Azt nem tudom, hogy a gyári lekvárokban mi van, bár gyanítom, ma már semmiképp nem zselatin. A zselatin inkább süteményeknél, ill. kocsonyáknál használatos.
Az viszont biztos, hogy a ma kapható lekvársűrítők pektinesek. Ha találsz olyat, ami boltban ma kapható, és nem pektin van benne sűrítőnek, nekem is szólj, kiváncsi vagyok.
Amúgy a zselatin sem ördögtől való a maga helyén, sőt, ha pl. ízületi problémád van, kifejezetten ajánlott rendszeresen szedni. Kivéve, ha vegetáriánus vagy, mert tény, állati eredetű. https://www.ogyik.hu/az-izuleti-problemak-es-a-porckopas-csodaszere-a-zselatin Részemről egy gyümölcszselé, vagy zöldségkocsonya jöhet, nem zárom ki az étrendemből.
Csak megjegyzem, hogy nekem faiskolai kajszi alól előtört a (címke szerint) st. julien alany és végül fosókaszilva (mirabolán) jellegű termése volt, nem sötét kökény. Persze az is lehet, hogy kamu volt a st. julien alany...
Tavasszal vettem 2 tő Nemtudom/Penyigei szilvát, gyönyörű másfél méteres tövek voltak, most már 2 és fél méteresek. De még legalább 3-4 év, mire ezek teremni fognak. Állítólag lassan fordul termőre. Itt van két nagyon jó videó róla!
Állítólag igen, a felvételen szereplő azeri kökényszilva helyi szelektált fajta lehet, melyben a "kökénység" határozottabb. Bővebben e természetes hibridről:
Ez a házi szilvánál apróbb, kerek gyümölcsű, penta- vagy hexaploid faj hazánkban is előfordul. A legújabb genetikai vizsgálatok azt a feltételezést igazolták, hogy a kökényszilva a kökény (Prunus spinosa L.) és a cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehrh.) természetes hibridje, amely a két faj areájának érintkezésével Európában több helyen is létrejöhetett (CASAS et al. 1999, BOUHADIDA et al. 2009). Korábban a faiskolák rendszeresen vásároltak Franciaországból a kökényszilvákhoz tartozó ’Saint Julien’ szilvamagot. Magoncként ma már külföldön is csak az ’INRA Saint Julien Hibride N° 2’ van forgalomban. Romániában a középerős növekedési erélyű ’Scoldus’, ’Buburuz’ és ’Voinesti B’ magoncokat használják (COCIU és tsai 1997).
Nálunk a faiskolák csak elvétve használnak kökényszilvát. A ceglédi kutatóállomáson a mintegy 50 évvel ezelőtt szelektált ’C.83’ magtermő fajta vírusmentesítése még meg sem kezdődött, pedig gyümölcstermesztési értéke alapján ígéretesnek mutatkozott. A legrégibb és erős növekedésű ’St. Julien A’ klónalany a hűvösebb klímájú országokban (Csehország, Németország) még mindig használatban van (MÉSZÁROS et al. 2015), viszont Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban az újabb, középerős növekedésű kökényszilva klónok terjednek. (Bizony a hazai nemesítőknek, kutatóállomásoknak ezen a téren is lenne dolguk...)
Bizonyára fórumtársaink közül már valaki valaki "dolgozott fel" Nemtudom/Penyigei szilvát és a "festőlevűségéről" tudna megosztani tapasztalatokat...Nagyon régen (30 éve) készítettünk kökényszörpöt, mely nagyon finom volt, emellett a bélhurotos gondok gyógyításában jeleskedett.
Nekem nagyon szépen néztek ki. Aztán aszályban rátöppedtek magra. Nem is szedtem. Utoljára érő 2 bokron segített augusztus végi eső. ezekről 40 liter cefrét sikerült szednem.
2-3 naponta szedem össze (magoncok, apró termés). Szerintem holnap szedemutolját. Nagy része puha, nem szállítható. Zalában tudok adni , ha eljösz érte. Nyilván ha nem itt laksz, nem érdemes.
"Maga a zselatin olyan színtelen, szagtalan, állati eredetű zselésítő anyag, amely csontból, inakból, bőrből készül, és bár tökéletes kocsonyás állagot lehet vele elérni, sokan nem szívesen használják. Sokáig ez volt az alapértelmezett zselésítő, de ma már vannak alternatívák, nézzük, mivel lehet helyettesíteni."
---
A zselatint nagyságrendileg a XII. század óta használják élelmiszerek állagának javításához, kocsonyásításhoz, és ebből időből származnak az első írásos emlékek arról, hogy ízületi fájdalmak kezelésében is sikereket értek el vele. A zselatin 1685-ben került kereskedelmi forgalomba.
Manapság az élelmiszerek között a leggyakrabban a margarinokban, joghurtokban, lekvárokban, krémsajtokban fordul elő, de sütemények krémjében és gyümölcskocsonyákban is megtalálható.
A boltokban alapvetően kétféle formában juthatunk zselatinhoz: lap formájában vagy porrá őrölten. A lap formájú, mondjuk így, klasszikus zselatint először hideg vízben megáztatjuk néhány percre, majd a melegített folyadékba tesszük, és forrpontig melegítjük. A por formájú zselírozó anyagot viszont a már tűzről levett folyadékban kell elkeverni, lehetőleg csomómentesen.
A lekvár gyönyörűen összeáll a zselatintól...Mivel a zselatin (E441) állati eredetű, így a vegertáriánusok számára inkább kerülendő, de azok is szívesen keresnek alternatív megoldást, akik ugyan nem folytatnak vegetáriánus életvitelt, mégis idegenkednek ennek az anyagnak a használatától.
Igen, a házi berkenye magokat legjobb novemberben elvetni szabadföldbe. A magvakat " kellemeset a hasznossal" elv alapján nyerhetjük ki a megpuhult termésekből: evésükkor egy kis ügyeskedéssel (hasonlóan a meggymag szeparálási technikához) fényes, tiszta szaporítóanyagot nyerhetünk. Különösen finomak a berkenye szüret vége felé érő termések, mivel ezeket az almamoly már nem rágcsálta meg. Ezen terméskről mellékelek egy mai képet...
100–120 kg lepotyogott házi berkenyéből, megvárva a szotyósodást és "ohne Zuckermittel", 10 – 12 L pálinkát nyertem. Az idei évben a cefre készítésénél kb. 1/4 Karamut (bosnyák, DMKert) körtét is felhasználtam. A berkenyepálinka készítésénél a régi körtefajták ill. a vackor felhasználása 50%-os mennyiségig megengedett a morváknál, kiknél igazi házi bajnokság van az évekig érlelt pálinkákat illetően. A díjazott nedűkért 100 €/L is elkérnek: https://www.jizni-morava.cz/cz/kalendar-akci/o73024-oskorusobrani
