Nem tudom, szoktatok-e vaterázni, tesz-veszen licitálni... leírnám, mi történt, mert muszáj valahol levezetnem a felgyűlt bosszúságot. Szóval, Mironunk iskolába készül, gondoltuk, inkább veszünk neki használtan márkás iskolatáskát, mint ugyanennyiért valami új gagyit. Találtunk is egyet, ami tetszett, és árban is elfogadható volt. Örültünk, mikor megnyertük a licitet... Írtam az eladónak, hogy küldjön számlaszámot, végösszeget... napokig semmi. Írtam mégegyet... semmi. A 3. után a változatosság kedvéért, teljes csönd. Én, kis naív, gondoltam biztos elmentek nyaralni, vagy elromlott a gépe otthon, nem tud válaszolni. Erre, ma felhívom, közli, hogy ja, a táska? azt eladtam a másik licitálós oldalon! Hát, ne tudjátok meg, mekkora lett a fejem! Mit lehet ilyenkor csinálni? Semmit. És még neki állt följebb, mikor rá merészeltem kérdezni, hogy ha már egyszer így kiszúrt velem, miért nem jelentkezett legalább, hogy ne várjak fölöslegesen? Aztán lecsapta a kagylót. Bocs a kifakadásért, csak tényleg ki kellett írnom magamból. |