Nagy a család, kisbuszunk van (Mercedes Viano, másfél évesen 34.000 km-rel vettem). Egy hónappal a garancia (2 év) lejárta előtt hallom, kopog az első futómű. Szilentcsere. Halkan megjegyeztem a márkaszervizben, hogy egy Mercedesnél ez egy kicsit korai.
"Nehéz az autó" - jött a válasz.
Ezek után értelmetlennek láttam felvetni, hogy gyárt a Mercedes buszt és kamiont is.
Ilyen kibicsaklásom egyébként sok van nekem is, az árnyjáték sz.r dolog. Bringával is csúnya eredményekre vezethet, főleg ha még valami napszemüveg is súlyosbítja a helyzetet.
Gratulálok! Veriga tényleg nagyot ment, láttam FB-n. Felettébb szimpatikus verseny, ha nyugatabbra laknék, biztos ott lettem volna. Eddig ugyanis csak turistaként jártam a Schneebergen, futóként nem. Szeptember elején azért én is pótoltam a hegyi kilométerek hiányát, ha nem is 2000 méteren, hanem a Beszkidekben. Negyedik alkalommal vettem részt a 100 km-es, 4100 m szintes lengyel 7 Völgy ultrán. Az 300 km-re van tőlünk, de ilyen közelségben szerintem az egyik legnagyobb szabású futórendezvény. Csak a 100 km-en 550 befutó volt.
Nem jött meg a kedved a túrasíhez? Ott a versenyek jórésze így zajlik, de van amikor még sötét is van hozzá. Ez a célbaérés felemelő pillanata a 2015-ös síalpin rally-n
Köszönhetően a mini Váci Jediknek - igaz soproni alvással - de sikerült eljutni a Schneeberg Trailre. És egyáltalán nem bántam meg. Igazi precíz osztrák szervezés, tökéletes útvonaljelzés, kellő számú és színvonalú frissítőpont és a végén az ezúttal igen emlékezetesre sikerült csúcstámadás. Kell-e ennél több?
Nevezéskor eredetileg családos hétvégés kiruccanásnak terveztem, de az online elérhető puchbergi szállások hiánya no meg a versenyt megelőző napok furcsa időjárása ezt megakadályozta. Azért begyűjtöttem a szállások elérhetőségét a jövőre tekintettel. (Gyerekversenyt is szerveznek, továbbá a szalamandra kisvasút amúgy is megér egy családos hétvégét).
A család tehát itthon én meg Verigáékkal robogok szombat hajnalban a rajtba, ahol gyors csomagátvétel, eligazítás és pontban 7.30-kor indulhat a menet. 32 km, 2400 szint nem hangzik rosszul. Az első 10 km. könnyű terep, amolyan mindentkifutós vértesi terepmaratonos: kis felfelék, kis lefelék, technikailag igen könnyű, haladós. Aztán egy szintet emel a pálya a következő 4 km-en, az első frissítőpontig átvált amolyan mátrabércesbe: erősebb felfelék váltakoznak meredekebb technikás lefelékkel, ugyan már bemelegedtem, de azért el-elgondolkozom a mindentkifutóság értelmén (azért még tartom magam hozzá). A nyílt szakaszokon igen erős, egyenletes 50-60 km-es jéghideg szembe- és oldalszél fúj, de a kilátás mindenért kárpótol: ahogy a mátrabércen is, úgy itt is messze lehet látni a gerincen vezető ösvényről. Majd megérkezünk az első frissítőponthoz: víz, tea, kóla, izó, édes és sós sütik,csoki, energia szelet és gél... állítólag még levest is adtak, bár azt nem láttam, kitettek magukért, no. De kellett is az energia, mert a pont után szintet emelt a pálya (igaz, jelezték jó előre a szervezők a szintdiagramon, de azért váratlanul ért): az