annak helye ezernyi is- de attól tartott, hogy a mufurcok egy alaposabb ellenőrzéssel kideríthetik, hogy malac létére hogyan élhet viszonylagos jólétben. Tépelődött egy darabig, aztán eltette a borítékot. Lelkiismeretét megnyugtatandó megfogadta, hogy befizet egy jelentősebb összeget az Elárvult Malackák Alapítványába. De csak furdalta tovább a dolog, hát megkérdezte:
-Bagoly! Szerinted helyes amit csinálunk? Mindent elkövetünk azért, hogy a mufurcoknak minél kevesebb dézsmát kelljen fizetnünk. Ha mindenki így tenne, nem maradna pénz a pagonybeli öregekre, árvákra, utakra, csatornákra meg mindenfélére és akkor sokkal rosszabb lenne. –hadarta el Malacka egyszuszra.
-Hagyd ezt az idealista vakert Malacka! Hallottam már eleget, nekem sem tetszik túlzottan a dolog. Gondolod, hogy a mufurcokat egy percig is érdekli, hogy te hogyan élsz? Vagy, hogy élsz-e egyáltalán? Mert mi történik amikor új mufurcokat választunk? Egy-két ezer hájfejűt seggberúgnak, kicserélnek, de a többi a helyén marad, és nekik ez a legfontosabb. Aztán minden marad a régiben. Ha mindent befizetnénk nekik, amit követelnek, legfeljebb nekünk maradna kevesebb, mert hogy nem jutna több semmire, az is biztos. Idefigyelj te együgyű Malacka! Láttam, amikor meglested a dézsmabevallásomat. Ugye igaz? –Erre elpirult Malacka.- Láttad, hogy mennyi jövedelmet vallottam be ugye? Ennyi pénzt azért nem osztanak csak úgy minden helyen. És mennyi marad belőle a családomnak? Alig valamivel több, mint a létminimum. De lássuk a számokat! Kétmillió pénzből a dézsma után 1090ezer pénzem maradt. A feleségem, meg a mama összesen kapnak még a mufurcoktól összesen 700ezer pénzt. Az összesen 1800ezer pénz. Osszuk már el egy hónapra! Az 150ezer pénz ugye? Mennyi jut egy főre? Öten vagyunk, mindössze 30ezer pénz! Meg lehet ebből élni? –Fakadt ki Bagoly, és gyorsan rágyújtott, mert már nagyon ideges lett. Aztán folytatta:
-Ez a büdös bagó is! Csak ez kerül az asszonynak meg nekem havi 30ezer pénzbe. A rezsi is van vagy 50ezer, mert van közös költség, villany, gáz, fűtés, telefon, TV, miegyéb. Aztán ott van tankolás. Amennyit furikáznom kell, hát az is van vagy 40ezer, meg a súlyadó, meg a kötelező. Aztán a kölykök. Mind a kettő tanul nyelvet, a fiú sportol, a lány zeneórákra jár, az is vagy 30ezer. Ez már most több, mint 150ezer, és még nem ettünk egy falatot se, nem ittunk egy kortyot se, nem vettünk ruhát, nem vettünk könyvet, nem szórakoztunk. Ja, és a mama gyógyszerei is vagy 20ezer havonta, meg az orvos.- füstölgött Bagoly.
-Hát ide figyelj Malacka! Ha a mufurcok eleve olyan helyzetbe hoznak, hogy szükségképpen éhen kellene halnod, akkor a puszta létezésed a bizonyíték arra, hogy dézsmát csalsz! Érted már? A kérdés csak az, hogy be tudják-e bizonyítani? Hát ezért vagyunk mi, hogy ezt megnehezítsük. És hidd el, ezt tudják ők is, és nem veszik túl komolyan a dolgot. Csak akkor néznek utána valakinek, ha túl sokat, vagy túl hülyén csal. Vagy ha az illető nem tetszik valamelyik mufurc vezérnek. És ez a lényeg. Ha valamennyit fizetsz azért nekik, többnyire békén hagynak, vagy valamilyen elviselhető büntetést kiszabnak a látszat kedvéért. Mert ez a látszatok országa. A mufurcok úgy tesznek mintha ellátnák a rájuk bízott feladatokat, mi meg úgy teszünk, mintha örülnénk neki. –magyarázta Bagoly, és visszafordult az abakuszához.
