Főúr fizetek!
Miután átrágtam magam újra a teljes topicon és az életmód váltásom lassan egy hete tart, itt az ideje, hogy az ígéretemet teljesítsem Robzon felé.
Eddig még csak közbe-közbe szóltam, de most indul a kisregény :-))
Először is némi előzmény: világéletemben elégedetlen voltam a testemmel és a testsúlyommal. Kisgyerekként nem ettem eleget, zongorázni lehetett a bordáimon, aztán ált.suli végére magamhoz tértem, meg jó néhány plusz kilóhoz, ez igy is ment 18 éves koromig (183 cm, 85 kg, jókora úszógumi), amikor is 3 hónap alatt 20 kg-t fogytam. Mindez annak volt köszönhető, hogy leszoktam a húsról, meg részben az evésről is. De aztán az egyetem alatt szépen visszamászott a már elfeledett.... (ugye a rendszertelen élet, alkoholizálás, stb. A húsmentesség maradt, mindenféle praktikák-testkontroll, esti torna, koplalás, gyümölcsnap kipróbálva-nem sok eredménnyel :-() ). Kb 3 hete láttam meg ezt a topicot és rögtön éreztem, hogy ez kell nekem. Először elkezdtem összeírni, hogy miket is ettem, de ezt abbahagytam 3 nap után, mert nálam úgy működnek a dolgok, hogy belevágok lesz, ami lesz. Nem kell átmenet, meg blöff, önámítás stb. Tehát vacsora elmarad illetve gyümölcs, reggeli belép az életembe (8 éve nem reggeliztem :-)), ebéd maradt.(persze adagok visszafogva-fele,harmada). Plusz heti 3 nap hasizom meg egyéb izomgyakorlatok, minden reggel 30 perc kocogás, kerékpár.
Eredmények: egyre több energiám van, nem érdekel, hogy 4 órakor kell kelni (6-ra járok dolgozni) és csak este 10-kor kerülök ágyba, de csodák csodája nem vagyok álmos, mint eddig szinte minden nap. Szobabicikli beszerzése közeljövőben aktuális.
Na elsőre ennyit, kicsit talán kapkodtam, meg szétszórt voltam, de remélem, hogy más is kap egy is biztatást soraimból, ahogy én is innen kaptam a legtöbbet.
Köszönöm és folytatom (az életmódváltást mindenképp, a közreadást nem feltétlenül).
Néhány kérdés Robzonhoz:
A reggeli zsírégető tornához van esetleg valami jó kis gyakorlatsorod, nem igazán szeretek kocogni, a szobabicaj csak később lesz meg :-((. De amint nem fog annyira csúszni az út, indul az intenzívebb kerékpáros edzés (most heti egy-kettő van), gondolom az mindegy, hogy az ember a szobában teker vagy mellékutakon esetleg az erdőben (vidéken élek :-))), vagy rosszul gondolom?
Köszönöm a türelmet és mindenkinek kitartást kívánok (beleértve magamat is).
Mata
Miamanó!
A két hét alatt 3 kiló nem túl kevés, hanem túl sok. Igaz, nagyon nehéz úgy elkapni a változtatások helyes ütemezését, hogy az elején ez a nagyobb súlyleszakadás ne következzen be. De most már mindegy, visszafelé nem szabad lépegetni, amit megváltoztattál annak már maradnia kell. De tudod a jelszó lassan, fokozatosan, de visszaesés nélkül. Nem kell sietni, úgyis eléred amit akarsz, az időfaktor harmadlagos. Ami viszont fontos, hogy amikor az optimális ütem alá csökken a súlycsökkenés (tudod a testsúly 1%-a hetente), akkor ne mulaszd el fokozni a fokoznivalókat.
Kumran!
Komolyan mondom, hogy nagyon bírom az írásaidat. Nagyon jók. Kiváló bármilyenpárti újságíró lehetnél (ha nem az vagy). A kis színezések, a mögöttes tartaloméreztetések, finom csúsztatások, szabályosan mesteri. Nem vagyok rá méltó, hogy megítéljem de: khirály! :)
Ennek a topicnak Shika a gazdája (Szegény Shika... Amikor rá gondolok mindig egy másodperces néma gyászt tartok a lenyúlt dolgai miatt… Talán előkerül még valami.), de - szerintem - mindenképp helye van annak, hogy kifejtsd az akupunktúrás fogyasztó módszerről a tapasztalataidat, sőt nagyon jó lenne, ha mindenki más is kifejtené, az összes többi „csodamódszerről” (bocs) amit gondol, vagy átélt. De ugyanígy helye van annak is – gondolom én -, hogy mások meg azt fejtsék ki, hogy mit gondolnak a másik mások által kifejtett kifejtegetésekről. Erről szólna ez az egész. És annak ellenére, hogy tagadhatatlanul bírom a dumád, sajnos meg kellett állapítanom, hogy hajlamos vagy a nyelvi „huncutkodásokra”, mert az elején szó se volt a csúcs brutál és rém veszélyes eleinte nullkalóriás diétáról, csak akupunktúráról regéltél. Én úgy gondolom, hogy az akupunktúra szerepe annyi volt, mint akármilyen más pszichostimulánsé, szedhettél volna éhségérzet elnyomó, és közérzetjavító drogokat is akár. Persze inkább a bökködés (Legyen lézer, képzelem ahogy Darth Vader nyomkodja át a füleden a fénykardot.), az nem vágja agyon a májad, meg talán nem lehet rákattanni: „Gyere doki, bökj, bökj még!” Ezt könnyen kilehetne próbálni, mondjuk 3 csoport lenne, egyiket bökik, a másik drogoz, a harmadik semmi, és mindenki ugyanazt eszi, mozogja. Ha engem kérdezel, a legvidámabbak a narkósok lennének :), és a legtöbben a semmilyen „mankót” nem kapók adnák fel, de az eredmény ugyan az lenne/lehetne mindegyik csoportban fogyásilag, ha a kajálást megcsinálják, nem kell a plusz keleti csoda. De kétségkívül, ha így nézzük – a három közül - a legjobb módszer az akupunktúra. Hatni is fog még egy darabig. Amíg a hited húzza, és amíg nem állsz vissza arra, hogy úgy kajálj, mint előzőleg. Szerintem. De a - tárgyilagosság végett, - illene úgy hivatkoznod rá, hogy életmódváltás akupunktúra + diéta segítségével. Az hogy az akupunktúrától lefogytam szenvedés nélkül ennyit, és ennyit, és azóta bármennyit ehetek nem hízok, kicsit (Hmmm… Kicsit?) fals érzeteket kelthet.
Ezzel szemben az itt leírt aerobedzés + diéta azért többet kínál a puszta súlycsökkenésnél: közérzetjavulást, energiaszint növekedést, egészséget, önbizalmat, és egy gyökeresen megváltozott szemléletet.
Ja, és még valami. Kedves Kumran, - biztos észrevetted - én nem vagyok jó, rendes, mindenkinek segíteni akaró angyalka. (Lehet, hogy Te inkább az vagy, van egy ilyen érzésem.) Szerintem, ne fogyjon le mindenki. Az a pár ember, aki képes összekapni magát, és megküzd érte, az legyen gyönyörű. A többiekre meg tojok: szuszogjanak tíz lépcső után, ne találjanak farmert a méretükre, nyáron bujdokoljanak, mert nem vehetnek fel egy lengébb ruhát, kapják meg az összes nyavalyát amire predesztinálja őket súlyfölöslegük, ha összebújnak valakivel szaladjanak villanyt lekapcsolni, és sose örülhessenek annak, hogy örömet szereznek másnak azzal, hogy szép a testük.
„Szóval az akupunktúra csak egy mentális mankó, ami áttámogat a nehéz napokon? Hát valahogy én is így képzelem."
Tudod én sem hittem benne, még ki nem próbáltam. Nem is úgy mentem el az első kezelésre, hogy ez biztosan segít. Csak egyet tudtam: itt az év eleje és mire nyár lesz könnyebb akartam lenni valamennyivel, de nem a már kipróbált eszközökkel. Így hát nem veszíthettem semmit. Legfeljebb ez sem jött volna be. De nem így történt. És hogy mennyire nem „mentális mankó", azt csak az tudná elmondani aki kipróbálta. Vagy én, de rám nem halgatsz pedig nem meggyőzni akarlak csak elmondom a tapasztalataimat. De Te mereven elzárkózol még a gondolatától is, hogy működhet ez a dolog. Olyannyira, hogy volt egy erősen dohányzó ember akit a családja rábeszélt az akupunktúrás doki meglátogatására, mert sehogy sem tudott leszokni a cigiről. El is ment, de úgy nyitott, hogy bizony vele csinálhat bármit a doki, de ő aztán nem fogja eldobni a bűzrudakat. / Vedd észre, ez egy ellentétes lelki beállítottság ! / Mire a doki: én nem is kérek ilyen nagy áldozatot, de ha már itt van legalább próbálja ki milyen is egy kezelés. Kipróbálta. Az ötödik kezelés után még abból a szobából is kiment amelyikben dohányoztak, úgy utálta a cigarettafüstöt. Persze erre lehet hümmögni, fejet csóválni, de jusson eszedbe, attól hogy a Párizsi Tudományos Akadémia prominens tudósai a múlt században kijelentették: márpedig egy levegőnél nehezebb tárgy nem repülhet, még elég szép forgalmat bonyolít a Ferihegy 2. Ennyit a lelki hatásról.
