Érdekes kérdés volt...
Van egy valós életem, és van egy álomvilágom...
A versekben kiírom magamból a fájdalmakat, könnyes hangulatokat, a természet csodáit, az apró örömöket, a vágyakat, a lehetetlenségeket és a hiányokat... Ha van még kérdésed, légy szíves mailben...
Egyre nagyobb a hó,
végtelenül érik a bánat.
Legtöbb a köd ezen az éjen,
s már nem sírok utánad,
míg zenemű szerelmes
fájó hangjai szállnak,
mint semmiből keletkező
út, melyen visz lábad…
Lépnék talán én is,
újra, segítség nélkül…
Tudom, hozzád tartoztam...
Fogadd szavaim emlékül.
Mert minden gondolat Te vagy.
Mert minden sóhaj feléd lebeg.
Mert minden dal rólad szól ma,
Mert veled-nélküled szenvedek.
Mert csukott szemmel is látlak,
Mert örökké hallom hangodat,
Mert holtig élnek szavaid,
S tán sosem látom világodat…
Nézzétek meg sürgősen a www.pafi.hu-t! A tárgymutatóban találtok olyant, hogy "alkotás a Tiszáról". A leadási határidő OKTÓBER 31! Még van idő rá, de kapkodni kell! Én is neveztem, gyertek ti is! : )))
Nnnnna ezt kellett volna magánban, hogy ne akassza meg a topicot újra a jelenetem.
De tudjátok mit? Én, Tóth József, (1981, as known toti, tucatnev) egy tahó vagyok, aki csak kesereg azon, hogy elveszítette a párját, így titeket is cseszegetlek, és azon voltam, tönkretegyem a topickot; de szóltatok, és megvilágítva erkölcsi mélypontomat magamtól is viszolyogva hátrhúzódom és átadom magam a MEACULPÁNAK!
Szerintem félreértetted Bübüt. Talán csak azon pöccent be, hogy berontottatok ide, mint bivalycsorda a zeneiskolába, és elkezdtetek Hollózni, meg vérezni, meg seggfejezni, és ez ugyebár nem ide való. Meg mondjuk a tanársághoz sem nagyon, annyiban igaza van. A magánéletben persze mehet, de ez itt csak korlátozottan magánéleti topic, a szerelmes versekre korlátozva. Magával a tanári fogalommal amúgy szerintem különösebb baja nincs, hiszen köztünk is vannak tanárok (pl. én), mégse fújunk egymásra.
Amúgy szerintem Bübüke is tudja, hogy neked is vannak érzéseid, csak arra szeretett volna ösztönözni, hogy csak az esetben osszad meg őket velünk, ha kielégítik az idevalóság kritériumait (verses forma, kultúrált fogalmazás, és persze kapcsolódik a szerelemhez), így nem rombolván le az általunk eddig felépített hangulatot.
Amúgy, ha utánaolvasol, én is beleestem már hasonló hibába, de aztán elszégyeltem magam, és nem játszottam tovább a hülyegyereket.
Na részemről ennyi, legközelebb visszatérek a verses formához. Remélem nincs harag senki részéről! : )
Tudod, kedves Bübüke, én legalább vállalok egy keveset magamból. Ellenben a te bemutatkozásod nagyon frappáns, egyedi, sőt, sokat elárul cizellált személyiségedből...
Valamint a következőt szeretném elmondani:
TUDOD, BÜBÜKE, A TANÁR IS EMBER, NEKI IS MEGVANNAK AZ ÉRZÉSEI, NEM SZENT VAGYOK, HANEM EMBER, EMBEREKET OKTATÓ, ÉS OKTATNI AKARÓ (TUDÓ?), VALAKI, AKI ITT ÉLI A MAGÁNÉLETÉNEK EGY KIS DARABJÁT, AMIHEZ NEM TŐLED KÉRI AZ ENGEDÉLYT!!!
MEGVANNAK AZ ÉRZÉSEIM, MÉGHA ELŐTTED ALÁVALÓAK IS. DE ÉN VÁLLALOM, ÉS NE MERÉSZELD BECSMÉRELNI A VÁGYAIMAT!
És akkor még valahol hálásnak kellene lenned, hogy egy rossz szavam nem volt feléd!
Olvasd el a bemutatkozóját... De azér' kedves Fattyú, Te sem panaszkodhatsz a stílusodra... Legyetek jó fiúkák, és írjatok szépeket... Vagy csináljatok magatoknak egy "Primó vagyok, de jól esik topicot"...
Nnna, jól rendet tettem, megyek haza.
Nu beugrom a városba, majd jövök, úgy 1,5 óra múltán!
Népek, attól írjatok verseket!
Fattyú, te meg húzz innen a véresbe, és nyiss egy topicot valahol a kávéházban, és hagyd a népet élni itten, no! Jóarc vagy, megyek majd utánnad, innen el kellene ballagnyi, nem de?
