Szia Shika!
A többiek meg nem nagyon lelkesednek a mihamarabbi újélet reményében...
Én részemről nem várom meg, amíg mindenkinek jó lesz az időpont, mert olyan nem lesz. Robzontól szerintem épp elég segítség, ha leírja azokat, amiket úgyis nekünk kell(ene) megvitatni és megemészteni. Konyak ráér bekapcsolódni, mert alig van mit fogynia :-) Az a helyzet, hogy én még a szombati (vagy azutáni vagy azutáni) alakulást sem várom meg, hanem holnap megveszem a noteszt, a méréseket már ma elvégeztem (hót ciki az eredmény, de ez felbőszített), a fotó a legnehezebb... de meglesz az is. Talán egy rutin orvosi vizsgálat is belefér szerdán.
Aztán nosza!
Ha van, aki a napokban akar csatlakozni, amíg az alakulást halasztgatjuk, írjon emilt, egyeztethetjük a noteszünket :-))
Robzon, kérlek, ne kímélj! Imádom az ostorzó stílusodat, fiúk-lányok, Ti meg húzzatok bele a tali szervezésbe...
Jó éjt! Exti
Na akkor nézzük tovább a „Robzon móccert”. (Szerény a csákó, hiába…)
Most lépünk a meditatív szakaszba: üljünk le egy elsötétített szobában lótuszülésbe, csukjuk be a szemünket, (elaludni nem ér!) és gondoljuk végig a következőket: „fogyókúráztam már egy csomószor, most mégis itt vagyok, és nem tetszik amit látok, de ennek most vége, mert végérvényesen és visszavonhatatlanul megváltoztatom az életmódomat, és annyira jól fogok kinézni, és annyira jól fogom érezni magam a bőrömben, mint a pinty.” (Itt szeretném felhívni a figyelmet a pintyek univerzális, jolly-joker mivoltára, és arra hogy feltehetően mennyire jól érzik magukat a bőrükben.)
Na ha a lelkiéletet ezzel letudtuk, akkor máris örülhetünk a következő örömhírnek: az életmódváltás egy csomó papírmunkával jár! Először azt kell tudnunk, hogy honnan indulunk, vegyük fel a következő adatokat:
- testsúly, életkor, testmagasság.
- testzsírarány (de jó, hogy már tudjuk, hogy kell mérni, különben most csak leshetnénk gyagyán.)
- egy „ilyen volt” fotó, a majdani éles kontraszt végett fürdőruhában.
- nem ártana egy vérkép, koleszterinszint, und so weiter. (Bár – állítólag – a táplálkozási szokásokon történő változtatás kevésbé hat vissza a koleszterin szintre mint eddig hitték.)
- Mostantól írunk mindent amit elfogyasztunk, időponttal, mennyiséggel. Természetesen a folyadékokat is, természetesen a fél pohár vizet is, a kávét is, az 1 szem kockacukrot is. Mindent, ami energiaértékkel bír, illetve folyadék. (tehát valahogy így:15:35 víz, 1dl.; 17:15 zsemle 2 db, parizer 50g, paradicsom 50g, stb.) A cukormentes rágógumit nem kell. :) Az első héten ne változtassunk eddigi táplálkozási szokásainkon, ennek feljegyzése része a kiindulási helyzet felvételének. Vegyünk 1 helyes kis noteszt, és alakítsunk ki egy frankó kis Pavlovi feltételes reflexet, ha eszünk ösztönösen induljon meg a papír és toll elválasztásunk. Mellékhatásként felléphet, hogy a környezetünk eleinte hülyének néz bennünket, de amikor látják az eredményeket, és majd irigykedve kérdezik a „titkot” csak adjuk be nekik a „fogyókúrás varázsnotesz” dumát, ami „negligálja a bevitt kalóriákat”, és ajánljuk fel, hogy jó pénzért szerezhetünk nekik is ilyet. ;) Szóval mostantól jegyezzünk mindent, ez lesz az alapja a táplálkozási szokásaink átalakításának.
Hát ennek nem igazán örülök, hogy nem tudsz eljönni.
