Esetleg megpróbálhatsz megkeresni egy pánikbetegséggel / fóbiákkal foglalkozó szakembert. Ha pszichiátert keresel meg, ő valószínűleg enyhébb gyógyszerek alkalomszerű használatát fogja javasolni, de én úgy tudom, hogy az ilyen problémákat pszichológusok is viszonylag hatékonyan kezelnek különböző (nem gyógyszeres) terápiás módszerekkel - ezek inkább 2-3 hónapos célzott viselkedésterápiák, nem annyira több éves pszichoanalízisek. Gondolom azt sokan mondták már, hogy semmi bajod nem történhet a petárdáktól, ez nem hinném, hogy segít. Kérdezd meg a pszichológusodat, hogy mit szólna ahhoz, ha megpróbálkoznál azzal, hogy leülsz egy fotelbe nyugalomban, és elképzeled (vagy visszaemlékszel) egy hirtelen petárdadurranásra, hogy ettől jelentkeznek-e ezek a tünetek.
még azt is elmondom, hogy ilyenkor az idegességtől epét és gyomorsavat hányok elég durván, pl. szilveszterkor és a környékén alig eszem, alig iszom, nem merek kimenni a wc-re a fürdőre, mivel ott is nagy ablak van, félek, hogy amikor wc-n vagyok vagy lemosdok elkezdenek durrogtatni, inkább nagyon késő este, éjjel megyek el wc-re, amikor már nem dobálnak, addig megpróbálom vissza tartani a wc-zést.
sajna nem tudok az ablak alé állni, mivel itt a házak távol esnek egymástól, köztük kertes házak is vannak és egy lakótelep félében, ahol 4, messzebb 10 emeletes házak vannak közöttünk néhány kertes ház, hogy kidobja el, azt sem tudom, hogy amikor durrogtatnak merről jön a hang, hisz viszik a hangot a környező házak és én még sose láttam, hogy kidobja el. Itt mindig váratlanul durran mindig a petárda és általában a panelházakból vagy a között dobálják, így nem lehet látni, hogx mikor ki gyújt meg egy párat és dob el. A szilveszter környékén (már most előre szorongok, félek, rettegek, remeg a gyomrom (nem eszek, keveset iszok, nagyon ingerlékeny vagyok, ma volt is egy komoly durva dührohamom, de még most is nagyon feszült vagyok), ma nagyon csúnyán neki estem anyukámnak dührohamomba nagyon durva volt, nagyon megdöbbent, ahogyan ma hirtelen viselkedtem. Nagyon sajnálom, megbántam, hogy neki estem, nagyon szomorú vagyok ez miatt, de nagyon ideges a szilveszter közelettével a petárdák miatt, rendesen reszketek. Nem lehet ablakot nyitni szellőztetni, mert akkor valaki mindig elkezd durrogtatni. A mi házunk közvetlen környékén nem nagyon szoktak dobálni (mert itt általában idősek laknak), de messzebb már komolyabban dobálnak. Egyébként Kőbányai vagyok. Ha itt van ez az időszak, alkig eszem, alig iszom az idegességtől. A pszichológus házaspár, akihez járok ők azt mondták nekem, hogy "nekem meg kell szoknom a petárdákat és azt is, hogy dobálnak". Én úgy érzem, sose fogom tudni megszokni, hogy ha iylen betegesen félek, szorongok, reszketek tőlük.
Legyél türelmes. Elég megrázó tud lenni egy kórházi élmény, szüksége van valószínűleg néhány nap pihenésre, nyugalomra. Ahhoz is kell egy kis idő, hogy a szervezete hozzászokjon a gyógyszerekhez (ahogy írtad, fél évig nem szedte).
