Igen, igen ! Egyetértek ! Én is inkább "cipős" vagyok semmint travi, ezért ezt a topic-ot részesíteném inkább előnyben, úgyhogy nem lenne túl jó ötlet, ha átszoknánk a másikba, különösen, hogy egy ilyen érdeklődő és mindenre nyitott kis csapat jött már itt össze. :o) Az más kérdés, hogy szeretem a tökéleteset (az öltözködésben is) és ha már tűsarkút húzok és netán még emberek között is mutatkozom, akkor "tökéletes nőt" alkotok, mert nincs kiábrándítóbb, mint egy félig nőiesített férfi, aki inkább egy tréfás összejövetel bohócára hasonlít az esetlen botladozásával, szőrös lábaival és idétlenül sminkelt képével. Az ilyen iszonyatosan taszít és magamtól is tudok undorodni, ha nem tökéletes szinte minden apró részletében az image-em. No, ez meg már kimerítené ugyan a transzvesztita definícióját, úgyhogy bár magamnak mondok ellent, mégsem vallom magam travinak. Nálam ugyanis nem egy életstílusként jelentkezik a nőiesedés, nem akarok így érvényesülni a mindennapi életben, a travik viszont szerintem (velem ellentétben) nem éreznek szexuális vonzalmat egy női ruhadarab iránt, Ők a világ legtermészetesebb módján viselik azokat. Viszont tökéletes lelki közösséget tudok vállalni minden ilyen emberrel, meg tudom érteni és embernek tudom ettől még tekinteni őket. Saal13-hoz hasonlóan én is sokkal nyitottabb vagyok és toleránsabb mindenkivel, aki egy kicsit más mint az úgymond "hagyományos szexet" űzők társasága. Nagyon találóan írta Saal, hogy "egy jó kapcsolat boldogsága össze sem vethető a fétis által kiváltott vággyal. Meg kell tanulni együtt élni vele !" Szóval ezt a topic-ot személy szerint továbbra is a női ruha fétisek (cipő vagy sál tök mindegy) miatt fogom látogatni, az ennél mélyrehatóbb feminizálódás (transzvesztitizmus) témájában pedig a másik topic maradjon meg irányadónak.
Má' bocs', hogy így pofátlanul moderálok itten, nyugodtan intsetek le, ha túl sokat okoskodnék, csak szeretném, ha a magassarkú cipők megmaradnának fő témának, de azért az még nem baj, ha egy kicsit elkalandozik a beszélgetés fonala, ami nem esik túl messze a tárgytól.
Hogy ne legyek pont én, aki megint túlságosan off, itt egy néhány link a tűsarkú cipők legeslegújabb és számomra legőrjítőbb modelljeiből. Érdekességképpen megjegyzem, hogy az itteni cipők ISZONYATOS drágák, egynémely csizma ára eléri a FÉL MILLIÓ forintot ! Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert kértem árajánlatot a La Piazza cégtől és majdnem leestem a székről, amikor megjött a válaszlevelük az áraikról ! De azért kellemes gyönyörködést kívánok minden magassarkú fan-nak, hátha valaki megengedhet ilyet is magának !!!!!
Piros szandál az egyszerűbb modellek hívőinek Világoskék szandál nem elhanyagolható sarokmérettel :o) Hogy lássatok egyet lábon is ! A telitalpú parafa csodák egyik képviselője Tűsarkú utcai papucs rulezzz ! Egy fűzős vádlicsizma 200.000 Ft-ért Ilyet vennék a barátnőmnek, ha engedné... :o) De így jobb híján magamat lepem meg vele !
Szia! Már hiányoztál! Kezdtem attól félni komolyan gondoltad az eldugulást :-)
Hát nem tudom hol lennénk onabbak, lehet, hogy egy új topicot kéne indítani?
De ha már olyan jól elbeszélgetünk itt...
Sziasztok,
Csak beköszönni jöttem, nem voltam pár napig, ma jöttem haza, kivagyok, mint a liba.
Nagyon aranyosak vagytok, komolyan jólestek amiket írtatok nekem/rólam.
Holnap (remélem) jövök egy hosszabb szösszenettel.
Nem lennénk ON-abbak a Transzvesztita topikban? Szvsz itt kicsit már lassan off vagyunk. Nem?
üdv mindenkinek
t*-né
A két dolgot el kell választani egymástól! Legalább Mi ne a nőkkel próbáljuk összevetni ezt!
T-né nek feltett kérdésemben épp arra keresem a választ, hogy mennyire élik meg a nők konkurenciaként a dolgot. Mert ha így van elvesztünk! Ha a nők maguk mellé állítják a fétist, akkor háttérben fogják magukat érezni, ezt pedig nem akarom, azt szeretném, ha a szexuális élet színesítőkjeként értékelnék. Ne keseríts el! Egy jótanács: használd a fétisedet, de ne maszturbálj vele: és lessz nőd!!!!
Természetesen nővel szeretkezni egy másik dimenzió -ha olyan a nő-, a fétisem elmehet a fenébe olyankor.
"azért valljuk be: ez fantasztikus tud lenni!"
Azért én igen kiváncsi lennék már arra, hogy milyen a dolog, ha nő is van a dologban :-) aztán majd utána eldönthetem melyik a jobb :-)))
Kedves Heeler!
