Majdnem, de ez nem 94-ben történt. A Fidesz a 94-es választásokon látszólag az SZDSZ szövetségeseként indult, de az irányváltása valójában már korábban, 93 környékén megtörtént.
De ez még nem feltétlenül jelentette az adott oldalon belüli egypártrendszer igényét, nem hiszem, hogy Orbán már annyira az elején ebben gondolkodott volna. A kialakult vákuumot célozta meg, de nem gondolhatta elôre, hogy ennek a pozíciónak a két szélérôl késôbb ilyen jól eltávolíthatja az egyéb pártokat.
"-- Milyen rég óta? Nekem két évnek tűnik ez az olyan rég, na maximum háromnak, de akkor már olyan előrelátó voltam, hogy jósnak is beillettem volna (nem voltam). 2002 nem erről szólt és ha pechünk lesz, akkor 2006-ban is elsikkad ez a tény."
Nekem pedig Latorczai főpolgármester-jelőltté (1994) avanzsálása egyértelműen e folyamat megindítását jelezte. Illetve ez egyfajta főpróbának volt tekinthető. Ez nagyjából akkor vetődhetett fel, mint irányvonal, amikor megalakult a 94-es MSZP-SZDSZ koalíció. A 94-es választásokon derült ki, hogy az SZDSZ-Fidesz szövetség nem lesz életképes és a választási szövetség után két különböző irányba indult el a két liberális párt.
Elméletben igazad lehet, csak abból indulsz ki, hogy eleve vannak nagy, és kis pártok. Illetve nagyok a különbségek a pártok között. Ha pl. négy 20%-os párt lenne, akkor valószínűéeg senki sem vetné fel ezt a pédát, mert az erőviszonyok kiegyenlítettek. Jelenleg azonban a két nagy párt 80-90% körül van, ami egészségtelen fejlődési folyamatokat eredményezhet.
Alapvetően én is ennek lennék a híve, de látni kell, hogy miért nem működhet igazán jól Magyarországon. Hiába szavazok egy párt szimpatikus programájára, ha nem kerül kormányra, nem tudja megvalósítani. Ráadásul ha az általam választott párt kicsi, csak koalícióban képes kormányozni, amely során a programjából engednie kell. Így kb. ott tartunk, mintha egy nagy párt emelné be a másik célkitűzéseit finomított formában. Ha viszont a kisebbik koalíciós partner nem hajlandó engedni bizonyos kérdésekben, zsarolási pozícióba kerül. Így előfordulhat az, hogy pl. egy olyan párt, amelyre monnyuk 5% szavazott át tudja verni valamely célkitűzését. Ez a párt szavazóit nyilván nem zavarja, de mégis csak olyan dolgot valósulnak meg, amelyet a többség nem igazán szeretett volna...
A képet tovább árnyalja, ha az ember a szavazata leadásokar pontosan tudja, hogy melyik nagy párttal fog koalára lépni az általa választott kicsi. Hiszen így tulképp a másik programját is elfogadja, sőt azt is tudhatja, hogy a sajátja mit fog feladni.
ps. A fenti gondolatmenetben az SZDSZ-szel való minden hasonlóság a véletlen műve... :-)))))
miért kelélene bocsi?egyszerűen nem tudom, te mit csinálsz, mármint a fórumon kívül, és te sem tudod szerintem, hogy én mit; egy biztos, nincs közöm a politikához
nem tudom, miben lennénk kollégák? én nem mondtam azt, hogy biztosan nem alakul ki nálunk is kétpártrendszer, mindössze azt, hogy én nem szeretném; a globalizáció annyira más világ, mint pölö csak a 10 évvel ezelőtti korszak, hogy még a problémákat sem igazán tudjuk megdogalmazni, így aztán nyilván nem érlelődhettek még ki jó vákaszok; nem hiszem, hogy ne lenne égetően szükség egy, az ember és a természet viszonyának probléémáit megfogamazó és megoldási javaslatokat kidolgozó pártra; jelenleg az a helyzet, hogy minden pártban van ún. zöld politikus, és megyezés kizárva, legyen akármilyen súlyos a problémaés akármelyik legjobbnak tűnő megoldás; ugyanez vonatkozik az agráriumra is; nem lehet hatékony a problémák felismerésére és megoldására a kétpártrendszer; legalábbis nálunk; egyik nagy kormánypárt kidolgoz azagráriumra egy többéves tervet, rangsorolva feladatokat, a másik elveti, és újjal áll elő; rengeteg pénzt kifizetnek tanulmányokra, és erre megy el az agrárium pénze, de ugyanez vonatkozik az egészségügyre, lakás, szociálpolitikára stb.
