De jó ez a topic! Annyi minden eszembe jut, és annyi mindent tisztázhatok magamban, hogy csak na! Köszi nektek! Volt T-né-nek egy burkolt megjegyzése topictali ügyben, remélem nem kerülte el a figyelmeteket! Rólam senki sem tudja hogy fétises vagyok, és nagyon jó lenne olyanokkal /Veletek/ találkozni, akik ezt tudják rólam, sőt beszélgetni is hajlandók róla! A hecc kedvéért megír6nátok a véleményeteket erről-is!
Van egy kis bajom ezzel a nőcsinálás hipotézissel ami kezd eluralkodni. Én ugyanis nem visszahúzódó kamaszból lettem Fétises/CD/vagy TV (kedves T-né, dehogy mindegy!!), hanem tomboló fétisesből lettem visszahúzódó kamasz. Nálam a fétis és a nők iránti vonzalom sokáig jól megvolt párhuzamosan, persze az első tönkretette a másodikat. Dehogy akartam én magamnak nőt csinálni! Pláne magamból. Ez csak tavaly jött elő, akkor is csak a mellekkel, és akkor is csak az utcára járás izgalmának fokozása kedvéért.
Skirtman!
Komolyan el akartam már mondani valakinek a családból, mert elegem volt abból, hogy csak az én titkom legyen, de a szexpszicho és saját belátásom hatására egyelőre letettem róla, bár azt hiszem lenne alkalmas személy, más kérdés hogy mekkora terhet raknék rá? Te kinek mondtad el, és miért? Elég kiábrándító lenne, ha lebukásból mondtad volna el!
Cvbnm!
Üdv a józanság-nyitottság klubban! Tényleg csak az utcán az igazi... A tömegközlekedést ne is említsük...
Wam, remélem nem bántottalak meg, de valljuk be: ha valaki nőt szeretne azt csakis önmaga szerezheti meg saját magának. A legkényelmesebb azon sopánkodni, hogy nincs megfelelő nő. De valaki komolyan is gondolja ezt? Nem szeretem a legegyszerűbb (és leglustább) megoldásokat, talán ezért is küzdök néha a fétisemmel, nem akarom elhinni hogy semmit sem tehetünk, legalább egy kicsit alakítani szeretném a vonzódásomat, valahogy beépíteni az életembe. Irigylem Skirtman-t, hogy neki sikerült.
"Nagyon vonzó tud lenni a mozgás, ahogy az illető jár a magassarkúban - teljesen más, sokkal nőiesebb .... ezt főleg annál veszem észre, aki nincs egészen hozzászokva a magas sarokhoz. Vagy különösen, ha szegény lány valami alkalmatlan helyen próbálkozik magassarkúval..." - Szia Cvbnm ! Először is üdvözöllek a "Magassarkú Mániások Rovatában", lám egyáltalán nem vagy egyedül ! Nagyon jól ráéreztél a magassarkú cipők filozófiájára... Ez nem vicc ! Még régebben olvastam a magassarkú cipők viseléséről egy nagyon érdekes cikket, amely pontosan azt fejtegette, hogy miért is van olyan elementáris szexuális vonzereje egy tűsarkúban tipegő csajnak. Pontosan ez a lényege, amit Te is megfogalmaztál : a lányok rendkívül kiszolgáltatottá, - egy kicsit szerencsétlen kifejezéssel élve - esetlenné és segítségre szorulóvá válnak, amint tűsarkúba bújnak. Hiszen mindannyian (gondolom már tapasztalatból is ! :o) ) tudjuk, hogy nem túl könnyű járni ezekben a lábbelikben. Igaz: meg lehet tanulni, mindössze hajlékony boka, erős lábboltozat és egy minimális egyensúlyérzék szükségeltetik hozzá. Azonban ha meg is tanul egy lány profin mozogni, akkor sem fog tudni mondjuk szaladni benne (ez nem is túl esztétikus látvány), valamint nem tud öleseket lépni, mint amilyeneket a férfiak produkálnak. Hogy mit sugall ez ? Hát természetesen azt, hogy ha egy nő felvesz egy magassarkút, akkor mintegy megadja magát a lehetséges "támadásoknak" (persze jó értelembe véve - itt most nem erőszakra gondolok), hiszen a cipő bizonyos fokig korlátozza Őt a szabad mozgásban (sajnos emiatt nem is túl egészséges, dehát mit meg nem tesznek a nők a divat jegyében, ami nem egészséges) és egyszerűen azt a kényszerképzetet kelti a szexuálisan túlfűtött hímeknek, hogy Ő ha akarna se tudna elszaladni "vadásza" elől, amely játékban tulajdonképpen Ő a vad. Másrészről pedig a magassarkú cipő (a csizma megint más, mert az még a bokát is némileg mozdulatlanságra kárhoztatja) egy olyasfajta mozgásformát erőltet viselőjére, ami enyhén szólva is provokatív. A csipő önkéntelenül is nagyobb kilengésbe kezd és mivel az "áldozat" annál apróbbakat tud csak lépni, minél magasabb a sarok, ezáltal egy "huncutabb" és gazdagabb fantázia még egy bilincset is odaképzel a két bokára, amelyet egy rendkívül rövid láncocska köt össze... :o))
Kedves T-né !
Igen, az általam belinkelt csodákban valóban lehet járni is !!! :o) Ezt tanúsíthatom, hiszen nekem is van 26 cm magas sarkú csizmám, igaz akkora platformmal, hogy a valódi dőlése ezáltal kb. 8 cm-re csökken. Ezek a cipellők ugyanilyenek : a platform segíti bennük a láb még viszonylag kényelmes elhelyezkedését, innentől kezdve már csak egyensúlyérzék kell hozzájuk. Hidd el nagyon esztétikus látvány, különösen alacsony lányokon, mert őket éppen olyan magasra "nyújtja", ami még nem kelt disszonáns érzetet a szemlélőben. Viszont a tipegés bennük garantált !!!!!!! :o))))) Ha lesz egy kis időm belinkelek ennél sokkal vadabbakat is, ami már a magassarok-fétis határait súrolja, ezek az úgynevezett balerina cipők és csizmák, amelyekben gyakorlatilag lehetetlen járni, kizárólag ágyba valók, mégis vannak olyanok, akik még ilyenekben is tudnak !!!! :o))
Na, ennyit mára a "filozofálgatásból", kellemes hétvégét mindenkinek ! :o))
Végre észrevettem ezt a topikot, jó látni, hogy nem vagyok egyedül. A helyzetem szinte ugyanaz, mint wamshoes-é. Legjobban akkor tetszik a magassarkú cipő, ha lány hordja, a hozzá illő ruhadarabokkal együtt (szoknya, harisnya, stb). Nagyon vonzó tud lenni a mozgás, ahogy az illető jár a magassarkúban - teljesen más, sokkal nőiesebb, mint amit lapos cipőben el lehet érni.
Furcsa, de ezt főleg annál veszem észre, aki nincs egészen hozzászokva a magas sarokhoz. Vagy különösen, ha szegény lány valami "alkalmatlan" helyen próbálkozik magassarkúval, pl. kavicsos út, sár, homok, meredek lejtő...
Amit eddig írtam, az nem biztos, hogy ide tartozna. De sajnos én is nehezen tudok kapcsolatokat teremteni, és jobb híján az jut eszembe, hogy én vegyek fel magassarkút. Talán úgy-ahogy pótolná a hiányzó látványt, és egy lány közelségét. Csak még nem volt bátorságom női cipőt venni, és főleg a szabadban kipróbálni.(Lakásban mégsem lenne az igazi. Tíz lépés oda, tíz vissza a szőnyegen, ez semmi.) Még reménykedem abban, hogy jön valaki, akit annyira tudok szeretni, hogy elfelejtem ezt a "mániámat". Ha valakit igazán szeretnék, azt is elfogadnám tőle, hogy soha nem vesz fel magassarkút... Hoppá, talán olyan "enyhe" eset vagyok, hogy nincs is itt a helyem? :))) Nem tudom. Talán majd az élet eldönti, végül is még csak 20 éves vagyok...
Ha előttem már ennyien megtették, én is leírom, milyen cipők tudnak legjobban megfogni. Az egészen extrém tűsarkúak biztos nem, sőt majdnem úgy taszítanak, mint a holdjárók. Wamshoes-hoz képest azért kicsit tovább megyek. A kedvenceim a 7-9 cm magas, de vékony sarkú és vékony talpú cipők. Ha mégis vastagabb a sarok, akkor legyen magasabb is, 9-11 centis. A vékony talp mindenképpen fontos. De szerintem még ez is belefér a "hétköznapi" kategóriába. Vagyis ha egy nő ilyenben megy az utcán, az teljesen normálisnak számít, nem szörnyűlködik rajta senki. Persze ha rajtam lenne... ezt még nem merem kipróbálni.
Szia Latex!
