Keresés

Részletes keresés

vuvuzela2 Creative Commons License 2010.09.11 0 1 384

Obrusánszky Borbála

Átértékelik a gepidák történelmét

Múlt-kor 2009.02.04.

 

"Több külföldi történész és régész ma már úgy véli, hogy a Kárpátok keleti felében talált leletek etnikai beazonosítása meglehetősen kérdéses. Ez azért fordulhatott elő, mert korábban egyáltalán nem foglalkoztak sok hun kori népesség, alánok, szarmaták továbbélésének lehetőségével, valamint a hunok erdélyi és más kárpát-medencei maradékait sem kutatták, így új kihívás lehet a továbbiakban a feltárt leletek újraértelmezése; illetve a történeti forrásokban szereplő adatokat is ismételten át kell nézni. A gepidák például nem uralták az egész térséget, főleg Olténiában, Munténiában, valamint a Szerémség területén éltek. Ma már egyre több külföldi kutató úgy véli, hogy késő szarmata népesség is élhetett a területen, de egyes területeken megmaradhattak a hunok is ... Nagy jelentőségű lehet Szergej Botalov orosz régész kutatása, aki a késő szarmaták nyomait keresi az 5-6. századi Kárpát-medencei leletekben ... A szkítákról vagy szarmatákról egyébként korábban Priszkosz rhétor írta le, hogy sűrű falvakban laktak, amelyek nem néptelenedhettek el hirtelen, mivel még Jordanes is tud róluk, sőt királyukról is ... A gepidák történelme sem jól datált, nemcsak a királylistájuk hiányos, az apahidai leleteken -- mely a hun divatot követi -- kívül ismeretlenek a 6. századi gepida uralkodók sírjai, amely szintén azt támasztja alá, hogy nem volt erős uralmuk a térségben ... a gepidák nem alkottak olyan jelentős királyságot, mint azt a szakirodalom említi, hiszen mind Rómának, mint a Keletrómai Birodalomnak adót fizettek. Jordanes egyaránt megemlíti a hunokat, szarmatákat és alánokat mint a felbomló birodalom népeit, akik a helyszínen maradtak. Szerinte a szarmaták egy része Illirycumban, a Tisza-vidéken élők pedig szervezetten, Babai nevű királyuk fennhatósága alatt éltek. Alsó-Moesiában alánok éltek ... a gepidák ... keleti, erdélyi központjuk meglétéről nincs adat a 6. századtól, a leletek kis, majorságszerű lakóhelyekről és kisszámú sírokról tesznek bizonyságot ... Nemcsak Nedaónál, hanem azt követő évtizedben sem alakult ki egységes uralom a Kárpát-medencében, és a források szerint tovább folyt a küzdelem a gótok, gepidák, szarmaták és hunok között"

Törölt nick Creative Commons License 2010.09.11 0 1 383

Prohászka Péter

Imperium et barbaricum – Kapcsolatrendszerek a Kárpát-medencében a Római Birodalom és a barbár népek között a római császár- és kora népvándorlás-korban

Doktori disszertáció, ELTE-BTK, Bp., 2008

PDF

 

„A 2. század első felében kialakult a meglehetősen sűrű alföldi szarmata településhálózat”
Előzmény: segédnikk (380)
segédnikk Creative Commons License 2010.09.11 0 1 382

Plinius (IV, 80–1): superiora autem inter Danuvium et Hercynium saltum usque ad Pannonica hiberna Carnunti Germanorumque ibi confinium, campos et plana Iazyges Sarmatae, montes vero et saltus pulsi ab iis Daci ad Pathissum amnem, a Maro, sive Duria est a Suebis regnoque Vanniano dirimens eos, aversa Basternae tenent aliique inde Germani.

 

„a Duna és a hercyniai erdő közötti felsőbb részek egészen a pannoniai Carnuntum tábora és a germánokkal közös határig, a síkság és a laposabb részek a szarmata jazigokhoz tartoznak, a hegyek és az erdős részek pedig a dákokhoz, akiket a Marustól a szarmaták űztek el egészen a Tisza folyóig, vagy a Duri az, amely elválasztja őket a suebektől és a Regnum Vannianumtól, a terület másik részét a basternák és más germánok birtokolják.”

