Vagyunk még páran Magyarországon, akiknek szenvedélye a futball, akik kijárnak meccsekre - legyen az klubcsapat, vagy válogatott. Ugyan egyre kevesebben, de kitartunk. MI soha nem feledünk!
...Egyszer Mándy Ivánt, az írót arról kérdezték, mit remél még az élettől. Talán látok még egy igazi, jó magyar válogatottat, felelte Mándy, és mi is valahogy így vagyunk ezzel, másban sem bízunk, csak hogy egyszer lesz egy olyan csapatunk, amely felveszi a versenyt az európai elittel. Szabics, Gera, Böőr, Fehér - ez a négyes volt a záloga annak, hogy érdemes reménykednünk. Most már a többieken a sor, hogy bizonyítsanak. Fehér Miklós nélkül, de Fehér Miklósért is...
Hogy milyen csodálatos volt a litvánok ellen, hogy mennyi energia volt benne, hogy bennem az a kép él róla, amikor egyszer "találkoztam" vele, és mosolygott, egyszerűen sugárzott. Mesélek róla a barátaimnak....
...ők erre azt mondják, ugyanmár, nem ismerted, ennyire nem viselhet meg. És igazuk van. Mégis! Nem értik...
...nem érthetik........
Mi értjük!
"...akkor is megyek, ha nem akarod, ha nem kísér senki utamon...."
