" Nálam úgy működik, hogy amikor a viselése közben orgazmusom van, a következő másodpercben hánynom kell magamtól, és amilyen gyorsan lehet megszabadulok a cuccoktól, és megfogadom hogy soha többé! ... Nálatok hogy működik ez a része? Mit éreztek orgazmus után? "
Nálam utána általában elmúlik a "viselési vágyam", ha nem is egyből, de úgy 10 percen belül leveszem a cipőt (és a ruhát, ha éppen teljesen beöltözős hangulatom volt). De ez nincs mindig így van amikor nem múlik el, és magamon hagyom, és néhány órán belül 3-4x is megtörténik a dolog. Önutálat nem szokott ezzel kapcsolatban jelentkezni.
Az önutálatom akkor szokott előjönni, amikor amúgy is depresziós vagyok valamiért, ilyenkor szokott előjönni az a gondolat, hogy egy undorító perverz állat vagyok, akit legjobb lenne kiírtani...
Fantasztikus hogy itt vagy, és nagyon érdekel a véleményed, mert lassan központi problémámmá kezd válni, hogy hogyan fogadtassam el fetisizmusomat a nekem tetsző nőkkel, illetve hogy el kell-e fogadtatnom Velük? Mint mondtam nagyon szeretem és tisztelem a nőket, és állandóan az ujjuk köré csavarnak, de kicsit félnék előhozakodni a témával. Sajnos az emberek többsége még nem eléggé nyitott az eféle dolgokra.
Örülnék ha megválaszolnál néhány kérdést, sokat segítenél vele! Amikor teljesen hétköznapi program közben -modjuk sétáltok az utcán- ránézel a férjedre, eszedbe jut-e szexuális többlete? És ha a férjed a gyerekeitekkel játszik? És egy intim pillanatban, amikor boldognak érzed magad mellette? Ha túl vájkálódós lennék ne válogasd meg a szavaidat, csupán arról van szó hogy tisztában szeretnék azzal lenni, hogy a Te életedben mekkora szerepet kap a jelenség. Azért olyan fontos ez számomra, mert az én életemben nem játszik központi szerepet, nem gondolok mindig erre. Szerintem egy szerető társsal ugyanazt a boldogságot és harmóniát tudom átélni mint mindenki más. Véleményem szerint ideális az lenne, ha a partnernő is hasonlóan viszonyulna hozzá, és a szexualitás területén kívül nem játszana szerepet. Persze egész más a helyzet, ha valaki állandóan a fétisei társaságában szeretkezne élete párjával...
p.s.: ha nagyon off lennék taszítsatok a sárba! :)
Örülök hogy Rátok találtam, hasonló "cipőben" járok mint Ti, csak nem éppen cipőben utazom. Az én fétisem a kötött sál, illetve stóla. Nagyon korán rájöttem arra, hogy különös kéjt okoz ennek viselése, eleinte csak maszturbálásra használtam, aztán megpróbálkoztam azzal, hogy huzamosan viseljem, így mintegy "hiozzászoktatva" magam, és azt szerettem volna ha természetessé válik ennek hordása, és nem okoz többet szexuális izgalmat. Vannak eléggé unisex darabok, bár engem a fehér színű, minél hosszabb darabok izgatnak igazán. Következő fázisként egyre többet járt rajt az agyam, és elkezdtem vásárolni őket, majd viselésükkelis próbálkoztam, de nem nagyon jött össze. Nálam úgy működik, hogy amikor a viselése közben orgazmusom van, a következő másodpercben hánynom kell magamtól, és amilyen gyorsan lehet megszabadulok a cuccoktól, és megfogadom hogy soha többé! Többször kidobáltam már a felgyülemlett sálakat, aztán megint azt vettem észre, hogy újabb vásárlásán töröm a fejem. Nálatok hogy működik ez a része? Mit éreztek orgazmus után?
Utcára viszonylag régen kijárok, fantasztikus érzés!!!! Úgy gondolom hogy ez egyfajta saját magammal szembeni perverzió. Kifejezetten izgat az, hogy jó messzire elmegyek, elélvezek, és nem tudom levenni a cuccot, és abban kell hazajönnöm, saját magam előtt megalázva. Persze ez csak fantázia szinten izgat, a megvalósuláskor irtóra undorít.
