Jellem, nem szeretnék vitatkozni veled. A véleményem még mindig ugyanaz.
Elfejetitek, hogy a szülő is ember , neki is lehetnek rossz napjai, különböző érzelmei, különböző idegállapota, problémája ( akár a saját csemetével is) .Attól, hogy odacsap egyet amikor szükségét látja, még mindig lehet szeretni a gyereket .Lehet vele értelmesen beszélgetni, elmagyarázni a dolgokat. Egyébként az- hogy egy- két éves gyereknek "elmagyarázzátok" hogy ne nyúljon a konnektorba- nevetséges . Egy ilyen idős korú gyermeknek a kiváncsisága erősebb, mint az értelmi képessége.Fogalma sincs az elektromosságról- az élettani dolgokról :mit is magyarázol neki ? Az, ha rácsapsz a kezére, egyértelművé teszi a dolgot- és főleg emlékezetessé.
Én egyszer csaptam oda a nagyobbik fiamnak, amikor olyan dolgot művelt, ami számomra teljesen elfogadhatatlan volt, túlment minden határon.Láttam az arcán a szégyent, és a dacot ,hogy azért sem fog előttem sírni.Másnap persze amikor mindketten lenyugodtunk megbeszéltük a dolgot, de a pofon akkor és ott szerintem elkerülhetetlen és szükséges volt.
Ezért értek egyet Rettenettel.
Nem feltétlenül szükséges ,de lehetnek olyan helyzetek, amikor igenis KELL.( 1 pofon és verés között jókora különbség van)
Persze a rendszeres verés, főleg ok nélkül - a szülői butaság.
Vessetek meg, kövezzetek meg de én ebben a kérdésben Rettenetnek adok igazat.
Ne csak a felszint figyeljétek, OLVASSATOK abban amit leír.Elég durva köntösbe csomagolja, de nem mond butaságokat.
ezt írtad "....egyre inkább csak úgy merek nyilatkozni, hogy talán, szvsz, nálunk bejött... "
és én erre írtam. sokan asziszik nekik van igazuk, náluk a spanyolviasz titka, csakhogy nem úgy van és nem is kell feltalálni.
mikor az igazad keresed isten akarsz lenni, bár magad sem tudsz róla.
szerinted miért találta ki az ember az istent?(de ez már nem ide tartozik és a vallásosok dühöngeni fognak tőle)
a spanyolviszost nem érted? mit nem lehet azon érteni?
Lehet, hogy öregszem, de én már nem akarok Isten lenni. (Ezen túl vagyok már :-))) A gyerekeimet sem akarom azzá tenni, sőt azt sem nagyon akarom, hogy azt gondolják magukról.
hát látod az tényleg meglepő tud lenni, ha igazat adnak a hisztidre. bár azért asszem nem mindig járható út.
igazából senki nem találja fel a spanyolviaszt, csupán csak a sötétben tapogatózik a nép, aztán néha belelép.
az ember mindig a tökéletességre törekszik, mégha nem is érheti el. és hát lássuk be, hogy minden ember isten akar lenni.
Rettenet.
Nem mondtam, hogy tudom. Sőt minden gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésről egyre inkább csak úgy merek nyilatkozni, hogy talán, szvsz, nálunk bejött...
Egyébként mind a 4 módszer néha működik néha nem. A 4. azt jelentette, hogy ezt különösen a tudomására hozni.
Még egy módszer eszembe jutott, ami nálam használt, már vagy 10 éve, de azóta is emlékszem rá. IGAZAT ADTAK NEKEM, pedig nem lett volna muszáj. Egy ember érezte meg, hogy most ez kellene.
Mi az, hogy nem elégséges? Nem akarok én Istent "nevelni". A rossz példák is tanulságosak.
1. ez a legegyszerűbb, de nem teheted meg.
2. ezt nem hiszem, hogy túlságosan hatékonyan meg lehetne valósítani. voltál már hisztis?
3. mivel?
4. azt hiszem az nem elégséges megoldás. vagy hogy gondoltad? máskor nem, csak akkor?
5. hmm, azt mondtad tudod
A példamutatás nem lehet elégséges, mert egyrészt nem ugyanolyan mint te, másrészt azzal a rossz példákat is átadod.