Malacka kissé riadtan elgondolkozott, aztán megfelezte magában az árva malackáknak fizetendő adományt.
Kanga idegesen tépelődött Csacsi utazási irodájában. Nem tudta, hogy kérjen Csacsitól egy kis pénzt, mert már régen megígérte Zsebibabának, hogy az idén nyárony elmennek nyarlani a Nagy Pocsolyához. Régen dolgozott már Csacsinál, és tudta, hogy lehet rá számítani, csak a dézsma miatt szokott kicsit csökönyös lenni. Csacsi látta Kangán, hogy valami nyomja a lelkét, meg is kérdezte Kangát:
-Mi a baj?
-Tudod Csacsi szertnék elmenni nyaralni, de nincs rá elég pénzünk. –válaszolta Kanga
-Adnék én szívesen, most jól is ment a bolt egy kicsit, lenne is rá pénz, de hát tudod a dézsma, meg az ispotályozási járulék elvinné ezt a kis pénzt is, ha csak úgy adnék. –mondta Csacsi.
-De azért kérdezzük meg Baglyot, hátha tud valamit. –tette hozzá.
Csacsi fel is hívta Baglyot, beszélgettek hosszasan míg végre Csacsi kibökte, hogy a nyáron új szőnyegeket, meg bútorokat akar venni, mert igen kopottak régiek.
-Hoppá!-kiáltott fel Bagoly!
-Idefigyelj csökönyös barátom, megvan a megoldás Kanga gondjára is. Küldd el Kangát, hogy vegye meg a szőnyegeket! Van nekem egy használcikk-kereskedő barátom, aki szívesen segít. Kanga jó drágán eladja neki a szőnyeget, -mint magánkenguru-te meg megveszed tőle.
-Nem értem. –mondta Csacsi.
-Ugyanmár ne szamárkodj! A megánkenguruknak évi 200ezer pénzig nem kell sem bevallania, sem dézsmát fizetnie az ingóságok értékesítéséből származó jövedelme után. Te kapsz egy számlát egy jó drága szőnyegről, az én használtcikk-kereskedő barátom, meg eleve drágán vette a szőnyeget, ő sem fog dézsmát fizetni.
Így már Csacsi is megértette, és Kanga örömmel újságolta Zsebibabának, hogy nemsoká mennek a Nagy Pocsolyához.
Ha az illető a dézsma-jóváírásra gondolt, hát minden elismerésem! Ámbár az ispotályozási járulékok kérdését is meg kellene vizsgáni, mert az olyan mint a Duna. Jön!
Egy rokonom rokona által ismer személyben fogant meg az alábbi ötlet, mikoris azon merengett, hogy neki, mint egy aprócska, gyakorlatilag egyszemélyes BT beltagjának, miért kell jövedelme után oly sokat fizetnie a dézsmaszedőknek ... lévén az adótáblán ugye nem mindegy, hogy vállalkozásból származó jövedelem vagy munkabér . Szóval állítólag ekkor jutott eszébe, hogy neki inkább a cimborája BT-jének a titkárnőjét (vagy magát a cimboráját ) kellene foglalkoztatni, ő pedig elmegy segédmunkásnak a cimborája BT-jébe...
Hogy mik vannak ... [ És még igazolt munkaviszonya is lesz, ami akkor jó, ha mondjuk áruhitelt akar pld. a helyi hiperszukermarketben, lévén alkalmazottként nem kérnek tőle a munkaviszonya igazolásán kívül ezernyi olyan furmányos irományt, amivel vállalkozó ügyfeleik létét keserítik meg a hitelelbírálással foglalkozó banki mufurcok ... ]
Igazán köszönöm kitüntető figyelmed, és kedves invitálásodnak eleget téve, már be is jegyeztem magam a levelező listára. Majd este jobban körülnézek!
