Vegyük el a témából az autizmust, marad a gyermekek szexuális felvilágosítása és utána elemezhetjük, hogy ezt hogyan lehetne a fogyatékosoknál megoldani. Amikor én voltam gyermek és abban a korban, hogy...menstruáció, két mondattal elintézte édesanyám és könyvet nyomot a kezembe, később a szakközépioskolában Dr. Veres Pál szexológus tartott előadásokat..így lett "teljeskörű" a felvilágosítás...mára felszabadultan beszélnek a szexről, de a felvilágosítás még mindig zömében a tanintézetek végzik!!! Sajnos a szülők nem veszik a fáradságot, hogy ezt a szerepet felvállalják...De gondoljunk bele, hogy a szülő milyen szinten sajátította el (mi jó a férfinak és mi jó a nőnek, terhesség és annak megelőzése, merevedése zavarok stb...) és abból mit is tud továbbadni... Ezek után már csak az a kérdés, hogy mikor mondjuk el a gyereknek nehogy késő legyen... minden gyerek más és más korban lesz nagylány és nagyfiú...lásd roma közöségben a leánygyermek 14 évesen házasodik és nemsokkal később már szül is...dacára annak, hogy a magyar törvény alapján 16 éves korig kötelező tanulmányokat folytatni.
Maga a téma felvetése a szexualitással kapcsolatban teljes mértékben új dimenzióját nyithatja meg a fogyatékossággal kapcsolatban.
Ezzel kapcsolatban csak ajánlani tudom a következő filmet: Nevemm Sam (I'm Sam) egy halmozottan fogyatékos autista férfiról szól akinek születik egy gyermeke...nem megyek a részletekbe, mert akkor lelövöm a történetet, de mindenféleképpen tanulságos történet...
Egy demokratikus, "szabad", civilizált, tanult-ezért okos társadalomban nem lenne szükség ilyen jogi irányzatra, mivel ez természetes lenne...
Hiába vannak törvények, amikor annak betartattása is külön procedura...legjobb példa rá, hogy a volt férjem 1,5 éve nem fizet gyermektartásdíjat (havi 51 000 Ft), el ment inkább munkanélkülinek, örökölt egy lakást, autót...lemondott róla nehogy elárverezzék az elmaradása miatt...Pedig a gyermektartásdíj elmulasztása büncselekmény!!!, hiába lett belőle büntető tárgyalás csak 25 napos közmunkát kapot...
szívemszerint elég sok mindenhez tennék megjegyzéseket...de először az első részére...Tapasztalataim alapján, ismerősi körömben, akik autista gyermeket nevelnek úgy látom, láttam, hogy ahány gyerek annyi autista van. De a legfontosabb "váz" mindegyikben megtalálható valamilyen szinten. Dr. Ugrai Tamás kislánya a súlyosabb autizmus kategóriába sorolnám (a szülő elmondása egyéb írásai alapján, módszerek ismertetése stb...) így ő igazán a súlyosabbakkal találkozik. Sőt tovább megyek nem csak ő hanem a legtöbb szülő...még én is...nagyon kevés olyan autista gyermek van, mint az én kislányom...van hasonló, de ő is a foygatékos intézmények malmai között maradt...és így a "tüneteik" maradnak erőteljesebbek, mivel a többi fogyatékostól ezt látják és ugye az autisták másolnak, ha nem is mindent, de másolnak, akár hangszintet...:)
Ma Magyarországon azt gondolják, hogy anyagilag ha segítenek, akkor minden rendben van, lesz..pedig a legnagyobb segítség az ha szülő pszichésen és fizikálisan is egészséges tud maradni...
Ha egy gyerekről kiderül, hogy fogyatékos, akkor miért nem kap személyi segítőt aki segít neki abban amiben szüksége van...mivel az életét teljes mértékben át kell alakítania...
Jelenleg a kicsit én szállítom az óviba, mi lesz ha isis lesz Mo.-on mindenhol 8-kor kezdődik az iskola...hogy vigyek el két gyereket egyszerre ha az egyiket a város másik felére kell szállítani??? Erre a szociális munkás azt javasolta kérjek kedvezményt a kicsinek, mivel ő úgyis fogyatékos, hogy később járhasson be ....