Egyébként nagyon szeretem a nőket, nem helyezem velük párhuzamba a fent leírtakat. Kell, hogy legyen az embernek egy társa, férfinak nő, nőnek férfi, akivel családot alapít, akiben kiteljesedik az élete, és boldogan él, de ez teljesen más téma. Azt gondolom, hogy mi mások vagyunk abban, hogy létezik szexualitásunknak egy más ága is, ami nem a nők felé irányul. Nem szabad, hogy a nők féltékenyek legyenek erre, hiszen egy jó kapcsolat boldogsága össze sem vethető a fétis által kiváltott vággyal. Meg kell tanulni együtt élni vele.
Egyébként előnyként is felfogható az ügy. Nem tudom hogy vagytok vele, de számomra nem nagyon van tabu, és elég toleráns és nyitott vagyok mások iránt, sőt mintha józanságom is egyre nőne, nem esek áldozatául a legkülönbözőbb ideológiáknak, persze ez megint más téma-bocs.
Sőt, nálam a barátnő és a nővé válás teljesen üti egymást, azaz a barátnő nemlétével jár együtt a női cuccok iránti érdeklődés. Amíg volt barátnőm, férfibbnak éreztem magam mint valaha, és eszembe nem jutottak a női cuccok. Úgy látszik, hogy a transzvesztitizmusnak is több fajtája van (már amennyiben ez nálam egyáltalán annak nevezhető, ez inkább talán csak fetisizmus).
Nálam talán egyszerűen arról van szó, hogy ha egyedül vagyok, akkor mivel nincs nőm, csinálok magamnak, praktikus okokból kifolyólag. De igazából rengeteg hobbim és dolgom van ami ennél lényegesen hasznosabb, úgyhogy már csak ezért sem viszem túlzásba.
Megmondom őszintén, hogy én már ott tartok, hogy mivel tudom, hogy hapsinak sokkal jobban nézek ki mint nőnek, inkább nem gerjesztem magamban ezt a dolgot. Én egy nőn keresztül akarom a nőt átélni, érezni és - csúnya szóval (utálok ilyet mondani, de most nem jut eszembe jobb) - birtokolni (a szó jó értelmében birtokolni, ugyanis sem féltékeny típus nem vagyok sem rabszolgatartó, sőt szabadságmániás vagyok). Ez egyrészt sokkal egészségesebb, másrészt sokkal kényelmesebb. Szexuálisan ugyanúgy kielégülök, illetve természetesen nem ugyanúgy hanem másképp, de egy nő általában jobban felnyomja a vérnyomásomat, mint saját magam. Szeretkezni pedig órákig képes vagyok (a múltkor is 4-5 órán keresztül tartott), míg egyedül az ember hamar megunja.
Ez az átváltozás dolog meg baromi izgalmas tud lenni, de egyrészt egy rakás más dolgot lehet ezalatt az idő alatt csinálni, másrészt pedig szerintem minden hajlammal hasonlóan van az ember. Mindenkinek vannak hajlamai bizonyos dolgokra. Pl van akinek az ivásra, vagy a narkózásra, vagy a lopásra, vagy a hazudozásra. Ha ezeket a hajlamokat elkezdi valaki magában erősíteni, akkor "elszáll". Kábszerfüggő lesz, nótórius hazudozó, tolvaj, a végén meg gyilkos. Úgyhogy csak rajtunk múlik, hogy változtatunk-e magunkon illetve hogy határt szabunk-e bizonyos dolgoknak. És persze nem az a jó, ha elnyomjuk magunkat, hanem ha úgy alakítjuk át, hogy utána már ne kelljen elnyomni. És szerintem ez lehetséges. Lehet változni, hisz mindig változik az ember. Mert valljuk be, sokkal nyugodtabban lehet élni nővé válási mánia nélkül, hisz a legtöbb férfinak nem hiányzik. Igaz, akinek hiányzik, az azt hiszi, hogy anélkül hiányos az élete, de badarság volna azt mondani, hogy akik nem tudják, hogy ez milyen élvezet, azok szegényebbek. Nem szegényebbek, nekik ugyanis nincs rá igényük. Csak azoknak van rá igényük, akik - valamiért - csinálják. Én inkább leszoknék, hogy egyszerűen ne hiányozzon. A hiányérzetet mással kell pótolni. Pl egy nővel. De ezen a ponton megakadok, mert akinek van nője és mégis csinálja, azt - hogy őszinte legyek - egyelőre nem értem. Ha van nőm, rajta keresztül élem ki ilyenirányú hajlamaimat, mint minden más férfi.
Szia Ariva !