Cserébe olvasd hát el az alábbi mesét, a Mérlegképes Malackáról.:)
Tanmesék a Százholdas pagonyból III. rész
Malacka Bagolynál dolgozott igen rég óta, és nagyon unta, hogy a mufurcok dézsmaellenőrei hamar eligazodtak a könyvviteli rendszerben. Szokványos abakuszprogramokat használtak, és ezt bizony könnyű volt kezelni is, meg ellenőrizni is. Egyszer Malacka gondolt egyet, és elhívta Baglyot Micimackóhoz méznyalásra. Mivel Malacka egy igen kicsi állat, hát hamar megártott neki a méz, de ettől bátrabb is lett, és elmondta Bagolynak az ötletét:
Idefigyelj Derága Főnököm! Mi lenne ha megkérnénk Róbert Gidát, ugyan programozza már át az abakusz nyomtató modulját? Mert most minden jöttment dézsmaellenőr pillanatok alatt ellenőrizni tudja a könyvelésünket. Azért megtartanánk –szigorúan belső használatra- a szokásos számviteli tükröt, de egy ilyen dézsmaellenőrnek egy kicsit trükkösebbet adnánk amikor meg akarja nézni. Arra gondoltam, hogy a számviteli törvény szerint az első számjegyet megtartanánk, de aztán a többit értékként kezelve, átkonvertálnánk római számokká. Ettől aztán szép hosszú főkönyvi számlaszámok kerekednének, mert ezt nem tiltja a törvény, ugyanis mindenki olyan számlatükröt alakít ki, amilyet csak akar. Mi meg röghetnénk a mufurcok dézsmaellenőreinek ábrázatján, amikor megpróbálják kisilabizálni, hogy melyik főkönyvi szám mit is jelent.
Szegény Malackának végképp megártott a sok méz, és elaludt. Bagoly meg még gondolkodott sokáig, és felhívta Róbert Gidát.
Bár nem én vagyok az Akta levelezési lista alapítója, de azért sok szeretettel meghívlak titeket, hogy vegyetek aktívan részt a levelzésünkben.
A listát eredetileg könyvelők hozták létre, hogy megbeszéljék egymás közt a problémáikat. Természetesen mindenkit szívesen vár a lista.
Szívesem olvasnám a hozzászólásaitokat a levelezési listán. Jelentkezés és bővebb info itt található .
Bagoly nagyon szomorú volt. Éppen saját dézsmabevallását töltötte ki, és nagyon nem tetszett neki amit látott. Igaz, hogy látszólag jól keresett, mert ő csinálta a pagony összes lakójának a könyvelését, de emiatt nagyon sok dézsmát kellett fizenie a mufurcoknak. Bagolyné meg otthon volt, nevelete a két rakoncátlan kisbaglyot, és csak a Bagolygondozási díjat kapta. Ott éldegélt velük Bagoly anyukája is akinek a mufurcok nyújtotta kegydíjtól fel is kopott volna a csőre. Bagoly ígyhát nappalt éjjé téve csak dolgozott, dolgozott és már nagyon unta. Elmorfondírozott magában:
Ha egyedül én keresek a családban, egyedül fizetem a dézsmát, és mert a dézsmatábla progresszív kulcsokat tartalmaz egy jövedelemhatár után minden pénzből a legmagasabb dézsmakulcs szerint fizetem a dézsmát. Ha mondjuk háromfelé tudnám osztani. Hoppá nézzük csak! Én most 2 millió pénzt kerestem összesen, ennek a dézsmája annyi mint: 660ezer pénz. Ja és az ispotályozási járulékok: 160ezer + 60ezer + 30ezer az összesen 250ezer pénz. A dézsmával együtt 910ezer pénz, marad tehát 1090ezer pénzem, és az ötünkre nem túl sok. A mama beteg, az asszonynak meg elég baja van gyerekkel, meg a mamát is ápolja. Meg kéne egy új abakusz is. Hoppá! Mi lenne ha a mama, meg asszony venné meg az abakuszt, én meg bérelném tőlük. Külön a gépet, külön a perifériákat. Dézsmát azt így is kell fizetni, de ispotályozási járulékot nem, mert ők, mint magánbaglyok adnák bérbe. Hmmm.. Aszongya 660ezer pénznek a dézsmája 158ezer pénz, meg az ispotályoási járulékok 53ezer + 20ezer + 10ezer összesen 83ezer, dézsmával együtt az 281 ezer pénz. Adjuk hozzá a többiek dézsmáját is 158ezer + 158ezer +281ezer az annyi mint az 597ezer, akkor a kétmillió pénzből marad nekem 1403ezer pénzem. Ez már jobban néz ki. Hoppá! És még a vállakozóként fizetett ispotályozási járulék is kevesebb lesz.