Más: Soha egyetlen levelemben nem írtam, hogy a kezelés után le kell heveredni a TV elé csipszet zabálni. Úgy is mondhatnám, ezt nem én írtam és úgy gondolom, senki nem is hitte ezt a csodát. Azt viszont írtam, és most is írom és lehet átkozni, meg kővel dobálni, hogy nem kell kopogó szemmel évekig várni, hogy lemenjen 25 dkg az ember csipejéről. És azt is leírom mégegyszer, ha máglyára küldesz is érte - amiért a szent metódust megsértettem, vagy kételkedtem az egyedüli üdvözítő hatásában, - hogy igenis eredményes és gyors fogyáshoz segít az akupunktúrás kezelés. De azt is megismétlem - amit már nem egyszer leírtam - ez egy másik út, mely ugyanoda vezet ahová a tiéd. Hátha valaki ezen szeretne járni. Hogy megértsd: amint már írtam van kerékpárom és szeretem is használni. De ha gyorsan szeretnék eljutni valahová - bár sportértéke nulla - beülök az autómba beindítom... és nem töröm a fejem azon, hogy mennyivel egészségesebb a bringa, mégha azzal is el tudtam volna ugyanoda jutni. És ha megváltoztak is az étkezési szokásaim az is az akupunktúrának köszönhető és az is, hogy a megváltozott életmódom szerint ehetem annyit, amennyi jólesik... és most lehetne előlről kezdeni amint a kiskutya akarja a farkát megfogni, hogy – aha, de hát ez a bármennyi ez saláta – igen, de a sültkrumplit is meg a húst is megeszem !! --- aha, de abból nem bármennyit - nem hát csak amennyi jólesik és ritkán de megeszem !! És hogy teljes legyen a megbotránkozásod, a karácsonyi ünnepek alatt híztam három kilót azaz 118kg lettem. / Tudod a hüje magyar szokások... / De van egy marha nagy problémám. Anélkül, hogy bármilyen erőfeszítésembe került volna, már csak 116kg vagyok és ez a folyamat meg sem áll addig, amig a beállított 115 kg-ot el nem értem. És nem koplalok, nem diétázom. Ez is az akupunktúra hatása. Erre Te azt írod, hogy nem szólsz bele a hitembe és higyjek amit akarok, de ez az életmóváltás eredménye.. én meg erre azt írom, hogy... és ismét beindul a fenti kiskutya effektus.
Szóval szerintem mindketten írjunk arról amit ismerünk mert ezzel szolgáljuk a fogyni vágyók érdekeit.
"Persze, hogy mindenki a saját útját járja, én csak bemutattam azt amiben hiszek, amit viszonylag logikus érveléssel is meg lehet támogatni és ami ráadásul mindenkinek kivétel nélkül bejött, aki rászánta magát. "
Robzon eme kijelentésére itt vagyok én is példának, bár igazán nem számokkal mérhető eredményekről tudok (egyelőre) beszámolni. Gondolom, a 2 hét alatti 3 kg fogyás nem mond annak semmit, akinek több mint 30 kg feleslege van, de ha figyelembe vesszük, hogy ezalatt nem koplaltam, hanem csak átrendeztem a sorrendet és csupa egészségeset (de olyan ami azért finom is) eszem nem olyan rossz. Arról nem beszélve, hogy ugyan kicsit nehezen szántam rá a mindenreggelifélóra edzésre, de valahogy ezzel és a reggelivel olyan fantasztikus plusszenergiákhoz jutottam, amire nem is gondoltam volna korábban, és ha legfőképpen azt nézzük, hogy ugyan kilókban mérve tényleg nem számottevő a fogyás-átalakulás folyamata, de azt érzem és nem csak én látom ténylegesen, hogy apad rólam a zsír, sőt egyenesen mintha feszesebb lenne a bőröm is! Kimondhatatlanul jóérzés mindez. És az is igaz, hogy ez igenis büszkeséggel tölt el, hogy ezeket csak MAGAMNAK (és nem egy csodaszernek) köszönhetem. Különben is. Mint ahogy sokan mások, én is sokféle módszert kipróbáltam, így szépen lassan rámrakódtak a kilók (össz. kb 15 kg 4-5 év alatt). Mindig lefogytam kínkeservesen max. 5-öt, hogy azt marha gyorsan vissza is szedjem. Nem is értem azt, hogy valaki ebbe belenyugszik, hogy igen, nemevéssel le lehet fogyni mondjuk mindegy 20 kg-ot és igaz ugyan, hogy abból 15 kg visszajön, de az az 5-től milyen jó, hogy megszabadultunk. Szerintem elég butaság azt hinni, hogy csak ez a módja a biztos fogyásnak, így aztán tök feleslegesen "dolgozik" meg az a plusz-minusz 15 kg-ért.
Na mindegy, a lényeg az, hogy én elindultam egy úton, ami (végre!) jó irányba vezet. Közben többen keresgetik a megfelelő helyes irányt, pedig van valaki aki megmutatja, hogy merre van az. Szerintem tök hülyeség akkor kifogást keresni, hogy mégis miért nem megyünk arra. Persze, lehet, hogy más út is vezet oda, de esetleg sokkal hosszabb, kimerítőbb, több kitérővel, zsákutcával stb. Nem folytatom.
Miamanó
Rizo Mester!
Nem árulom el…:) Végül is nem lenne vészes a súlydifferencia, hiszen az elmúlt 10 évben kb. 20 kiló száraz izmot szedtem fel. Istenigazából az utóbbi négy-öt évben edzek viszonylag jobban, előtte, végigpofoztam magam az összes lehetséges hülye hibán.
Mutterfly!
:) Szia! Csendben figyelsz, közben gyilkos gondolatok futnak végig fejedben. (Robzon fejét szétvered az aszfalton, Robzon hátába nehezen de belenyomod a kést, Robzon billentyűzetén az M betűt titokban bekened tiszta nikotinnal, és amikor hozzáér kínok között hal meg, stb, stb.) Na, majd mostantól a sötét sikátorokban többet nézek hátra. :)
Kumran!
Hát öregem, te azért nagy huncut vagy, ismerjük el. :)
„ Az akupunktúrás kezeléssel vígan elérhettem volna a 74 kg ami a 184 cm-es magasságomhoz lenne az „ideális" súly, de nem akartam”
„A tényleges 15 kg mínuszt egy fél év alatt érte el velem a kezelőorvosom - tudják? Az akupunktúrás - és azóta BÁRMIKOR, BÁRMIBŐL BÁRMENNYIT EHETEM, NEM LESZEK 116 kg-os.”
Itt valahogy a kemény (kemény? Őrült durva.) diétáról valahogy még elfelejtettél szólni, aztán rá egy hétre:
„kezelés első hetében csak üres teát vagy kávét lehet inni, de a másodikban már dőzsölhetsz. Jöhet a napi két joghurt, nem beszélve a harmadik hétről mert az már kiegészül napi tíz dkg párizsival.”
Az meg csak a végén derül ki, hogy azóta megváltoztak a táplálkozási szokásaid:
„Az is igaz, hogy mióta „lefogytam" … azóta jobban esik a növényi eredetű táplálék, ami nem annyira megterhelő.”
Szóval az akupunktúra csak egy mentális mankó, ami áttámogat a nehéz napokon? Hát valahogy én is így képzelem. Az egész szisztéma tök beleillik az alant vázoltakba.
„De mi van, ha van aki olyan mint én és únja a „majd egyszer meglátod milyen karcsú leszel" álláspontot. Mi van ha valaki azt mondja, inkább nem eszem egy hónapig, vagy kettőig - tudom, erre is van ellenérved ami szintén igaz és kérlek ne írd meg mert ismerem - de fogyjak már le végre!”
Bocs, de muszáj megírnom, mert ez a lényeg. Ha drasztikus változtatások után veszel vissza a diéta keménységéből, akkor gyorsabban érsz el súlycsökkenést, de ennek az az ára, hogy sok izmot is veszítesz egyrészt, másrészt pedig hatalmas sokk a szervezetednek. A lassú fokozatos változtatásokkal való áttérés egy egészségesebb életmódra nem jelent megrázkódtatást a szervezetnek (kevésbé gyengülsz le), megkíméli az izomtömeget, a súlyveszteség sokkal inkább zsírból adódik, viszont kicsivel lassabban hoz eredményt, de tényleg módszeres hozzáállást, kitartást, és talán nagyobb önfegyelmet kíván.
„ha a kevésbé akaró embereknek azt mondod, mily nagy tettet hajtottál végre és mennyivel felettük állsz - értsd meg ha nem modod is érezhetik - mert Neked sikerült.”
Hát nagyon sajnálom, ha valaki abból, amit itt fejtegettem azt vágta le, hogy a saját felsőbbrendűségemet akarom itt demonstrálni. Azt, amit én elértem, magamhoz képest – mondjuk – „reális” teljesítmény, aminek én örülhetek, de istenigaziból nem nevezhető nagy dolognak, hiszen más ennyi idő alatt testépítő világbajnok lesz. Pont azt akartam elmondani, hogy én úgy gondolom, hogy ez annyira nem nagy mutatvány, hogy bárki aki tényleg akarja, megteheti, csak neki kell állni, tessék, itt vannak az alapelvek. És az, hogy ha rámutatok arra, hogy nálad, és nálad nem a gonosz körülmények a hibásak, hanem az, hogy nem könyökölsz igazán neki a dolognak, az nem rossz szándék, lekezelés, lenézés, hanem egyszerűen csak megpróbálom megmutatni, hogy – szerintem - hol a hiba. Látod ennyire eccerű gyerek vagyok én. :) Nem kell ezt túlspirázni.
