A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
"1: A megfordíthatóság azt igazolhatja hogy ELEVE 3 hangosan született a gyök."
A megfordíthatósággal csak a hangok jelentésének fontossági sorrendje változik meg, ezért nem látsz lényeges különbséget egyes gyököknél. Más gyököknél viszont igen jelentős a változás, mert a fordított alakot nem használjuk, illetve egy más logika (képzettársítás) mentén összerakott gyök más jelentése "foglalta le" azt a hangsort.Pl. lát-tál, kép-pék, kár-rák.
"2: PIR gyök sem bontható. Eltűnne a tűz jelentése. Csak így egyben működik a dolog, nem összeépített dolog, ez maga az egység !"
Az -r gyök a kör gör, tör, tér gyököknek is része, hasonló jelentéssel. A "p" gyök is része más hárombetűs gyököknek szintén hasonló jelentéssel (picsog, piheg, pattog, ...)
"3: A 3 hangos gyökök önálló egységek."
Amikor már összeragasztották őket, akkor már igen.
"4: Hogy miért az a gyökök hangja ami, annak több oka is lehet. "
No, épp ezekre az okokra lennék kíváncsi.
"5: KÁNY gyök sem bontható, csak így 3 hanggal működik."
Fel lehet bontani és szerencsére ez pont olyan gyök, ahol a hangjai jelentése jól nyomon követhető.
"Azon vagyok de az úgy nem fog menni ha egy hangra (K) kitalálod hogy kicsi/kemény/keskeny/rugalmas és mindezen fogalmakat egyjelentésűvé összemosod."
Te tényleg azt hiszed, hogy ezt kitaláltam? Te tényleg nem látod ezeket a jelentéseket, vagy direkt szívatsz?
"Ebből te nem építesz fel nyelvet hidd el, a 3-4 hangos szavaknál már olyan káosz lesz hogy értelmetlen lesz az egész."
Nem én építem föl, hanem őseink már megtették.
Így is elég sok gondot okoznak az egyes hangok rokon jelentései, de akkor lenne csak igazán káosz, ha nem lenne a hangoknak jelentése!!!
"Ráadásul kismillió példát írtam mikor a kicsi dolog nem kemény, ezeket az írásokat nagyvonalúan átléped és figyelembe sem veszed hogy ilyen kapcsolódások nem igazolhatóak,"
Ezerszer leírtam neked, (falra hányt borsó) hogy ÁLTALÁBAN a kicsi dolgok kemények, s ezekből van sok. Főleg a szavakat alkotó ősember szemszögéből, mivel ezek a kicsi, kemény dolgok vették őt körül, s a mindennapi életében igen fontos szerepet játszottak. Épp ezért volt egyetlen hang a kicsi, kemény, sok kifejezésére, mert neki ugyan azt a dolgot jelentette; azt, amiből szerszámot készíthetett. Ez a hang ma is megőrizte ősi jelentéseit kettőt ezek közül toldalékok formájában, de a harmadik is szépen kiolvasható a szavak gyökeiből.
"szerintem az őseink a legkevésbé sem gondoltak ilyen többlépcsős elvonatkoztatásokra, főleg azért mert így nem építhető fel logikus nyelv."
Nem kellett erre gondolni, mert adta magát a lehetőség. Voltak hangok, amivel "megnevezett" valamiket, aztán ezeket összeragasztotta, (mint a gyököket) és pontosította a korábban velük megnevezett fogalmakat, (toldalékolt) vagy csak újakat alkotott., mint összetett gyökök.
Csak így építhető föl egy logikus nyelv, amelyben az alkotók egymásra épülnek.
Nincs erre szabály. Eleve egy összetett szó, meg egy szimpla szó is mindkét irányban tud épülni. Ha van egy FA, az még általánosan egy fa, bármilyen lehet. Éppen az eleje szűkíti le a tágabb értelmű fa fogalmát. A fűzfa esetén is később kerül elé a fűzésre alkalmas jelző.
Az igekötők is előtagok, és elöl szűkítik a tágabb ige értelmezését. UGRIK valaki. De van elugrik, kiugrik, átugrik, beugrik, megugrik, felugrik, stb... Ugrás szó fontossága vitathatatlan, hiszen enélkül csak egy ki, be, fel, le, stb. volna, ebből még semmit sem tudunk meg hogy mi az ige amit végzünk.
De jó néhány szavunk is a másik irányban fejlődött. Például ámul és bámul. Vagy illeg és billeg. Ezen esetekben is a másik irányba bővül a szó. ELEGY szó is ilyen. EGY az alapszó, a bővítmény a másik irányban van. Vagy itt van az ÉG szó, a LÉG szó is a másik irányba fejlődött. A -SÁG és -SÉG az nem ide tartozó, arról már megállapítottuk hogy a SOK értelmét viszik a szóba.
De egy CSINÁL és MEGCSINÁL esetén a MEG kerül rá a szóra később, ez nyomatékosít hogy nem csak úgy ímmel-ámmal csináljuk, hanem elhatároztuk hogy ezt MEG fogjuk. Ugye ez a MEG szó jelenti azt a pluszt, amit a 3 hang valójában is így együtt képvisel, azt a ráadást amit az 1 MEG 1 is tesz...
Nyilván egy jelzős szónál mindig a jelző van elől: PIROSPAPRIKA, és ez hülyén nézne ki paprikapirosként, így inkább egy színt nevezhetnénk meg. De a pirospaprika szóban én szerintem a paprika sem egy mellékszál, hisz enélkül nem is volna alany, a csak pirossal csak egy színed lenne, de fogalmad sem lenne mi piros. Piros fogja beazonosítani végleg a dolgot rendesen. De itt szerintem fontossági hierarchia nincs, egyik nélkül sincsen "kész árú" , így azt mondom legyenek egyenlőek...
A fűzés (fonás) a fontosabb elem a szóösszetételben, s nem a fa. Az egy kvázi másodlagos dolog, hogy éppen fáról van szó. Mert ugye, lehet az bokor is, a lényeg, hogy fűzni lehessen. Ha azt mondom, hogy gumikalapács, akkor annak gumibólvaló-sága a fontos számomra, mert nekem ilyen kalapácsra van szükségem.
Ha autógumit keresek, akkor olyan gumira vadászok, ami az autó kerekére kell. Ez utóbbi két példában jól látszik, hogy először a kalapács anyaga, a gumi volt a fontos, utóbb pedig az, hogy az autóhoz való gumi legyen. Tehát aszerint rakom össze a szavakat, hogy mi a fontos számomra.
"És ezen példákban a tágabb fogalom a második és az azt pontosító lesz az első. Tehát erre sincs ökölszabály szerintem..."
Van szabály, de itt itt olyan összetétellel (jelzős szerkezettel) állunk szemben, ahol a fontosság miatt kerül előre a pontosító tag. Lásd: Jóisten, jóakarat, jóember, Mert ezekben a szavakban a jó-ságon van a hangsúly.