Egész jól leírtad a folyamatot, nagyjából erről lehet szó, persze egyéni eltérésekkel. Képzelheted, hogy egy kisgyerekre a szülei kezdetektől fogva akarnak sálat adni. Velem állandóan cirkusz volt, mert nem akartam hordani, aztán nagyon korán észrevettem hogy vonz a sál, és egész kis koromról emlékszem, hogy igaztgattam magamon. Persze fogalmam sem volt még a szexről. Aztán sokáig semmi, és kb. 14 éves koromtól feléledt, és azóta töretlen lendülettel halad. Az iskolák alatt persze állandóan szerelmes voltam, és én veletek ellentétben nem a fétisem viselőjét láttam a lányokba, hanem őket magukat. Ilyenkor már nagyban működött a szexuális életem a fétisemmel, és talán emiatt voltam olyan félénk velük. Naná hogy felgerjedek egy pillanat alatt egy nekem tetsző sálat viselő nő láttán, de ez csak szexuális vágy, nem a társ iránti igény. Egyébként engem egy szép dekoltázs, csinos nő látványa is vonz, eszembe sem jut ilyenkor a fétisem.
Már általánosban nagy volt az igényem arra, hogy kimenjek a fétisemmel az utcára, és pár éve csak az utcára járást preferálom. Hihetetlen érdekes dolgokat fedeztem fel magamban! Utálok maszturbálni, ezért igyekszem elkerülni hogy elélvezzek, ehhez viszont fejben kell rendbetenni az egészet. Azt szoktam magamnak mondani, hogy a feladatot fejben kell megoldani! Kimegyek az utcára, és senki nem vesz észre semmit, akkor miért csinálnék én magamnak problémát a sállal. Végtére is néhány /elég "meredek"/ darabtól eltekintve azt is mondhatnám hogy unisex. Ezzel kicsit könnyebb helyzetben vagyok kedves "cipős" társaimnál. Irtóra élvezem azt, ahogy szinten tartom a feszültséget, egy idő után pedig egészen megszokom a helyzetet, és szinte már nem is hat rám. Rájöttem arra, hogy az egészet mi teremtjük saját fantáziánkkal magunknak, és idealista lévén néha még feléled bennem a remény, hogy akkor meg miért ne tudnánk úrrá is lenni felete? Mellékelt példák azért abban igazolnak, hogy részsikereket legalábbis el lehet érni. Egyébként érdekes megfigyelni az emberek reakcióit is! Nem mondanám hogy elutasító. Ha rajtam van egy hosszú sál, aminek az alja a térdem körül lóg, az számomra baromira izgató, de nem egyértelműen nőies, viszont az átlagember számára azért szokatlan, de érdekes módon nem taszítja őket, tehát nem kapok utálkozó tekinteteket, és így könnyen szórakozhatok azzal, hogy figyeljem magam. Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem már ezzel, rá kellett jönnöm, hogy irtó jó ki vagyunk ám találva!
Emberek!
Nehogy már belekezdjünk az "ezek a mai fiatal lányok" típusú nagypapa-sirámokba! Ezek a mai fiatal lányok csodálatosak, gyönyörűek, szépek és vonzóak. Ha valaki nem talál magának valót az az ő baja, itt aztán tényleg mindenféle van! -bocs Wam!
"Egyébként nem csak a látvánnyal van bajom, hanem a viselkedéssel is. Egy fiatalabb "csaj" általában túl rátarti és túl soknak képzeli magát, továbbá éretlen és komolytalan. Nekem pedig nincs türelmem az ilyenekhez, én egyszerűen szeretem a nőt is embernek nézni, nem pedig vadászni rá. A butaság meg a komolytalanság pedig kiábrándít 5 másodpercen belül. "
Na igen erről külön topicot lehetne nyitni!
Én minden csajra "rámozdultam", aki kicsit is elfogadható látványt nyújtott (azt gondolva, nem baj, majd ha a barátnőm lesz akkor rászoktatom, hogy mindig normálisan öltözködjön), vagyis megpróbáltam minél többet a közelében lenni, beszélgetni vele, vagy egyszerűen csak figyelni ahogy viselkedik, hallgatni ahogy másokkal beszél. És szinte mindig az derült ki, hogy "nem vagyunk kompatibilisek", nem tudom elképzelni, hogy vele éljem le az életemet. A maradék nagy részében meg az derült ki, hogy már foglalt a hölgy :-((( esetleg a mindkettő egyszerre. Abban a nagyon kevés esetben, ahol egyik probléma se állt fent, ott meg az derült ki, hogy én nem jövök számításba nála :-(
Az "inkompatibilitás" esetén, lehet, hogy egy rámenősebb fickó megpróbálta volna ágyba vinni csak a szex kedvéért, de én nem láttam ennek értelmét. Esetleg ha a látványa elég izgató volt, akkor fantáziáltam róla.
Annak ellenére, hogy minden látóterembe került nőt megvizsgáltam: munkahelyen kollégák, ügyfelek, baráti társaságban, barátok rokoni körében, vagy akár a boltban az eladónőt, vagy a telefontársaság ügyfélszolgálatos kisasszonyát, de volt olyan, is hogy csak úgy a villamoson megtetszett valaki, és utána elkezdtem rá vadászni, megpróbáltam ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen lenni, hátha megint látom, stb... szóval annak ellenére, hogy szinte mindent megpróbáltam, elég sokáig nem találtam elviselhető kinézetű, elviselhető "szoftverű", szabad hölgyet, akinél én is számításba jöhettem volna.
20-25 magányos szűzeségben eltöltött év után pedig könnyen eljut oda az ember, hogy "csinál magának nőt"...
Nagyon érdekes dolgokat írtok. Elolvastam már párszor, és át kell rágnom még rajtuk magam vagy kétszer. Megfontolásra érdemesek.
Egyébként nagyon érdekes, (végül is logikus) hogy általában a félénk, introvertált, visszahúzódó kamaszokból lesz t* (vagy CD vagy fétisiszta vagy akáreminek nevezzük). Szeretne ő nőt, de még mennyire. De elérhetetlen számára (vagy úgy érzi, hogy elérhetetlen), hát "csinál" magának.
Ahogy tapasztalom, ez tíz esetből tízszer így van (a páromnál is ez játszott).
xxx
t*-né
Nagyon érdekes amiket írtatok az utóbbi 2 hozzászólásban. Részben - ill majdnem teljesen - hasonló érzéseim voltak nekem is, főleg Latex Bond hozzászólása áll közel hozzám. Bár az "átcsúszás" pillanatát nem tudnám konkrétan megfogni, tehát hogy miért volt. De azt tudom, hogy már általános iskolában néztem a tanárnéniket, és szívesen megdugtam volna némelyiket, mert úgy néztek ki mint egy NŐ. Szoknya, harisnya, cipő, smink. Mostanára rájöttem, hogy igazából nem a kor vonzott, hanem a nőiesség. Valóban ez a mostani uniszex divat totálisan lélekölő. Ritka, hogy egy korombeli lányra úgy tudok nézni, mint egy nőre. Pont ahogy wamshoes mondta. Látványra általában egyszerűen neutrális, mert nadrág van rajta, meg edzőcipő.
Mindent megtesznek, hogy ne nézzenek ki nőiesen. Az idősebbek viszont gond nélkül vesznek fel kifejezetten nőknek készült ruhát, szoknyát cipőt stb. Abban nincs semmi izgató, ha egy nő olyan ruhát vesz fel, amilyet én is hordok minden nap.
Egyébként nem csak a látvánnyal van bajom, hanem a viselkedéssel is. Egy fiatalabb "csaj" általában túl rátarti és túl soknak képzeli magát, továbbá éretlen és komolytalan. Nekem pedig nincs türelmem az ilyenekhez, én egyszerűen szeretem a nőt is embernek nézni, nem pedig vadászni rá. A butaság meg a komolytalanság pedig kiábrándít 5 másodpercen belül.
A nő pont attól nő, hogy másképp néz ki, és nem ugyanolyannak igyekszik látszani, mit egy férfi. Egyébként én valami mix lehetek, mert én úgy érzem, hogy ezt a szokásomat el tudnám hagyni, tehát képes gyengülni. MOstanában felbukkant a volt barátnőm és esténként mindig ő jár a fejemben. Rá sem tudok nézni női cuccokra, egyáltalán nem hiányzik. Nálam a nő, és a női cuccok viselése totálisan üti egymást - szerencsére. Csak akkor kell, ha kilátástalanul egyedül vagyok - és bár most is egyedül vagyok, mégsem kell, mert az agyam egy nővel van elfoglalva. A kilátástalanságot úgy értem, hogy éppen elegem van a nőhajkurászásból és nincs a láthatáron semmi az ég világon.