Ha komolyabban érdekel az, hogy hogyan kezeld a problémát keress fel egy szexuálpszichológust! Én sokáig azt hittem, hogy emiatt egy elfuserált állat vagyok a sálaimmal, nem gondoltam volna hogy van még rajtam kívül ilyen, illetve azt sem tudtam hol keressek rá. Míg nem bírtam tovább, és felvettem a neten az egyikükkel a kapcsolatot. Legnagyobb meglepetésemre ismert jelenségként beszélt a gondomról, és ezzel ő tette kicsit helyre a dolgot. Annyit megnyugtatásul: elmulasztani nem tudja. :) Aztán meg ezek a fórumok megnyugtattak, hogy nem vagyok egyedül. /persze nem a "dögöljön meg a szomszéd tehene is"- hatásával/
Szóval a magas sarkú cipő.... Eddig nem gondoltam rá, hogy kipróbáljam, de hála Nektek, egyre izgibbnek találom! Cserébe egyik tavalyi találmányomat osztom meg veletek: számomra az egyik legvonzóbb női testrész /a combjuk után/ a mellük. Tavaly vettem egy melltartót, és pár lufit, és isteni melleket csináltam magamnak. A lufikat meleg vízzel töltöttem meg -a levegőt ki kell engedni bekötés előtt, mert a kluttyogó hang elég kiábrándító. Az egészre kicsit ráöltözve simán ki lehet menni az utcára, kutyának sem tűnik fel, a mellek pedig fantasztikusan mozognak minden egyes lépésnél, lépcsőn pláne. Persze számomra az egésznek orgazmumus :) nélkül van bármi értelme, azt élvezem hogy le tudom nyomni az érzést. Utána pedig irtóra megerősödik a nők iránti vonzalmam. Egy orgazmus pedig az egészet tönkre teszi! Tehát mielőtt itt elsiratjuk magunkat hogy milyen szerencsétlenek vagyunk azért valljuk be: ez fantasztikus tud lenni!
"ebből nem lehet valakit csak úgy kikezelni, ez adott, úgy is mondhatnám, hogy szinte egy feltételes reflexként működik. Tehát akarja a bánat ezt a hajlamot erősíteni magában, ez kiváltódik ha akarod, ha nem"
Hát nekem is az a gyanúm, hogy ez "gyártási hiba" nálam, amióta az eszemet tudom vonzott a szép női cipők látványa, persze kisgyerekként még nem a felnőtt nők lábát nézegettem, hanem a hozzám hasonló korú lányokét...
A női cipő és esetleg női ruha viselése szerintem partnerhiányból ered nálam. Onnan indult a dolog, hogy arról fantáziáltam, hogy konkrét lányok cipőjét veszem fel, olyan lányokét akik nagyon tetszettek nekem (és esetleg éppen szerelmes is voltam beléjük), de nem sikerült kapcsolatot teremteni velük. Az hogy a cipőjüket (és esetleg a ruhájukat) sikerülne felvennem, az valamilyen módon azt az érzést kelti bennem, hogy mégiscsak sikerült valamilyen módon egyesülnöm az adott lánnyal. Az hogy konkrétan a lány holmiját sikerült felvennem, csak néhányszor fordult elő, ezek az alkalmak is jóval késöbb voltak már.
Szóval ilyesmikről kezdtem álmodozni, de mivel esélytelen volt, körülnéztem mi van elérhető közelségben, hiszen amúgy is minden női cipőt szemmel tartottam a közelemben :-) Nyári szünetben amikor rokonokhoz utaztam nyaralni, felfedeztem, hogy az egyik nagynénémnek rengeteg szép cipője van, és akkor az én lábam is még csak 38-as volt, szóval pont jók voltak rám. Egyből jött a kiváncsiság, hogyha a lányok cipőjét nem is tudom megszerezni, de azért kiváncsi vagyok, hogy milyen lenne női cipőben járni. És így is tettem :-)
Aztán felfedeztem, hogy van egy úgyanolyan csizmája mint amilyet az az osztálytársnőm hord, akibe már évek óta szerelmes lettem, innentől már nem volt megállás :-)
Aztán ahogy nőttem, nőtt a lábam is :-( így kifogytam az elérhető cipőkből. Maradt a nézelődés, és a fantáziálás. De amikor éppen ráhajottam egy lányra, és amíg nem derült ki, hogy semmi esélyem, addig a fetisizmusom visszatért arra a szintre, hogy a lányon lévő dolgok izgatnak, az eszembe se jutott, hogy én akarjam felvenni ezeket a holmikat. Ezek a gondolatok csak azután jöttek újra elő, amikor kiderült, hogy reménytelen az ügy...
Már ekkor felmerült bennem, egyrészt a megnőtt lábam, másrészt mert amúgy is szinte lehetetlen, hogy egy lány cipőjét kölcsön tudjam venni, szóval felmerült bennem a gondolat, hogy úgy oldjam meg a problémát, hogy veszek magamnak úgyanolyat. De ekkor még se bátorságom, se pénzem, ráadásul még a szüleimmel laktam, tehát eldugni se tudtam volna. De ekkoriban szoktam rá a cipőboltok kirakatainak nézegetésére.
Aztán sok év múltán amikor már egyedül élek, elkezdtem internetezni, és megdöbbenve láttam, hogy nem vagyok egyedül a földön a mániámmal. Több oldalt is találtam, ahol hasonló érdeklödésű férfiak mutatták be cipőgyűjteményűket, ekkor kezdett komolyan érlelődni bennem a gondolat, hogy vegyek magamnak én is. De erről már írtam előzöleg.
Most a jövő foglalkoztatt, hogy végre úgy tünik, hogy találok társat magamnak. De mi lesz a mániámmal? Elveszíthettem miatta? Vagy esetleg megértő lenne mint t-né? Ha választanom kéne, egyértelműen Őt választanám, és szívesen lemondanák a mániámról, bár lehet, hogy ez nem lesz könnyű.