Nna ezt majd egészen pontosan is kiszámolom, de már nem is olyan rossz.
És Bagoly a jól végzett munka után békésen elszenderedett.
Hiába no, aki keres az talál! :)
Újabb tanmese, ezúttal a százholdas pagonyból.
(Ha már unjátok, szóljatok!)
Nyuszi Kft-jének kellett volna új talicska, kapa, meg gereblye. Volt is pénze, csak még nem elég, mert még gyűjtögetnie kellet volna. Jött az évvége, az adóbevallások ideje. Nyuszi elment hát Bagolyhoz, ő csinálta nyuszi könyvelését. Rájöttek, hogyha Nyuszinak ekkora eredménye marad, akkor a mufurcoknak be kell fizetni a dézsmát, és szegény Nyuszinak nem marad pénze a gerblyére. Nyuszi elballagott Micimackóhoz, és méznyalás közben elmesélte neki, hogy mi a baj. Micimackónak volt egy betéti társasága, érezte ő is, hogy nagy a baj. Hát sajnálta is Nyuszit rendesen. Nyuszinak eszébe jutott valami.
-Micimackó! Ugye Bt-nek egyszeres a könyvvitele? –kérdezte.
-Az bizony! –válaszolta Micimackó, mert ezt nem felejtette el.
-Idefigyelj! –mondta Nyuszi.
-Csináljunk úgy, hogy tőled veszem meg a talicskát, a kapát, meg a gerblyét. Adjál nekem egy előlegszámlát december 28-ával, én meg január 6-án át is utalom neked a pénzt. Nekem már az idén költség, neked meg csak jövőre lesz bevétel, de nem baj, mert majd elmegyünk megvenni mindent, és akkor neked is lesz költséged, és nem lesz adóalapod.
-Hát jó! –mondta Micimackó.
Így is tettek, a mufurcok dézsmaszedői meg csak néztek nagyokat.
Hol volt hol nem volt, volt egyszer cégecske. Ebben a cégecskében igen szorgos és takarékos emberek dolgoztak, ügyesen gazdálkodtak tallérjaikkal. Meg is lett az eredménye, kellet volna nekik nagyobb telephely, mert a mostani kunyhó már igencsak szűkös lett. Találtak is ínyükre való mézeskalács házikót, tallérjaik is ottan pihentek az eredménytartalékban. Mielőtt elszánták magukat, hogy megvegyék számolgattak ám olyan sokat, hogy még az abakusz is kikopott a kezük alól. De sehogysem tetszett nekik az eredmény. A gonosz kincstárnokok kitalálták, hogy a hosszú élettartamú szerkezetből készült mézeskalács házikókat 2%-os mértékű értékcsökkenési leírásaal lehet csak költségként elszámolni. Akárhogy is nézték ez bizony ötven évig is eltartana. Erre megszólalat az egyikük:
-Én azt olvastam, hogy a bérbeadott ingatlanoknál 10% százalékot is el lehet számolni értékcsökkenés gyanánt. –mondta.
-Mi ebben jó nekünk? –kérdezték a többiek.
-Alapítsanak egy céget asszonyaink, szüleink és és vegyék meg ők a mézeskalács házikót, mi majd tőlük béreljük pont annyiért, amennyi az értékcsökkenés meg az egyéb költségek. –fűzte tovább gondolatait.
-Ravasz vagy nagyon, de hogyan lesz rá pénzük? –kérdezték.
-Mi sem egyszerűbb. –válaszolta.
-Van nekünk eredménytartalékunk és azért csak a folyószámla utáni kamatot kapjuk. Mi lenne, ha lekötnénk 10 évre pénzünket? Aztán, hogy hogynem a bankunktól a másik cég hitelt kérne, és abból venné meg azt a szép mézeskalács házikót? Mi meg készfizetői kezességet vállalnánk értük?
-Nagyon jó! –mondták a többiek, és így is tettek.