erős, meredek föl és lefelék mellett kifejezetten technikás, alpesi terep fogad, egy-egy lelépés előtt meg is torpanok. Nem véletlenül, elszoktam ezektől (Orobie Ultra Trail után az augusztust tervezetten végigpihentem és csak 31-én kezdtem meg az alapozást, azt is döntően a kényelmesebb budai ösvényeken, illetve a Vérmezőn.) Aztán valahogy csak végetér ez a közel 3,5 km-es szakasz és megint havasi legelőkön át vezet az út, ahol a korán jött havazás miatt már nincsenek ott a tehenek, így osztrák versenyhez képest csekély tehénszar kerülgetésével és még kevesebb légy kíséretében érem el a második frissítőpontot (Eidelweishütte, 21 km). Innen a hajdani "one man show" rendezésű Schneeberg-Rax teljesítménytúra útvonaláról ismert részek jönnek: eleinte erdei ösvényen oldalazunk, majd egy jó minőségű dózerre érve elkezdjük a szintezést. Itt már bele-belegyaloglok (az igazán kemény legények, pl. Veriga még itt is kocogott...), aztán a szekérutat elhagyva még kicsit gurulunk, hogy nagyjából a Rax felőli oldalról az egyik ösvényen elinduljon a csúcstámadás, a verseny igazi csimborasszója. A "beülésnél" valamennyi induló rajtszámát felírják, akkor még nem tudtam, hogy miért...Nyugodtan emelkedik az ösvény, hamarosan megjelennek az első hófoltok, majd a hófoltok összefüggő, 15-20 cm-es hótakaróvá állnak össze. Az emelkedéssel egyidejűleg kiértünk a szélvédett részből és a korábban megtapasztalt jéghideg 50-60 km-es szél hátbavág rámfagyasztva a csuromvizes ruhámat. És még csak a "fal" alján járok. Szembe jön egy rendező, mondja, hogy sok, nagyon sok hó lesz. Mindezt a 20 centis már meglévő hó dacára emeli ki. Kb. 2 perc múlva meg is értem. Emlékeim szerint egy kőgörgeteges kuloirban vezet fel az ösvény, csak most mindent hó fed és a felhő miatt 15-20 méterre látni. Ugyan vannak lépésnyomok, de még én is szügyig süllyedek a hóba, váratlanul be-beszakad alattam a "lépcső" és mászhatok ki a hóból. Mindezt 3/4-es nadrágban és egy szál pólóban. Az ezidáig csuklómon hordott fejpántot felteszem, legalább a fülem ne fagyjon szét. Gondolkodom, hogy öltözzek vagy sem, de a zsákomban lévő pólót/széldzsekit nincs kedvem elővenni, elvégre csak fél órát kell kibírni.
Ugyan nem süt a nap, de a ködben furcsán vibrál minden, zavarja a szememet a hó fehérsége. Süvít a szél, se előttem, se utánam látótávolságonbelül (ami 20 méter) ember, elég nyomasztó érzés. Valami ilyesmi lehet a magashegységi hegymászás - gondolom laikusként (és nem fogok rohanni a Himalája expedíciókba benevezni). Valahol a fal tetejénél egy rendező vár, biztat, hogy már csak 250-300 méter a Fischerhütte. És gratulál a versenyemhez. Én meg neki, hogy ott - igaz jól felöltözve - de széllel szemben állva fogadja a felérkezőket. Aztán 150 méterre még egy rendező segít az iránytartásban (bár a fémszálakra erősített, hóba tűzött narancssárga zászlócskák elég jól segítettek ebben). A hütténél tea és gél. Próbálom a kioldódott cipőfűzőmet megkötni, de elfagyott újjakkal a csontkemény fűzőt nem tudom megkötni. Továbbindulok, a ponton ketten megelőztek, gyorsan visszaelőzöm őket.