De egyáltalán milyen szinten jönne elő bennem a dolog, ha már tartósan együttélnék a partneremmel?
A leghosszab idő amikor együtt voltunk az 10 nap volt. Ez idő alatt eszembe se jutott a gondolat, hogy én vegyek fel női holmit, visszatértem arra kezdeti mindigisvolt állapotba, hogy a rajta lévő szép cipő és ruhák látványa az számomra kellemes, sőt izgató (néha túlságosan is az :-) mivel még nem tartunk a szexnél, ezért voltak problémáim, hogy mit csináljak az izgalmammal...).
Ha hosszú távon is így működne a dolog, vagyis hogy a rajta lévő dolgok látványa kielégít, és eszembe se jut, hogy én is női holmit vegyek fel, akkor ez talán sima ügy lehet a kapcsolat szempontjából, gondolom azon egy nő se sértődne meg, ha gyakran kapna új cipőt vagy ruhát :-) és talán még arra is rávehetném, hogy "cserébe" viselje ezeket otthon is, akár az ágyban is. (hogy ezt hogy lehetne elérni, erre várom az ötleteket!)
Amúgy úgy tünik, hogy a barátnőm is cipőmániás kissé: amikor nála voltam, a szobájában, észrevette, hogy az egyik pár cipőjét bámulom, megkérdezte, hogy tetszik-e nekem, mondtam, hogy nagyon szép :-) Ezután elmesélte, hogy hol és mikor vette, milyen alkalmakra szokta felvenni, majd utána előszedte az összes cipősdobozát a lakásban (elég sok cipője van :-))), és mindet megmutogatta nekem, ls kérdezgette, hogy ez tetszik? és ez? stb... Ráadásul szinte teljesen azonos a cipőizlése az enyémmel (ami a mai lányok között ritka, inkább a legeslegújabb divatra mennek)! Szinte hihetetlen, de úgy tünik nagy szerencsém van ezzel a lánnyal! Lehet, hogy Isten is egymásnak teremtett minket?
Nagyon remélem, hogy összejön a dolog!
Persze az is megfordul a fejemben, hogy mi van ha nem lesz elég számomra amit rajta látok, és elön az, hogy én is szeretnék női cipőt felvenni... Ezt azért már elég nehezen lehetne elmagyarázni, sőt nekem fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne... Gondolkozom azon, hogy hogayn lehetne finoman megtudni a véleményét a dologról, és ha megértő akkor kitálalni... De erősen bízom benne, hogyha együtt fogunk élni, akkor kigyógyulok a dolog azon részéből, hogy én viseljek női holmit. Pozitiv jelnek látom pl azt, hogy amikor együtt vagyunk eszembe se jut a dolog. Amikor távol van tőlem (több száz km :-( akkor újra előjön a dolog, de már kiválóan tudom helyetesíteni azzal, ha a Róla készült fényképeket nézegetem. Azt is jó jelnek tekintem, hogy hosszú idő Ő az első akit nemcsak felöltözve jelenitek meg a fantáziámban, hanem azt is elképzelem, hogy levetkőztetem, a meztelen testét, azt hogy szeretkezünk. (úgy ahogy ezt a normális emberek szokták :-)
Kedves Heeler !
Mielőtt itt mindenki leköpdösne engem, szeretném leszögezni, hogy egy büdös szóval sem mondtam, hogy "szegényebbek" lennének akár érzelmileg, akár szexuális kultúrában azok, akik nem izgulnak fel egy női tűsarkú láttán ! Csak annyit próbáltam megfogalmazni, ha emlékezetem nem csal, hogy ha már ilyen aberrált állat vagyok, akkor ebből a szokásomból akár egy kis játékkal lehetne erényt is kovácsolni, mert ez egy kis színfoltja is lehetne az amúgy eléggé sivár szexuális életemnek, hiszen én nem tudok 4-5 órán keresztül aktív maradni. Azé' még remélem elhalaszthatom az öngyilkosságomat holnapra... Továbbá nem érzem azt sem, hogy a hajlamaim egy fajsúlyban említhetők a drogosok, tolvajok és a sorozatgyilkosok hajlamaival, így úgy is mondhatnók, hogy sz**ok rá, hogy mennyire hatalmasodik el rajtam ez a vágy, ugyanis nem ártok vele senkinek, ellentétben a fent vázolt embercsoportokkal. Én csak egy kis TOLERANCIÁT említettem ! Valamint azt is meg kell vallanom, hogy - és ezt mások is alátámaszthatják, akik a témában érintettek - ebből nem lehet valakit csak úgy kikezelni, ez adott, úgy is mondhatnám, hogy szinte egy feltételes reflexként működik. Tehát akarja a bánat ezt a hajlamot erősíteni magában, ez kiváltódik ha akarod, ha nem, következésképpen igyekszem így elfogadni magam és ezt elvárom a partneremtől is ! Legfeljebb egyénenként különböző, hogy kiben milyen mértékben és milyen tárgyakra indul be a reflex.
Összefoglalva tehát - amint azt már írtam - én is remekül megvagyok férfiként és - bármily furcsa - nem akarom átoperáltatni magam. Itt fétisizmusról és crossdressing-ről esett szó, ami még nem egyenlő az identitászavarral.
Bocs', hogy offtopic voltam.
" Nálam úgy működik, hogy amikor a viselése közben orgazmusom van, a következő másodpercben hánynom kell magamtól, és amilyen gyorsan lehet megszabadulok a cuccoktól, és megfogadom hogy soha többé! ... Nálatok hogy működik ez a része? Mit éreztek orgazmus után? "
Nálam utána általában elmúlik a "viselési vágyam", ha nem is egyből, de úgy 10 percen belül leveszem a cipőt (és a ruhát, ha éppen teljesen beöltözős hangulatom volt). De ez nincs mindig így van amikor nem múlik el, és magamon hagyom, és néhány órán belül 3-4x is megtörténik a dolog. Önutálat nem szokott ezzel kapcsolatban jelentkezni.