HA-HA-HA-HA-HA
Igen ám, de most találtam egy nagyon jó honlapot, ahol a jogokról, kedvezményekről ír a KÉZENFOGVA ALAPÍTVÁNY...ott írják, hogy az önkormányzatoknak 2007. januárjáig meg kell valósítaniuk a segítő szolgálatot afogyatékosok részére, ami lehet intézményba történő szállítás is...(fizetni kell érte, de az is kedvezményes...)...mi meg pont utána leszünk isissek...
Dr. Ugrai munkája mindenki számára érdekes és tanulságos lehet! Kérjük az írást!!!
Én személyesen is ismerem, sokat beszélgettünk, leveleztünk. Az utóbbi időben ezek elmeradtak...sajnos...Persze akinek autista gyermeke van (mint neki is) mindig merít energiát arra, hogy a gyermekeken segíthessen. A nagyok közé raknám az ő nevét is ha tehetném...Ő segített abban, hogy találkozhassak az autista napon dr. W.M.-mel...
Amit leírt az mind jó és szép, de csak páran gondolják és tesznek így...A gond már a gyökereknél kezdődik...és kevesen vagyunk akik látjuk, hogy hol van a probléma...hogyan lehetnek változtatni...én a közvetlen környezetemben elfogadtattam a kisci lányt, sőt valakit tényleg érdekelt az autizmus...de ha kilépek az "utcára"...Szóval nehéz dió ez mindannyiunk számára. Az tapasztaltam, hogy egyre több ember hallot vagy ismeri az autizmust, de igazán még filmekhez kötik, amelyek szélsőséges eseteket mutatnak be...
1./ Nem megkülönböztetnünk kellene a mássággal rendelkező embereket(kicsit-nagyot egyaránt),hanem szeretettel teli figyelemmel kellene feléjük fordulni, ami mentes minden álságtól.
2./ Akkor és ott kell segítséget nyújtani ahol arra igény van,vagy a helyzet teszi szükségessé-és csak annyit amennyi az önállóságot nem szorítja újból korlátok közé.
3./ Nem gondolom,hogy a pénz ad mindenre megoldást.
4./ Kedvességgel,türelemmel és őszinte odafordulással minden titkos ajtóhoz kulcsunk van.
5./ El kell tudnunk fogadni a tőlünk "idegen" világokat is.
6./ Az előítéletekre na hagyatkozzunk, tévútra visznek.
7./ Ha már valaki szeretetét és bizalmát elnyertük ne éljünk vele vissza, mert akkor csak szimpla szeretetlopóknak minősülünk.
8./ Az érdekszeretet is hamar halálra van ítélve.
A munkám teljes egészét a cselekvőképességükben valamilyen fokon korlátozott, felnőtt emberek törvényes képviselete alkotja. A személyes kapcsolat megteremtése szerintem nélkülözhetetlen ezen a téren is, bár szekrényemre nézve mondhatjuk, hogy mások szemében csak vaskos iratanyagok. Óriási hangsúlyt fektettem és sok energiát abba, hogy ez ne így legyen. Kollégáim is rájöttek, hogy ezt a munkát nem lehet az íróasztal mellől úgy elvégezni, hogy ott legbelül ne legyen lelkiismeretfurdalásunk. Minden esetben mentálisan, pszichésen és fizikálisan sérültekkel dolgozom. Van aki született ,van aki szerzett betegségekkel küzködik és nem ritka a halmozottság sem. Autista gondnokoltam, az elmúlt 8 évem alatt nem volt. A tevékenységem nem az ápolásukkal kapcsolatos. Ettől eltekintve a betegjogi, vagyonjogi, érdekvédelmi, személyiségjogi és minden, ami egy ember életében a napjait meghatározó történések, hozzám és rám tartoznak. Mindenki külön személyiség és ehhez mérten kellő tisztelettel mindenkinek, tekintet nélkül betegségére, személyre szabottan jár az odafigyelés. Nem mondom, olykor vannak nehéz helyzeteim és lehet, hogy nem is viselkedek a legmegfelelőbben. Ígyekszem a számukra legnehezebben elviselhető dolgokat is hazugságok nélkül elfogadtatni. A jótékony hazugság is hazugság és ezekben az esetekben ez sem megengedhető. A célom mindig az,hogy jobb életkörülményeket biztosítsak számukra. A velük foglalkozókkal pedig betartassam azokat a szabályokat, melyek nem alázzák meg őket. Kedves Félix rátapintott a lényegre, amikor a bizalom szót leírta, mert minden emberi kapcsolat azon áll, vagy bukik. A betegeim szemében látom amikor ez történik, ők nem túl jó "színészek". Mindig mindennek van oka, a viselkedésük elárulja őket és akkor e szerint lehet megközelíteni a belül lakózót.