Persze, hogy mindenki a saját útját járja, én csak bemutattam azt amiben hiszek, amit viszonylag logikus érveléssel is meg lehet támogatni és ami ráadásul mindenkinek kivétel nélkül bejött, aki rászánta magát.
Kedves Kumrán!
Teccik a szöveged.
Robzonnal majd zöldágra vergődtök, csak 1 apróság: szerinted ugyanaz mexabadulni apl. 15 lusz kiló közül az első öttől, mint az utolsó 1-től?
Az utolsó mondatodért érdemes volt végigolvasni leveledet. Nem mintha egyébként nem, mert ezért egy csomó dologban egyetértünk. Én legalább is. Nagyon sok igazság van abban amit irsz, szinte mind az. Ez komoly. Én csak egy másik utat próbáltam bemutatni. És bocs, ha félreértettelek a hegymászással kapcsolatban.
„Aha. Szóval mégiscsak diétával jár a kezelés. Érdekes lenne kipróbálni a hatásosságát akupunktúra nélkül is, nem gondolod?" Nos, ha egy kicsit figyelmesebben olvastad volna leveleimet, kipróbáltam és nem is eredménytelenül - pont az ilyen megalázó „no mivan nem bírod már megint megállni, hogy ne zabálj, csak ennyi akaratod van" megnyilvánulásokra reagálva bebizonyítottam, hogy nem nagy kunszt nem enni egy éven keresztül. Persze ha Neked nem elég a 35 kg súlyveszteség egy évre vetítve, akkor túl maximalista vagy. Visszatérve az akupunktúrára: soha nem írtam, hogy nem kell diétázni. A kezelés nem a dieta helyett van. De nekem meg talan masnak sem mindegy, hogy mennyi idő alatt er el eredményt. Egyébként a volt kezelőm dietetikus, belgyógyasz. Teljesen tudományos alapon allította össze az étrendet. A kezelés csak segít azt kevesebb, majdnem semmi szenvedés nélkül betartani. Ezzel együtt ugyanúgy átéltem azt az élményt amről írsz, tudni illik evés után nem lépett fel a Surda effektus, azaz nem zuhantam vizszintbe. Friss maradtam, könnyű fizikailag épp úgy mint szellemileg. Az is igaz, hogy mióta „lefogytam" - bocsásd meg amiért én én igy nevezem 15 kg elvesztését, még akkor is ha kétszer 15 lenne a kívánatos - azóta jobban esik a növényi eredetű táplálék, ami nem annyira megterhelő. Mindenkinek ajánlom! Tényleg Magyarországon nem a legegészségesebben táplálkoznak az emberek. De én nem ellened írtam soraimat, csupán a nézeted nem mindig találkozik az enyémmel. Attól még lehet igaz amit a saját tapasztalatod alapján állítasz. De hát vedd észre, attól hogy patkány dolognak tartod a súlyvesztésért nem meg szenvedni - mert az növeli az ember értékét saját maga és mások előtt is / és még ebben is van igazság / - az még nem jelenit, hogy mindenki eztán így akarja felértékeltetni magát. Ez is csak egy olyan nézet ami lehet szimpatikus és lehet kevésbé az. Én elhiszem, hogy Nálad eredményre vezetett és másnál is vezethet. De mi van, ha van aki olyan mint én és únja a „majd egyszer meglátod milyen karcsú leszel" álláspontot. Mi van ha valaki azt mondja, inkább nem eszem egy hónapig, vagy kettőig - tudom, erre is van ellenérved ami szintén igaz és kérlek ne írd meg mert ismerem - de fogyjak már le végre! És sikerül. Szenvedés nélkül. Illetve majdnem. Mert amikor második hete sem érzel más ízt a szádban csak a joghurtét, meg a harmadik héten is, az maga pokol. De akkor már 13 kilóval vagy könnyebb amiből igaz, hogy hét-nyolc visszajön, de ötöt már tutti, hogy elvesztettél. Ez nem kuruzslás, nem zsírégető csodaszer 6 kéklepedőért, henem neuroendokrin rendszer által önszabályozott emberi szervezet. Az eredményességéről pedig nem kívánok tovább vitázni, mert előttem ez - a jelenlegi súlyom ellenére, minek okát és értékét márTe is ismered - ténykérdés. Ha segíteni szeretnél régmúlt Önmagad és magam sorstársain, vagy ereszkedj le hozzájuk, vagy emeld fel őket magadhoz. Ezt kérlek ne vedd se kioktatásnak, se ironizálásnak, de képzeld el, ha a kevésbé akaró embereknek azt mondod, mily nagy tettet hajtottál végre és mennyivel felettük állsz - értsd meg ha nem modod is érezhetik - mert Neked sikerült. Ez rajtuk nem segít. Még nagyobb lesz az áthághatatlan akadály. Többen neki sem indulnak. Ezt csak azért írom, mert talán ezt éreztem ki leveleidből. Ismét csak nem sérteni akarlak. Inkább elmondok egy példát, ami áttehető egyfajta fogyókúra felkészítő autotréningre. / Hiszen az. / Volt idő, hogy eléggé el nem itélhető módon dohányoztam. Tudod, hogy szoktam le? / Ennek is már sok éve és nem is kívánom. Tehát SZÁMOMRA eredményes volt. / Nem azt mondtam, hogy holnaptól, hétfőtől nem gyújtok rá. Ellenkezőleg! Azt montam, hogy akkor gyújtok rá, amikor akarok. És rágyújtottam. Aztán megint mondtam. És egy idő után nem csak elhittem, hanem TUDTAM, hogy akkor gyújtok rá, amikor akarok. És aztán nem gyújtottam rá, mert úgy akartam, és ÉN akartam. Ha érted miről van szó! De ez is csak egy út. Mindenki a magáét járja, mert ha egy másikat választ is, az lesz az övé.
Mielőbbi jó időt és csúszásmentes köveket kívánva maradok tisztelttel: Kumrán
Nem tűntem el, ne örülj, csak most csendben figyelek.
Ja.
Láttam ám múltkor feltűnni a nevemet,mint negatív példa. -:))))))))))
Legutóbbi hozzászólásom stílusa miatt BOCS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
/ eccermajmegmagyarázom ,a számra kéccer jól rácsaptam,fejemre
hamut szórtam,a sz. és a q. betűkkel kezdődő szavakat visszavontam./
A többi állításomat fenntartom.
Cseresznye!
Hát még amikor majd tüdőrákkal fekszel a kórházban, a chemotherápiától milyen lyól fogsz fogyni! :) Lesz majd nagy örülés, amikor rád megy a tini kori farmered.
Lanina!
Már volt a topicban szó róla :), hogy az Oktogonnál, a Scitec laborban végeznek testkompozíció analízist. Még táplálkozási, és edzéstervet is csinálnak, vagy bármilyen más labortesztet.
Kumran!
„Valami okának kell lenni, hogy az embernek indokolatlanul megnő az étvágya”
Igen ez egy jó feltevés, van is valami oka, például a rossz beidegződések, a folyamatosan „tömő” szülők, az egyéb gondok miatt evésbe menekülés stb. De nem kell, hogy indokolatlanul megnőjön az étvágyad, ahhoz, hogy elhízz, elég ha nem csökken az étvágyad, a szervezeted igényeinek megfelelően. Miért seggesednek meg a huszonéves lányok? Azért mert miután testileg is felnőtté fejlődtek, az energiaigényük akár 30%-al is visszaeshet! Ez bazi-bazi nagy differencia! Szóval tök elég, ha csak ugyanúgy kajálnak mint tini korukban, - vagy csak kicsivel kevesebbet - és már híznak is mint egy kismalac. Ez ráadásul még párosulni szokott az addigi csekélyke mozgás végleg feladásával is. Mit várnak?
Azt is fejtegeted, hogy a többlet evés abból is adódhat, hogy a delikvensben egyes tápanyagok kevésbé hasznosulnak, és ezért kíván többet enni, hogy a hiányt fedezze, és ennek mellékhatásaként hízik el. Szép próbálkozás :). Természetesen szenvedhet tápanyaghiányban egy kövér ember, főként azért, mert a túlsúlyosak többnyire a mocskoktól híznak el, olyan kajákat esznek, amiben alig van értékes tápanyag, viszont annál több a szervezet számára gyakorlatilag értéktelen telített zsír, és cukor. (pl. a csülök pékné módra :), vagy csokik, édességek, az összes zsírban-olajban sült gány: sült krumpli, rántott hús, zsírtól tocsogó pizzák, pőrkűt, szalonna, stb.) Szóval, ha úgy lenne, ahogy gondolod, akkor a zöldséges stand előtt ácsorognának nyál csorgatva, nem pedig a McDonalds-ban, vagy a lacikonyháknál. Az, hogy mit kívánsz, főként a megszokások határozzák meg, és sokkal kevésbé, hogy mire van szükséged. Szerintem a gyomor, és az ízlelőbimbók túl buták ahhoz, hogy a kajciról döntsenek, ez az agyunk dolga lenne.