Lehet, hogy ez is egyfajta személyiségzavar, de olyan fajta, amivel meg lehet tanulni együttélni. Az érintettnek is és a partnerének is. Lásd T-né ! Nekem is egyszerű harisnyával indult a dolog, aztán már a fétis-partiknál tartok. De ettől még nem akarok testileg is nővé válni !!! Nem akarok társadalmi és mindennapi életbeli szerepet cserélni, valamint nem akarok szülni. Szerintem a személyiségzavar inkább valahol ott kezdődik. Ez inkább egy teljesen normális vonzódás a nők iránt, ami a másik nem által viselt holmikon keresztül fokozott mértékben váltódik ki. A barátnődet pedig őrizd meg Te is gondosan, mert az ilyen ritka, mint a fehér holló ! :o)
Egy ilyen fórum pedig mindannyiunknak nagy segítség, hogy elhiggyük magunkról, hogy nem vagyunk egy idegen faj képviselői és legfőképpen nem feltétlenül vagyunk homoszexuálisok, csak egy kicsit élénkebben reagál a fantáziánk a női dolgokra. Jó lenne, ha ezt minden nő meg tudná érteni...
"Nektek gondolom ugyanúgy megvoltak a magatok harcai, mint nekünk, a társaitoknak.
De megéri, nem? Értetek..." - Ez valami hihetetlen szép gondolat és szeretetteli megnyilvánulás !!! Figyelem, lányok !!! Gondolkozik még valaki így közületek ??? Ezt az egy sort el fogom olvastatni a barátnőmmel is...
Csatlakozom Wamshoes-hoz : nehogy "eldugulj" már !!! Kifejezetten örvendetes, ha egy hölgy szemszögéből is olvashatjuk a hozzáállást. Ebben a topic-ban úgyis rendkívül ritka, hogy a "másik oldal" is véleményt formáljon a dologról, különösen pedig pozitív véleményt. Vagyis, hogy Hozzád hasonlóan kellően felvilágosult és nyitott legyen az ilyen jellegű extremitásokra. Természetesen azt senki sem várja el, hogy a lánypartner heje-hujázzon örömében, hogy a férje, vőlegénye, barátja, stb. női cuccokban pávázik a lakásban vagy az utcán. De mindenképpen szükség volna a részéről egy olyasfajta toleranciára és megértésre, mint ami Benned is megtalálható, különben nem ér az egész kapcsolat hajítófát se ! Na ez volt az igazi bók ! :o))
Mellesleg az itt felszólalók közül szerintem én vagyok a legnehezebb helyzetben, mert az én barátnőm sajnos igenis feltételeket szabott, mely szerint Ő soha sem akar engem így meglátni, valamint megígértette velem, hogy szép lassacskán eladogatom a nehezen (és néha izgalmakkal teli kalandok során) megszerzett női ruháimat, beleértve a tűsarkú cipőket és csizmákat. Nos részemről valóban az extra magas sarkúakat preferálom leginkább és épp ezért Közületek mindenki sejtheti, hogy ezek nem épp a legolcsóbb fajtából valók. Hát kérdem én : hogy a bánatba adjak túl (ha mondjuk akarnék is) egy nagy halom 43-as méretű női cipőn egyik napról a másikra ? Más kérdés, hogy akar a fene túladni rajtuk ! De egyáltalán : miért kell nekem választanom egy tűsarkú cipő és egy lány között ? Senki nem kötelezte őt arra, hogy Ő hordja, mert akkor azt mondom, hogy egy gonosz fráter vagyok, aki szándékosan egy elképzelt ideált akar formálni a partneréből és nem úgy szereti, ahogy van. Na de magamat "kínoznám" vele ! Nem tudom, hogy nem lehet azt észrevenni, hogy ami a másiknak örömet okoz, abból egy kicsit mi is részesülünk, vagy nem ? Hiszen engem sokkal inkább lázba hoz, ha látom, hogy ha valami igazán felizgatja a barátnőmet. Akkor már csak tudatosan is azt fogom neki csinálni vagy asszisztálok hozzá, nem ? Vagy csak én látom túl egoistán a dolgot ?
Na, jó ! Elismerem, hogy óriási nagy hiba volt a részemről, hogy ezzel az őszinteségi hullámmal én túl sokat vártam, illetve még csak nem is magamtól mondtam el, hanem kellett hozzá egy kis lelepleződés is. Ez pocsék érzés lehet ! De azért nem kéne mindjárt válaszút elé állítani és úgy feltüntetni, mintha az egésznek Ő volna az egyetlen szenvedő alanya. Hát ki a jó ég van most kettőnk közül kellemetlenebb helyzetben ? Kérdeztem Tőle, hogy higgadtan átgondolva, Ő szerinte mikor kellett volna elmondanom ? Mi az a biztos időmennyiség, amikor ilyet már tálalni lehet a másiknak ? Mindjárt a kapcsolat elején, amikor még szinte semmi sem köt a másikhoz érzelmileg ? Állítom, hogy szó nélkül faképnél hagyott volna !