Ha kecsketejet akarsz inni, nem mindegy milyen tejet, huh- tehén- kanca- vagy kecsketejet veszel...
A vészjelző, vészharang, vészmadár szavaknál is az első szóra kerül a hangsúly, mert az válik számunkra fontossá.
A stoptábla esetében is CSAK ez a tábla lesz érdekes számodra az útkereszteződésben, az ablaktábla, búzatábla, iskolatábla hidegen hagy, eszedbe sem jut...
A mondatszerkesztésnél már volt arról szó, hogy a számunkra fontos dolgok kerülnek a mondat elejére. (ha nem hangsúlyozunk ki mást. Pl: Pista főzi a kávét, s nem törökösen készíti.)
Bár a MÁNY és MÉNY formával még nem jutottam dűlőre. Mert ez rámehet főnévre is. KÖR és KORMÁNY mondjuk. De ha van ötlet hogy ez a MÁNY MÉNY micsoda, akkor jöhet...
1: A 3 hangos gyökök bonthatóságát "tagadom" mindössze. Már hogy értsük egymást. Tehát nem minden 3 hangos elem háromhangos gyök. Van amikor összeépített 2 hangos gyökökből vagy egy már létező 2 hangos önálló szót felhasználva. Ez az eset más.
Meg más egy 3 hangos gyök, mint a PIR. Ezt bárhogy nézem, nem tudjuk bontani. Értelmetlen is, így egyértelműen értjük mit jelent, megbontva eltűnik az egész dolog. Mert én úgy gondolkodom hogy két és háromhangos gyökeink is vannak. A NÁD az már inkább egy kész szó, persze kicsit még gyökként is viselkedik mert még a hivatalos szótár sem ismerte fel hogy a nadály az a nádból ered.
Tehát ezért tűnik kétfélének a gondolkodás, mert én kétféle helyzetben gondolkodom, mikor épp melyik van.
A KANNA szó "kanyna"-ként igen csak megedzené a beszédközpontot.)) Néha amúgy a KÁNY csak KÁN valamiért. Hurrikán, orkán is forgószelek, azaz kanyarodnak ide-oda miközben haladnak. OR+KÁN, azaz kiemelkedő kanyargó dolog igen röviden és tömören 5 hanggal megmondva. De hegység Balkán is van, vagy épp vulkán is, az is kanyaros.
Egyébként a kivételekről úgy általában: ha valaminek felismerjük a jelentését, de van néhány dolog ami első ránézésre nem illik bele a képbe, attól még nem is biztos hogy kivétel. Csak akadhatnak szavaink melyek megértéséhez ismerni kell pontosan a szó megalkotásának történeti hátterét is. Tehát akinek mondjuk fingja sincs egy szövőszék nevű dolog működéséről, annak nehezebben tudnád mondjuk elmagyarázni hogy egy OSZTOVÁTA szóban amit szlávnak hazudtak össze anno, hogy ez miért:
1:osztóvető 2: távosztó 3: az osztás fogalma itt micsoda 4: a vetés fogalma itt micsoda
Aki használt, vagy akár ma is használ még hasonló eszközt, az nagyon is érteni fogja azt a fenti 4 pontot és azonnal érteni is fogja hogy miért magyar alkotású a szó. De egy olyan embernek magyarázod el ezt, aki még fotón se ismerné fel az érintett szerkezetet, nála nehezebb ügyed lenne. Ez olyan hogy épp így járhatunk bizonyos állatokkal, növényekkel is hogy a kismillió létező dologból nem biztos hogy elsőre értjük hogy miért az a gyök benne ami, mert aki megnevezte az tudta az élőlény egyik X jellegzetességét, amit ma mondjuk egy átlagember már lehet fotón se ismerne fel.
" Sőt az "ó" szavunk is legalább 3 jelentésű"...
Na, ez már végre fejlődés. A régi jelentése is lényeges, hiszen önálló hangként van ilyen jelentése is. kisebb gyök is nem túl sok szóval: Ó, ÓSDI, ÓDON, ÓCSKA, de csak így néhány szóban az ami. Szerintem az ŐS szó is rokon az egésszel.
Sőt nekem van egy ötletem hogy ezek a főnévképző Ó hangok az igék végén mintha az Ő szót mutatná meg: ÍR és ÍRÓ, azaz ÍR Ő. FED és FEDŐ, azaz FED Ő X ételkészítő lefedte az ételt, ő volt a fedő ember, és mondjuk később ez megöröklődött mondjuk a lábas tetejére mint főnévre. Szerintem simán lehetséges. Persze aztán ki tudja. Logika volna benne esetleg...
1: A megfordíthatóság azt igazolhatja hogy ELEVE 3 hangosan született a gyök. Ezért fordítható meg úgy hogy a jelentése megmaradjon adott esetben.
2: PIR gyök sem bontható. Eltűnne a tűz jelentése. Csak így egyben működik a dolog, nem összeépített dolog, ez maga az egység !
3: A 3 hangos gyökök önálló egységek.
4: Hogy miért az a gyökök hangja ami, annak több oka is lehet.
5: KÁNY gyök sem bontható, csak így 3 hanggal működik.
6: "Értsd meg a nyelv (szavak) felépítésének a logikáját"...
Azon vagyok de az úgy nem fog menni ha egy hangra (K) kitalálod hogy kicsi/kemény/keskeny/rugalmas és mindezen fogalmakat egyjelentésűvé összemosod. Ebből te nem építesz fel nyelvet hidd el, a 3-4 hangos szavaknál már olyan káosz lesz hogy értelmetlen lesz az egész.
Ráadásul kismillió példát írtam mikor a kicsi dolog nem kemény, ezeket az írásokat nagyvonalúan átléped és figyelembe sem veszed hogy ilyen kapcsolódások nem igazolhatóak, és szerintem az őseink a legkevésbé sem gondoltak ilyen többlépcsős elvonatkoztatásokra, főleg azért mert így nem építhető fel logikus nyelv. Akkor a szavaink mind mozaikszavak lennének a MÁV mintájára. Ami nem állja meg a helyét.
A VÁNY és VÉNY toldalékolásnak semmi köze a "kanyar" értelmű KÁNY gyökhöz. Továbbra is állítom hogy a VAN szó fedezhető fel mögötte. És a múltkori ellenpéldáid azért nem jók mert a VÁNY és VÉNY kizárólag igékre megy rá és nem főnevekre. Igékre megy és így válik főnévvé.
Rendezvény: Rendezve VAN --- de így tömörebb és stimmel
Kérvény: kérve VAN ..... logikus?... az !
kiáltvány: Kiáltva van a kiáltvány nemde?... Még szép.
szerelvény: szerelve van?.... nagyon is !
törvény : ugye itt lehetne jönni hogy na akkor itt?.... igen lesznek ilyen szavaink ahol elsőre nem látszik mert ahhoz a szó történeti hátterét is ismerni kell. De itt is stimmelhet a VAN fogalma, hát volt anno cserépszavazás is, tényleg a törött cserepek döntöttek bizonyos dolgokról, simán lehet a törvény szó is így keletkezett. És akkor a törve VAN máris állja a helyét.