„És a nagyagyú orvosok miért nem keresik az okát, hogy Te is megehesd anélkül, hogy híznál tőle. Ez még nem jelenti a másik szervezetének hibás működését, hogy nem hízik egy jólesően elfogyasztott ebédtől hidd el! Csak szerencsésebb. Min Te vagy én.”
Keresik, mert jó biznisz. Ez a világ bulija, úgy zabálni, hogy nem hízunk, sokaknak ez lenne a mennyország. Csak azt kéne felfogni, hogy minél többet eszel, annál több energiádat köti le az emésztés. Azt az energiát fordíthatnád bármi másra, munkára, mozgásra, de a tested regenerálására is, szerintem. Minél kevesebb ennivalóból vagy képes kinyerni a szükséges tápanyagokat annál jobban jársz. Ennek örülni kéne, ha ésszel belegondolsz.
„Vagy nem jártál akupunktúrás kezelésre, vagy nagyon átvágott a kezelőd ugyanis a kezelés első hetében csak üres teát vagy kávét lehet inni, de a másodikban már dőzsölhetsz. Jöhet a napi két joghurt, nem beszélve a harmadik hétről mert az már kiegészül napi tíz dkg párizsival. Itt szó sincs csipszről meg sósmogyiról. Ja és nem bök, mert nem tű, hanem lézer.”
Aha. Szóval mégiscsak diétával jár a kezelés. Érdekes lenne kipróbálni a hatásosságát akupunktúra nélkül is, nem gondolod? Amúgy engem sosem bökködtek, az akupresszúra az más, és azt is csak sportsérülésekre, és megfázásokra kaptam. 6ott. De ettől még továbbra is kétlem, hogy akupunktúrával + diétával véglegesen át lehet programozni egy ember anyagcseréjét, felszívódását de mondom, még ha így is lenne, az se lenne egy számomra szimpatikus megoldás. Az is érdekes, hogy a távol-keleten, ahonnan e módszer származik, szinte egyáltalán nincs elhízás, de hidd el, ezt nem bökködéssel érték el, hanem avval, hogy gyökeresen más a táplálkozási kultúrájuk. (Illetve nekik van ilyen.)
A sziklamászós történetemet nem azért meséltem el hogy bizonygassam milyen faszagyerek vagyok – nem is erről szól – hanem azért, hogy azt éreztessem, hogy semmilyen helyzet se annyira kilátástalan, hogy ha valaki tényleg összekapja magát ne tudná megoldani, és ha így sikerül – tényleges erőfeszítéssel – akkor az annyira jó érzés, hogy minden szenvedést megér. Te, mint volt sportoló pontosan tudod miről beszélek. Emlékszem, amikor még igazán dagadt voltam, az volt a vágyam, hogy bárcsak akkora lenne a seggem, mint a vállam, és nem nagyobb. Ez - asszem – összejött :), és nagyon jó érzés. Pláne, amikor a volt osztálytársaimmal találkozok, akik még most is úgy köszönnek: Szia Dagi! Ha egy csodaszertől fogytam volna le, nem saját erőmből, akkor ez a sikerélmény kimaradt volna az életemből, és biztos valaki egészen más lennék, feltehetőleg egy sokkal gyengébb ember.
„hidd el attól, hogy 115 kg vagyok még marhamód végég tudom vinni az akaratomat sok mindenben. Csak ahogy múlik az idő a fontosságok átértékelődnek és ez így van rendjén.”
Tök elhiszem, komolyan. Engem nem az zavar, aki tisztában van a helyzetével, és elfogadja magát olyannak amilyen, hanem sokkal inkább azok, akik a körülményeket, meg minden mást hibáztatnak, azért mert kövérek, ahelyett, hogy először magukban néznének körül.
Néptáncos!
Köszi az infókat, meglesem mindegyiket magamnak.
Lenne pár kérdésem a sokat emlegetett testzsírmérővel kapcsolatban: Okés, hogy a felső testen ereszt át egy elektromos áramot, de akkor hogy ad megfelelő adatot mondjuk a körte tipusú emberkék zsírállományáról? Mennyire reális a kidobott adat? Illetve nem tudtok olyan helyet, ahol esetlegeg mérnének is ilyet, gondolom térítés ellenében? Anno volt egy Kft, ami járta az edzőtermeket és vmi 100 ftért mértek, de akkor még nem volt irodájuk, így nem lehetett beszerezni semmilyen adatot arról, hogy hol mérnek legközelebb..és persze azóta sem láttam őket. Vagy valaki, aki rendelkezik ilyen ketyerével, nem csinálna egy össznépi teszsírmérést? Összeadhatnánk, mennyi zsír van a topicban :)
1. Lássuk csak! A csecsemő amikor megszületik nem szenvedélybeteg és ezért nem is eszik csak amennyire szüksége van. Ha mégsem, akkor az már szervi probléma ugyanis a születés okozta megterhelés sem vált ki túlzabálási kényszert. / Ez orvosi vélemény nem tőlem származik. / Őnála elfogadjuk ezt az alapigazságot, - márpedig miért ne fogadnánk el - hiszen még ösztönlény, akkor mi váltja ki a felnőttből a szenvedélybetegségként megjelenő túlzabálást és mikor és ennyi embernél? Ne érts félre nem tagadom az élvezetből való evés gyönyörét. De ágyba sem mindig gyermek nemzés céljából bújik az ember egy nővel. De mivel ezt többnyire nem látja a többi ember, ezért nem is ragasztja a másikra, hogy kurafi. Sok minden van ami az embernek örömöt okoz és él is vele. Az evés is ilyen. De ebből még nem következik szükségszerűen, hogy valaki csak ennek éljen. Valami okának kell lenni, hogy az embernek indokolatlanul megnő az „étvágya". Ez lehet lelki - remélem nem tagadod - no jó legyen pszichikális és lehet fizikális vagy mindkettő egyszerre. Persze az idegen szemlélő mit lát. „A Józsi má megin zabál. Ez mindig csak zabál. Hát persze hogy olyan amilyen!" És a marha Józsi elhiszi, mert a prof. doc. medic. univers. Is azt mondja neki hogy azé kövér mer sokat eszik. A részeg is azért részeg mert sokat iszik. Baromi nagy bölcsességek. Az eszébe sem jut, hogy megvizsgálja mondjuk képes e a szervezet hasznosítani ezt vagy azt a táplálékot - „persze hogy hasznosiccsa különben mitü lenne olyan dagatt nemigaz" - mármint felszívódik e vagy oly mértékben szívódik e fel az vagy az a tápanyag, vitamin bármi amire szüksége lenne a szervezetnek, amennyire az elvárható. Az éhségérzet nem csak a gyomor ürességéből fakad... dehát hogy lehetne tápanyaghiányos egy dagadt ember nemigaz? Szóval a marha Józsi elhiszi, hogy az ok a túlzabálás hiszen mindenki azt mondja neki. Én meg azt mondom, ez a legtöbb esetben tünet. Te is csak azt látod - Kedves Robzon - hogy mennyit zabálnak körülötted a dagadt emberek igaz? Nem csoda, hogy olyan kövérek. Gondolom kalóriatáblázat szerint táplálkozol. És amit elértél nem kis lemondással sikerült megvalósítanod. Minden tiszteletet megérdemelsz és persze hogy több vagy ezáltal mint az a sok „dagadt barom"! Ezt komolyan írtam hidd el kérlek, mert ha valaki tudja én tudom mit jelent csipegetve élni, mindig vigyázni arra mire nézel rá, mert tán az is hizlal amire az ember rá néz. De nem tartod e igazságtalannak, hogy a másik néha megengedhet magának egy „csülök pékné módra" ebédet és Te nem. És a nagyagyú orvosok miért nem keresik az okát, hogy Te is megehesd anélkül, hogy híznál tőle. Ez még nem jelenti a másik szervezetének hibás működését, hogy nem hízik egy jólesően elfogyasztott ebédtől hidd el! Csak szerencsésebb. Min Te vagy én.
2. Idézlek:
„Nem hát, hanem az a legjobb módja, hogy elmész akupunktúrára, teliböketed a füledet, aztán visszadöglesz a tévé elé csipszet zabálni. Még ha használna is, mondom, még ha használna is, akkor is patkányság lenne. Undorodom attól az embertől, aki képtelen összekapni magát. Magamban is azt gyűlölöm legjobban, ha gyenge vagyok."
· Vagy nem jártál akupunktúrás kezelésre, vagy nagyon átvágott a kezelőd ugyanis a kezelés első hetében csak üres teát vagy kávét lehet inni, de a másodikban már dőzsölhetsz. Jöhet a napi két joghurt, nem beszélve a harmadik hétről mert az már kiegészül napi tíz dkg párizsival. Itt szó sincs csipszről meg sósmogyiról. Ja és nem bök, mert nem tű, hanem lézer.
· Mint az első levelemben írtam az akaratgyengeséggel kapcsolatban, sikerült összekapni magam. Lefogytam 82 kilóra - ez mínusz 35 kg-ot jelentett - és azt tartottam két évig. Először én is azt hittem több lettel ezáltal és több is lettem. A többi sovány már nem mondhatta, hogy akaratgyenge vagyok hiszen én is olyan voltam mint ők. Elszállt a bizonyítási kényszerem és azóta sem jött vissza. Persze nem lettem öntelt sem de minek egy egész életen át bizonygatni, hogy tökös gyerek vagyok. Ez éppoly kényszeresség, mint a túlevés. Azáltal is több lehet az ember, ha az aluljáróban fetrengő másik embertől megkérdi: segíthetek e valamiben. Mert hátha nem részeg, mint a többiek tartják róla, hanem epilepsziás. És nem eszem csak azért tehénszart, mert hárommillió légynek ízlik.
