A Családfakutatás topikon és másutt felmerült, hogy mit takarhatnak a (halotti) anyakönyvek olyan haláloki meghatárotásai mint 'ínláz', 'eskór', 'Szent Antal tüze' stb. Ezt a topikot azért nyitom, hogy itt gyűjtsük össze közös erővel, később felhasználható referenciaként is a "megoldásokat".
Te mindig túl akarod specifikálni a dolgokat. Maradjunk csak a ’görcsök’-nél. A tetanusz (tetániás görcs), a magas láz (lázgörcs) stb. mind tud még görcsöket okozni az epilepszia mellett.
Ez tényleg kimaradt. A marasmus egyszerűen ’sorvadás’-t, azaz fokozatosan kialakuló, kóros soványságot, alultápláltságot jelent, vö. <http://www.gyogyszerabc.hu/morbus/index.phtml?pid=210010&ddg_id=41953&dg_l=e&dg_nev=&lapid=1>.
Minthogy a tüdőtbc is ilyennel jár (ill. nagyon gyakran fordítva: az alultápláltság miatti immungyengeség vezet a betegség kialakulásához), ezért van, hogy a ’sorvadás’-t régen ’tüdőtbc’ értelmében használták. De ez nem kizárólagos, mindig használható maradt az eredeti tüneti értelmében.
Hogy válaszoljak: a kérdéses személy esetén a marasmus ’sorvadás, alultápláltság’ jelentésű. Ennél pontosabb megfelelőt biztosan nem adhatunk. A 82 éves életkor azonban valószínűsíti, hogy ennek hátterében az időskori leépüléssel járó anyagcserezavarok álltak (magyarul a végelgyengülés). Azonban ez csak a legvalószínűbb opció, az is lehet, hogy a menye – bosszúból a korábban elszenvedett atrocitásokért – halálra éheztette, és azt sem lehet kizárni, hogy valami krónikus betegség szövődményével (akár a tbc-ével) van dolgunk.
Egy kérdésem még megválaszolatlan maradt> A marasmus senilis ha jól tudom végelgyengülést jelent, de egy személy 1855-ben 82 évesen marasmus-ban halt meg (egy angol cikk szerint ez tüdővészt /consumption/ jelentett a 19. század közepén, vagy lehetséges hogy itt is végelgyengülést jelent?)
Hogy miért vihették Hejcére, ahhoz jó lenne tudni, hogy mikor? Hejce, saját bevallása szerint egyházi nagybirtok a XVIII. sz. végétől.
"A vallási villongások századaiban sűrűn váltakoztak az egyházi és világi birtokosok, míg gróf Eszterházy Károly egri püspök - a jó hejcei borok kedvelője - a XVIII. század végén a kassai szemináriumtól visszaszerezte a falut és pompás kastélyt épített benne."
Nézve az úrbéri összeírásokat nagy szőlőültetvények voltak arrafelé, már a XVI. századtól, szóval - ez félig vicces, mert feltevés - ha nem börtönbe, elzárásra, akkor lehet, hogy kapálni...
> csak azt nem tudom, hogy a mondatban miért Janus-t használtak, s miért nem Joannes-t?
Talán ezért, mert a János (Janus) volt a valódi neve, a Jo(h)annes, csak fordítás. Az eredeti tulajdonnevek nagyon nehezen fordulnak le, mi magyarországi szlovákok is pl. gyakran használjuk az anykönyvezett magyar keresztneveket szlovák szövegben is, és gyakran, amikor "tiszta" szlovák szövegre törekszünk, akkor is be-becsúszik egy-egy magyar alakban megnaradt tulajdonnév (miközben egy-két mondattal azelőtt meg azután a szlovák formáját hazsnáltuk).
> Ezek szerint elvitték és nem önként távozott el Hejcére?
Lehet, hogy önként vitette magát ;) A szöveg passzív szerkezetet használ, amely azt sugallja, hogy nem maga ment, hanem vitték. Hogy járásképtelen volt-e, és ez az akarata szerint volt-e, az a szövegből nem derül ki.
