Nightwish, hagyjad, ne feccölj Fattyúba sok energiát, mert
1. Nem fogadja el
2. Ő az okosabb, a szebb, a jobb, te max. csak szerencsés lehetsz.
3. Nem gondolja komolyan, és tetszett neki a kép is, tudom... :-)
Jóvan de ez a kép olyan mintha azt kérdeznéd: "Na, hány éves is az én negyvenkilenc esztendôs nagynénikém?" Még jó hogy a film címét nem írtad oda, vazz!
Szóval keserű gúnykacajjal illetéd, mit mások komolyan gondolának, hô s buzgó szívük legnemesb hevületeit a Kedves elé tárandó? Ez biztosan ama fertelmességes, ocsmány Tsalódás rút hatása, amely kérlelhetetlen Vasbuzogányát megsuhintva palatsintává lapította szerved, s jéghidegséges télbe borítá szerelmed bimbadzó rózsáit, ah?
Csak ketten vagyunk itt, és én már nem vagyok szerelmes. Ha te az is vagy, semmiképp sem mondasz szépeket nekem, úgyhogy maradhatunk is, ha már így megtörted a fentebb stílt.
Jól van, Fattyú, ha vitázni akarsz, gyere menjünk át valahova, ne itt, ahol egymásnak szépeket mondanak a szerelmesek, és a nagyon szerelmesek a kevésbé azoknak.
Hej, tudod arról van szó, hogy szembe kell nézned saját magad hazugságaival! Fölépítesz magadban egy világot, mondjuk, hogy:
"Az emberek jók"
Aztán rosszak lesznek veled, egy ideig figyelmen kívül hagyod, de aztán beismered, hogy:
"Az emberek rosszak"
Telik múlik az idő, és eléd toppan egy lány - (vagy egy fiú, a nickedből nem derül ki a nemed), és kinyitja a szemed és és kinyitja a füled, és ő is meglát téged, és meghall. Ekkor
"Az emberek vagy jók, vagy rosszak, de én szeretek egy nagyon jót"
Aztán, ha nincs szerencséd elhagy azaz egyetlenegy...
"Az emberek nagyon jók és nagyon rosszak, de sose derül ki az igazi énük, mégha velük élünk sem"
Majd elédtoppan egy újabb megszereted, de nem nagyon tudsz hinni neki e mögé bujsz:
"az emberek hazugok"
De te is ember vagy. Döntened kell, hogy szereted-e őket, vagy magadnak maradsz, vagy egyet szeretsz hibáit is vállalva, de az már hazugság valahol.
Summa: mindenki hazudik, TE IS! Az egész életünk egy nagy hazugság, amt a szemünk elé kell vetnünk, hogy megtanuljunk úgy élni ebbe a világban, hogy vállaljuk a magunk hazugságát, és józan ésszel és bátor szívvel mondhassuk azt, hogy hazugok vagyunk mind.
Lehet, hogy mi -a versek- nem mondunk igazat, de a valódit mondjuk. (Sose fogunk megtörténni, mert nem arról szólunk. Ha azt hallod, hogy "egy férfi vagyok", akkor nem tudod milyen lehet az illető, mert ahány ember, annyi féle "férfi". HA pontosan leírná magát akkor sem tudnád meg, neked mást jelentenék, mint egy másiknak, vagy amit épp el akart mondani.
A vers legszebb és legépületesebb hazugságaink gyűjteménye. Mégha igaznak is érezzük.
Szükségesnek érezzük, hogy mondjunk magunkról valamit, hogy megérts minket, (hogy te meg én) egymásra találjunk. És az se baj, ha neked teljesen mást jelent a versem, mint nekem, kicsit szomorít bár, hogy nem leszünk barátok, de adtam neked valamit, ami olyan jó!
Nekünk a legőszintébb hazugságaink a verseink. Ki mit hisz el belőle, az az ő dolga. Ne félj, hanem higyj, és csak hagyd, hogy jó legyen! ;-)
Tán csalódás szülte verseimet –mondhatod.
Szavaknak mestere –miért is lennék? - én nem vagyok.
Írom, mit írok, mi bennem életre kel,
Lelkem sötétjét, fényét: nekem könnyebb így, hidd el.
Most nem érted miért, mit, hogyan írok;
-szavakban ezt nem mondhatom el,
De lesz idő –nincs is messze már –
hogy szíved, szívemnek felel.
Akkor már nem leszek veled –nem én fogom kezed,
De emlékeid mélyén egy alak feldereng.
Nem tudod, mi hiányzik, s felednéd könnyedén, de
Egy áprilisi est tör át majd mélyről a múlt ködén.
Iszonyodom a regényíróktól, a művészektöl, az íróktól, kisebb mértékben a színészektől, mert. Mert azt gondolom, hogy átláttok rajtam és szemembe vágjátok, hogy az egész életem csak egy hazugság.
Tudod miért még? Mert a tiáltalatok leírt érzésekben nem lehet bízni, akkor sem, ha egyes szám első személyben beszéltek. Hogy lehet így élni, ember?
