Javulófélben lévő gép kíván szép hétvégét. Mester szerint nemsokára kezdetét veszi a tél, ezért öltözéssel és szokásaink változtatásával fel kell készülni a hűvösebb időre is.
Sajnos én sem tudok március óta még mindig. Érdemi segítséget nem találok, mivel Miklós fia a fecebookon nincs fennt azért már én belefáradtam ebbe az egészbe, bár te írtad korábban nem vagy a facén. Ott kavarnak most, de betyár módon és hogy milyen összefüggések vannak a META és a különböző cégek között . Nálam is mindig az a fránya jelzést küldik az indafotórólés aznem műkodik mint nálad is
Arról nem beszélve itt a fórumon is elszórakoztatnak a kurzor nem akar csak esetenként normálisan szuperálni. Az egyszerű felhasználókkal nagyon kitolnak azt hiszik mindenkinek informatikai ismeretei vannak. Sokszor elmegy a kedvem korábban Miklós is emmiatt nem játszott .Mit csinálnak mert az egész már egy nagy katyvasz
Úgy fáj már minden, minden idebenn: A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj, Minden, mi általreszket szívemen, Legyen az ember, muzsika, vagy táj, Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó símogat, S rejtekúton a szívembe talál, S álomba ringatja a kínokat, Elaltatja a multat, s a jövőt. Pedig be nehéz megtalálni már Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat, Ördögpalánták ágaskodnak rajtok: Száraz kórók és keserű füvek, Minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton, És szent a szív, mely küldi őt ezen, S mely liliomok magvát hinti el Ott, hol különben csak bogáncs terem.
Áldott az óra és áldott a szél, Mely liliomok messze magvát hozza, Magot, melyből a békesség kikél.
Azt már korábban is észrevettem, hogy az ünnepek különösen inspirálnak a versírásra. Egyes ünnepek pedig lehetőséget adnak arra, hogy írásban is közzétedd szeretteid iránti visszaemlékezéseidet. Bajkálfiókával értek egyet. Az ilyen jellegű verseid tiszteletre méltóak, és nem igényelnek hozzászólást részünkről. Ölellek.
1932-ben egy fiatal németországban élő fiatal lány, Margaret Schwarzkoph szállt meg a Frye házban. Amíg Margaret sikeresen elmenekült az egyre fokozódó zavargások elől az Egyesült Államokba, addig beteg édesanyja Németországban maradt, így amikor nem sokkal ezután meghalt, Margaret nem tudott elbúcsúzni tőle.
A lány gyásza mélyen megérintette Frye lelkét, aki pontosan tudta, milyen érzés örökre elveszíteni egy édesanyát. Ekkor vetette papírra élete első és egyben utolsó költeményét
Békét árasztó temetőben lépkedek. Vonz a szeretteim iránti kegyelet, s emlékezem feltépve a sebeket. Talpam alatt reccsenő levelek tudatják velük, hogy hozzájuk megyek. Megállok sírjuk előtt csendesen, égető könnycseppel szememben.
- Tudom, már nagyon vártatok. - Ez most a Ti napotok. - Eljöttem. Itt vagyok.
- Nektek hoztam a bánat virágcsokrát, mécsest, tüzes fénye égjen értetek, lángjával üzenem, nem vagytok feledve.
Nem akartam nagy dobra verni, mert nem volt játékostársunk. Szívkatéterezés közben kapott egy súlyos srókot, ami sajnos olyan súlyos volt, hogy utána már csak egy hónapot élt. Sajnos nagyon hirtelen és korán hagyott itt bennünket.
Süvítenek napjaink, a forró sortüzek, -valamit minden nap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, -s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, -s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből, -minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, -minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig:-ha miénk is, -a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, -az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre, -mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, -mert az Egészből hiányzik valami.
A Mindenségből hiányzik egy csillag, -a Mindenségből hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi a világunk, -a Világból hiányzik valami.
Az égboltról hiányzik egy sugár, -felőlünk hiányzik valami. A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, -talpunk alól hiányzik valami.
Pedig így szólt az ígéret a múltból: -"Valahol! Valamikor! Valami!" Hitették a bölcsek, hitték a hívők, -mióta élünk, e hitetést hallani. i. De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol! -s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani.
Újra kell kezdeni mindent, -minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, -minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden művet és minden életet, -kezünket mindenkinek újra odanyújtani.
Újra kezdeni mindent a világon, -megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol...
Sajnálom Anikó, ez a versed nekem nem jön be, sokszor elolvastam, (már majdnem fejböl tudom:) folytassad az írást, az utóbbi idöben már sok jó versed volt.
*******
Varga Margit
A lelki béke
A lelki béke szilárd nyugalom, de nem kérést elutasító unalom; fegyelem, mely enged, s elfogad, sosem fél, nem remél, csak ad.
A lelki béke tevékeny erő, nem eltipró, hanem felemelő; táplál, éltet, legyőzi a szenvedést, maga alá gyűri a szenvedélyt.
A lelki béke féltő hatalom, nem másokat lebíró akarom; szelíd, finom, végtelenül kegyes, meghajolva előtte, legyőzheted.
A leki béke feltörő tudás, befogadás, semmit nem tagadás; mélység és magasság között feszül, általa minden összhangba kerül.
A lelki béke értő szeretet, hatása békíti ki az ellentéteket; pont, mely körül belső világod forog, melyet elérve önvalód láthatod
Féklámpák fényébe csapódó élet Vér szivárog át a karosszérián, Sorsok törtek a jövő semmivé lett Egy pillanat, ennyin múlt csupán.
Esztelen rohanás, mond mire való? Nyersz egy pillanatot, egy percet? Ha angyalod nem vigyáz, száll a jajszó Könnyek mossák az út menti keresztet.
Hát lassíts, állj meg, késs hogyha kell! Ha túl gyorsan mész észre sem veszed, Lehagytál mindenkit, az érzés felemel, De féklámpa fényében előzöd, életed!