A szóban forgó személy Joannes Jatso, akirol azt a szép latin mondatot irták, csak azt nem tudom, hogy a mondatban miért Janus-t használtak, s miért nem Joannes-t?
Ezek szerint elvitték és nem önként távozott el Hejcére?
> A Dysesthasia axohrinica talán Dysexasia axohrinica lehet (de Dysentheria vagyis vérhas is lehet.)
Sajnos, a szónak semmi értelmét nem találom – és alkalmazását sem. — A dysenteria szóban nincs h; mondjuk leírhatták volna hibásan is, de a követő melléknév miatt ezt az olvasatot kizárom.
> az axohrinica-ban pedig hrin van nem rhin ahogy irtad.
Ha hrin-t látsz leírva, akkor az csak azt jelenti, hogy aki leírta, az íráshibát vétett. A hr-t meghagyva értelmetlen szót kapunk.
> A puerjeoiv talán a puerperium?- szülés-re utal.
Erről csak az tudna számot adni, aki látja az eredeti írást. Ha az a kérdés, hogy a puerperium létező orvosi szó-e, és ’szülés’-t jelent-e, akkor a válaszom: igen. De hogy ez van-e oda írva, abban az eredeti írásminta hiányában nem foglalhatok állást.
> Az angina torokgyíkot vagy mást is jelentett?
Az angina eredeti jelentése ’görcsös, szorongató fájdalom’. Ebből kiterjedve jelentett ilyen érzéssel járó, sokszor gennyes, fekélyes torokgyulladást. Ez utóbbi kórcsoport egyik tagja a „torokgyík”. De vannak más lokalizációt érintő, ilyen szóval említett fájdalmak is, pl. az angina pectoris, magyarul ’mellkasi fájdalom’ (amely a szívet érintő akut történés tünete).
> Az anyakönyvekben hydrops-ot, s hydropsia-t is találtam. Melyik a helyes kifejezés a vízkórra (mert gondolom mindkettő vízkórt jelent)
A jelenkori magyar orvosi szaknyelv a hydrops formát használja. Ez valóban ’vízkór’-t jelent, azaz modern szakszóval ’folyadékgyülem’-et.
> In praedio Hejce, quo pridie Janus diverterat, subitanea marte obüt.
Próbáltam elég találékonynak bizonyulni ahhoz, hogy ezt pontosan megfejtsem. (N. B. A magyar oklevelek latinságában nincs gyakorlatom.) Ami sikerült:
In praedio Hejce, quo pridie […] diverterat – ’A hejcei nemesi birtokon, ahová egy nappal korábban elvitték [őt]’
Janus – Ez a szó alanyesetben van, semmi esetre sem lehet a pridie bővítménye, mert akkor birtokos esetben kellene lennie. Így a Janus nem állhat ’január’ hónapnév értelemben. Csak a diverterat ’elvitetődött’ ige alanya lehet, és mivel a korban nem hurcolásztak római isteneket, így leginkább a m. János személynév lejegyzéséről lehet szó, azaz a szóban forgó, Hejcére vitt személy nevéről.
subitanea – Látszólag a subitaneus ’hirtelen beálló’ melléknév nőnemű egyes számú alanyesete, csak nincs a mondatban olyan főnév, amihez passzolna. Lehetne nőnemű egyes számú ablatívuszként is tekinteni, ekkor lehet ’hirtelen beállva’ értelmű módhatározó.
marte – Ez így a Mars istennév ablatívusza: ’Mars által, Marssal, Marsként’ stb., ami nyilvánvalóan nem jó ide. Ha átvitt értelemben vesszük, akkor lehetne ’bátorsággal, vitézséggel’. A fentiek miatt az a betűt inkább o betűnek célszerű olvasni, így a szó morte, amely a mors ’halál’ szó ablatívusza: ’halál által, halállal’.