Az önutálatom akkor szokott előjönni, amikor amúgy is depresziós vagyok valamiért, ilyenkor szokott előjönni az a gondolat, hogy egy undorító perverz állat vagyok, akit legjobb lenne kiírtani...
Fantasztikus hogy itt vagy, és nagyon érdekel a véleményed, mert lassan központi problémámmá kezd válni, hogy hogyan fogadtassam el fetisizmusomat a nekem tetsző nőkkel, illetve hogy el kell-e fogadtatnom Velük? Mint mondtam nagyon szeretem és tisztelem a nőket, és állandóan az ujjuk köré csavarnak, de kicsit félnék előhozakodni a témával. Sajnos az emberek többsége még nem eléggé nyitott az eféle dolgokra.
Örülnék ha megválaszolnál néhány kérdést, sokat segítenél vele! Amikor teljesen hétköznapi program közben -modjuk sétáltok az utcán- ránézel a férjedre, eszedbe jut-e szexuális többlete? És ha a férjed a gyerekeitekkel játszik? És egy intim pillanatban, amikor boldognak érzed magad mellette? Ha túl vájkálódós lennék ne válogasd meg a szavaidat, csupán arról van szó hogy tisztában szeretnék azzal lenni, hogy a Te életedben mekkora szerepet kap a jelenség. Azért olyan fontos ez számomra, mert az én életemben nem játszik központi szerepet, nem gondolok mindig erre. Szerintem egy szerető társsal ugyanazt a boldogságot és harmóniát tudom átélni mint mindenki más. Véleményem szerint ideális az lenne, ha a partnernő is hasonlóan viszonyulna hozzá, és a szexualitás területén kívül nem játszana szerepet. Persze egész más a helyzet, ha valaki állandóan a fétisei társaságában szeretkezne élete párjával...
p.s.: ha nagyon off lennék taszítsatok a sárba! :)
Örülök hogy Rátok találtam, hasonló "cipőben" járok mint Ti, csak nem éppen cipőben utazom. Az én fétisem a kötött sál, illetve stóla. Nagyon korán rájöttem arra, hogy különös kéjt okoz ennek viselése, eleinte csak maszturbálásra használtam, aztán megpróbálkoztam azzal, hogy huzamosan viseljem, így mintegy "hiozzászoktatva" magam, és azt szerettem volna ha természetessé válik ennek hordása, és nem okoz többet szexuális izgalmat. Vannak eléggé unisex darabok, bár engem a fehér színű, minél hosszabb darabok izgatnak igazán. Következő fázisként egyre többet járt rajt az agyam, és elkezdtem vásárolni őket, majd viselésükkelis próbálkoztam, de nem nagyon jött össze. Nálam úgy működik, hogy amikor a viselése közben orgazmusom van, a következő másodpercben hánynom kell magamtól, és amilyen gyorsan lehet megszabadulok a cuccoktól, és megfogadom hogy soha többé! Többször kidobáltam már a felgyülemlett sálakat, aztán megint azt vettem észre, hogy újabb vásárlásán töröm a fejem. Nálatok hogy működik ez a része? Mit éreztek orgazmus után?
Utcára viszonylag régen kijárok, fantasztikus érzés!!!! Úgy gondolom hogy ez egyfajta saját magammal szembeni perverzió. Kifejezetten izgat az, hogy jó messzire elmegyek, elélvezek, és nem tudom levenni a cuccot, és abban kell hazajönnöm, saját magam előtt megalázva. Persze ez csak fantázia szinten izgat, a megvalósuláskor irtóra undorít.
Egyébként nagyon szeretem a nőket, nem helyezem velük párhuzamba a fent leírtakat. Kell, hogy legyen az embernek egy társa, férfinak nő, nőnek férfi, akivel családot alapít, akiben kiteljesedik az élete, és boldogan él, de ez teljesen más téma. Azt gondolom, hogy mi mások vagyunk abban, hogy létezik szexualitásunknak egy más ága is, ami nem a nők felé irányul. Nem szabad, hogy a nők féltékenyek legyenek erre, hiszen egy jó kapcsolat boldogsága össze sem vethető a fétis által kiváltott vággyal. Meg kell tanulni együtt élni vele.
Egyébként előnyként is felfogható az ügy. Nem tudom hogy vagytok vele, de számomra nem nagyon van tabu, és elég toleráns és nyitott vagyok mások iránt, sőt mintha józanságom is egyre nőne, nem esek áldozatául a legkülönbözőbb ideológiáknak, persze ez megint más téma-bocs.
Sőt, nálam a barátnő és a nővé válás teljesen üti egymást, azaz a barátnő nemlétével jár együtt a női cuccok iránti érdeklődés. Amíg volt barátnőm, férfibbnak éreztem magam mint valaha, és eszembe nem jutottak a női cuccok. Úgy látszik, hogy a transzvesztitizmusnak is több fajtája van (már amennyiben ez nálam egyáltalán annak nevezhető, ez inkább talán csak fetisizmus).
Nálam talán egyszerűen arról van szó, hogy ha egyedül vagyok, akkor mivel nincs nőm, csinálok magamnak, praktikus okokból kifolyólag. De igazából rengeteg hobbim és dolgom van ami ennél lényegesen hasznosabb, úgyhogy már csak ezért sem viszem túlzásba.