Mindenesetre valóban nagy örömmel tölt el, hogy Te emiatt nem hagytad el a párod ! Szerintem egy ilyen cselekedettel senki nem is szolgál rá erre, hiszen ezzel nem a partnerkapcsolat ellen vétünk, hanem csak a bekövesedett társadalmi normák ellen. Ammeg ki a francot érdekel ? :o) Sőt, extravagánsabb szelleműek még színesíteni is tudnák ezzel a kapcsolatukat...
Az utcán ért atrocitásokat és lelki megpróbáltatásokat senki nem tudja kivédeni, sajnos. Ilyen országban élünk, ezért nem is vállalja fel magát szívesen senki ! Ezért marad meg az egész sokak esetében egy jó kis hálószoba-szerepjátéknak...
"De ez is egy fontos része a dolognak - úgy értem, ha felöltöztök így az utcára, hogyan tudjáétok lelkileg elviselni az esetleges támadásokat? (nem fizikai, "csak" utánatok kiabálás, ilyesmire gondolok)."
Velem szerencsére még nem fordult elő ilyesmi, igaz igyekeztem is minél inkább kerülni a feltünést. Míg a "kollégák" a 10-15 centis sarkú cipőket kedvelik, ami már nőnél is feltünő látvány, addig az én a szerény 5-6 centis sarkú cipőim teljesen hétköznapiak. Előzöleg írtam, hogyan öltöztem be, a bugyit, harisnyát takarta a nadrág (sötét színű), a blúzt a kabát, az arcomat meg jó részt beárnyékolta a kapucni. Mint írtam ezek a séták, éjjel, esős időben történtek, így az a néhány ember aki az utcán járt, az sietett haza, nem nézelödött. Távolról csak annyit állapíthattak meg, hogy egy másik ember aki siet haza. Közelebbről ha megnézi a cipőmet, akkor dönthet úgy, hogy ez egy nő. De az, hogy nem stimmel valami, azt csak akkor vehetné észre, ha odarángatna egy utcailámpa fényébe, és lehúzná a fejemről a kapucnit.
Nálam ezeket a sétákat az a kiváncsiság indokolta, hogy milyen érzés női ruhában sétálni, konkrétan a mozgás élménye ilyen ruhadarabokban. Az a gondolat soha fel sem merült bennem, hogy emberek közé menjek átöltözve. Néhány alkalom kielégítette a kiváncsiságomat, s többet nem éreztem arra vágyat, hogy megismételjem. Maradtam annál, hogy csak otthon teszek ilyet, ahol 0 az esélye, hogy meglásson valaki.
Az elég izgalmas amikor az első pár női cipőjét megveszi az ember! 10-20 pár után már egész nyugodt bír maradni :-)))
Több évnyi vágyakozás után 97 karácsonya elött szedtem össze a bátorságomat, gondolván a karácsonyi bevásárlás tömegében jól el lehet bújni, és ha valaki megkérdezi, minek nekem az a cipő, azt felelhetem "ajándék" :-) Elöször csak a nagyobb boltokba jártam (Reno, Humanic,stb) itt kevés alkalmazott jut sok vevőre, tehát kicsi a veszélye annak, hogy kérdezősködni fog. Késöbb merészkedtem be kisebb boltokba, ahol már nagy valószínűséggel feltünik egy segítőkész eladó. Kifejezetten edzett idegzetőeknek való pl a Keletinél lévő nagy Krokodil cipőáruház, ahol majd minden polcra jut egy eladó :-) amúgy szeretem azt a boltot, nem csak az aktuális divat szerinti cipők kaphatóak ott, hanem hátul a diszkont részben leárazva árusítják ki a régebbről megmaradt készleteket, itt több olyan cipőt sikerült már találnom, amilyenre már régóta vágytam, de a divat változása miatt beszerezhetetlené vált.
