Kit érdekel mennyi volt a boltban anno? A kérdés nyilván a mostani állapotra és az árra vonatkozik. A mai értéke a Fero-nak konkrétan NULLA forint, ha kell valakinek a billegő belőle esetleg akkor adnak érte kb egy kiló kenyér árát. Egy Seiko5 a piacon 5-10 ezer, ha szép akkor 20 ezerért eladható, ha az üveg karcos és a számlapon hiba van akkor kb eladhatatlan. Tömegáru a Seiko5 ugyanúgy mint a FERO, milliószám gyártották évente, ma már a GrandSeiko is tömegáru évi 45 ezer darabbal, menj be a SEIKO butikba, 5 milliót kérnek egy búvár Spring Drive-ért titán tokban és rogyadoznak a polcok a kirakatban annyi van. Persze, ha kihozod a boltból már a felét sem éri,a FB csoportok tele vannak a megunt 1-2 éves GS-ekkel
Anno a "külkeresek", kamionosok, MALÉV-esek, és bárki más aki az átkosban az átlagpolgártól eltérően gyakran kijutott nyugatra elég jó üzletet csináltak többek között órákkal is.
A minőséginek egyáltalán nem nevezhető tucatórákon is ott virított a "SWISS MADE" felirat ezért a hazai nem hozzáértő vevőkör azt hitte, hogy minden óra ami svájci messze jobb az itthon kapható orosz, cseh, NDK-s óráktól. Aztán kiderült szépen a legtöbbről, hogy nem mind arany ami fénylik.
Ne hari,de a Seiko 5 anno egyáltalán nem volt "olcsó tömegáru". Az 1966-os katalógusuk szerint például az 5-ös család (ugyebár 1963-tól létezett egyáltalán) 13 ezer yenről indult a japán belpiacon, az USA-ban ezt az órát cca. 50 dollár körül kaptad meg - ugyanekkor volt egy Rolex Submariner 170 dollár. Ma szemmel nézve ez egy minimum 6-800 ezres óra lenne (sőt, ha a Submarinerek mostani áraihoz egy az egyben vetnénk hozzá, inkább 2-3 milliós óráról beszélnénk !!!)... Ugyanebben az időszakban a NASA ugye az éppen fejlesztés alatt álló Holdprogramhoz választotta az Omega Speedmastert - olyan 120-150 dollár között volt ezeknek az ára.
A firtatott Fero ára lehetett akkoriban pár dollár. Mindenképpen bőven 10 dollár alatt, és azért olyan irgalmatlan silánynak nem lehet nevezni olyan órákat, amelyeket évtizedekig hordtak - és még midig nagy számban lehet találni belőlük működőképes, megmenthető állapotú darabokat.
Az biztos, hogy ezek nem képviseltek magas és kifinomult minőséget, de például az 1850-es évektől már tömegesen gyártott Roskopf zsebórák sem képviseltek ilyet, saját környezetükben olcsónak is számítottak (bár így sem voltak sokáig tömegeknek elérhetők, csak úgy 50 évvel későbbtől) - de azért nagyon tartós és megbízható szerkezetek voltak. A később és ma is tömegesen gyártott műanyag tokos-szerkezetes, javíthatatlan, szervizelhetetlen-megbonthatatlan filléres vackok - na azok valóban eldobható silány dolgok.
Amúgy üdv a fedélzeten, ritkán látni, pedig néha már szinte hiányzik a csipkelődésed... ;-)))
A tisztességes tömegáru nagyon durva csúsztatás, a FERO mindig is az eldobható lószart adta fillérekért. Pecekgátszerkezetes vackok spiáter és krómozott réztokban. Egy Seiko5, na az tisztességes tömegáru!
A FERO viszonylag jelentősebb méretű - de alapvetően olcsó órák gyártására alapított (1950-ben) cég volt, saját szerkezetet sosem gyártott, és az órái többségébe viszonylag egyszerű minőségűnek nevezhető pecek-járatos típus-szerkezeteket tettek (a sporttárs által emlegetett EB szerkezeteket valóban igen nagy gyakorisággal). Sok és olcsó órát gyártottak-forgalmaztak, igazán "jó nevű" cég sosem voltak, a tisztességes tömegáru volt a "szakterületük". A Cortesia lehetséges, hogy általuk használt almárka volt, és igen, az óra kora 60-as évekre jellemző kinézetű-kivitelű.
