Azon rágódsz, hogy "mértéktaró szakemberek" komolyan veszik-e Götzöt.
Költői a kérdésed több okból is.
A mértéktartók nem ismerik Götzöt, így nem is nyilatkoznak róla.
A mértéktartók nem foglalkoznak azokkal a történelmi helyzetekkel, amelyeket Götz a könyvében előhoz - hacsak nem a finnugor lázálmokat cáfolja.
Helyzetértékelésed nem életszerű, a mai nagymenőktől eddig semmit sem olvastam Götz "baromságairól".
Nyilvánvalóan saját véleményeddel szeretnéd megterhelni az asztaltársaságot. Ez persze nem baj, csak ne öltözz hozzá álruhába.
Irományod mérge mégis máshol rejlik, mégpedig aljasul. A létező indogermán kultúrsovinizmust egybe szeretnéd mosni az általad feltalált "sumér" ugyanilyennel. Ezt te sohasem leszel képes bizonyítani, hiszen csak egy kultúrgengszter vagy. Ha persze benne vagy a politbüróban, az más. Akkor még akár hazugságokkal is operálhatsz, mert a hozzád hasonlóknak minden eszköz megengedett.
Mégis azt javaslom, téged se vegyen komolyan senki, mert nagy terhet venne veled a nyakába.
Te tényleg akadálya vagy bárminek, amiről emberek egymással valaha is beszélgethetNÉnek.
Volt úgy, hogy értelmesnek gondoltalak, de kérlek, bocsásd meg tévedésem.
Szennyezéseidet abbahagyhatnád. Te, mint emberarcú állat, nem érdemelsz több lehetőséget.
Egy pillanatig sem kell, de nem is lehet komolyan venni, egyszerűen vérciki amit Götz ír. Még kínosabb hogy az utóbbi időben sokan követik. Röviden és kissé gúnyosan úgy lehetne összefoglalni, hogy Götz (ál)tudományos környezetbe helyezte a századforduló körül nemesi körökben divatos "turáni tényészbikák által farkalt turáni tenyésznemzet az igazi" elméletet. Részeg férfiak duhajkodás közben a világ sok részén hiszik az alkoholmámor csúcsán pár pillanatra hogy kizárólag tőlük (és farkuktól) függ a világegyetem sorsa, a probléma itt azonban az, hogy Götz teljesen józanul, és írásos formába öntve adott teret ilyenirányú vélekedésének. Kínos Mo-ra nézve, bár sokat már nem ronthat az ország már úgyis eléggé negatív történelmi megítélésén, idióták pedig a világ minden részén vannak bőven
A 67-ben betett idézet László Gyula tömör véleménye a könyvről. Ő roppant udvarias, finommodorú ember volt, véleményét is ebben a szellemben fogalmazta meg. Ezzel el is helyezte a rangsorban: olvasmány. Mintahogy a hitvitázókat is irodalmi élményként olvassuk.
600 könyvet elolvasott. Ugyanaz érvényes, mint pl. az életkorra: ez nem érdem, hanem állapot. Az a lényeg, megértette-e, amit olvasott? Erre igen gyakran a lehetséges válasz, hogy nem. Olvasott, jegyzetelt, ami tetszett, azt hosszabban, ami nem, abból kikapott valami részletet és dörgedelmes hangon kommentálta. Azután a jegyzeteit (újraolvasás nélkül ?) valamilyen sorrendbe rakta és némi összekötőszöveggel ellátva, könyvet írt belőlük.
Publikációt azonban nem emlékezetből írunk! Bármennyire is gondos a jegyzetelés, óhatatlanul kimaradnak fontos részletek, érdemes elolvasni újra, meg újra az eredetit.
A felhasznált munkákból vett idézeteit egybevetve az eredeti szöveggel, kisebb-nagyobb különbözőségek láthatók (egyet már jeleztem a 70-ben). Maradjunk annyiban, hogy figyelmetlenségből (fel se merem tételezni, hogy félreértésből, netán szándékosságból, vagy elvakultságból). Viszont ezzel megváltoztatta azt a szöveget, amire reagál, nem az eredeti gondolattal vitatkozik, vagy éppen azért látja benne saját igazolását. Ha pedig az általam ellenőrizhető szövegben ilyesmit találok, mi a garancia, hogy ott helyesen idéz, vagy értelmez, ahol nem tudom megnézni?!