Megmondom őszintén, hogy én már ott tartok, hogy mivel tudom, hogy hapsinak sokkal jobban nézek ki mint nőnek, inkább nem gerjesztem magamban ezt a dolgot. Én egy nőn keresztül akarom a nőt átélni, érezni és - csúnya szóval (utálok ilyet mondani, de most nem jut eszembe jobb) - birtokolni (a szó jó értelmében birtokolni, ugyanis sem féltékeny típus nem vagyok sem rabszolgatartó, sőt szabadságmániás vagyok). Ez egyrészt sokkal egészségesebb, másrészt sokkal kényelmesebb. Szexuálisan ugyanúgy kielégülök, illetve természetesen nem ugyanúgy hanem másképp, de egy nő általában jobban felnyomja a vérnyomásomat, mint saját magam. Szeretkezni pedig órákig képes vagyok (a múltkor is 4-5 órán keresztül tartott), míg egyedül az ember hamar megunja.
Ez az átváltozás dolog meg baromi izgalmas tud lenni, de egyrészt egy rakás más dolgot lehet ezalatt az idő alatt csinálni, másrészt pedig szerintem minden hajlammal hasonlóan van az ember. Mindenkinek vannak hajlamai bizonyos dolgokra. Pl van akinek az ivásra, vagy a narkózásra, vagy a lopásra, vagy a hazudozásra. Ha ezeket a hajlamokat elkezdi valaki magában erősíteni, akkor "elszáll". Kábszerfüggő lesz, nótórius hazudozó, tolvaj, a végén meg gyilkos. Úgyhogy csak rajtunk múlik, hogy változtatunk-e magunkon illetve hogy határt szabunk-e bizonyos dolgoknak. És persze nem az a jó, ha elnyomjuk magunkat, hanem ha úgy alakítjuk át, hogy utána már ne kelljen elnyomni. És szerintem ez lehetséges. Lehet változni, hisz mindig változik az ember. Mert valljuk be, sokkal nyugodtabban lehet élni nővé válási mánia nélkül, hisz a legtöbb férfinak nem hiányzik. Igaz, akinek hiányzik, az azt hiszi, hogy anélkül hiányos az élete, de badarság volna azt mondani, hogy akik nem tudják, hogy ez milyen élvezet, azok szegényebbek. Nem szegényebbek, nekik ugyanis nincs rá igényük. Csak azoknak van rá igényük, akik - valamiért - csinálják. Én inkább leszoknék, hogy egyszerűen ne hiányozzon. A hiányérzetet mással kell pótolni. Pl egy nővel. De ezen a ponton megakadok, mert akinek van nője és mégis csinálja, azt - hogy őszinte legyek - egyelőre nem értem. Ha van nőm, rajta keresztül élem ki ilyenirányú hajlamaimat, mint minden más férfi.
Szia Ariva !
Lehet, hogy ez is egyfajta személyiségzavar, de olyan fajta, amivel meg lehet tanulni együttélni. Az érintettnek is és a partnerének is. Lásd T-né ! Nekem is egyszerű harisnyával indult a dolog, aztán már a fétis-partiknál tartok. De ettől még nem akarok testileg is nővé válni !!! Nem akarok társadalmi és mindennapi életbeli szerepet cserélni, valamint nem akarok szülni. Szerintem a személyiségzavar inkább valahol ott kezdődik. Ez inkább egy teljesen normális vonzódás a nők iránt, ami a másik nem által viselt holmikon keresztül fokozott mértékben váltódik ki. A barátnődet pedig őrizd meg Te is gondosan, mert az ilyen ritka, mint a fehér holló ! :o)
Egy ilyen fórum pedig mindannyiunknak nagy segítség, hogy elhiggyük magunkról, hogy nem vagyunk egy idegen faj képviselői és legfőképpen nem feltétlenül vagyunk homoszexuálisok, csak egy kicsit élénkebben reagál a fantáziánk a női dolgokra. Jó lenne, ha ezt minden nő meg tudná érteni...
"Nektek gondolom ugyanúgy megvoltak a magatok harcai, mint nekünk, a társaitoknak.
De megéri, nem? Értetek..." - Ez valami hihetetlen szép gondolat és szeretetteli megnyilvánulás !!! Figyelem, lányok !!! Gondolkozik még valaki így közületek ??? Ezt az egy sort el fogom olvastatni a barátnőmmel is...
Csatlakozom Wamshoes-hoz : nehogy "eldugulj" már !!! Kifejezetten örvendetes, ha egy hölgy szemszögéből is olvashatjuk a hozzáállást. Ebben a topic-ban úgyis rendkívül ritka, hogy a "másik oldal" is véleményt formáljon a dologról, különösen pedig pozitív véleményt. Vagyis, hogy Hozzád hasonlóan kellően felvilágosult és nyitott legyen az ilyen jellegű extremitásokra. Természetesen azt senki sem várja el, hogy a lánypartner heje-hujázzon örömében, hogy a férje, vőlegénye, barátja, stb. női cuccokban pávázik a lakásban vagy az utcán. De mindenképpen szükség volna a részéről egy olyasfajta toleranciára és megértésre, mint ami Benned is megtalálható, különben nem ér az egész kapcsolat hajítófát se ! Na ez volt az igazi bók ! :o))
Mellesleg az itt felszólalók közül szerintem én vagyok a legnehezebb helyzetben, mert az én barátnőm sajnos igenis feltételeket szabott, mely szerint Ő soha sem akar engem így meglátni, valamint megígértette velem, hogy szép lassacskán eladogatom a nehezen (és néha izgalmakkal teli kalandok során) megszerzett női ruháimat, beleértve a tűsarkú cipőket és csizmákat. Nos részemről valóban az extra magas sarkúakat preferálom leginkább és épp ezért Közületek mindenki sejtheti, hogy ezek nem épp a legolcsóbb fajtából valók. Hát kérdem én : hogy a bánatba adjak túl (ha mondjuk akarnék is) egy nagy halom 43-as méretű női cipőn egyik napról a másikra ? Más kérdés, hogy akar a fene túladni rajtuk ! De egyáltalán : miért kell nekem választanom egy tűsarkú cipő és egy lány között ? Senki nem kötelezte őt arra, hogy Ő hordja, mert akkor azt mondom, hogy egy gonosz fráter vagyok, aki szándékosan egy elképzelt ideált akar formálni a partneréből és nem úgy szereti, ahogy van. Na de magamat "kínoznám" vele ! Nem tudom, hogy nem lehet azt észrevenni, hogy ami a másiknak örömet okoz, abból egy kicsit mi is részesülünk, vagy nem ? Hiszen engem sokkal inkább lázba hoz, ha látom, hogy ha valami igazán felizgatja a barátnőmet. Akkor már csak tudatosan is azt fogom neki csinálni vagy asszisztálok hozzá, nem ? Vagy csak én látom túl egoistán a dolgot ?