Kedvelt vadászterületem még az összzel, meg tavasszal tartott Kedvezményes cipő- és ruhavásár. Itt az szokott boszantani, hogy kevés helyen írják ki azt is, hogy milyen méretben kapható az adott cipő. Ha nincs kiírva, akkor megpróbálom elöbb kikémlelni a raktárkészletet, hogy van-e megfelelő méretben (41-42) a nekem tetsző darab. Ha ki van írva, vagy látom hátul a dobozok között, hogy van akkor már bátran oda merek menni, hogy pl "ott balra, abból a feketéből, van 41-es?", az eladó körülnéz, látja, hogy van, én mondom, hogy "akkor azt kérem" és kész... De ha nem sikerül biztosra megállapítanom, hogy van-e az ami kéne nekem, akkor kicsit több bátorságot kell összeszednem (régen volt olyan is, hogy 3 nap is kimentem a vásárra, mire lett merszem odamenni és kérni :-), hogy megkérdezzem, mert ha nincs 41-es csak 40-es akkor megpróbálnak rábeszélni, hogy hozzam el a barátnőmet, hogy próbálja meg hátha jó a 40-es is. Na ilyenkor gyorsan elhúzom a csíkot :-)))
Legegyszerűbb dolgunk az internetes megrendeléssel lenne, de magyarországi oldalt még nem találtam, külföldihez meg bankkártya kéne, meg aztán a VÁM gondok,stb. Rendelni gyakorlatilag csak a Quelletől lehet (Ottotól is lehetne, de ott mindig csak max 40-esig voltak a cipők, a Quellenél 41-42 általános, de elöfordult már 43-as méretig is), én kb 4 párccipőt, meg a női ruhákat rendeltem.
Szerintem a kiadós személyiségzavar mindenkinek alapból adott, aki "belülről" érintett az ügyben.
Nekem harisnyanadrággal kezdődött az ügy, de a magassarkú is vonz, ill. a "teljes" nővé változás.
No csak egy időre, jól megvagyok egyébként fiúként.
Vágyok rá én is, hogy utcára kimenjek, de vagy bátorság vagy az eszközök hiányoznak; csak harisnyákból van néhány darab.
Cipő vásárlását nem mertem még realizálni, bár többszőr győzködtem magam, hogy ebben a "rideg korban" senkit nem érdekel a másik. Még sem mertem.. :-)
Egyébként a barátnőm viszonylag jól tolerálja a dolgot. Saját bevallása szerint szereti is. Sokszor attól félek, hogy csak miattam mondja, de remélem nem így van. (ez is az identitás zavar része)
Az internet egyébként sokat segített elfogadni magamat ilyennek, mióta találtam ezeket a fórumokat (szépemlékű harisnya.com), levlistákat, azóta kevésbé rosszank és elszúrtnak érzem magam.
Szia,
Amikor elmondta, már tkp. együtt jártunk. Hamar ment :)) (Mármint az együttjárás).
Ha ezt mondtam volna neki... Amennyire az együtt töltött évek alatt megismertem, valószínűleg azt válaszolta volna, hogy akkor sajnálja... Mégpedig NEM azért, mert ez fontosabb neki, mint én, hanem mert ez is az ő része, hozzá tartozik, és ha nem tudom elfogadni, akkor...
Remélem, érthető voltam.
De én úgy gondolom, hogy NINCS JOGOM ilyet kérni. Ez egy olyan tulajdonság, ami elől elbújni, amit levetni nem lehet. meg lwehet próbálni, de azt hiszem, egy kiadós személyiségzavar, depresszió vagy ilyesmi lehet a következménye. Nem éri meg. El kell fogadni - a delikvensnek ugyanúgy magának, mint a vele együtt élő társának. Nektek gondolom ugyanúgy megvoltak a magatok harcai, mint nekünk, a társaitoknak.
De megéri, nem? Értetek. :)
üdv
t*-né
Szia t*-né!
Nehogy eldugulj! Nagyon jó olvasni egy hölgy véleményét, tapasztalatait a dologgal kapcsolatban!
Én is irigylem t-t, hogy ilyen megértő partnert talált!
Amikor elmondta, akkor már úgy volt, hogy "jártok", vagy még csak udvarolt neked?
Mi tett volna a párod ha azt mondod, hogy válasszon a "hobbija" és közted? Megpróbált volna "leszokni", vagy keresett volna más partnert magának?
Szia,
Mióta vagytok együtt? Mikor mondtad el neki?
Nálunk talán az segített (vagy volt a jó, vagy hogy fogalmazzak), hogy szinte az első pillanatban elmondta. Kb. két-három héttel a megismerkedésünk után. És elhiszem, hogy kell ehhez 'bátorság', mert bizony volt olyan lány, aki azután, hogy ezt elmesélte, otthagyta.
Egyébként a páromra való irigykedést bóknak vettem :))))))) és köszönöm. De hidd el, voltak (és néha vannak) nehéz napjaim nekem is.