Kedves kollega. A zöldpártok németországi működése, illetve a tevékenységüket követő csalódottság számomra egyáltalán nem igazolta, hogy a zöldeknek a politikában komoly helyük lenne.
Általában is érvényes: nem lehet a demokráciát úgy érteni, hogy megpróbáljuk átszabni a terepét olyanra, hogy megfeleljen a kívánalmainknak. (Több párt, színes paletta, stb.) A szavazóknak nem politológiai kívánalmaknak kell megfelelni, hanem olyan döntéseket hozni, ami nekik, az életüknek megfelel. Ezt nem lehet segíteni, hagyni kell, hogy tapasztalatuk alapján döntsenek. Az állam dolga, hogy ehhez egy biztos és átlátható, hosszú távon érvényes környezetet biztosítson. Ha a szavazók ki akarják próbálni a kétpártrendszert, próbálják. Szerintem lehet szerencséjük is akár: mondjuk beválik. De ha nem, akkor beszavaznak majd 15 pártot. És így tovább.
lehet, hogy igazad van, én azonban nem örülnék, ha nálunk is kétpártrendszer lenne; a zöld pártok még csak néhány országban erősödtek meg, de a 21. században pölö rájuk is igen nagy szükség van; ha csak 2 párt van, mindkettő mindenki érdekeit "próbálja" képviselni, és különböző erőviszonyoktól függ, hogy bizonyos területek egyáltalán szóhoz juthatnak-e
A magyar demokrácia intézményrendszere tökéletesen megfelel bármelyik modern demokrácia fejlettségének, semmi baj vele. Ami rossz, az a közéleti szereplők - nem csak az egyébként lggyakrabban kárhoztatott pártok, hanem a civil szféra is - felfogása, alkalmassága, és közéleti kultúrája. A természet ellen nincs kifogásom, mint ahogy a véleményedet is tiszteletben tartom.
Pusztán azt mondtam, hogy az én véleményem szerint a kétpártrendszer következmény. Egyrészt az eddig megszokott reflexeink miatt, másrészt a választási törvényünk miatt. A választási törvény - részben a vegyes rendszer (egyéni és listás keveréke), részben pedig a voksok számításának módja - segíti a kétpártrendszer erősödését. Mindemellett én nem tartanám helyesnek (szerencsére nincs is rá esély) hogy a választási törvényt megváltoztassák, ugyanazon okból, amiért egy új alkotmányt sem szeretnék.
A demokráciának idő kell, sok idő. Hagyjuk, hogy érjen és érni csak azonos feltételek között tud egészségesen. A demokratikus kultúra is ki fog alakulni és a pártok is észreveszik szép lassan, hogy az, miszerint egyik pártot kevéssé utálják, mint a másikat, vagyis az általános közutálat csak ideig órág elegendő.
Szerintem a kétpártrendszer, ha ki is alakul (mert ez nincs kizárva) rövid életű lesz, természetes következménye, hogy újra osztódás indul be. Most leng az inga. remélem, hogy megérjük, amikor már csak egészen kicsiket moccan jobbra-balra.
Nincs szükség sírásóra, sem pedig siratóasszonyra.
