Bibliography. Cardella, Lorenzo. Memorie storiche de' cardinali della Santa Romana Chiesa. Rome : Stamperia Pagliarini, 1792, I, pt. 1, 93; Chacón, Alfonso. Vitæ, et res gestæ Pontificvm Romanorum et S. R. E. Cardinalivm ab initio nascentis Ecclesiæ vsque ad Vrbanvm VIII. Pont. Max. 2 volumes. Romae : Typis Vaticanis, 1677, I, col. 770, no. I; Cristofori, Francesco. Cronotasi dei cardinali di Santa Romana Chiesa. Rome : Tipografia de Propaganda Fide, 1888, p. 284; "Essai de liste générale des cardinaux. Les cardinaux du XIè siècle". Annuaire Pontifical Catholique 1927. Paris : Maison de la Bonne Presse, 1928, p. 131, no. 14.
(1) "Essai de liste générale des cardinaux. Les cardinaux du XIè siècle". Annuaire Pontifical Catholique 1927. Paris : Maison de la Bonne Presse, 1928, p. 131, no. 14, says that he was of the counts of Tusculum or of the counts of Segni. (2) This is according to "Essai de liste générale des cardinaux. Les cardinaux du XIè siècle". Annuaire Pontifical Catholique 1927. Paris : Maison de la Bonne Presse, 1928, p. 131, no. 14. Cristofori, Cronotasi dei cardinali di Santa Romana Chiesa, p, 284, lists him as Lotario Conti di Segni, and says that he was promoted to cardinal in 1033.
"A Vatikán szigorúan őrzött iratainak nyilvánosságra hozatala megrendítené a magyarság valós őstörténetét, történelmi küldetését nem ismerő európai és egyetemes közvéleményt és átrendezésre kényszerítené a történelem oktatását. Az iratok titkosságának feloldása ma még nem lenne megalapozott cselekedet, mert az emberiség nem érett az ismeretanyag lojális megértésére. Napjainkban még feszültségeket keltene az iratok közzététele. De el fog jönni, majd azaz idő, amikor őszinte tisztelet és csodálat fogja övezni a magyarságot."
Nem én hanem a kereszténység. Méghozzá több ága is, a chalcedoni trinitarius kettős lényegűnek tartja Isten is és ember is, az antichalcedoniak pedig csak Istennek.
.
A muzulmánok pedig embernek.
.
A Bibliát az egyházatyák állították össze, 397-re véglegesedett a Carthagoi zsinaton, előtte csak Szent Iratok voltak. Ez pedig nem tetszés kérdése, hanem makacs történelmi tények.
Ki mit ért "isten" alatt az ugye erősen szóródik.Egyesek lényt értenek alatta mások automatice léttörvényt.
Te azonosithatod Jézust istennel másik szerint az ember mindannyiónk jelképezése !
Mindössze arró van szó hogy a létezésünk a l é n y e g szintjén isten által megtervezett gondoskodott vagyis olyan könyv mint a Biblia nem tehető ki emberi szubjektivizmusnak :)) ha valami oda akárhogyan oda bekerül akkor annak ott a helye akár tetszik nekem/neked akár nem.
Szülőfalum 1300 fős lakossága hetente kap egy misét,nemközelről jön öreg autójával egy öreg pap,aki nem tud nyugdijba menni mert nincs kinek átadni a melót. De a falumban üresen tátong a papház már vagy három évtizede.
Eközben eszetlenül hosszu a papképzés hat év és eközben arról czikkeznek a tudorok hogy miféle kincsek porosodnak a vatikáni levéltárban :)) és ott kronovizor is van meg ufók :)))
Kérem nézzünk a lábunk elé : legelső feladat hogy legyen elég pásztor !
Nem püdpökhiány van én mégcsak hasonlót se irtam :)) p a p h i á n y van és krónikus !
Isten nem volt szerkesztő, hanem emberek állították össze, már ne degradáljuk le Istent ennyire, a szerkesztő az a szint akikkel most Simicskának gyűlt meg a baja. Isten, amikor köztünk járt nem hagyott semmi írást maga után, mert azoknak akiknek tanítása szólt túlnyomórészt olvasni sem tudtak, maga Szent Péter is úgy diktálta le a leveleit.
.
Jézus mennybemenetele után sem tartotta senki szükségesnek a tanításait lejegyezni, mert a terjedő kereszténységben általános volt a visszatérés és világvége várás (Parorussia). Akkor meg ugye minek bármit is leírni.
.
Akkor amikor ez érezhetően nem történt meg ugyanakkor Jézus követői kezdtek meghalni (legtöbbjük vértanúhalált), akkor jelent meg a félelem az élve maradtak között, hogy le kellene jegyezni a tanításokat, mert ha minden szemtanú meghal esetleg elveszik a tanítás. Ők a Bibliáról még nem is hallottak, a levelek, tanítások, evangéliumok különálló, szent iratokként léteztek.
.