Természetesen amit a második pont második részében írtál azért tisztelttel lehet és kell adózni. Hegyet mászni még nem próbáltam, de tudom mit jelent. Voltam már barlangban és nem csak az Aggteleki cseppkőbarlangban. Volt vizes is meg kürtősor is, meg egyéb. Nem végeztem kevesebb munkát, mint az ötven hatvan kilós brátaim akik sohasem néztek le az alkatom miatt. Nem is tehették, mert ugyanazt végigcsináltam amit ők. Nekem is voltak problémáim, mert ha az ember nem látja hová kell lépni és még sötét is van és tapasztalatlan... Szóval megcsináltam és ezzel is több vagyok azoknál akik nem csinálták meg független azok testsúlyától. De belül vagyok több. Egy élménnyel, egy jó közös bulival és nem utálom még az anyósomat sem ezért mert ő nem csinálta meg és nem is képes rá, hogy megcsinálja. Ja és nem nyomok fekve 120 kg-ot sem nem hogy 230-at de annyit mindenképpen amit egy velem azonos magasságú „ideális" testsúlyú edzés nélküli macho. Lehet, hogy többet is. Nem panaszként említem, de tényleg nincs rá időm. Van két szép gyerekem és inkább velük kerékpározom, ha tehetem. Az egyik olyan alkatú, mint én. Ezalatt azt értem, hogy vastag csontú, vállas, tagbaszakadt és karatézik. A másik egyszálbelű és egy kezdő idegsebész is meg tudná jártában műteni, ha szüksége lenne rá de szerencsére eddig mindkettő kitűnő tanuló volt.
3. Végre valamiben egyetértünk. Meg a negyedikben, meg az ötödikben is.
Szóval megint leírom: csak a személyes tapasztalatom próbáltam másokkal megosztani és hidd el ahogy egyre többet olvastam Tőled, egyre jobban megismertelek - azt hiszem - és azt is hidd el attól, hogy 115 kg vagyok még marhamód végég tudom vinni az akaratomat sok mindenben. Csak ahogy múlik az idő a fontosságok átértékelődnek és ez így van rendjén. És azt is hidd el kérlek a legfontosabb a belső egyensúly, - amikor az ember sem magával, sem másokkal nincs harcban - és a sikeres önmegvalósítás. A kettő nem üti egymást, talán az utóbbi feltétele az elsőként említett lelki egyensúly. És e kettő eléréséhez nem csak egy út vezet. Nem több e az a földműves aki elvégzi napi teendőit, örömét leli munkájában és gyarapítja a családját, mint az örökké delíriumos - majdnem azt írtam orvos, de legyen csak - bankár vagy meg nem értett költő? No nem vagyok vallási térítő, csak úgy eszembe jutott.
Kumran!
Dehogy sértődöm meg. Komolyan nagyon érdekel a véleményed.
1. „elhízottak nagyon nagy része… nem szenvedélybeteg” Ezt a kijelentésedet nem tudom mire alapozod, én ugyanis pont azt vettem észre, hogy az elhízottak túlnyomórészt nem tudják megmondani miért esznek, sokat, illetve hülyeséget, illetve rosszkor. Sőt, általában nem is azért esznek, mert éhesek, hanem csak úgy – l’art pour l’art – az evésért magáért. Én legalábbis ezt tapasztalom, és itt is többen így mondták. Amúgy az tényleg igazságtalan, hogy a zabáló „felszívódási zavaros” soványakhoz viszonyítva, egy egészséges emésztésű szintén zabáló ember elhízik. Az is igazságtalan, hogy valaki 180 centis, a másik meg csak 150. Kérjük el a panaszkönyvet!
2. „A fogyásnak nem az egyedüli üdvözítő útja az „az ezt ne egyél, azt egyél, amabból meg csak ennyit"!” Nem hát, hanem az a legjobb módja, hogy elmész akupunktúrára, teliböketed a füledet, aztán visszadöglesz a tévé elé csipszet zabálni. Még ha használna is, mondom, még ha használna is, akkor is patkányság lenne. Undorodom attól az embertől, aki képtelen összekapni magát. Magamban is azt gyűlölöm legjobban, ha gyenge vagyok. Az egyik haverommal gyakran jártunk sziklát mászni, nem voltam túl nagy spíler, de nagyon szerettem. Tudod, ez úgy megy, hogy az előmászó, megy elől a kötéllel, addig a hátsó biztosít, aztán az első bestandol (valahová rögzíti magát) és a hátsó kezd el mászni. Mindig a bénább megy hátul, mert neki csak össze kell szednie a karabinereket, - ami könnyebb, mint kirakni -, és nem is tud akkorát esni, mert az első biztosítja, húzza be a kötelet, ahogy a másik mászik felfelé. Na épp megindulok hátulról, elérek egy pontig, ahonnan nem tudok tovább menni. Akárhogy nézem, nem találok se fogást, se lépést. Egy olyan elég gennyes áthajlás volt, - tudod, ahol kifelé hajlik a szikla – és egyszerűen képtelen voltam megoldani. Hosszú percekig próbálkoztam, de nem ment semmi. Már elég fáradtak is voltunk, ez már a harmadik fal volt aznap. Tűzött rám a nap ezerrel, már órája voltunk azon a falon, persze víz csak lent, szám cserepes. Elkezdett reszketni a vádlim, tudod, amikor egy alig centis kis peremen állsz ez elég zavaró bír lenni. Az alkarom égett már, nem bírtam már a fogásban se tartani magam, csúszott ki a kezem (magnéziát direkt nem használok, nem szeretem). Persze elkezdtem nyüszíteni: „Bmeg, nem tudok felmenni! Egyszerűen képtelen vagyok! Már fogni se bírok!” Mire a komám leüvölt: „Hát, az gáz. Én qrva kényelmesen ülök itt fent.” „Engedj le bmeg!” „Azt elqrtad! Vagy feljössz, vagy ott fogsz megszáradni.” Persze, erre megint elkezdtem próbálkozni, rakosgatom magam ide-oda, lábam fel, kezem le, telnek a percek, már minden izmom külön-külön tiltakozik az élet ellen, de egyszerűen nem megy. „Ne hülyülj már cseszdmeg…” „Hááát, öreg, én estig ráérek, megmondtam, vagy feljössz, vagy ott maradsz.” Nem hogy felmászni, - úgy éreztem - még tartani se bírom magam. Kicsit még keseregtem szomorú helyzetemen, aztán bekotortam, vicsorogtam hármat, üvöltöttem kettőt, és felmásztam mint állat. Nagyon jó érzés volt. Ha lenne bármilyen fogyasztó csodaszer, pont ezt a jóérzést venné el az emberektől. Szerintem majdnem bármire képesek vagyunk, ha nagyon akarjuk. Ha meg nem akarjuk, akkor még a legnevetségesebb dolgokat se tudjuk megtenni. Még esetleg azt se bírjuk megállni, hogy ne zabáljunk. Az állóképességi teszteden meg ekkora túlsúllyal csúfos dolgok jönnének ki hidd el. Az erőszintedre pedig rém kíváncsi lennék, ha a 115 kilóddal 230 kilót nyomnál fekve, akkor mondanám, hogy nagyjából szinten vagy.
3. Ebben a pontban viszont tökéletesen 1et értünk. Akinek a motivációja csak annyi, hogy mások elvárásainak akar megfelelni, az biztos hogy sikertelenségre van ítélve. Amúgy ezt már fejtegettem, én úgy mondtam, hogy akinek nincs meg a megjelenésével szemben a belső igénye, annak kár fogyni próbálnia.
4. {Ne hülyéskedj, dehogy vagyok orvos, csak egy lelkes amatőr, már mondtam.} A búvárkodás jó dolog. (Bár én nem szeretem, mert hideg van, és fáj a fülem.) {Azt tudtad, hogy az emberen a zsírpárnák elhelyezkedése, sokkal inkább hasonlít a vízi emlősökére, mint bármely más szárazföldi állatéra?} A koleszterinszinttel kapcsolatban pedig egyetértünk, én is azt olvastam, hogy a koleszterinszegény táplálkozás sokkal kevésbé csökkenti a vérkoleszterint, mint eddig gondolták. (A telítetlen zsírokban dús táplálkozás, lehet, hogy inkább csökkentené. Lásd sok nyers halfélét fogyasztók.)
5. Hogy az akupunktúra hogyan működik, vagy hogyan sem, abban nem vagyok számodra vitapartner, fogalmam sincs az egészről, de nyitott vagyok mindenre, nem zárom ki, hogy működhet. De – mondom - számomra nem ez a kérdés, hanem az, hogy valóban egy életre szóló megoldás-e, és tényleg több leszel-e általa. Az alant vázolt módszer szerint fokozatos életmódváltás során a testsúly egy százalékának megfelelő zsírból fogyás az optimális szerintem. És ez nem egy évekig tartó fogyókúra, hanem egy életmód, ami nem csak a testedet teszi széppé, egészségessé, hanem az általános energiaszintedet is növeli. Arról nem is beszélve, hogy olyan mentális változásokon is keresztül mehetsz, amik után az egész életed megváltozhat. Ez a különbség a csodamódszerekhez képest.
