Én meglehetősen alaposan tájékozódtam mielőtt megvettük a kis Denist, az árak 40 és 50 ezer forint között mozogtak. Te honnan veszed a kiskutyát? Most mentek választani? Szerintem mi meglehetősen próbára tettük a tenyésztő türelmét azzal, hogy vagy ötször voltunk ott mielőtt elhoztuk a kiskutyát. Először csak a tenyészetet néztük meg, meg az anyukát és az apukát. Akkor kölyök még csat tervben volt. Aztán születés után látogattunk, meg csak úgy - végül is 100 km nem távolság - nézegettük a kutyusokat. Persze a fiam végül is érzelmi alapon választott, a szerinte legaranyosabbat. Egyébként tényleg nagyn jópofa és ha szabad ilyet mondanom látszik rajta, hogy "jó családból" való.
Mi, ha minden igaz, akkor holnap megyunk el egy beagle kolyokert. Kivancsi vagyok, hogy milyen lesz, meg nem lattam. Tudom, hogy mennyibe kerul, de nem mondana meg valaki, hogy mi az a realis ar, amit altalaban elkernek egy kolyokert?
A színe miatt ne szomorkodj. Az én kutyám bikolor volt, egészen világosbarna – fehér, majd középbarna – fehér lett. Azután , mikor őszült ismét visszaalakult, de még öregen is mindenki kiskutyának nézte. A trikolor hutyusok eleinte mejdnem feketék, majd kivilágosodnak így kialakul a fekete – barna – fehér jelleg. A veszettség elleni oltás 6 hónapos kor előtt kicsit kockázatos de, ha a férjed is állatorvos, akkor Ő biztosan jobban tudja. Az alapoltásokat én is mindig magam adtam be a nyakbőrébe. Attól félek, még sok mindent szét fog szedni, de ez a kiskutyával jár, még akkor is, ha van mit rágnia. Szép életet Denis.
Sziasztok!
A kis Denis most már 12 hetes és a hétvége óta sétál, nagyon szereti. Szerencsére közel lakunk az erdőhöz, ott rohangálhat a nagyfiammal. Persze az első lelkesedésben az egész család viszi. Egyelőre még nem meg el tőlünk, ott futkos körülöttünk. A fiam már magához tudja hívni és szalad is a kis lábain, nagyon aranyos. Eddig majdnem teljesen fekete volt - kivéve persze a fejét a lábait és a hasát - most kicsit szomorúan látom, hogy kezd barnulni. Most visszük majd a veszettség oltásra és akkor beszélek az állatorvossal. Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert a férjem is állatorvos, így az egyéb oltásokat ő adja. Szeretném az egyik szemét megnézetni egy hozzáértővel, csak nem merek újra előhozakodni vele. Az egyik szeme szerintem nincs rendben, nem olyan szép fehér, mint a másik. Ja, elfelejtettem, hogy a nevét megváltoztattuk, miután röpke 10 perces egyedüllét során szétkapta a szalagfüggönyt a nagyszobában, így lett Denis a neve.
Ismerős amit itt olvastam, úgy látszik, nagyon hasonlóak. A táplálásra visszatérve a zöldség tényleg jót tesz, a rizst is kedvelik és jó az emésztésnek. Kölyökkorában és sok kalciomot adtam Neki /már nem emlékszem, hogy kalcium lacticum vagy kalcium foszforikum volt, de nem az amelyik a terhes nőknek kell/. Én gyógyszertárban porként vásároltam és belekevertem az ételébe – Ő sok leveses ételt kapott. Javaslom kérdezd meg az állatorvost, a mai tápok állítólag már mindent tartalmaznak. Kölyökként rendszeresen futott, nem volt nála gyorsabb kutya a környéken kis termete ellenére. Egyszer viszont találkoztunk egy agárral. Elkezdett vele is játszani, csalta magával rohanni. Kutyám szokás szerint vágtázott, körözött cselezett, meglepetésére az agár utolérte és egy oldalmozdulattal elkaszálta lábait, hogy szegény kutyám felbucskázott. Hihetetlen értetlen képett vágott, egyszerüen nem akarta elhinni, hogy utolérték. Újra rohanni kezdett, de újra és újra azonos az eredmény. Nagy nehezen megértette, hogy van nála gyorsabb is. A másik nagy meglepetése az volt amikor elkezdett öregedni. Addig ugrált