Na, jó ! Elismerem, hogy óriási nagy hiba volt a részemről, hogy ezzel az őszinteségi hullámmal én túl sokat vártam, illetve még csak nem is magamtól mondtam el, hanem kellett hozzá egy kis lelepleződés is. Ez pocsék érzés lehet ! De azért nem kéne mindjárt válaszút elé állítani és úgy feltüntetni, mintha az egésznek Ő volna az egyetlen szenvedő alanya. Hát ki a jó ég van most kettőnk közül kellemetlenebb helyzetben ? Kérdeztem Tőle, hogy higgadtan átgondolva, Ő szerinte mikor kellett volna elmondanom ? Mi az a biztos időmennyiség, amikor ilyet már tálalni lehet a másiknak ? Mindjárt a kapcsolat elején, amikor még szinte semmi sem köt a másikhoz érzelmileg ? Állítom, hogy szó nélkül faképnél hagyott volna !
Mindenesetre valóban nagy örömmel tölt el, hogy Te emiatt nem hagytad el a párod ! Szerintem egy ilyen cselekedettel senki nem is szolgál rá erre, hiszen ezzel nem a partnerkapcsolat ellen vétünk, hanem csak a bekövesedett társadalmi normák ellen. Ammeg ki a francot érdekel ? :o) Sőt, extravagánsabb szelleműek még színesíteni is tudnák ezzel a kapcsolatukat...
Az utcán ért atrocitásokat és lelki megpróbáltatásokat senki nem tudja kivédeni, sajnos. Ilyen országban élünk, ezért nem is vállalja fel magát szívesen senki ! Ezért marad meg az egész sokak esetében egy jó kis hálószoba-szerepjátéknak...
"De ez is egy fontos része a dolognak - úgy értem, ha felöltöztök így az utcára, hogyan tudjáétok lelkileg elviselni az esetleges támadásokat? (nem fizikai, "csak" utánatok kiabálás, ilyesmire gondolok)."
Velem szerencsére még nem fordult elő ilyesmi, igaz igyekeztem is minél inkább kerülni a feltünést. Míg a "kollégák" a 10-15 centis sarkú cipőket kedvelik, ami már nőnél is feltünő látvány, addig az én a szerény 5-6 centis sarkú cipőim teljesen hétköznapiak. Előzöleg írtam, hogyan öltöztem be, a bugyit, harisnyát takarta a nadrág (sötét színű), a blúzt a kabát, az arcomat meg jó részt beárnyékolta a kapucni. Mint írtam ezek a séták, éjjel, esős időben történtek, így az a néhány ember aki az utcán járt, az sietett haza, nem nézelödött. Távolról csak annyit állapíthattak meg, hogy egy másik ember aki siet haza. Közelebbről ha megnézi a cipőmet, akkor dönthet úgy, hogy ez egy nő. De az, hogy nem stimmel valami, azt csak akkor vehetné észre, ha odarángatna egy utcailámpa fényébe, és lehúzná a fejemről a kapucnit.
Nálam ezeket a sétákat az a kiváncsiság indokolta, hogy milyen érzés női ruhában sétálni, konkrétan a mozgás élménye ilyen ruhadarabokban. Az a gondolat soha fel sem merült bennem, hogy emberek közé menjek átöltözve. Néhány alkalom kielégítette a kiváncsiságomat, s többet nem éreztem arra vágyat, hogy megismételjem. Maradtam annál, hogy csak otthon teszek ilyet, ahol 0 az esélye, hogy meglásson valaki.
Az elég izgalmas amikor az első pár női cipőjét megveszi az ember! 10-20 pár után már egész nyugodt bír maradni :-)))
Több évnyi vágyakozás után 97 karácsonya elött szedtem össze a bátorságomat, gondolván a karácsonyi bevásárlás tömegében jól el lehet bújni, és ha valaki megkérdezi, minek nekem az a cipő, azt felelhetem "ajándék" :-) Elöször csak a nagyobb boltokba jártam (Reno, Humanic,stb) itt kevés alkalmazott jut sok vevőre, tehát kicsi a veszélye annak, hogy kérdezősködni fog. Késöbb merészkedtem be kisebb boltokba, ahol már nagy valószínűséggel feltünik egy segítőkész eladó. Kifejezetten edzett idegzetőeknek való pl a Keletinél lévő nagy Krokodil cipőáruház, ahol majd minden polcra jut egy eladó :-) amúgy szeretem azt a boltot, nem csak az aktuális divat szerinti cipők kaphatóak ott, hanem hátul a diszkont részben leárazva árusítják ki a régebbről megmaradt készleteket, itt több olyan cipőt sikerült már találnom, amilyenre már régóta vágytam, de a divat változása miatt beszerezhetetlené vált.