Előzmény: segédnikk (379)
segédnikk Creative Commons License 2010.09.11 0 1 381
Előzmény: segédnikk (379)
segédnikk Creative Commons License 2010.09.11 0 1 380

"A jazig szállásterület az Olttól a Bánságon át a Duna–Tisza közén keresztül a Kisalföldön Carnuntumig tartott. A jazigok és a roxolánok közötti határ pedig az Oltnál húzódott"

 

Ptolemaiosz jazig-térképe

Előzmény: segédnikk (379)
segédnikk Creative Commons License 2010.09.11 0 0 379

Kulcsár Valéria–Istvánovits Eszter

Az első szarmaták az Alföldön –Gondolatok a kárpát-medencei jazyg foglalásról

In: Jósa András Múzeum Évkönyve 48 (2006), 203–37.

 

(Részletek)

 

Előre kell bocsátanunk azt is, hogy a szarmaták nem egyetlen hullámban érték el a Kárpát-medencét. Ebben a tanulmányban az I. századi, pontosabban a Traianus-féle dák háborúkat megelőző időszak eseményeit tárgyaljuk.

 

A Kárpát-medencei szarmata kutatás egyik sokat vitatott, fontos problémája a szarmata foglalás kérdése, illetve az egyes szarmata hullámok bevándorlásának időpontja és útvonala. Bár Kőhegyi Mihály azon elképzelése, hogy „a kérdést... csak akkor tekinthetjük megoldottnak, ha ... az egész korai leletcsoportnak megtaláljuk a megfelelőjét a jazigok által korábban lakott területen”, még korántsem teljesült, az utóbbi években megjelent újabb orosz, ukrán és román szakirodalom eredményei mégis új fényben tüntetik föl e leletanyag értékelésének lehetőségét. Az alábbiakban ez alapján kívánunk hozzászólni a Kárpát-medencei legkorábbi szarmata foglalás(ok) kérdéseihez.

 

A Kárpát-medencei szarmatákra vonatkozó írott források túlnyomó többségét Alföldi András gyűjtötte össze és értékelte máig alapvető munkájában. Az általa felvázolt képet fő vonalaiban napjainkig is a legteljesebbnek és legkorrektebbnek tartjuk, csupán egy-egy apró mozzanata vet fel kérdőjeleket és csak pár helyen szorul módosításra.

 

A szarmaták Kárpát-medencei jelenlétének meghatározásánál két antik auktoradatból indulhatunk ki. Az egyik Tacitus feljegyzése (Tacit. Annal. XII.29–30.), a másik adat Pliniustól származik (Plin. NH IV.80.). Mindkét forrás egyértelműen bizonyítja, hogy Vannius uralmának 50-ben bekövetkezett összeomlása előtt a jazigokat a Kárpát-medencében találjuk.

 

A betelepedés lehetséges alsó időhatárát a feltehetőleg Marcus Vinicius által vezetett hadjárat adja meg. Mócsy András értékelése alapján a római seregek a Kr.e. 10-re keltezhető dák hadjárat megtorlására keltek át a Dunán, s hatoltak föl az Alföld északi peremére. Minthogy a hadjárat során a rómaiak a szarmatákkal nem találkoztak, fel kell tételeznünk, hogy ebben az időszakban még nem jelentek meg a Kárpát-medencében.

 

A foglalást ennek megfelelően Kr.e. 10 és Kr.u. 50 közé kell helyeznünk. Ezen belül különféle meggondolások alapján sikerült a foglalás időpontját leszűkíteni a Kr.e. 10 és Kr.u. 20 közötti időszakra.

 

A jazig „honfoglalást” a Kárpát-medencében a kutatók egy része hosszabb folyamat végeredményeként értékeli. A jazigok nyugati vándorlásának bizonyítékait Alföldi András kötötte csokorba. Az auktor-helyek alapján gyakorlatilag Mithridates pontusi király (uralkodott 121–63 között) háborúitól kezdve érzékelhető ez a mozgás az Al-Duna-vidéken. Az még a töredékes adatokból is világos, hogy az Al-Duna-vidék feletti uralom fokozatosan átcsúszott a dákok kezéből a basztarnákéba, akiket végül a szarmaták szorítottak vissza(?). A rómaiak lépésről lépésre szerezték meg a Dunától délre fekvő területek feletti ellenőrzést, aminek megkoronázása majd az illyricumi és a szomszédos régiók – Pannonia, Moesia, Thracia s végül Dacia – provincializálása lett.