pattogott, Esztergomban, Visegrádon felugrott a várfalra, de ügyesen, nem esett le a túloldalon. Nem zavarta a málység soha. Egy idő után viszont már gyakrabban elesett ugrásnál, és az első lábain csüngve próbált felkapaszkodni. Szép lassan megértette, az ugrálás már nem neki való. Erős izmos kutya volt, kölyökkorában gyakran futtattam felfelé a hegyoldalban. Ellés után /9 kölyök egyszerre / is sokat mozgattam, szép lassan visszahúzódott a nagy hasa. Ha valaha szukád lesz és a tenyésztő felajánlja, hogy segít a szülésnél, csak HAGYD OTT NÁLA a kutyád neki nagy gyakorlata van, NE HIDD el feltétlen, nem biztos, hogy visszakapod a kölyköket. Az addig kedves segítőkész tenyésztő a sok kölyök láttán hirtelen a fedezési díj mellett orvosi díjat is fel akart számítani /ott voltam egyszerüen ment az ellés/ iszonyú magas táplálási díjat és sok mindent talált ki. A sok pénz reménye kissé megszédítette. A kutyám is csak nagy nehezen kaptam vissza, a sok kiskutya árából alig láttam valamit, még szerencse, hogy nem érdekelt a pénz, csak elhittem, hogy a szukának kell a szülés. Később már más kutyásoktól is, hogy hasonlóan bánt velük. Sajnáltam, hogy belevágtam, mikor visszakaptam kutyám, soha többet nem maradt el tőlem, ha egyedül hagytuk mindent szétszedett szegény, az orvos szerint azért mert azt hitte, megint elhagyjuk. Sokára jött csak rendbe. Persze félre a szomorúsággal, jó sétákat hétvégére. Jó hétvégét. A.
attila!
nagyon sajnálom a kutyusodat:(( 13 év sok idő, de az a legfontosabb,hogy boldog volt.
Ami a kutya jellemét illeti:
Falka kutya és utál egyedül lenni, ha este elmegy a család, és ő marad, akkor akár bosszút is áll felmászik az asztalra leborogat, megrág mindent:)
Igazi nagymenő. Mindig kutyák közé viszem, és sokat kirándulunk és mindig póráz nélkül (kivéve forgalmas utak mentén). De ahogy leakasztom a karabinerről meglódul, és igen nehezen talál vissza. A saját feje után megy. Kivéve idegen helyen. Akkor is elmegy, de egy fütyre jön, mert fél, hogy ott hagyjuk. Ha megfenyítem (nem verem meg csak megcibálom a grabancát és egy kicsit a fenekére csapok), akkor észhez tér, és rögtön szófogadóbb. De ezt egyáltalán nem veszi rossz néven. Mintha mi sem történ volna felpattan és vidáman megy tovább (néha fel is húz ezzel a kis fakír:) ).
Próbálkoztunk már mindennel, hogy a behívás könnyen menjen. Jutalomfalat, dícséret, szigor, de nagyon sok a gond, ha ismerős helyen vagyunk (idegen helyen szót fogad, mint már mondtam).
Mindig gyakoroljuk a járdánal vaéó leülést. Tudja is a kis gazfickó, de ha látja, hogy nem figyelem simán átrohan.
Valóban az agresszivitás szikráját sem lehet felfedezni rajta, roppant szeretetreméltó, kedves kutyus.
Ez a kutya Ravasz!!!!Tehát az a a helyzet, hogy rendkívül intelligens kutya, ÉS gyorsan tanul. De nagyon önfejű, igyekszik túljárni az eszemen, hogy elérje amit akar. Szerintem kell hozzá a KÖVETKEZETES szigor NEM ERŐSZAK. De leszögezem ö Kan, aki 6 hónaposan került hozzánk így sokkal vehemnesebb, mint egy szuka. És az első gazdi nem vitte túlzásba a vele való foglalkozást. Mondjuk nekem kifejezetten tetszik, hogy ő olyan "tökös" kutya, és nem olyan a gazdi lába között baktató eb.
Ez egy hajtókutya. Nem lehet összehasonlítani pl egy vizslával. A vizsla dolga, hogy feltétel nélkül teljsítse a gazdi parancsát, behozza a vadat. De egy Beagle hajtja a rókát végkimerülésig,(majd kedvére széttépi) a vadász meg rohan utána. Ez a beagle alapfeladata -> ez pedig nagyon távol áll a csendes délutáni sétától a parkban a gazdi lába mellett. Szóval tény a beagle ÁLTALÁBAN nem egy kezesbárány, de következetes neveléssel azért el lehet érni sokmindent.