Konyak! És többiek!
Lehet,hogy a jövö hét nagyon közel van? Jó, legyen két hét mulva.A helyszin pedig legyen mondjuk a :Astoria-nál a Mekitöl 50 méterre lévö
valami Fish... nevü halbüfé.
Exti, Mata!
Természetesen a "titkot" el fogom mondani itt, a fórumban, nem rejtem emilbe. Azt, hogy a dokumentálást hogyan gondolom, és minden mást is leírok majd ide (amúgy is le kéne, mert készül egy oldal a témában, de ezt már mondtam), hogy mindenki értse, és maga tervezhesse meg a saját átalakítását. Ez a topic rendkívül jó keretet nyújt a project-hez. Az se lenne baj, ha lenne egy kontroll csoport, aki nem hisz nekem (tényleg mér hinne bárki is?), érdekes összehasonlításokra adna módot. A személyes találkozón meg mindenki a saját szemével győződhetne meg a különböző módszerek hatásosságáról.
Ja, és Exti, se sértődős nem vagyok, se szakember. Csak arról van szó, hogy 15 éve foglakozom ezzel a témával lelkes - és örök :) - amatőrként, és idővel egy teljes rendszerré állt össze a fejemben. Sikerült a szakirodalmat, a kudarcaimat, sikereimet, (és másokéit is) beleillesztenem, és összepasszolt. Na aztán, hogy most ez a félhülyék magabiztossága, vagy tényleg igazam van, azt csak a gyakorlat dönt7i el. Eddig mindig működött, és - mondom - szerintem logikus is.
Shika!
A bőrredő mérésnél el felejtettem leírni, hogy nem szabad összenyomni a tolómérővel, úgy pontos a mérés, ha csak érinted a bőrfelszínt.
Sajnos én földrajzi okokból nem bírok jelen lenni, de remélem jól fogtok szórakozni, és sok sikert kívánok az alakuláshoz. Addig igyekszem mindent lejegyezni a topicba, legyen mit megvitatnotok.
Én sosem voltam igazán anonim, akárki megtudhatja rendkívül egyszerűen az összes személyes adatomat. (Hogy mér érdekelne bárkit is, azt ugyan nemtom.)
Elnézést kérek mindenkitöl, hogy rossz gazdája vagyok e topicnak, de nekem hetente csak egy-két alkalommal van lehetöségem netezni.
Tehát kezdjük: Jövö hét szombatján (2000. jan.15.én) többek kérésére, alakulo ülést kéne tartani.A pontos időpont és hely még nincs kijelölve, de ugy nézki, hogy Budapesten a kora délutáni orákban egy salátabárban kéne összejönni.Kérek visszajelzéseket, ötleteket!!! Ha mégegyszer kérhetném: ne e-mailba irjatok hanem ide a topicba.
Szeretném, ha Robzon szaktanácsado is el tudna jönni!!
Szeretném, ha ez a FOGYI-klub leendö tagjai addigra megmérnék a tolomérös modszerrel a testzsirarányukat.(Én viszek magammal egyet azoknak akik addig nem tudták megmérni.El lehet vonulni a vele mosdoba.)
Szeretném, ha nem ijednének meg azok, akik nagyon tartanak a személyes megnyilvánulástol:engem nem érdekel ki milyen néven ir ide és milyen néven fog bemutatkozni a találkozokon.Talán Robzonnak van egy kis hátránya ez ügyben: anonim szaktanácsado?
Ha jol sikerül a találkozo akkor utána elmegyünk sörözni? :))
Robzon!
Félreérthető voltam, ne haragudj, természetesen veled kapcsolatban mondatom második fele, a szakember jut eszembe. Az én hibám, hogy nem tájékozódtam eddig ebben a témakörben, ami pedig nagyon rámférne. Mata válaszemiljét nekem is elküldöd? Köszi.
Exti
Mata!
Természetesen fizetős. Egyfajta szimbiózisra gondoltam, én elmondom a titkot, aki pedig csinálja, az vállalja hogy az egész folyamatot őszintén, és kíméletlenül dokumentálja. (Psszt! De azért, mert jól az orra alá akarom dörgölni valakinek! ;) )
Exti!
