A történelmi Nyitrai Fejedelemség nem köthető a jelenlegi Nyitra városához, hanem a Délvidék történelmének volt szerves része a 9. századtól kezdve egészen a 11. század legvégéig. Ez a felismerés alapjaiban írhatja át a magyar államiság kezdeteiről alkotott képünket is.
Keressük meg ezen történelmi fejedelemség pontos földrajzi elhelyezkedését, a mai Nyitra városával való téves azonosítás okait, történelmi körülményeit.
Az oklevélben nem németek vannak, hanem theotonicos vagy ilyesmi. Elég tág az értelmezési lehetőségek köre. Sokkal inkább érdekes, hogy a magyarokról mint "azokról" ír, (pontosabban ungaros) és hogy ezek között a kettő csoport között polgárháború fenyegetett. Polgárháború ugye országon belül szokott fenyegetni, de nem azt írja, hogy "németeket" hívott be a polgárháború megoldása céljából, hanem azt, hogy ezek szerint ezek is az ő királysága részei kellett legyenek.
mások ilyeneket írnak róla:
Mivel a pannonhalmi oklevél szövegének megfogalmazása nem egységes: hol egyes számban, hol többes számban van fogalmazva, s ráadásul Kálmán király (1095-1116) pecsétje függ rajta, hitele kétséges.
Szent István oklevelei közül csak az egyik, a görög nyelvű hiteles, a többi, latin nyelven íródott oklevél már kevésbé állja ki az oklevélkritika próbáját.
fura módon ezeddig senki nem ugrott a pannonhalmi apátság alapítólevelének védelmében, idézzük hát be a szöveg magyar fordítását teljes terjedelmében:
Krisztus! Krisztus! A MAGASSÁGBELI ÚRISTEN NEVÉBEN! ISTVÁN A MAGASSÁGBELI GONDVISELŐ KEGYELMÉBŐL A MAGYAROK KIRÁLYA.
Hisszük, s valóban tudjuk, hogy ha az istentiszteletnek szentelt helyek hatalmát és tiszteletét növeljük, azt nemcsak az emberek hirdetik dicsérettel, hanem Isten is jutalommal viszonozza.
Ezért Isten szent egyháza és a mi híveink valamennyien, a mostaniak és jövendőbeliek, tudják meg, hogy a Pannónia hegyén lévő Szent Márton monostornak az apátja, Anasztáz közbenjárására, tanácsára és beleegyezésével ugyanezen monostornak olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyet Montecassino Szent Benedek monostora kapott. Szent Márton monostorát még szülőatyánk kezdte és mi fejeztük be Isten segítségével lelkünk üdvéért és királyságunk megszilárdításáért. Ugyanezen monostor testvéreinek szent imái miatt az előbb írt Anasztáz apát úr tanácsaitól és állandó segítségétől felbátorítva lettünk ugyanis győztesek.
Gondoskodtam ugyanakkor arról is, hogy megörökítsem az utódok emlékezetében azt a különleges támogatást, amelyet Szent Márton érdemeiért gyermekkoromban megtapasztaltam. Ugyanis mikor kitört a háború vihara, s ebben a németek és a magyarok között a viszály igen nagyra nőtt, s különösen amikor a polgárháború pusztítása fenyegetett, mivel az egyik megye, a somogyi el akart űzni atyám székéről, nagy bizonytalanság fogott el, milyen tanácsot adjak háborgó lelkemnek, mihez fogjak? Mikor Pázmány, Hont és Orci vezérek, meg Domonkos érsek úr mellém álltak, én fogadalmat tettem Szent Mártonnak, ha érdemeiért a külső és belső ellenségeimet legyőzöm, akkor úgy jó, ha a fenti megye dézsmája, ami minden dolga, birtoka, földje, szőlője, vetése, útvámja után jár, valamint a vendégek bora, ami birtokaikon terem, ne a megyéspüspökhöz tartozzék, hanem azt inkább ugyanezen monostor apátjának vessem alá haladéktalanul az említett vezérek és sok ispán tanúságával.
Hogy elhatározásomat követően győzelmet arattam, amit eszemben forgattam, megvalósítani törekedtem. Annál is inkább, mivel e hely kivételével nem voltak még püspökségek és apátságok Magyarországon. Mert, híveim, ha szabad volt püspökségeket és apátságokat létesítenem azon a helyen, ahol csak akartam, miért is ne tehettem azt bármely hellyel, amit akartam?
