Csodálkozva látom, hogy ennek az imádnivaló, de sokat vitatott kutyafajtának nincsen saját topicja! Segítsünk azoknak, akiket szépségükkel elbűvölnek, de annyi ellentmondásos információ miatt nem merik ezt a kutyafajtát választani társuknak! A husky is, mint minden kutya, a gazdája jellemét tükrözi idővel, lehet belőle fenevad vagy szelíd szobakutya is, de mindenképpen a középút lenne az igazi. Vannak alapvető hibái, de előrelátással, neveléssel ezek korrigálhatóak! Profi husky tenyésztők és amatőr kutyatartók fogjunk össze és segítsünk, hogy az emberi tudatlanság miatt ne kerüljön olyan sok husky menhelyre, próbáljuk megmutatni, hogyan kell őket úgy nevelni, hogy ők is élvezzék az életet és mi is élvezhessük megtisztelő társaságukat!!! Ajánlatokat csak hasznos nevelési tanácsok kíséretében szeretnék látni ebben a topicban!!!
A mi kutyáink nagyon csendesek voltak, nem ugattak, nem cirkuszoltak, csak ha valami különleges frekvencia volt valahonnan, akkor vonyítottak. Pl. autósziréna, efféle, de kiválóan kísérték a lányomat, amikor szaxofonozott:-)De valóban a két kutya látványa azért valami, bár a rablók sem hülyék, jól ismerik a kutyákat. A szembe szomszédunknál két németjuhászt kenyereztek le csirkelábakkal, és szépen besétáltak a házba. Azért a nyitott kapu elég kockázatos, pláne ha husky is van a háznál. Ha valami miatt netán kinyílik az a kapu, biztos kimenne, és a többiek utána. Lehet annak oka pl. egy rosszindulatú szomszéd.
Ismerős történet...2007-ben építkeztünk, azóta egyfolytában azon vagyok, hogy "Otthon legyen belőle" .
A kutyának igenis komoly házőrző szerepe vagyon! Még a huskynak is! Nem azért mert alkalmas lenne a feladatra, de olyan zajt tud csinálni, hogy a szemben lévő temetőből lassan jönnek panaszkodni a halottak! :DD
A másik kettő komoly tényező....a kan mellé nyugodtan ki lehetne tenni a táblát, hogy "ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel"
A mackóm ártatlan nagymedve, de nagydarab, és félnek tőle. ÉS három kutya az három kutya. Elrettentő....
Nagy becsben tartom őket, de a házőrzés a dolguk. És ők ezt nagyon boldogan végzik! Én meg nyugodtan alszok, nem zárok soha semmit. Se kaput, se ajtót...Ha eljövök otthonról akkor sem.
Huskyt nem házőrzésre tart az ember, és egymagában szerintem ez ügyben nem is sok vizet zavar, de falkában már nagyon is használható! A kinézete miatt sok ember fél tőle, és nem nem is bánom. :o))
Egyébként ártalmatlan vigyorgó "gyerek"...
A lányomat tegnap hazahúzta a szánkóval a falun keresztül. A kis 20 kilós nyamvadtka, a 80 kilós felnőttet! Itt az ő világuk!