Hamarosan azonban az első századtól egészen az v. századig
szent iratok nagyüzemű gyártása indult meg, ezek annyira voltak hitelesek mint Mátyás király politikai tettei és a hozzá kapcsolódó népmesék. Legtöbbjük jószándékú és mindenféle kitalált csodát hősi cselekdetet tulajdonít Jézusnak, van olyan is ami szerint Jézus kisgyerekkorában csintalan csodatevő volt, vagy Mária Magdolna Jézus nem törvényes felesége lett volna, vagy a pogűány jósnő delphoi Sibylla Jézus eljövetelét jósolta volna meg (lásd Michelangelo freskóját a Sixtusi kápolnában) de volt olyan is mint az említett, miszerint nem is Jézust, hanem Júdást feszítették keresztre és Júdás lett volna a megváltó. Oda érkezett a kereszténység, hogy félő volt hogy szektákra szakad és minden régiónak eltérő Szent Iratai voltak.
.
Az egyházatyák számára a helyzet tűrhetetlenné vált. Hullámokban közben a római keresztényüldözáés is megjelent. A magukat keresztények vallók a legszörnyűbb halált szenvedték: roston megsütés elevenen, szurokba mártva égő fáklyaként égtek, elevenen égették ki a magzatot az anya testéből, lassan feldarabolták, lassan sütögették, kikötözve lassan madarakkal tépették szét etc. etc. Folyt a vér és leghangosabban Szent Ireneus Lyon püspöke kiáltott fel (ő is vértanú lett): hazugságért és fantáziáért nem hallhatnak emberek ezrei kínhalált, a tiszta igazságot kell megtalálni ez a legkevesebb amire megannyi kiontott vér kötelez minket!
.
Ezzel lendületet vett (a már kissé előbb kezdődött kanonizáció) és élénk pezsgés induélt meg a keresztény főpapság és tudósok körében (keresztényüldözés ide vagy oda) ennek néhányjeles alakja Tertulliánus, sinopei Marcion, Origenész, Szent Kelemen, Szent Ireneus, Szent Jeromos (ő nekünk ősünk, hiszen Csáktornyáról származik) jelentős részben maga a római császár Konstantin aki hitelvi kérdésekben is magának tartotta fenn a döntő szót. A 250 éves folyamat végül 397-ben a carthagoi zsinaton zárult és összeállították a Bibliát.
Ez mindössze azt jelenti hogy ha egyszer oda bármilyen történelmi galiba által is bekerült bármi ......akkor az szükséges.Az Énekek Éneke is.
Semmi lényeges nem történhet Isten szándéka ellenében.
Szokás volt irástudói alkotást nagy tekintély neve alatt kiadni hogy nagyobb legyen a respekt :))) Lehet valóban hogy az Apokalipszis / kinyilatkoztatás/jelenések könyve / nem is János apostoltól ered de ez érdektelen.A lényeg-kérdés hogy mi a helyes megfejtése vagy esetlen éppen igy , a tudatunkat eklkerülva hasznosul :)) Az ember több mint tudat.
1. Nem mindegy hogy 1500 éves vagy 2000 éves. Kr.u. a 2, századtól kezdtek elterjedni és felszaporodni a "szent iratok" amelyek teljes ellentmondásban vannak nemcsak amelyeket a Bibliából ismerünk, hanem egymással is és minden alapot nélkülöznek. ivat volt "szent iratokat" gyártani, és minden közösségnek meg voltak a maga által gyártott "szent iratok". Ezért vált szükségessé a valódi szent iratok kiválogatása, ebben a kritérium az volt, hogy azokat tekintették hitelesnek amit szemtanúk írtak. A forgalomban lévő "szent iratok" 99,9 százaléka ezen a rostán nem ment át. De Voltak tévedések, ilyen a Jelenések könyve amit vettek be a Bibliába mert a Pathosi Jánost Szent János Evangélistával azonosították. Ha akkor ezzel a tudással rendelkeztek volna akkor ezt ki kidobják mint egy drogos lázálmot.
2. Nem a niceai zsinat alatt állították össze a Bibliát, hanem ez egy hosszú folyamat volt, ami már a százas évek elején megkezdődött és Szent Jeromossal és a Vulgata elkészültével ért véget. Sok egyházatya vett ebben rész, Marcion, Tertullianus, Origenész, Szent Kelemen, Szent Ireneus, Szent Jeromos etc.
3. A Vatikánt nem aggasztja, mert mint itt is írták tömegével kerültek el a Bibliának és egymásnak is ellentmondó hamisítványok amik tömegével keletkeztek a második és az 5. század között. A lényeg: egyiket sem szemtanúk írták.
4. Templomok és papok is voltak, lásd erről Paul Johnson A kereszténység története. Az első században Jézus követőit a zsidóság még magáénak tartotta és a zsinagógákat használták. Szent István mártír pedig diakonus volt. A törés akkor következett be, amikor a zsidóságnak egyértelművé vált hogy a keresztények Jézus Istennek tartják.