Az sosem fordult meg a fejemben, hogy emiatt elhagyjam őt. De téyxnleg sok problémát felvet. Pl. később mi lesz a gyerekekkel? Mi lesz, ha véletlenül meglátják így, felöltözve? Bár nálunk ez már talán nem játszik, mert tulkp. csak éjjel öltözik fel, amikor mindenki alszik (legtöbbször már én is), és az ágyba. Régebben elemnt így moziba, de már jó pár éve nem. Amikor erről kérdeztem, csak mellébeszélt. És most, hogy ezt írom, ötlik fel bennem, hogy talán meglátta valaki. Úgy értem valaki ismerős. Mert csak egy barátunk tudja ezt róla, mások nem.
De ez is egy fontos része a dolognak - úgy értem, ha felöltöztök így az utcára, hogyan tudjáétok lelkileg elviselni az esetleges támadásokat? (nem fizikai, "csak" utánatok kiabálás, ilyesmire gondolok). A párom nagyon nehezen viselte, mesélt ezekről. :((((((((
na eldugulok
t*-né
Szia Heeler !
Igen, van állandó barátnőm, most már tud a tűsarkú-mániámról is, de mondhatni a legkevésbé sem rajong az ilyen irányultságú hobbijaimért. Így a fétis partikért sem túlzottan. Bár úgy gondolom, hogy nem is magát a tényt utasítja el annyira, hanem inkább amiatt nem örül, hogy olyan későn tudta ezt meg rólam. Szó mi szó, ez bizalmatlanságot szült. Most is inkább azon a véleményen van, hogy majd inkább Ő hordja a magasabbnál magasabb sarkú cipőket, csizmákat, csak én ne kívánkozzak "beléjük". Ez így jó üzletnek bizonyul, de azért fétis partira mégsem mehet az ember tornacipőben ! :o)) Szóval ez még nem lefutott téma nálunk, sőt inkább eléggé központivá vált az utóbbi időben. Nekem igényem van a nőies megjelenésre, de nem a hétköznapokon és legfőképpen nem ismerősök előtt - akik ezt a leghalványabb mértékben sem tolerálnák -, hanem például egy ilyen extrém fétis buli erejéig. Vágyom rá, nnna !!! Olyan teljesíthetetlen ez ??? Felőlem Ő is annak öltözhet be, aminek csak akar, az egész felfogható úgy, mint egy jelmezbál. Ez van, ettől még (vagy inkább ennek hatására) tökéletes lehet a családi, a szexuális és a mittomén még milyen életünk, csak megbeszélés kérdése lenne az egész... Irígylem T-né párját...
Az, hogy járnék ilyen partikra, az enyhe túlzás : részt vettem eddig kettőn. Mit mondjak, fantasztikus hangulata van !!! Mivel a belépőruha SZIGORÚAN meghatározott, így be sem léphetsz "mezei" utcai ruhában. És ezt külföldön be is tartják, mert ott már ennek a partizásnak sokkal komolyabb múltja van. Senki sem botránkozik meg senkin. Ez nálunk még jó ideig nem fog működni... A party-ról és az ottani ruházkodásról már indítottam egyébként egy topic-ot, csak érdeklődés hiányában elhalálozott. Itt van egy link rá, ha érdekel valakit : LATEX - FÉTIS
Tényleg elég izgalmas kaland egy ilyen séta!
Én is sokáig álmodoztam róla, hogy kipróbáljam "valós körülmények között" milyen érzés női cipőben járkálni. Gondolva arra, hogy szinte minden filmben, ahol olyan jelenet van, hogy egy férfi nőnek öltözik, utána az a következő, hogy elbotlik, kifordul a bokája,stb vagyis hogy milyen nehéz női cipőben járni, még akkor is ha csak pár centis sarkú cipő szerepelt a jelenetben. Nekem soha nem volt ilyen gondom - lakásban, de kiváncsi voltam, hogy hosszabb távot milyen érzés lehet megtenni.
Elöször erdőben próbálkoztam, kerestem egy néptelen, viszonylag sík utat, ahol aztán felvettem a magammal hozott cipőt és harisnyát és nyugodtan sétálhattam. Elöször egy kb 4 centis sarkú cipővel próbálkoztam, semmi problémám nem volt, nagyon kellemes és izgató élmény volt. Késöbb ezt többször megismételtem, magasabb (6-7 centis, mint lejjebb már írtam én kb eddig a magasságig kedvelem) sarkú cipőkkel is. kb 7-8 km volt a legnagyobb távolság amit így tettem meg, gond nélkül.
