Az egykori "élet értelme" topik folytatása, egy kicsit más megközelítésben:
Mitől lesz emberi egy élet?
Mennyire vagyunk szabadok? Mennyire rendelkezünk mi a saját életünk felett, és mennyire rendelkeznek vele mások?
Igen, erre is gondoltam, bár igazából az egész világon egyre inkább terjedő - láthatóan tudatosan gerjesztett - háborúhullámra is utalhatnék.
Ebben az AI által dezinformált világban nehéz tisztán látni, de ha felteszem a kérdést, hogy mindez kinek az érdeke .......?
........Érdekes következtetésekre juthatunk. Hol az oltóanyag, hol éppen a fegyver biznisz virágzik. Most Európában is mindenki fegyverkezik, miközben génmódosított, szar minőségű ukrán búzával, csontival, tücskökkel, meg műhússal (ételszeméttel) akarnak etetni minket. Az egészséges élelmiszer előállítása túl költséges, de a kib...ott fegyverekre mindig van pénz.
Ez a poszthumán globál-kapitalizmus már úgy működik, hogy ha valamire akarják, hogy legyen kereslet legyen, akkor "okos" megoldásokkal megteremtik a keresletet.
Szabadság? Demokrácia? - mind csak tudatblokkolók a tisztánlátás előtt.
Most, hogy megint egy újabb háború érik ránk, teljesen jogos a felvetésed. Gondolom Te is az izraeli-arabok közti kibontakozó háborúra gondoltál. Tökéletesen egyetértek írásoddal, hisz minden háborúban általában az ártatlanok szenvedik el néhány barom vélt vagy néha valós okból indított háborújának szenvedéseit, és válnak áldozattá. Igaz, hogy végül nagy általánosságban az un. barmok is belepusztulnak ezekbe a csatározásokba magukkal rántva sírba akár több tíz millió áldozatot is. Ezzel azt hiszem nem mondtam újat. mert normális ember általában így vélekedik a háborúkról. Amit még mondani szeretnék: a napokban olvastam valahol egy érdekes- legalább is számomra- történetet. Van az Ukrán-Orosz háború. Nevezzük 1-es háborúnak.
Ismeri mindenki a támogatók kilétét, de azért mégis kiemelném az Amerikai Egyesült Államokat, aki mint közismert jeles támogatója az Ukrán félnek. Támogatja őket pénzzel és fegyverekkel. Nevezzük őt Ukrajna barátjának. Közben kitört az Izrael- Arab Államok közötti háború, amit nevezzünk 2-es hárorúnak. És közismert. az Eá. itt Izrael oldalán áll. Olvastam hogy nagy valószínűséggel az amerikaik Ukrajnának küldött fegyverek egy része az az Arab félnél kötött ki. Tehát amit EÁ egyik barátjának küldött most azzal fegyverrel most támadják az EÁ. másik barátját.
Tehát Mester logikája szerint az USA most megtámadta saját magát:-)
"Egyszerűen nincs szükségünk a lakosság túlnyomó többségére, mert a jövő az egyre kifinomultabb és szofisztikáltabb technológiák fejlesztéséről szól, mint például a mesterséges intelligencia, a biomérnöki tudományok, a legtöbb ember nem járul hozzá ebben semmihez, kivéve talán az adatait. És bármit is csinálnak az emberek, ami hasznos, ezek a technológiák egyre inkább feleslegessé teszik őket és lehetővé teszik majd az emberek helyettesítését".
- Mondja a fölkapott davosi hasznos idióta, megmondóember Yuval Noah Harari.
Persze, Harari szerint nincs sem lélek, és nincs az emberi életnek értelme sem. Innen nézve mindannyian haszontalan szabad prédák lehetünk a világ hatalmasságai számára, kísérleti patkányok, golyófogók, vagy a legjobb esetben adósrabszolgák.
Ha azonban az emberre úgy tekintünk, mint a lélek hordozójára, akinek földi életében küldetése, célja van, mindjárt más nézőpontból láthatjuk a világot. Persze, a kapzsi, földhözragadt hatalmasságok azt szeretnék, hogy céltalannak és fölöslegesnek érezzük magunkat.
Pedig vannak más -kevésbé favorizált - válaszok is életünk legfőbb kérdésére, mint pl. az alábbi:
"Nem véletlenül születtünk erre az életre, nem egy értelmetlen színdarab szerepeit alakítjuk. Életünknek, sorsunknak célja van, és a jelek arra mutatnak, hogy egy titokzatos erő, valamiféle gondviselés abba az irányba terelget bennünket."