Ez nálam is pont így van, bár úgy nézem, a korral jön. Tizenéves koromban tudtam gügyögni minden gyereknek, aztán mostanában egyszercsak megállapítottam, hogy nem szeretem a gyerekeket. Márminthogy CSAK azért, mert gyerek és üntyürpüntyür, nem. De a helyes gyerekek továbbra is tetszenek.
Ez nálam is pont így van, bár úgy nézem, a korral jön. Tizenéves koromban tudtam gügyögni minden gyereknek, aztán mostanában egyszercsak megállapítottam, hogy nem szeretem a gyerekeket. Márminthogy CSAK azért, mert gyerek és üntyürpüntyür, nem. De a helyes gyerekek továbbra is tetszenek.
Mit lehet tenni hisztikor?
1. Semmit
2. Elterelni a figyelmét.
3. Meglepni, de nem feltétlenül vízzel, vagy pofonnal.
4. Szeretni.
5. Mit tudom én! Ez nem olyan mint a szakácskönyv, vagy a másodfokú egyenlet.
Nem hiszem, hogy csak jutalmazással és büntetéssel lehet nevelni. Sőt, egyre inkább azt hiszem, hogy egyetlen módon lehet, személyes példával.
Mi az, hogy hogyan oldanám meg a hiszti kérdéskörét? Többszörös gyakorló atya vagyok legalább 4 dackorszkon túl. Nem ütöttem meg őket, nem öntöttem le, nem zártam be.
Ha megkérdeznétek, hogyan büntettünk, nem tudnék mit mondani.
Kell büntetni? Hogyan?
Mielőtt mindenki felhorkan Rettenet utolsó kijelentésén, ki kell jelentenem (Eörsihez hasonlóan) hogy én sem szeretem a gyerekeket. A felnőtteket sem, a zsidókat sem, a nem zsidókat sem, az ateistákat sem, a vallásosakat sem.
Van egy csomó ember, akit szeretek, van egy csomó akit nem szeretek. Mindkét csoportba mindenféle tartozik.
Nem kell a gyereket azért szeretni, mert gyerek.
Nem tom Rettenet így értette-e. Ha igen, nincs vele bajom.
Ha viszont úgy, hogy nem szereti őket AZÉRT mert gyerekek, akkor nem tom minek beszél ilyenekről.
"(amúgy mostanában nem vágyom ilyesmire, mert nem szeretem a gyerekeket)"
Én is így gondolom.
Könyörgöm, csak azt áruld el, akkor mi késztetett ebben a topicban mintegy hétszáztizenkétezerhatszázhuszonhét (saccolt adat), hozzászólás beírására?
várható volt valami hasonló asszem.
tudod nem elég csak szeretni a gyereked. felelősnek is kell lenned vele szemben.
(amúgy mostanában nem vágyom ilyesmire, mert nem szeretem a gyerekeket)
Erre már nincs mit válaszolni.
Beszélgessünk a témáról akkor, mikor már saját gyereked lesz, aki ha valami hibát vétett riadtan néz rád a nagy kék szemével és akkor te (természetesen jól átgondolt nevelési célzattal) jól pofánvágod. Na szia.
Kedves Szülők, leendő Szülők!
Nem volt időm, csak bele-beleolvasni a vitába! Sok-sok félmondatom lenne, de csak egy-két gondolat: claustrofóbiás vagyok! Hogy miért, nem tudom, de lehet, hogy egy hipnotizálás kiderítené, hogy mégis féltem a sötétsétgtől.
Kukoricán is térdepeltettek azzal, hogy majd lefekhetek, ha bocsánatot kérek. Nem kértem. Ők mondták, hogy most már feküdj le. Mégis ma már tudok bocsánatot kérni!
Valahol már írtam: nem szabad a gyereket bántani, s én is voltam már gyenge. A lányomnak meséltem, hogy miről "levelezünk". Ő arra emlékezett, hogy én adtam neki egy pofont kb. 16 éves korában úgy, hogy a konyhafal adta a másikat. Nem emlékeztem! Ő igen (Mosolyogva mondta, hogy azért, mert földhöz vágta a poharat és a szemembe nevetett. Nem mondta a visszaemlékezése után, hogy igazam volt. Ha pedig nem mondta, akkor nem is volt! Tehát abszolut helytelen volt!)