A polgari demokraciakban leginkabb ott van ketpartrendszer ahol egyeni valasztokorzetes a valasztas, ahol tisztan listas ott leginkabb sokpartrendszer van.Szinte kivetel nelkul.
a demokrácia az ókortól létező fogalom; természetes dolog, hogy, ha egyáltalán létezik valami, ami demokráciának nevezhető, az folytonosan alakul; én a mai helyzetre gondoltam; a magyar fejlődés sajátsága, hogy többszöri nekirugaszkodás után is fejletlen a demokrácia intézményrendszere és működése! feltámasztott pártok nyilván nem képesek sokáig megélni, ha csak nosztalgia és megélhetési politikusok akarják életben tartani! az értékrendre és az érdekekre viszont nem jellemző, hogy csak alternativ választási lehetőséggel mind leképezhető legyen! a természet is sokkal szegényebb lenne, ha csak 2 virágfajta lenne; úgyhogy fenntartom véleményem, a mai kor szellemének nem megfelelő a kétpártrendszer, de az még csak kisebbik baj lenne, hogy nem megfelelő, a nagyobbik baj az, hogy a demokrácia sírásója lehet!
Nem hiszem, hogy mindenben egyetértünk, :) mert én éppen azt mondtam, (vagy akartam volt mondani, de ezek szerint gyönge kísérlet volt) hogy szerintem nem lenne káros hatása Magyarországon a demokrácuiára nézve, ha kétpárti parlament lenne. Éppen amellett kardoskodom, hogy nem a pártok száma, hanem a minősége a fontos és a jelenlegi politikai pártok minőségi szempontból veszedelmesen rosszak.
Nem hiszem, hogy meg lehetne akadályozni. Szerintem ez egy természetes következménye két dolognak. A történelmünket végigkisérő megosztottságnak és a választási törvénynek. Egyik megváltoztatására sem látok esélyt. (Bár a múlt megváltoztatására jó kísérleteket látok. ;-) )
De mondom: nem a hánypártrendszert tartom fontosnak, hanem a közélet színvonalát, a politikusi szakma rendkívül alacsony teljesítményét és abból következő béka-feneke-alatti presztizsét.
azért mert ma még van több régi polgári demokráciában kétpártrendszer, még nem következik, hogy az jó rendszer! eleve nem lehet jó a demokrácia ott, ahol a különböző sajátos értékrendszereknek nincs pártbeli leképeződése; mert kell egy kereszténykonzervativ értékrendet valló párt; kell egy szociáldemokrata értékrendet valló; kell egy liberális párt; kell egy a mezőgazdaságban tevékenykesők sajátos értékrendjét megfogalmazó párt; és ma már elengedhetetlen, hogy legyen egy zöld párt; ezenkívül még lehet több kisebb párt, de, minimum ennyinek kellene lenni; ne mondja senki, hogy egy "kisgazda" pártérdekeit meg tudja fogalmazni és képviselni tudja egy jobboldali kereszténydemokrata párt, vagy egy szocdem párt; és ugyanez igaz a többi felsorolt értékrend alapján pártra jogosult értékrendekre
Valóban több régi polgári demokráciában van kvázi kétpártrendszer és egészen jól el is boldogulnak vele. Abban is egyetértünk, hogy a jelen helyzetben Magyarországon számos - a demokráciára és egyebekre nézve - negatív következménnyel jár(na) ha a parlamentbe kizárólag két párt kerül(ne) be. Abban is igazad van, hogy a választási rendszer logikája is efelé tolja az eseményeket. Adott akkor a kérdés: mivel lehetne megakadályozni, hogy ez a nem túlzottan kívánatos helyzet bekövetkezzen?