Elmentek hát a bankhoz, aki kapva kapott az alkalmon, mert így az ügyfele tallérjait helyezte ki, és ott maradt neki fedezetként a mézeskalács házikó. Olyan ügyesek voltak, hogy a szokásosnál jóval kedvezőbb kondíciókkal kaptak hitelt banktól. A kamat sem lett túl sok, mert a lekötött tallérokért ők is kaptak kamatot, így hát csak a kamatkülönbözetet kellet megfizetni, de ez eltörpült a nagyobb értékcsökkenési leírás miatt megspórolt adók miatt.
Ez itten nem tanácsadó topic! Viszont hallottam hasonló történeteket, hát elmesélek egyet. :)
Az unokaöcsém második feleségének a volt osztálytársától hallottam. Az illető azt csinálta, hogy pontosan ugyanannyiért eladta az ingatlan-tulajdonrészt a testvérének, mint amennyi a hagyatéki végzésben szerepelt, és így nem keletkezett jövedelem. Fizetni meg ráért a testvér akkor, amikor eladta a –mostmár saját- ingatlanát. Jövedelem itt sem keletkezett, adókötelezettség sincs. Az illeték meg kevesebb, mint az adó ugyebár.
Köszönöm megtisztelő érdeklődéseteket, 10telettel:
A Dagotta
Egy tanácsot szeretnék kérni tőled, a lakásvásárlással kapcsolatos forrásadó-fizetés miatt.
Hugommal ketten örököltünk egy kertes házat 1/2 - 1/2 részben. Most eladtuk az ingatlant 8,2 millióért és én 4,9 millióért veszek egy lakást. A fennmaradó kb. 3 millió Ft után a hugomnak adóznia kellene. Hogy lehet kiszámolni, hogy mennyi lenne az ehhez kapcsolódó adó, és hogyan lehetne ezt lecsökkenteni minél jobban?
Annyit tudok, hogy ha lakáscélú vásárlásra költi, akkor mentesül az adó alól, de ő nem erre szeretné költeni.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagymama. Élt, éldegélt az Óperenciás tengeren innen, a mi kis Kárpát-medencénkben. Volt neki egy aranykezű ezermester unokája akit elsöpört munkanélküliség szele. Az unoka ment, mendegélt nap mint nap valami munkát keresve. Ahol adtak neki munkát, hát olyan kevés krajczárokat kapott érte, hogy abból biz még a kosztra kvártélyra sem futotta. Mondták neki, hogy ha ÁFÁ-s pergament tudna adni, hát még jó dénárokat is kapna, mert igencsak szorgosan és jól dolgozik, de így a gazdának túl sokat kell fizetnie az adószedőnek. Törte is a kobakját mitévő legyen, mert ha egyéni vállakozásba fog, hát igaz jó dénárokat kap, de akkor meg annyi mindent kell a kincstárnak fizetnie, hogy akkor is csak krajczárok meradnak néki. Összeült a családi kupaktanács, és elhatározták, hogy elmenének egy prokátorhoz. Nna ott aztán megvilágosodtak. Alapítottak egy betéti társaságot, és a nagymama lett a beltag. Az unoka meg minimál-krajczárokért dolgozott a cégnél, mint egyszerű kültag. A nagymama kapta a jó dénárokat jövedelem gyanánt azért, mert a nyugdíjas után nem kellett ispotályozási járulékot fizetni. A nagymama meg eltartotta szorgos unokáját. És boldogan élnek, míg meg nam hal a nagymama.