obüt: Ű betű nincs a latinban: ez vagy u betű, felette egy rövidítést jelző jellel, vagy két ii. E szó kapcsán még az hozható fel, hogy igének kell lennie, mert a főmondatban egyébként nem lenne alany: a szó végi t-ből (ha az nem a rövidítés elejéhez tartozik) az következik, az ige harmadik személyben áll. Az első teóriához, tehát, hogy egy obu…t vagy obut…alakú igéről lenne szó, nem találtam megfelelő szót. A második teória szerint ez obiit lenne: ez valós alak, az obeo (obire) ’vhová/vmihez megy; lemegy, lenyugszik <nap, csillag>; átv. elvész, elpusztul, meghal; stb.’ kijelentő mód cselekvő befejezett jelenének egyes szám harmadik személye. Ez az ige egyébként a mors ’halál’ főnévvel együtt szókapcsolatot alkot, igaz a mors-nak ekkor tárgyesetben kell lennie (mortem obiit ’meghalt’), nem ablatívuszban, mint fent, de a szóvégi -m elmaradását tekinthetjük tollhibának, vagy téves olvasatnak.
Tehát a fentiek szerint korrigálva: In praedio Hejce, quo pridie Janus diverterat, subitanea morte obiit ’A hejcei birtokon, ahová Jánost az előző nap elvitték, hirtelenül meghalt.’ – Annyi biztos, hogy a szöveg a halál okát nem tartalmazza.
A teljes mondat ahol a subitanea marte obüt-ot találtam, igy hangzik: "In praedio Hejce, quo pridie Janus diverterat, subitanea marte obüt." Ennek csak az első felét sikerült megfejtenem, ami szerintem azt jelenti, hogy Hejce pusztán halt meg. Segitenél megfejteni a teljes mondatot?
A Dysesthasia axohrinica talán Dysexasia axohrinica lehet, (de Dysentheria vagyis vérhas is lehet.), az axohrinica-ban pedig hrin van nem rhin ahogy irtad.
A puerjeoiv talán a puerperium?- szülés-re utal.
A marasmus senilis ha jól tudom végelgyengülést jelent, de egy személy 1855-ben 82 évesen marasmus-ban halt meg (egy angol cikk szerint ez tüdővészt jelentett a 19. század közepén, vagy lehetséges hogy itt is végelgyengülést jelent?)
Az angina torokgyíkot vagy mást is jelentett?
Az anyakönyvekben hydrops-ot, s hydropsia-t is találtam. Melyik a helyes kifejezés a vízkórra (mert gondolom mindkettő vízkórt jelent)?
Találtam egy érdekes halálokot is: subitanea marte obüt. Mit jelenthet ez?
Köszönöm eddigi segitséged, nagyon szuper a honlapod!
> A Phtisis pulmonalis a tüdőfekély vagy a tüdőkór latin neve?
A tüdőkóré: persze ehhez tartozik, hogy a tüdőkór tartalma mai nézőpontból nem világos. Általában tüdőtbc-t értettek alatta, de lehetett más, hasonló tünetekkel rendelkező kórállapot is (akár fekélyes eredetűt is). – A korabeli orvosi diagnózisok esetén nem várható olyan precizitás, mint a jelenkorban, és véleményem szerint hiba is, ha utólag akarjuk valamilyen szempontból precizírozni.
> A tüdősorv, pedig ahogy korábban irta igy szerepel-e, vagy tüdősorvadásként?
Ezt a kérdést nem értem pontosan. A 81-es hozzászólásból látható, hogy a kérdéses betegség, éppen elterjedtsége miatt, nagyon sok néven futott. Ezek persze nem egyszerre: egy időben és egy helyen jelentkeznek: adott korban és adott helyen csak egy részük volt használatban, de nekünk így utólag már ezek szinonimák. A kérdésben lévő „vagy”-ot tehát célszerű „és”-re kicserélni: így is szerepel és úgy is szerepel.