Tanítvány: TANÍTVA VAN ----- stimmel?... teljesen jó.
Látvány: LÁTVA VAN ........ ne mondjuk már hogy nem működik. Működik !
Beadvány: tán nem BEADVA VAN?...---- Működik!
Állvány: Állítva van
Oltvány: Oltva van--- de azért csak tagadjuk le....
Szelvény : Szelve VAN--- hazudjuk el...
Igazolvány: Igazolva VAN (általa) --- csaljuk el ezt is.))
Maradvány: MARADVA VAN ....... nehogy elismerjük.))
NÖVÉNY : NŐVE VAN, megvan nőve ! ...... kössünk azért bele ami egyértelmű.))
REJTVÉNY : REJTVE VAN ...... nehogy aztán véletlenül észrevedd ami TOTÁL egyértelmű. Csaljuk el !!!.))
EMELVÉNY: EMELVE VAN ...... csaljunk, hazudjunk hogy ez nem a VAN. De VAN !
ÜLTETVÉNY: ÜLTETVE VAN ...... Ezt is elcsaljuk ?.... Vagy hány példa kell?... Ez a VAN fogalma a szó végi toldalék. Nekem ez 100 % igazolva VAN.
Ja és egyébként a MÁNY és MÉNY végűeknél is mintha hasonló dolog játszódna le, bár azt még annyira erősen nem vizsgáltam át mint ezt a VÁNY és VÉNY esetet...
"KAN-NA például. Ez is KÁNY gyökkel indul, majd az ősi víz NA a folytatás."
A kan mióta kanyargós? Egyébként teljesen hibátlan....
És hány hang is van a "na" gyökben? Nemde kettő?
Mit is írtál a NÁD-ról? : "Vízinövényként köze lehet a vélhetően még ennél is ősibb egyik "VÍZ" értelmű ősi gyökhöz, a NA formához."
Ilyenkor szoktam magam alól kirúgni a széket s megyek egy sörért, mert számomra teljesen érthetetlen a logikád.
Világosan leírod, hogy a NÁD a VÍZ fogalomkörébe tartozik, s még helyesen meg is magyarázod a nád gyök (elől lévő!!!) alkotójának jelentését. Sőt, még azt is megmagyarázod - szintén helyesen - hogy a NA gyök hordozza a tágabb fogalom (víz) jelentését. De ugyanezzel a lendülettel meg tagadod a gyökök bonthatóságát és a gyök jelentésének teljes elvesztéséről akarsz meggyőzni... Te érted ezt gondolkodásmódot?! Mert én nem...
És ami a lényeg, én nem próbállak megcáfolni tucatnyi ellenpéldával (Duna, Tisza, Dráva, Száva, Sajó, Sió, Zagyva, stb.) folyónevekkel, mert tudom, hogy amit leírtál igaz. (Tarna, Rajna, Szajna, kanna, csatorna) És azzal sem hozakodtam elő, hogy más szavakban nem ismerhető fel a NA gyök VÍZ jelentése: korona, katona, pózna, utána, széna...
Miért?
Mert néhány -na végű és na-kezdetű szóban is(!!!) valóban megtalálható a VÍZ jelentés. A többi, a kivételek viszont ezt a felismert szabályt nem fogják hitelteleníteni, mert azokban az esetekben más logika, más hangok szerint épülnek föl a gyökök/szavak.
"Ez észrevételem szerint eddig részben igaz."
Kb.99,9%-ban...
"Ezeknél a többhangos toldalékoknál valóban igazolható több esetben hogy ezek gyökök is egyben."
Nyilván mindenütt igazolható, csak mi pár tíz-vagy száz-ezer év távlatából nem fogjuk megtudni, milyen asszociációk révén alkották meg azt a "kivételt".
Ha nem tudnánk, hogy a pír- tüzet jelent (ez a másik megnevezése, más asszociáció miatt) soha nem tudnánk meg, hogy a piros gyöke miért pir-.
"Az egy hangos toldaléknál viszont én eddig ilyet igazolni nem tudtam még,"
Kár, pedig szavaink egy negyedének végén ott a "k" hang - mint a többes szám jele - a maga "sok" jelentésével, s láss csodát ezek a szavak mind sokat jelentenek. Ha nem akarod látni, mert csak a kivételekre fókuszálsz, akkor nem is fogod! Lásd fentebb, miért nem a kivételekről beszéltél a NA gyök kapcsán? Ott miért csak néhány NA végződésű szóból vontad le következtetésed, és miért nem a kivételekkel érveltél?
"Porol és porol-Ó. Ez az Ó ami itt főnevet képez, máshol nem lesz értelmezhető ezen szerepe. Főleg hogy az Ó hang már önmagában is RÉGI dolgot jelent."
A Te módszered, hogy keresel két, egymásnak ellentmondó egy-egy jelentést és ebből levonsz egy olyan következtetést, hogy nincs a hangoknak önálló jelentése. Bukta... Mert ennek ellenkezőjét igazolja a sok felismerhetően önálló jelentéssel bíró hang., és az is, hogy egy hangnak szükségszerűen több jelentése is van.
Pl a "k" hang önmagában sok jelentésű egy magánhangzóval pontosítva (ka, ke, ki...) már szűkebb tartományra, a kicsire vonatkozik.
Tehát nem azt kell mondani, hogy az "ó" hang régi dolgot jelent, és ebből rögtön levonni azt a következtetést, hogy "máshol nem lesz értelmezhető ezen szerepe", hanem meg kell keresni, mit jelent még ezen kívül ez a hang.
Mert ugye, az óbégat, óhaj, ól, óriás, óv szavainkban nincs régiség jelentés. Sőt, az "ó" szavunk is legalább három jelentésű.
1./ Régi
2./ Csodálkozás (Ó, mekkora elefánt)
3./ Lemondás, tagadás (Ó, az semmi, ó, hol van az már, ó ez mára mult...)
Nem lehetséges, hogy nem a "régi" jelentést kell alapul venni, hanem a másik kettőt, ami még kapásból is rokonítható egymással? És ugye, a harmadiknál még a "régi" jelentés is fölsejlik (Ó hol van az már, ó ez már a múlt.)
Ha az -ó végződést nézzük nem találkozunk ezzel a jelentésével? Dehogynem! Az -ó végződésű szavak által jelzett folyamatok (író, álló, élő, ringó...) - mint igék - mind a múltban kezdődtek, s a jelenben is tartanak. Az egy más kérdés, hogy néhány igéből idővel főnév lett, mert főnévként (is) használjuk: poroló, író...)