A rossz idő miatt nem kell felmenni a Schneeberg legmagasabb csúcsára (ami 30 méter mínusz), hanem alatta megyünk el. Ugyan itt is erős a szél, de már tisztul valamelyest az idő és a hóvastagság is 10-20 centire csökken. Emlékeimben innen már csak 2 km kényelmes dózer vár a célig, de valahogy megint görgőköves, omladékos részre keveredünk és a 10-20 centi vizes hó arra már nem elég, hogy biztonságosan lecsúszunk rajta, teljesen kiszámíthatatlanul fordul ki a cipő alól egy-egy kő, illetve bukkan fel egy korábban más által felszínre forgatott szikladarab. És a vizes hó is eléggé csúszik, semmi tapadás. De azért csak sikerül levergődni és már csak egy bő kilométeres szekérút van hátra. Energetikailag jól vagyok, csak az a fránya cipőfűző: nem tudom rendesen megkötni és még vagy 6-szor meg kell állnom megigazítani, így ezen a könnyű szakaszon 7 helyet veszítek. Talán ez adna okot bosszúságra, de annyira nem zavartatom magam: ez a formámhoz (és túlsúlyomhoz:-)) képest egy majdnem tökéletes futás, ennyi volt bennem. Még nézelődöm (a felhőből kiérve pazar panorámában van részem), a célban bedobok egy levest, sört, kólát aztán a szalamandra vasúttal (illetve nosztalgia gőzösével) lemegyek Puchbergbe (a nevezési díjban benne van a célbaérkezők levitele vasúttal). Gyors zuhany, eredményhirdetés (mert Veriga kategória 3. lett! Gratula! Igaz megverte a - legalábbis kinézetre, mert ez futni is tud - helyi Csanya:-))
Bár ez az egyik legközelebbi osztrák verseny hozzánk képest, elég kevés magyar volt kint, pedig érdemes felvenni a naptárba, nem hiszem, hogy bárki is megbánná.
Köszi, ezek szerint próbálkoznak, csak belső (rendezői létszám) és külső (engedélyezett indulók) feltételek gátolják őket. Talán megoldódik. Ha meg nem, akkor marad a privát teljesítés (bár az kicsit levenne a hangulatából, de azért az sem lenne rossz végső megoldásként).
Engem is foglalkoztatott a Tortúra, ezért megkérdeztem a főszervezőt, mi lesz az ideivel. Jelen pillanatban a legnagyobb gondjuk, hogy nem akar összejönni az a 30-35 fős rendezői gárda, ami szükséges lenne. Ráadásul mindössze 300 főre van engedélyük a túrán, pedig ettől sokkal több jelentkező lenne. Tehát pillanatnyilag függőben van a dolog, ha valami változás van bármilyen irányba, sz FB oldalukra kiírják. Én meg majd ide, hogy azok is tudjanak róla, akik azt nem olvassák.
nekem a szalagjaim alapból gyengék túl lazák és nem tartanak oldal irányú terhelésnél rendesen. 16 éves voltam mikor suliban focis bohóckodásnál kiugrott a térdem és úgy maradt, majd a pályán nem igazán szakszerűen tették helyre, azóta folyamatosan túlterhelem a másik térdem. viszont amióta smr hengerezem meg több comberősítést csinálok, sokkal kevesebb a gond vele.
Igen, jól tippelsz, lefelé jövet történt a rossz lépés. Köves talaj volt és a lombok árnyékának mintája miatt nem vettem észre, hogy van egy dombocska, ezért váratlanul korán értem talajt még kinyújtott lábbal.
Akkor neked is rendben van az ízület, meg a szalagok is, csak az összegyűlt folyadék feszegeti a térdedet?
Nekem is hasonló lehet, önálló életet él a térdem. Van, hogy futás után napokra rendbejön, de van, hogy éppen a futástól romlik el.
A legzavaróbb az benne, amikor 10-20km után megfájdul és sétálnom kell egy kicsit, mert annyira rossz. Persze sétálás közben semmi baja, egyáltalán nincs probléma, csak ha újra futni kezdek, akkor rövid időn belül újrakezdődik. Olyan mintha lenne valami mechanikus probléma, aminek a hatására időnként gyulladásba jön, sőt igazán nem is múlik el a gyulladás teljesen soha.
lassan 20 éve küzdök ezzel, visszatérő sérülésem. az utolsó 2014-es MRI szerint a szalag mellett van pár ciszta is a térdemben (bár kontrollra nem mentem vissza) hengerezz sokat, erősítsd a szalagokat meg a négyfejű combizmot. ha jól tippelek a térd megbicsaklásod lefelé szakaszon volt. én ha nehéz a terep vagy sár van akkor botot használok.