Én vagyok a rossz példa: Három hete fogyókúrázom. Keveset, és csak egészségeset eszem, viszont, hogy ezt kibírjam lecsúszik naponta min. 2 liter light cola és elfogy egy doboz cigaretta. A kilók persze apadnak. Ez erőt ad, jobb kedvűvé tesz. Egyébként sem vagyok egy "szerencsétlen dagadt" ember.
Robzon!
Gyors voltál, és - ne sértődj meg de - azt hiszem ez az egyetlen erényed válaszodban. Világért ne gondold, hogy személyeskedni szeretnék, de mint egy jó statisztikus azt bizonyítasz be közreadott személyes tapasztalatommal szemben amit akarsz, ha kiragadsz egyes kifejezéseket - úgymond szövegkörnyezetükből - az egészből.
Amit én közölni szerettem volna az nem több és nem kevesebb, mint az
1. elhízottak nagyon nagy része - mint ahogy azt az őket lenéző soványak gondolják - nem szenvedélybeteg, (A túlzabáló soványakat miért nem illetik ezzel a bélyeggel? Mert nem kövérek és velük szemben nem hozható fel jóleső megkülönböztetésként a soványság áldott állapota! Akkor meg miért mondanák nem igaz? Vagy talán ők nem szenvedélybetegek?)
2. A fogyásnak nem az egyedüli üdvözítő útja az „az ezt ne egyél, azt egyél, amabból meg csak ennyit"! És mindezt több éven keresztül, mert ugye azt elismered, hogy ezzel a módszerrel nem egy év a kívánt súly elérése ha az emberen nem 75dkg többlet van? Egyébként az általam írt akupunktúra hatása az nem hit kérdése hanem ténykérdés. Azzal pedig, hogy „BÁRMIKOR, BÁRMIBŐL, BÁRMENNYIT EHETEM" csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy úgy táplálkozom, mint a SOVÁNYAK, és nem azt amit válaszodban feltételezel rólam. Mert ugye azt nem gondolod komolyan, hogy minden sovány mindig a kalóriatáblázat szerint étkezik! És azt sem gondolod, hogy minden sovány a magyar valóságban munka után lefutja az öt kilométert naponta? Persze lehet az én hibám, de elfelejtettem írni, nem volt kímélő edzés medicinlabdával külön a nehézsúlyu cselgáncsozóknak. És mai leállok bárkivel állóképességi összehasonlításra aki nincs edzésben és vállalja, hogy ő is utánam csinálja mondjuk erőkifejtési próbában amit én csinálok. És mindezt a 115 kilómmal. Ne hogy most erre azt válaszold, hogy ne legyek a súlyomra ilyen büszke! Nem vagyok, de az elvárásoddal ellentétben kisebbrendűségi komplekszusom sincs miatta. (De ennek oka a következő pontban található.)
3. Attól, ha valaki depresszióba esik még nem fogy gyorsabban, ezért fogadja el önmagát! Ezzel nem azt mondtam, hogy a súlyát ne próbálja csökkenteni, csak azt, hogy egy kiegyensúlyozott embert jobban elfogad a környezete és ez visszahat önmagára. Nem a másoknak megfelelés végett kezd el fogyókúrázni ami a motiváció szempontjából , én azt hiszem lényeges különbség.
4. A vérnyomásról: nem írtam, hogy baj lenne az enyémmel, sőt amit példaként felhoztam egész életemben annyi volt a vérnyomásom értéke azaz 120/80. A tüdőm térfogata az utolsó mérés szerint 5l. Szeretek búvárkodni és volt már rá példa, hogy szabad tüdővel 15m mélységbe lejutottam. De mindezt csak azért írom, tudd nem vagyok szappanból. Persze erre is van ellenpélda, mert a férfi készülék nélküli merülési rekord 300m, a női 149m. Persze ők soványak. És ide tartozik még - mármint az átlagértékek mindenkire egyaránt történő vonatkoztatására pl.: vérnyomás 120/80 - a koleszterin szint, a bevihető szénhidrát mennyisége stb. Ha orvos vagy azt nem tagadhatod, hogy a koleszterin szint szabályozásában a szervezet épp oly aktív, mint a vércukor szint esetében. Vagyis egészséges szervezetben nem halmozódhat fel káros mértékben a koleszterin. Még mielőtt kiforgatnád szavaimat, senkit nem buzdítok napi nyolc tojásból, disznózsírban készült rántotta elfogyasztására. És lehet hogy meglep, de vallom a növényi táplálék egészégre gyakorolt kedvezőbb hatását a hússal szemben.
És megint csak összegezve: válaszodban azt írod „Én erre mondtam azt, hogy nincs akkora egetverő baromság, amiben ha valaki hisz, ne használna neki, és ez – a hit
megdöbbentő ereje –, nem mese, dokumentált, mindennapi tény, lásd placebó effektus." Ez éppúgy megfordítható és igaz az általad preferált fokozatos módszerre, mint Te értelmezted ezt az akupunktúrára. Vagyis ez is csak hit kérdése, mert tényekkel mindkettő alátámasztható és az én tapasztalatom számomra legalább annyira értékes és mérvadó, mint a sajátod a számodra. Én sem kérdőjeleztem és kérdőjelezem meg a fogyásról alkotott véleményed keletkezésének okait, gyökereit, hiszen ahány ember annyi anyagcsere és annak annyi szabályozási lehetősége szorozva a bennük való hittel.
Ha megengeded, még egy idézet Tőled: "Én több mint öt évig jártam, hetente, egy természetgyógyász masszőrhöz, Ő is rém jó dolgokat tudott művelni akkupreszúrával, az se zavarta, hogy nem hittem benne, sőt röhögtem az egészen. Attól még hatott. Fogyókúrás akkupunktúrát is csinált, – nem rajtam :) -, de mindig, mindenkinek elmondta, hogy nem attól fogy le, hogy bökködi, hanem attól hogy ezek után kevésbé fogja kívánni a kaját. (A szenvedélybetegek „kívánósságát" is tudta csökkenteni, de azt a hülyeséget nem mondta senkinek, hogy mostantól nem árt neki a drog.)" Ez is a hitről és a hozzákapcsolódó hatásosságról szól, kivéve az utolsó zárójelbe tett mondat amivel szemben csak annyit: ha valakinek a máj kapuerébe befecskendezik az egészséges hasnyálmirigyből származó inzulinképző sejtecskéket / Langenharst szigetecskék kivonatát / utána nem árt neki a cukor - bár az nem drog - és az egész mégsem marhaság, hiszen nem kismértékben helyreállt a cukoranyagcseréje. Nos attól, hogy valaki nem ismeri az akupunktúra hatásmechanizmusát, attól az még a hipofízisen keresztül működik. És ez is ténykérdés nem pedig hit. Ebből fakadóan a modern orvoslás legnagyobb eredménye az, hogy amputáláskor a pacienst altatják és nem a kezét harapdáltatják kutyákkal mert az ember neuroendokrin rendszerének megismerése terén még tehető egy-két lépés mely során csak akkor nem botlik a kutatóorvos, ha nem begyepesedett, nyitott és előre néz!
Kumran!
Hát igen, ez is egy vetülete az igazságnak, méghozzá számodra kényelmes vetülete. Nézd, Te azt hiszed, hogy igazad van, muszáj 115 kilósnak lenned, és sikerült meggyőznöd magad, hogy ez neked így jó, és még a vérnyomásodnak se kell normálisnak lennie, mert az is úgy jó ahogy van. Sőt még azt is elhiszed, hogy az akkupunktúra olyan drasztikus változtatásokat hozott létre az anyagcserédben, hogy mostantól ehetsz bármennyit. Én erre mondtam azt, hogy nincs akkora egetverő baromság, amiben ha valaki hisz, ne használna neki, és ez – a hit megdöbbentő ereje –, nem mese, dokumentált, mindennapi tény, lásd placebó effektus. Ebből következően kevés mocskosabb, és ártalmasabb dolog van, mint mások hitét rombolni, ezért – kérlek – ne így vedd amiket irogatok. (Hogy akkor hogyan, azt nem tudom, de majd Te kitalálod.)
Azt, persze, hogy igaziból mi a helyzet nálad, egy pár perc alatt elvégezhető állóképesség teszttel felmérhetnéd, de inkább ne próbáld ki, hiszen olyan jó így neked. Mutterfly2.
Hogy miért nem sikerült kialakítanod egy olyan életvitelt, amihez egy elfogadható testzsírarány tartozik, annak nagyon sok oka lehet, ha vezettél volna egy táplálkozási naplót – ami alapvető lenne egy „életmódváltó” embernél – most megnézhetnénk, hogy mit szúrtál el, és talán ki lehetne sütni, hogy mit kellett volna másként csinálnod.