Kijött párom de szerintem hamar engedték ki. Be van még kattanva kissé, keveset alszik és ingerült. Ma elzavart. Pedig szedi a gyógyszereit rendesen. :-(
szia, ez a petárdázás elég szar lehet, de szerintem ezzel nem vagy egyedül, én is rühellem a durrogtatást, meg a párom is, hidd el, mi is összerezzenünk, és utána nekünk is magasabb a pulzusunk, gyorsabb a szívverésünk. Próbáld meg azt,hogy amikor nagy durrogtatás van a házad előtt, és rálátsz, akkor állj az ablakba, nézd, ahogy meggyújtják, eldobják és várd a durranást. Ha így felkészülsz rá, kevésbé fogsz megijedni, és talán ez majd akkor is segít gyorsabban megnyugodni / kevésbé félni, amikor váratlanul ér a robbanás. Mondjuk szilveszterkor én kb. úgy szoktam az utcán járkálni, mintha Mogadishuban élnék, figyelem mindenkinek a kezét, nem lendül-e és repül-e valami belőle :)
Igen, a CCHR az említett egyház "proxy" szervezete, amelybe az egyház bizonyos feladatokat "kiszervezett", és a civil szférában tart. Gyógyításhoz, jogvédelemhez vagy rehabilitációhoz kapcsolódóan semmilyen, volt vagy jelenlegi betegek számára nyújtandó támogató "tevékenységük" nincs.
Én sem vagyok nagy híve a pszichiátriai gyógyszereknek, de itt nem is erről volt szó... hanem egy orvosi hivatás lejáratásáról. Döbbenet ez az egész újság... felelős szerkesztő természetesen sehol nincs feltüntetve benne.
Szakmailag nem tudok hozzászólni, de saját bőrömön tapasztaltam meg a pszichoterapeuták tehetetlenségét (lipót, majd két és fél év magánrendelés). Manapság mindenhonnan az folyik, hogy ha valami lelki bajod van, járj terápiára és egyél gyógyszert, sokaknak biztos használ, nekem speciál nem. Furcsa világ, egészséges életmód = bio termékek + vegyszer bogyók formájában.
Szerencsére csak az OPNI-ba tömtek gyógyszerrel, később már csak kedves terapeutám (aki szintén nem kedvelte a gyógyszereket, de frusztrálta a terápia eredménytelensége) kifejezett kérésére szedtem ezt-azt. Zyprexánál álltam le, a "gyógyszer" egy évre rá híres lett, utána lehet nézni, nálam se nem rontott se nem javított. A segíteni akarást nagyra értékelem, de attól még, hogy az ember azt hiszi, hogy tud valamit, nem biztos, hogy úgy van. És nem, nem vagyok se szekta sem egyház tagja, mielőtt megint alaptalanul megvádolnak.
Egy oldal a témában, persze ez is csak egy vélemény a sok közül:
Én a petárdáktól nagyonm félek. Amikor elkezdenek a lakótelepen nálunk durrogtatni, akkor én a lakásban rendesen összerezzenek, megijedek, elkezd hevesen verni a szíve, púzosom, nagyon izgatott leszek, nagyon megijedek a hangjától (még lakásban is). Mivel lakótelepen lakom, itt elég sokat dobálnak, sokáig és elég nagyokat szól is. Főleg november végétől január elejéig dobálnak, de a legveszélyesebb időszak számnomra és a petárdáz szempontjából az a karácsonyi előtt pár nappaltól január első napjaikig. Akkor rengeteget dobálnak. Én ezekbe az időszakba nem mozdulok ki a lakásból. Max. ha visznek olyan helyre, ahol viszonylag keveset vagy kevesebbet dobálnak és nem szól oylan nagyon, mint egy lakótelepen. Nagyon szeretnék nem lakótelepen lakni (főleg kultúrált társasházas részen, belső udvaros normális, rendezett, kultúrált házban vagy csendes kertvárosi övezetben, ahol viszonylag kevés a fiatal). Főleg petárdázás szempontjából szeretnék ilyen helyen lakni, mert nem szeretnék decemberbe reszketni, hogy mikor fognak egyet eldobni úgy, hogy az egész lakótelep beremeg a durranás hangjától, meg én is frászt kapjak még a lakásban.