"S az ön véleményei.........................? Hol?"-Hát most éppen itt, és ez is csak egy szösszenetnyi, :)
2,5 évesen azt mondta egy elszáradt virágra, amikor a bölcsi vittem, hogy ennek a virágnak a szára olyan, mint a hagymának a külseje.
A bölcsi végére a 24 darabos kocka puzzlet kép nélkül kirakta...
3 évesen azt kérdezte, hogy mikor gyógyul meg a húga.
Az óvi végére olyan fantasztikus rajzokat készített, hogy a mai művészek elbújhatnak mögötte...
Mellette néptáncolt, 5 évesen felvették a nagyokhoz (akik már fellépésekre járnak), de abbahagyta mivel ott nem voltak ismerősei...
Focizik, anya tanácsára, mivel én meg foci játékvezető voltam (szeptemberre hívtak vissza 7 év kihagyás után BLSZ III-ba- e feletti kategória az NB). Szolfézsra azért írattam be, mert nem árt a zenei oktatás, meg nekünk ingyenes:), eleinte nem akart járni, de anyaként zsaroltam a focival..talált barátot a szolfézson is (persze kértem a tanár segítségét)...évvégén szintfelmérés volt hangszerre...felvették hegedűre, mivel nagyon tehetségesnek ítélték..
Sokat segít nekem a kicsivel kapcsolatban, vigyáz rá, fogja a kezét, figyel rá, figyelmezteti a veszályre...de időnkét szól ha már elege van mindenből, akkor átmegy nagypapihoz pár napra...most is ott pihen (3 villamos megállóra van most tőlünk)
Az első osztály kitűnő bizonyítvánnyal zárta, mind az általánosban mind zenei iskolában:)
Mindkettővel kicsi koruk óta könyvtárba járunk rendszeresen. A nagy már önállóan olvas, mint a 10 éves gyerekek...A húga tőle tanult meg nagyon sok mindent legutóbb a netezést...
"autista gyereket...mit tesz a magyar üzletben az ugrandozó gyerekkel a magyar penztáros vagy a sorban álló türelmetlen vásárló?"
Én tudom...
Ezt áthidalom azzal, hogy megszokott helyre megyünk vásárolni, ha tehetem (sajnos a Tescoban a péntárosok úgy cserélődnek...)...ahol ismernek minket ott azzal segítenek, hogy a gyereket kérdik meg, hogy a mami mit fog vásárolni (így kénytelen kommunikálni:)), de most új helyre költöztünk és a régi helyek kicsit messze vannak. A piac nekünk zsúfolt, ott csak célirányosan szabad vásárolnom...de a hetentes srácok már előre köszönnek nekünk, de talán inkább a kicsinek...
De merem ajánlani a volt Újpesti Áruházat az Újpest Központban, ott a mai napig a vevőért megtesznek mindent...volt egy kis incidenc gyermekeim rosszalkodtak, a biztonsági őr odasúgta nekem a csínytevésüket, ellentétben a Tropikárium mellett (CAMPONA bevásárló Központban ) található állatkereskedésben, ahol csak úgy odaszólta a kicsinek, hogy adja oda a lufit, amíg az üzletben van... egy autistától ilyet kérni????, mi lett volna ha megkéri a szülőt???