Gazdi1 9 hetesen nyugodtan vidd ki, főleg kutyák közé. Ez negyon fontos. Mint feljebb írtam fél évesen került hozzánk. így nem tudom mit evett 9 hetesen, de az EUKANUBA puppy & junior nagyon jó, csak nagyon drága. De nem lesz válogatós, ha adsz neki minden féle más kaját is, főleg zöldséget! Imád rágcsálni szóval legjobb , ha kap egy saját papucsot, hogy ne a tiéteket rágja szét:)
Bocsánat, én nem bántom a dobermanokat /egyetlen más kutyát sem/csak míg azok kemény határozott kutyák és igénylik a határozott falkavezért addig a Beagle jellegü /akár még a vizsla, pointer/ fajtákkal óvatosabban illik bánni, megsínylik az erőszakot. Én is csak utólag vagyok „okos”, legyen más az már az elején. Nekem is jóval nagyobb kutyám volt Őelőtte, aki igényelte, hogy bizonyítsam, én vagyok a falkavezér. A Beagle nem ilyen. Kölyökkora óta póráz nélkül sétáltattam erdőn-mezőn-hegyekben /bár tudom, nem szabad/, soha nem ment el mellőlünk, iszonyú erős félelme volt, hogy egyedül marad, azt el nem viselte volna, pedig a kölyökkora is szép volt. Mindennek oka lehetett persze, hogy Ő szuka volt, a kanokról, már én is hallottam, hogy elrohannak. Soha nem bántott semilyen állatot, sem macskát sem húsvéti nyulat. Ha lehet, válassz olyan nyaralást ahol veled lehet, menjetek a Mátrába, Bükkbe, az Neki és Nektek való hely. Ha mód van rá, ne bízd idegenre, amíg nyaralsz. Egy hete még a miénk is a Mátrát, Bükköt járta velünk /bár nehezen/, de még az utolsó reggele előtti napon is velünk töltötte a Népligetben. Ez a Nekik való élet és, ha lehet mindig legyen vele valaki. Ez az egész persze, lehet, hogy csak az én véleményem és lehet, hogy csak egy kutyára vonatkozik, Sok örömöt kívánok Vele.
A.
Kedves Attilaa!
A 13 év egy kutyusnak már bizony az öregkora. Én is vesztettem el már kutyát, s noha már régen tudtuk, hogy beteg nagyon fájt. Már írtam, hogy doberman volt, de családi körben nagyon szelíd, mind a két nagyobb gyerekem vele tanult járni, belekapaszkodtak és türelmes volt velük mindig. Most tudatosan választottam a beaglet, éppen azért, mert azt olvastam, hogy igazi falka-kutya. Egyelőre tündéri rohangál össze-vissza, mindenbe belenéz, a cipőmbe is előbb "talál bele" mint én. Igazából a nagyfiamnak vettem, hosszas könyörgés után. Nekünk éppen elég lesz, ha megtanul rendesen közlekedni, leülni, ha kell. Különösebb mutatványt nem várunk a "csupán" szeretetet. Egyedül attól félek, amit már sok helyről hallottam, s különösen az állatorvosoktól, hogy ha egyszer elindul a maga feje után, akkor többet nem jön vissza. Ez nagyon nem lenne jó. (Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy különösebb szigor egy jólelkű dobermannak sem kell.)