A pszichológus házaspár, akihez járok, ők azt mondták, hogy nekem meg kell szoknom a petárdákat, meg azt is, hogy dobálnak.
Én azért remélem, hogy el tudok egy olyan helyre költözni, ahol viszonylag kevesebbet dobálnak, nem zavar annyira, hogy dobálnak.
Demokrácia van és szólásszabadság, minden embernek joga tudni, hogy nem árt vigyázni.
Az említett egyház számomra alapvetően ellenszenves, de a vegyszerek beszedése még ellenszenvesebb. Saját káromon tanultam meg, az orvosokkal nagyon vigyázni kell, némelyik úgy tömi az emberbe a gyógyszereket, hogy közben fogalma sincs az adott egészségi problémát kiváltó tényleges okról. Lövöldözés vaktában, egészségkárosítás, mindezt büntetlenül meg lehet tenni, gyógyszergyárakat meg csak a profit érdekli.
Persze lépj csak fel, a vélemény szabadsága Téged is megillet...
Először is elnézést kell kérnem, hogy ebbe a topikba írok, de hosszas keresgelés után sem találtam megfelelőbbet, ahol a kérdésemet feltehetném, ami sokkal inkább jogi, mintsem orvosi természetű. (Ennek ellenére, a szkeptikus topikba is átmásolom a hozzászólásom, hátha ott nagyobb tapasztalattal rendelkeznek az ilyen problémák kezelésében)
Szóval, tömören: itt van mellettem egy kiadvány: Pszichiátria - A társadalom elárulása címmel, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) terjesztésében, melyről tudni kell, hogy ez egy szcientológia egyház által létrehozott és működtetett szervezett. A kifogásolni valóm vele kapcsolatban az, hogy NAGYON HIHETŐNEK beállított "szakmai" cikkeken keresztül győzködi az olvasót a pszichiátriai kezelések és gyógyszerek szedésének azonnali abbahagyására, illetve olyan színben tünteti fel az egész pszichiáter-pszichológus társadalmat, hogy senki ne vegyen igénybe ilyen segítséget. Például olyan abszurd állításokra alapozott cikkek is fel lelhetőek ebben a lapban, hogy a pszichiátriai kezeléseken átesettek 10-25% -a szenvedett szexuális zaklatást a kezelések során. (tehát 10-25% -uk, az egész kiadványban egyetlen egyszer sem szerepel konkrét vagy pontos adat)
Ezt a lapot egy egészségügyi (magán) rendelő várótermében találtam. (bár azt valószínűsítem, hogy NEM az ott dolgozók közreműködésével került oda)
Tehát, a kérdésem a következő: hogyan lehet fellépni az ilyen -- részemről roppant veszélyesnek gondolt-- kiadványok terjesztőivel szemben ?
Sajnos a schizo-affektív zavarokra szedett gyógyszerek túlnyomó többségének vannak zavaró mellékhatásai, és a leggyakoribb valóban a hízás, ami nagyon rossz lehet egy nőnek (persze férfinak is). Ha jól érezte magát, könnyen lehet, hogy az orvos is azt mondta, hogy hagyja abba a gyógyszert, vagy csökkentse az adagot, nem biztos ám, hogy egyedül döntött. Ahogy írtad, az ő diagnózisa shcizo-affektív zavar, nem pedig schizofrénia, szóval egyáltalán nem biztos, hogy folyamatosan kell szednie gyógyszert. (Egyébként a schizofréniával csak annyi van, hogy ott biztosan számítani lehet 1-5 évente egy epizódra, amik általában igen súlyosak, és épp ezért fontos a folyamatos gyógyszerszedés, illetve ott a kezeletlen epizódok sokkal komolyabb következményekkel járnak)
Érdemes lenne megbeszélni az orvosával, hogy a gyógyszerének milyen mellékhatásai zavarták, és esetleg választani másik gyógyszert, de azért csak óvatosan : annyira sokszínű a betegség, hogy másik gyógyszer teljesen felpörgetheti, vagy akár úgy fejbevághatja, hogy egész nap csak alszik. A megfelelő gyógyszer és annak megfelelő adagjának megtalálása heteket is igénybe vehet (mint egyébként bármilyen betegség esetén.)