Szóval szerintem nyugodtan lehetnek indítani fekete listát olyan helyekről ahol a gyermekekkel (függetlenül, hogy fogyatékos, autista, mozgáskorlátozott vagy egészséges) nem úgy foglalkoznak ahogy illene/kellene...vagyis nem szívesen térne be az ember oda mégeygszer ha teheti, de sajnos valamikor ...
A hallgatásomat nem a véleményhiány okozta. Köszönet, hogy a biztató szavakat:kellek és kellünk mindannyian. Ami szükséges megvan bennem-ezért vagyok itt - még mindig. Ön szerint a "proletár diktatúra" megfélemlítő módszerei hibáztathatók leginkább, hogy az emberek bizalmatlanok ma egymással? Az emberi alaptulajdonságok, írigység,büszkeség,hiúság,káröröm,hazugság,cinizmus és még megannyit felsorolhatnék, elhanyagolható? Ha nem veti a magot termőföldbe, ne várjon illatozó virágot. Azt hiszem, itt a gondoskodás szerepét töltötte csak be, az éppen minden egyénit elnyomó politikai demagógia. Minden a gazdától függ, de magonc nélkül Ő sem megy semmire. Hozzuk mi politikai frontok nélkül is a magunk gyarlóságait, sajnos. Amihez azt írtam,"én már nem kellek", arra vonatkozott, hogy ha esetleg nem szólalok meg rendszeresen, akkor is él a létrehozott topikja Ritának. Az őszinteség és bizalom szükségét nagyon fontosnak tartom én is, bár sokszor van miért elbizonytalanodnom-szemem nyitva és napi szinten látom, az emberek teljes befeléfordulását.Szomorú :(!!!
Padról jutott eszembe, mi a szekrénybe mászunk be. Fogyatékos óviban megkérdezték, hogy mia legfontosabb dolog amit tudni kell a gyermekről, erre azt válaszoltam elbújik a szekrénybe...de hol van a gyerek...az egész óvi őt kereste...hát a szekrényből hangos kacagást lehett hallani, ott volt....
Kipakoltam az egyik szekrény alsó polcáról, mostanában oda bújkál...amikor előjön, akkor biztos, hogy nincs rossz kedve, akkor meg miértne csinálja?
Az óviban is van egy megszokott helye, ezt a csoportársai is tiszteletbe tartják...volt amikor mentem a kicsiért közölték a többiek, hogy elbújt és várjak, mert kopognak neki...
Az autista gyermek néz az ember szemébe ha ő akar. Rám néz, de nem engem lát!!! Amikor még az álapota súlyosabb volt (a lakásból sem lehetett vele kimozdulni), akkor még hideg, rideg nézése vlt. Édesanyaként olyankor azt éreztem, mintha minden ilyen pillanatba tört szúrtak volna a szívembe...Nagyon nehéz volt. Az idő meghozta a gyümölcsét, már nagyon ritkán van ez az érzésem ha belenéz a szemembe. De akárkivel nem teremt szemkontaktust!!!