De azt én is elmondhatom magamról, hogy a fetisizmusom rabja vagyok: azt el nem tudom képzelni magamról, hogy egy meztelen nő látványa felizgasson vagy hogy a "szokásos női csábruhák" hassanak rám. Jelemzésként megemlíthettem magamról, hogy míg a "normális" kamaszfiúk Playboy magazint rejtegetnek a szobájukban, addig én úgyanezt divatkatalógusokkal (Quelle és hasonlók) tettem :-)
Próbálok rájönni arra, hogy mitől is lehet ez nálam? Talán csak alkalmazkodtam a civilizációhoz?! Arra gondolok, míg az ember ősi korában (vagy akár ma is a "dzsungellakóknál") az volt a jelemző, hogy nagyrészt fedetlen testtel mászkáltak az emberek, tehát a szexuális vonzódás is a másik testének látványa alapján alaklult ki. A mi civilizált, városlakó népünknél viszont az a "természetes", hogy felöltözve látjuk embertársainkat, életünk legalábbb 99%-ban. És talán ezért alakult ki nálam, az, hogy az öltözék az hozzátartozik nőhöz, és azzal együtt indul be nálam a nemi vágy. És talán azért pont a női cipőkre vagyok beindulva leginkább, mert a mai lányok elég sok "fiús holmit" megengednek maguknak, pl farmer, póló,stb (amik ha nem is teljesen olyanok, mint férfiakra készült változatok, de nem sok eltérés van), ha visszaemlékezek iskolás éveimre, ünnepélyek kivételével nagyon ritkán láthattam szoknyában az osztálytársnőimet. Ezért gyakorlatilag a cipő maradt meg mint "az elsődleges nemi jelleg" meghatározója: ha szép női cipőt visel, akkor számomra nő (és további vizsgálatok alapján döntöm el, hogy tetszik-e nekem), de ha pl egy sportcipőt visel, akkor onnantól kezdve csak semleges neműként tudok tekinteni rá. És aztán ha a szép cipő mellé egyéb szép női holmik is társulnak blúz, szoknya (de szép női nadrágok is akadnak), harisnya, stb az mind fokozza a vágyat bennem. De pl volt egy lány akibe 17 éves korom óta szerelmes voltam (reménytelenül, mert mire megvallottam érzéseimet neki, addigra már foglalt volt) vagy 5-6 évig, azóta észrevettem magamon azt, hogy pl az olyan női táskákat, amik ennek a lánynak a kedvenc táskájára hasonlítanak, azóta izgatónak találom, és pluszpont jár annak, aki ilyet visel :-)))
És én mivel soha nem ábrándoztam a Latex Bond féle "ultra-feminin nőről", hanem mindig is a környezetemben lévő teljesen hétköznapi lányokról (késöbb nőkről) ábrándoztam, ez lehet az oka annak, hogy az én fetisizmusom, nem az extrém cipőkre (és egyéb holmikra), hanem a teljesen hétköznapi darabokra. Kicsit szűkítve a kört talán úgy foglalhatnám össze, hogy a klasszikus nő divatba tartozó dolgok, amelyek akár ma, akár 15 évvel ezelött is jól öltözöttnek számítana. Általában az aktuális divathóbortba tartozó dolgok nem tetszenek, mint pl a patacipők, vagy a szögletes orrú cipők, a mostanában terjedő hegyesorrú, tűsarkú cipők. Vagy pl cipősarokban nem tetszik ha a sarok lefelé szélesedik, vagy a mostanában divatos hátulról vastag, oldalról nagyon vékony sarok se tetszik. (Hogy mi tetszik, arra előzöleg már belinkeltem pár példát)
"Lehet hogy makacsságunktól függően egy darabig kergetjük az első árbándját, aztán rá kell jönnünk, hogy nem így működik" - Saal, megint nagy igazságot írtál !!! Márminthogy eleinte egy olyan partnert keresünk, aki hajlandó magán viselni a fétisünket (már ha olyan fétisről van szó, amit viselni lehet :o)), hiszen nincs is annál mámorítóbb, mint együtt símogatni a kettőt: az imádott nőnket rajta az imádott ruhadarabbal. Aztán szép lassan kigyógyulunk az álomkórból és rájövünk, hogy mivel a partnerünk nem hajlandó ilyesmire vagy rosszabb esetben egyáltalán nem találtunk még közelítőleg sem megfelelő társat, így "megadjuk magunknak", ami jár és megindulunk a fétisizálódás fokozatain. Hogy ez néhányakban erősödik vagy épp stagnál, azt egyéne válogatja, de higgyétek el, gyengülni nem fog !!! Aztán lesznek olyanok például, mint Skirtman aki be tudta szép lassú (és gondolom nehéz) munkával építeni a mindennapi életébe - bár ezesetben már gondolom nem funkcionál a szoknya fétisként a továbbiakban. (Ez egyébként érdekelne, hogy ha régen felizgatott, akkor most milyen hatást vált ki belőled, Skirtman ?)
Nos, a "fétisizálódás" folyamata nem is annyira rögös, mint gondolnánk, férfiaknál valóban sokkal gyakoribb, mint nőknél, de ezt már valaki korábban fejtegette itt a topic-ban. A magam példáján keresztül kivetítve és egy kissé általánosítva megpróbáltam én is átgondolni, hogyan is zajlik ez : adva van ugye egy gazdag fantáziával megáldott kamasz, aki nyíladozó szexualitását maximum csak álomképekben bírja realizálni, de ott aztán elég jó hatásfokkal. :o) Érdeklődik az ellenkező nem (és véletlenül sem a saját neme!) iránt, azokon belül is az ultra-feminin típusú nők után. Azok után, akikről tényleg süt a nőiesség, talán egy kicsit még tapasztaltabbak is (ebből következően esetleg egy kicsit idősebbek is ???) nála és minden vágya, hogy egy ILYEN NŐ-vel villogjon a környezete előtt. Sajnos a sors másképpen rendeli, hősünk visszahúzódó, kissé félénk típus vagy egyszerűen csak nehezen megy neki az ismerkedés és általában nem ő a társaság középpontja, így esélye a 0-hoz konvergál, hogy valaha is ilyen nő karmai közt vergődjön. Így ismerkedés terén megmarad a hozzá hasonló introvertált típusú lányok körében, akik nem nőiességük hangsúlyozásával és a "Társaság Krémjé"-be való bekerüléssel, hanem elméjük pallérozásával vannak elfoglalva. Ez persze nem jelenti azt, hogy ifjoncunk randa nőt fog választani magának, de mondjuk nem a külsőre fogja helyezni a hangsúlyt. Ámde a vágyak és ideálok nem törölhetők ki csak úgy szexuálisan túlfűtött képzeletéből, így tovább fogja hajszolni a nyilvánvalóan képtelen végcélt. Sajna nem hoz számára teljes kielégülést a vizuális élmény ("Nagy dudák" magazin legújabb száma - Bundy rajongóknak ! :o) ), így automatikusan az ennél intenzívebb hatásfokú szenzorális érzékelés segítségét veszi igénybe. Ha nincs kéznél egy bomba csaj, bomba szerkóban, mit csináljon ? Megpróbálja odaképzelni a bomba csajt a könnyebben elérhető bomba szerkó segítségével. Az első elérhető ruhadarab a harisnya vagy a szoknya és esetleg még az Anyja leánykorában fiók mélyére süllyesztett magas sarkú csizmája is stimulatív tárggyá léphet elő. Mázlista kamasz esetében (ha még nem indult úgy fejlődésnek a lába), akkor nem szükséges a tárgy símogatása (nyalogatása ? Pfúj ! :o))) ) mellett lecövekelnie, hanem továbbléphet a sokkal izgalmasabb felpróbálása felé. És első útja garantáltan a tükörhöz fog vezetni ! És nem azért, hogy megállapítsa, mennyire fest hülyén magassarkúban, hanem azért, hogy MÉG INKÁBB oda tudja képzelni azt a bizonyos ultra-feminin nőt, mer' azok állandóan ilyenekben rohangálnak. És ez kérem szépen rögzül az agyban... Jó mélyen ! Ösztönösen emlékezni fogunk, hogy mi vált ki elementális erejű orgazmust és úgyis erre fogunk vadászni egész életünkben. És most jön a csavar az egészben. Miért kívánkozunk ki sokan női ruhában az utcára ? Hát pontosan azért, hogy korábbi befelé húzódó énünket most extrovertáltra váltsuk. A coming out is csak akkor erőteljes, ha a partner "csak" elfogadja a dolgot, de nem izgatja fel ! Ekkor ugyanis édeskevés visszajelzés érkezik tőle, hogy most tetszünk-e neki vagy sem. Toleráns partnerünk beleveti magát a szex aktusába és inkább nem filozofálgat azon, hogy miért kell neki selyemharisnyás lábat símogatni, ami rosszabb esetben még szőrös is, hanem a nagybetűs FÉRFIRA koncentrál bennünk - ami vagy megvan vagy nincs. Az utcán viszont MÁSOK IS LÁTNAK ! Ez félelemkeltő, de rendkívül izgi is lehet, mivel akár POZITÍV visszajelzés is érkezhet ! És erre várunk már évszázadok óta, nem ? Egy kicsit a saját példámon : valami leírhatatlan érzés volt, amikor egy külföldi fétish party-n egy nő (ismétlem: NŐ !) megdícsért, hogy milyen vonzó vagyok. Ugye nem kell ecsetelnem, milyen ruha volt rajtam ? :o) Szerintem kissé feminin lelkünknek rohadt jót tesz az ilyesmi... :o)))
Ja, most jut eszembe ! Saal, kérdezted, hogy tudok tökéletes nőt alkotni magamból. Na, ez egy kicsit nagyképű megjegyzés volt, ezt vissza is vonom, mondjuk inkább úgy hogy kínosan törekszem a tökéletességre. Mindenesetre nekem nincs olyan kidolgozott, izmos alkatom, mint sokaknak Közületek, valamint az "arcberendezésem" is olyan, hogy eredményesen sminkelhető. Egy vadállat ruha, ékszerek, műköröm, műszempilla és egy dögös paróka pedig együttesen csodákra képes ! :o)
Szia, azt hiszem, az lesz, hogy "eszi nem eszi nem kap mást" (vagy lehet, hogy itt inkább a megszokik vagy megszökik a jó??). De én nem szököm meg, az tuti (már megtehettem volna, és megtettem volna ha akarom). Valszeg marad a női cucc...