Ami konkrétan a sorv szót illeti: adatom nincs rá, de számomra úgy tűnik, a nyelvújítás terméke lehet: a sorvadás szóból alkothatták azonos jelentésben. Akkoriban szinte mozgalom volt így megcsonkolni a szavakat, talán e mögött is Bugát Pált sejthetjük, aki talán egy orvosi szakszót akart csinálni a köznyelvinek és túl tág értelműnek vélt sorvadás helyett. – De az esetünkben, mint haláloki diagnózis, a sorv és a sorvadás szavak tartalma ugyanaz.
> Néhány latin betegséget, még nem sikerült megfejtenem:
A megadott szavak igen romlott olvasatúak így nehéz lesz őket azonosítanom, mivel nemcsak a tartalmukat kell megadnom a mai fogalmakkal, hanem a helyes hangalakot is ki kell találnom. A látszat dacára nem foglalkoztam orvoslástörténettel – még orvos sem vagyok, csak az egészségügyben dolgozom –, így ez utóbbi sikere bizonytalan.
Jó lenne, ha az eredeti bejegyzések olvasható kópiája is beidézhető lenne ide képként, úgy könnyebb lenne a lehetséges olvasatokat végiggondolni, semmint egy más leszűkített olvasatot „permutálni”.
ponvulnion – A szó -on végének olvasatával gond lehet: ez így görög szónak imponálna, nem volt azonban szokás a görög szavakat „eredetiben” használni, még a görög szavak is latinosodtak. Az -on helyett talán a latin semleges nemű -um végződést vehetnők (vagy annak okhatározói -o ablatívuszát). Amennyiben a latinnak azonosítjuk a szót, úgy feltűnő benne a vuln(i) részlet amelyet így a lat. vulnus ’seb’ szóval azonosíthatunk, ennek vulni- tövéhez a gyakoribb vulner- mellett, vö. lat. vulnifer(us) ’sebet okozó, sebző’ mn. Ha ez igaz, akkor a pon- részlet egy előtag lesz. Ilyen azonban nem létezik. A nagyobb valószínűség azt diktáltja, hogy pan-nak olvassuk. Ez az (orvosi) latin nyelvben is használt görög előtag ’össz-, teljes(en), nagy(on), nagy kiterjedésű’, pl. pandémia ’nagy kiterjedésű endémia [járvány]’. Ezek szerint valami ’nagy kiterjedésű sebesedés/sebzés’ jelentést vélelmezhetnők. Mivel a p ~ c olvasati tévesztés kevésé valószínűnek tetszik, ezért nehéz feltételezni a nyelvileg azonban jobban illő megoldást, hogy a con- ’össze-, közös, együttes stb.’ igekötő állna a pon- helyett. Ehhez vö. lat. convulnero ’nagyon megsebesít’ ige. A jelentés ebben az esetben is az előzőhöz hasonló ’nagy sebesesedés/sebzés’ lehetne. Ha a p ~ c tévesztés mellett ln ~ ls tévesztés is feltételezhető lenne, akkor közel jutunk a lat. consulvio ’görcs, rángatózás’ szóhoz.
puerjeoiv – Ez teljességgel dekódolhatatlan egyelőre. A puer latinul ’gyermek’ jelentésű, de a -jeoiv imposszibilis és annyira romlott, hogy nem tudok mit kezdeni vele. A következő olvasat miatt azonban lehetséges, hogy a pue- kezdet helyett pne- olvasandó, és ekkor a görög pne(i)ó ’lélegzik stb.’ ige származékának orvosi latin folytatására gondolhatunk, elsősorban is a pneuma ’lélekzet’, ill. pneumón (~ pleumón) ’tüdő’ szavakra.
