Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
The extent of the devastation of the Black Death pandemic (1346–1353) on European populations is known from documentary sources and its bacterial source illuminated by studies of ancient pathogen DNA. What has remained less understood is the effect of the pandemic on human mobility and genetic diversity at the local scale. Here, we report 275 ancient genomes, including 109 with coverage >0.1×, from later medieval and postmedieval Cambridgeshire of individuals buried before and after the Black Death. Consistent with the function of the institutions, we found a lack of close relatives among the friars and the inmates of the hospital in contrast to their abundance in general urban and rural parish communities. While we detect long-term shifts in local genetic ancestry in Cambridgeshire, we find no evidence of major changes in genetic ancestry nor higher differentiation of immune loci between cohorts living before and after the Black Death.
Western Eurasia witnessed several large-scale human migrations during the Holocene1,2,3,4,5. Here, to investigate the cross-continental effects of these migrations, we shotgun-sequenced 317 genomes—mainly from the Mesolithic and Neolithic periods—from across northern and western Eurasia. These were imputed alongside published data to obtain diploid genotypes from more than 1,600 ancient humans. Our analyses revealed a ‘great divide’ genomic boundary extending from the Black Sea to the Baltic. Mesolithic hunter-gatherers were highly genetically differentiated east and west of this zone, and the effect of the neolithization was equally disparate. Large-scale ancestry shifts occurred in the west as farming was introduced, including near-total replacement of hunter-gatherers in many areas, whereas no substantial ancestry shifts happened east of the zone during the same period. Similarly, relatedness decreased in the west from the Neolithic transition onwards, whereas, east of the Urals, relatedness remained high until around 4,000 BP, consistent with the persistence of localized groups of hunter-gatherers. The boundary dissolved when Yamnaya-related ancestry spread across western Eurasia around 5,000 BP, resulting in a second major turnover that reached most parts of Europe within a 1,000-year span. The genetic origin and fate of the Yamnaya have remained elusive, but we show that hunter-gatherers from the Middle Don region contributed ancestry to them. Yamnaya groups later admixed with individuals associated with the Globular Amphora culture before expanding into Europe. Similar turnovers occurred in western Siberia, where we report new genomic data from a ‘Neolithic steppe’ cline spanning the Siberian forest steppe to Lake Baikal. These prehistoric migrations had profound and lasting effects on the genetic diversity of Eurasian populations.
Major migration events in Holocene Eurasia have been characterized genetically at broad regional scales1,2,3,4. However, insights into the population dynamics in the contact zones are hampered by a lack of ancient genomic data sampled at high spatiotemporal resolution5,6,7. Here, to address this, we analysed shotgun-sequenced genomes from 100 skeletons spanning 7,300 years of the Mesolithic period, Neolithic period and Early Bronze Age in Denmark and integrated these with proxies for diet (13C and 15N content), mobility (87Sr/86Sr ratio) and vegetation cover (pollen). We observe that Danish Mesolithic individuals of the Maglemose, Kongemose and Ertebølle cultures form a distinct genetic cluster related to other Western European hunter-gatherers. Despite shifts in material culture they displayed genetic homogeneity from around 10,500 to 5,900 calibrated years before present, when Neolithic farmers with Anatolian-derived ancestry arrived. Although the Neolithic transition was delayed by more than a millennium relative to Central Europe, it was very abrupt and resulted in a population turnover with limited genetic contribution from local hunter-gatherers. The succeeding Neolithic population, associated with the Funnel Beaker culture, persisted for only about 1,000 years before immigrants with eastern Steppe-derived ancestry arrived. This second and equally rapid population replacement gave rise to the Single Grave culture with an ancestry profile more similar to present-day Danes. In our multiproxy dataset, these major demographic events are manifested as parallel shifts in genotype, phenotype, diet and land use.
This article presents the genetic research results of selected multiple burials from one of the oldest medieval cemeteries in Berlin. Extensive excavations since 2007 have uncovered 3,121 graves containing 3,778 individuals at the former St. Peters churchyard in the city centre of the German capital Berlin. The use of the area as a cemetery started around 1150 and ended in 1717. The parish belonged to the medieval city of Cölln one of the two founding cores of Berlin. Among the found graves was a noticeably high amount (12%) of multiple burials. Eight selected grave complexes, which contained in total 17 individuals, were chosen that indicated some kind of relationship based on the arrangement of the bodies. Our main focus was to investigate the role of biological kinship in these medieval burial customs. Additionally we provide data about the genetic ancestry of all individuals as well as phenotyping predictions.
jobban mondva ezt az örökítőszakaszt vizsgálták eddig is, de hiányosan maradt meg a leletekben egy mai emberhez képest, egy újfajta módszert dolgoztak ki a hiányzó részek rekonstruálására
Az IBD szegmenseket a cikkben magyarázták el, szerintem elég annyi hogy olyan genetikai örökítőanyag amit eddig nem használtak az ilyen vizsgálatoknál.
A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet és a Harvard Egyetem tudósai olyan új eszközt fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi számukra, hogy az őskori és történelmi egyének rokonait akár a hatodik fokig azonosítsák az ősi genomok alapján.
Még mielőtt germagyar idehány, leírom hogy miket szeretnék olvasni jövőre genetikai témában.
Jó lenne ha végre elkészülne a székesfehérvári sírok genetikai vizsgálata.
Az is jó lenne ha publikálná az MKI azt a vizsgálatot a mai magyarokról amiről itt írtam néhány éve.
Az Eltésektől meg jó lenne ha olvasható lenne a népvándorláskori Dunántúlról szóló tanulmány amiről beszéltek nemrég a konferencián, plusz elvileg készül náluk a keltákról is egy anyag.
A Szegediektől meg a gepida és szarmata témájú tanulmányt.
Az ENF meg az EEF nem teljesen ugyanaz. Az ENF az az állapot amikor még Kis-Ázsiában voltak és nem keveredtek európai őslakosokkal. Az EEF meg már régebb óta Európában élő kevertebb minta.
A rendelkezésemre álló családfarészletek alapján nálam valószínűleg az osztrák ősök voltak többségben, azon belül leginkább felső-stájerek az akkori pürggi plébánia falvaiból, illetve felső-ausztriaiak Gunskirchen és Wels térségéből.
Utána a tágabb értelemben vett Svábföldről érkezők, földrajzilag pontosabban leginkább kraichgauiak, de voltak köztük Württemberg középső részéről, Ludwigsburg mellől érkezők is.
Ezeken felül a Birodalomból ismeretlen helyről érkező német vezetéknevűek, valamint a Felvidék középső részéről származó szlovák és magyar ősök is.
Na igen, vsz svábok és osztrákok voltak többségében az őseim, plusz a frankok, sajnos nem tudom hogy honnak jött az őseim többsége, mert csak egy kisebbségnél volt ott az anyakönyvekben vagy van róla más forrás, mint például Hacker könyvei.