A helyzet az, hogy sokan vannak (vagyunk) akik már 6 parlamenti párt esetén is csak a "többieket még jobban utálom" elv alapján szavaztunk, vagyis továbbra ia azt gondolom, hogy ez nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Ha engem kérdez a pártokról valaki, azt szoktam mondani, hogy alapvetően a párt, mint formáció taszít engem. Fél évszázadnál hosszabb fennállásom alatt mindössze két évig voltam tagja pártnak a rendszerváltás után, de elég is volt. Nekem nem megy, hogy ne mondjak ellent és hát egy párt nem ilyen alapon működik. De ennél nagyobb baj, hogy kívülről nézve sem rózsásabb a helyzet. Nincs olyan párt, amelyiket szimpatizánsként el tudnék fogadni, legfeljebb néhány politikus van, de őket bőven ellensúlyozza sok rettenet-gondolkodású minden pártban.
Vagyis egyfelől ragaszkodom ahhoz, hogy ne tegyünk mást, mint ami bevált a nyugati demokráciákban, magyarra fordítva a politikai rendszer alapvető működtetése a pártokon keresztül történjen - miközben alapvetően ellenszenvesek számomra a pártok. Nem is marad más, mint a kisebbik rossz elve, amikor választani kell.
A kétpártrendszer véleményem szerint egyébként a Magyarországot mindig is megosztó árok (népi - urbánus, zsidó - keresztény, jobboldali - baloldali, stb.) következtében logikusan alakul ki. Hiszen a szavazók jelentős része alapvetően egyik oldalhoz tartozónak tartja magát, vagyis eleve leszűkíti a pártok kínálatát "átszavazni" semmiképpen nem hajlandó. Márpedig a kétoldalas politizálás egyenes következménye, hogy csak a saját oldalunkon legerősebb pártra érdemes szavazni a választási törvény logikája miatt.
Nem igazán osztom azt a nézetet, miszerint nem olyan nagy baj a kétpártrendszer, de csak akkor nem, ha régi demokráciáról van szó. Nem látom be, hogy e tekintetben különbség lenne régi és új demokráciák között. Ami fontos, az a politikai stabilitás és az két párt esetén is biztosítható, hiszen az alkotmányos fékek és a külső körülmények elegendő biztosítékot jelentenek.
A közélet valóban kulturális alapu polgárháború színhelye, de én úgy érzem, hogy egyre kevesebb támogatással. de az időn kívül nincs más szövetséges, vagyis ki kell lassan halnia a kulturkampfok tisztikarjának a normalizáláshoz. Orbán ahhoz fiatal, hogy reményeink vérmesek legyenek, de mondom: az idő...
Én alapvetően azért vagyok a több párt mellett, mert minél kevesebb párt szerepel a parlamentben, annál több programot integrálhat magába, ami óhatatlanul azzal jár, hogy a választó, aki rájuk szavaz, bizonyos dolgai mellett, elfogad egy csomó másikat is, amelyiket nem akar. Egy konkrét példa: lehet, hogy az SZDSZ adócsökkentése szimpatikus nekem, de mondjuk egyéb kérdésekben nem tudok vele azonosulni. Ha viszont az adócsökkentésre szeretnék szavazni, elfogadom ezeket.
A két párt esetén pedig még több olyan program kerül a szavazó által elfogadásra, amit nem akar. Több párt, viszont igyekszik markánsabban elkülönülni egymástól, ezért több lehetőség van a programok közötti választásokra, és kevesebb esély, hogy a rosszat is elfogadok az általam kívánatosnak tartott programokkal együtt.
Nagyon elméleti oldalról próbálsz vizsgálni egy olyan kérdést, amelyet csöppet sem elvi alapon dobott be Orbán. Az elvi totojázás neki aztán édesmindegy, csak az a lényeg, hogy ne szóljanak majd bele a kormányzásába.
Ugyanezen ok miatt hiába nem tartod sokra Orbán demokratikus elkötelezettség, ez sem számít, és őt nyilván cseppet sem érdekli ez az elkötelezettség-dolog, neki elég a hatalom - már feltéve, hogy elég sok, illetve minél több.
Az igazi kérdés az, hogy akkor mi lesz, amikor majd besöpri a mandátumok kétharmadát, és azt tesz, amit csak akar?