De nehogy még úgy tűnjék, hogy a Szent Mihály egyháza ki lett fosztva, sőt nehogy a megyéspüspök jogtalanságot vagy kárt szenvedjen a dézsmaszedésben, ezért neki adtam a Kortó nevű udvarházat a hozzá tartozó emberekkel együtt. Ha pedig ő a rendelkezéseimmel szemben bármit méltánytalanul tenni vagy szerezni akarna, tudja meg, hogy az ítélet napján Isten, az élők és holtak bírája előtt velem találja szembe magát.
De még annyit hozzáfűzök: legyen a monostor minden zaklatástól mentes és legyen a szerzeteseknek joguk bármelyik apátjuk eltávozása után nyugodtan másikat választani és tetszésük szerint bármely püspökkel felszenteltetni, valamint legyen szabad nekik akármely helyen bármelyik püspöktől a rendeket felvenniük. Más apát előtt pedig cappella ne vonuljon, csak e monostor apátja előtt tiszteletből a hely szentsége miatt, továbbá az apát püspök módjára szandálban mondja a misét.
Megparancsoljuk tehát - Megváltónk, Urunk Jézus Krisztus legyen rá a tanúnk -, hogy semmiképpen se merjen beavatkozni egyetlen érsek, püspök, herceg, őrgróf, ispán, alispán vagy bármely más - akár kis, akár nagy - ember az ugyanezen monostor apátjának engedélye nélkül a mondott monostor ügyeibe a szolgák, földek, szőlők, dézsmák, halászat, partok, jogszolgáltatás révén. Aki ezt megteszi, fizessen száz font jó minőségű aranyat, az egyik felét a mi kamaránknak, a másik felét pedig a mondott monostornak vagy vezetőinek és átok sújtsa őt mindörökké.
Hogy hitelesebb legyen, ezt a lapot saját kezűleg megerősítettük és megpecsételését megparancsoltuk.
ISTVÁN ÚR, A KIVÁLÓ KIRÁLYJELE (ISTVÁN KIRÁLY) DOMONKOS ÉRSEK KANCELLÁRKÉNT KÉSZÍTTETTE.
Az Úr megtestesülésének 1001, esztendejében, a 15. indikcióban, Istvánnak, a magyarok első királyának második évében íratott és átadatott ez a kiváltságlevél.
Ezeket a falvakat nevezte meg Sebestyén érsek és Csaba ispán a templom felszentelésekor: Halászok, Füzegy, Bálványos, Tömörd, Himód, Wisetcha, Varsány, Murin, Kortó, Vág. Minden mostani és jövőbeli dologból a pozsonyi vám harmada.
Érszegi Géza
Nem teljesen világos, hogy sikerült olyanokat kiolvasni az oklevélből ilyeneket, hogy: Halászok, Varsány, pozsonyi vám
Azt sem állítja az oklevél, de még az idézett fordítás sem, hogy a Pannónia hegyen levő Szent Márton monostor földrajzilag azonos lenne a mai Pannonhalmával. Ez már csak azért is fontos, mert a mai felállás szerint Nyitrával szomszédos birtokai voltak. Ezt magam is így gondolom, elég, ha csak a szerbiai Füzegy, vagy akár a somogyi Bálványos, Kortó községeket nézzük. Ha a Szent Márton helynevekből indulunk ki, akkor meg a Dráva partján lyukadunk ki, ott több ilyen is van, és nem csak a magyar oldalon.
Tulajdonképpen azt sem írja az oklevél, hogy eredetileg egy bencés apátság volt, azt sem, hogy római latin ritusú egyházi intézményről lenne szó. Csupán annyi biztos, hogy Monte Cassino-t megillető jogokat kapott, amely bővebben kifejtve kizárólag dézsmaszedésre, birtokokra és egyéb ilyen anyagias dolgokra vonatkozik. Vallásról , konkrét ritusról, illetve az apátság rendi besorolásáról szó nincs. Legfeljebb annyi, hogy az apátnak szandálban kell miséznie.
Arról viszont szó van, hogy Szent Mihály egyháza volt az egyik szomszéd, amelyről lehet tippünk, milyen ritusú lehetett. Őket nem akarta (teljesen) megrövidíteni az adományozó. Szent Mihály egháza az oklevél szövege szerint nem Hungária területén volt, hiszen a Pannónia hegyén alapított Szent Márton monostor volt az első hasonló intézmény Hungária területén. Azt viszont tudjuk, hogy Szent Mihály egháza is István királyságához kellett tartozzon.
