A granadai származású arab jogtudós, kereskedő és utazó, Abu Hámid al-Garnáti 1150-ben vetődött el Magyarországra. Benyomásait az alábbiakban összegezte:
„Aztán megérkeztem Unkúrijjába, ahol egy básgird nevű nép él. Ők voltak az elsők, akik a törökök országa felől jőve behatoltak frank földre. Bátor emberek, megszámlálhatatlanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkúrijjának hívnak, 78 városból áll, s mindegyikben számtalan erőd, hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, hegyekkel, erdőkkel, kertekkel ... Három évig éltem köztük, de nem tudtam négynél főbb városba elmenni. Országuk Nagy-Rúmijjától Konstantinápoly hataráig terjed. Hegyeik sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban.”
Miután Babenberg Ottó 1147-bői származó értesülése legalább hetvenben, egy még régibb kútfő pedig hetvenkettőben adja meg a magyar ispánságok – comitatusok – számát, itt feltétlenül a vénmegyék központjául szolgáló várakat kell értenünk. Al-Garnáti másik művének koppenhágai kézirata szintén 70 városról beszél.
Kettős népnevűnkről Abu-Hámid ismeretei szintúgy megbízhatóak. Az „Unkúrijja” a hunogurokat, míg az erősen torzított „básgird” a magyarságot takarja. A két nép etnogenezisünk két fő résztvevője, s csak csodálkozhatunk rajta, hogy a kutatók tanácstalanok Nagy-Rúmijja mibenlétét és fekvését illetően, hiszen a német államot ekkor még javában Imperium Romanumnak hívták a hivatalos szóhasználatban. Elképzelésünk helyességére mutat Abu-Hámid azon közlése, miszerint Rúmijja lakói a keresztény „námisz”-ok, akik „a legbátrabbak az ifrandzsok közül”. Nyilvánvaló, itt a németekről és a frankokról van szó. Hogy „német” szavunk nem szláv átvétel, és Abu-Hámid sem a szlávoktól kölcsönözte ezt a kifejezést – mint magyarázói állítják –, azt Kr. e. I. századi noricumi kelta pénzek „nemet” feliratai és a Plinius által említett Kr. u. I. századi germán „nemetis” törzs neve igazolja. A római hadsereg egyik germán csapattestét hívták – a korabeli Speyer városához hasonlóan – „Nernetis”-nek. Nyelvünk tehát – a szláv „nyemeci”-ől eltérően – a népnév legtisztább hangalakját és a korai szomszédság emlékét őrizte meg.
