"Hajnali csillagfényt háromszor gyújt fel a Hajnal,
s ekkor egyenlővé válik a nappal az éj."
Nem is merem kiszámolni, mikor vezekelt Tomiban [Szent Jeromostól tudjuk mikor halt meg] Ovidius...
Valamikor BC 400 táján!
Ennél tényleg sokkal jobb PTA;
"A tavaszi napéjegyenlőség így visszakerült eredeti helyére, martius hó 24. vagy 25. napjára.
Így cézárunk az időtengelyen BC 200 és BC 300 környéke között egerészik.
De a Duna-tevés Hetesi Zsolt sem rosszabb Ovidiusznál:
"Julius Caesar űgy alakíttatta ki naptárát Sosigenes egyiptomi csillagásszal, hogy a római gyakorlat szerint március 25-re essen."
Aztán bizonyos műkedvelők hatására, mégis a márc. 23-át választja... (Nem cézár, hanem Hetesi...)
Tényleg van ilyen időszak csillagászati és történelm multunkban. BC 200 és BC 297 környékén váltakozva léteznek 24-i és 25-i MEQ értékek.
Szegény gyújtogatónak nevezett anyagyilkos Néro császár idejében...
Miért ne?
Az ő naptárról szóló művében (Fasti) az alábbiakat írja:
Márciusi napéjegyenlőségről:
Fasti III. (Március)
(24. C Q : REX : C : F) (25. DC) 26. EC
Tres ubi Luciferos veniens praemiserit Eos,
tempora nocturnis aequa diurna feres.
Júniusi napfordulóról:
Fasti VI. Június
"25. H C 26. A C, postea NP
Ecce suburbana rediens male sobrius aede
ad stellas aliquis talia verba iacit:
'zona latet tua nunc, et cras fortasse latebit:
dehinc erit, Orion, aspicienda mihi.'
at, si non esset potus, dixisset eadem
venturum tempus solstitiale die."
"A módszer jó."
Ebben egyetétünk! Csak, hogy mikori?
E. hagyományosan i. e. 276- 195 között élt.
Na kitől tudjuk? Szerintem Ptolemaiosztól, esetleg Pliniusztól, nem néztem utána.
Van estleg tartalék ePOxyd a tarsolyodban?
"Szóval, milyen alapon gondolhatja a ma tudósa, hogy akkoriban márc. 25-én, majd 24-én és 23-án, - egymást követő években - történt mindez."
Meggondolatlan alapon mondhat ilyet, hiszen kevesebb mint 12 órát mozdulhat el a MEQ ideje 2 év alatt.
Van ilyen.
Például tegnap volt a Duna TV-n a Mindentudás egyeteme.
Detrekői Ákos tartott előadást a Föld alakjáról és az ehhez kapcsolódó dolgokról (GPS, stb).
(Vasárnap ismétlik az m1-en, de kicsit később majd a netről is letölthető az előadás videoja.pl. innen
http://origo.hu/mindentudasegyeteme/eloadasok/index.html)
Detrekői az elején ismertette Eratoszthenész módszerét a földgolyó méretének meghatározására.
Egy kulcslépés a módszerben a Szüénéi (ma Asszuán) kút, ahová a nap a nyári napforduló idején éppen merőlegesen besüt.
Az előadó azt mondta, hogy a "tavaszi napéjegyenlőség idején" van ez, ugyanis Asszuán a Ráktérítőn van.
Nyilvánvalóan téveset állított, még hozzá lényeges pontban, de lehetett nyelvbotlás is.
De bármi is volt, semmit nem ront Eratoszthenész érdemén. A módszer jó.
Ugyanígy, akármilyen abszurd vagy hibás állítást mond is neked ma akárki, azzal semmit sem tudsz bizonyítani a te abszurd állításodról.
Ugyanis te meg azt állítod, hogy március 21-én volt a MEQ az akkori naptár szerint, de az égvilágon semmit sem tudsz emellett felhozni.
Ugyanis ehhez dokumentumok kellenének, azokat meg saját magad minősíted hamisnak. Az összeset. :))
Örülök, hogy örülsz...
"Biztos ez van a forrásokban?"
Nem!
A "forrásokban" - Plinius, Columella - március 25-e van. Ezt vették át a lexikonok, csillagászati szakkönyvek.
Szerencsére a programok nem.
Azok helyesen, márc. 23-át jeleznek a 2050 évvel ezelőtti időszakra.
Itt folytatom az áltudományt...
"De az élet ennél bonyolultabb volt akkor is."
Bár én kifejezetten nem a 2050 évvel ezelőtti időkre gondoltam - hiszen akkoriban mindig márc. 23-a volt a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkeztének időpontja visszaszámolással - de szívesen meghallgatok bármit ezzel kapcsolatban.
Szóval, milyen alapon gondolhatja a ma tudósa, hogy akkoriban márc. 25-én, majd 24-én és 23-án, - egymást követő években - történt mindez.
"Szerintem papiruszra"
Hüm, hüm...
De akkor mi a fenének írja, a N. H. XIII./XXI-ben, hogy "Ezek után mindenfelé elterjedt annak az anyagnak [pergamen] a használata, amelyen az emberi halhatatlanság alapszik."
Ennyire szerény lett volna Ványadt Ványatovics?