Lebuktattál, a múltkor sikerült megvennem az antikváriumban, a Kiskegyed, az Őnagysága, meg a Csók és Könny néhány évfolyamát. Azóta vagyok ilyen rém képzett fogyásilag. (De a 77 különféle női orgazmus c. sorozat is mélyen megragadt bennem. Meséljek?:))
Amúgy a „tudományom” már kifejtettem nagyrészt az Alakformálás topicban, sőt egy webszájt is lesz a témában. De addig itt is szívesen rendelek, amíg ki nem utáltok.
Most arról fejtegetek, hogy hogyan tudjuk eldönteni, hogy mennyire vagyunk kövérek, illetve, hogy mennyit fogytunk.
Az alapvető probléma a súlyméréssel, hogy a mérleg nem árulja el, hogy a súlyváltozás milyen testkompozíció változást jelent. Sőt látványos változások történhetnek súlyváltozás nélkül is, például, ha leadsz két kiló zsírt miközben egyidejűleg felszedsz két kiló izmot, az jelentősen javít a megjelenéseden, míg fordítva jelentősen ront, anélkül hogy a mérleg bármit is jelezne. Ugyanez – a zsír-izom arány figyelmenkívül hagyása – a gond a különféle mutatószámokkal:
A leggyakrabban használt az optimális testsúly (kg) = (testmagasság (cm) – 100) – 10%
178 centimmel ezek szerint 70 kiló lenne az optimális testsúlyom (tehát nagyon komoly14 kiló feleslegem van.)
A másik „népszerű” a testtömegindex:
BMI = testsúly(kg) / (testmagasság(m) * testmagasság(m))
Azaz 84kg / (1,78m*1,78m) = 26. Itt 25 az optimális, tehát a BMI szerint csak csekély túlsúlyom van.
Tehát gondolom már ebből is nyilvánvaló, hogy mivel az emberek annyira különbözőek, ezek a mutatószámok nem sokat mutatnak igaziból, de szerencsére van teljesen egzakt módszer a súlyfelesleg mérésére.
Ezt testzsír-arány mérésnek hívják. És pontosan azt csinálja amit szeretnénk, megmondja mennyi a felesleg rajtunk.
Ha a testzsírarány:
0-10%: nagyon vékony (etiópok, „szuperszálkás” verseny forma testépítőknél)
10-20% normális, szép egészséges alkat
20-30% túlsúlyos
40% felett súlyosan elhízott.
Ez hihetetlenül fog hangzani, de a testzsírarány a legegyszerűbben testzsíraránymérővel mérhető. :) Ez egy ölég drága (30-40 eFt) elektronikus kütyü, amit szépen be kell állítgatni, kétkézbe kell fogni, és 7 másodperc tűnődés után megállapítja a testzsírarányt. (Hogy az előbbi példákat plasztikusabbá tegyem, az én testzsírarányom most 11%, nyáron olyan 8%-körül tartom.)
Egy olcsóbb módszer a testzsír mérésére a bőrredő mérés, összecsípjük a bőrt a zsírral együtt (ez a bőrredő, ugye), és egy közönséges tolómérővel megmérjük a vastagságát. A mérést hét helyen kell elvégezni:
-tricepsz: a felkar hátsóközépvonalán függőleges irányú redő
-csípő: a medencecsont felett, a test oldalsó középvonalán, nagyjából vízszintesen
-hát: oldalt, a lapocka felett a függőlegessel 45 fokot bezáró bőrredő
-oldal: a test oldalsó-középvonalán a szegycsont alján, vízszintes irányban
-has: a köldöktől jobbra 3, és lefelé 1 centire, vízszintes irányban
-mell: a mellbimbótól a hónalj felé tartó vonalon kb. 45 fokban (ez nőknél nem tom hogy jön össze…)
-comb: a láb elülső-középvonalában a térd és a csípő között félúton. Függőleges irányú bőrredő.