Tehát minden ember (lélek!!!) küldetéssel születik erre a világra, és ezt a célt magának kell felismernie, és nem mások kell megmondják neki, hogy mi az. Ennyiben áll a szabadságunk, nem másban.
Én komolyan nem értem, hogy az emberiség miért nem tud túljutni az ork tudatszinten. Megtorlásra megtorlás a válasz, majd ismét újabb megtorlás. Ennek így sosem lesz vége, és többnyire az ártatlanok szenvednek mások baromságai miatt.
"A kapzsiság egy olyan önző vágy, mely arra kényszeríti foglyait, hogy különböző javakból, pénzből vagy hatalomból egyre többet és többet akarjanak birtokolni. A Biblia számos alkalommal figyelmeztet arra, hogy ne adjuk be a derekunkat a kapzsiságnak, és hogy ne vágyjunk gazdagságra. Az Úr Jézus ma is óvatosságra int minket: „Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete" (Lukács 12:15). „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" (Máté 6:19, 24b). Tudunk arra egyetlen bibliai példát mutatni, mely szerint Jézus Krisztus valaha is anyagi javak felhalmozásával foglalkozott volna? Annyi sok, egy ilyen példát nem közöl velünk Isten Igéje. Ennek az ellenkezőjéről azonban több helyen is hosszasan olvashatunk. Jézus Krisztus teljesen megüresítve magát szegénnyé lett értünk (2.Korinthusbeliekhez 8:9), és annak ellenére, hogy Ő teremtette a teljes anyagi világot (és azon túl mindent), „az ember Fiának" nem jutott „hely fejét lehajtani" ezen a földön (Máté 8:20). Isten egyszülött Fia hatalomra se vágyott, mint ahogyan azt a pusztai megkísértéséből is egyértelműen leszűrhetjük. Ő inkább így tanította az embereket: „...a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért" (Márk 10:43–45).
A kapzsiság és anyagi javak utáni sóvárgás olyan testi csapdák, melyek szellemi pusztulást és csődöt vonnak maguk után. „A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme... Ne reménykedjünk „a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben" (lásd 1.Timótheushoz 6:9-10, 17-18). A mohóság és pénzsóvárság karöltve járnak a fösvénységgel is, ami a Szentírás szavai szerint bálványimádás. Az Efézusbeliekhez írt levél 5:5 igerészét így olvassuk: „Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában." Ez a vezérelv, amit jól be kell vésnünk szívünk és elménk táblájára, a Zsidókhoz írt levél 13:5-ből is visszhangzik: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;"
Fontos megértenünk azt is, hogy nem önmagában a pénzzel van gond, hanem a pénz szeretetével. Ember legyen azonban a talpán, aki gazdagságra jutván képes a pénz csábos szerelmes szózatának ellenállni. A pénz szeretete azért is bűn, mert ez az eszköz nagyobb eséllyel válik bálvánnyá az életünkben, mint talán bármi más e világon. Jézus Krisztus nyomós okkal mondja azt, hogy a gazdag embernek szinte már a lehetetlenséggel határos — de legalábbis különösen nehéz — bejutni a mennyek országába. Mikor a gazdag ifjú arról faggatja az Urat, hogy mit tegyen, hogy örök élet örököse lehessen, Jézus azt felelte neki, hogy adja el minden vagyonát és adja az abból befolyt pénzt a szegényeknek. „Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala" (lásd Máté 19:16-22). Mikor az Úr Jézus ezt a tanácsot adta az ifjúnak, akkor valóban a fiatalember fő problémájára mutatott rá, ami nem volt más, mint a pénz kapzsi szeretete. Ez az ember abban az állapotában még nem állt készen Jézus Krisztus követésére, hiszen a pénz volt az Ő vezérlő mestere. E világ szeretete sehogy sem egyeztethető össze Isten szeretetével, hiszen a világ (anyag, test) szeretete ellenségeskedés Istennel (lélek, szellem) szemben.