Végül is... (vállvonás) Nem baj az.
Szeretem őt, nagyon, akkor meg mit is problémázok én itten?
t*-né
Hopp, írt közben Latex, mindjárt válaszolok is, csak épp: veletek álmodtam az éjjel ;))))). Vmi topiktalit redneztünk vki lakásában, tök jó buli volt, nagyon jót táncoltam, mindenki szépen fel volt öltözve ;), én kisestélyit viseltem. Volt ott egy tornadresszes szakállas törpe is. Remélem, senki sem törpe közületek :)))))))))))).
Latex,
Titkos közvéleménykutatásom szerint a nők 80-90 %-a alapból kivágná az átöltözős pasit, hogy zúgva szállna, mint a győzelmi zászló :(. Nem számítana a kapcsolat addigi hossza, a férfi egyéb erényei, kinézete, semmi. A maradék viszont nagyon toleránsnak tűnik. ez jó hír nektek azért, remélem. Bár az arány lehetne jobb is. A többiek pedig, akik elfogadják a párjukat eme "hóbortjukkal" együtt, talán nem neteznek, bvagy nem látogatjűák az indexet, vagy a HUSZt, vagy csak nem mernek írni. ;)
Hogy a férjem hogy viseli a lelkisegély-szolgálatomat (tetszik a kifejezés) :)). Nem tudja. Nem azért, mert hazudnék neki, csak perpill. nincs itthon és még nem tudtam neki elmondani. Ha elmondtam, megírom majd, mit mondott. :) De tud arról, hogy ez engem bővebben érdekel, meséltem neki, hogy ovlasagatom a pride-ot, a harisnya.net-et stb. Reakciója? "Perverz vagy ;)" Hát lehet ;))))))))). Tudod/tudjátok, ahogy most írom ezt, az jutott eszembe, hogy talán ez a mi kis topikunk (ha szabad így kisajátítanom a topikot :)) segít egy-két hölgynek, hogy elfogadják a párjuk ilyen iráényú vonzalmát. Hm?
Attól valszeg ő is sikítófrászt kapna, hogy kibeszélem a szex. életünket (főleg, hogy a negatívumokat). De miután (naná) másodnickern teszem talán nem fog senki rámismerni (az eredeti nickemről, pusztán a nickemről többen rámismertek). Remeg ám a kezem nekem is, amikor írom be a nicket, mindig az a fixa ideám, hogy a közismert nikcet írom be, és kiderül az egész. _Őt_ nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Egyetlen barátunkat és a testvéremet kivéve senki nem tudja ezt róla.
értem, amit a barátnődről/topik megmutatásáról írsz. Bizony elsülhet(ne) a dolog jól is, rosszul is. beszélgettek az átöltözéseidről sokat? Vagy csak alkalomadtán előkerül? Próbálod többször felhozni, megbeszélni vele? vagy teljesen elzárkózik?
Volt ám nálunk is olyan, hogy (ő úgy érezte) titkolóznia kellett előttem. Vmikor az első két évben. Aztán fokozatosan elfogadtam, beszélgettünk erről sokat. láttam felöltözve. Ma ha észreveszem vmiből, hogy beöltözött éjjel, míg aludtam, már csak egy cinkos mosollyal fogadom. Nehéz ám a barátnődnek. Mennyi ideje vagytok együtt? Két és fél éve, ha jól értem? Nem sok idő ez (ha a magam esetét veszem, és ugye mindenki magából indul ki). Hogy is volt... A harmadik-negyedik évben talán. Akkor fogadtam el őt, vagyis jobban, mint addig, az volt a nagy lépés. Utána pesdig jött a többi kicsi, akkor már sokkal könnyebb volt, most pedig itt tartok, ahol.
Sokkal engedékenyebb? Muszáj volt. Az emnerlányának nincs választása, szvsz. Mert vagy azt mondja, mint a barátnőd, akkor viszont a férfi szenved, kínlódik, mint a kutya, a kapcsolatnak sem tesz jót, vagy pedig igenis a nő fogja magát, és nekikezd dolgozni azon, hogy elfogadja ezt. Mindkét fél megharcolja a maga kis harcát - egymásért. Az egyik enged, enged a másik is. Kapaszkodnak mindketten a másikba, mert egymásnak-egymásért vannak. Tudod, én azt gondolom, hogy az, hogy el "kell" fogadnom azt, hogy a szeretkezéseim bizonyos százalékában a férjem női ruhát visel (ha tíz évvel ezelőtt mondják zt nekem, hát nem hittem volna, az biztos), mert a mérleg másik serpenyőjében ott van a kapcsolatunk, a szerelmünk, az érzéseink, most már a gyerekeink meg minden egyéb. Ott van a _társam_, aki velem van, akibe kapaszkodni lehet, ha baj van, akivel örülni lehet, amikor öröm ér, ás akivel élni akarok életem végéig.
No de viassza a mindennapok kérdéseihez.
A párom is engem szokott elképzelni, vmi combig érő csizámkban meg ilyemsikben ;)))))))))))))). Meg is akartam már kérdezni, hogy az alább szereplő linkekben a képeken levő cipőkban/csizmákban jáerni is lehet? vagy csak úgy fel kell venni és slussz. Én még ülni sem tudnék bennük, az biztos. De pl. a kék tényleg nagyon kecses vonalú...
Tusdod, azt hiszem, szegény párom tőlem olyat sosem fog hallani, hogy így is haláli szexis (bár végül is _őt_ kívánom meg, nem a ruháját), de harisnyát már kapott tőlem ;))). Tudod mi az érdekes (jézus, hogy itt hogy kitárulkozik az ember), hogy engem így férfi még nem izgatott fel. Szabályosan, ha csak _hozzámér_, már kész vagyok. Komolyan. Modnatm is neki, legyen büszke rá.
Na megyek már, mielőtt olyat is megírok, amit még neki sem mondtam el...
xxx
t*-né
Kedves T-ne!
Sajnos boldogabb csak akkor lehetsz , ha vegervenyesen elkonyveled magadban azt a tenyt, hogy a parod szexualis teljesitokepessege maximalis szinten csak a fetise altal muxik. Szerintem ez nem lehet szamodra problema, felteve ha SZERETED Ot!!!! A masik, hogy szerintem ez elviselheto "hobby". (igaz, en amasik oldalon allok) 6 ev alatt voltak ezzel kapcsolatban veszelyes konflikusok?
FF-i tarsaim elgondolkoztatok mar azon, hogy ha a parotok ff-i ruhaban szeretne veletek szeretkezni milyen konfliktusok melegagya lehetne? Legalabbis nekem eleg kiabrandito, es potenciacsokkento lenne!
Sziasztok,
bocsi, ha összeviszza, de a hozzászólások sorrendjáben válaszolgatok...
Szia Saal,
Nem irigyellek... A párom annak idején végigjárta ugyanezt, amit Te most. És ti mindannyian. Kínlódott, mint a kutya, tartotta magát bolondnak, várta, hátha elmúlik, (többek között várta, hogy majd elmúlik, ha lesz barátnője). Nem múlt el... Anno leveleztem a harisnya.net létrehozójával (apropó: vki ízt írta, hogy szépemlékű harisnya.com. Nos, létezik, kéremszpen, műxik, linkelni nem tudok, tessen ezt bekopizni:
http://www.harisnya.net/hello2.html ), ő írta, hogy "legalább megvan az az örömöd, hogy van egy egziotikus pasid" és ez igaz :)))), már vhol egy kcisit büszke is vagyok rá. Továbbá ő is írta és itt vki, hogy az átöltözős pasik szinte sohasem lépnek félre, mert elég kicsi az esélye, hogy olyan szeretővel akadnak össze, aki az ilyet szereti, ők meg boldogok, hogy végre találtak vkit. Talán keményen hangzik, de igaz.