A milliméterben mért értékeket összeadod, és elosztod 7-el (átlagot számítsz), na ami kilyön az nagyjából a teszsírarányod százallékban. Ez utóbbi módszer rém olcsó (egy tolómérő párszáz forint, a legkutyább műanyag is jó), viszont kell hozzá valaki aki segít. (Az már tényleg ügyes, aki a saját hátán bőrredőt tud mérni egyedül). És ne mondjátok, hogy macerás, mert elég egy héten egyszer megcsinálni, nem tart tovább 5 percnél, és teljesen pontos képet mutat a pillanatnyi állapotodról. Aki ennyit nem bír megtenni, az maradjon dagadt örökre!
Tehát, mégegyszer: a mérleg azért nem elég önmagában, mert nem tudhatod, hogy az elért testsúlycsökkenés zsírleadás (aminek örülünk), vagy önroncsolás, izomleépülés (amitől mélyen el vagyunk keseredve).
Na ennyit mára.
Kedves Robzon!
Tudom, neked nem újdonság, hogy Te világosítasz fel dundi egyedeket a hogyanról és a mitről, nekem viszont 20 év tanulás után is újak ezek az ismeretek, talán mert nem olvasok női magazinokat és nem volt merszem szakemberhez fordulni, de úgy érzem, sokat segítene, ha segítenél... Úgyhogy iszom minden szavad, és még ha szkeptikus vagy is "velünk" szemben, úgy érzem, betűre betartok mindent, amit mondasz.
Persze az is jó, ha belinkeled ide, akárhol legyen is a tudományod :-))
Exti
Bundee!
Tök igazad van, a beidegződések, szokások tényleg nagyon képesek „vezérelni” az étkezéseket, sőt a „kívánósságot” lásd deszertelés, mániákus sózás, satöbbi. Amúgy se kéne lélektani mélyelemzésekbe fognom, főként, mert nem értek hozzá…
Konyak!
Szerintem a legeslegelső lépés a jó alak elérése felé, annak a kézenfekvő felismerésnek a megtétele, hogy a fogyókúra eleve kudarcra van ítélve. Engem mindég megdöbbent, hogy a fogyizók az ötvenkettedik visszahízásuk után, ugyanolyan lelkesen állnak neki az ötvenharmadik önroncsoló fogyókúrájuknak. Miért nem esik le nekik, hogy valami nem oké? Érthetetlen. És most elmesélem mi a gond a fogyókúrákkal (szerintem):
A legtöbb fogyókúra a klasszikus energiamérleg elvre épül. Azaz, ha a nap során a táplálékkal bevitt energia mennyisége meghaladja a test által felhasznált energiamennyiséget akkor hízol, ha ennél kevesebb akkor fogysz (Ha meg ugyanannyi akkor nagyon ügyi voltál, és nem történik semmi.) A táplálék energiaértékét a kalóriatáblázatokból megtudhatod, illetve az összetétel alapján kiszámíthatod (1g zsír 9,3kcal, 1g fehérje 5,6kcal, 1g szénhidrát 4,1kcal). Hogy mennyi lenne a tested energiaigénye az az alapanyagcseréből és a végzett „munka” (bármilyen aktivitás) energiaszükségletéből adódik össze. Az alapanyagcsere mérhető, de rém macerás (semleges környezeti hőmérsékleten 24 c-on, mozdulatlan fekvés, előtte éhezés, stb.) illetve hozzávetőlegesen számítható: zsírnélküli testtömeg kg-ban * 24 kcal. A zsír nélküli testtömeg megállapításától még lesz bővebben szó, mert ez a kulcsa az egésznek. (Mondjuk egy 168 centis nő – ez jelentősen változik az izomzat fejletségének függvényében – olyan 43–48 kg lenne teljesen zsír nélkül) Az aktivitások energiaigénye egyénenként változó, Egerszegi Krisztina nyilván töredék annyi energiafelhasználással úszik le egy hosszot, mint mi. De amúgy is, még hozzávetőlegesen sem lehet megbecsülni, hiszen befolyásolja a külső hőmérséklet, a páratartalom, az edzettségi szint, a testzsírarány, a lelkiállapot, és még olyan sok tényező hogy azt felsorolni is nehéz. Tehát az energiabevitel viszonylag könnyen megállapítható, de a leadás csak becsülhető, vannak rá mindenféle táblázatok (ülőmunka, fizikaimunka, teljesen hasracsapós alapon), de nem is nagyon szoktak vacakolni ezzel, mondanak egy számot és kész. Mondjuk vegyünk egy radikális diétát:
Mancika 168 centi, és 60kg. Úgy érzi 55kg lenne az ideális testsúlya. Mancika maga szerint nem eszik sokat, ez olyan 2100 kcal/nap. (Manci alapanyagcseréje kb 1000kcal/nap, mozogni nem nagyon szokott, csak ha muszály, tehát a teljes energiaigénye mondjuk legyen 2000 kcal/nap). A 100kcal/napos energiatöbblet évi 4 kiló hízást jelent (nem számítva, hogy évről évre csökken a szervezet energiaigénye)! De most tenni kell valamit, és kemény fogyókúrát választ, ami napi 1000kcal energiabevitelt enged. A 2000kcal/napos energiaszükségletéhez képest ez 1000kcal/nap energiadefficitet eredményez. Tegyük fel, hogy Manci szerelmes, és tényleg bírja, mert tetszeni akar a mátkájának. Egy hónap alatt elvileg (1000kcal / 9,3kcal/g * 30nap) 3,2kg-ot fogyna tisztán zsírból, de amikor rá áll a mérlegre kiderül, hogy 5kg-al lett kevesebb, és csak 55kg a súlya, Pisti (az arája) ettől végképp belészeret, eljegyzés+esküvő, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Itt most két komoly kérdés merül fel: Miért fogyott Manci öt kilót a három helyett, és mi nem stimmel akkor a klasszikus fogyókúrában?
-A 60/40-es elv:Sajnos az ilyenfajta fogyókúrák sajátsága, hogy nemcsak a zsír elégetéséből fedezi a szervezet az energiadefficitet, hanem az izmok gazdaságtalan eltüzeléséből is. Felmérések szerint a „fogyókúrás” testsúlycsökkenés 60%-ban izom-, és csak 40%-ban zsírveszteségből áll. A fehérjék(izmok) energiaértéke csak 5,6kcal/g ezért lesz nagyobb a testsúlycsökkenés mértéke, mintha tisztán csak zsírt égetnénk el. Tehát Mancika igaziból csak 2kg zsírt fogyott, a maradék 3kg bizony izomveszteség. Ez azért van, mert a koplaló szervezet számára a túlélés szempontjából fontosabb a zsír (ami energiaraktár és később még jól jöhet), mint az izomzat ami nyugalmi állapotban is energiafogyasztó.
-A holnaptól elv:Bármely hirtelen változtatatás a táplálkozási szokásokban olyan állapotba löki a szervezetet ami fokozott raktározással jár. Hirtelen stressz a testnek: „nincs kaja!” Mit gondolhat szegény? Amit lehet elteszünk holnapra (növeljük a zsírpárnákat), annyi energiát használunk csak fel amennyit muszáj (gyengeség, kóválygás), és csökkentjük az energiafogyasztást (izmok lebontása). Külön pikantériája a dolognak, hogy a rutinos fogyizók még előzőnap este jól be is zabálnak, mert „holnaptól úgyse eszek”. Csoda ha hülyének nézi a gazdit a bele? A táplálkozási szokások megváltoztatását több hetes átvezetéssel célszerű megtenni.
-A mit-mikor elv:A legtöbb fogyókúránál nem veszik figyelembe, hogy a test számára egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tápanyag mikor kerül bevitelre. Például a fehérjéket nem tudjuk raktározni, és folyamatosan kellenének, ezért a nap folyamán egyenletesen célszerű bevinni. A szénhidrátokat viszont két féle módon is be tudjuk tárazni (elsődlegesen glikogénként, másodlagosan zsírként), ezért célszerű reggel feltölteni vele a „raktárakat”, így egész nap lesz energiánk, viszont a délutántól meg nem szabad bevinni, mert akkor már nem tudjuk elégetni és így garantáltan zsír lesz belőle.