Diadnózis: nálunk már 2,5 évesen meg volt a papír, méghozzá az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet (ONPI) állította ki...De hogyan is...Gyerekorvossal konzultáltam a gyermek állapotáról és közösen döntöttük el, hogy a végére járunk, hogy miez...megkésett beszéd, mozgás...mára ismerem a kifejezést mentálisan retardált...szóval beutalóval a kezemben felhívtam az ONPI gyermekosztályát...itt azt közölték túl kicsi a gyermek és már holnaptól szabin vannak (júniusban telefonáltam, mivel augusztuban járt volna le a GYES-em, a kicsi október 21-i, szóval pár hónap... ), erre azt mondtam rendben van ma odamegyek és ráírja a beutalóra, hogy kicsi a gyermek!!! Na erre fogadtak minket sürgősségi alapon. A doktornő meglátta a gyermeket, megfigyelték míg mi várakoztunk (utólag derült ki, hogy szándékosan várakoztattak minket), később a kérdez-feleletek után ki lett állítva a papír gyermekkori autizmus...., de csak 2 évre hátha valami megváltozik..NEM VÁLTOZOTT...mivel ezzel a paírral csak fogyatékos óviba vették fel...probléma, gond csak gyürt minket, úgy, hogy nagyon rövid időn belül eljutottunk az Autista Kutató Csoporthoz...Ott megkérdőjelezték a diagnózist...Ezt én nem fogadtam el, nagyon sokat beszélgettünk (a gyerket megvizsgálták fél óra alatt, amíg mi 2 és félórát beszéltünk a gyermekről), volt miről mesélnünk...A vége az lett, hogy véglegesen?!, de a gyermek 10 éves koráig szóló papírt adtak aról, hogy autista...Nagyon sok szakemberrel beszélgettem aki a gyermek mellett volt is valaha, ők megerősítettek abban, hogy nagyon is jól ismerem a gyermekemet és a szülő mindig jobban látja. Szerintem egyetlen egy orvos sem tud az enyhébb autizmusról jó diagnózist felállítani a szülő nélkül, mivel az a nap 24 órájában vele van....Mi esetünkben nem tudtak azokkal a tényekkel vitatkozni, amik alapján összeállítottam a kicsi pszichológiai jellemzését, ami az autizmust támasztja alá...
Nagyon sok szülőt ismerek, akik autista gyermeküket nevelik, ápolják és vannak akik csak részben (hétvégére) tudják felvállalni, mivel hetes intézetben van a gyermek elhelyezve...
Én szerencsésnek mondhatom magam, nagyon sok energiát fektettem a gyermekem fejlődésébe, ejlesztésébe és a család számára (még a távoliak is, akikhez látógatóba megyünk) is elviselhető mértékű a "különcös" viselkedése. Na jó legutóbb a beföttes üvegbe gyűjtőtt bogarakat nem vihette be a lakásba, de a megoldás az ajtó előtt kell hagyni, mert levegőzniük kell még (szóval ők is gondolkodnak az elfogadható magyarázatokon)...
Azért megemlíteném a lehető legjobban az "akadályt" a dédnagymama vette!!! Csak így az éterbe: KÖSZÖNÖM NAGYI!!!
A legfontosabb eszköz a szeretet, ez mindenhez kulcs!!!, így lehet őket szavak nélkül is megérteni...
Sajnálom, hogy a beszélgetésünket a doktornővel nem tudom közölni, próbáltam a lényeget leírni. A mi esetünkben az integrált környezet azt jelentené, hogy az óvodában egészséges gyermekek között van (a beszélgetés időpontjába óvodát kerestem a kicsinek, de nem tudtam pontosan mit...) és segítséget kapjon amikor szüksége van rá. Szülőként én úgy értelmeztem az integrálást, hogy megteremtem neki azt a lehetőséget, hogy mindenfajta ingert megkapjon (ami a való világban van és előfordul), de én mindig ott vagyok mellette. Voltaképpen ha erre képes a gyermek, akkor felnőttként élhet teljes életet...csak egy jó társra lesz szüksége aki tudja a miértek hogyanját...
Szülőként úgy gondolom, hogy minden fogyatékos gyermek aki nem súlyos jobban fejlődik ha integrált intézménybe járhat. A tényleges integrálásról beszélve!!!, nem pedig a bújtatott jelenleg is meglévő intézményekre gondolok, ahol elszeperálják az egészségestől külön osztályba, terembe vannak. Az élet nem lesz ilyen, és akkor már rég késő!!!
Én azért levelezek Önökkel/veletek, hogy könnyebben lehessen fogyatékossággal élni. Mert ha be tudnak valamilyern szinten illeszkedni, akkor a jövőben a társadalomnak úgyanúgy aktív tagjai lehetnek és nem kell segélyeken, nyugdíjon tengetni az életüket.
Nekem nem az a sértő ha valaki a gyermekemre azt modja, hogy fogyatékos hanem az, ahogyan viselkednek irányukban. Én sem sajnálatot várok, hanem olyan szimpla segítséget, hogy előre engedjenek a sorba ha ez MUSZÁLY.., hogy megértsék, hogy "kérem mivel autista a gyermek"...nagyon sok problámától szabadítanának meg...első lépésben csak annyival, hogy nem kellene az egész áruháznak hallgatnia a sorbanállás (pesti viszonylatba 15-20 perc) ideje alatt a hisztijét...persze azt folytatja nekem tovább, de ez senkit sem zavar....