"A szexuális életeteket nem egészen értem. Ha néha Te mást kívánsz, miért nem lehet ennek engedni? Néha a férjed is hozhat áldozatot, vagy nem? "
A szex. életünk a köv. képpen néz ki: (hehe, nem csinálok statisztikát, de vhogy így) modnjuk minden harmadik szeretkezés az ő átöltözésével zajlik. Az többi nem. Ez így nem túl nagy arány, szvsz még növelhető is lenne az átöltözés javára. DE. Két de is van, mint írtam. Az egyik, a kisebb, hogy tán többször lenne jó az én _férfias_ párommal szeretkezni (aki, valljuk be, harisnyában nem túl férfias, és bármennyire is elfogsadom így, akkor is őszintén meg kell mondanom, engem szexuálisan nem vonz. Megértem-elfogadom az ő ilyen irányú vonzódását, és komolyan mondom, számomra is élvezet már (na ide jutottam ;)))))) végigsimítanina selymes-sikamlós hátán vagy harisnyás lábán, de én mégiscsak az én férfias, izmos, szakállas páromhoz vonzódom. nem tom, érthető voltam-e.) A másik de, hogy neki beöltözve sokkal jobban megy a szex, így számomra két lehetség van: ha egy bikát akarok, akkor jöjjön a kombinés pasi, ha viszont egy küszködésekkel teli szeretkezést (bármilyen meghitt az is, mégis) akkor egy átöltözés nélkülit. Akkor ui. ehezebben megy neki a dolog, spanolnia kell magát, többször nekifutni, és számomra a szeretkezések MINDEN esetben úgy érnek véget, hogy fáj a lábam, és azon imádkozom, hogy na MOST végre sikerüljön már neki. Ki kellene már dolgoznunk vmi stratégiát, ami neki könnyít, én sokmindenre hajlandó vagyok, a probláéma hosszú ideje mégis fennáll. szex.pszich-hoz nem hajlandüó elmenni, (én természetesen elkísérném), azt mondja, meg tudjuk oldani mi magunk. eddig nem tudtuk :((((((((((((((.
Poncsó: Hogy lehet azt szeretni? Én úúúúútáltam mindig :(.
M?eg ne sértődj! :))))) :**
A mázlista dög nagyon jólesett! :))
Wam,
Szeretett volna erről az átöltözésekről leszokni. Vagy csökkenteni a számukat legalább (inkább ez utóbbi verzió). Azt gondolta, (vmelyikőtök is írta), hogy akkor majd az imádat tárhgya (:))) áttevődik a számára olyan izgató ruhaneműket viselő lányra. Nos, hiába van rajtam harisnyatartó meg selyemkombiné, (ami nagyon izgatja ám) mégis szüksége van arra az élményra, amit ezen ruhák saját testén való viselése okoz.
SkirtMan,
Hat éve lesz ha jól számolom. Tudod, amit írtál, attól nem lettem boldogabb (copyright Saal). Án vhogy úgy képzeltem, hogy azért lesz még szuper a mi szex. életünk beöltözés nélkül is. Akkor ezexerint fel kell készülnöm arra, hogy beöltözve fergeteges szeretkezéseink lesznek (mint ahogy vannak is), nem beöltözve pedig afféle kis szerencsétlenkedések, amik ugyan megléepetésszerűen lehetnek egész jók is (esik úgy néha)...
Saal,
Asszem SkirtMannek igaza van: a barátnőd által viselt fétisnek sosem lesz olyan ereje, mint amikor rajtad van... :(
Wam,
Én biza annak idején nem vettem fel kombinét (életemben nem volt rajtam azuelőtt selyemkombiné) az ágyba, se tangát. Persze sokszor volt úgy, hogy az ágyban vetkőtzettek le, de nem öltöztem fel az ágyba ha érted, mire gondolok ;)))))). Szerintem a plebs tényleg mezteenül képzelik el a szexet, pedig milyen jó is (tényleg!!! ;))))))))))) az emberlányának a selyem simogatását érezni a bőrén. Komolxyan mondom, emgértem a páromat (meg titeket). Egyéb ruhadarabok (sál, bőrharisnya, indián tolldísz /na jó csak viccelek) nem voltak még, csak afféle "szokváényos" női csábruha. Hogy hogyan érte el a párom? Mittomén. egyszercsak hozta magának a fekete kombinét, nekem meg a fehéret. Először nagfyon hülyén éreztem magam, nem tudtam mit kezdeni azzal a hülyxe, folyton felcsúszó selyemmel, de bele lehet jönni ;)))))))))).
No pá
t*-né
Kedves T-né !
Természetesen semmi szükség, hogy exkuzáld Magad amiért esetleg nem mindennap jut időd írogatni ebbe a fórumba, hidd el, nekünk már az alkalmankénti jelenléted is óriási öröm !!! Egyébként én is csak visszhangozni tudlak : hol vannak azok a csajok, akiknek a párja hasonló "tünetekben" szenved ??? :o) Nem merik felvállalni magukat, vagy tényleg a nők legnagyobb hányada rövid úton kiadja az ilyen pasik útját és szinte oly kérészéletűek az ilyen kapcsolatok, hogy nem is érdemes rá szót vesztegetni...?
A tapasztalatcsere szvsz minden esetben építő jellegű. Épp ezért jó lenne más hölgyek véleményét is meghallgatni - egy kis képzavarral élve : olyanokét, akik hasonló cipőben járnak ! ;o) Így végre T-né mentesülhetne a rázúduló kérdésáradattól, hiszen neki is van magánélete és valószínűleg Ő sem ül éjjel nappal a Neten. Apropó - hogy én se maradjak ki a "zúdításból" :o)) - a férjed, hogyan viseli a lelkisegély-nyújtó szolgáltatásodat, amit itt a Neten folytatsz ? Elmesélted neki, hogy itt az övéhez hasonlatos férfiak tömkelege próbál választ kapni nemi "eltévelyedésére" ? Csak azért bátorkodom ilyen szintű bizalmast kérdést feltenni, mert nem mindenki szereti, ha a párja kibeszéli a szexuális életüket egy nyilvános fórumon, még akkor sem, ha közben az ismeretlenség jótékony homályába burkolózhat. Nos, ezzel máris elérkeztem a kérdésed megválaszolásához, amely megmagyarázza, hogy nekem miért esik olyan nehezemre megmutatni a barátnőmnek az alábbi "kis" eszmecserét, holott nagyon is szeretném ! Annyi értékes ember osztotta már meg ebben a topic-ban értelmes, szép és magvas gondolatait amióta erről beszélünk, hogy tényleg minden vágyammá vált, hogy megosszam vele és az orra alá toljam, hogy "lám nem vagyok egyedül és lám Te sem vagy egyedül" ! Azonban ez egy kétélű fegyver ! Elérhetek vele pozitív eredményeket is, ami némi javulást eredményezhetne a kapcsolatunkban, de attól tartok, inkább az ellenkezőjét váltanám ki vele, sajnos. Először is : már nem egyszer hallottam a barátnőmtől, hogy ki nem állhatja, ha a nemi életünket kitárgyalom másokkal - bár igaz, hogy ez egy kicsit más, de az Ő szemében szerintem ez egy és ugyanaz. Itt 2-szeresen is vétettem a párkapcsolat szabályai ellen : nem vagyok vele őszinte, mert nem az első pillanattól kezdve mutattam meg neki a fórumot, amikor először írtam bele és az Ő külön kérése ellen cselekedtem. Emmán 2 mínusz pont. Na, számoljunk tovább ! Megígértem neki, hogy eladom a női ruháimat és egyenlőre ennek sem tettem eleget, úgyhogy ez még egy mínusz. (Sőt vettem még egy pár csizmát, mert egy piros lakk comb még hiányzott a kollekciómból ! ;o) ) Dehát én csak annyit ígértem, hogy eladom a meglévőket.... :o)))) Na, félre a tréfával ! Az Ő szemében ez biztosan nem lenne ennyire vicces, én is inkább csak kínomban poénkodom ! Hiszen tényleg szeretem Őt és nem akarom ilyen "apróság" miatt elveszíteni ! Ja, mínusz pont hegyeket kaptam már akkor, amikor ugye kiderült az egész......mintegy másfél év után... Na, de még nem élünk együtt, még nem vagyunk jegyesek, úgy érzem a fene-nagy őszinteség mellett jogom van megtartani magamnak egy olyan magánszférát, amely ráadásul egy támadási felület is egyúttal amennyiben mégis rosszra fordulnának a dolgok ! Kérdem én : mennyire kell egy embernek kiadnia magát a kapcsolat bizonyos fázisaiban, hogy ne vétsen a közismert "Ne hazudj!" és "Légy őszinte !" parancsolatok ellen, különösképpen ha fennáll a megszégyenülés potenciális bekövetkezhetősége is ??? Merthogy a kettő nem ugyanaz ám !!! Hazudni én sem hazudtam még neki, de ha rákényszerítenek és választanom kell egy kényelmetlen helyzet elkerülése és egy "igazság elhallgatása" között, akkor az utóbbit választom. Esendő vagyok, Istenem ! Nos, az eset napvilágra kerülése és a jelen állapot között közel 1 év telt el és úgy érzem nem változott semmi, azaz helyesebben szólva : nem beszélünk az ügyről ! Még a "tabubbnál is tabubb" téma lett !!! Kerüljük a dolgot, így én tovább titkolódzom, ami meg neki nem tetszik - érthető módon. Dehát könyörgöm, a két fajta látásmód csak úgy közelíthet egymáshoz, ha egy kicsit mindketten engedünk és én úgy érzem, hogy egyenlőre csak én engedtem. Pl.: nem járok már 1 éve fétis party-ra, pedig százával rendezik meg őket a környező országokban. Egy "csuklómozdulatomba" kerülne kimenni ilyenre, de nem teszem, mert úgy érzem vétek a megállapodásunk ellen. A szex ugyan megy a fétiseim nélkül is, de borzasztóan meg tudna örvendeztetni, ha valamelyikünk mégis egyszer-egyszer használ(hat)ná őket. Egyszóval sz*r a helyzet, nnna !!!