posa pueun phtisis – A posa nehezen értelmezhető, ilyenformán nem létezik (értsd: nem találtam meg). A lat. pausea ~ posea ’olajbogyó’ alternációra alapozva, esetleg felmerülhet az, hogy a pausa ’szünet, megállás’ szóról (ill. annak írásban nem különböző okhatározói ’megállás miatt’ ételmű ablatívuszáról) van szó. A fenti pon- ~ con- tévesztésre alapozva, ha itt is feltehetnők p ~ c tévesztést, akkor ugyanilyen o < au egyszerűsödést feltételezve esetleg a causa ’ok’ (ill. annak írásban nem különböző okhatározói ’okból, okán, miatt’ ételmű ablatívuszáról) van szó. A pueun lehetetlen hangtest, de önkéntelenül adódik rá javított olvasatként a pneum rövidítés, amely pneuma ’lélekzet’, ill. pneumón (~ pleumón) ’tüdő’ szavak, ill. azok melléknévi formái helytt állhat. A phtisis-t nem gond phthisis-re javítani, vagyis ’sorvadás’-ra, ill. mai értelemben váve ’tbc’-re. Alakilag ez lehet alany- vagy birtokos eset. Ha a hármat összerakjuk, akkor a posa két olvasatának függvényében ezt kapjuk: – causa pneum[onalis] phthisis ’tüdőbaj/tüdősorvadás miatt/okán’: a szintaktikát tekintve ez lenne a jobb olvasat, de a p ~ c tévesztés feltételezése problematikusabbá teszi. – pausa pneum[ae] *phthisi ’[tüdő]sorvadásból eredő légzésmegállás (miatt)’: ezzel az a gond, hogy a phthisis szó nem megfelelő esetben áll (de ablatívusz dukálna) Az viszont kétségtelennek tetszik, hogy a bejegyzés centrumában a tüdőbaj, vagy annak valamely folyománya áll.
dysesthesia axohrinica – dys(a)esthesia: valamely fizikai érzék (legtöbbször a tapintás) zavara: használják az adott érzék hiányára, de olyan túlműködésére is, amikor enyhe behatás is fájdalomérzettel ját; < gör. dys- ’rossz, zavart’ + orv. lat. aesthesia ’érzékelés’ (<: gör. aisthanesthai ’észlel’). axorhinica: a szót így nem ismerem, adat sincs rá, de etimologizálható axo- (< gör. axón ~ lat. axis ’tengely’) + rhin- (< gör. rhis [gen. rhinos] ’orr’) + -ica nőnemű gör.-lat. melléknévképző. Ez így együtt tehát ’az orr tengelyét, az orr sövényt érintő’. Az egész kifejezés jelentése tehát: ’az orr tengelyén (orrsövényen) jelentkező érzékzavar’. Nem tudom, hol találtad*, de nem tűnik, haláloki diagnózisnak ;)
* Bocs, hogy magázásra tegezlek, de itt ez a normál stílus; én is viszonttegezést kérnék.
Köszönöm a részletes válaszát! A Phtisis pulmonalis a tüdőfekély vagy a tüdőkór latin neve? A tüdősorv, pedig ahogy korábban irta igy szerepel-e, vagy tüdősorvadásként?
Néhány latin betegséget, még nem sikerült megfejtenem:
Tussis-nak olvasandó (esetleg ez utóbbi okhatározói értelmű ablatívuszáról van szó): ez az latin szó egyszerűen annyit tesz, hogy ’köhögés’. Ez esetben pontosabb azonosítás nem lehetséges, mert igen sok kórállapot jár köhögéssel. N. B. Ennek a szónak fokozó prefixszel alkotott származéka a pertussis ’szamárköhögés’.
> "Phtysi" v. "phitisi"
Phthisis-nek olvasandók (esetleg ez utóbbi okhatározói értelmű ablatívuszáról van szó). Ez a görög eredetű latin szó már előfordult a 75. hozzászólásban, és ugyanaz, mint a 20. hozzászólás ’hektika: avagy tüdővész, tüdőbaj, sorvadás, aszály, aszkór, sínlődés, sínlés, sínleg, görvély(kór), tüdőgümőkór, tüdőtuberkulózis, tüdőtbc, irodalmilag: morbus hungaricus’ tétele.