 

Szemügyre vesszük a jazig bevándorlással kapcsolatban Alföldi András elképzelését. Az ő véleménye szerint a rómaiak a foglalás után hamar kiépítették a Dunántúlon a dunai határőrizetet a dákok ellen, akiknek az Alföld a birtokában volt. Alföldi szerint Augustus elgondolása a Kárpátok vonalán kialakított birodalomhatár volt. Augustus tervét egyfelől a pannon lázadás (Kr.u. 6), másfelől Quintilius Varus legiójának teutoburgi megsemmisülése (Kr.u. 9) roppantotta össze. A helyes koncepciót utódai félrelökték, s az „aggastyán” téves meghátrálását követték (kivéve Marcus Aureliust). A természetes védőfal helyett hosszú, nehezen védhető limest alakítottak ki.

 

Valójában a z ütközőállam kiépítésével kapcsolatban, hogy Alföldi Andrásnak nem sikerült meggyőzően érvelnie e teória mellett. Számunkra ez a lehetőség kevésbé vehető számításba. Egyértelműen cáfolni azonban egyelőre nem sikerült.

 

A Kárpát-medence úgynevezett „legkorábbi szarmata leletanyagának” feltérképezésére több kísérlet történt. Elsőként Párducz Mihály különítette el az Eduard Beninger által kidolgozott ún. első pontus–germán emlékcsoport szarmata elemeit. Ennek a feladatnak kizárólag a sztyeppei leletanyag összehasonlító vizsgálatával lehetett nekilátni. Párducz Mihály helyesen látta ezt meg. Ugyanakkor mindenfajta területi és kronológiai megkötöttség nélkül kutatta a Kárpát-medencétől keletre fekvő területek leletanyagát. Kitért a szkíta–szarmata és a Pontus-vidéki görög városok fémművességére csaknem tisztán művészettörténeti megközelítéssel.

 

A horizont legfőbb jellegzetességei az aranyékszerek: fülbevalók, csüngők, gyöngyök, flitterek. Jellemző rájuk a granulált, illetve granulációt imitáló díszítés, a rekeszek, amelyekben rendszerint kék vagy kékesfekete üveg ül. Párducz Mihály óta közhelynek számít, hogy ezek az aranyleletek a Pontus-vidékről érkeztek hazánk területére. Vaday Andrea azt is hangsúlyozta, hogy nem kereskedelem révén kerültek ide, hanem a bevándorlók magukkal hozott tárgyairól van szó, hiszen ellenkező esetben újabb és újabb „utánpótlás” érkezne az eltemetett/elveszett/rongálódott korábbi tárgyak helyett. Feltűnő, hogy mind a mai napig nem sikerült a kutatásnak körülhatárolnia egy olyan területet és olyan időszakot, mely a Kárpát-medencei lelethorizont megfelelő előzménye lehetne.

 

Az aranyhorizont számos elemének egyáltalán nincs vagy csak mutatóban említhető analógiája a keleti sztyeppe területéről. Ilyenek a már említett patkó alakú csüngők, a betétekkel illetve granulációval díszített fülbevalók, amelyeknek sem a észak-Pontus-vidéki antik városokban, sem a szarmata anyagban nem leltük előképét. A hellenisztikus ötvösművészetben sem találtuk meg a prototípusukat. E tárgyak eredete a kárpát-medencei szarmaták korai története szempontjából kulcskérdés, amelyre egyelőre – közeli vagy távoli analógiák hiányában – nem tudunk válaszolni.

 

Ha nem is nagy számban, a római tárgyak (fibula, edény) már igen korán eljutottak a Kárpát-medencei jazigokhoz. Ezeket a darabokat az I. századra, esetleg a II. század elejére keltezhetjük. Jelen ismereteink szerint sem a római tárgyakat tartalmazó együtteseket, s még kevésbé a római tárgyak nélküli sírokat ennél pontosabban egzakt módon keltezni nem tudjuk.

 

A fentiek alapján kibontakozik az az ellentmondás, amely a régészeti leletek és az írott források alapján kirajzolódó kép között feszül. A jazigok Kárpát-medencei foglalását az auktorok alapján az I. század első negyedére tehetjük, ugyanakkor nincs meggyőzően erre az időszakra keltezhető leletanyagunk.

 

A magunk részéről úgy véljük, hogy a hiátus legkézenfekvőbb oka az lehetett, hogy a legkorábbi csoportok, ahogyan Vannius jazig lovassága is, valójában zsoldoscsapatok voltak. Ha sarkítva fogalmazunk, az al-Duna-vidéki szarmaták „kalandozásairól” számolnak be a források. Így nem meglepő a lelethiány.

