Agárdy Gábor kiváló színművészünk halálával ismét eggyel kevesebben vannak a Nemzet Színészei. Ismét tippelésre kérlek benneteket: vajon kit választanak Agárdy Gábor utódjaként a Nemzet Színészei közé? Szeretném azonban a szabályokat egyértelműen rögzíteni, ezért arra kérlek benneteket , hogy maximum 3 nevet jelöljetek meg az általatok vélt valószínűségi sorrendben. Első körben azok között fogok sorsolni, akik a "nyertest" első helyen eltalálják. Ha ilyen nincs, akkor értelemszerűen a második és a harmadik helyen megjelölt személy számít. A nyertesnek küldeni fogok egy Agárdy Gáborról szóló könyvet. Legyen szerencsétek! :)
De nem egyféleképpen lehet olvasni egy leírt szöveget. Illetve olvasni csak egyféleképpen lehet, betűről betűre, szóról szóra, mondatról mondatra. Ám értelmezni az olvasott szöveget, azt sokféleképpen lehet. Lehet mögé látni a soroknak, és persze beleképzelni a sorokba és kiragadni egy egy sort a kontextusból. Meglehet, ez utóbbiakkal vádolsz, és még az is lehet, hogy nyomokban igazad van. Mert én balga azt képzelem, hogy egy ilyen interjúban legalább szó esik egy-két szerepről, amit, mint színész letett az asztalra, nem csak a tanítás, mert ennek hiányában bizony azt sugallja a riport, hogy a tanításért kapta a díjat. Viszont spekulációval vádolni.. háát, te tudod.
Akkor jól értem, hogy még abban sem érthetünk egyet, hogy ez a díj viszont nem a tanításért jár?
off
Egyébként már az is vicc, hogy Szarvasnak osztálya van az egyetemen.
Nem szeretem, amikor valaki úgy hajlítgatja a tényeket, hogy a saját igazát bizonyítsa. A tény az, hogy Csikos elmondja, hogy egykori tanítványa Szarvas Jószef felkérésére beszédművészetet tanít a színművészeti egyetemen. Ezután kérdezi meg a riporter, honnan veszi az erőt és a motivációt. Erre mondja büszkén, hogy megőrizte az egészségét, nem itta el az eszét, nem dohányozta el a hangját. Nem arra kérdésre felelt, hogy miért érdemelte meg a díjat, hanem, hogy miért tud még tanítani. Ez a tény, ami leszűrhető a szövegből, amit te írtál, az rosszindulatú spekuláció.
Tehát mert nem itta el az eszét és nem dohányozta szét a hangját, akkor már úgy érzi, ő valóban a Nemzet Színésze. Mert meg tanított és hitt... Hááát.. :(
Egy poszt alatti kommentben olvastam, hogy a Nemzet Színészét azért a nemzetnek legalább ismernie kellene. Bár az valóban nem az ő hibája, hogy vidéki színészeket alig-alig ismernek. Mondjuk nem csak Budapesten. Mert Debrecenben sem tudják, hogy kik játszanak Pécsett vagy Szegeden. Sajnos ez egy ilyen játszótér. Ha nincs film, nincs TV, akkor oda a nemzeti ismertség.
Műhelyek még csak csak voltak, de a Katona és Kaposvár messze kiemelkedett. Nem véletlen a Katona világsikere, meg a Marat /Sade nemzetközi elismerése.
És mint tudjuk, Székely Szolnokon kezdett. Majd Nemzeti, majd Katona.
És? A Katonás színészeknek mázlijuk volt, hogy gondolkodó és haladó szellemiségű rendezőkkel dolgozhattak, hogy nagyszerű előadások létrehozásában vehettek részt, és annyit fejlődhettek általuk, hogy méltán lehettek a Nemzet Színészei évekkel később.
Nem látok abban problémát, hogy a legjobbak kapják ezt a címet.
Ez biztosan azért van mert Soros őket tolta, és nem azért mert a 60+-os színészgenerációja ezekben a színházakban játszott, mivel a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes magyar színházi világában ezekben a színházakban történtek a nagy "dolgok".