> már ha ezek ugyanazok egyáltalán.
Annyi kapcsolat van a kettő között, hogy a tüdőtbc jellemző száraz köhögéssel jár. De a köhögés másnak is a tünete lehet.
> A másik "vulnere pedis/peda/pedum" alakban fordul elő.
vulnere sg. abl. <vulnus ’seb’, tehát ’sebből, sebtől, sebbel, seb miatt’ pedis sg. gen. ~ pedum pl. gen. < pes ’láb’, tehát ’a láb[ak]nak a(z)’
A megoldás tehát ’lábseb miatt’.
N. B. A peda valamely műtermék: ilyen ragozott alakja a pes ’láb’ szónak nincs. A peda önmagában ’lábnyom’ jelentésű, de ha – a még ha jelentésbeli logikátlanságtól el is tekintünk – a vulnere után még itt is függő esetben (pl. sg. gen. pedae, pl. gen. pedarum) kellene állnia.
Halotti anyakönyveket nézegettem ma a MOL-bam és találkoztam néhány olyan, az elhalálozásra okára/tünetére utaló megjegyzéssel, amit laikus lévén nem tudok megfejteni.
Az egyik helyenként "tussi"-nak, másutt - és időben későb (1700-as évek vége, 1800-as ével eleje) "Phtysi" v. "phitisi" alakban - már ha ezek ugyanazok egyáltalán.
A másik "vulnere pedis/peda/pedum" alakban fordul elő.
> A tüdőszélhűdésnél én a tüdőinfarktusra vagy a tüdőembóliára gondolok, mert a tüdőembólia tünetei hirtelen lépnek fel (szél), míg a tüdőinfarktus tünetei az ezt követő órák alatt fejlődnek ki (hüdés).
Ezt a megközelítést nem tartom helytállónak. A tüdőszélhűdés ui. nem a szélhűdés szó transzparens újraalkotása, hanem már egy rögzített szakkifejezés felhasználása pulmonális lokalizáció esetén. Ez a szakkifejezés pedig már deetimologizálódott, azaz a jelentése nem az alkotórészeinek jelentéséből következik.
A szélhűdés egyébként nem összetett szó, hanem képzett: a -hűdik (-hüdik) a mai -hOdik (-hodik/hedik/hödik; vö. bűnhődik, megdühödik, újhodik, megvénhedik) képző XIX. sz.-i zárt variánsa: akkoriban még eredményesen „harcoltak” a zártabb labiális toldalékvariánsok (pl. -búl/bűl) a nyíltabbakkal (-ból/ből) a normatív alak címéért. A -hOdik (ill. -hOzik változata) jelentése ’-s lesz, -ssé válik’. A szélhűdik ige jelentése tehát ’szeles lesz, szelessé válik’.
A szeles szó itteni jelentésének remineszcenciája annak mai ’<biz> meggondolatlan, kapkodó, szeleburdi’ jelentése. Ez régebben durvább értelmű volt: ’őrjöngő, megszállott’, ugyanis a szél itt nem a légmozgás, hanem a hiedelem szerint a szélben lévő rontó lény. – Természetszerűleg ez tehát eredetileg olyan agyi érintettségű állapotot jelentett, amely kontrollálatlansággal járt: akár a viselkedés, akár a mozgás kontrolljának zavarával.
Ami összetett szó, az a szélütés, amely eredetileg nem függ össze a szélhűdéssel, csak a jelentését tekintve: a megszélhűdött és a megütötte a szél kifejezések rokon értelműek voltak. A népetimológia kapcsolta össze csak őket, és a népetimológiai nyomán Bugát Pál gondolta, hogy a hűdésnek önmagában lenne jelentése.
Sőt az orvosi nyelvbe is Bugát Pál vezette be a szót, és ő konkretizálta, szűkítette le a jelentést: a *mozgás, működés* kontrolljának zavarát tartva csak meg, így a (szél)hűdés akkortól ’bénulás, paralízis’ értelmű volt.