Érdekes dolgokat olvasok itt Nálatok erről a fajtáról. Én elfogult vagyok, éppen most szombaton vesztettem el 13 éves öreg Beagle szukámat. Rettenetes volt. 35 éves vagyok, de bőgtem én is, és még jobban a feleségem. Emiatt találtam rá erre a topicra és jó róla írni, így kibírhatóbb. Szép élete volt, mindig velünk volt, egy Beagle-nek ez a LEGFONTOSABB. Igazi falkakutya. Kis kölyökkora óta vittük az erdőbe-hegyekbe, soha nem volt semmi problémája. Az oltásokat persze időben mind be kell adatni. Sok tenyésztö szerint 9 hetesen nem szabad levinni, félnek a fertőzéstől, szerintem ilyenkor szocializálódik leginkább a kiskutya, én állandóan kutyák közé vittem. Sosem volt félénk vagy agresszív, inkább csendes. A szigor szerintem TILOS, az a dobermanokhoz stb. kell. Nagyon jól kezelhető kutya, bár a kanok talán kevésbé „simulékonyak”. Az én véleményem persze csak egyedi, talán csak azért ilyen, mert úgy érzem, lehettem volna jobb gazdája is. A száraz táp tökéletesen elég, de az enyém nagyon kedvelte, ha egy nagy 1250 g-os konzervből kapott a tetejére néhány darabot. Jók a különböző Pedigree Pal jutalomfalatok, a Smackos vagy a „velőscsontos”, ha tanítani, vagy jutalmazni akarod. Az enyém a belvárosban is végigment póráz nélkül, soha az úttestre nem lépett volna, az erdőben – hegyekben sem futott el soha, leült – feküdt, ennél többet nem tudott, de szeretett. Ha szukád van vagy lesz, ne higyj azoknak, akik szerint ellés nélkül „hülye” lesz a kutya, én elhittem, nem kellett volna. A legfontosabb, hogy tanítsd, határozottan, de NE SZIGORRAL, ez nem az a fajta.
Üdv:Attila
Szia!
Minden érdekel. Mi most természetesen a szobatisztasággal vagyunk elfoglalva, hát nehezen megy. Persze ehhez hozzájárul, hogy még nem sétálhat, mert még csak kilenc hetes. Most igazán az etetéssel vagyok elfoglalva, megköszönném, ha ehhez kaphatnék segítséget. A tenyésztő tanácsára Purina Puppy-t adunk, de ez nekem velehogy kevésnek tűnik. Ti mivel etettétek amikor kicsi volt? Milyen kiegészítőket adtatok neki? Egyébként nagyon aranyos, de persze még nem hallgat a nevére. Nekem ezelőtt - régen, régen - dobermanom volt, de akkor még más volt a kutyás világ mint most.
Hát nem fogod megbánni, hogy beagle-t vettetek. Tényleg nagyon kedves, és intelligens kutyák. De arra készülj fel, hogy fel kell kötnöd a gyatyádat, ha azt akarod, hogy ne csak a saját feje után menjen ;)
A miénk most múlt 1 éves, de még mindig sok a félreértés köztünk. Persze soha nem lesz egy németjuhász( nem mintha butább lenne, csak hát másra használja az agyacskáját, pontosabban meg van a maga elképzelése a dolgokról és igyekszik azt keresztülvinni), de sok szeretettel, türelemmel, és szigorral azért nagyszerű családtaggá válhat.
Nem mintha én profi beagle szakértő lennék, igazából Arnold az első kutyánk, de ha kérdésed van akkkor szívesen elmondom a tapasztalataimat.
Nagyon örültem ennek a topicnak. Éppen most vettem a fiamnak és persze az egész családnak egy kis beagle-t. Szivesen beszélgetnék itt a fórumon erről a fajtáról. Én hosszas keresgélés után kötöttem ki ennél a kutyusnál. Annak aki keres szívesen ajánlom azt a tenyésztőt, akitől én vettem. Remélem sok hozzászólás lesz, különösen azért, mert én keveset tudok erről a fajtáról.
Nekem személyesen nincsen ilyen,de ismerek egyet.Az utcánkban lakik gyakran van egyedül a kertben és a kerítésnél ül.Na akkor odamegyek hozzá és megsimogatom.Sőt még csendes is,csak akkor hallottam ugatni,ha egy másik kutyát látott,de akkor nagyon.:)
Ahh a retrivereket én is nagyon szeretem. A beagle-el biztos nem lenne baj a gyerek mellett. A miénk legalábbis imádja a piciket. Ismerősünknek van egy 10 hónapos kisfia. Ha nem figyelünk rá 5 percig bebújik a kutya kosarába, a kutya meg mellé és összebújva durmolnak:) Nem túl higiénikus, de nagyon aranyosak.
Azért indítottam el ezt a topicot, mert jó lenne, ha a beagle gazdik meg tudnák osztani tapasztalataikat, élményeiket kedvencükkel kapcsolatban. Persze lehet, hogy elvetélt ötlet, hiszen nem sok beagle szaladgál az utcákon, de ki tudja:)
Az én "kisfőnökömet" Arnoldnak hívják. 1 éves valóban gyönyörű és kedves kan. Nem véletlenül hívom kisfőnöknek, ugyanis baromira utál szót fogadni:)