III. Honoriusz pápa 1219 december 15-én tudta (bullát adott ki), hogy a csanádi püspök vissza fog térni Ángliából, ahol majd 1220 július 7-én részt vesz Becket Tamás földi maradványainak áthelyezésével kapcsolatos ünnepségeken.
Solymosi László; Magyar főpapok angliai zarándoklata 1220-ban,
vagy Wenzel Gusztáv Árpád-kori új okmánytár I/165. old.
Amikor egy letett pápa koronázza a Birodalom ékességét;
Kr. u. 964 = i. sz. 1154
Leó menekülése után visszatért XII. János pápa (Oktávián), és egy zsinaton VIII. Leót letettnek nyilvánította. A rómaiak tudták, hogy Ottó nincs túl messze, ezért május folyamán Oktáviánt távozásra kényszerítették. (Egy szerencsétlen félreértés következtében az egyháztörténészek összetévesztették XIII. János pápával, aki gutaütésben halt meg, amikor egy fiatal lányt el akart csábítani.)
A 27 éves Oktávián nem halt meg szélütésben, hanem Campagnaba költözött, várva a dolgok jobbra fordulását. Az egyháztörténészek nem szokták feszegetni azt az igenes fontos kérdést, hogy vajon hol van eltemetve.
Május 22-én római nép és a papok egyhangúlag egy erkölcsileg példás életet élő kardinális diakónust választottak pápának, aki az egyházi megújulás támogatója volt. Az V. Benedek nevet vette fel.
Ottó császár presztízskérdést csinált VIII. Leó támogatásából, ezért csapataival megostromolta Rómát, és június végén visszahelyezte a székébe a pápát. Benedeket Hamburgba deportálta, ahonnan földi maradványait majd Kr. u. 988-ban hozzák vissza Rómába. Ottó nem sokáig maradhatott Rómában, hiszen még a tél beállta előtt át kellett kelnie az Alpokon, mert a következő év elején már Wormsban írat oklevelet, és fiával is találkozik.
Barbarossa Frigyes, a „Birodalom Ékessége” ősszel (1154) 1800 lovasával elindul Itáliába. Családi hagyományként először a lombard királyi cím megszerzése lebegett a szeme előtt, de Milánóba nem engedték be. A város polgárai bezárták a kapukat, és a várfalak tetejéről vidáman nézegették a szánalmasan gyenge csapatot. Amikor Frigyes megadásra szólította fel őket, gúnyos tréfákkal válaszoltak neki. Hogy csapatai, no meg saját harci készségét fokozza, a Milánóval szövetséges, ártalmatlan Tortona városka ellen fordult, azt ostromolta meg és dúlta föl.
Kr. u. 965 = i. sz. 1155
VIII. Leó pápa március 1-jén meghalt, és az óvatos rómaiak követeket küldtek Szászországba, hogy Ottó jelöljön új püspököt (pápát) Róma városának.
Miután Barbarossa Frigyes tudomást szerzett arról, hogy Ottó és serege sikeresen átkelt – hazafelé – az Alpokon, Rómába indult a császári koronáért. Eljött Oktávián ideje, aki Viterbóban vagy Sutriban várta Rőtszakállút. Egy késői osztrák humanista nyomán (Freisingi Ottó) a tudományos világ ma június 18-át tartja számon a császárrá koronázás pontos dátumaként. Meglehet, hogy jó a dátum, de a helyszín, Róma már egyáltalán nem biztos. Frigyes hadserege gyenge lett volna a Milánónál lényegesen erősebb Róma elfoglalására, márpedig Oktáviánt kívülről kellett bejuttatnia a városba. Persze, ha tudjuk, hogy Oktávián lesz a koronázó, akinek nem kellett helyismerettel küszködnie, és sok támogatója élt Rómában, végső soron nincs akadálya a római koronázásnak sem.
Meglepő, hogy ebben a humanista irományban (I. Frigyes császár tettei) a császárválasztás körüli forgolódásban is feltűnik egy bizonyos Oktávián nevű bíboros, akinek az előző évben halálhírét keltették a kései történészek. (XII. János pápa) Ez a derék Oktávián, aki a legnemesebb római vérből származott (Alberich princeps), szervezte meg Leó városának megszállását az éjszaka leple alatt.
Teljesen mindegy, hogy igaz-e a történet – „másnap aztán, mivel az elkeseredett polgároktól vásárolni nem lehetett” – az élelmiszerhiány miatt Frigyesnek és hadseregének menekülnie kell Róma alól. Szeptemberben már Verona környékén látták őket, október 29-én pedig már Würzburgban állíttat ki oklevelet császári minőségben.
Ottó pártfogoltja Narni püspöke lett, aki október elsején a XIII. János nevet vette fel. Ettől fogva nevezzük inkább a szászok pápáit egyszerűbben Róma város püspökeinek, hiszen a nemzetközi elismerésük a nullához közelített. Megválasztása után két hónappal már bebörtönözték, majd száműzték.