A tüdőszélhűdésben is a fenti ’bénulás, paralízis’ értelmet kell felvennünk. Ennél jobban konkretizálni szvsz. nem érdemes. Annál is inkább, mivel akkoriban a tüneti alapú kórleírás dominált és nem az oki alapú. Az [oki alapú] tüdőinfarktus és tüdőembólia vezethet [tüneti alapú] légzési elégtelenséghez, ennyiben tehát gondolhatunk e két betegségre, de ezzel a hibát ott követnénk el, hogy a légzési elégtelenségre, mint haláloki tünetre nem csak ez a két oki diagnózis vezet.
Jelenleg is ismert a tüneti alapú légzési elégtelenség, mint lehetséges diagnózis. Ezért kigyűjtöttem anonyme egy fekvőbeteg-osztály 223 olyan esetét, ahol valamelyik haláloki diagnózisban J96-os – „légzési elégtelenség” – BNO-csoportot adtak meg. Ezekre az eseteknél az alábbi BNO-csoportokat kódolták ápolást indokló fődiagnózisként:
A szívbénulás ma is használt köznyelvi fogalom, vö. NetDoki „Szívbénulás – a szív izomműködésének megszűnése. Okai: a szívizom nagyobb területének vérellátási zavara (koszorúér meszesedés, -elzáródás, szívinfarktus)” – Ezt a szakma szívmegállás, hirtelen szívhalál néven ismeri. <http://www.mcd.hu/netdoki/betegsegek/stressz/index.htm>.
A hörglob ha kissé régies hatású is, de még a jelenlegi nyelvérzékkel értelmezhető összetétel: hörg ’hörgő, bronchus’ + lob ’gyulladás’, tehát hörgőgyulladás, azaz bronchitis. Ez utóbbi mai magyar neve a gyulladással járó fokozottváladékképzésre, azaz a lobbal járó hurutra utal: hörghurut, vö. Pallas <http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/016/pc001636.html#9>. [Persze itt sem szabad a mai értelemben használt bronchitisszel való 100%-os egyezést feltételezni.]
A tüdőszélhűdésnél én a tüdőinfarktusra vagy a tüdőembóliára gondolok, mert a tüdőembólia tünetei hirtelen lépnek fel (szél), míg a tüdőinfarktus tünetei az ezt követő órák alatt fejlődnek ki (hüdés). A tüdőlázpedig ezek szerint a febris hectica magyar megfelelője?
Czuczor-Fogarasi (CzF.) szerint tüdőláz ’láz mely a tüdőkórral szokott járni’, ugyanitt: tüdőkór ’Általán, mindenféle kór, mely a tüdőt bántja. Különösen, genyes tüdőfekély, mely folytonos lappangó lázzal van öszszekötve, s az egész testet lassanként elsorvasztja (Phtisis pulmonalis)’, ill. tüdőfekély ’A tüdőnek külsejét vagy belsejét meglepő fekély’. – Ez utóbbi latin phthisis nevéből az következik, hogy ez alapvetően a tbc (tüdőgumókór, tüdőtuberkulózis). Ezt támogatja, hogy a CzF. a tüdővész, ill. tüdősorv neveket a tüdőkór szinonimájaként hozza, a tüdővész pedig máig tbc népies neve. Persze a korabeli betegséghatárok nem teljesen ott húzódtak, ahol a maiak, így nem magas, de állandó lázzal járó krónikus tüdőgyulladást is érthettek alatta.
Szintén CzF.: tüdőszélhüdés ’szélhüdésféle bántalom, mely a tüdőt támadja meg’, szélhüdés (v. szélütés, hűdés) ’a test valamely részének, tagjának bénulása’. — Azaz tkp. ez lehet a mai légzési elégtelenség akkori megfelelője, vagyis valamely betegség csökkent, ill. teljesen leállt tüdőműködéshez vezető szövődménye.