Hol lehetett Pannónia hegye? (már amennyiben hegynek kell fordítani az oklevél szövege szerint)
...és vajon miért van lyuk az apátok névsorában Könyves Kálmán idején?
Akármelyik irányból is kapargatjuk meg a felszint, egy valaha volt "szláv őshaza" nyomaira bukkanunk, amely a 9. sz-ban a Dráva-Száva közén helyezkedett el, amelyet Nyesztor krónikája így is nevez. Persze csupán részben volt szláv. Ezt a Pannoniát foglalták el a turk magyarok, nem Hungáriát. Nem különben őshazaként hivatkozik rá a DAI, "Megale Morabia", földrajzilag is jól behatárolja. Hungária ettől északra helyezkedett el, területileg pedig a mai csonka Magyarország és a Felvidék együttesét takarta. 886 táján íródott Metód legendája említi is, hogy maga Metód is találkozott a hungár királlyal.
Csak így tovább, alakulgatsz mint púpos gyerek a prés alatt...
nem inkább az eredeti Zollfeld-ből (vagy valami hasonlóból) szláv behatásra átmenetileg és párhuzamos névhasználatként Saalfeld? A wiki szerint 976-ban még Z-vel írták"
Biztos igazuk lehet, de akkor már létezett Maria Saal is, Sabaria forrása közelében.)
A Z > < SZ váltakozás jelensége fennáll, oda-vissza.
Ebben nem értünk egyet. Szerintem a változás kizárólag egyirányú, és szláv behatásra történik. Amennyiben látszólag mégis találsz kivételt, úgy szerintem nincs köze a két szónak egymáshoz, és az eredeti formája is Sz/S volt. Nagyon kivételes esetben és véletlenszerűen tudok csak elképzelni fordított irányú változást. De ez persze csak az én véleményem.
A változás irányától függetlenül helyenként mindkét változat tovább él, épp az említett Zombor / Sombor rá az élő példa. A cseh krónikák épp ez alapján hozzák kapcsolatba Szvatoplukot Zobor hegyével. Belekeverik motívumként a remetéket is, Szent Zoerad Andrást ás Benedeket, akikről Boba Imre kimutatta, hogy dalmáciai származásúak voltak, továbbá, hogy azt is kimutatta, hogy a lengyelnek fordított kifejezések a korra vonatkozólag Dalmáciát, ill. Isztriát jelölnek. A remetékkel kapcsolatban kulcsszereplő Mór pécsi püspök, aki megírta a remeték történetét, amely történetből a legkorábbi cseh krónikások is merítettek. Nála épp az a lényeg, hogy szintén a déli határ közelében működött, így világos a remeték működésének helyszine is, valmint a személyes érdekeltsége történetük megírására. Az egészben csupán az nem világos, hol volt a remeték idején "Pannonhalma", amelyet a remeték legalább egyszer meglátogattak. A Pannonhalmi alapítólevél eredendően görög nyelvezete, valamint a "Pannonhalmi" apátságnak ajándékozott birtokok délvidéki ill. somogy-megyei elhelyezkedése, valamint magának Pannóniának a fogalma is délvidéki elhelyezkedést valószinűsít. A remetéket a horvátországi érdekeltségű Szent László király avattatta szentté. Akármelyik irányból is kapargatjuk meg a felszint, egy valaha volt "szláv őshaza" nyomaira bukkanunk, amely a 9. sz-ban a Dráva-Száva közén helyezkedett el, amelyet Nyesztor krónikája így is nevez. Persze csupán részben volt szláv. Ezt a Pannoniát foglalták el a turk magyarok, nem Hungáriát. Nem különben őshazaként hivatkozik rá a DAI, "Megale Morabia", földrajzilag is jól behatárolja. Hungária ettől északra helyezkedett el, területileg pedig a mai csonka Magyarország és a Felvidék együttesét takarta. 886 táján íródott Metód legendája említi is, hogy maga Metód is találkozott a hungár királlyal.
