Keresés

Csak álmodunk...

Tenyerembe bújtak illatok,
lüktetnek velem pillanatok,
holdfényt vágyik a harcom,
jöjj, érintse fénye arcom;
új álmokat súgjon a szél,
hajolj közel, halld, mit mesél,
halld szívem szapora ritmusát,
táncot vágyó ősi rítusát,
hallgasd a percek énekét,
lüktető-bongó lélekét;
s csak álmodunk, csak ébredünk,
csak kéz a kézben éledünk,
zihál a hold a hárs fölött,
a tölgy is díszbe öltözött,
pillangó vágy csiklandja szivem,
s szikrát pattint hűs tenyerem...

gyv

HOZZÁD

Halk sóhaj –
Szivdobbanás, halk moraja száll -
Szölőszemekben aszusodik a nektár

Könnyű puhabársony felhő mosoly
Csordul szívemre - Ha Kedvesem vár -

Szivdobbanás, halk dallama száll
A határtalan szívszorító téren át

ÁLMOK TETOVÁLTJAI

a buja múltban
az unikornis érosz:
nyoszolyón szűz várt

álmom regény, hol
sármos rokokó grotta
irul pirulva

...itt is zavarba hozol:)

Sziasztok,

Örülök, hogy rátaláltam erre a topicra, remélem, befogadtok, írok majd én is verset (ha merek ennyi jó közé)

Egyébként duck versei közül néhányat én is lementegettem már, mint Te, nagyon tetszenek! Tehetséges fiú!

Krb.

Elnézést,

Konyvmuvest kihagytam. Sorry.
;-)

Gyöngyvirág, 4hópehely és MILU!

A Ti verseitektől viszont hanyatt dobom magam, olyan jók! :-)))

Csak így tovább!!!

Pergola!

Micsoda egy silány vers ez... Eddig gyakorlatilag mindenkinek a verse jobban tetszett, mint a tied. De nem baj, fő a gyakorlás. Csak tudod nem árt észben tartani a régi bölcs mondást: "a kevesebb néha több". De azért ne add fel!!!

NAGYON KÖZELBE KERÜLTÜNK

Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép, ócska, vágykodó, jó szivek
Be nagyon közelbe kerültünk.

Szánón símulunk, hogyha fázunk
S mégis
Ha nem is adott még sok derüt,
Áldott a mi találkozásunk.

Első titkunk fű rég benőtte
S mégis
Minden titkoknál bátrabbakat
Küld nekünk a titkok mezője.

Soká lesz a célságból cél már
S mégis
Néha úgy hajtom le a fejem,
Mint boldog, győztes bajnok a célnál.

AE

Köszönöm. Nem tudod...

Magambanéző

Azt hitted, nyár van,
de hiába süt a nap,
te őszülsz tovább...

réten= léten Bocs.

Gyöngyvirág, gyöngyvirág
nézem a lelked a légen át
A légen át, a réten át
a virtuális téren át
s mit látok fáj
Fáj nekem, hogy fáj neked
Gyógyítanám ha tudnám
Lelkedet

Hópihe, Göngyvirág: Köszke:)

amit postáztál nekem-egyszerüen szépek, a fájdalmas szomorkás pillanatok is bájosan hangzanak,megtalálom a ritmusukat,érzem a hangulatikat.. az elemzést meghagyom a nálam okosabbaknak,engem nagyon megragadtak...
szivesen mondanám a magaménak,de sajnos ilyenekre nem vagyok még képes...de probálkozom..

Nagyon jók! Tömörek, kifejezőek, erőteljesek.

Vélemény?:)

köszönöm)

Lehet,
de nem érdemes
Ébredj,nyiss a világ felé
Meglátod,érdemes

ment:)

én is kérhetem??

...esetleg átküldtem néhányat mailen...

Szó sincs róla, hogy verseket mentegessek merő passzióból.
Csak az arra érdemeseket :)
Szóval meglehtősen ritka az ilyesmi, úgyhogy becsüld meg magad :))))))
Esetleg még kíváncsi is vagyok, hogy egyéb versekkel mire jutottál.

Igazából az a cim már elavult, az új E-Mail-em duck@send.hu. A név az maradt, de már B. Szabó Károlynak hivnak. Nem mondod, hogy elmented az itt talált verseket?!?

Ez remek darab.
Az adatoknál az e-mail címed a valós neved takarja?
Csak azért, hogy mit írjak a szerző mellé :)

Lét és idő V.

az időbe karcolt
halk pillanat
az arcod

védtelen harcod
végtelen jutalma

Friss szélben

Ma mindegyre sikolt utánad a szó!
Igen. Ez már a szívünk gong ütése!
Kedves. Én tudom, száz éve már,
Miként őröl a való hullámverése.

Az elpazarolt lázas éjszakák,
A Tejúton: a sápadt, éji jaj vetése,
A csillagok, a néma hold,
S a köd a kertek alján –
Hiába minden, hiába,
Ha reggel az élet halni készül.

Ki értené a semmi kaján hűlt helyét?
Menj el Kedves! Menj, ha hív az élet!
De ha lépsz, már vissza sose nézz!
És ne feledd, a nyárutó varázsát –
A zöldes árnyakat,
Ha kopog házunk udvarán a fa –
Ne várj, ne várj!
Míg megszólal a szív szava.

Ajánlás: Hallgassatok meg hát!
Szívem fölé hajolván,
Mint száll a néma dobbanás
A szívszorító, határtalan téren át…

NTK HS

ARANYSZENDERGÉS

A nyári alkony, fényes mámorában
Napfényben ég az erdő és a rét –
Az ifjú Nap gyengéd sugárkarjával
A lombos fák karcsú térdéhez ért.

Fent, napvarázsos égi orgonákon
Dalol a fényben foton milliárd –
S lent, langyos, gömbölyű köveken reszket
Egy szendergő, aranyzöld gyíkcsalád.

Ha rejtőzködő ösvényeken járva –
A hűs tisztáson fénytócsába lépsz(?)
Fáradt szemedbe lebben pille szárnya
Susog a lét – zaklat e semmiség?

Lelkünk repíti varázslat homálya:
A fenséges teremtés, elmúlás –
Megérted Isten ősi otthonában,
Szeszély a lét – csupán kirándulás.

Elillan már a pillanat, lomb zizzen,
Mikor a fürge gyík lábadhoz ér,
S a távozó Nap fényes koronája
Festi a fák aranyló üstökét.

És a csöndben rejlő válaszok? Az "álompillanatokban" parázsló életből lehet-e élni napokig, évekig?

Álompillanat
lélekké változtat át,
pedig test sem vagy...

PANORÁMA

ki lehet méltó rá?
nyár a mólónál –

vízpára, embergyűrű, vállpánt
a lány szemben a nappal
mily gyönyörű látvány?
egyre szebb lesz minden nappal
harcolni, hatni, elbukni kész
karjában remeg az ölelés
majdnem pucéran áll ez a teremtés
de mint a szűzi, rózsaujjú hajnal,
olyan igéző az egész –