Pl Molnár Piroska, Pogány Judit, Jordán (Máthé Erzsi, Csomós Mari, Haumann, bár ő más vonulat volt ennek ellenére), Szacsvay, Udvaros, Cserhalmi. Bár Udvaros, Cserhalmi (és Csomós Mari) kicsit más, mert ők Székely-színészek.
Szerintem itt azok közül, akikre itt tippeltek, vagy akinek örültek volna, azok közül senki nem Katonás. A mostaniak közül meg csak Szacsvayt és Udvarost lehet valamikori Katonásnak mondani.
De egyébként mi baj van az ország egyik legjobb színházával?
Sajnos kevés színház tudja azt a szintet meglépni.
Emlékszel, amikor gyávaság helyett árvaságot mondtál? És már röhögnek.
A lényeg, hogy laza az öreg, hogy milyen színész, az tudná megmondani, aki látta fénykorában játszani, és esetleg még ért is hozzá. Ez nem én vagyok, így másokkal ellentétben nem minősíteném.
Mindenesetre Vecsei posztjánál már Takács Kati is gratulált neki, és valószínűleg még sokan.
Gyanús, felette gyanús.:-) Bár azt meg kell adni, Cserhalmi velünk ellentétben már járt s debreceni színházban. Az megvan ugye, hogy ki kezdte a színpadi pályáját beugró francia királyként a debreceni színház egyik János Vitéz előadásában?
- Gyerekek, állítólag nincs eladva minden jegy, hoznak árvákat is.
- Sanyi bácsi: Árvákat a Mester és Margaritára?
Három és fél órás előadás. A vége fele járunk, debreceni nagyszínpad. Már csattognak a székek, mert sokaknak el kell érni az utolsó buszt. Párhuzamos jelenetek a fináléban. Sanyi bácsi Pilátusként elmondja, hogy a “Gyávaság a legnagyobb bűn.”, nekem még van pár sorom a végén, majd leszúrnak, gégénfény, társulat jön lassan a nézőtér felé és vége. Elhangzik a végszó. Sanyi bácsi jön. Fáradtak vagyunk, ő is fáradt, szöveg helyett csend van a színpadon. Hosszú csend. Hosszú-hosszú csend. Súgó már ordítva suttog: Sanyi bácsi maga jön! És Sanyi bácsi-Pilátus akkor hirtelen zavarában azt mondta: “Az árvaság a legnagyobb bűn.” Döbbent csend a nézőtéren. Én csak zokogva-rázkodva tudtam kinyögni a monológomból hangfoszlányokat, majd leszúrtak, jött a gégénfény és az egész debreceni társulat egymás mögé bújva próbálta visszatartani a sírva nevetést. Mire beértem az öltözőbe, ott ült Sanyi bácsi két Unicummal, és egymás vállat veregetve nevettünk. De nem csak a helyzetet nevettük, hanem hogy milyen gyönyörű tud lenni együtt a színház.
Csikos Sanyi bá óriási színész, még nagyobb ember és pedagógus. Mától a Nemzet Színésze. Örök hála, hogy ismerhetem, és az Ő körükben kezdhettem a pályát. Biztosan nem lennék most a helyemen, ha Ők nem lettek volna, és nem mutattak volna példát. Szeretettel gondolok rá és a debreceniekre!
Hát, ebből a storyból nekem inkább csak az jön le, hogy egy szövegfelejtős, Unicumkedvelős színész. De, hogy a Nemzet Színésze lenne.. azt erősen kétlem. :(
Meg azt is, hogy ettől tudna gyönyörű lenni a színház.
Ami meg teljesen ledöbbent, hogy valaki azt hiszi, hogy ezzel a történettel a színész nagyságát igazolja.
Király Leventével kapcsolatban ez az általános vélemény, hogy rendkívüli művész. Sajnos én se láttam. Nagyon átalakult a szórakoztatás. Negyven-ötven éve még voltak a művészi produkciók a tévében, abban az egyben, ami az államé volt. De voltak színházi közvetítések, tévéjátékok, irodalmi adaptációk. Most van helyette streaming szolgáltató, és e-színház, annak, akinek van rá pénze és igénye.