Van olyan kép is, ahol már csak a a farán van egy kis szőr, pont azon talán, amit tegnapelőtt tettem fel. Nagyon igyekezett, mert ezek márciusi képek, általában rendesen tavaszodik, amikor elkezdik a vedlést. Aztán ősszel újra, és mert többnyire benn voltak, igyekezni kellett mielőbb lerendezni, és ez alapos fésüléssel gyorsabban megy, mintha hagyom, hogy csak úgy magától jöjjenek ki azok a szőrök. Bevallom én igazán azután kezdtem komolyabban foglalkozni a kutyákkal, hogy megszülettek a kicsik, szegény anyakutya akkor 4 éves volt, és addig bizony nem nagyon kefélgettem, de addig nem is lakott benn a házban. Akkor még tulajdonképpen építési terület volt a kertünk, és inkább a házban dolgoztam, hogy otthon legyen belőle. Bevallom azt is, nem sokat törődött vele senki, így kapott rá idővel a szökdösésre. De ugyanakkor éppen ezért is lett belőle "szobakutya", ami tetszett neki. Most már talán okosabban csinálnám a dolgokat, bár kérdés, mi az okos?:-) Mert hogy olyan kutyára egyáltalán nem vágyom, akit csak akkor látok, ha elmegyek otthonról, a kutya (és pláne a husky) házőrző szerepében egyáltalán nem hiszek, max. a túlzott örömével riasztana el egy betörőt, a házban tartás viszont soha nem lehet okos döntés.
Valahol annak idején olvastam, hogy van aki a husky szőrt feldolgozza és köt belőle dolgokat, ezért aztán külön gyűjtöttem a szőröket, mert a szürke kutyáé homogén drapp volt, a másoké vegyes. Aztán persze sosem néztem utána, hol is van az a hely, de még megtehetem, mert van itt bezsákolva valamennyi. Csak akkor, mikor éltek, még poén lett volna mondjuk egy sál belőlük, de ma már kissé morbid lenne. Én a kertben szőröztem őket, de bizony évente kétszer elg nehéz volt a takarítás. Ráadásul mintha direkt lett volna, mikor az egyik befejezte, akkor kezdte a másik. A technikám amúgy sokat javult, idővel egy hét alatt kitakarítottam őket.
Nem akarlak én rábeszélni, mindenki maga tudja mit tud bevállalni. De egy új kölyök nekem mindíg újra felépíti a lelkem. Ettől még nincs pótolva senki...csak van egy szuszogós kis papucsállatka aki követeli a figyelmet. ÉS megnevettet.
Nem igazán volt szerencsés éjjel fél kettő körül velük foglalkozni, nagyon nehezen aludtam el:-(
Egy kis családi idill, a cica a kutyákat (illetve inkább a testük melegét) is szerette volna, ha hagyják, de legalább a szőrükben aludt, és alszik most is, van még pár zsákkal! Nem volt semmi az az évenkénti kétszer kettő vedlés!
Hozzad csak ezekről a gyönyörűségekről a képeket! Ha már van hozzá erőd. Úgy sajnállak.....tudom mit érzel, nekem is gombóc van a torkomban amikor ilyen fotókat megtalálok a gépen a már eltemetett kedvenceinkről. Ez a rém bizony itt lebeg a szemem előtt szinte állandóan. Egyszer elmennek.......nincs mit tenni. A husky nálunk még alig múlt két éves, de az idő sokkal gyorsabban telik, mint ahogy azt szeretnénk....hogy lányom hogy fogja elviselni....brrr.....nem akarok most még belegondolni sem. Nagyon össze vannak nőve ők ketten.
Hideg kék szemek igen. Nekem nagyon tetszik. A másik kettő meleg barna szemű négylábú mellé kontrasztnak. Oldja a hidegséget az állandó vigyor a pofáján. :DD
Találtam egy malamutos topikot is, ők is gyönyörűek. Pedig az én olvasatomban ezek csak játékkutyák. A dogok, masztifok az én kedvenceim, de nagyon nagyon tud hiányozni ez a kis szutyok, ha nincs itthon. :)) Tényleg nagy élvezet kivinni őket ebbe a havas világba.
Azt a boldogságot amikor futhat!!! Nem kell póráz, sok hely van, ahol nem kell visszahívni sem. Elővettük a szánkót is, de a hó ma megadja magát.
Szép a kutyusotoknál, hogy fekete a szőr a szeme körül, így a bőr is fekete alatta. Mire úgy egy éves lesz elmúlik az a sok fekete szőr, de a szeme kerete, vagyis a bőre fekete marad. Nagyon rideg szerintem az a kék szem, ami körül rózsaszín a bőr, és kicsinek is látszik.