Vagy időutazó volt?
Szerintem papíruszra írta, mert általában arra írtak Itáliában és Rómában is.
Ha már éppen Pliniusról van szó, akkor figyelmedbe ajánlom a Herculaneumban talált papirusztekercseket.
"Mikor készülhetett?
Mindenképpen Plinius után."
Meg fogjuk oldani Isidorust is bár rengeteg pszeudo-Isidorus nehezíti a tisztánlátást.
Egy fontos kérdés csak-csak elmaradt Plini kapcsán;
Szerinted mire írta a 2500 oldalt?
Az áltudomány topicot sem érdemes szétcseszni, ezét ezt is áthozom:
"Vagy alaposabban meg kell őket vizsgálni, hogy ki kölcsönzött kitől. Ha például Izidor esetében párhuzamokat veszünk észre, megeshet - nem tudom - hogy fordított a kapcsolat. Az eddigi kutatás tényként kezelte az első századiságát, tehát logikusnak tűnt, hogy Isidor az átvevő."
Basszus, te meg sem nézted, amiről beszélsz.
Isidorus múveiben nem "párhuzamokat veszünk észre" (amit te nagyon szeretnél, mert akkor ködösíthetnél kedvedre), hanem Isidorus nevén nevezi Plinius átvételeit, sőt előfordul, hogy szó szerint is idézi.
Isidorus: Etym. XII.
(A zárójeles helymegjelölés kényelem kedvéért van ott, nem Isidorus művében)
"Nam Plinius (N. H. 8,43) dicit animalia cum acutis unguibus frequentur parere non posse;
...
sicut et Plinius in Naturali Historia (8,42) dicit, leonem cum parda, aut pardum cum leaena concumbere et ex utroque coitu degeneres partus creari, ut mulus et burdo.
...
Lynces dicit Plinius Secundus (cf. N. H. 8,43) extra unum non admittere fetum.
...
Lycisci autem dicuntur, ut ait Plinius (cf. 8,148), canes nati ex lupis et canibus, cum inter se forte miscuntur.
...
Dicit autem Plinius, si creditur, quod serpentis caput etiam si cum duobus evaserit digitis, nihilominus vivit.
...
Narrat Plinius Secundus (N. H. 32,7): 'Ex Indico mare torpedo etiam procul et e longinquo, vel si hasta virgaque adtingatur, quamvis praevalidos lacertos torpescere, quamlibet ad cursum veloces alligare pedes.'
...
Animalium omnium in aquis viventium nomina centum quadraginta quattuor Plinius (32,142) ait"
Lehet nekiállni, Isidorust is későbbinek minősíteni. :))
Szerinted azt a 2500 oldalnyi anyagot mire írhatta Plinius? Rómában papiruszra? A Poxyban nincsenek töredékek? Tudnám értékelni ha lenne pár töredék...
Lukianosz neve sem görög, mégis görögnek számít, mert semmit sem írt latinul és keleten élt. Semmi sem szól amellett, hogy latin lett volna.
Felszabadított rabszolgák uruk nevét kapták általában és utódaik örökölték.
Ahogyan egy amerikai néger neve sem Makumba Bokumbo, hanem mondjuk Joe Louis.
"A hagyományos kronológia szerint a II. században élő Ptolemaiosz olvashatta-e a Vezúvkitörésben meghalt id. Plinius monumentális művét?"
Olvashatta vona, ha nagyon akarja, de kétlem, hogy érdekelte volna, vagy fárasztotta volna magát vele.
Egy alexandriai görög tudóst nem különösebben izgatott egy latin öszeollózás görög szerzők műveiből.
A Plinius által összeollózott latin művek meg végképp nem érdekelték a görögöket.
Kicsit pontosítanám a kérdést;
A hagyományos kronológia szerint a II. században élő Ptolemaiosz olvashatta-e a Vezúvkitörésben meghalt id. Plinius monumentális művét?
Szóval vegyük át mégegyszer, miről is szól a dekrétum;
Az ünnepnap meghatározása...
...azon a napon, amelyen Szóthisz felkelt, amit az élet ház írásai újévi ünnepnek neveznek.
A négyévenként megtartandó hatodik szökőnap elrendelése
A 9. év semu évszakában a 2. hónap 1. napján tartották [pauni 1.], és a hónap ugyanezen napján ünnepelték Basztet újévi ünnepét és Basztet nagy processzióját, azonkívűl minden növény összegyűjtésének és a folyó áradásának ideje volt ez. Mert amennyiben az történik, hogy a Szóthisz feljövetele áttevődik egy másik napra minden negyedik évben, hogy e miatt ne térjen el az ünneplés napja (a korábbi időponttól) hanem hasonlóképpen semu évszakban, a 2. hónap 1. napján tartsák meg, amikor a 9. évtől kezdve tarják....
Tegyenek hát hozzá még egy napot az isteni jótevők ünnepnapjaként ettől a naptól kezdve minden negyedik évben, hozzátoldva az 5 kiegészítő naphoz újév előtt."
A kanópuszi dekrétum olvasható magyarul is!
Istenek szentek, démonok Egyiptomban.
Hellenisztikus és császárkori vallástörténeti szövegek.
Kairosz Kiadó, 2003.