Meggazdagoni a fogyatékos gyermek fejlesztéséből...erről tudnék mit mesélni, de nálunk az önkormányzat fizetett volna (mert kerületi), de miért is????? Szörnyű ismét rágondolnom...felháborító, hogy az emberek tájékozatlanságát kihasználják!
Az autizmussal kapcsolatos oldalakat ismerem:( Nekem már igazán újat nem tud nyújtani. Annak idején az ALF-ba én is beléptem, de számomra érdekességet nem tudott nyújtani. A tapasztalatom az, hogy már inkább én adok ötletet, tanácsot, osztom meg tapasztalatomat...túl sokan vannak...nekem pedig a mostani dolgokkal kell megbírkoznom. Nem azt mondom, hogy nem segítek, de csak mértékkel és azoknak akiknél az autizmus "foka" nem súlyos...mivel a többiek számára ott vannak a speciális intézmények. Azt tudom, hogy nem jutott volna el a kislányom ilyen szintre, ha nem 2,5 évesen kezdjük el nála a fejlesztéseket, s az is fontos volt, hogy legyen protekciónk, hogy minnél hamarabb sorra kerüljünk úgy a jelnetkezéstől számított 1-2 napon belül...Sajnos ez így működik. Azon szülők akiknél a gyermek speciális intézménybe jár, akkor annak ajánlanám az autista napot, ahol az intézmények bemutatkoznak és ezek tudatában lehet a következő lépést megtervezni a gyermek életében. Én már közel 4 éve járok, s csak azon autistákra vannak szakosodva aki nehezen vagy egyátalán nem tudnának integrálni. Viszont a gyógypedagógusokkal tartom a kapcsolatot, sőt az új dolgokat tovább adom az óvodánknak...A múlt héten voltunk bent a volt ÉFOÉSZ-nál adategyeztetésen tagsági igénylése miatt. Ott elbeszélgettünk a kicsiről. Emlékezett ránk a hölgy és teljesen meglepödőtt, hogy mennyit fejlödőtt a gyermek, amikor kiderült, hogy melyik óviba jár, akkor említete, hoyg nagyon jó hírű óvoda....mégis sok utánna járásba telt mire megtaláltuk...
KÉRDÉS: hol lehet olvasni, itt az indexen kívül a "Physiotherapia 20e.", vagy be let gépelve? Hát sajnos nem tudok én erre neked választ adni, mert a hozzászólás az iwiw-en csak ennyi volt. Én meg aztán egyáltalán nem vagyok ebben kompetens! Talán a szöveg írójával kellene felvenned a kapcsolatot.Annak is utána járok ki is írta ezt, amit átmásoltam neked és majd megírom. :) Annyit tudok róla hogy a hozzászólásai alapján komoly szaktekintély lehet az autizmus területén.
Írnak hozzám azóta is leveleket ebben témában.Egy továbbjuttatót találok számodra izgalmasnak, hát átmásolom ezt is. Lehet, hogy nem lesz ez sem új neked, de nem tudhatom.Ha gondolod vegyétek fel a kapcsolatot "esőemberrel". ------------------------------------------------
Gondolom ismered a http://www.autizmus.hu oldalt, illetve a http://www.esoember.hu oldalt.
És tudsz-é vajon az ALF (Autizmus Levelező Fórum) zártkörű levelezőlistáról, ami jóval több tagot számlálva pörgősebb, mint akár az én kérésemre nyitott indexes fórum, vagy akár az itteni? -------------------------------------------------
A következő levél ebben témában arról szól, hogy a megjelölt fórum zárt közösség és a gazdája nagyon figyel annak tisztaságára.Bíztosít arról, hogfy az oda nem illő dolgokat-hozzászólásokat azonnal szelektálja. Miután elmondtam neki, hogy én már csak gyakorlatilag a te kezdeményezésedet ápolgatom,nem lévén érintett,így kérte juttassam el részedre ezeket az elérhetőségeket! Ha újabb infóval tudtam hozzájárulni az életetekhez, annak csak örülnék, ha meg eddig is tudtad, akkor meg bocs a szócséplésért!