 

Figyelembe kell vennünk ugyanakkor, hogy a szarmaták keleti – sztyeppei – leletanyaga ugyan jóval „gazdagabb”, mint Kárpát-medencei temetkezéseik, azonban e „gazdag” együttesekre jellemző, hogy a legszebb és legkiemelkedőbb tárgyak vagy adományok vagy importok. Ha ezektől a tárgyaktól eltekintünk, akkor eléggé szegényes együtteseket találunk. Ezt a viszonylagos szegénységet kiegészíti az egyes területekre jellemző helyi színezet a régészeti leletanyagban: vagyis az ott talált lakosság hatására kialakuló lokális jellegzetességek mutathatók ki. Bizonyos elemeket átvesznek, másokat átadnak, létrehozva így egy-egy speciális színezetű csoportot. Ezért különül el pl. az Alsó-Don, a Kubán, a Középső-Kaukázus, a Fekete-tenger északi partvidéke vagy éppenséggel a Kárpát-medence szarmata anyaga (Abramova 1994. 9.). E jelenség egyúttal megnehezíti az egyes törzsek leletanyagának körülhatárolását is, valamint egy-egy csoport (vagy törzs?) vándorlási irányának meghatározását.

 

A korai keltezés esetén a szarmaták rendkívül gyors mozgásával és/vagy nagyon csekély számával kell számolnunk. A Budzsaki sztyeppén, azaz az Al-Duna-vidéken ugyanis a szarmata megszállás a régészeti leletek alapján csak a Kr.u. I. században kezdődött el. Valójában a Prut–Dnyeszter közén is csak Kr. születése körültől – a Kr.u. I. század elejétől számolhatunk tömeges szarmata jelenléttel.

 

A szarmata foglalást közvetlenül megelőző időszakban a kelta és dák leletek hiánya máig komoly fejtörést okoz a kutatóknak. Vannak olyan elképzelések, hogy „lakatlan vagy csak nagyon gyéren lakott területre érkeztek”. Az azonban nem teljesen helytálló megjegyzés, hogy a szarmatáknál „Önálló kultúrájukban, temetkezési szokásaikban, viseletükben és sírjaikba helyezett tárgyaik között nem találjuk nyomát sem kelta, sem dák, sem római eredetűeknek.” Valójában azért akad egy-egy kelta vagy dák, s mint láttuk, római darab.

 

A Kárpát-medencei térfoglalással a jazigok aligha adták fel korábbi szállásterületeiket. A jazig szállásterület az Olttól a Bánságon át a Duna–Tisza közén keresztül a Kisalföldön Carnuntumig tartott. A jazigok és a roxolánok közötti határ pedig az Oltnál húzódott.

vuvuzela2 Creative Commons License 2010.09.11 0 0 378
Gyucha Attila: "A 4. század második felében a Tiszántúl területén délre húzódó gepidák fokozatosan a peremvidékre illetve a Duna–Tisza közére szorítják vissza a szarmatákat. Ennek megfelelően, főképpen a 4. század végétől a szarmata települések száma ugrásszerűen megnő területünkön is. A régészeti adatok arról vallanak, hogy a 410-es évektől hun fennhatóság alatt álló Alföldön, annak is déli részén, illetve főképpen a Duna–Tisza közén a szövetségbe kényszerített szarmaták továbbra is nagy számban éltek tovább falvaikban." (In: Marjanucz László szerk.: Üllés története és népélete; Juhász Ny. Kft., Szeged, 2004)
Előzmény: Epstein dr. (377)
Epstein dr. Creative Commons License 2010.09.10 0 0 377

Párducz Mihály

Hun kori szarmata temető Szeged-Öthalmon

In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1958–59, 71–99.

PDF

 

 