Úgy tűnik, a természettudományos (különösen a kémiai) ismeretei némileg hiányosak. (Az ilyen emberekből élnek a reklámok, nekik lehet jó drágán eladni az ecetet, mint különleges tisztítószert, meg a növényi mikroolajokat tartalmazó kenceficéket. Bár a kedvencem a levesporokon feltüntetett marhazsír. Magyarul faggyú, csak az nem elegáns.) Ha végiggondolja, talán nem fogadta volna lelkesen a szikesedés ötletét (828. oldal) és nem értekezett volna hosszasan a radiokarbon módszer használhatatlanságáról (920-924. o.).
És ami a legcsúnyább! Miközben minden lehető és lehetetlen helyen szenvedélyesen ostorozza az indogermán kultúrsovinizmust, a könyveiben megjelenő szöveg maga a szumér kultúrsovinizmus. Szinte vegytisztán jelentkezik a 818-821. oldalakon, ahol az Elő-Ázsiából szétáramló kultúrnépek szerte Európában csak primitív halász-vadász hordákat találnak. Mindezt betetőzi a szumérok szétáramlása, akik aztán mindenütt meghonosítják a kultúrát (még ott is, ahová korábban már kultúrnépeket költöztetett).
Csoda-e, ha mértékadó szakemberek nem veszik komolyan?
Götz László (St. Pölten) néhai történész, orvos Az uráli–finnugor nyelvek genetikus nyelvcsaládi elméletének ellentmondásairól c. tanulmányában hangoztatja, hogy a magyar nyelvnek a finnugor nyelvekkel való rokonságát nem vonja kétségbe, hanem a magyar nép finnugor eredetét kívánja megcáfolni. Szerinte helytelen ebben az állítólagos rokonságban hangtörvényekből, például mássalhangzó–eltolódásokból kiindulni, mert a finnugor nyelveknek nincsenek olyan nyelvemlékeik, amelyekben ilyenek lennének. A finnugrisztika nem veszi figyelembe a magyarság és a legtöbb finnugor népecske közötti nagy kultúrkülönbséget se, amiért rengeteg magyar szót, mivel nem találja megfelelőit e finnugor nyelvekben, idegen kölcsönzésnek minősít, még akkor is, ha a szó a magyarban nagy szóbokrot alkot, az átadónak mondott nyelvben viszont egyedüli, sőt idegen jellegű. S nem lehet az "uráli" nyelvi és ősnépi őshaza Kr. e. 6000 táján a Káma–Urál vidékén, ha a térségben Kr. e 4000-ig, mint a régészet feltárta, nem éltek emberek. S a 4000–2000-ig tartó időszakban a feltételezett ottani "finnugor" ősnép létét is kizárja az igen alacsony népsűrűség (0,01–0,09 fő/km²). A szerző végkövetkeztetése az, hogy a finnugrisztika "uráli" és "finnugor" ősnépe és alapnyelvi fokozata egyaránt meseszerű föltevés, s mivel soha, sehol nem létezett, nem lehet rá nyelvcsalád elméletet alapozni. Megbukik az "ugor" ősnép és alapnyelvi fokozat is, azon, hogy a hozzá sorolt magyarok és obi–ugorok között a közös származást kizáró antropológiai, illetve biológiai különbségek vannak.
Ne haragudj, de hülyeségeket beszélsz.
Götz és mi sem állítjuk, hogy a világ összes népei magyarul beszélnének vagy beszéltek volna. Olvasd el inkább a könyvét.
A török és magyar nyelvvel kapcsolatban van egy könyvem Sára Pétertől. Ő ebben a könyvében azt állítja és bizonyítja több mint 1500 szó által, hogy a török és magyar nyelv egy tőről fakad (Sára Péter: A magyar nyelv eredetéről másképpen).
Egy idézet a könyvből: "A két nyelv között olyan nagyszámú szó- és nyelvtani egyezést találunk, hogy ezek alapján nyugodtan beszélhetünk nyelvi rokonságról. Az új tények, ismeretek birtokában kijelenthetjük, hogy a török nyelv, szókincs vonatkozásában egészen biztos, közelebb áll a magyarhoz, mint bármelyik finnségi nyelv, de még az úgynevezett ugor nyelveknél is, amelyek (lényegében a magyarral együtt) számtalan szálakkal kötődnek A török nyelvekhez. Nem kizárt, hogy ezek az ugor nyelvek (elsősorban a magyarra gondolva) arról a tőről szakadtak le, ahonnan a török nyelvek. A távolság közöttük - főként nyelvtani vonatkozásban - ma már nagy, de nem áthidalhatatlan.
Valószínű, hogy a régebben elvetett ural-altáji nyelvcsaládot a régi formájában nem kell visszaállítani, de az egészen biztosnak látszik, hogy a magyar és a török nyelvek forrásvidéke közös."