A betegségtudat hiánya sajnos az egyik legáltalánosabb, legfontosabb és legproblémásabb tünete a betegségcsoportnak. Az a szemétség ebben a betegségben, hogy a beteg HISZI és TUDJA, hogy ő nem beteg, neki van igaza, épp ezért nagyon nehéz elmagyarázni neki, hogy a saját elméje veri át. Szerintem érdemes lenne elmenni neked is az orvosához (vele együtt), hogy segítsen abban, hogy milyen jelekből lehet felismerni, ha esetleg újabb epizód közeledik, mert gyakran 1-2 héttel előre már akár észre is lehet venni: az egyik tipikus példa, amit szoktak mondani, hogy ha dohányzik, akkor hirtelen nagyon és tartósan megnő a napi elszívott cigaretták mennyisége, látszólag minden ok nélkül. Ez az az időszak, amikor tudat alatt érzi a feszültség növekedését, de megpróbálja magában legyőzni (könnyen lehet, hogy sikerül is), és akár különböző öngyógyító technikákhoz folyamodik (pl. cigi). Jó lenne, ha az öngyógyító technikák közé belépne az, hogy ilyenkor elmondja, hogy valami bántja, nyomasztja, vagy az orvosát keresse meg.
Kicsit hosszúra sikeredett ez a hozzászólás, de még egy fontos dolgot a végére hagytam: amit írtam, az nem azt jelenti, hogy akkor most rettegve kell figyelni, hogy hogy van a barátnőd. Az, ha összevesztek azon, hogy miért morzsáltad le a kekszet a földre, és üvöltve közli veled, hogy pedig ezt már százszor elmondta, nem jelenti azt, hogy szaladni kell az ügyeletre, hanem csak azt, hogy összevesztetek valamin. Pont itt válik el minden elméleti leírás és a való élet: nem kell, hogy azt érezzétek (mindannyian, téged, őt, a családják, a környezetét beleértve), hogy most vigyázni kell rá, mint a hímes tojásra, vagy ő mostantól csak okos dolgokat mondhat, hülyeségeket pedig nem, mert akkor baj van. A schizo-affektív zavarra pont az a jellemző, hogy lehet, hogy soha az életben többé nem lesz problémája, viszont ha esetleg mégis baj van, azt úgyis észre fogjátok venni, csak ne dugjátok homokba a fejeteket, és akkor időben látjátok.
Köszi! Ez a gyógyszer szedés abbahagyás kb. negyed éve történhetett mert visszafogyott a testsúlya a normálra. Miért hagyhatta abba? Talán mert hízlalta? Miért nincs betegségtudata?
Biztosan gyorsan jobban lesz. Ez a nyomasztóan hosszú, sötét és nyálkás idő senkinek nem tesz jót, gondolom őt duplán megviselte, de ma már végre süt a nap:) Gondolom ezzel nem mondok semmi újat, ezt ti is tudjátok: a betegsége nem szégyen, tabu, nem szabad szégyenkezni miatta, vagy bármi ilyesmit. Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal erről beszéljetek, de fontos, hogy ő is tudja, hogy teljes mértékben elfogadjátok, veletek is bármit bármikor megbeszélhet, semmi sem nagyobb segítség, mint egy elfogadó, segítő környezet, család. Látogassátok minél többet a kórházban, hogy érezze ő is, hogy jó kijönni, és várjátok, és hogy nagyon jó lesz majd együtt karácsonyozni. mielőbbi jobbulást kívánok
Valószínűleg a pörgősebb szakaszban volt, nem voltak félelmei meg szorongása. Bevitték kezelni kórházba szegénykémet. Remélem rendbejön. Együttműködött most amikor bevitték. De mentőt kellett hívni. Jó ideje semmi baja nem volt, amíg szedte a Liticarb-ot.