Szerintem nem a liberalizmus velejárója, hogy "ne érj hozzá a gyerekhez"!
A liberalizmus nálam azt jelenti, hogy a gyereknek is lehet rossz napja, a gyerek is lehet hisztis, a gyerek is keresheti saját szabadságának határait.
A határt nem a pofonnal vagy a sötét fürdőszobával kell meghúzni.
Soha nem mondtam, a gyerekemnek, hogy nem szeretem. Mindig azt mondtam, hogy nagyon szeretlek, de most nagyon elszomorítottál, feldühösítettél, elkeserítettél stb. Lehet, hogy ez érzelmi terror, de azt hiszem, hogy hatása tovább tart, mint a verésé
Minden "nevelési módszer " alkalmazásánál szerintem figyelembe kell venni a kort. Más-más eszközt jó pl. 3, 10, 17 éves korban (persze ezek nem határok, és minden gyermeknél más időben következik be az ún. dackorszak, prepubertás, pubertás stb. kor).
Nem untatlak most benneteket tovább, de azt azért hadd mondjam el, hogy jó érzés töltött el, mert az lehet, hogy a nevelési módszerekkel nem mindig értettetek (és értek) egyet, de szinte minden hozzászólásból a legfontosabb nevelési elv sugárzott: a gyerekek iránti szeretet. Őrizzétek meg!
Ha valaki a fizikai erejét arra használja, hogy tekintélyt szerezzen vele, azt tényleg nem egy gyereken kellene kezdeni. Szerintem senki nem mondja itt azt, hogy a verés, illetve z atyai pofon mindenre a megoldás(pláne nem a tekintélyszerzésre). De az biztos, hogy egy-egy ilyen megnyilvánulás soxor hatásosabb és főleg jobb megoldás egy adott probléma rendezéséhez. Én el sem tudnám képzelni, hogy mondjuk eltiltsam a gyereket egy hétre a tévézéstől. mi jogon tartanám rabszolgasorsban ezzel?
persze, hogy mindennek kémiai vonzata van, nemcsak a hisztinek. a hiszti egy olyan példa volt, ami tipikus esete annak, hogy olykor elkel egy legyintés. tőled is megkérdezem, hogy hogy oldanád meg a hiszti kérdéskörét? ha egy ember hisztizik, akkor asszem lebeszélheted neki a csillagot az égről akkor sem hallgat rád. és hát ugye nem mindig van lehetőség megvárni amíg abbahagyja. amúgy a víz rosszabb, mert megalázóbb és sokáig nyoma marad, ráadásul hideg időben egészségkárosodáshoz is vezethet.
miért nem lehet jókedvem, rosszkedvem? lehet. van is. ezt is tudomásul kell vennie. én meg azt vagyok kénytelen tudomásul venni, hogy van bennem annyi agresszió, hogyha nagyon le vagyok amortizálva, bizony eljárhat a kezem. nem helyes, de attól még ott van a lehetősége. nemhiszem, hogy ez akkora katasztrófa lenne. én legalább belátom. de vajon ha nem ezt tenném, hanem mással büntetném, az mennyivel jobb? lehet, hogy én már régen mással foglalkozom, ő meg még mindig a büntetés terheit nyögi. elég sok komponens jáccik asszem ilyen esetekben közre, ahhoz, hogy el lehessen dönteni mi a jó. amúgy is mire egy pofon eldördül, addigra valószínűleg olyan helyzet áll elő, amire nincs jó megoldás. ezen legalább hamar túlvan.
régen a csúnya beszédre alkalmazták a szappannal való szájkimosás technikáját. nem egy rossz dolog volt az. bár azért megnézném azt a szülőt, aki ha kiejt egy csúnya szót a száján, az rohan kimosni egy szappannal. pedig talán azzal kellene kezdeni.
amúgy igen. hülye vagy.
tőled kisebbet kap? - tőled jobban fáj!
ilyen alapon a lelki pofon amit az egyéb büntetés ad neki meg ennél is jobban
csak akkor adj ha neked jobban fáj? - szégyelld magad, ha el tudod képzelni, hogy van más eset is ezen kívül!
én nem tudom, de a te megnyilvánulásaid alapján feltételeztem, hogy esetleg te igen
egysmást le kell játszanod magadban? - szóval előre kitervelten ütsz!
