ezt is írtam. alapvetően a stúdió nyomta bele abba, hogy kommersz alapokon írjon, de közben érezte a témák mélységét. és szépen csempészte bele, amiről ugyan más keretek között akart írni, de az a kutyának sem kellett. ebből fakadt az állandó dilemma, ezért szenvedett többek között, ezért nem adta a nevét a könyvekhez.
Nem tudom milyen felirattal vagy szinkronnal nézted a filmet, de azért írt ponyvát, s nagyon feketét, hogy a beteg anyját elhelyezze a méregdrága otthonban. Mind méregdrága..
American Fiction - egy olyan film fekete emberek életéről, ami kellően mértéktartóan mesél, végre egy eredeti történet keretében. Nem izzadságszagú BLM propaganda, hanem a valós problémákat könnyed humorral bemutató film, egy kissé neurotikus író mindennapi életéről, aki képes távolságtartással szemlélni a valós dolgokat és írni róluk olyan könyveket, a kiadó nyomására olyan formában, amelyekkel ugyan a közízlést szolgálja, mégis sikerül velük görbe tükröt is tartani az emberek elé. Ezzel a szakmai dilemmával való küzdését követhetjük nyomon, miközben belépést kapunk a civil mindennapjaiba is. Lassú, könnyed film, komoly, emberi témákról, minőségi humorral körítve. Amúgy a legjobb könyvadaptációs Oscar-t nyerte idén. Ha van Prime előfizetésed, akkor már nézheted is.
Most láttam a riportot a Notebook broadway előadásról, bár szinház de mégis, papi összekarmolja magát rajta, hiszen 3 pár játtsza a főszerepeket - feketék s fehérek 😂 Nem a búsmagyaroknak való
Szóval megvolt az első Lanthimos nekem is. Az azóta eltelt pár nap sem sokat halványított az élményen, merthogy minden beteg aspektusa ellenére, kifejezetten élményszámba ment. A story már önmagában elég vonzó volt akárki is rendezte volna, de hát itt még véletlenül sem akárkiről van szó. A steam-punk látványvilág lenyűgőzőre sikeredett. A látvány ügyében az Oscar tök jogos, pontosan úgy ahogy Emma Stone játéka esetében is, aki meg módfelett szuggesztívan hozta ezt a még véletlenül sem egyszerű Frankenstein kreálmány karaktert. Nyilván jogos a kritika egy része is a mondjuk úgy dekadens hatásvadászatról vagy a film második felének leülésével kapcsolatban is, nem beszélve a hosszabb távon valóban fárasztó speciális kamera használatról, meg még sorolhatnék néhány kétes értékű egyéb aspektust(csirkedisznó stb). Mindazonáltal a rendező egyéni látásmódjának művészi értéke, az általa remekül összehozott castinggal(Ruffalo és Dafoe is eszementen lubickol a szerepében) mindenképpen egy maradandó alkotást eredményezett. Ily módon felvértezve most már bátran vissza fogom tudni nézni a görög rendező korábbi alkotásait is.
Haha, előre nem hittem volna, a várakozó három közül nekem a Wonka jön be majd nekem a legjobban. Pedig így lett. A másik kettőt amennyira vártam, és akkora meh...ouch. Ellenben a Wonka pont azt adta amit adni kell egy ilyen filmben. Csalamádé pedig sztem nagyon jó volt a szerepben. Kiváncsi vagyok hogy tetszik majd/tetszett.
...talán annyi erdetiség írható pozitívumként, hogy egy gyorsan növő gyerek agya. Ami pontos volt az hogy a gyerek mindig az örömforrás megkeresésére törekszik, és ami instant öröm volt azt sokáig húzta. Amíg nem moralizált a hajón az öreg csaj kísérőjével addig volt számomra érdekes.
Kicsit betegebb, mint amire számítottam, de a steampunk világ/színészi teljesítmény előtt le a kalappal. (Nem csak Stone, hanem Dafoe, Ruffalo részéről is). A film első (fekete-fehér) részén őszintén szólva elég nagy akaraterővel jutottam csak túl, de utána egész érdekes volt.
De nekem is volt olyan érzésem, hogy valamiféle Wes Anderson-Miller-Rodriguez-Jenuet hibridet látok.
Egyébként megint csak kiderült, hogy minden f.szi egy farokirányított seggfej :)
7/10
Ezek várakoznak még megtekintésre: Megfojtott virágok, Wonka, Napóleon.