Hogy valamit elszúrtál, az abból is egyértelmű, hogy legyengültél. Ez az a bizonyos rossz fogyás, - tudod, amiről itt is sokat beszéltünk – ha fokozatosan vezetsz át, és az edzésmunkát is ennek megfelelően alakítod, akkor ha erőszint növekedést nem is nagyon, de állóképesség növekedést mindenképp elérhetsz, még tartósan energiadeficites állapotban is. Abban viszont igazad van, hogy az elegendő fehérje bevitel elég jól megvédheti az izmokat a leépüléstől, de az erőhöz szénhidrát is kell. Nem könnyű kisakkozni az egyénnek megfelelő tápanyag összetételt, nem biztos, hogy mindenkinek, az itt leírt diéta a legeslegmegfelelőbb, de – szerintem – az emberek túlnyomó többségénél ez vezet célra, főként mert könnyen kivitelezhető. Amúgy rém sok féle diéta van, különféle ciklusokkal, azzal jellemzik őket, hogy az energia hány százalékát fedezed szénhidrátból-fehérjéből-zsírból.
Én több mint öt évig jártam, hetente, egy természetgyógyász masszőrhöz, Ő is rém jó dolgokat tudott művelni akkupreszúrával, az se zavarta, hogy nem hittem benne, sőt röhögtem az egészen. Attól még hatott. Fogyókúrás akkupunktúrát is csinált, – nem rajtam :) -, de mindig, mindenkinek elmondta, hogy nem attól fogy le, hogy bökködi, hanem attól hogy ezek után kevésbé fogja kívánni a kaját. (A szenvedélybetegek „kívánósságát” is tudta csökkenteni, de azt a hülyeséget nem mondta senkinek, hogy mostantól nem árt neki a drog.) Szóval szerintem abba, hogy mostantól ehetsz akármennyit, nem hízol, azért ne éld nagyon bele magad. Arról nem is beszélve, hogy sokat enni akkor is rém egészségtelen, ha nem szívódik fel. Sőt. Megjegyzem ez a kiemelés „BÁRMIKOR, BÁRMIBŐL BÁRMENNYIT EHETEM” sokat elárul rólad, ebben nagyjából benne is van minden, amit a hozzáállásodról tudni kell. Az már csak az adalék, ahogy meggyőzöd magad, hogy miért nem kell semmit tenned magadért. Majd Te is rá jössz… Vagy nem, de ezzel se leszel egyedül.
Az pedig, hogy az alkoholistákat és a többi drogost – nagyon helyesen – betegnek, „szenvedélybetegnek” tekintik, még nem azt jelent, hogy nem akarat gyengék. Az elhízással kapcsoltban, és a - többivel kapcsolatban is - hidd el, saját tapasztalatból beszélek.
Ha elég erős vagy, akkor elég magadban hinni, nem kell mindenféle hókuszpókuszban. És – szerintem – az életmódváltáshoz mindenki elég erős, csak még nem mindenki tudja.
Kedves Lara!
Robzonnak teljesen igaza van abban, hogy ha nincs motivációd(mindegy ,hogy milyen, vagy honnan!!),akkor nem is akarsz lefogyni és megérdemled, hogy kövér vagy!ÉN IS LE TUDTAM FOGYNI,SŐT AZÓTA SEM HÍZTAM VISSZA!Mielőtt valaki kérdezné, évekkel ezelőtt fogytam!!!!!
Viszont ahhoz nekem is meg kellett mozdítani a túlsúlyos valagamat!A cél érdekében bizony tenni is kell valamit.Lehet , hogy furcsán hangzik, de pusztán akarással csak az igazi jógik tudnak lefogyni.Őket viszont nem lehet egy napon említeni velünk és ők is megdolgoztak azért a tudásért.
Az is igaz, hogy a teniszhez kell partner nem a fogyáshoz!Azon a társ nem segít!
Sziasztok!
Kbandras vagyok és új ezeken az oldalakon.Én sem tudom meg nem is akarom végigolvasni az összes hozzászólást.Ha meg valaki olyat kérdez, ami már volt téma, akkor nem én vagyok a hülye.
Magamról annyit, hogy 2o éve sportolok, az utóbbi egy pár évben már nem versenyszerűen.( tenisz majd karate)
Nekem is kellett fogynom, mert egy ideig csak " gyúrtam ", meg zabáltam és azt vettem észre egy idő után, hogy igaz, hogy nagyon erős voltam, de fél perc futás után már a talpamon is szedtem a levegőt.Ekkor jöttem rá, hogy ez így nem is jó!
Kipróbáltam különböző hülye " fogyókúra-szisztémákat", mire rájöttem ez baromság.Végül is sikerült lefogynom 19 kilót,úgy, hogy emellett még sportolni is volt erőm.
Ha valakinek tudok segíteni, szívesen segítek saját tapasztalataim alapján.Persze minden ember más és ezért "tuti tipp" nincs,de azért van egy-két "alap" dolog, amit nem árt tudni.
üdv mindenkinek!
Ha nincs motivációm a fogyásra, akkor valami nagy hiba van? Szeretnék lefogyni, hogy jó alakom legyen, egészséges legyek stb. De olyan igazi, erőt adó nincs. Illetve a fentiek voltak, de 15 éven át belefáradtam. Nektek mi erről a véleményetek? Lehet, hogy csak a zabálásban lelem örömöm?
Kérem nézzétek el nekem, hogy a mai napig összegyűlt teljes anyagot nem olvastam el maradéktalanul - csak felszínesen - és nem is fogom! Túl sok egyszerre és mind lehet igaz, meg nem is egyszerre. Ezért inkább a saját tapasztalataimat adnám közre, ami nem is kevés.
Már kisgyermekként is nagy voltam a súlyom szerint legalábbis. Aztán amíg 47 éves lettem - nemsokára - sokat végigpróbáltam. Vegyük sorjában...
Komoly szakemberek szerint: mozogni kell az majd fogyaszt.
Nehézsúlyú cselgáncsozó lettem. Még országos eredményeim is voltak. Igaz nem voltam több tizenvalahány évesnél és 96 kg-nál ami nem ment lejjebb. Bár kellett a nehézsúlyú versenyző a csapatnak.
Aztán még komolyabb emberek - ők a belgyógyászok - elkezdték mondani, hogy hát bizony nem szabadna annyit enni, meg olyanokat, meg ezt csinálni meg azt, viszont helyette... (Azt a hülye is tudj, ha nem eszik előbb utóbb veszít a súlyából.) Még szerencse, hogy az ortopédusok nem azt tanácsolják a hozzájuk forduló betegnek amikor ő járás közbeni lábfájásról panaszkodik, hogy akkor talán hagyja abba járást, üljön vagy feküdjön le és megszűnik a panasz.
Ezek után már-már elhittem a súlyos emberekkel szemben olykor megfogalmazott véleményt ... Persze az akaratgyengeség az oka. Nem tud magának parancsolni, mindig csak zabál. Erre én fogtam magam és megcsináltam amit az emberek 98%-a tud - 6 éves gyötrő, ELTE képzés nélkül - egy évig nem ettem csak azt amit a tisztelt belgyógyász társaság ehetőnek tart, vagyis szinte semmit. Eredmény harminc kilogramm fogyás egy év alatt, és harmatgyengeség. A sportolói múltammal ellentétben úgy éreztem ha valaki megtámadna akkor inkább hagynám magam, mert úgy előbb szabadulnék. Még mielőtt valami űberokos belgyógyász szakértő felkiáltana „hát persze, hogy legyengült..." elmondanám, volt fehérjebevitel, meg nem kevés mozgás és sok egyéb amit ilyenkor ellenvetésként, meg hiányként említeni szoktak.
(No egyszálbelűek ezt csináljátok utánam!! Mondjuk hízzatok csak 20 kg egy év alatt!!) Ennyit az akaratgyengeségről. Aztán két évig úgy ettem mint a „hülye" tinilányok. Csipegettem, betartva a hozzáértők tanácsát - aztán utána sem zabálni!! - figyelve mennyi fehérje, zsír, szénhidrát kutyagumi... van a tányéromon. Majd jött a húsvét, aztán júniusra 14 kg-val lettem nehezebb. De most csak az röhögjön aki nem látott még állandóan faló sovány embert, aki bármennyit eszik nem vastagszik. Egyébként elég perverznek kell lenni ahhoz, - és erre csak a belgyógyászok képesek kiknek a szemében az elhízás alap oka a túlevés - hogy valakinél elfogadható lehetőségként felmerüljön a két-három éves koplalás után az összeszűkült gyomorral való lakomázás. Hát nem! Egyszerűen csak azt ettem ami jólesett.
Gondolom most néhányan kárörvendőn dörzsölik össze tenyerüket, hogy ezt megmondhatták volna előre... Ne tegyék!! Illetve csak a következő fejezet elolvasása után, ha lesz még kedvük.
Aztán negyvenhárom éves koromban egyszercsak 130 kg-nál állapodott meg a szobamérleg számtárcsája. Nagyon utáltam! Nem volt jó! Nehéz voltam saját magamnak is. Szuszogtam, ha felmentem az elsőre, aludtam ha egy kicsit ettem. Akartam még egy próbát tenni és elhatároztam, megkeresem egyik ismerősöm kezelőorvosát, egy belgyógyászt, - hervadjon le a hasonló szakma képviselői arcáról a mosoly, mert a mondatnak még nincs vége - aki nem átallotta megtanulni az akupunktúrás kezelés csínját-bínját. Nos leírhatnám a módszert, miként lettem egyre könnyebb, de ezt most kihagyom.