Köszönöm. Nekem persze hogy azok. Sajnos a samoyed nem a mi falkánk tagja, ő egy cimbora. Nem volna türelmem a hófehér bundácskáját ápolgatni. De annyira szép........pedig jómagam a dogfélék rabja vagyok inkább. A lányom a szánhúzó mániás.
Mi a hibaüzenet??? Hátha tudok segíteni. Jó lenne ha tudnál képeket felrakni, kíváncsi vagyok a kicsikédre.
Ezzel a véleményemmel gyakram felkavarom a kutyás társadalmat, de! Minek kellene hatalmi harcot vívni egy kuytával???!!! Hiszen ő csak egy kutya! Mi szükségem lenne arra, hogy uralkodjak fölötte??? Nem nagyon hiszek ebben. A kutyák nem hülyék. Olyanok sokszor mint a kisgyerek. Okosan, trükkösen el lehet érni bármit velük, könnyebben mint hatalmi szóval. Hogy érzékeltessem mire gondolok..... Minek nyomkodnám a kölyök seggét a földre azzal a felkiáltással, hogy "ül", ha egy szem kutyakajával erőszak nélkül leültetem. És harmadjára már örömmel csinálja magától. :o)
Látod, milyen gyorsan tanul??? Felébred, ha csörög az óra....és mégis békén hagy! Megtanulta, hogy várjon.
Nagyon könnyen és gyorsan tanulnak, nincs a huskykkal semmi baj, nem félj. A mendemondák azért vannak, mert sok kutya igényei nincsenek kielégítve. Persze hogy olyankor gond van velük. Nálunk is akkor akcióznak, amikor unatkoznak. Nálad szerencsés a helyzet, van egy kész falka, ahová bekerült. Jó "gyerek" lesz ne félj, és szeretni fog, ettől se félj soha. A kutya sajnos még rossz gazdát is szereti. Feltétel nélkül. Szoktam mondani, hogy abban az egyben biztos vagyok, történjen bármi, a kutyám az utolsó lehelletéig fog engem szeretni. Van ember a földön, akiben ennyire biztos lehetnék?? Mit gondolsz?
Szakad a hó tegnap délutántól szünet nélkül. Nincs a szánhúzóknak honvágyuk azt hiszem. :))) Elővettük tegnap a szánkót mi is.
Nagyon sok foglalkozást igényel mindenféle kölyökkutya éppúgy mint az embergyerek. Majd felnő. Sajnos sokkal hamarabb, mint az emberek. Addíg persze áldozatul esik néhány lábbeli, ez benne van a pakliban. :)))
Húúú :) mit mondjak :) nem egyszerű egy huskyval :) olyan hatalmi harcokat vívok vele, hogy hihetetlen. Nem is tudom mi lenne, ha nem lenne még rajta kívül Gia, akivel egész nap játszik. Imád kint lenni, főleg most a hóban, de még az oltások miatt így is csak szűz hóra merem kivinni még az udvaron is. Már teljesen végigalussza az éjszakákat, de ha csörög a vekker, nincs szundi :) de aranyos...türelmesen megvárja a reggelt, amíg fel nem kelünk, nem kelt korábban
De olyan csatákat vívok vele, hogy félek, hogy nem fog szeretni :( persze a párom mondja nekem, hogy szeret ő...de..értitek....