Sajnos, ha jól értelmezem, Nálatok pedig Te voltál a sokkal engedékenyebb fél és ez a helyzet állandósult is. Azért mégis jobbnak ítélném a helyzeteteket, mert még együtt vagytok és beépült a férjed fétisizmusa a szexuális életetekbe. (Gondolom attól még nem kívánod Őt kevésbé, mert mondjuk bőrszoknyában és tűsarkúban lifeg a hálószobában ?) Más kérdés a szex közbeni aktivitás, hogy ilyenkor az emberfia mennyire játssza úgymond "hitelesen" a szerepét ? Gondolok itt arra, hogy esetleg csajszi-szerelésben, tűsarkúban tipegve illúzióromboló lenne letámadni kedvesünket amúgy macho-ista módon, bár ez is egy lehetőség. :o) Tehát egy "jólnevelt" TV, CD, stb. egy kicsit esetleg szeretné beleélni magát a szerepkörébe és hagyná magát kényeztetni. Nem tudom, melyik a jobb választás és ki mit szeret jobban, de nem is tudok tanácsot adni, mert nem szeretkeztem még női cuccban....sajnos ! Azonban ha a férjed nem alakul át teljes mértékig, akkor attól Te még élvezheted férfiasságának minden megnyilvánulását. Esetleg fantáziálj Te is ! Ez még nem bűn, hiszen gondolhatsz kedvesedre is aki teszem azt anyaszült meztelen - ha éppen így jön be inkább Neked ! Én pont a fordítottját teszem : a barátnőmön szoktam fantáziálni és elképzelem rajta a legvadabb tűsarkú kreációkat és latex szereléseket. Tehát Őt képzelem oda, csak épp nem tök meztelen, mert az rám nincs olyan hatással, ezzel még nem bántok senkit úgy gondolom... (Azt hiszem nekem az ég világon semmi "problémám" nem lenne egy nudista strandon ! :o)) )
A másik lehetőség, hogy alkut köttök arra vonatkozóan, hogy például más extrém dolgot is kipróbáltok a szexben, ami természetesen mindekettőtöknek bejön (biztosan van más is neki, nekem is van : például a megkötözéses játékok...) és ezzel alkalomszerűen elterelheted a figyelmét a fétiseiről. Aztán legközelebbi alkalommal jöhetnek megint a kombidresszek, hari-tartók, kesztyűk és tűsarkú cipők ! :o)) Leszoktatni erről teljesen - mint mondtam - senkit sem lehet, de harmonikus párkapcsolatban nem is volna rá szükség. Ugyanis én akár naphosszat is nézegethetem a barátnőm fényképét, Wamshoes-zal ellentétben nekem ettől egy jottányit sem csökken a vonzalmam a tűsarkúk és egyéb nőcis ruhák iránt.
Ahogy Skirtman is írta : engem már elkapott a gépszíj ! :o)))) Még álmomban sem mernék olyan álmokat dédelgetni, hogy valaha engem egy nő mondjuk harisnyával ajándékoz meg ! Mindössze csak egyszer szeretnék annyit hallani, hogy : "Így is haláli szexis vagy !"
Speciel én úgy vagyok vele, hogy nagyon szeretem a harisnyanadrágot látni is, hordani is. Titokban kényszerül így az ember, vagy a párjával ha szerencsés (én az vagyok beeee ;-) ).
Ennek ellenére inkább normalizálni szeretném ezeket a ruhadarabokat, mint kiírtani az életemből.
Nagyon tudnám értékelni, hogy ha az utcán _teljesen megszokott módon_ tudnák szoknyát és harisnyát hordani, esetleg magassarkúval megfűszerezve.
Biztos vagyok benne egyezr lesz ilyen, de gyanítom, akkor már nem állnak maj ilyen jól nekem ezek a dolgok.
Nem vagyok biztos benne, hogy ugyanezen a szinten maradna a fetisizmusom, nyilván szexuális izgatása is kevesebb lenne, ilyen nyíltabb helyzetben, de szerintem a lelki egyensúlyom sokkal jobb lenne, ha a hozzám hasonlókat nem csak karakterek formájában látnám, és az emberek elfogadnának őgy ahogy vagyok.
Egy ötlet a comming outra:
Jelmezbál. Bulizd ki, hogy Nőnek, ill a fétisednek megfelelően öltözhess. Még jobb, ha az ő eszébe jut. Akkor talán szabadabban lehet véleményt kikérni. A buli pedig fenomenális lesz, abban biztos lehetsz! :-))))
t-né!
"van pl. harisnya, tanga, kombiné, meg rajtam is"
szóval ha jól értem te is felveszel olyan ruhadarabokat az ágyba, amiket eredetileg nem szoktál? (vagy csak én gondolom azt, hogy a "normális" emberek alapból meztelenül képzelik el a szexet?) ezt hogyan érte el nálad a párod?
Egyértelműen a barátnőmön!
Mostanában (többek között a topicban zajló beszélgetés hatására), elég sokat gondolkodtam magamon. Úgy gondolom a fesizmusom az velem született tulajdonság, de az, hogy én magam kezdjem viselni a női cipőket, az csak az örökös magányomból fakadt, pontosan úgy ahogy valaki azt már megfogalmazta: ha nincs kéznél nő, akkor csinálok magamnak.
Az utcai viselés az csak kiváncsiságból volt pár alkalommal, úgy 1-2 évvel ezelött, de meg volt, s már nem izgatja a fantáziámat.
Egy probléma van: nemcsak az utcán sétálva szeretnék gyönyörködni a látványában, hanem szeretném ha otthon is, sőt az ágyban is fel lenne öltözve nekem tetsző módon, és ebből a számomra izgató csomagolásból bonthatnám ki a szeretkezéshez. Ha ezt nem tudom majd elérni, akkor vagy akkor fogok inkább próbálkozni amikor nem otthon vagyunk (de ehhez alkalmas hely is kéne, ami nem valószínű, hogy gyakran akadna), vagy pedig otthon kell hiányérzettel küzdenem, ami miatt lehet, hogy előjönne az a vágy, hogyha ő nem, akkor én...
De gondolom könnyebben rávehető egy lány arra, hogy cipőstül, vagy akár teljesen felöltözve bújjon mellém az ágyba, mint arra, hogy a fiúja fogja ugyanezt tenni női holmikkal...
De egyenlőre nincs rá ötletem, hogyan lehetne rávenni erre :-(((
Nem engem kérdeztél, de kicsit belebeszélek... Kinn szeretnéd látni jobban a fétisedet: a barátnődön, és így sétálni Vele, vagy magadon, és tele izgalommal kimenni az utcára? Én az első verzióban szeretnék hinni, de eddig azt tapasztaltam, hogy sajna a másodiknak sokkal nagyobb ereje van. Lehet hogy makacsságunktól függően egy darabig kergetjük az első árbándját, aztán rá kell jönnünk, hogy nem így működik, foglyok vagyunk!
Öngyilkosjelöltek ide!!
Mielőtt bárki elkeseredne szóljon, eloszlatom a rosszkedvét is. Nehogy má' megtegyük ennek az akárminek azt a szívességet, hogy rosszul érezzük magunkat miatta! -by Moldova Gy.