Huszti Pétert se ismeri senki 30 alatt. Vagy legalábbis kevesen. Esetleg családi alapon, meg néhány filmőrült.
Az az igazság, hogy ma már azokat a színészeket, akik nem szerepelnek valamelyik sorozatban/egy-két nézettebb filmben, rosszabb esetben nem celebkednek-bohóckodnak, elég szűk réteg ismeri.
Ezért sem látom értelmét ennek, hogy a Nemzet színésze országosan ismert legyen. Ja, Lehoczky Zsuzsa vagy Almási Éva biztosan országosan ismert az 50+osok táborában. Ez van.
Az persze valóban úgy van, hogy a vidéki színészeket még kevesebben ismerik, csak hát ez nem értékmérő.
Fogalmam sincs, de simán el tudom képzelni, hogy Király Levente jelentősebb színész volt számos sokkal ismertebb pesti kollégájánál, csak éppen a szegedi színházba járókon kívül más nem nagyon ismerte.
Gratulálok Csikos Sándornak a Nemzet Színésze cím birtokosának! Teszem ezt azért, mert lentebb írtam, ha nem is a kedvenceim közül nyer valaki, azért visszajövök gratulálni, mert az úgy illik! Sajnos nem a kedvenc lett nyerő. Egyben tudomásul vettem, hogy az Index információi szerint Csikos Sándort választotta a Nemzet Színészévé a cím jelenlegi tíz birtokosa, a 2014. január 9-én elhuny Benedek Miklós helyére. Ezúttal két tag is hiányzott a grémiumból, de április negyedikén meghozta döntését! Bevallom, a színész Csikos Sándor nevét ki kellett guglizni, mert nem ismerem. De bizonyára jól döntöttek kollégái.
Igazat adok neked. Az én két favoritom Huszti Péter és Fodor Tamás voltak. Husztit mindenki ismeri a filmes és tévés múltja miatt, azok is, aki sosem látták színházban. Fodor játszott nálunk a színházban, az Imposztor címszerepében és Székely Csaba: Kutyaharapás című művében, engem totál lenyűgözött. Filmből, tévéből, szinkronból őt is mindenki ismerheti.
Csikosról nekem annyi volt meg, hogy furán írják a nevét, mert se nem Csíkos, se nem Csikós, és hogy jávorfácska koromban, amikor még volt Film, színház, muzsika magazin, még nagyon jóképű fickó volt. Őt kerülte a film, a tévé, a színházai messze vannak tőlünk. De majd egy debreceni elmondja, hogy miben látta, és tetszett-e neki.
A ki ez? típusú kérdések nagyon gázosak. Ha lett volna akkor intenzíven "közösségi" "média", akkor valószínűleg Király Levente is kapta volna az ívet, mert valljuk be, őt sem sokan ismerik a szegedieken kívül.
Én egyszer már idéztem Zsótér Sándor rendezőt, aki azt mondta anno egy interjúban, hogy a két legnagyobb magyar színész egyéniségnek Király Leventét (Szeged) és Kóti Árpádot (Debrecen) tartja.
Hogy a városuk színházba járó közönségén kívül más alig ismerte őket, arról nem ők tehetnek.
Egyébként ez kb az 5. meglepő választás volt a kb 25-ből, ami azért nem olyan sok.
Valószínűleg annyit el tud viselni mindenki, hogy kb 8 évente beválasztanak egy vidéki színészt.
A másik kettő meglepő számomra az operettes Lehoczky Zsuzsa, valamint Gera Zoltán volt.
Nem ismerem a művészetét Csikos Sándornak, de feltételezem, hogy a nemzet színészei nem egy dilettánst, hanem egy jó színészt választottak maguk közé, így a magam részéről gratulálok neki!
Ezt én nem tudhatom, lehet, hogy volt befolyásolási kísérlet, de én úgy képzelem, hogy a nemzet színészei is megkérdeznek ezt-azt mielőtt döntenek, mert nekik is van mit veszteniük, ha túl dilettánst döntést hoznak. Vidnyánszky meg szakmailag jelenleg megkerülhetetlen, hisz nemcsak a Nemzeti igazgatója, de a szakma minimum 50%-át vagy még többet képviselő Teátrum Társaság elnöke is.