Van amikor elöl van a tágabb értelem és utána szűkíti a kört a második szó (gyök akár)
De még a saját felhozott példáidban is van olyan, mikor ez éppen fordítva történik:
A FŰZFA szóban a tágabb értelem a FA lesz, és mivel sokféle fát számon tartunk ez a FŰZ szűkíti le hogy most milyenféle fáról is beszélünk. Itt az első szó szűkíti le a második tágan értelmezhetőségét akárhogy is nézem ! De egy KŐHÁZ esetén is ugyanígy van, a HÁZ a tágabban értelmezhető fogalom. Itt még nem tudjuk hogy milyen házról van szó. De a KŐHÁZ szóban is a KŐ szűkíti le a kört, innentől fogja tudjuk hogy ez a ház nem sárból, nem fából, nem téglából készült, hanem kőből.
És ezen példákban a tágabb fogalom a második és az azt pontosító lesz az első. Tehát erre sincs ökölszabály szerintem...
Pórosz egy szigetpár. PÁROS sziget. Samos nem csak egyetlen sziget neve volt, soké. SZÁMOS szigetről beszélhetünk tehát. Szkírosz SZIKlás és KÖRös, köralakú sziklákkal.
Pátmosz PARTjait MOSsa a víz. Pireusz az meg PIROS. Vulkanikus eredetű vörös tájairól ismert !
Toroni és a Toroneos meg a TORONY és TORNYOS. Gyakori magyar elnevezésű földrajzi nevekben a torony, tornyos forma. Szerbiában (ma már) Tornyos néven község így simán is akad.
Több hegyi település ORMOS néven kezdődik el. Ugye ez hegycsúcs jelentésű is mint OROM.
Pátra épp PART menti öbölnél fekvő város. Karphatos talán a KÖRPARTOS sziget, de ez a KÁRPÁT szónál is körpart lehet. Pirgosz vagy Pyrgos az meg egy TÜZES szigeten található ami egy vulkanikus robbanás eredménye. PIRosan PERzselő PERgő PARázs.
Aztán az állítólagos "görög eredetű" szavainkról még nem is szóltam, amelyek jó része bontható és értelmezhető magyar nyelven...
"LAP-PAL gyök is ilyen, és mivel ezt fordítva is használjuk így különösen látszik hogy egy bonthatatlan 3 hangos szóelemről van szó."
A megfordíthatóság igazolja, hogy a benne lévő hangoknak önálló jelentése van, s e jelentésik alapján - azok előbb tárgyalt logikai sorrendje szerint - kerültek a megfelelő helyre.
"De a sokat tárgyalt tűzgyök a PIR is ilyen. Elveszed belőle a záróhangot mondjuk, egyből szétesik az egész dolog."
Nem esik szét a jelentése, csak "hiányos" lesz, mert már nem fog konkrétan csak tűzre vonatkozni, hanem egy nagyobb fogalomkört fog jelenteni.
Ha a talpfából elveszed a fa gyökszót, marad a talp. Milyen talp? Bármilyen...
"Azért mert 3 hangosan született."
Miután összerakták, nyilván háromhangosnak született. A talpfa is két szóból született. A kisméretű-tégla meg háromból... De azokból a szavakból (a gyököknél hangokból) rakták össze, melyek jellemzőek a megnevezett tárgyra.
"Csak így hordozza azt az értelmet."
Azért rakták össze, hogy megnevezzenek valamit, ez volt a cél. De nem véletlen, hogy azokból a hangokból rakták össze, mert azok jelentése segítségével alkották meg, nevezték meg az eddig pontosan meg-nem nevezett dolgot. Lásd fentebb.
"A kanyar szó KÁNY gyöke is ilyen, ha ezt bontjuk eltűnik az értelem,"
Csak az a jelentése tűnik el, (az sem teljesen) amiért létrehozták. A hangok jelentése megmarad, ami a háromhangú gyök jelentésében is tükröződik.
Egy lapraszerelt szekrényt össze kell rakni ahhoz, hogy abból szekrény legyen, addig csak néhány bútorlap és kötőelem. Ha szétbontod, eltűnik a szekrény, s lesz néhány bútorlapod.
De azok a bútorlapok a szekrényre jellemző tulajdonságokat hordoznak, mert pl. egy íróasztal alkatrészeiből nem fogsz tudni szekrényt összerakni...
"Tehát nyilvánvaló ökörségeket ha lehet ne keverjünk már bele egy gyökbe..."
Nnnna, megint kezdődik elölről az értetlenkedés... Értsd meg a nyelv (szavak) felépítésének a logikáját, aztán menni fog minden, mint a karikacsapás, de addig egy helyben fogsz topogni értetlenül.
Ajánlok egy másik idevágó cikket is, bár az írója még nem jutott el a hangok jelentésének felismeréséig, de amit ír a nyelv logikájáról, az igaz.
Ő a -kány gyök másik változatát (-vány) vette górcső alá, és ő is összefüggésbe hozta a "vékony"-nyal... Nem beszéltünk össze...
"Mindkét elem ugyanolyan lényeges, az AL is és a KONY is."
Nem vitattam egyik gyöknek sem a fontosságát, természetesen egyaránt fontosak, de amikor egy hang, egy gyök, vagy egy szó előre kerül, az fogja meghatározni azt a tág fogalomkört, amit a következő nyelvi elem pontosít.
Lásd: Talpfa (karfa, fűzfa, fejfa...) A talp az első szó, ez határozza meg a fogalomkört, amibe beletartozik a maci talpa is, meg a tied is, enyém is... Ezt a fogalomkört szűkíti a következő szó (gyök) egy olyan fogalomra, amely már nem keverhető össze a maci talpával.
Ez a logika érvényes a dátumozásra is. De ezt már korábban le is írtam.
Persze, az ősmagyarból építkeztek gyakran és görögösítettek el sok mindent.
Thargitaosz is valójában Hargita ősünk. Vagy ott van mondjuk Szókratész. Filozófus volt, de tanított is, ügyvéd is volt, és ami a legfőbb hogy szónokolt sokat, azaz egy nagy dumás volt a pali.
És nézzük akkor a nevét, micsoda véletlenek vannak:
Szókratész: SZÓKRA TESZ. Hogy mit? ... további szavakat (szókat) Ismerve emberünk foglalatosságait, tökéletesen megmagyarázza a MAGYAR nyelv eme "görög" nevet...
A megújított hivatalos szótár szerint: "olasz jövevényszó" )) Jó tréfa ez. Fordítva van, valóban jövevényszó(nekik) de magyar az átadó mind az olaszok és mind a románok számára.
Magyarul értelmezhető és bontható: LAK+ KATT és lőn világosság ! )) A lakhelyet zárta egy jellegzetes kattanó hanggal. LAK az egy gyök nálunk, mind helyhez, leginkább lakhelyhez köthető értelemmel. A kattanás kattja meg hangutánzó.