Tavaly futás közben rosszul léptem és a bal térdem hátrafelé akart volna berugózni (stuccosan), ami ugye nem sikerült neki. Fájdalom nem volt, inkább kellemetlen érzés, futottam tovább.
2 nap múlva begyulladt a térdem, fájt, ropogott. Pihentetem egy hónapot, javult, de nem lett teljesen jó, ezért elmentem ortopédushoz, aki először jött azzal, hogy nem vagyunk már 20 évesek, meg szedjek hialuron kapszulát, meg hordjak térdrözgítőt. Nekem ez már eleve gyanús volt, hogy nem egy ízületi kopásról van szó, ami lassan alakult ki, de azért belementem. Persze nem lett jobb és amikor visszamentem, akkor jött a fizikoterápíával. Azt is végigjártam, persze nem lett jobb.
Aztán elmentem a Sportkórházba, Dr. Tátraihoz kerültem, aki elküldött MRI-re, amit megnézve azt mondta, hogy ez egy tökéletes térd.
Na ja. Írt fel Voltaren tablettát (korábban kenegettem vele, de nem segített) és láss csodát 3-4 nap alatt 99%-osnak éreztem a térdemet és mentem futni.
A gyógyszer 10 napig tartott, a térdem vagy 1 hónapig nagyjából okés volt, aztán újra jöttek a tünetek enyhébben.
Tegnap voltam a Bükkben futni és hát azt kell mondjam, hogy nem jó.
Mit csináljak? Menjek vissza Tátraihoz, hogy oké, hogy tökéletesnek látszik, de valami mégsem oké, vagy keressek fel más orvost?
Tortúráról nagy hallgatás, pedig elég futóbarát rendezés (volt?). Tavaly még új távval is bővült, meg nem is érződött a rendezők részéről a kiégés... Kár lenne érte, jó kis évzáró buli volt.
De itt gyakorlatilag nincs aszfalt,legfeljebb kockakő, az meg nem olvad.
Tavaly 32 fokban rajtoltunk és délben, most 10 órakor kb. 28 fokban. Mivel egyből felmegyünk 1500-2000 méterre és fent is maradunk, így ugyan meleg volt (23-25 fok) és az első két nappal felhőtlen, de egy sapkával kezelhető. Második éjjelre azért befelhősödött, kaptunk is egy bő 2 órás felhőszakadást "A gyengék szívjanak csak igazán" jeligével:-)
Az első hivatalos frissítőtől (13 km.) elég sűrűn vannak a pontok, hogy a folyadékutánpótlás biztosított legyen. Inkább a szintemelkedés és a táv teszi nehézzé a versenyt. Technikailag is izgalmas, de nem az a "ha nem oda születtem esélyem sincs" jellegű GR20, Chopok vagy Grossglockner típusú. Másodszorra is csak ajánlani tudom. Nem egy havas, gleccseres pálya, de szép, nagyon szép.
Amúgy továbbra is tetszett és mivel logisztikailag könnyen elérhető, a pálya szép, a szervezés meg tökéletes, így a jövőben is tervezem az indulást. (Ha augusztus végére bevállalok egy hosszabbat, akkor itt csak a röviden, egyébb esetben marad a hosszú.)
Beszámolót tervezek, de ha elsőre nem jött össze (márpedig nem jött ki belőlem), akkor ez kicsit kitolódik. Azért nem 11 hónapot szeretnék vele várni:-)
Nem jött meg a kedved a túrasíhez? Ott a versenyek jórésze így zajlik, de van amikor még sötét is van hozzá. Ez a célbaérés felemelő pillanata a 2015-ös síalpin rally-n