Egyik ismerősöm keresztanyjának a sógora (a továbbiakban: illető) egy jobb iskolába óhajtotta küldeni csemetéjét. Eszesebb ivadékról lévén szó, csont nélkül fel is vették. A tanintézmény viszont nam átall tetemesebb összegű tandíjat szedni a nebulók szüléitől. Az illető számolgatni kezdett, és megdöbbentő eredményre jutott: tandíj, kollégium, kirándulások, könyvek, zsebpénz alig valamivel több 1m Ft évente. Ez, még nagyon nem is riasztotta meg az illetőt, hanem tovább számolgatott, mert ugye ő is okos felmenő. Ahhoz, hogy csak ezt a összeget ki tudja fizetni, valamivel több mint 1,8m Ft bruttó jövedelemre van szükség. És akkor még a család többi tagjának megélhetésére,–mi több sajátjára sem- nem gondolt. Rendületlenül tovább számolt. A végeredmény már megdöbbentette: feleség, másik 2 gyerek, rezsi minimum még 1,5m Ft nettó. Ez már 2,5m Ft nettó jövedelem évente ami bruttóban majdnem 5m Ft. (Persze beleszámolta az SZJA-t, egészségügyi hozzájárulást, nyugdíjjárulékot is.) Próbálkozott persze optimalizálással is, hogy a jövedelme egy részét osztalékként vegye ki, de nem lett sokkal jobb a kép. Álmatlanul forgolódott, és kipattant az isteni szikra. Elballagott hát a tanoda vezetőjéhez, aki fogénykony volt az ilyen jellegű kérdésekre és összehívtak hát szülői (válság)értékezletet.
Itt az illető felvázolta saját sanyarú helyzetét, és mint kiderült több szülő is hasonló cipőben jár. Nna, erre ismertetett egy hadicselt. Idézek a felszólalásból:
Kedves Szülők, Tanárok, Sári néni!
Mi lenne, ha alapítanánk egy közhasznú társaságot, (a továbbiakban: kht), és az állná gyerekeink taníttatásának költségeit? Ugye a kht egyidejűleg vállalkozhat és közhasznú tevékenységet is végezhet. Ráadásul adóznia sem kell, ha a vállalkozásából származó eredményt a közhasznú tevékenység végzésére fordítja. Az oktatás márpedig közhasznú tevékenység. A kht tagjai az oskola, a tanerők, meg a gyerekek lennének oly módon, hogy a gyerekeket a szülők képviselik a kht-ban. Felmerül a kérdés, hogyan és főleg honnan lesz pénze a kht-nak. A megoldás viszonylag egyszerű. A kht elsősorban kereskedni fog. Mindennel. És mi a szülők a vállalkozásainknak anyagot, meg mindenféle egyéb szükséges dolgot a kht-tól veszünk. Jó drágán. Ez nekünk költség, a kht-nak meg bevétel, amiből haszna van és azt elkölti a gyerekekre. Ugye a kapcsolt vállalkozás kérdése nem merülhet fel, mert egyikünk révén sem lesz akkora tulajdoni hányad ami elérné ezt a mértéket. A többi már csak kis szervezés kérdése. Ha valamire szükségünk van -az egyébként normál üzletmenethez-, a kht nevére vásároljuk meg, aztán majd jóval drágábban vesszük meg tőle. Így az utódainkra szánt összeget költségként el tudjuk számolni.
A megbizás -még ha folyamatosan megújítják is- nem alapoz meg munkaviszonyt. A megbízás legfeljebb munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, ahogy én hallottam.:)
Semmi sem kötelezi a egyik felet sem arra, hogy munkaviszonyt létesítsen. Ehhez egyező akaratnyilvánítás szükséges, ennek hiányában nem létesül munkaviszony.
No, akkor minnnnenkinek: milyen jogai vannak annak az emberkéne, akit már évek óta alkalmaznak háromhavonta megújított megbízási szerződéssel. Legális ez egyáltalán?
"II. Az egyes cégformák bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges további okiratok:
1. korlátolt felelősségű társaság esetén:
a) a tagjegyzék,
b) a hitelintézet igazolása a pénzbetétek befizetéséről,
c) ügyvezetői nyilatkozat a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásáról,
d) ha a társaságnál könyvvizsgáló működik, a nem pénzbeli hozzájárulás értékéről adott könyvvizsgálói vélemény;"
Szvsz egyértelmű a bankszámlára történő befizetés kötelezettsége, legalábbis ahogy itt olvasgatom.:)
Köszönöm megtisztelő kérdésed, 10telettel:
A Dagotta
Pont az előző beszélgetésben idéztem a a Mtv. 76.§ (3) bekezdését, és szvsz ez lehetőséget nyújt az általad említett kikötésre.