-A kúra elv:Ideiglenes változtatások, csak ideiglenes eredményeket hozhatnak. Hiába a fogyókúra, ha utána megint jön a habzsi-dőzsi biztos a visszahízás. De ha a kúra után is kevesebbet eszel, az eredmények megőrzése érdekében, akkor is hülyeség a drasztikus módszerekkel kezdeni, mert ez több hátránnyal jár mint előnnyel. Egyáltalán, az időtényezőt el kell felejteni, nem az a lényeg, hogy mennyi idő alatt fogysz le, hanem az, hogy az elért változások maradéktalanul pozitívak legyenek, és a tendencia töretlen legyen.
Tehát ez volt nagyjából, hogy mit ne. Ha van rá érdeklődés akkor elmesélem, hogy szerintem mit, és azt is hogy hogyan.
Nem a legjobb időszak ez az uszodázásra, az biztos. Na és egy laza megbeszélés, brainstorming, hogy valamihez kötve legyek? Kissé el vagyok veszve - és erre jön majd Robzon, hogy "na itt a hiba!". Tudom.
Nincs itt senki, aki annyira tettrekész, mint én?
Mert azért Konyakkal jó lesz úszni pl. vasárnaponként, dehát ő nagyon csinos, meg kell hagyni... saját szememmel láttam :-)))
Ex
Én reménykedtem benne, hogy előbukkan valami jó ötlet, amihez csatlakozni lehet.
Hol is van a topicgazdi?
Hétvége uszoda? Első találkozóra valaki jelentkező/szervező?
Ha én egyszer elszánom magam, az sokáig kitart... csak az első pofon hiányzik. Ki vállalja? :-))
Exti
Épp itt az ideje a fogyókúrák elkezdésének! De mi legyen a fogyi-klub első lépése? Talán be kéne vallanunk, hogy hány kilótól kellene szabadulnunk, és mennyi a reális mondjuk tavaszig?
Ez az! Nem szabad, hogy a fogadalmak elsüllyedjenek. Én személy szerint nem engedem:)!
Ha tudnád mennyi fogadalmam van idén:) életmód-váltás, lakcím- váltás, partner-váltás....
Kezünkben van a változtatás lehetősége, fogyás stb. Ha valaki nagyon elszánt és okosan megtervezi a dolgokat, annak biztosan sikerül !
Az előző megjegyzésedre csak egy vicc (de egy kicsit igazság is:)
-Miért van több elhízott nő a férjezettek között és miért kevesebb a hajadonok között?
-Mert az egyedülálló hazamegy, benéz a hűtőbe, nem talál semmit, bemegy a hálószobába, tetszik amit lát, és ott marad.
A férjes asszony pedig hazamegy, benéz a hálószobába nem talál semmi érdekfeszítőt, kimegy és magára dönti a hűtőt!
nem tudom, hogy evéskényszer-e, de tény, hogy az én szüleim engem is úgy neveltek, hogy mindent meg kell enni, ami a tányéromon van...
8 éve élek tőlük külön, de néha még lelkiismeretfurdalásom van, ha az étteremben nem eszek meg mindent vagy itthon valamit kidobok vagy a kutyának adok...
Erőszakkal kell tudatosítanom magamban,hogy csak azért, mert a tányéromon van, még nem KELL megennem...
Szerintem ez tiszta őrület, tiszta streszz és egy biztos pont, amiben másképpen fogom nevelni a gyerekeimet (ha lesznek:)), mint ahogy engem neveltek...
De most már kezd alakulni, már ott tudom hagyni a tányéron a kaját, ha jóllaktam, de ez a jóllakás sem az a régi, amikor már kicsattanok, hanem a 'pont kellemesen elég' fajtájú..:))))))
A felsorolasodbol en hianyolom egy kicsit a "megszokassa'" alakult eves megemliteset.