Neked hány gondolat fut végig a fejedben egy ilyen esetben egy másodperc alatt?
a gyerek rádöbben, hogy apu nem tud mindent? - Hülye apu, aki évekig úgy tesz!!
úgy teszel, és közben észre sem veszed sajnos. Ráadásul amiről meg vagy győződve hogy úgy van és mégsem, azzal becsapod szerencsétlent. örömmel látom, hogy ezen momentum felett könnyedén átsiklottál.
ne mindig fogadja el a magyarázatot? - csak a pofont, ez erőt, mi?!
Azt kénytelen, mert kapja. Legalább megérti, hogy nincs magyarázat.
én nevelem, az én törvényeim szerint él? - Ki a jószagú atyaúristen vagy te, hogy neked törvényeid vannak??!!! És te kinek a törvényei szerint élsz? A sajátod szerint, akkor ő is élhessen úgy! Vagy feletted is vannak törvények, akkor ne hazudd neki, hogy a törvény te vagy!
Mivel én vagyok felelős a neveléséért és nem ő, ezért asszem megmondhatom neki, hogy mit szeretnék mit csináljon. Ezt be kell tartani addig amíg nem dönt úgy, hogy nincs rá szüksége. Az egész alkalmazkodás kérdése és kettőnk közül neki kell megtanulni alkalmazkodni az élethez. Ehhez pedig nem kell atyaúristennek lenni. elég csak a rám vonatkozó törvényeket rá is alkalmazni. Ezek pedig nem törvénykönyvben vannak mint ahogy te hiszed.
filozófia jelleg, távol áll az élettől? - hát ez az, nem kell gondolkodni, csak úgy élni, mi?!
Gondolkodni kell, nem ítélkezni egy olyan dolog felett, amiről fogalmad sincs.
olyan egy pofon, mint egy pohár víz? - Ha egyszer szomjas leszel, kérj egy pofont!!! (OK ez demagóg volt :-)
hát ez az. mivel ezt írtad, gondolom elvakult vagy kissé mostan. talán hűlni kellene
Állatok vagyunk? - NEM? ÉPPEN AZ ILYENEK MÚLIK? HOGY EMBEREK VAGYUNK-E?
nézz körül az állatvilágban, hogyan nevelik az állatok a kölykeiket. meg fogsz lepődni mennyivel jobban
amúgy tényleg hatásvadász volt amit írtál. csak kár, hogy az ilyenre mindig van válasz és ellenpélda. de azért jó volt.
Ez bizonyára nagyon helyes és humánus dolog. sokkal jobb elviselni egy csonka családban az életet, vagy éppen nevelőintézetben ill. evelőszülőknél, mint azt a pár pofont. támogatni kellene itt is az ilyesmi bevezetését.
talán ne meséld el, hogy mit csinál a tömeg. az agresszivitást a szélsőség szüli. lehet, hogy van jópár olyan ember, akit okkal oknélkül jól elvertek és ez az elnyomás agresszióban nyilvánul meg bennük, de ez legalább látszik is rajtuk, mégha nem is helyes.
szerény kisvárosomban viszont volt pár rendezett családi életet élt gyerek, akiket soha nem répáztak, aztán mégis agyonvertek egy hajléktalant merő szórakozásból. még mielőtt azt hoznád fel, hogy a te gyereked nem ilyen, megnyugtatlak, hogy ezeknek a szülei sem tudták elképzelni, hogy a drága csemetéik a humánus nevelési módszereik ellenére ilyenre vetemednek. Nézd meg az USA-t is, ahol úgy nevelik a kölykeiket, ahogy te, ott a legnagyobb a bűnözési hullám, meg az erőszak. Biztos vagyok benne, hogy az a gyerek akit lépten nyomon ütnek, az nem lesz egészséges és az esetek túlnyomó részében agresszív lesz, de az amelyiknek fogalma sincs a fizikai bántalmazásról, az is nagymértékben hajlamos az agresszióra már csak azért is, mert fogalma sincs róla miaz. Nos az én kölyköm nem fog hajléktalanokat gyilkolászni, mert előtte eszébe fog jutni, milyen az, ha pofonvágják.
a szókiforgatásban meg asszem te is legalább annyira élenjársz mint én. örülök, hogy más is örömmel bonyolódik sárdobálásba nem csak én.