Az ilyen jellegű kikötések többnyire felső vezetők ún. manager szerződéseiben szoktak előfordulni. Amikről hallottam, azok viszont mindig egy előre meghatározott intervallumban tiltották a hasonló tevékenységet folytató cégeknél -konkurrenciánál- történő munkavállalást. Ez egyébként méltányolható érdeke lehet egy munkáltatónak.
Tehát elvben minden további nélkül kiköthető ilyen feltétel ahogy hallottam.:)
Köszönöm megtisztelő kérdésed, 10telettel:
A Dagotta
Hol is kezdjem? Hallottam valamilyen hasonló esetről, a hibák is szinte ugyanazok. A Te ismerősöd esetében úgy tűnik, azért van egy kis esély, mégpedig a régi cégtől származó papírokon. Van egy olyan érzésem, hogy ebből inkább kártérítési per lesz, ha lesz. Ha eddig nem fizetett az új cég, lehet, hogy nem is akar.
Nekem úgy tűnik, hogy a munkaviszony megszüntetése (elbocsátás) komoly kockázati tényező, semmiképp sem hagyható figyelmen kívűl, azonkívül nagyon nehéz lesz bizonyítani hogy a pereskedés volt az igazi oka az elbocsátásnak.
Nna, ha az új munkáltatóval megkötött munkaszerződés előfeltétele volt ismerősöd részéről, hogy az őt emiatt ért anyagi hátrányok kompenzálása (esetleg kártérítés) akkor nem szükségszerűen kellett ezt a munkaszerződésbe foglalni, de jobb lett volna. Ha jól értem, ezt a kompenzációt -nevezzük így- nem a munkavégzésért kapná ismerősöd, hanem azért, mert egyáltalán munkaszerződést köt az új munkáltatóval. Ahogy hallottam, érdemesebb polgári jogi irányba elvinni az ügyet, mert ami nincs a munkaszerződésben -és még le is tagadják- az nincs, azonkívűl a Mtv. elég pontosan rendezi a felek egymásközti jogviszonyát, tehát csak korlátozott lehetőségei vannak ismerősödnek a követelés érvényesítése során.
Ami nagyon fontos: Alaposan meg kell vizsgálni, hogy azok a bizonyos papírok mennyire tekinthetőek okirati bizonyítéknak. Érzésem szerint bármilyen jogi eljárást jóformán csak erre lehet alapítani.
Ha az ismerősödet elbocsátja jelenlegi munkáltatója, akkor további kártérítési igénnyel is felléphet, ameddig az ezt megelőző munkaviszonyához hasonló jellegű munkaviszonyt tud létesíteni.
Szvsz ha a siker reményében akar indulni ismerősöd, akkor feltétlenül tanácskozzon egy munkajogban járatos ügyvéddel, de ne felejtse el megemlíteni a polgári jogi vonatkozásokat.
Nna, nézzük a konkrétumokat.
A Mtv. 76.§ (3) bekezdése szerint: "A munkaszerzodésben meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a munkavégzés helyét. A felek ezen túlmenoen más kérdésekben is megállapodhatnak".
Az a baj, hogy a más kérdésekben nem állapodott meg és ez nehézkessé fogja tenni a bizonyítást.
A Mtv. 174.§ (1) bekezdése szerint: "A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel."
Ezzel talán lehet valamit kezdeni, mert a munkaviszony létesítésekor a munkáltató tévedésbe ejtette és tartotta a munkavállalót. (De nem hiszem, hogy ez túl erős lábakon állna.)
A Ptk. 339.§ (1) bekezdése szerint: "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelosség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható."
Remélem ismerősöd tudja bizonyítani, hogy előző munkaviszonyát épp jelenlegi munkáltatójának ígéretére szüntette meg.
Szóval az a helyzet, hogy nem vagyok járatos a munkajogban, csak épp annyira, hogy az ügyfeleimet az alapvető dolgokról tájékoztatni tudjam valamelyest. Őszintén szólva még azt sem tudnám eldönteni, hogy melyik bíróságnak van hatásköri illetékessége, mert keverednek a munkajogi és a polgári jogi elemek. Remélem azért jót beszélgettünk.:)
Köszönöm megtisztelő kérdésed, 10telettel:
A Dagotta
nekem is van egy offtopic kérdésem munkaügyből:
hogyan lehet kikötni egy területi képviselő/üzletkötő munkaszerződésében, hogy ne menjen el a konkurenciához dolgozni? Milyen legális formája van ennek? Ismereteim szerint erre a MT nem ad lehetőséget, marad a megbízási szerződéses konstrukció. Ezzel meg az a gond, hogy esetleg minősülhet bújtatott munkaviszonyank vagy minek. Ha valakinek van valami használható ötlete, szívesen venném
üdv
ks
A tőkeemeléssel kapcsolatban végeztem egy gondolatkísérletet.