Csatlakozni tudok, ha nem akar segítséggel gyógyulni, akkor általában nem tesz jót ha erőltetik.
"Az orvos segíteni tud, enyhíteni a szorongásán, félelmein." Vagy nem, ezt azért illene hozzátenni, de hinni természetesen lehet benne. Valószínűleg belegondolt abba, hogy milyen irányba ment eddig az élete orvossal, gyógyszerrel, és megelégelte ezt az "ördögi kört". Nem véletlen, hogy elég negatív kép él a (beteg)társadalomban az pszichológusokról, pszichiáterekről. A tehetetlenség elfogadása nehéz számodra is, számára is, küzdeni lehet ellene, aztán lesz ami lesz. Magánrendelésre menjen az, aki igazán meg akar változni, különben pénzkidobás az egész (a barátnő részéről).
szia, ez borzasztó nehéz dolog, közeli körben sajnos történt ilyen. NAGYON FONTOS, hogy elmenjen az orvosához, nem nagyon tudok mást mondani, valamilyen módon rá kell venned. Szerintem ne menj bele vitákba, ne meggyőzni próbáld, hogy amiket gondol, az hülyeség, hanem próbáld felvázolni, hogy milyen rossz irányba fog elmenni az élete orvosi segítség nélkül, és mondd meg neki, hogy nincs más választása. Nincs egyedül a problémájával, nagyon sokan szenvednek sajnos ilyen bajban, és aki nem jut megfelelő szakmai segítséghez, annak az élete nagyon rossz irányt vesz - az esetek 99,99%-ban. Az orvos segíteni tud, enyhíteni a szorongásán, félelmein. Nem tudom, a barátnődnek volt-e korábban kórházi élménye, de ha az orvosának a magánrendelésére elmenne, talán akár azzal is meg lehetne ezt előzni. Nagyon nehéz a bizalom megőrzése, de a fontos, hogy te ne inogj meg: ORVOSI SEGITSÉG KELL!!! Ha jobban érzi magát, akkor is, mert akkor az orvosnak arról kell tudnia, hogy volt egy rossz periódus. Ha nem jó a gyógyszer, átállítja, nagyon széles a paletta, meg lehet találni a megfelelő gyógyszert. Mindenre van megoldás. Sok szerencsét kívánok nektek!
Segítség! Barátnőm abbahagyta a Liticarb 500-ot amit skizoaffektív zavarra szedett immár két éve. Elkezdett megőrülni az utóbbi héten. Két évig semmi baja nem volt. Mit lehet tenni, ha ő nem akar együttműködni orvosnő látogatással és gyógyszer szedéssel kapcsolatban? Köszi!
Lehet hogy a nyaki er meszesedes okozza az ajulasokat es az esest is. Ebben az esetben ertagito kezeles es szoba johetne de talan erdemes lenne egy jo belgyogyasz/neurologus velemenyet is kikerni a kezelest illetoen.
sziasztok, köszi a válaszokat! ferrero rocher: sajnos probléma van a szívével és a nyaki ereivel is, no meg a nyakcsigolyájával. Volt ugyan nemrég egy rövidebb ájulás is - akkor szerencsére semmilye sem tört el - ez viszont most inkább megbotlás volt, nem is ájult el. Sajnos nagyon rosszak a csontjai és izületei (reumatoid arthritis és csontritkulás), és emellé még nagyon vékony (most kb. 40 kg, kis jóindulattal, ebéd után, felöltözve). Az ivást mi is mondjuk - az az érdekes, hogy egész eddig ez probléma volt, mert ugyan tudta, hogy innia kell, és mindig leerőltetett napi 4-5 pohár vizet vagy teát, de soha nem volt szomjas. Most viszont többször is emlegeti, hogy szomjas (csak nehogy kialakuljon cukorbetegség, vagy valami ilyesmi!).