LAKál, lakik, lakos, lakos, lagzi eredetileg lakzi, lakoma, lakat, abLAK, kaLÁKa, (lakókör szépen másképp), az egész LOKál (lakol) szó és társai, LOKálpatrióta, lakatos, és a többi. Sok szavunk alkotója ez.
HIÚZ a hivataloséknál: "Ismeretlen eredetű. A magyar szókincs régi eleme lehet."
Hát még jó hogy, hát magyarul van összerakva ! Amúgy csak meg kell hallgatni az állatot. Nem tudom hányfélét tud, de az egyik "szövege" az a HIÚÚÚ. A Z már igeképző toldalék. Mert hiúzik az állat, ezt szövegeli, ezért lett ez a neve. Immár főnévként használva.
A régi szövegekre hivatkozások "hyu" "hius", hujuz formái is erősítik a hangutánzó eredetet...
Hát de az nem csak olyan mintha... Az már szabva is van.))
A NADÁLY-nak tudjuk a gyökét, írtam is. Hát a NÁD a szótő, ez a lényeg. Vízinövényként köze lehet a vélhetően még ennél is ősibb egyik "VÍZ" értelmű ősi gyökhöz, a NA formához. Ugye sok folyó neve ér így véget, meg pataké. Meg jó pár vízzel közösíthető tárgy is. KAN-NA például. Ez is KÁNY gyökkel indul, majd az ősi víz NA a folytatás. És ez is bingó, mert a locsolókannák csöve kanyargó + víz van benne.
Vagy épp a DOLI-NA szó vége is víz. Ugye ez alapvetően egy víznyelő, DŐL a víz belé !
"A toldalékok maguk is gyökök"
Ez észrevételem szerint eddig részben igaz. A két és háromhangos toldalékoknál fordul elő, hogy meg is találjuk az értelemadó gyököt, ezen a fronton esik meg az is hogy egyet is értünk ilyenkor. Ezeknél a többhangos toldalékoknál valóban igazolható több esetben hogy ezek gyökök is egyben.
Az egy hangos toldaléknál viszont én eddig ilyet igazolni nem tudtam még, egy melléknévképző S hang nem milyenséget fog kifejezni szó elején és közepén. Egy T hang ami múlt idő is lehet, meg tárgyeseti toldalék is lehet, ez is csak szó végén értelmezhető.
Porol és porol-Ó. Ez az Ó ami itt főnevet képez, máshol nem lesz értelmezhető ezen szerepe. Főleg hogy az Ó hang már önmagában is RÉGI dolgot jelent.
Egy N hang szóvégén helyhatározó toldalék is lehet: TETŐ és ebből lesz TETŐN. De ez az értelmezés a helyhatározó ragozást leszámítva máshol értelmezhetetlen lesz.
A VÁSZOLY-VAZUL ügyben jól írod, a VÁSZOLY az eredeti változat, sőt még antikabb lehet a VÁSZOL forma. A királyi jelentést már később toldhatták a névhez. Erre van egy érdekes verzióm, mert már többször megfigyeltem hogy keresztnevek képzésekor a gyökfordítás jelensége gyakoribb, mint úgy általában. Talán a megkülönböztetés okán.
Lehetséges hogy ez a LOVÁSZ szóból keletkezett. Vászoly néven település is van Magyarországon, és őrzi az eredeti magyar hangalakot a település neve...
"Egyes esetekben tényleg a hasonlító OLY(AN) szót vélem én is felismerni a dolog mögött."
Ezzel a toldalékkal és önálló szóval kellett volna kezdeni beszélgetésünket... Talán nem lett volna ennyi félreértés közöttünk...
A Nápoly különösen tetszik!
"Viszont egy SZABÁLY szónál már kissé körülményesebb ez az OLY dolog, inkább tűnik jónak ez:"
Olyan, mintha szabott lenne...
"NAD-ÁLY: a piócával gyógyító embert neveztük így meg, illetve magát a piócát."
Megint belebonyolódtál egy olyan szóba, aminek gyökéről, annak jelentéséről még semmit sem tudunk...
A sávoly viszont kitűnő fejtés...
"A Vászoly ősi magyar eredetű férfinév, Vajk tevékenységének köszönhetően a rovásírás betiltása után a Vászoly nevet latin betűkkel nem lehetett leírni (nincs Á, SZ és LY), ezért jelent meg a lebutított, el görögösített forma a Vazul. Jelentése: királyi." - Azaz; olyan, mint a király.
Most, hogy valamelyest közös nevezőre jutottunk, próbáljunk meg néhány következtetést levonni.
Amit tudunk:
- Találtunk két olyan kéthangú toldalékot, pontosabban annak összetartozó változatait, (ály, oly ill. ol.) melyek jelentését sikerült összekapcsolni annak ellenére, hogy az egyik ige-, a másik főnévképző. Az egyik az -ály/-oly, a másik az -ol.
Megjegyzem, a "ly" és az "l" hangok alapvetően nem különböznek. Általános iskolában tanult "szabály", azt a szót írjuk "ly"-nal, amelyik "l"-lel is kimondható anélkül, hogy megváltozna az értelme. (Károly-Károl, király-királ, golyó-goló...)
- Találtuk velük azonos alakú önálló jelentésű szót: oly, (olyan)
- Mindketten megtaláltuk az említett kéthangú szó és a toldalék(ok) közös jelentését néhány szóban.
Következtetés:
- A toldalékok maguk is gyökök. (Legalább ott, ahol ez kimutatható.)
- A toldalékok eredetileg önálló jelentésű szavak, gyökök voltak. (Jelen esetben ez bizonyítható is)
Legyenek ezek most csak bizonyításra váró föltevések és próbáljuk meg igazolni, megfelel-e a valóságnak. Más szóval, keressünk olyan 1-2-3 hangú önálló gyökszavakat, melyek egyben toldalékok is. Azután próbáljuk meg őket közös nevezőre hozni, keressük meg, van-e azonos jelentésük szóként és toldalékként is.
Tehát a BŐR 2 kéthangos és egy 3 hangos gyököt is tartalmaz. Ez multi összetett szó még 3 hangosként is. Ugyanakkor máskor meg alapból 3 hangos a gyök, ez nem tetszik vagy nem tetszik kérdése, észre lehet venni.
LAP-PAL gyök is ilyen, és mivel ezt fordítva is használjuk így különösen látszik hogy egy bonthatatlan 3 hangos szóelemről van szó. De a sokat tárgyalt tűzgyök a PIR is ilyen. Elveszed belőle a záróhangot mondjuk, egyből szétesik az egész dolog. Azért mert 3 hangosan született. Csak így hordozza azt az értelmet.
A kanyar szó KÁNY gyöke is ilyen, ha ezt bontjuk eltűnik az értelem, egy ÁNY formával semmire sem megyünk, az már tök más dolog lesz, a KÁNY gyök nem a BŐR szó mintájára épült.