Azzal nem értek egyek, hogy ezt az őshazát, pontosabban annak egyházi szerkezetét valamilyen veszély elől menekítették volna, sokkal inkább úgy látom, hogy valamilyen üzletpolitika volt a háttérben. Az új irányokba terjeszkedő, legitimitási gondokkal küszködő szétrajzott feudális elit ezt egyszerűen szétlopta. Ezt csinálták a csehek, a lengyelek, de ezt csinálta Szent István is, hogy megszerezze Hungáriát. A cseh krónikákban ez az "országlás átültetése" nagyon szépen le van írva, épp csak az utódok nem veszik figyelembe, hol volt Morávia, az őshaza, ahonnan a csehek a legitimitást származtatták. Még új Moráviát is felállítottak hozzá a kertek alatt. Szent István lényegében országon belül próbálta megoldani ugyanezt, így nem kellett sokat magyarázkodnia. De nem is nagyon oldotta meg, talán ez a magyarázat, hogy végül Könyves Kálmán idejében került minden a mai helyére.
A pannon "őshaza" szétlopását, vagy átköltöztetését legfeljebb felgyorsította az egyházszakadás.
A Z > < SZ váltakozás jelensége fennáll, oda-vissza. Nem ezen áll, vagy bukik a kérdés, nincs súlya a témában.
Ami eddig felhozatalra került, abból világosan kirajzolódik, hogy Könyves Kálmán idejére kialakult egy olyan helyzet, hogy "Nyitrát" át kellett menekíteni mindenestül a veszélyzónából, s rómaivá tenni/meghagyni. (Álmos herceg is éppen Bizáncban volt "menekült", s nyilván alku tárgya kellett, hogy legyen a vallási hovatartozás is.)
Egymástól eltérő elképzeléseket olvashatunk a Zalán név eredetéről. Az bizonyos, hogy Anonymus ezen a néven (Saladus) emlegeti a honfoglalás előtt a Duna-Tisza közén uralkodó vezért. A Tisza torkolatánál található egy Slankamen (Szalánkemén) nevű helység, az egyik forrás szerint a krónikaíró ebből a helységnévből alkotta a vezér nevét. A helynév szláv eredetű, jelentése: sós kő. Egy másik forrás szerint az Anonymusnál előforduló Zalán név török eredetű, jelentése: dobó, ütő. A források álláspontja abban is eltér egymástól, hogy a név eredeti olvasata Szalan vagy Salán lehetett-e. A név mai formája 19. századi téves olvasat alapján, Vörösmarty Mihály Zalán futása című eposza nyomán vált ismertté. Az erdélyi Zalán helységnév szintén szláv eredetű, jelentése: sós (patak, forrás).
, Dux Salanus or Zalan (Bulgarian and SerbianCyrillic: Салан or Залан; Hungarian: Zalán; Romanian: Salanus) was, according to the Gesta Hungarorum, a local BulgarianHYPERLINK l "cite_note-1"[1]voivod (duke) who ruled in the 9th century between Danube and Tisa rivers in the south and Carpathians in the north. The capital of his voivodship (duchy) was Titel. The exact border of his duchy is not clear: according to some sources, his duchy included present-day northern Serbia, much of present-day central Hungary, present-day eastern Slovakia and part of present-day western Ukraine and northern Romania,[2] while according to other sources his duchy included only present-day Bačka region of Serbia and Hungary.[3]
nem inkább az eredeti Zollfeld-ből (vagy valami hasonlóból) szláv behatásra átmenetileg és párhuzamos névhasználatként Saalfeld? A wiki szerint 976-ban még Z-vel írták
persze az eredeti helynév ettől még nagyon magyarosnak hangzik: .....feld/föld
Ez egy kapitális marhaság, mármint amit ebből ki akarsz hozni. Z - ből csupán a szlávok csináltak S-t, de ahhoz előzőleg is Z-nek kellett lennie. Tehát utólag a Zala folyó után kapta Szalafő a nevét. Fordított út nincs, senki nem csinált S-ből Z-t. Azaz a Zala folyót eredetileg is Z-vel ismerték
Ha a Conversio szerzője a Zala folyót említette volna, akkor Cala folyót írt volna legfeljebb, vagy meghagyja Z-vel. De mivel Sala folyót(patakot) írt, így ezt már akkor is így, vagy nagyon hasonlóan hívták. Csele patak.
Sala folyóból mára sehogy nem lett volna Zala. Se a magyar, se a német, főleg nem a szláv nem csinálta volna így át.