rarita: pont erre gondoltam én is, kiesett a napi rutinjaiból, amik eddig biztonságot adtak neki. Viszont sajnos elveszett néhány olyan dolog is, ami eddig teljesen jól ment (pl. meglepően jól és könnyen tanult meg minden új műszaki cikket kezelni: mobiltelefon, üzenetrögzítő, stb. Most viszont nehézséget okoz neki, hogy összehangolja a TV-műsort azzal, ahogy a TV-jén be vannak állítva a csatornák.), de a legnagyobb probléma a motivációvesztés: eddig keresztrejtvényt fejtett, olvasott, TV-zett, lement vásárolni, főzött - most ezeket alig csinálja. OK, most jön a tél, és mi sem szeretnénk, ha most nekiállna járkálni a városban, de ezt a depressziót nagyon rossz látni. Budapesten, belvárosban lakik, ha ehhez közel tudsz ajánlani geronto-pszichátert, nagyon megköszönném: gbr99 kukac freemail.hu
Minden idős ember nehezen tűri a változásokat.Saját szűk sztereopiáik között jól elvannak,de mihelyt más környezetbe kerülnek- elbizonytalanodnak.Rengeteg idős ember van,akiről a kórházi kezelés során-után derül ki,hogy leépültek,mert addig tudtak adaptálódni a saját mindennapi életükhöz. Na nem akarok papolni,nem tudom hol laksz,de tudok pszichiátert ajánlani akárhol laktok is. Természetesen üzenetben.
Sziasztok, a következő problémával szeretném a segítségeteket kérni. 85 éves a nagymamám, és szeptemberig teljesen aktív és friss volt, szaladgált mindenfele, olvasott, TV-zet, keresztrejtvényt fejtett. Sajnos szeptemberben elesett, és egy medencecsont-töréssel 2 hét kórház + 4 hét lábadozás anyukámnál illetve nálunk. Sajnos ez az esés lelkileg is borzasztóan megviselte, és azóta valahogy nem tud visszatalálni rendesen az életébe. Nagyon lelassult a gondolkodása, nehezen talál vissza a rutinjai közé, keresi a szavakat - de ami a legrosszabb: rettentően motivációszegény lett. Van, hogy órákat ül egy helyben, semmit sem csinálva, csak várja, hogy valaki megérkezzen. Szeretnénk találni egy pszichiátert, aki otthon van a geriátriában, és tudna segíteni - azért lenne fontos idősekkel foglalkozó szakember, mert a nagymamám vagy két maréknyi gyógyszert szed egy nap, és nagyon fontos lenne, hogy az orvos pontosan tisztában legyen a gyógyszer-interakciókkal, ha felír valamit, nagyon labilis a vérnyomásától kezdve a veséjén át a gyomráig az egész szervezete. Nem ismertek pszichiátert, aki ezzel a témával, tehát gerontológiával vagy geriátriával is foglalkozik? köszönöm a segítséget előre is
A szemuveg kerdes maga egy orokos idegeskedes. en baromira nehezen fogadtam el hogy megromlott a szemem. Vegul kenytelen voltam. De harom szemuveg kellene, egy tavol, egy kozel(szamitogep) es egy olvaso. Hat csinaltattam egy bifokalist, amit persze nem tudtam megszokni. Utana csinaltattam egy masikat amit szinten nem. Csinaltattam egy tavollatot ami remek TV nezeshez es autovezeteshez, es olvasonak hordok ocska, uzletben kaphato olvasoszemuvegeket, nagyjabol hetente hagyok el egyet. Es nem is jok. Most azon agyalok hogy megis probalkoznom kellene a bifokalissal, de olyannal ami napszemuveg is, mert autovezetes kozben harom szemuveget hordok, egy tavollatot, hogy lassam a tablakat, egy kozellatot, hogy lassam a terkepet es egy napszemuveget mert fenyerzekeny is a szemem, amit persze a tavollato szemuveg megjobban felerosit. Ja, probalkoztam mar kontaktlencsevel is...
Igy orulet, ahogy van de szerintem errol a szemuveg tehet nem en )))