Csak azt sajnálom, hogy az elindított topoikot nem tudom vezetni...De azóta sokan hívtak különböző fórumokba...Szívesen veszek részt abban amiből mások is tanulhatnak.
KÉRDÉS: hol lehet olvasni, itt az indexen kívül a "Physiotherapia 20e.", vagy be let gépelve?
Ma még -előző hozzászóló is írta- csak a súlyos autistákkal foglalkoznak, pedig sok él közöttünk hétköznapi életet (miskolci egyetem egyik profja). Azok a gyermekek akik integrálhatóak lennének, azoknak a hely nincs biztosítva (legfőbb ok a szakember hiánya)...a mi óvinkba éveket lehetne várni a bekerülésre...
Donna W. naplójában írta, hogy jelenleg az autisták mellé gyógypedagógus van rendelve, aki kíséri őket a tankörbe és segít nekik a tanulásban...
Sajnos a könyvek, szakirodalmak, kutatások csak alapot tudnak adni a velős részét a szülőnek a szakemberekkel kell megtalálni, hogy mit hogyan kell csinálni. Volt amikor nekem volt, amikor a gyereknek nem volt szimpatikus a szakember, tovább léptünk...kerestünk másikat...Most jó kezekben vagyunk (az óviban minden lehetőség megvan -óvonő asszintens, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus ) soha nem volt szükségünk pszichiátriai kezelésre, addig küzdöttem a gondokkal és probáltam megoldani, mert akartam megoldani, hogy még gyógyszerezni se kelljen. Persze kínok kínját eltem át, a poklot is megjártam, DE MEGÉRTE. Van olyan autista kisfiú aki ugyanúgy kezdte, ugyanazon a szinten volt, mint a lányom - mégis "fogyatékos" iskolába kell járnia- mert nem jó helyen jártak vele a szülők és későn került megfelelő szakemberhez a gyermek (6 évesen autista kutató csoport, mi 2,5 évesen)...Nekem kinyílt a fiú és a szemembe nézett...Nem ő volt az egyetlen autista aki rám nézett és rám mosolygott a szülők teljes megdöbbenésére...Hát ezt nem lehet tanulni!!!, könyvekből olvasni....ezt érezni kell!!!, hogy mikor van a megfelelő pillanat és azt elkapni. Megtanultam dekódolni a gyermek üzetneteit, de most új dekodert kell találnom:), idősödik, fejlődik, változik és ez ezzel jár. Sok munka áll mögöttünk, de szívesen segítek másoknak, hogy a plusz körök futása helyett a rövidebb úton tudjon haladni....
Ahogyan több hozzászólást visszaolvastam már látom, hogy akitől áttettem a komoly szakértelemmel bíró szöveget, itt is megfordul. Így történt az, hogy olyat hoztam a tudomásodra, amit már egyébként is tudsz.Sebaj, csak szerettem volna jót cselekedni, láttatni, hogy amit elkezdtél az folytatódik és nem volt hiába!:)
Én is megtaláltalak és ez öröm, mert meg tudom mutatni, mennyire sikerült életben tartanom a topikodat az iwiw-en.Már laikus, kíváncsi és szakember beszélgetnek ebben a témában.Én már nem is kellek!Sajnos te már nem vagy itt, pedig jó lenne, mert egyetlen szülő, aki gyakorolja is ezt, nincs égen-földön. Kilépésed után a tollamból szólt érted egy nekrológ, melyben kifejtettem az álláspontomat, hogy miért törlöhetted magad és hogy ajövőben nem kéne ilyennek történnie.:( Physiotherapia 20e. (20. fejezet: 209.-215. oldalig) Fordította: Felix Neuenstein "Physiotherapia 20e" (Csak saját használatra!)