..nem tudok róla, hogy a csehek a délszláv térségbe helyezték volna Szvatopluk országát, sokkal inkább a Felvidéket szállták meg épp ezen az ürügyön
...az meg már csak hab a tortán, hogy marhanagymorávia idején a csehek földje sem ott volt, ahol ma, hanem szintén ott délen. Elég elolvasni a cseh krónikákat, amelyek nem hazudnak, viszont annál inkább hazudnak azok, akik ezeket a krónikákat utólag értelmezik. Sőt, ha már itt tartunk, olyan mint csehek sem voltak, ilyen szavat nem találni a forrásokban.
Valahogy kapcsolódnia kellett Szvatopluk Dráva-Száva közi országának a csehek földjéhez. Az a bizonyos szláv korridor ami miatt még majdnem Burgenland segítségével összekötötték a cseheket Párizsban a délszlávokkal, létezett, igaz nyugatabbra.
...ha szoktad nézni a német útjelző táblákat, akkor nyilván feltűnt, hogy néhol az szerepel Zentrum, néhol pedig Centrum, viszont sehol nincs Sentrum
ugyanígy pl. Szvatopluk sem lehet Szvatopluk, mert az eredeti neve Zwentibald, így germánosan. Ezt onnan is lehet tudni, hogy Arnulf saját fiát nevezte el így őutána. Helyes olvasata pedig legfeljebb Cwentibad. A név talán eredendően nem is név, hanem a latin centurio-ból származtatott rangjelzés, avagy nemesi tisztség. Ugyanolyan logika nyomán kreálhatta magának, mint ahogy Mussolini esetében a duce megszólítást
de Sala folyó se lehet Zala, viszont lehet Csele patak
...amikor Szvatopluk beengedte Metód halála után a bajor térítő papokat területére - igen Pannóniába! a Dráva-Száva közbe és az általa bekebelezett Nyugat-Dunántúlra a Rába vonaláig bezárólag.
Szvatopluk akár egy milliméterrel is északabbra mehetett a Dráva vonalánál? ugyan már, ne legyél te is szlovák
XXXIII. This is enough of the story told by Etearchus the Ammonian; except he said that the Nasamonians returned, as the men of Cyrene told me, and that the people to whose country they came were all wizards; [2] as to the river that ran past the city, Etearchus guessed it to be the Nile; and reason proves as much. For the Nile flows from Libya, right through the middle of it; and as I guess, reasoning about things unknown from visible signs, it rises proportionally as far away as does the Ister. [3] For the Ister flows from the land of the Celts and the city of Pyrene through the very middle of Europe; now the Celts live beyond the Pillars of Heracles, being neighbors of the Cynesii, who are the westernmost of all the peoples inhabiting Europe. [4] The Ister, then, flows clean across Europe and ends its course in the Euxine sea, at Istria, which is inhabited by Milesian colonists.
XXXIV. The Ister, since it flows through inhabited country, is known from many reports; but no one can speak of the source of the Nile; for Libya, though which it runs, is uninhabited and desert. Regarding its course, I have related everything that I could learn by inquiry; and it issues into Egypt. Now Egypt lies about opposite to the mountainous part of Cilicia; [2] from there, it is a straight five days' journey for an unencumbered man to Sinope on the Euxine; and Sinope lies opposite the place where the Ister falls into the sea. Thus I suppose the course of the Nile in its passage through Libya to be like the course of the Ister.
XXXV. It is sufficient to say this much concerning the Nile. But concerning Egypt, I am going to speak at length, because it has the most wonders, and everywhere presents works beyond description; therefore, I shall say the more concerning Egypt.
Book 4: On the Ister (Danube)
XLIX. These are the native-born Scythian rivers that help to swell it; but the Maris river, which commingles with the Ister, flows from the Agathyrsi. The Atlas, Auras, and Tibisis, three other great rivers that pour into it, flow north from the heights of Haemus. The Athrys, the Noes, and the Artanes flow into the Ister from the country of the Crobyzi in Thrace; the Cius river, which cuts through the middle of Haemus, from the Paeonians and the mountain range of Rhodope. [2] The Angrus river flows north from Illyria into the Triballic plain and the Brongus river, and the Brongus into the Ister, which receives these two great rivers into itself. The Carpis and another river called Alpis also flow northward, from the country north of the Ombrici, to flow into it; [3] for the Ister traverses the whole of Europe, rising among the Celts, who are the most westerly dwellers in Europe, except for the Cynetes, and flowing thus clean across Europe it issues forth along the borders of Scythia.