esténként vacsi és játszás után mindig úgy altatom el, hogy kinyúlik a hideg csempén, és a pociját simogatom :)
Nagyon szeretem! Minden nap lefényképezzük ugyanabban a pózban, ugyanazon a helyen :)
Egy darab kutyával nem lett volna baj, de a két kutya valami koncnak tekinthette a feltehetően síró babát, és ...:-(((
Én nagyon emlékszem arra, hogy amikor az öreg kutyánk kölyök volt, hát játéknál úgy harapta a karunkat, hogy csak na, bizony eléggé fájdalmas volt. De nagyon érdekes módon a csupasz karunkat nem harapta, nem tudom honnan tudta, hogy azt nem lehet. Nem emlékszem olyanra, hogy ezt valamilyen módon is értésére adtuk volna. De nem nagyon bírtuk volna elviselni! A másikkal már nem volt ilyen, ő az anyjával játszott..., de mennyit! Szép idők voltak!:-)
Az egyértelmű, hogy sajnos a leggyengébbet bántják, látod még anya-gyerek viszonylatban is, amint a gyerek lett az erősebb, bántotta az anyját. De az is igaz, hogy az anyja sosem bántotta őt. Mert amíg bírta, addig játszott vele. sosem bántotta. Hihetetlenül jó anya volt minden tekintetben! Képzeld el, az egyik kiskutya nagyon beteg volt, az orvos azt mondta, elaltatja, mert nincs remény. Kivitte az udvarra, ott adta be neki az injekciót, az anyakutya nem látta. De attól kezdve nagyon sokáig ha jött az állatorvos, eléült és sokáig pacsikat adott neki, egyértelműen kérte vissza a kiskutyáját! Nagyon okos volt!És nagyon életrevaló.
Tényleg huskykra emlékszem, de tök igazad van, ez teljesen lényegtelen. Semmilyen kutyát nem szabad egy csecsemővel együtt hagyni felügyelet nélkül. Soha nem lehet tudni a legjámborabb kutyáról sem, hogy mitől kattan be hirtelen. Példát erre magam tudok a magam falkájából a legjobban. Mackó egy nagy lábtörlő, max. halálra nyalná a betörőt......mégis ő az, aki már többször kattant be a huskyra. Hogy miért??? Lila ibolyám nincs, tehát ha kisunokám lenne, biztosan nem hagynám egyedül a kutyákkal. Ennyit tanultam a kicsi kutyám kárán...őrá is nagyon nagyon vigyázunk, legyen bármekkora a béke.
Fél szemem rajtuk, és felügyelet nélkül nem lehetnek hárman együtt. Egyet olyankor mindíg különzárunk. Vagy a kicsi bejön és kész.
Fene se tudja, hogy ez normális-e, jó-e, de már annyiszor rátámadtak a kicsire, hogy minden idegszálammal figyelem őket. Próbálom megérteni mi zajlik a fejükben...és ezeket tapasztalom annak ellenére, hogy minden szakirodalom a "falkavezér" elméletet támogatja.
Lehet a kutyák meg jót röhögnek ezen...nemtom..
Van amikor értem őket, de nem mindíg. A gyilkolást nem értem, pedig sürgősen kellene, mert ez nagyon nagy veszély.
Nemtom a gyerekekre hogy reagálnak általában a huskyk, a miénk elviseli őket, a simizést is eltűri tőlük, de nem szereti. Játszani viszont szeretnek ezek a bestiák, és a kisunoka igencsak fáradhatatlan játszótárs! Jobban mint a mama! :)))) Legfeljebb felügyelni kell őket, de ez minden kutyánál így van, amíg a gyerek kicsi ahhoz, hogy az eb komolyan vegye.
Ez szerintem nagyon jó, hogy a kutyák így felosztják a szerepeket maguk között, és tiszteletben tartják egymás elsőbbségét az adott helyzetben. Nagyon tetszik!:-)
Ejnye, te is azt írod, hogy két husky ölte meg a kisbabát..., igaz, a hír elsőre valóban ez volt, de aztán kiderült, hogy malamutok voltak, és ez azért nem mindegy! De a malamutokat sem ítélheti el egy felvilágosult ember, abban a helyzetben egyértelműen a szülőket terhelte a felelősség, a kutyák bármilyenek is, megbízhatatlanok ilyen szélsőséges esetben. Egy barátom mesélte, hogy ő éppen egy malamuttal nőtt fel, és mennyire imádták egymást, de nem csecsemőként hagyták vele. És persze nem kettő kutyával!