„a hun kori köznép egyik igen jelentős rétegét a Duna–Tisza közére, az I–III. századokban beköltözött szarmata törzsek alkotják … felsorolt lelőhelyek nagyobb részéről feltételezhető, hogy beléjük legkésőbb az i. sz. III. század második felében beköltözött szarmaták hun korig élő leszármazottjai temetkeztek … az eddigiek is meggyőzően bizonyítják az öthalmi temető népének a kiszombori csoporthoz való tartozását … Hasonlóképpen könnyű annak bizonyítása is, hogy az öthalmi temető a hun kort megérte, sőt valószínűleg át is élte … Van az öthalmi temető kerámiájának egy olyan csoportja is, amely az Alföld ókori történetének korábbi szakaszára utal. Számos, nagyjából azonos típusú durva, szabad kézzel készített, téglapiros edényt tartunk számon a temetőből … E durva kerámiának az eredete abban a dák kultúrkörben kereshető, amely politikai létének virágkorát vidékünkön az i. e. I. század idején élte. Ugyanerre a kultúrkörre utalnak a kígyófejes végződésű ezüst karperecek is … A szarmata hódítás első két századában elkülönülten él e nép, s önálló (bár szarmata hatásokat is felmutató) temetőkbe temetkezik. Úgy látszik, hogy ez az elkülönülés a III. század második feléig tart, és ettől kezdve az újabb, ugyancsak szarmata hódítók nyomása az elkülönülő életnek véget vet. Az öthalmi temető ide sorozható fenti leletei azt gyaníttatják, hogy a dák alapréteg, elvegyülten a csaknem egykorú szarmatával, jellemző sajátosságainak egy részét a hun korig megőrizte.”
Epstein dr. Creative Commons License 2010.09.10 0 0 376

Trogmayer Ottó

Szarmata temető Dócon

In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1958–59, 59–69.

PDF

segédnikk Creative Commons License 2010.09.10 0 0 375

Párducz Mihály

Der Spätsarmatische Friedhof von Törökkanizsa (Novi Kneževac)

In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1957, 93–107.

PDF

Aurigas Creative Commons License 2010.09.08 0 0 374

Igen!

..és ezt külföldiek is vallják!

Előzmény: segédnikk (373)
segédnikk Creative Commons License 2010.09.08 0 0 373

E leányka profiljától függetlenül állítom, hogy a szarmata nők a legszebbek a világon :)

Előzmény: Aurigas (371)
Aurigas Creative Commons License 2010.09.08 0 0 372

..és szerintem ha megszólalna, nagy valószínűséggel még érteném is!

Előzmény: Aurigas (371)
Aurigas Creative Commons License 2010.09.08 0 0 371
A leghatározottabban nem! :)
Előzmény: segédnikk (370)
segédnikk Creative Commons License 2010.09.08 0 0 370
Csodálkozol?
Előzmény: Aurigas (369)
Aurigas Creative Commons License 2010.09.08 0 0 369
Ugyan. Ez a lányka itt lakik a szomszédomba.
Előzmény: Kadasman-Bél (15)
Afrikaans8 Creative Commons License 2010.09.07 0 0 368

„A szögletes alaprajzú, földbe mélyített, különböző tetőszerkezetű épületek kapcsán merül fel az a kétely, hogy eredetileg nem lakás céljára készültek. Erre nemcsak kicsi méretük, hanem az a tény is utal, hogy ritkán vagy alig találunk bennük tűzgyújtásra utaló nyomot. Nagyon valószínű tehát, hogy voltak föld feletti könnyűszerkezetű, feltehetően a megismerteknél jóval nagyobb lakóépületeik is, de ezeknek – minden bizonnyal a felszín kopása miatt – mind ez idáig nem akadtunk nyomára.”

 

 

Vörös Gabriella

Késő szarmata falu emlékei Tápé-Széntéglaégető lelőhelyről

In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1991–1992/1

PDF

Callie Creative Commons License 2010.08.21 0 0 367
Szemét gyilkosok.
Előzmény: Epstein dr. (364)
vuvuzela2 Creative Commons License 2010.06.22 0 0 366

http://www.magyarmuzeumok.hu/archivum/pdf/2007_1.pdf

 

 

A Rákóczifalva-Bivaly-tó térségi szarmata telepről:

 

"A szarmata telep legkülönösebb, mindeddig páratlan jelensége a 18 gödörből, ill. azokat összekötő föld alatti kürtőkből álló füstölőrendszer, mely az egész telepet behálózta, sőt északkeleten kifutott a szelvényből, tehát a településnek a feltáratlan részére is továbbterjedt. A mindeddig egyedülálló füstölőrendszer tanúsága szerint az egykori falu lakói húsfüstölésre specializálódhattak."

vuvuzela2 Creative Commons License 2010.06.18 0 0 365
Epstein dr. Creative Commons License 2010.05.24 0 0 364

Fehér lovat áldoznak az oszétok egy gyászszertartáson

 

Safarovics Makharbek Tuganov (1881–1952) festménye

 

Észak-oszét Művészeti Múzeum

Afrikaans8 Creative Commons License 2010.05.24 0 0 363
Méd örökségnek kell tartanunk ezeket az "akhaimenida típusú" amfórákat Filippovka I. területén a szicíliai Diodórosz (II, 90) nyomán, akárcsak az óperzsáknál
Előzmény: Afrikaans6 (-)
Afrikaans8 Creative Commons License 2010.05.24 0 0 362

Medvefejes edény töredékei és rekonstrukciója,

 

vagy a "nagy barna erdei öreg" és a szarmaták...