Kedvelt vadászterületem még az összzel, meg tavasszal tartott Kedvezményes cipő- és ruhavásár. Itt az szokott boszantani, hogy kevés helyen írják ki azt is, hogy milyen méretben kapható az adott cipő. Ha nincs kiírva, akkor megpróbálom elöbb kikémlelni a raktárkészletet, hogy van-e megfelelő méretben (41-42) a nekem tetsző darab. Ha ki van írva, vagy látom hátul a dobozok között, hogy van akkor már bátran oda merek menni, hogy pl "ott balra, abból a feketéből, van 41-es?", az eladó körülnéz, látja, hogy van, én mondom, hogy "akkor azt kérem" és kész... De ha nem sikerül biztosra megállapítanom, hogy van-e az ami kéne nekem, akkor kicsit több bátorságot kell összeszednem (régen volt olyan is, hogy 3 nap is kimentem a vásárra, mire lett merszem odamenni és kérni :-), hogy megkérdezzem, mert ha nincs 41-es csak 40-es akkor megpróbálnak rábeszélni, hogy hozzam el a barátnőmet, hogy próbálja meg hátha jó a 40-es is. Na ilyenkor gyorsan elhúzom a csíkot :-)))
Legegyszerűbb dolgunk az internetes megrendeléssel lenne, de magyarországi oldalt még nem találtam, külföldihez meg bankkártya kéne, meg aztán a VÁM gondok,stb. Rendelni gyakorlatilag csak a Quelletől lehet (Ottotól is lehetne, de ott mindig csak max 40-esig voltak a cipők, a Quellenél 41-42 általános, de elöfordult már 43-as méretig is), én kb 4 párccipőt, meg a női ruhákat rendeltem.
Szerintem a kiadós személyiségzavar mindenkinek alapból adott, aki "belülről" érintett az ügyben.
Nekem harisnyanadrággal kezdődött az ügy, de a magassarkú is vonz, ill. a "teljes" nővé változás.
No csak egy időre, jól megvagyok egyébként fiúként.
Vágyok rá én is, hogy utcára kimenjek, de vagy bátorság vagy az eszközök hiányoznak; csak harisnyákból van néhány darab.
Cipő vásárlását nem mertem még realizálni, bár többszőr győzködtem magam, hogy ebben a "rideg korban" senkit nem érdekel a másik. Még sem mertem.. :-)
Egyébként a barátnőm viszonylag jól tolerálja a dolgot. Saját bevallása szerint szereti is. Sokszor attól félek, hogy csak miattam mondja, de remélem nem így van. (ez is az identitás zavar része)
Az internet egyébként sokat segített elfogadni magamat ilyennek, mióta találtam ezeket a fórumokat (szépemlékű harisnya.com), levlistákat, azóta kevésbé rosszank és elszúrtnak érzem magam.
Szia,
Amikor elmondta, már tkp. együtt jártunk. Hamar ment :)) (Mármint az együttjárás).
Ha ezt mondtam volna neki... Amennyire az együtt töltött évek alatt megismertem, valószínűleg azt válaszolta volna, hogy akkor sajnálja... Mégpedig NEM azért, mert ez fontosabb neki, mint én, hanem mert ez is az ő része, hozzá tartozik, és ha nem tudom elfogadni, akkor...
Remélem, érthető voltam.
De én úgy gondolom, hogy NINCS JOGOM ilyet kérni. Ez egy olyan tulajdonság, ami elől elbújni, amit levetni nem lehet. meg lwehet próbálni, de azt hiszem, egy kiadós személyiségzavar, depresszió vagy ilyesmi lehet a következménye. Nem éri meg. El kell fogadni - a delikvensnek ugyanúgy magának, mint a vele együtt élő társának. Nektek gondolom ugyanúgy megvoltak a magatok harcai, mint nekünk, a társaitoknak.
De megéri, nem? Értetek. :)
üdv
t*-né
Szia t*-né!
Nehogy eldugulj! Nagyon jó olvasni egy hölgy véleményét, tapasztalatait a dologgal kapcsolatban!
Én is irigylem t-t, hogy ilyen megértő partnert talált!
Amikor elmondta, akkor már úgy volt, hogy "jártok", vagy még csak udvarolt neked?
Mi tett volna a párod ha azt mondod, hogy válasszon a "hobbija" és közted? Megpróbált volna "leszokni", vagy keresett volna más partnert magának?
Szia,
Mióta vagytok együtt? Mikor mondtad el neki?
Nálunk talán az segített (vagy volt a jó, vagy hogy fogalmazzak), hogy szinte az első pillanatban elmondta. Kb. két-három héttel a megismerkedésünk után. És elhiszem, hogy kell ehhez 'bátorság', mert bizony volt olyan lány, aki azután, hogy ezt elmesélte, otthagyta.
Egyébként a páromra való irigykedést bóknak vettem :))))))) és köszönöm. De hidd el, voltak (és néha vannak) nehéz napjaim nekem is.