"Götz arra a következtetésre jut, hogy a hunok, avarok, bolgárok, kazárok, szabirok, stb. mind magyar nyelvűek (is) voltak..."
Jujj, jujj, nem jó!!! Ezekkel a helytelen következtetéseiddel, csak adod a lovat a finnugrászok alá. :))
Egészen más az, amikor azt állítod, hogy a hunok, avarok, bolgárok, kazárok, szabirok, stb., mind magyar nyelvűek (is) voltak, mint amikor azt, hogy ezen népek között, viszonylag nagy számú magyar nyelvű népesség is élhetett.
Götz tkp. csak ennyit állít és nem többet, azaz, hogy az egykori török nyelvű sztyeppei népek között nem elhanyagolható számú magyar nyelvű népességnek is kellett élnie, különben nehéz elképzelni, hogy mi módon maradhatott fenn a magyar nyelv.
Hogy te milyen lökött vagy!
Komolyan ezen dolgoztál eddig? Ha megkérdezel korábban, megmondtam volna, hogy nem az egész világ beszélt magyarul. Számosan közülük viszont igen.
Tudod a felsőbbrendűeket itt te képviseled, nem más. Én a helyedben ehhez igazítanám a mondókámat.
A finnek már ki vannak ejtve belőle.... Mi lehet itt még a gond?
És, ez csak NYELVI rokonság! Genetikailag lehetünk akár Közép-Ázsia legtisztább emberfajtája.....
Hátrébb az agarakkal :) Érthető a dolog, hogyha kb 1500-2000 éve a török és a magyar lényegében egy nyelv volt, és csak később váltak szét, amikor már a mai török népek és a mai magyar nép elfoglalták mai helyüket. Szerintem...
Jó, ezt értem, de az hogy lehet, hogy ma a török és magyar népek ennyire elkülönültek? Már akkor is ekkora különbség volt a két nyelv között, vagy csak nyelvjárásbeli különbségek lehettek egy török-magyar ősnyelvben?
És hogy lehet az, hogy ha fél Közép-Ázsia magyar nyelvű volt, ma nincsenek magyarhoz hasonló nyelvű népek Türkmenisztánban, a délorosz sztyeppéken, a Transzkaukázusban, stb.?
Ha nem világos:
Götz arra a következtetésre jut, hogy a hunok, avarok, bolgárok, kazárok, szabirok, stb. mind magyar nyelvűek (is) voltak, és mindannyian Türknemisztánból származtak. Hogy kerültek akkor oda a törökök, és hogyhogy nem maradt ott egyetlen magyar se?
Lehet, hogy el kéne olvasnom a könyvet még egyszer.
„Götz könyvében -számomra- nem különültek el világosan a török népek és a magyar közti különbségek. Tehát az egyik helyen a hunokat, avarokat, bolgárokat magyar nyelvűeknek tartja, máshol pedig török-magyar keveréknépeknek.“
Szerintem nem jól értelmezed. Götz azt írja ezzel a problémával kapcsolatban, miközben hivatkozik több mint egy tucat szerzőre, hogy e népek nyelvéről nem sokat tudunk és egyszerűen rájuk fogják, hogy valamilyen "őstörök" nyelvet beszéltek.
Megemlíti pl., hogy a kazárok nyelvét a különböző arab források, hol török, hol a töröktől eltérő, de az iránihoz sem hasonlítható nyelvnek írják le. Ezért írja a kabarokkal kapcsolatban, hogy ők is és a magyarok is azért tanulhatták meg egymás nyelvét aránylag gyorsan, mert a kabarok, akár magyar nyelvűek is lehettek (az esetleges etnikumi különbözőség nem zárja ki az azonos vagy hasonló nyelv használatát). Ezt Konstantinra való hivatkozással mondja, aki nem különálló nyelvekről, hanem kifejezetten a kabarok és a magyarok „dialektusairól”, azaz nyelvjárásairól beszél.
A „bolgár” kifejezéssel kapcsolatban arra hívja föl a figyelmet, hogy ez a nemzetközi tudományos meghatározás szerint „keverék”-et jelent, ami többféle népcsoportot feltételez. Mivel – mint írja - őseinket ezek között a „bolgár”, „onogur-bolgár”, „hun-bolgár-szabír”, „avar”, stb., csoprtulások között kell keresnünk, nagyon is elképzelhető, hogy e népek egy jelentős hányada magyar nyelvű lehetett. Az avarokkal kapcsolatban pedig megjegyzi - hivatkozva László Gyulára -, hogy a 670 táján a Kárpátmedencébe beköltöző „griffes-indás”, onogur-bolgárok magyar nyelvűek lehettek.