Hánypártrendszer és hatalom ügyben vizuális megközelítést javaslok az okoskodás helyett. A lágymányosi híd mellett épül a Hagyományok Háza, vagy mi a manó. Tessenek megnézni, térben és időben közelrol-távolról (mármint, hogyan indult az építése...), és világos lesz, mit lehet várni a jövőben.
A kereszténydemokratákhoz szvsz semmi közük nem volt. Az FKgP története 2001 januárjától tartott vagy júliusig és abban a Fidesz aktívan közreműködött.
"Ugyanakkor sajátosnak tartom ezt a mostani meghökkenést. Hogy Orbán kétpártrendszerben hisz és gondolkodik, ezt elég régóta tudjuk..."
-- Milyen rég óta? Nekem két évnek tűnik ez az olyan rég, na maximum háromnak, de akkor már olyan előrelátó voltam, hogy jósnak is beillettem volna (nem voltam). 2002 nem erről szólt és ha pechünk lesz, akkor 2006-ban is elsikkad ez a tény.
"Amihez az is hozzátartozik, hogy ahol ilyesmi van, ott is rendre megújuló támadások érik, ámbár ezek ténylegesen még nem vezettek el további pártok megfelelô erejû megjelenéséhez (Angliában valamelyest, Amerikában egyáltalán nem), ugyanakkor mégsem lehet azt mondani, hogy ne lenne ellenvélemény arrafelé sem szép számmal."
-- Minél nagyobb a jólét, annál kisebb az igény a társadalom és a politikai rendszer ilyen-olyan megreformálására. Végül is ami jól működik, azt minek reformálni?
Én nem kedvelem a két párt uralmának rendszerét. Szeretek valamire és nem valami ellen szavazgatni, még ha ez nem mindenkor sikerül is. Nekem két párt esetén egyszerűen túl szűk a választék. Biztosra veszem, hogy 2 db párt programjából az egyiket választva jóval kevesebb dologgal fogok egyetérteni a választott programból, mint hogy ha 5-6 közül válogathatok.
Mindamellett a kétpártrendszer sem antidemokratikus úgy elvontan megállapítva. Csak ha nekem ma mondjuk az MSZP meg a Fidesz közül kellene választanom, hát nem kis bajban lennék, mert semelyiket sem érzem engem képviselőnek. Most akkor maradjak otthon, vagy szaggassam kettőbe a cédulát? Ronda nagy dilemma lenne számomra, mit csináljak.
Egyetértek SaGával abban, hogy mai magyar viszonyok között a kétpártrendszerre akár azt is mondhatnánk, hogy elitista szabadrablásrendszer. Két kicsik által nem fenyegetett óriás nem vetélkedni állna neki egymással, hanem kartellba mennének a színfalak mögött. Ahogy Rómában sem Pompeius és Caesar ellentéte alapozta meg a Köztársaság bukását, hanem a barátságuk Plutarkhosz szerint, vagyis hogy a többiek ellen dacszövetséget kötöttek.
További problémának látom, hogy ma a politizáló értelmiségi réteg Kulturkampfos hajlamainak ugyan megfelel a kétpártrendszer, mert a másikat utálni kétségkívül egszerűbb úgy, hogy minden témában a másik oldalra szorul az ellenfél a fő ellentét, a párthovatartozás miatt (feltéve, hogy a két óriás mégsem akar szindikátust alkotni valamiért), csak ez a demokráciának jelent veszélyt, mert kiéleződik a társadalmon belül a viszony, nő a feszültség, nő a veszélye jogállami játékszabályok teljes sutba vágásának és a fegyverekhez való nyúlásnak. Olyankor meg az első, aki elhalálozik, az a demokrácia. Nem akarom túldramatizálni, jelen van ez mindenhol, a kérdés mindössze annyi, milyen szinten csak szerintem itt és most felesleges ezt a veszélyt a jelenleginél tovább fokozni.