Házi feladat: Mindenki érezze jól magát!! A világ gyönyörűű!!
Kedves T-ne!
Miota vagy egyutt a paroddal?
Latom nem teljesen egyertelmu,hogy mire utaltam az iment. Az a ff-i aki valamely noi ruhanemu, vagy barmi viselete szexualis fellangolast okoz, maj onkieligitest, vagy szeretkezest, az a BUDOS ELETBEN NEM fogja eme vonzalom kiiktatasaval ugyanazt az eredmenyt elerni a parjaval, vagy nelkule! Hidd el! En mar eleg sokat vivodtam a dolgon, szexualpszhiatert is vegigjarvan arra a kovetkeztetesre jutottam: EZT vagy elfogadja a parom, baratnom, vagy nem, es akkor keresek masikat. Ami sikerult is, ugyanis az elso hazassagom ezert ment csodbe, de a masodik hazassag 9eve igy zokkenomentesen mukodik(legalabbis ezen a teren)!
Kedves Saal 19
Hat igen, nekem mar 5 eves koromban kezdodott!
Mar 33evet lehuztam evvel a szokasommal, ami idorol idore teljesen megszokotta valik. Szuksegem volt ra, mint melytengeri buvarnak az oxigenpalack! Azaz ha felveszem a szoknyamat mar nem vagyok a regi!!! Az erekciom nem kovetkezik be csupan ettol, bezzeg regen 3perc utan elmentem, majd ugy vettem le magamrol mintha egne! Mostmar elmondhato, hogy az egyik legkenyelmesebb ruhadarab amit szeretek hordani (otthon es bulikon) mint akarmilyen ff-i ruhanemu! Hova vezet a fetisizmus! Nem tart orokke! Atalakul! Es nem idegesitem magam, es az asszony sem. Elfogadott igy! Es meg szerencseje is van! Ugyanis 99.9 szazalekban az ilyen ff-ik husegesek a nejukhoz, baratnojukhoz. Urulnek mint a majom a farkanak, hogy VEGRE talaltak valakit aki igy elfogadja oket, a hobortjukkal egyutt.
Csao: SkirtMan
Valakinek van olyan baratja, ismerose akivel szemelyesen meg merte osztani a titkos dolgait? Mert en mar ezen is tul vagyok!
"Csak még az elején a párom meg volt róla győződve, hogy ha én öltözök fel így, akkor ez neki elmúlik. Hát nem... :) ... a beöltözéswen múlik a szerszáma keménysége."
De mi volt az elején, mitől volt meggyőződve arról, hogy el fog múlni? Akkor a saját beöltözése nélkül is meg volt a keménysége? Vagy már az elején se működött a dolog, csak szerette volna ha így lett volna?
Köszi az őszinte választ! Nem lettem boldogabb tőle, de nem is ez volt a cél! Tudod nekem néha -pl.:most- nagyon elegem van a fétisemből. Mindig abban reménykedem, hogy majd csak kialakul egy normális helye az életemben ennek a fétis-vonzalomnak, de egyelőre csak őrlődök, és nem találom ezt a helyet. Nem szeretem az egészet, és ha le lehetne róla mondani, azonnal lemondanék róla. Tudod a barátnőimet is sokszor elhanyagoltam, a mostanin csodálkozom hogy még elvisel, és ezt a fétis rovására írom. Ez a fétisesdi magányos dolog, és utálok magányos lenni! Ennél sokkal többre vágyom! Nekem ez nem elég! Persze most lehet hogy túlzok, és ha nem lennék fétises akkor sem robbanna be a boldogság az életembe. Néha elcsodálkozom rajt, mennyire a hatalmában vagyok ennek a szarnak! Én "sálas" és "kötöttes" vagyok, és most találtam egy másik ruhadarabot, ami egy hatalmas, puha, rojtos, mindent beborító sál: ez a poncsó. Kezdek megőrülni, hogy már másra sem gondolok csak erre, sőt éjszaka is felébredek, és csak ez jár a fejemben. Sőt már pár boltot is végigjártam, és megnéztem milyen a kínálat. Most kérdezem én: hol van ennek a vége? Nem kell valakinek a fetisizmusom? Szívesen adom! Egész jó állapotban van! :))
A szexuális életeteket nem egészen értem. Ha néha Te mást kívánsz, miért nem lehet ennek engedni? Néha a férjed is hozhat áldozatot, vagy nem?
SkirtMan, hadd kérdezzelek, mint aki már többet tapasztalt! Hova vezet ez az egész? Te mikor békéltél meg a fetisizmusoddal? És ettől kezdve megváltozott valami, vagy maradt minden a régiben, csak nem idegesítetted magad?
Szia Wam,
Nem erre gondoltam. Csak még az elején a párom meg volt róla győződve, hogy ha én öltözök fel így, akkor ez neki elmúlik. Hát nem... :) :( Most a felállás az, (lásd keserveimet), hogy rajta is van pl. harisnya, tanga, kombiné, meg rajtam is. Amivel néhanapján nincs bajom (már úgy értem, ha csak mondjuk minden 3. alkalommal lenne így, amikor szeretkezünk), de ha igazán jó szexet akarok/unk, akkor mindig így kellene beöltözve lennie. Ahogy SkirtMan fogalmazott, a beöltözéswen múlik a szerszáma keménysége. Plusz néha még fantáziálnia is köll, hogy a keménység megmaradjon :(.
üdv
t*-né
Szia SkirtMan,
Hát, nem ismered az előzményeket. Tévedés azt hinned, hogy én azt mondom neki, hogy "már megint beöltöztél". És vettem is már neki harisnyát meg tangát, aminek nagyon örült. A baj ott van, hogy sajna (bár megy a dolog, azért annyira nem panaszkodhatom) beöltözve neki sokkal jobb az ágyban, és mivel ennek áldásait fizikailag én is érzem, nyilván egyfelől jobb lenne, ha állandóan viselne vmit, amikor szeretkezünk, viszont igényem van arra, hogy a páromat néhanap amúgy tisztán férfiként is lássam az ágyban. :))
Amúgy - nem hiszem el, hogy én lennék az egyetlen nő, akinek t* férje van. Csajok, hol vagytok????
t*-né
Kedves T-ne!
Nem tul sok jot tudok mondani a problemadra!
Mivel mar a 40 fele kozeledem eroteljesen, egypar evet eltoltottem a szoknya (semmi mas!) fetisemmel, es 2 felesegemmel (3/9ev) ra kellett jonnom szomoruan arra a tenyre, hogy a szexben e szinesites nelkul igen hamar csokken a szerszamom kemenysege.
Akit egyszer elkap a gepszij annak nincs megallas! Sot nalam meg a helyzet annyiban valtozott, hogy nemcsak a szexben, de mindennapi (otthoni) viseletben is jelen van. Ami nem kis flusztraciot okoz (nejemnek).
Viszont ha mar elviseled a parod fetiseit, akkor inkabb igy kene elfogadni ot, es a negativ reakciokat elhagyva ami konfliktushoz vezethet, pozitiv hozzaallasra cserelni. Azaz ahelyett, hogy azt mondod neki -mar megint beoltoztel!- inkabb ajandekozd meg valami uj (noi) ruhaval, kiegeszitovel. Probald ki, a hatas nem marad el!
"Na erre gondoltunk mi a kapcsolatunk elején. Hogy így lesz, csuda szép selyem blúzokat kaptam, meg harisnyát, magas talpú-sarkú cipőt. Csak nem hatott :((( "
Hogyan volt ez a "nem hatott"? Felvetted a kapott holmikat, párod rád nézett, és nem történt semmi?
Vagy elöször működött a dolog, és aztán "visszaszokott"?
Mert számomra a szépen felöltözött barátnőm látványa pont olyan hatást tud elérni mint a "gyűjteményem". És amikor vele vagyok eszembe se jut, hogy én vegyek fel valami női holmit.
És a Róla készült fényképek nézegetése is nagymértékben csökkenti a női holmik viselésére vonatkozó vágyaimat, bár nem teljesen, azt csak a fénykép eredetijével értem el :-)
Sziasztok,
végre itt, frissen, fiatalon, talán gondolkodásra képesen. Bocsi, hogy eddig nem, de ki vagyok purcanva estére...
No, megyek szépen folyamatrosan végig a hozzászólásokon, nézzétek el nekem, ha netán ismétlem magam...