Be kell vizsgáltatni, egyszerűen képek alapján nem lehet soha biztosat mondani. A papírok-doboz sem jelent semmit, simán hamisítják azt is.
Sőt, ezeknél az óráknál az is komoly kockázati tényező, hogy ebben például konkrétan egy "mezei" ETA 2824 a szerkezet, amit korrekt minőségben utángyárt már a kínai óraipar, és leginkább csak az apróbb részletekről, a felületkezelésről, a hajszálrugókulcsról-csapágyról, a kidolgozás általános minőségéről ismerhető fel adott esetben, hogy ez nem az eredeti, kinézetre-műszakilag első ránézésre látszólag rendben lehet.
Az érzelmeket nem lehet félretenni itt :-) Van a kalapban egy svájci Certina vélhetően kínai tokkal, meg egy hongkongi Doxa ami Swiss made-ebb a másiknál, mert a tok is svájci. Mindkettőben valami 50 dollár körüli kvarc szerkezet van. Amelyik jobban tetszik, azt vedd szerintem.
Szembejött ez máshol is, úgy néz ki, hogy valakik kis hazánkban elkezdtek Sellitát tokoz(tat)ni. Nekem elsőre tetszik, Swiss made a tok is, a videóban meg SW200 és SW300 szerkezetet látni.
Sziasztok! Kis segítségre lenne szükségem műszaki oldalról óravásárlásban. Adva van egy Doxa Trofeo ami nagyon tetszik főleg a gombok kialakítása és a számlap kidolgozása miatt és vele szemben egy Certina DS Podium, ami ha jól gondolom műszakilag komolyabb óra.
Ha félreteszem az érzelmeket, szerintetek Doxa vagy Certina? Esetleg mely márkát érdemes még megnézni az alábbi stílust szemelőtt tartva és az árkategóriát akár feljebb tolva 20%-al. (Tissot nem szeretnék) Köszi a választ.
A tok arany? A képről eldönthetetlen. De ránézésre a "szokásos" korabeli Landeron werkes Chronographe Suisse órának tűnik, látom a kis körök mutató is leestek, de ezek azért általában menthetők.
Köszönöm az újabb válaszod. Közben találtam egy ilyen honlapot: https://www.woodwatch.com/en/ Két év garanciát adnak a szerkezetre, a tokra és a szíjra. Szerinted ár/érték arányban ezzel a garanciával megéri az árukat ezek az órák?
A képen látható vintage chronograph órát Budapesten kihez lenne érdemes elvinni egy karbantartásra, tok felújításra?
Melyik órásnak/szerviznek vághat a profiljába? Valami olyan helyet keresnék, ahol nem riadnak meg a régebbi óráktól és árban is viszonylag kedvező. Köszönöm a tippeket!
Az a baj, hogy nem 1-2 múlva fog tönkremenni, jó lesz az 1-2 hétnek is...
Én egyszer vettem az asszonykának csak úgy heccből egy Gepetto márkanéven futó kínai fatokos-facsatos kis órát (egyébként fillérekért, pár ezer volt az egész, nem érdekes). Egész guszta és bizalomgerjesztő volt.
Az ELSŐ HORDÁSNÁL fél órán belül eltör a fa csat egyik szeme, megragasztottam kétkomponensűvel, még egyszer felvette, azonnal eltört (pár órán belül) egy másik. Megragasztottam, betettem a vitrinbe kiállítási tárgyként, és konstatáltam, hogy ezek kiállítási tárgyak, hordásra alkalmatlanok. Teljesen.
Még a Tissot Wooden Watch szériái is rövid időn belül általában kinyúlnak, pedig ott igazándiból fém betét van a fatokban, és a normál (bőr) szíj rugósfüleinek is betétet tettek a tokba, és ráadásul valami valóban komoly teherbíró képességű és drága egzotikus nemesfát használtak. Nem is olcsón. Így sem bírják sokáig. A fa csodás anyag, de nem erre való.
Akkor akarjon csak ilyet, ha ténylegesen hordani nem akarja... Vagy, ha olyan - az általad is linkelt - és jóval drágább kivitelű óráról van szó, amelyik valójában nem fából van, csak vannak a toknak-csatnak fa díszítő-elemei. Ez az Original Grain is valójában fém tokos-csatos órákat készít, csak vannak mindenfelé fa betétek. Amik jó hamar tönkre is fognak menni...
A tényleg fából készült tokok meg inkább csak alkalmi hordásra alkalmas érdekességek.