En magamon tapasztaltam (meg mostis), hogy eveskenyszerem van. Nemtudom aztmondani, hogy akkor en ezt most nem eszem meg.
Lehet hogy hulyen hangzik, de amikor kisgyerek voltam, a szuleim mindig aztmondtak egyek meg mindent. Es en szerettem enni - igy mindent megettem - igy szep lassan egy elegge pufi kisgyereke valtam. Akkor meg nem zavart, hogy kover vagyok - de amikor mar zavart volna, akkor mar "megszoktam" az evest - ugymond etel-fuggo lettem.
Amikor fogyokurazni probaltam, es este elhataroztam, hogy akkor nem fogok tobbet enni (marmint, nem annyit - a "koplalas"os modszer szamomra teljesen veletlenul jott - de ezt mar elmondtam korabban) - aztan masnap megyek a konyhaba, tudtam hogy elozo este elhataroztam, hogy nem fogok enni - de ez egyszeruen nem jelentett szamomra semmit - megettem a magam kis adagjat, es amig lattam, hogy van etel, megettem...
De a legszornyubb, hogy a mai napig nem azert eszek, mert ehes vagyok - hanem mert enni akarok.
Ez nemtudom mennyire termeszetes, nemtudom mennyire ko'ros - vagy mennyire osztonos (pl. a kutyak evesi szokasai nagyon erdekesek: mindig ugy esznek, mintha masnap mar nem lenne etel).
Es a eveskenyszerhez parosult meg a "mertektelenseg" - nem voltak normalis korlatjaim - pl. ha vacsoraztam, akkor siman megettem regebben majdnem ugyanannyit "repetanak".
Vagy amikor ehesvoltam, elmentem venni 2 nagypizzat - es meg is ettem oket...
Igaz, azthittem a masodiknal, hogy nemnagyon birom, de valahol belul aztmondta valami, hogy edd meg - az ures tanyert kell latnom.
Nemhiszem, hogy ez szemelyiseg- vagy lelkiproblemak miatt alakult ki bennem - egyreszet egy kisgyerek elete altalaban normalis - masreszt en emlekeim szerint mindig is "jolereztem" magam - igaz, tudtam hogy fogynom kell, mivel a tarsadalom (osztalytarsak, lanyok) az alkatom miatt "hatrebb rangsorol" - viszont talan ettol is lettem olyan vidamkedvu, kommunikativ ember, mert az alkatom helyett a beszedemmel kellett kozelebb kerulnom mas emberekhez.
Nade, vissza a lenyeghez.
Most, a fogyokuram utan is meg megmaradt az eveskenyszerem - erdekes modon amig koplaltam, egyaltalan nem vagytam az etel utan, mert bu"ntudatom volt. Kepes voltam magamban kialakitani egy EGESZSEGES bu"ntudatot az eves irant. Azert hangsullyozom ki az EGESZSEGES-t, mert pl. az anorexiasoknal ez a bu"ntudat mar ko'ros.
Tehat, igy a fogyokuram utan, ujra van bennem az eveskenyszer, de azthiszem, mar kepes vagyok lemondani az etelrol, vagy ha nem, merteket tartani (ezt is a bu"ntudat "okozza").
Azthiszem, a jo-jo effektus meg nem jott ki rajtam - bar azert lenne meg mit leadni, igaz, regi formamhoz kepest megvagyok elegedve magammal - mostmar egy boldog, kiegyensullyozott ember vagyok.
Annyit tennek meg hozza a fogyokuramhoz, hogy volt olyan idoszak, hogy kaloriatablazattal probalkoztam, akkor is megvolt bennem az eveskenyszer.
Megettem a napi betevo gyumolcsjoghurtamat, meg zsemlemet, szepen kiszamoltam hogy ehhez masnap mennyit kell bicigliznem a konditeremben. Aztan ereztem, hogy ehetek meg, engedhetek az osztonomnek, hiszen majd biciglizek tobbet...