Azóta többször kipróbáltam az utcán is: késő éjszaka, eső alatt/után: egyrészt mert ilyekor minimális az esélye, hogy valaki az utcán mászkáljon, másrészt mert felvehettem egy kapucnis kabátot, így nem sok látszik az arcomból, csak ha valaki nagyon közelről nézne meg jöhetne rá, hogy nem stimmel valami.
Többször volt olyan is, hogy ilyenkor teljesen női ruhába bújtam: bugyi, harisnya, blúz, nadrág (szoknyához még nem volt bátorságom), és persze cipő. Ilyen éjjeli sétát úgy 5-6 alkalommal tettem eddig, leghosszabb az úgy 1 óra volt. Előfordult, hogy találkoztam emberekkel is, nem kis izgalmat okozva, de nem történt semmi, simán elsétáltunk egymás mellett, és kész...
És mikor tudta meg a dolgot? Hol tartott akkor a kapcsolatotok?
És hogyan tudta meg? Egyszer rajtakapott, vagy te mondtad el?
Máskor is előfordul, hogy abban mászkálsz otthon, mikor ő is ott van?
Kicsit mellégépeltem, szóval úgy két hetente egyszer. De van amikor hónapokig nem jön rám...
mármint a teljesen női ruhába bujás. Ezzel talán nem is lenne gondom, ha meg kéne állnom, hogy ne csináljam. De viszont a női cipők viselése (otthon) az mindennapos!
Elmesélném még egy élményemet, ez kb. 2 hete történt. Szerencsére olyan környéken lakom ahonnan nem messze eléggé kihalt utcák találhatóak. Már rég álmom volt, hogy egyszer utcán is hordjam magassarkú cipőimet. Azon az estén elhatároztam magam, hogy ma megteszem. Fogtam egy ezüst, kb. 10 cm-es tűsarkű cipőmet és elindultam... Igazából egy parkban egy padon vettem csak fel a cipőt és elindult a nagy sétára... Mit mondjak eléggé különleges dolog volt. Tudtam, hogy annak ellennére, hogy kihalt az utca azért bármikor jöhet valaki és megláthat ahogy ott sétálgatok... Kb. 10-15 percet voltam kint és valami csodálatos élmény volt, bár eléggé féltem, hogy meglát vki... Szerencsére nem így történt...
Azt mondta, hogy ez nem változtat az érzésein, nem tartja ezt olyan elitélenő dolognak, hogy ettől bármi változzon köztünk. Sőt mikor hazaértünk a WestEndből még ő mondta, hogy próbáljam fel mert kiváncsi rá, hogy nézek ki benne. És utána abban mászkáltam itthon egy darabig...
hát igen a másik topicban egy kicsit inkább a vágyaimról irtam, de a megkivánás az stimmel! Csak kicsit nehéz bevallani, hogy tetig még soha életben nem jutottam el :-(((
Amúgy a lányról mindenkinek a barátnőmként beszélek, volt, hogy ő is hallotta, nem tiltakozott a "státusz" ellen :-)
Amire én gondolok, amiért szeretném ha otthon is felöltözne úgy ahogy nekem tetszik (legalább időnként), hogy sokkal könnyebben bekövetkezzen nálam a spontán megkívánás állapota. Elég lenne csak ránéznem :-)
Mert így előfordul, hogy vagyunk valahol, ekkor szépen van öltözve, meg is kívánom, de nincs lehetőség rá. Aztán hazamegyünk, ő gyorsan átvedlik otthoniba ami általában lelombozza a vágyaimat. Most vagy az utcán essek neki, vagy rögtön azután teperjem le, ahogy belépünk az ajtón? :-)))) Szóval ha ilyenkor nem rögtön öltözne át, akkor lenne időm becézgetéssel, símogatással,stbvel felkelteni benne is a vágyat. Aztán úgyis "kicsomagolom", utána meg már felöltözhet otthoniba :-)
Ha meg otthon is szépen öltözne, akkor olyankor nem is kéne arra várnom, hogy mikor érünk már haza :-)
27 éves vagyok, nem jutottam el "odáig"-ot úgy értem, hogy szűz vagyok. Ami nem csoda, ha még barátnőm se volt. Többször próbálkoztam már, de vagy az derült ki, hogy már foglalt a kiszemelt lány, vagy az, hogy lehet, hogy jól néz ki, de hülye, esetleg mindkettő :-(
Most (úgy 1.5 éve) találkoztam egy lánnyal, aki szabad, értelmes, és még jól is néz ki. Elég sok időt töltöttünk már együtt, én már többször is szerelmet vallottam neki, de ő még bizonytalan, nem nyilatkozik.