Előzmény: Epstein dr. (359)
Epstein dr. Creative Commons License 2010.05.23 0 0 361
Tiarát viselő férfi – vélhetően uralkodó – figurája egy zománcberakásos medálon a 15. számú kurgánból
Előzmény: Epstein dr. (359)
Epstein dr. Creative Commons License 2010.05.23 0 0 360

"A var-khunok közé olvadó szarmata alapréteg"

 

Helyesbítek, var-khun identitást felvevő, meghódoló szarmata tömegekről kellene itt beszélni...

Előzmény: Epstein dr. (359)
Epstein dr. Creative Commons License 2010.05.23 0 0 359

Hérodotosz: "Átkeltek a Tanaiszon, és előbb három napon át vándoroltak kelet felé, aztán a Maiétisz-tónál északnak fordultak, és még három napot mentek abban az irányban. Mikor elérkeztek arra földre, ahol népük ma is lakik, letelepedtek ..."

 

 

A Filippovka I kultúra a Volga és az Ural folyó mentén a Kr. e. V. század vége körül

 

 

Leonid Teodorovich Yablonsky

New Excavations of the Early Nomadic Burial Ground at Filippovka (Southern Ural Region, Russia)

In: American Journal of Archaeology 114/1 (2010. jan.), 129–43.

PDF

 

From 2004 to 2007, nine burial mounds were excavated at the Filippovka burial ground, located in the Orenburg region of Russia. The most significant burial is a huge royal kurgan (Kurgan 4) that was largely undisturbed. Excavation of this kurgan yielded burial goods of precious metals, examples of sophisticated Animal Style art, and important new information on burial ritual. A depiction of an Achaemenid king on an object found in Kurgan 15 suggests a burial date in the second half of the fifth century B.C.E.; other finds, however, suggest a fourth-century B.C.E. date. In either case, the burial belongs to the Early Sarmatian culture of the southern Ural region and provides significant information on the cultural origin of the southern Ural early nomadic population. The goal of this report is to introduce the finds to western scholars who may not have access to the Russian-language publications of this and other materials from Sarmatia.

 

Érdemes elgondolkodni azon, vajon miért nem oldódott fel ragozó nyelvünk mind a mai napig "a környező szláv népek tengerében" – ellentétben a lengyelekkel, ahol a szarmata, vagy a bolgárokkal, ahol a varkhonita-utód vezető réteg nyelve majdnem teljesen eltűnt. A var-khunok közé olvadó szarmata alapréteg kutatása ugyan még gyerekcipőben jár, de nézetem szerint el fog vezetni bennünket a manysi-hanti-cseremisz stb. lingvisztikai rokonság kérdésének megoldásához.

Előzmény: Afrikaans8 (357)
segédnikk Creative Commons License 2010.04.10 0 0 358
Jordanes (L, 265): "Sauromatae ..., quos Sarmatas dicimus"
Előzmény: Afrikaans8 (357)
Afrikaans8 Creative Commons License 2010.04.09 0 0 357

Hérodotosz elbeszéli a szauromaták származását, azt, hogy miként keveredtek a szkíták egy részével, s költöztek a Don folyótól keletre eső vidékekre: "Átkeltek a Tanaiszon, és előbb három napon át vándoroltak kelet felé, aztán a Maiétisz-tónál északnak fordultak, és még három napot mentek abban az irányban. Mikor elérkeztek arra földre, ahol népük ma is lakik, letelepedtek ... szkütha nyelvet beszélnek, de mindegyre csak hibásan, mert az amazónok sosem tanulták meg jól ezt a nyelvet".

abani Creative Commons License 2010.04.01 0 0 356
Egy elfelejtett iráni nép, a szarmaták

http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=3662#top
segédnick Creative Commons License 2010.03.26 0 0 353
"Egyik fő megállapításunk, hogy az ún. »aranyhorizont« tárgyainak többségéről nem vagy csak bizonytalanul állapítható meg eredete. Számos nyom ugyanakkor az I–II. századi Krímbe vezet."
Előzmény: segédnick (352)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!