De egy KÁNY gyökbe kicsiséget meg keskenységet, meg keménységet, illetve rugalmasságot belemagyarázni az meg a totál összekeverése a nem oda való dolgoknak.
Egyszerűen csak a kanyarodás fogalmát fejezi ki, az íves haladást. A KANY-ar ott van a KÁNYA röptéjében is. Madárként nagy. Nem keskeny a madár. nem is rugalmas a madár. De még kemény sem a madár, a madarak úgy általában nem a gránit rokonai szilárdsági ügyekben azt hiszem.))
De az ALulra KANYarodó nap (magyarán aLKONY) az nagy, nem keskeny mert ez hülyeség, nem rugalmas igazán, meg hát keménységgel sem vádolhatjuk. Egyébként a gőzök, gázok, folyók, füst is kanyargósan mozog, a keskenység/kicsiség/rugalmasság/keménység/(és különösen ezek összemosása) teljesen irreális itt is.
Tehát nyilvánvaló ökörségeket ha lehet ne keverjünk már bele egy gyökbe...
Ezzel nem tudok egyetérteni. Egy AL-KONY szónál sincs rangsor, EGYÜTT teszik ki a szót. Ez két gyök, akár mondatként is értelmezhető mert az ALulra KANYarodó napot teszik ki tömören toldalékolás nélkül.
A toldalékoknál lesz csak az hogy módosító szerepe, a gyökök egyenlőek.
Mindkét elem ugyanolyan lényeges, az AL is és a KONY is. De egy rövidke BŐR szó is 3 gyök összetétele, egyenlők a gyökök. BŐ is, ŐR is, meg BURKOL is, a B_R váz mutatja számos más hasonló fogalmi szóban még. 3 a magyar igazság itt, együtt teszik ki a végső hangalakot és egyenlő mértékben...
"Ezt nyilván úgy értem hogy új szó készítésekor még bármilyen gyök- sorrendben összerakható az."
Természetesen. De akkor az első gyök lesz kiemelt. A sorrend miatt rendre kisebb-nagyobb különbség fog adódni a jelentésben, ha fordítva rakják össze. De vannak olyan esetek is, mikor egyszerűen nem lehet fordítva összerakni a szavakat.
Pl. az alapszó a kép, ez egy tág fogalomkör, minden ide tartozhat ami a képpel kapcsolatos.
Ehhez illesztünk keretet, akkor lesz belőle képkeret. Ez már egy jóval szűkebb kör. De nem lehet keretkép, mert az a keretről készült kép.
Ha hozzátesszük a képkeret kellékei közül az akasztót (képkeret-akasztó) akkor egy még szűkebb körhöz jutunk. Stb...
Nem véletlen, hogy mindig úgy következnek egymás után a toldalékok, hogy a kezdeti gyökszó jelentését minden egyes következő toldalék (újabb gyök) tovább pontosítja.
Nos, nem igazán lehet fordított a sorrend, mert akkor más jelentése lenne a szónak. Persze, vannak olyan esetek, mikor ez a változás nem túl jelentős, mint pl betontörmelék-törmelékbeton.
Nem, ott hibádzik az egész hogy te mindenáron EGY fogalomköré akarod erőszakolni a hangot. Én meg azt állítom és mutatom meg folyamatosan hogy valójában ez több különálló dolog lesz, és mindig azt adott szó egyéni vizsgálatából derül ki hogy az a bizonyos hang melyik témához kötődik abból a 6-8 dologból.
Ergo nincs egy fogalomkör jelentése, mert egy Ó O hang egyszer a régit jelenti, máskor a hangképzéshez hasonlatosan a gömbölyűséget viszi bele a szóba. Míg egy harmadik esetben az eddigi kettőtől teljesen különálló módon éppen főnévképző a szerepe. Aztán egy negyedik esetben pusztán ösztöni szavak része, vagy indulatszavak alapja. Ó a csodálkozás hangja is. Aztán ahogyan minden egyes hangunknak, hangutánzó szerepe is van.
És itt van az hogy ezek élesen egymástól elkülönülő dolgok, így semmiképpen sincs önálló fogalomkör jelentés itt sem és egyik hangnál sem. csak irányt mutat, de az csak az adott szó egyéni vizsgálatából derül ki hogy ez épp melyik most.
Ez az amit nem akarsz elismerni, mert mániákusan egy fogalomkör köré akarod erőszakolni a hangokat, és ez az amit nem lehet...
"Nálunk a szórend is felcserélhető és alig van kis árnyalatnyi különbség, és változó hogy hol lesz a hangsúly:"
Elvben így igaz, alapvetően nem változik meg a mondat jelentése, azonban mégis lesz árnyalatnyi különbség, mert az előre tett szó kiemelkedik a fontossági sorrendben.
Ha azt mondom, Tünde főz kávét este, akkor ebben az esetben a személy lesz a fontos, az, hogy ki főz kávét este.
Ugye, a kérdés is úgy hangzik: Ki főz este kávét? Amire az a válasz: Tünde... Teljes mondatban: Tünde főz kávét este. - Ő a soros ma...
Ha azt mondom, Kávét főz este Tünde, akkor a kávén lesz a hangsúly, azon, amit Tünde este főz. Itt nem Tündére személye a fontos, hanem az, amit csinál.
A kérdés is ennek megfelelő: Mit főz este Tünde. A válasz röviden: Kávét... Teljes mondatban: Kávét főz este Tünde. - Ez a szokása. És így tovább.
A szabad szórend éppen azt a lehetőséget biztosítja, hogy lényegében bármelyik szó a mondat elejére téve hangsúlyossá váljon.
"A magyar nyelvet a szabad szórendű nyelvekhez sorolják. A magyar szórend alapja a hangsúlyozással is összeköthető értelmi kiemelés, például más-más mondatrészt emelnek ki az alábbi, ugyanazon szerkezeti elemeket tartalmazó szavak: János megy ma a boltba.; Ma megy a boltba János.; A boltba megy ma János." (magyar nyelv szórendje)
A szavaknál mindig a szó elején van a hangsúly, de ott már kötötten.
A KÁNY, KENY, KONY, KUNY gyökről még egyszer pontosabban:
Továbbra is állítom hogy ez a KANYar fogalmi megnevezése az adott szavakban. DE , és ez fontos ! Ez jobbára főnevek esetén működik.
Ez a dolog nem összekeverendő az igeragozásokkal, amelyekből melléknév születik. Sőt mi több én azt állítom hogy azokban nincs is KÁNY gyök, mert azon szóvégekben nem önálló entitás a KÁNY.
Példaszó: HAJLÉKONY------ szándékosan ezzel a szóval jövök hiszen ide még könnyedén be is dumálhatnám ezt a kanyart, hiszen ami hajlik az kanyarodik. Csakhogy itt a szóvégben nem ez van !