Kedves Latex Bond (és többiek),
még mielőtt teljes kétségbe zuhannátok, az eldugulást nem végleg értettem, hanem aznapra. Tőlem nem olyan könnyű ám megszabadulni. :))
Egyébként, Bond, nagyon csípom a stílusod :))). A bókod pedig köszönöm! :) Sajna a barátnőddel kapcsolatban nem nagyon tudok mit mondani :(. Mikor mondtad el neki? Mostanában? Az elején bizony nehéz ám! Sőt, még nemrégiben (tavaly) is szabályosan féltékeny voltam, amikor reggelve kelve kiderült, hogy a párom női ruhában maszturbált a másik szobában, míg én aludtam. Rosszul esett, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem megcsalás. Neki kell az az érzés, hogy női ruhát visel, és hát istenem, ilyenkor biza rájön a gerjedelem :). Az én (mi) problémánk az, hogy ő már lassan csak így tud felizgulni/elélvezni. Ebben a témában segíthetnétek nekem/nekünk!! Én ezt úgy veszem, (mátrmint az ő beöltözéseit), mint a szex. életünk színesítését (vmelyikőtök írta is ezt, és nálam így műkszik). Latex, a párom szerint van jó oldala is az ilyen kapcsolatnak (nem csak ez): a T* férfi nagy valószínűséggel hűséges marad a párjához. Hisz hol találna olyan lányt, aki harisnyatartós hapival akar szexelni? ;)))))) De ha ezt a mondatot az ember végiggondolja, biza van benne igazság. Hopp, most olvasom, hogy Te írtad ezt. Akkor én extravagáns szellemű vagyok :)).
Írtad, hogy elolvastatod a barátnőddel azt a bizonyos sort. Elolvasta? Mi volt a véleménye? Esetleg elolvastathatnád vele az egész topikot. Hátha segítene neki/nektek.
." Ez inkább egy teljesen normális vonzódás a nők iránt, ami a másik nem által viselt holmikon keresztül fokozott mértékben váltódik ki. " Ezt szvsz nagyon jól megfogalmaztad - így érzem a páromon is. Csak nem tudtam volna így megfogalmazni.
Saal,
"Kell, hogy legyen az embernek egy társa, férfinak nő, nőnek férfi, akivel családot alapít, akiben kiteljesedik az élete, és boldogan él, de ez teljesen más téma. Azt gondolom, hogy mi mások vagyunk abban, hogy létezik szexualitásunknak egy más ága is, ami nem a nők felé irányul. Nem szabad, hogy a nők féltékenyek legyenek erre, hiszen egy jó kapcsolat boldogsága össze sem vethető a fétis által kiváltott vággyal. Meg kell tanulni együtt élni vele. "
Ez tök jó!! Latex, ezt is el kellene olvastatnod a barátnőddel!! Komolyan!
Saal,
kérdése(i)dre válaszolva szépen, sorban:
"...lassan központi problémámmá kezd válni, hogy hogyan fogadtassam el fetisizmusomat a nekem tetsző nőkkel, illetve hogy el kell-e fogadtatnom Velük? "
Szerintem mindenképpen el kell fogadtadnod velük. Vagy nem is ez a jó szó... Mert Te nem tudod elfogadtatni, neki kell elfogadni. Értesz, remélem. A hogyanról elképzelésem sincs. Nálunk úgy volt, hogy a Capellából szó szerint kirohantunk (semmiről sem tudva!!!!! én vittem oda el őt egy tranvszevsztita show-ra), és akkor mondta el, hogy ő át szokott öltözni. Ezután sokáig nem láttam átöltözve, amikor pedig láttam, bizony taszított. Sokáig. Ha nagyon mélyen magamba nézek, úgy egy éve fogadtam el őt teljesen így. Szóval eltartott egy ideig... Szerintem a menete a dolognak vhogy úgy nézne ki, hogy először (sokáig, talán hetekig) csak beszélnél róla, hogy ez van. Ha úgy látod, hogy pozitív a hozzáállás, akkor lehet megmutatni a cuccokat (nem magadon). Később pedig felvenni is azokat. Ez áll harisnyára, cipőre, kombinéra, akármire.
Persze ez csak a mostani, pillanatnyi véleményem. Most itt egy tanácstalan arcot kéne rajzolnom, nem tudok, hát legyen egy :).
"Amikor teljesen hétköznapi program közben -modjuk sétáltok az utcán- ránézel a férjedre, eszedbe jut-e szexuális többlete? És ha a férjed a gyerekeitekkel játszik? És egy intim pillanatban, amikor boldognak érzed magad mellette? "
Úgy általában azt hiszem, elmondhatom, hiogy nem jut eszembe pl. utcán sétálva. Soha. Kivéve ha egy transzvesztitát látok felöltözve (megesett, Amerikában). Sem máskor, kivéve, ha ilyesmi direkt dolog van (Mint pl. egy T* srác az utcán). Akkor is általában csak egy futó gondolat, ha ő is ott van, akkor esetleg beszélünk róla egy pár szót, de ennyi. Nálunk ez már a szex. életünkre korlátozódott, őt csak olyankor látom beöltözve, annak része lett. Tudod, a csavar az egészbern az, hogy a zuram nagyon jó hapsi, vonzó, megfordulnak utána a nők az utcán. Erre én komolyan büszke vagyok :). No, most beugrott - néha, ha elkapok egy ilyen női pillantést, akkor eszembe jut, hogy mit szólna a csaj, ha meglátná a páromat bőr miniszoknyábvan, harisnyában, magassarkú cipőben, borostásan? És jót röhögök magamban.
"Véleményem szerint ideális az lenne, ha a partnernő is hasonlóan viszonyulna hozzá, és a szexualitás területén kívül nem játszana szerepet"
Hopp, ezt Te írtad. Meg én is. Akkor jó, nem? ;)))))))))))))) Hasonlóan gondolkodunk.
" Persze egész más a helyzet, ha valaki állandóan a fétisei társaságában szeretkezne élete párjával... "
Na nálunk majdnem ez a probléma. Nehéz helyzet, mert azt nem lehet mondani, hogy nem beöltözvwe nem menne el, de bevallása szerint beöltözve sokkal jobb neki, és hamarabb fel is izgul, meg egyáltalán jobb. A beöltözés ellen nincs is kifogásom, csak hát ugye az ember néha szeretne az egyébként nagyon férfias párjával mondjuk csupaszon is szeretkezni, amikor a szőrös mellén nincs selyemkombiné... :))) Erre tényleg írhatnárok vmit, mert ez nekem gondot jelent. help!!!
wam,
"Ha hosszú távon is így működne a dolog, vagyis hogy a rajta lévő dolgok látványa kielégít, és eszembe se jut, hogy én is női holmit vegyek fel, akkor ez talán sima ügy lehet a kapcsolat szempontjából, gondolom azon egy nő se sértődne meg, ha gyakran kapna új cipőt vagy ruhát :-) és talán még arra is rávehetném, hogy "cserébe" viselje ezeket otthon is, akár az ágyban is. (hogy ezt hogy lehetne elérni, erre várom az ötleteket!) "
Na erre gondoltunk mi a kapcsolatunk elején. Hogy így lesz, csuda szép selyem blúzokat kaptam, meg harisnyát, magas talpú-sarkú cipőt. Csak nem hatott :((( Viszont magamon tapasztalom, van ám előnye annak is, ha t* az ember párja: a férj ruhatárából a feleség nagyon jól öltözködhet! (és persze fordítva is ;))) Én oroztam már el olyan szép hernyóselyem trikókat... A bőr miniszonyát csak azért nem tudom felvenni, mert túl nagy :(((((((.
Saal,
Sminklemosót (külön arcra, külön szemre) lehet kapni bármilyen drogériában. Nem folyik ki a szemed garantáltan :))). Ha épp nincs otthon, bármilyen testápoló is jó (na ez női praktika, ezt férfiak nem szoktáék tudni :))). Egy kicsi egy vattapamacsra, és szépen leszedi a sminket. Bár azt hiszem, a vízálló szempillaspirált pl testápolóval nem lehet lemosni.
"az én férfias külsőmből a 190-es magasságommal, és izmos testemmel "
Nem te vagy a férjem véletlenül? ;)))))))))))
Hm. A másik topic is ugyanerről szól ám... Csak azt nem értem miért "transzvesztita vagyok" a neve? Lehetne a kettőből egyet csinálni, hogy többen legyünk! A transzvesztitizmussal nem azonosítamám magam, csak egy "mezei" fétises vagyok, akinek felkeltettétek az érdeklődését a CD iránt. Latex Bond, hogy a fenébe tudsz "töikéletes nőt" alkotni? Így én is szívesen kimennék az utcára, de el nem tudom képzelni hogy az én férfias külsőmből a 190-es magasságommal, és izmos testemmel hogy tudnék olyan külsőt rittyenteni magamnak, hogy nőnek nézzenek? És ez mennyi idődbe telik? És mivel mosod le? Múltkor kicsit sminkeltem, de majdnem kifolyt a szemem mire le tudtam mosni a szemöldököm és a szempillám. A béna! :) /lehet hogy inkább az emilre kéne válaszolnod mielőtt teljesen szétütjük a topikot, bár szerintem hasznos infók lennének mindenkinek/
Kedves T.-né? Fogsz válaszolni a kérdésemre?
üdv.:Saal