(a fordito: talán érdemes lenne G. Doman és sokan mások által is a „véletlen“ cselekedetek egy tekintélyes részét „genetikus“-ként definiàlni. Gondolok itt pl. primát rokonainkra, az orangutánokra, csimpánzokra akiknél a csecsemök „markolási-reflexei“ nélkül az életveszély konstans módon fenn áll. Idetartozik még, hogy az általam leforditott szakkifejezések -pl. fogási- vagy markolási-reflex stb.stb.- valòszinüleg nem egyeznek meg a magyar szakterület kifejezéseivel. Tovàbbá meg kell magyarázni, hogy mi a különbség pl. a „vezérelt“ és a „szabályozott“ folyamatok között. Már csak ezekért is sok egyeztetési munka vár ránk.)
A gyerek anyja vállalta az a feladatot, hogy Suzie- „elengedés“-i képességét gyakoroltassa. Talán ez az egyetlen olyan terület, ahol olyan nagyon világos, hogy mit is jelent a „lehetöség az elengedési-reakció el-sajátitásàra“...A normális fejlödés esetében ez a véletlenszerü reakcio naponta talàn 8-10-szer megtörténhet, amenynyiben valaki a gyerek kezébe ad egy tárgyat. Suzie reakció-fejleszési gyakorlata akkora legyen, mint azt egy egészséges csecsmö 50-60 nap alatt tapasztal. Az anya beszerez 2 farudacskát kb. 1.2 cen-ti átmérõvel és 5 centi hosszúsággal. Ezek pontosan passzolnak Suzie kezébe. Ezekután a gyerek mind a két kezébe elhelyez a mama egy-egy rudacskát s a kislàny az egyiket elejti, úgy azonnal visszatesszük a kezeibe! Világos dolog, hogy vannak sokkal érdekesebb foglalkozások is, mint egy gyerek kezeiben egy farudacskát állandóan visszatenni, de egyik sem vezet egy olyan izgalmas látványra, mint amikor a kis-baba kezein megindulnak a reflexek. No és most iit bemásoltam nekd egy hozzászólást. Bárcsak még itt lehetnél, biztosan lenne írni valód az itt napi szinten elhangzottakra is. Üdv, ha esetleg olykor valami érdekes van, szeretnéd hogy eljuttassam hozzád valamilyen formában? .………………………………………….
A megszakadt vezérlö körfolyamatot sikerült „rövidre zàrni“ s Suzie elindult a fejlödés útján.
Mind a 6 funkcióval kapcsolatban csak egy-egy példát emlitettünk a fejlödési profillal kapcsolatban. A mi legfontosabb feladatunk abból àllt, hogy az adott gyerek fejlödési állapotát a profil mind a 6 sávjában megállapitsuk s meghatározzuk azt a fokozatot, ahol a gyerek a vizsgálat pillanatában tartózkodik s ezzel definiáljuk a hiányzó képességeket. S ez az a pont, ahol a kezelés kezdödik. A sok-sok lehetöség-böl kell kiválasztanunk azt, ami a következö magasabb fokozat eléréséhez szükséges. Ha a már többször emlitett „szakadás“ a 3 érzékelö funkció valamelyikében van: akkor nagy mennyiségü többlet-stimulációval (ingerrel) segitünk az érintetten; s ha a „szakadás“ a motorikus területen van, úgy adjunk a gyereknek min-den lehetséges alkalmat arra, hogy elérhesse a magsabb fokozatot. Ez történt Billy-, Mary-, Lisa-, Chris és Susie-esetében. Mind Anya(apa, terapeut stb) gyermeke kezelésére 5-5 percet áldozott fél óránként. Tényleg olyan nagy „idö-pazarlás“ ez, ha belegondolunk az eredményekbe? .…………………………………………. (a forditò: a következö szövegek, melyeket nem forditok le, elsösorban azzal a problémával foglalkoznak, ami a szükséges idöráforditás és családi problémák között léphetnek fel. Mivel senki sem tudja elöre megmondani, hogy az adott terápia következménye mi lesz(javul, nem javul??), igy a „kezelö“ személy áldozata minden mértéket is felülmúlhat, hiszen könnyen lehet, hogy a ráforditás 20 év, de lehet „csak“ 2 év.