Götz László mindez tiszteletet megérdemel hatalmas életművéért. Sajnálom, hogy korán meghalt, mert biztos tovább dolgozott volna. A hivatalos történelemtudomány egyszerüen agyonhallgatja, nem tud mit kezdeni vele. Itt a forumon ha elökerül a neve, akor nem konkrét birálatok keretében, hanem általánosságok kapcsán birálják. Ez a topik azért lenne jó, mert tényleg vannak konkrétan vitatható részek a könyvében.
Figyeljetek, én már hivatalos történésztől (Puskás Ildikó) is hallottam érdekes dolgokat...
Ókori -Kelet előadáson Mezoptámiáról adott elő (volna), aztán kilyukadt a sumer-indusvölgyi kereskedelmi kapcsolatoknál, meg a rejtélyes "Melucha" országnál. Nos, neki is volt néhány erőltetett gondolattársitása, hogy finom legyek....
Kavkaz! Így van, kortárs szakirodalmat kellene olvasni, nem 80 éves finnugrista könyveket.
Nyugdi!
Mind a 2 kötetet olvastad? Ugyanis a második kötet 70%-a (kb 400 oldal!) az ázsiai sumer "gyarmatosításról" és annak bizonyítékairól szól. Ezt csak úgy átugrottad?
Ugyanebben az időben Ukrajna és Dél-Oroszország területén jóval fejletlenebb, hosszúfejű cro-magnoid paleoeuropid típusú népesség - a késői gödörsíros kultúra népe - él, amelyet a délről érkező rövidfejű népesség részben asszimilál, részben észak felé szorít.
A mezopotámiaiak később felhúzódnak az északi folyóvölgyekbe, új, fejlett műveltségeket hagynak maguk után. ... „A kubáni-majkopi műveltség hirtelen megszakad alig 300 éves virágzás után Kr. e. 2000 táján. ... Bennük kereshetjük ... a Volga-Urál vidéki déli gyarmatosok első hullámát a 2. évezred legelején
erre egyébként semmi bizonyítéka nincs, valószínűleg álmodta vagy képzelódött
Ekkora baromságokat ritkán olvas az ember. Itt egy példa
Őseik jelentős részben azok a mezopotámiai sumér menekültek, akik Sargon szemita hatalomátvétele után Kr. e. 2300 tájától első lépcsőben a Kaukázusban és Észak-Iránban a Kaspi-tenger keleti oldalán - Khorászán, Dél-Türkmenisztán környékén - új, utóbbiban oázisvárosokat alapítanak.
az oázisvárosokat a tochárok alapították, akik a dél-orosz sztyepékről érkeztek keletre, és nem Mezopotámiából. Embertanilag óriási a különbség a sumérok és az oázisvárosok lakói között, a későbbi mongol-europid keverék turániak ekkor még sehol nem voltak, de ők egy harmadik népfajta
Ekkor baromságokat ritkán olvas az ember. Itt egy példa
Őseik jelentős részben azok a mezopotámiai sumér menekültek, akik Sargon szemita hatalomátvétele után Kr. e. 2300 tájától első lépcsőben a Kaukázusban és Észak-Iránban a Kaspi-tenger keleti oldalán - Khorászán, Dél-Türkmenisztán környékén - új, utóbbiban oázisvárosokat alapítanak.
az oázisvárosokat a tochárok alapították, akik a dél-orosz sztyepékről érkeztek keletre, és nem Mezopotámiából. Embertanilag óriási a különbség a sumérok és az oázisvárosok lakói között, a későbbi mongol-europid keverék turániak ekkor még sehol nem voltak, de ők egy harmadik népfajta
Örülök hogy marasztalsz a topicban. Szóval Götz könyvét olvastam, igaz közben okádtam egyet és sűrűn emlegettem a szerző felmenőit. Az az igazság hogy ki nem állhatom az ilyen önelégült áltudományos f.szkapalopat mint ez a Götz, és ezirányú véleményemet most ki is fejezem. Álmodik a nyomor az eurázsiai magyar világbirodalomról, álmodjatok ti is vele, és közben énekeljétek el a bánkbánt
Most nincs nálam a könyv, mert kölcsönadtam, de ha jól emlékszem, a magyarok Európába jövetelét is több időpontra teszi. Egyszer az avarokkal együtt vándoroltatja őket (Altheim nyomán), máshol pedig 585-öt emleget.
Bár, a magyarság szinte minden sztyeppei népben ott volt, nehéz lehet megállapítani, hogy pont a későbbi honfoglaló csoport mikor kelt át a Kaukázuson.