Azért nem, mert gyanítom jó régen valaha az ősiségben mi minden igét "ikezhettünk" és ezek az igeragozások annak a bővítményei lehetnek. Hajlik szó továbbképzése a hajlékony, és ez nyilvánvaló, hiszen ami sokat hajlik lesz hajlékony, immár melléknévre képezve az ige. !
Mozg(ik) szóból mozgékony. Aki sokat mozgik (anno így mondták szerintem) az lesz mozgékony. Tehát a melléknévképzés igéből esetén NINCS a szóban KÁNY gyök, mert a K hang még a régi ikes igék második hangja lesz. A hajlik szónál jól látszik, mert az ma is ikes ige ! Tehát csak ÁNY és ÉNY van ezen szóvégeken, ezek nem KÁNY, KONY gyökös szavak.
És persze ott ezért nem is lesznek kanyarok többnyire, max találomra beesik épp olyan, de az nem a ragozás végett, hanem néha betalálhat a dolog, hiszen jó néhány dolog ÍVES mozgást tud végrehajtani.
A főnevek KÁNY gyökei viszont tényleg önálló gyökként a KANYAR fogalmát viszik bele a szóba, számos földrajzi névben is pont ezt fogja jelenteni a szó végeken... Például PÁRKÁNY különösen...
"Eleve kezdjük azzal hogy ez az --ÁS gyök sem csak -ás mert ez lehet- --AS , lehet --IS, lehet épp --ES meg lehet épp -ÉS is, aztán meg ÓS meg ŐS szóvégű is."
Lehet, mert ez egy gyökcsalád. Mi ezzel a gond? Az"s" hang jelentése nem fog ettől megváltozni, legföljebb az elé(mögé) tett magánhangzó jelentésével együtt (kicsit) más lesz a gyök értelme, hiszen egy másik, más jelentésű hang is szerepel a gyökben.
"Eleve egy melléknév képzésének az a szerepe hogy a dolog tulajdonságát és milyenségét mutassa be, a toldalékolt szónak a tulajdonsága lesz a jellemző a mondatunk főnevére. A többi nem ide való."
Mondod ezt a 21. sz-ban egy mesterséges rendszerezés tudatában. Szerinted az ősember mit tudhatott ebből? Egy nagy semmit, qrvára nem érdekelték az igék, főnevek és egyéb nyelvtani fogalmak.
Megint emlékeztetnem kell Téged arra, hogy egy ige nem attól lesz ige, mert igeképző van a végén, hanem azért, mert cselekvés kifejezésére használjuk. Egy melléknév is lehet főnév, ha főnévként használjuk, és fordítva, hiába van a végén melléknévképző: üveges, bádogos, halas, zöldséges, táltos, táncos, csalitos, akácos, nádas, fogas, város (váras), lábas, (lábos) lakos, fokos, farkas, utas...,
és lehet ige is: fogdos, rugdos, bujdos, vagdos, dugdos...
És lehet egy szó képző nélkül is melléknév: kék, zöld, barna, görbe, ferde, sík, sima, jó, rossz,
"Mi mozog az ÁLL-ÁS szóban mikor épp állsz?.)) És az ÜL-ÉS szóban mi mozog vajon?... Ilyen marhaságokon megy az idő, mikor foglalkozhatnánk az értelmes gyökfejtéssel is."
Ez csak neked marhaság, mert nem érted...
Az állás, ülés, és a többi hasonló szó mind folyamatosságot jelent. Ha pedig valami folyamatos, akkor ott valami időben elhúzódik.
Senki nem állította, hogy itt mindenképp csak mozgásról lenne szó, csupán Te állítod be így..., a mondat folytatódik: "Ugyanakkor mindkettő mozgást, valamilyen folyamatosságot fejez ki."
Azért nem haladunk kellő mértékben, mert tízszer kell valamit elmagyarázni, és még akkor sem érted... Vagy belekötsz egy olyan szóba, - mint a mozgás - és figyelmen kívül hagyod, a felsorolás többi elemét (folyamatosság) és értetlenkedsz rajta, hogy az nem is mozgás... Mondta valaki, hogy az mozgás? Senki... akkor miért kötsz bele?
Két egymással rokon jelentés lett felsorolva, és Te csak az egyiket vetted figyelembe...
" Egy biztos, mozgás nem zajlik."
Ne legyél benne olyan nagyon biztos... Lehet, hogy helyváltoztatás nem történik, de miután időben zajló eseményről van szó, így a mozgással rokon cselekvés. A cselekvés micsoda? És most megint ott tartunk, hogy elemi dolgokat kell magyarázni, ezzel megy az idő...
"Itt ép mozgunk, de az igék miatt, a cselekvés gyakorta jár ezzel, micsoda meglepetés.))"
Nem az ige miatt, hanem azért, mert ilyenkor igeként használjuk. Ha azt mondom írás, az lehet egy folyamatos cselekvés is és lehet főnév is, ha magára az elkészült műre értem.
A szó alakja nem változik meg, csak a jelentése.
"Persze folyamatosság nincs, egy pillanat és kézben a laszti."
Szerinted... No, akkor most egy rövid korrepetáció magyarból: Ugye, ha valaki (el)kap valamit, akkor az meg is történik, méghozzá abban a pillanatban, mikor az realizálódik.
A kapás pedig a művelet teljes folyamata, s aminek a "kap" csak egy pillanatnyi része, amikor a folyamat célhoz ér, de a folyamat nem biztos, hogy eredménnyel zárul. Mert hiába van kapás, ha nem sikerül "kapni". Ha pecázol akár percekig is lehet kapás, mégsem garantált a hal kifogása, nem kapott (rá).
"Ezért használunk több hangalakot mert máskülönben összemosódnának a különböző dolgot megjelölő szavaink"
Na, végre...! Csak eljutunk nagy nehezen a hangok jelentéséig. - Bár kétlem, hogy egyazon dologra gondolnánk...
"Mondjuk a melléknév képzésénél az igazi toldalék csak és kizárólag az S hang felhasználása, a magánhangzó előtte a kimondhatóságot biztosítja amikor kell, és gyakran kell."
Feltehetően és szerintem is így helyes, ezt most nem vitatom, ellenben megkérdem; miből gondolod? Miért nem lehet eleve magánhangzó az "s" hang előtt ? Csak?...
Amúgy simán kimondhatók lennének a szavak ha nincs az "s" hang előtt magánhangzó, mert ez a hang hamis mássalhangzó, akár egy percig is tudod mondani; ssssssss...
És vannak is ilyen szavaink szép számmal. Pl bors, nyers, birs, mars, vers, gyors, társ, nyárs, őrs, Paks, taps, ments, irts, fals "cs"-vel; gyolcs, kulcs, bölcs, agancs ... "sz"véggel: Nyúlsz, zársz, írsz, ... Ide miért nem kell kiejtést segítő magánhangzó? - Mert simán, könnyedén kiejthető. Ha pedig a kiejtés nem okoz gondot senkinek, akkor ez az érvelés minimum kérdőjeles.