Amúgy ebben a témában is vannak averzióim, én másodsorban azért szeretnék kutyát, hogy az unokámnak örömöt szerezzek vele, de nem vagyok biztos abban, hogy erre egy husky alkalmas lesz. Ha mondjuk együtt nőnének fel, minden nap együtt, az más helyzet, de ha hetente egyszer idejön a gyerek (mitöbb, gyerekek), akkor vajon hogyan reagálna, ha rálép a lábára, cibálja a farkát, stb. stb. Félek, hogy nem jól.
Hogy haragudni botorság? Hát az is egyfajta ösztön, hiszen mi sem vagyunk ettől mentesek:-( Nem haragvás volt az, inkább nagyon rossz érzés, fura, de nyílván érthető, hogy ha valakit (vagy mert állat, egyesek szerint valamit) nagyon szeretünk, akkor nyílván nem örülünk, ha valami nagyon ronda dolgot művel. Azzal együtt, hogy csodáltam az ügyességét, azért egy sünivel nem könnyű elbánni, és soha nem szerzett sérülést, tán egyszer sántított kicsit, tán megszúrta a talpát, de elintézte magának a dolgot. Mondjuk ha hamar megtaláltam a tetemet, az még hagyján volt, de amikor a dögszag vezetett a nyomára, az azért már erősen kikezdte az idegrendszeremet, és elég bozótos a kertünk.
Persze, tudtam én a kajás veszekedéseknél is, hogy miről van szó, dehát az igazságérzetem nem kutyaszinten mozgott. Nem bántottam, de azért a nemtetszésemet érezhette, még akkor is, ha netán igazságtalan voltam vele. Úgy általában az az elvem, hogy beleképzelem magam mindenki helyzetébe, és abban a helyzetben inkább tudtam beleképzelni magam az anyakutya helyzetébe. De hogy a lehető legkevesebbszer legyen okom közbelépni, igyekeztem köztük lenni minden etetés alkalmával, és alapvetően megakadályozni, hogy bármi probléma legyen.
Tényleg...a kaja ugye....behalok rajtuk! Enni egyik sem eszik, de az "irigység" dolgozik! Nálunk azért tanult meg a két kákabélű enni, mert van egy zabagép is a falkában. Két rossz evő husky meddíg képes ebben a pozícióban nem enni? :))
Ezt nem jó nézni, de a kutyák nem emberi mércével mérendők. Náluk ez természetes. Azt hiszem azért kellenek a lejátszott szerepek, hogy ne legyen vérre menő marakodás. Azt tapasztalom a sajátjaimon, hogy sántít valahol ez a "falkavezér" elmélet. Legalábbis nálunk. Mintha bizonyos előjogokat osztanának le egymás között. És nem minden szituációban ugyanannak a kutyának vannak előjogai. Az üdvözlés joga pl. a kan kutyámé. A másik kettő hátramarad míg ő meg nem kapja a simit a hazatérőtől. A szomszéd által bedobott potyakaja felhabzsolásának joga a nagymedvéjé. Vacsiosztásnál is ő kap elsőnek.
A házőrzés évek óta leosztás alatt van. A kan hülye, nekimegy mindennek ami mozog. A nagymaci nézi békésen egy darabig, aztán egy szint után odaront és elveri a másikat. A husky ezekből okosan kimarad. Legutóbb elfelejtette szegény, hogy jobb kimaradni. :(((
Egyébként sem házőrzésre teremtetett, de nálunk tökéletes szirénaként üzemel. Megspékelve a másik kettővel. Tökéletes jelzőrendszer. :o))
Farkasordító hideg van, vinni kellene őket kirándulni. Ma még dolgom van, de holnap kell már egy nagy futás. Unatkoznak.
:-) Nem fodrásznál volt!