Ha végre sikerül meghódítanom, utána nem szeretném elveszíteni! Amire pedig elég nagy esély van ha megtudja a "hobbimat"...
Aztán ha majd szexre kerülne a sor, nem tudom, hogy képes leszek-e rá?
Szia,
Ó, akkor értem, bocsi az előzőekért. Drukkolok neked (nektek!) :)
Ha egyszer már elmondtad neki, hogy te szeretsz felöltözni, és ezt pozitívan fogadta, onnan már nem lesz neház meggyőzni arról, hogy ő is felöltözzön. A "mániád" valószínűleg már soha nem fog elmúlni, de az lehetséges, hogy ha a lány öltözik fel úgy, ahogy az szemedben kívánatos, akkor te nem fogod a felöltözést olyan gyakran kívűánni. Nálunk ez eleinte így volt, most sajna megint gubancok vanak :(. Mert bármennyire is elfogadom őt így is, kicsivel jobban örülnék annak, ha a felöltözéses szeretkezések inkább afféle izgalmas eseményszámba mennének, nem edig ez lenne a mindennapi. Hisz én azért egy férfit szeretek... :)
Vettem egyébként egy olyan szép testhezálló szatén (vagy mi) ruhát, a párom még nem látta. Meglepetés lesz. Tulképp neki vettem (de rajtam lesz :)). Imádja a fényes kelméket. (rajtam főleg :))
t*-né
Nem a várakozás volt 1.5 év, hanem akkor ismertem meg, úgy fél éve fordult komolyabbra a dolog, ráadásul van pár km távolság is, így nem lehet minden nap találkozni. Kicsit zárkozott természetű, nehezen nyílik meg, nem akarom siettetni, döntésre kényszeriteni. Úgy érzem halad a dolog ha lassan is.
Szex: egyrészt ugyanúgy félek tőle mint minden szű, hogy vajon fog-e menni. Másrészt valóban attól is félek, hogy mi van ha bennem is annyira rögzült a dolog, hogy másként nem megy? Elképzelhető, hogy rámjön a vágy, hogy női cipőt (és esetleg ruhát) viseljek, ezt nem tudom, hogy hogyan lehet megmagyarázni...
Azt se tudom, hogy arra hogyan vehetném rá, hogy ha fel akar izgatni, akkor ne levetközőn, hanem felöltözön? Ha teljesen felöltözve, cipőstől feküdne mellém az ágyba, tuti felizgulnék! Már a gondolattól is felizgulok :-) Persze aztán levetköztetném, de pl a cipőt és a harisnyát rajta hagynám.
Ha ezt sikerülne elérnem akkor kisebb lenne az esélye, arra vágyjak, hogy én magam viseljek női holmit.
Szia,
huhhhh... Ahogy olvastalak, a párom jutott eszembe... Kísértetisesen hasonló. Bőven húsz felett volt, amikor elvesztette a szüzességét. nagyon félénk, visszahúzódó fiú volt, aztán, amikor végre jött egy szerelem, az viszonzatlan maradt. évekig volt viszonzatlanul szerelmes, bár egyszer összejött a lánnyal. Utána (és előttem :)) volt több barátnője.
Nem akarok itt okoskodni, evégre magad is és a lányt is Te ismered, de másfél év várakozás az kicsit sok, nem? Nem azt mondom, hogy ugorj rá az első nőre, aki az utadba esik, de nme várj egy lányra msáfél évet. Aki ennyi idő után is még vacillál, annak nagy valószínűséggel nem tetszel :(:(. csak nem akarja nyíltan emgmondani. Vagy nem?
Szex: Lásd fentebb írt okokat, a szexszel sajna vannak problémák... És többek között ezért is próbállak most kapacitálni azzal, hogy ne várj erre a lányra, hanem (na nem durr bele, de keress másik lányt, aki pozitív irányodban). A páromban már annyira rögzültek a női ruhűás dolgok (nevezzük most így jobb híján), hogy majdnem hogy csak akkor tud kielégülni, ha női ruha van rajta. Egyébként sokkal nehezebben. (isamétlem, nekem nem gond, ha női riuha van rajta, sde én azért szeretem, mert férfi, mégpedig valóban vonzó, nem csak szerintem :):), és azért néha szeretném csupasz férfiként is látni :)). Szóval ez gond lehet. Nemtom, Te pl. akarsz-é viselni ágyban női cipőt, vagy épp attól tartasz, hogy Te is így járnál, vagy csak attól félsz, hogy ennyi ideig tartó "nőtlenség" után hogy menne a dolog.