Az erős szóban sem biztos, hogy csak egy önálló "s" végződés van, könnyen lehet, hogy erő-os, vagy valami hasonló összetétel volt, de a két "ő" hang fölöslegessége okán az egyik kiesett.
Ezt a részt ne vedd ellenvetésnek, csak egy másik lehetőséget vázoltam...
Amúgy itt is kiderül, hogy egyetlen hangnak is lehet, sőt van önálló jelentése, esetünkben a mozgás, folytonosság értelmet adja a szónak akár önállóan, akár toldalék, vagy gyök alkotójaként.
Ezzel itt most szinte teljesen egyetértek, nekem is épp ezek jutottak eszembe tegnap este, már majdnem le is írtam ezt csak nekem is beötlött hogy az OLY hasonlító szón kívül versenyképes verzió a főnévből igét képző (kar és kar-ol) dolog is, amit a LY forma meg újra főnévvé tesz.
Egyedül az utolsó mondattal nem tudok sehogyan sem egyetérteni, mert a kicsinyítőképzés meg a többes szám (ergo NAGYobb mennyiség) inkább mondható ellentétes fogalomnak mint rokonnak szerintem.
De ezzel már épp eleget cirkuszoltunk, inkább foglalkoznék most ezzel az --ÁLY és --OLY szóvégző toldalékolással.
Egyes esetekben tényleg a hasonlító OLY(AN) szót vélem én is felismerni a dolog mögött. Az említett DAG-ÁLY példa az pont jó szemléltetésnek, olyan ez mint a dagadás csak mégsem egészen.
Az olasz (!) NÁPOLY városa szó is OLYan mint a nap. Mármint a hely olyan, egy kifejezetten napsütötte helyről van szó, a térségben is kiemelkedő a napsütéses órák számában. Ahogyan Napoca is, azaz Kolozsvárra is épp ez a jellemző. Ilyenek ezek az állítólagos latin születésű szavak, hogy 100 % értelmezhetőek olykor magyar nyelven.))
Viszont egy SZABÁLY szónál már kissé körülményesebb ez az OLY dolog, inkább tűnik jónak ez:
1: SZAB mint ige. 2: SZABol mint ige személyraggal. 3: a "szabol-ás" eredménye lesz a SZABÁLY, így már egy főnév keletkezik, jelentése egyenértékűnek tűnik azzal hogy amit kiszabsz (szabol) az lesz a szabály. ugye a szabályok ki vannak szabva.
Vagy egy másik példa: NADÁLY szó. Az akadémikus etimológiai szótár szerint ez ismeretlen eredetű.))
Jó tréfa ez, segítsük ki őket akkor hogy mi is ez, azt javaslom !
NAD-ÁLY: a piócával gyógyító embert neveztük így meg, illetve magát a piócát. Hol élnek gyakran a nadályok, azaz piócák???..... HÁT A NÁDasok környékén, a nádasban. Hivataloséknak eddig sem sikerült eljutniuk, úgyhogy jelentsük csak ki szépen hogy ISMERT eredetű szó ez, és MAGYAR szótővel és toldalékolással ellátva.
na de nézzük a toldalékolást. Itt hülyén nézne ki hogy a NADÁLY olyan mint a nád. Viszont ez jónak néz ki: 1: NÁD mint főnév. 2: NÁDOL az így már ige volna, régen használták is ezt a hangalakot. 3: A nádol igéből főnév születik mint NADÁLY formában, a pióca cselekvése a "nádolás", főnévként NADÁLY.
OSZTÁLY: oszt----osztol-----osztás eredménye: OSZTÁLY
SÁVOLY: régi szó, szélesebb csíkot jelent. Ennél a szónál mindkét felépítés jónak néz ki.
1. felépítés, rokonítás az OLY(AN) hasonlító szóval: olyan ez mint a sáv. És kész. Stimmel?... Igen.
2. felépítési mód: SÁV mint főnév-------aztán SÁVOL mint ige------- aztán SÁVOLY mint a sávolás eredménye ! És kész. Stimmel?... Igen, így is jónak tűnik ez ebben az esetben...
Régóta izgat (épp a király szavunk miatt) az -ály képző jelentése, mindeddig nem találtam rá semmilyen megoldást...
Tegnap amint kikapcsoltam a gépet végiggondoltam még egyszer a leírtakat, közte a felsorolt -ály képzős szavakat. Valószínűleg a végződések és az azonos hangalakú szókezdő gyökök jelentésbeli azonosságáról folytatott polémiánk hatására hirtelen beugrott, hogy bizony nekünk van ilyen önálló szavunk. Igaz nem az -ály gyökkel azonos betűkből áll, hanem annak párja az -oly megfelelője. Ez a keresett szó ennek pontos mása: Oly, olyan, olykor... A jelentése pedig: olyan mint... azaz hasonló. A kérdés, megfelel-e ez a végződés jelentésének? Láss csodát, igen, megfelel. Vegyük pl. a lapály szót. Nem lap, csak olyan mint a lap, azaz lapszerű, lap-ály.
Dagály. Olyan mintha dagadna, de mégsem, mert nem lesz domború, csak a felszíne emelkedik meg, tehát csak olyan, mint a dagadás, dag-ály
Most nézzük, mi a helyzet a Károllyal?
A fenti példa szerint olyan, mintha (át)karolna, óvana, védene, de valójában csak képletesen karol át. És ez tökéletesen megfelel a C-F-ben olvasható etimológiának.
A király esetében is hasonló a helyzet. Régiesen kerály, egy kerület, egy terület és lakói védelme, képletes átkarolása a feladata. Olyan, mintha átkarolná mindazt, amiért felelős.
De van egy másik verzió is, amire a Károly - régiesen Karol - szó kapcsán derült fény: Felbontva kar-ol, (átkarol) ahol a toldalék ismert igeképző, mint dob-ol, dac-ol, romb-ol...
Viszont ez a megfejtés nehezebben hozható össze az oly, (olyan) szavunk jelentésével, de ezt is meg kell kísérelni, mert azonosak a betűk, így a jelentésüknek is legalább rokonnak kell lennie.
Az -ol igeképző nyilván cselekvést jelet, hiszen az a szerepe/jelentése a szó végén.
Miként hozható össze ez a jelentése az oly(an) szó értelmével?
Nézzük a dobol szót: Van értelme, ha azt mondom, aki dobol, olyan hangot produkál, mint a dob? Igen van...
Aki rombol, olyanná tesz valamit, mint a rom? Igen, hiszen rom lesz a végeredménye.
Tehát még így is összehozható az -oly (ály) mindkét változatban (ige- és főnévképző) használt jelentése.
Természetesen a két jelentés nem tökéletesen azonos, csak rokonítható, mint a "k" többesszám jele és kicsinyítő képző jelentésénél is csak rokonítható.