Az sosem fordult meg a fejemben, hogy emiatt elhagyjam őt. De téyxnleg sok problémát felvet. Pl. később mi lesz a gyerekekkel? Mi lesz, ha véletlenül meglátják így, felöltözve? Bár nálunk ez már talán nem játszik, mert tulkp. csak éjjel öltözik fel, amikor mindenki alszik (legtöbbször már én is), és az ágyba. Régebben elemnt így moziba, de már jó pár éve nem. Amikor erről kérdeztem, csak mellébeszélt. És most, hogy ezt írom, ötlik fel bennem, hogy talán meglátta valaki. Úgy értem valaki ismerős. Mert csak egy barátunk tudja ezt róla, mások nem.
De ez is egy fontos része a dolognak - úgy értem, ha felöltöztök így az utcára, hogyan tudjáétok lelkileg elviselni az esetleges támadásokat? (nem fizikai, "csak" utánatok kiabálás, ilyesmire gondolok). A párom nagyon nehezen viselte, mesélt ezekről. :((((((((
na eldugulok
t*-né
Szia Heeler !
Igen, van állandó barátnőm, most már tud a tűsarkú-mániámról is, de mondhatni a legkevésbé sem rajong az ilyen irányultságú hobbijaimért. Így a fétis partikért sem túlzottan. Bár úgy gondolom, hogy nem is magát a tényt utasítja el annyira, hanem inkább amiatt nem örül, hogy olyan későn tudta ezt meg rólam. Szó mi szó, ez bizalmatlanságot szült. Most is inkább azon a véleményen van, hogy majd inkább Ő hordja a magasabbnál magasabb sarkú cipőket, csizmákat, csak én ne kívánkozzak "beléjük". Ez így jó üzletnek bizonyul, de azért fétis partira mégsem mehet az ember tornacipőben ! :o)) Szóval ez még nem lefutott téma nálunk, sőt inkább eléggé központivá vált az utóbbi időben. Nekem igényem van a nőies megjelenésre, de nem a hétköznapokon és legfőképpen nem ismerősök előtt - akik ezt a leghalványabb mértékben sem tolerálnák -, hanem például egy ilyen extrém fétis buli erejéig. Vágyom rá, nnna !!! Olyan teljesíthetetlen ez ??? Felőlem Ő is annak öltözhet be, aminek csak akar, az egész felfogható úgy, mint egy jelmezbál. Ez van, ettől még (vagy inkább ennek hatására) tökéletes lehet a családi, a szexuális és a mittomén még milyen életünk, csak megbeszélés kérdése lenne az egész... Irígylem T-né párját...
Az, hogy járnék ilyen partikra, az enyhe túlzás : részt vettem eddig kettőn. Mit mondjak, fantasztikus hangulata van !!! Mivel a belépőruha SZIGORÚAN meghatározott, így be sem léphetsz "mezei" utcai ruhában. És ezt külföldön be is tartják, mert ott már ennek a partizásnak sokkal komolyabb múltja van. Senki sem botránkozik meg senkin. Ez nálunk még jó ideig nem fog működni... A party-ról és az ottani ruházkodásról már indítottam egyébként egy topic-ot, csak érdeklődés hiányában elhalálozott. Itt van egy link rá, ha érdekel valakit : LATEX - FÉTIS
Tényleg elég izgalmas kaland egy ilyen séta!
Én is sokáig álmodoztam róla, hogy kipróbáljam "valós körülmények között" milyen érzés női cipőben járkálni. Gondolva arra, hogy szinte minden filmben, ahol olyan jelenet van, hogy egy férfi nőnek öltözik, utána az a következő, hogy elbotlik, kifordul a bokája,stb vagyis hogy milyen nehéz női cipőben járni, még akkor is ha csak pár centis sarkú cipő szerepelt a jelenetben. Nekem soha nem volt ilyen gondom - lakásban, de kiváncsi voltam, hogy hosszabb távot milyen érzés lehet megtenni.
Elöször erdőben próbálkoztam, kerestem egy néptelen, viszonylag sík utat, ahol aztán felvettem a magammal hozott cipőt és harisnyát és nyugodtan sétálhattam. Elöször egy kb 4 centis sarkú cipővel próbálkoztam, semmi problémám nem volt, nagyon kellemes és izgató élmény volt. Késöbb ezt többször megismételtem, magasabb (6-7 centis, mint lejjebb már írtam én kb eddig a magasságig kedvelem) sarkú cipőkkel is. kb 7-8 km volt a legnagyobb távolság amit így tettem meg, gond nélkül.
Azóta többször kipróbáltam az utcán is: késő éjszaka, eső alatt/után: egyrészt mert ilyekor minimális az esélye, hogy valaki az utcán mászkáljon, másrészt mert felvehettem egy kapucnis kabátot, így nem sok látszik az arcomból, csak ha valaki nagyon közelről nézne meg jöhetne rá, hogy nem stimmel valami.
Többször volt olyan is, hogy ilyenkor teljesen női ruhába bújtam: bugyi, harisnya, blúz, nadrág (szoknyához még nem volt bátorságom), és persze cipő. Ilyen éjjeli sétát úgy 5-6 alkalommal tettem eddig, leghosszabb az úgy 1 óra volt. Előfordult, hogy találkoztam emberekkel is, nem kis izgalmat okozva, de nem történt semmi, simán elsétáltunk egymás mellett, és kész...
És mikor tudta meg a dolgot? Hol tartott akkor a kapcsolatotok?
És hogyan tudta meg? Egyszer rajtakapott, vagy te mondtad el?
Máskor is előfordul, hogy abban mászkálsz otthon, mikor ő is ott van?
Kicsit mellégépeltem, szóval úgy két hetente egyszer. De van amikor hónapokig nem jön rám...
mármint a teljesen női ruhába bujás. Ezzel talán nem is lenne gondom, ha meg kéne állnom, hogy ne csináljam. De viszont a női cipők viselése (otthon) az mindennapos!