Szóval nálunk Magyarországon a két párt uralma arra jó, hogy hiszterizálni lehessen a választókat vele: ha nem jössz énrám szavazni, akkor csúnya világ lesz, mert jön a gonosz ellenségbácsi és jól ellátja a bajodat! Itten a szavazások hovatovább abban a szellemben zajlanak, hogy meghirdették az Armageddont, vagy ők, vagy mi, gyerünk a csatába! Aztán vereség esetén követeljük az újraszámolást és ha nem számolnak olyat, ami nekünk tetszik akkor csaltak és máris feljogosítva érezzük magunkat a statáriumra, hídfoglalásra, meg az erőszakos hatalommegragadásra. Ne higyjük, hogy ez csak a jobboldaltól telik. Emlékezzünk miféle társadalmi destabilizációs terveket dédelgetett a BIT a nonstop általános sztrájkok megszervezése által.
Legújabban az a sztárremény, hogy az igazi hatalom az lesz, amikor majd kétharmaddal győzünk, mert akkor olyat alkotmányozunk, amilyen egyedül nekünk tetszik és akkor lesz igazán Kánaán. Aztán négy év múlva mi lesz kitűzve célnak?
Namost félreértés ne essék, nem tartok tőle, hogy kétharmados győzelem esetén valami nagyon drasztikus történne valójában. De jól mutatja, hogy a szimpatizánsok, pártolók, hangadók mire vágynak egyre jobban. Nagy kulturális alapú polgárháború megy itt egyelőre hidegben Magyarországon. Amit meg kéne haladni lassacskán.
Mégegyszer: kiforrott, üzemelő demokráciában semmi gond a 2 párt rendszerrel,
Amihez az is hozzátartozik, hogy ahol ilyesmi van, ott is rendre megújuló támadások érik, ámbár ezek ténylegesen még nem vezettek el további pártok megfelelô erejû megjelenéséhez (Angliában valamelyest, Amerikában egyáltalán nem), ugyanakkor mégsem lehet azt mondani, hogy ne lenne ellenvélemény arrafelé sem szép számmal.
Ugyanakkor sajátosnak tartom ezt a mostani meghökkenést. Hogy Orbán kétpártrendszerben hisz és gondolkodik, ezt elég régóta tudjuk, hiszen a saját oldalán levô pártok szétverése, beolvasztása jó ideje nyilvánvalóan megfigyelhetô folyamat. Mi változik azzal, hogy ezt ki is mondja (egyébként biztos vagyok benne, hogy nem elôször mondta ki)?
Teljes mértékig egyet értek veled. Nem a pártok száma, hanem a minősége okoz gondot. Ebbe a számosságuk csak annyiban szól bele, hogy a fejlődő demokráciáknak inkább 8-10 párt kellene, amiből 3-5 alkothatna kormányzóképes koalíciót egy-egy választás után. Ráadásképp simán el tudok képzelni olyan pártot, amelyik bármely oldallal képes koalíciót kötni szükség esetén. Merthogy normális az adott párt, meg normálisak a többiek is. Az a fajta összenövés, ami itt jellemző (meg az, hogy a fidesz lenyelt immár 3 pártot mindenestül) egy baromság. Íy tulajdonképpen mér most 2 pártunk van, csak az egyes részlegeik még önálló nevet viselnek. Amelyik kis pártnak csak két alternatívája van: vagy koalázik egy adott másikkal, vagy megszünik, az nem fog túl elvhűen viselkedni...
OV részéről érthető, hogy minél kevesebb pártot szeretne. Egyidőben csak egynek lehe az elnöke, s neki jó lenne, ha csak az az egy létezne... Én ugyan marhára unatkoznék a helyében egy ilyen helyzetben, de neki úgy látszik ez tetszene. Egyszemélyes homokozó...
Mégegyszer: kiforrott, üzemelő demokráciában semmi gond a 2 párt rendszerrel, itten a keleti blokkban még korai lenne. Tessék előbb megtanulni vitatkozni, képviselni, politizálni, aztán jöhet a két párt...