A lényeg: most 115 kg vagyok. (Most sokan biztosan meglepődnek.) Nem akartam és nem is akarok újból 82 kg lenni. Nem beszélve a „hivatalosan" elfogadott súlytáblázat szerinti „egészséges" súlyról. Már csak ezért sem, mert az egészséges 120/80 vérnyomás sem úgy igaz, ahogy azt megfogalmazták. Most jól érzem magam, de nem akarom az életem hátralévő részét fogyókúrával tölteni. Félreértés ne essék. Az akupunktúrás kezeléssel vígan elérhettem volna a 74 kg ami a 184 cm-es magasságomhoz lenne az „ideális" súly, de nem akartam. Mégegyszer leírom NEM AKARTAM. Aki akar botránkozzon meg!! Szerintem a magyarokkal az a baj, hogy soha sincsnek megelégedve önmagukkal. Láttam, sőt beszéltem dundi francia, német lányokkal, akik nagyon jól érezték magukat a bőrükben. És ez kisugárzott lényükből. Bátran mondhatom, szebbé tette őket. Felszabadultak voltak, nem volt érezhető rajtuk a „jajistenemhogynézekki" hangulat. És még valami Tisztelt Belgyógyászok"! A tényleges 15 kg mínuszt egy fél év alatt érte el velem a kezelőorvosom - tudják? Az akupunktúrás - és azóta BÁRMIKOR, BÁRMIBŐL BÁRMENNYIT EHETEM, NEM LESZEK 116 kg-os. (Egyik barátom szavaival élve: „No erre varrjanak gombot!")
Összegezve: Ha az alkoholista már évek óta betegnek számít, az elhízott - mindegy milyen mértékben - miért akaratgyenge, miért zabáló, sokat evő? És az igen tisztelt orvosok - akiket a fentiekben említettem és ezúton kérem Őket, hogy ne haragudjanak a velük kapcsolatban leírtakért, mert nem a sértő szándék vezetett - miért nem azt kutatják, hogy az illető paciens miért „sokatevő" és miért nem vetik össze a kóros soványságról szerzett ismereteiket az elhízással, tudniillik az olyan emberek túlevését akik bármit megehetnek a súlygyarapodás legkisebb jele nélkül. Ha ezt megtennék talán nem az lenne az első reakciójuk, hogy akkor egyen kevesebbet a kövér ember, hanem igyekezne megtudni miért eszik annyit, ugyanis - és most vesszőzzenek meg de csak a sovány, kívülről szemlélők által oka a kövérségnek a túlevés, mert ők ezt az egészet nem értik - a túlevés legtöbb esetben tünet. És végezetül mindenki próbálja elfogadni magát olyannak amilyen, mert ezáltal lényegesen javulnak más emberekkel való viszonyaik és ez visszahat a saját lelki állapotukra. Szerintem aki elfogadja saját magát, azt többnyire mások elfogadják.
Képzeljétek! Tegnap eleget tettem az újévi fogadalmamnak, és elmentem a Tai Chi-sokhoz...
Úgy döntöttem, hogy kedvenc tanárom szárnyai alá megyek vissza, és szerdánként fogok járni.
Akit érdekel, annak leírom, hogy új kezdő tanfolyam indul február 28-án az. I. ker., Batthyány u. 8-ban, ez egy általános iskola, hétfőnként lesznek az órák 17-19-ig. Aki szeretne jelentkezni, az febr. 21-én menjen el a bemutatóra, ott lehet feliratkozni, asszem kb. 8 eFt lesz a féléves tagdíj. Annak is ajánlom, hogy nézze meg, aki nem akarja művelni... Nagyon érdekes... csupa olyan asszony és férfi, mint mi, hétköznapi emberek, a legkülönbözőbb életkorban, teljes csendben (ez nem cirkuszi mutatvány lesz!) "eljárják" a 108 lépést... Na jó! Inkább azoknak ajánlom, akiktől nem áll távol a meditáció, mert bizonyos fogékonyság nélkül nem igazán élvezhető... ez nem csak egyfajta "torna", itt minden mozdulatnak "jelentése" van, és az egészet áthatja a Tao...
Ne várjatok semmi olyat, mint a shaolin bemutatóknál! :-)))
És ha megnézitek, gondoljatok arra, hogy ezek az emberek komolyan hisznek a Tai Chi erejében... és én is. :-)
NoMoreNights!
2000-01-20 23:04:09 alatt részletekbe menően igyekeztem kifejteni, hogy szerintem mitől lesz „zsírégetővé” egy edzés. Tudod, olyan gyakran előfordul, hogy valaki leír valamit, és észre se veszi, hogy tök érthetetlen a szövege, hiszen ő – aki írja – nyilván érti. Valószínűleg itt is erről van szó, segíts, hogy kijavíthassam, mond el, mint nem értesz ebből.
Öri, hát itt egy csomóan még ahhoz is lusták, hogy ezt a nyúlfarknyi kis topicot végigolvassák, mielőtt hozzászólnának… Lehet, hogy a Tasztalos regisztrációkor kapott 20 soros imélt is sok volt elolvasni? Ugyanis ott is világosan ki van fejtve, hogy itt illetlenségnek számit ez a fajta magatartás.
Lanina!
Tök olyan érzésem van, mintha a Ti kollégiumotok valahol a civilizáció határain túl, érzésre valahol a Kara-kum sivatag környékén helyezkedne el. (Még egy nyamvadt mérleg se jut ezer emberre…) Legalább a naplementék szépek?
A testsúlymérés - önmagában - nem túl alkalmas módszer a zsírból fogyás kontrolálására. De ha tudni akarod mennyi a súlyod, akkor annak az a módja, hogy legalább egy hétig, minden reggel, pisi, kaki után, de reggeli előtt megméred magad, és átlagot számolsz. Ez mutat valamit. Ha valamikor, ruhában ráállsz a mérlegre, az viszont nem sokat mond. Szinte semmit. Amúgy erről volt már szó.
A szobabringázás pedig nem arról szól, hogy mindenhol átmozgasson, hanem arról, hogy megfelelő mértékű terhelést adjon a testednek, hogy az beindíthassa a zsírégetést.
Lok!
Meséld el lécci, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan lehet ekkora súlyfeleslegre szert tenni? Mondjuk amikor felszedtél 10 kilót, azt nem vetted észre, vagy hogyan? Vagy nem zavart? Mond el légyszi, hogy van ez, olyan nehéz felfogni, szinte el se hiszem.
A te esetedre is minden pont úgy érvényes, mint mindenki másra, szerintem olvasd el a topicot, minden benne van szerintem. Illetve annyiba speciális a dolog, hogy ekkora túlsúllyal biztos nem szabad kocognod se, mert kikészíthetné az izületeidet. De a reggeli pulzuskontrollos szobabiciklizés a kajálás átalakításával párhuzamosan biztos be fog jönni. Esetleg megküldheted az edzésedet valamilyen L-carnitine alapú zsírégetővel is. Állj neki, akkor menni fog!
Lara!
Olyan nincs, hogy csinálod, és nem megy. És szerintem ne társtól várd, hogy pótolja a belőled hiányzó akaratot, mert akkor csalódni fogsz. Ha Te egyedül nem tudod megcsinálni, akkor mással se fogod tudni, szerintem. Vagy van rá igényed, hogy szép tested legyen, és akkor megteszed amit kell, vagy igénytelen vagy, és akkor meg kár erőltetni.
Tudod ez pont olyan, mint amikor van egy igénytelen ember, akit azért kell cs#szegetni, hogy étkezések után mosson fogat. Hiába állítasz mögé valakit, aki folyton üvölt vele, hiszen ha nem belső igénye az ápoltság, úgyis csak az alkalmat lesi amikor sumákolhat. Egy életen keresztül pedig nem lehet felügyelet alatt senki.
Inkább úgy kéne felfogni – szerintem – hogy ha képtelen vagy rá hogy ezt a két apró dolgot megtedd (napi fél óra pulzuskontrollos, alacsony intenzitású edzés és a táplálkozási szokások átalakítása, éhezés nélkül), akkor egyszerűen nem vagy méltó rá, hogy olyan alakod legyen, mint amilyet szeretnél. És megérdemled, hogy cipeld a hájadat, mint egy nagy táblát: „Látjátok? Én ennyire lusta, és igénytelen vagyok!” Cipeld csak.
Néptáncos!
Tök érdekes dolog, de én úgy érzem, hogy a zsírégetéshez valami miatt, az úszás nem okés. Néztem a pulzustartományt, minden stimmel, és tudom, hogy működnie kellene, mégis ilyen érzésem van. Pedig amúgy jó lenne, pláne mert az izületeket kíméli, és az izmoknak is egészséges terhelést jelent.
NoMoreNights!
Látod, látod… Ha végigolvastad volna ezt a topicot pontosan tudnád, hogyan kell úgy kocogni, hogy zsírból fogyasszon.
Az lenne a kerdesem a hozzaertokhoz, hogy hogyan kell jol futni? Nekem a maniam az hogy estenkent mikor mar sotetedik, walkmannal a fejemen elindulok kocogni (persze nem amikor hideg van, inkabb tavasz-nyar-osz eleje szokott mukodni) ez kb 30 perc intenziv, faraszto futast jelent. A kozerzetem mindenkepp jobb lett tole de nem tudom, hogy tudnek fogyni tole. 196cm vagyok es kb 105-106 kilo mellette a 17 evemmel. Szerencsere oly drasztikusan nem latszik rajtam de en nem erzem jol magam a boromben :) Mindenkepp szeretnek a kocogas mellett maradni es ebben a temaban kernek tanacsot.