A kapzsiság központi eleme éppen abban rejlik, hogy soha le nem csillapítható, és mint a sír és a pokol, soha sem mondja, hogy elég. Legyünk őszinték magunkkal szemben is, és ismerjük el, hogy minél több (fölösleges) dolgunk van, annál több (fölösleges) dologra vágyunk. A bolond gazdag példájában Jézus nagy szellemi precizitással mutat rá a dolog lényegére (lásd Lukács 12:13-21). Még egyszer, önmagában véve van nem a pénzzel, vagy a vagyonnal van gond. A gond azzal van, hogy mi, emberek, nem tudjuk helyükön kezelni ezeket a dolgokat, és helyesen bánni velük. Ha biztonságunkat az elmúló anyagiaktól várjuk, és nem az örökké változhatatlan Istentől, ha a kapzsiság férge már elkezdte rágni életünk szövetét, és csillapíthatatlanul mindig csak többet és többet akarunk, akkor nem leszünk képesek megadni azt a tiszteletet és dicsőítést, ami egyedül Istent illeti meg. Szolgáljuk hát inkább Istent, mintsem hogy azzal vesztegessük időnket, hogy gazdaggá váljunk (Példabeszédek 23:4). Szívünk vágya az legyen, hogy a mennybe gyűjtsünk magunknak kincseket. Szívleljük meg az Úr Jézus atyai intelmeit, és — a pogányok módjára — ne azon görcsöljünk, hogy miből veszünk élelmiszert és ruhát. „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Máté 6:25-34)."
"Daniel Goleman szerint, ha nem tartod kézben az érzelmi képességeidet, ha nem vagy öntudatos, nem tudod kezelni a szorongásaidat, ha nem vagy képes empátiára, és hatékony kapcsolatok kialakítására, akármilyen okos is legyél, nem fogsz túl messzire jutni az életben.
Az érzelmi intelligencia (EQ – Emotional Intelligence) egy nagyon fontos képesség"
Adott az embernek szabad akaratot és értelmet, így mindezek birtokában nem kellene feltétlenül barbárnak lennie! Isten megadta a boldog, szabad élet lehetőségét nekünk. Más kérdés, hogy nem tudunk vele élni. Hogy ennek ellenére pár debil vezető mégis őrült, érzéketlen, vagy megalomán, arról Isten nem tehet.
Az pedig mégiscsak nagyon furcsa számomra, hogy a tudomány egyes művelői azt gondolják, hogy az emberből éppen az EMBERI lényeget kell kivonni, és akkor megoldódnak az emberiség problémái.
A boldog, szabad emberi élet kötőeleme, és az ember földi létének alapja a SZERETET volna. Nem tudom, hogy egy lélektelen robot miként lesz képes szeretetre.
Abszurdak azok a teóriák számomra, amelyek előbb egy walking dead -ként (Lassan már ebben élünk!), majd egy lélek nélküli roncsderbiként képzelik el az emberiség jövőjét.
A boldog emberi élethez Jézus által útmutatót is adott az Isten, de nem úgy tűnik ebből bármit is felfogtak volna a poszthumán jövőkép imádói, a "szép új világrend" kiagyalói.
"Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam."
Ha elfogadjuk, hogy az emberi élet szükségszerű velejárója a háború, jönnek a poszthumanista megmondóemberek azzal, hogy a tudomány és a technika eszközével újrateremtik, amit - szerintük - Isten nem jól alkotott meg.
Omega: 200 évvel az utolsó háború után
Egy napon komoly tudós fejek Rájöttek, tovább ez nem mehet Az élet még nem elég szervezett Kijött hát egy új rendelet
Anyáknak hozták a levelet Benne áll, ezentúl szüljenek Havonként egy fiúgyermeket Még jobb, hogyha ikreket
Minden rendben ment, igen egyszerű eset Senki sem szenvedett Mert ó az emberből közben műember lett Aki tőle született: műgyerek
Műgyerek, tiszteld a gépeket Atyád sem vallott más elveket Köszönd meg gép adta életed S végül gép lesz, ki eltemet
Minden rendben ment, igen egyszerű eset Senki sem szenvedett Mert ó az emberből közben műember lett Aki tőle született: műgyerek
Forgatnak megsárgult könyveket Olvassák a múltból ittrekedt gyönyörű, szokatlan verseket S titokban könnyet ejtenek
Isten szava szól a harangzúgásban: Legyen Béke és legyen Szeretet! De hangosabban dörg az ágyu torka: Öljétek egymást, őrült emberek!
Trónok játéka, nemzetek siralma, Véres, nagy üzlet folyik Keleten. Vérbe borúl a hajnal birodalma, S "haló hörög", ahol a dal terem.
Ki szomjazik oly őrülten a vérre? Kiért, miért hull a tömeg, a nép?! - A Szeretet, a Béke istensége Sirva nézi a férges földtekét...
...Csak szól, csak szól a templomok harangja, S az ágyu is mindig, mindig dörög... A harang tán megszűnik szólni egykor - Az ágyu nem: a háború örök!...