Ahogy a szavaidból - a szavaid ellenére - kiveszem, neked nem a pártok számával, hanem a teljesítményével van bajod. Dehát éppen erről beszélek. Egy politikai rendszer minőségét nem a pártok száma és nem a kormányok felállása (koalíciós, vagy egypárti) mutatja.
A probléma a közélettel van en bloc - és ezen nem csak a pártpolitikusokat kell érteni, hanem a civileket is. Nem olyan nagy csoda, mert nincs hagyománya a közéleti viselkedésnek. Emiatt a politika erősen kontraszelektált, ma már a tevékeny értelmiségnek az a része, amelyik képtelen volt disznó módon viselkedniés eltűrni mások disznóságait, otthagyta a politikát. Aki maradt, életcéljának tekinti, hogy 96 évesen parlamenti képviselőként temessék majd el.
Szerintem a hánypártrendszer címen jelzett problémakör ennek elfedésére van rendszeresen bedobva sok más hasonló témával együtt.
A kétpártrendszerrel nem az a baj, hogy demokrácia ellenes, hisz egy halom, általunk demokráciának tartott országban igen jól muzsikál a váltógazdaság. Igaz, ott is sok párt indult és évtizedek, netán évszázadok alatt jött létre a két nagy konglomerátum, amiket pártnak nevezni a szó eredeti értelmében nem is igazán lehet. Lásd a "bajok"első pontja.
inkább olyan bajok vannak, miszerint:
- 2 párt csak akkor tudja lefedni a társadalom egészében megtalálható nézeteket, ha komoly mértékben kompromisszumokat köt. A szélsőségesek nem igazán egyeztetethetők saját oldaluk centristáival (direkt nem neveztem meg oldalt, mert mindkét véglet jelen van a társadalomban).
- 2 párt esetén a politikai elit meglehetősen monolitikussá válik. Aki mindenképp politikából akar megélni, tulajdonképpen bármelyik oldalon elhelyezkedhet, előbb-utóbb bejut a prlamentbe, hatalomközelbe kerül. Ez eléggé rongálja a közhangulatot (csak ebből a 2 garnitúrából lehet választani, pedig mindkettő leszerepelt már). Azaz: nincs egészséges verseny, szelekció, a férgese is talpon amrad, mert előbb-utóbb a "becsületes" emberek sokítófrászt kapnak attól a szótól, hogy politika. Ezért pedig kár.
- az előzőből következően a politikusoknak nem lesznek elveik, csak érdekeik. AZ meg nem bizos, hogy jót tesz az országnak.
- a magyar prtoknak van még egy komoly bajuk. Mindegyik baloldali, csak más szinten. Jobboldali párt ma nincs a palettán. Talán az mdf, de ők most (is) igen kicsik. A többiek vagy tetteikben, vagy módszereikben, vagy retorikájukban balosok. Mindahány.
Még hozzá tenném: a mai magyar 4pártrendszer sem jó. Az SzDSz-t már igen nehéz megkülönböztetni az MSZP-től. Nem azért, mert a koalíción belül nem mutatnak markáns profilt, ugyanis az ott nem igazán megy ilyen nagy különbségnél. Inkább a retorikai fogások alkalmazása, a mellébeszélés, cselekvés helyett nyüzsgés, álmegoldások PR-olása folyik. Hozzá tenném: a másik oldalon is. Ebből a szempontból a fidesz pont olyen, mint az mszp vagy az szdsz. A mdf most szeretne lábrakapni, az elmúlt 10 évben tulajdonképpen nem is létezett.
A kisgazdákért és a szocdemekért kár, nagyon kéne mindkettő az országnak. Lehet, hogy 20 év múlva már nem, de most igen.
Emellett a szélsőséges pártok is kellenek, itt adhatnak hangot nézeteiknek azok, akik kiszorultak a "normális" politizálásból. Ilyenre is van igény, akár tetszik, akér nem. A Parlamentbe kerülésre nem nagyon van lehetőségük, de ez nem is baj. Kormányzásra úgysem lennének képesek.