Adva vagyon egy kis kft, eleddig 1mFt jegyztett tőkével, amit ugye a törvény erejénél fogva fel kell emelni. Ez a cégecske legyen teljesen átlagos, 3 tag és 4-5 alkalmazott. Az üzletmenet olyan amilyen, hol megy hol nem, ezért időnként komolyabb összegű köztartozások keletkeznek, amiket a társaság rajtaütésszerűen azért fizetget, mert olyan rosszul azért nem megy a bót. Nincs túl sok pénzük, -apportálni nem nagyon akarnak és nem is tudnának- de megszerzik a tőkeemeléshez szükséges pénzmagot. Ügyvédnél már jártak, hát elballagnak a bankjukhoz és fájó szívvel de beköhögik a pénzüket. Az igazolást erről megkapják, vissza az ügyvédhez, hogy -a Ctv. Mellékletének II.1.b) pontja alapján- az igazolást csatolják a cégiratokhoz. Eleddig szokványos eset, árnyaljuk hát kicsit a képet. Van nekik némi köztartozásuk majdnem annyi, mint a tőkeemeléshez szükséges minimális összeg. Tudják ezt ők is, sietősen intézik az ügyet. 1-2 nap sajnos mindenképpen eltelik, és mit ad Isten, az APEH pont most nyújtott be egy azonnali beszedési megbízást a pénzintézethez, pénz van a számlán ezért teljesítik is az átutalást. Alanyaink hiába mennek a pénzükért, az már nincsen. Mit lehet tenni? Ha fogcsikorgatva is de belenyugszanak, legalább most már nincs köztartozásuk. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, a nagy sietségben hibáztak, és a cégbíróság valamilyen okból elutasítja a tőkeemelés bejegyzését. Először fellebeznek, de itt is elutasítják. Nincs más hátra, kezdik elölről. És itt, ezen a ponton derül ki, hogy nem tudnak mégegyszer hitelintézeti igazolást beszerezni, ugyanis pénzt nem tudnak mégegyszer befizetni, tehát a bank nem ad ki újabb igazolást. Ha nincs igazolás, nincs változásbejegyzés. Így hát delikvenseink szert tettek egy ügyes kis betéti társaságra.
Elnézést, ha hosszú voltam, remélem nem történt senkivel sem hasonló baleset.
10telettel:
A Dagotta
Kedves illus!
Az enyhe túlzás, hogy értenék hozzá, de estére megpróbálom összeszedni az infókat.
Bár topicnyitódban adózással kapcsolatos válaszokról beszélsz, én megkockáztatok egy fél OFF-ot, hátha értesz egy kicsit a munkajoghoz is.
Ha nem, vagy nincs hozzá kedved, nyugodtan hajts el.
Szóval egy ismerősöm nemrégiben munkahelyet váltott, mégpedig olyan szóbeli megegyezéssel (munkaügyes kontra ő), hogy az új cég fizet számára egy bizonyos összeget "lelépési" pénz címén. Ezért cserébe azt kérték, hogy korábban jöjjön át hozzájuk a tervezetnél (ezzel jelentős anyagi juttatásoktól eset el a régi helyén, ezt kívánták kompenzálni).
Azóta cirka 4 hónap telt el és nem történt semmi, mindenféle kifogásokkal és hallgatásokkal elodázták az ügyet.
A régi cégtől vannak papírok az ígéretekről, az új cégnél csak az ő és a munkaügyes szóbeli megállapodása van.
Milyen jogi lehetősége van az ismerősömnek arra, hogy a pénzt megkapja és mekkora az esélye?
Köszönettel: illus
U.i.: ha beperli a jelenlegi cégét és elbocsátják, akkor lehet-e ezért újra perelni őket.