Ha valaki masnak is van hasonlo eveskenyszere, szivesen olvasnam a hozzaszolasat
Hát engem érdekelne a dolog, de csak úgy, ha akinek segítek, az hajlandó részletesen dokumentálni az eredményeit. Szeretnék minél több „esetet” összegyűjteni… Aki elfogadja a módszert (illetve inkább szemléletet), az nem fog csalódni, azt garantálom.
De igaziból a túlsúlyos embereknél nem az a fő gond, hogy nem rendelkeznek elegendő ismerettel a lefogyáshoz (bár ez is igaz), hanem az, hogy a súlyfelesleg leggyakrabban egy pszichés kórkép fizikai megnyilvánulása. Az evés az ön-örömszerzés egy formája, mint mondjuk a drogok, vagy a maszturbáció. (A csoki evés ugyanúgy a szerotonin szintet emeli meg, mint a jó szex.) De a túlzásba vitt drogozáshoz a túlzásba vitt evés abban is hasonlít, hogy egy önpusztító ördögi körbe lök bele: szorong a páciens, utálja magát mert csúnyának és kövérnek érzi magát, könnyű sikerélményre „örömre” van szüksége, ezért eszik, ettől persze még jobban szorong, még többet eszik, és így tovább. Persze sokan vannak, akik nem a kinézetük miatt szoronganak (mert az nem is érdekli őket, hiszen igénytelenek), hanem valami más miatt, és azt fojtják kajálásba. Ebből csak azt akartam kihozni, hogy a legtöbb elhízottnak hiába mondod el, mit kellene csinálnia, nem lesz képes lemondani az örömforrásáról, a zabálásról, illetve csak ideiglenesen, mert ha ezt az örömhiányt nem tudja mivel ellensúlyozni, akkor rém rosszul fogja érezni magát (lásd fogyókúrás lelki állapotok: ingerlékenység, depresszió, stb.), és már nyitja is a hűtőt, mert az nem hazudik. A megoldás persze magától adódik a kitartóaknak, amikor jönnek az eredmények a sikerélmény lesz az örömforrás, és a saját szép és egészséges testében fogja meglelni azt az élvezet mennyiséget, amit addig a pacalpörkölt nyújtott.
Kedves Sorstársak! (és Bundee... és Robzon!)
Bármihez csatlakozom, amitől fogyni lehet, bármire hajlandó vagyok 10 kiló tartós és egészséges leadásáért... Még csak 6 éve próbálkozom vele :-)
A mostani csalódásom pedig Bundee-éval ellentétben, félek, csak olaj lesz a tűzre, mi más is vígasztalna, mint mégegy szelet beigli...
(Legfeljebb egy jó pasi... de olyan úgyse nincsen)
Ha Ti is komolyan gondoljátok és neadjisten sikerülne Robzont mentorként magunk mellé állítani akár konzultációk formájában, és mondjuk huszas éveimben először és utoljára idén nyáron elégedetten mehetnék ki a strandra, az nem volna semmi...
Ja, ez jelentkezés volt!
Konyak barátnőm, szervezni is hajlandó vagyok akármit!
Üdv: Exti
Hát az biztos, hogy lesz mit leadni Karácsony után. De a fogyókúrát sosem holnaptól, jövő hónaptól vagy januárt 1-től, hanem most rögtön kell elkezdeni. Valamennyi mértékletességre azért ünnepekkor is törekedni kell.
Utolag is mindenkinek kivánok kellemes ünnepeket.Ugy látom leszünk egy páran, januártol.Arra kérem azokat akik e-mail-ben jelentkeztek irjanak ide ebbe a topicba.Jelenleg 14-en jelezték indulásukat.A nemek megosztása a következö:9 fiu,5 lány.Dicséretes, hogy van egy olyan jelentkezö aki nem netezik, csak egy ismeröse szolt neki, hogy mi készül itten.Kérlek benneteket, hogy szoljatok a haveroknak is a fogyi-klubrol.Egyébként én még egy erös hajrát levágtam itt az ünnepek alatt, alig férek bele a két hete vett ünnepi gatyámba.Szörnyü!!!!
Valoszinü, hogy idén már nem találkozunk.
S Z I A S Z T O K !!!
B. U. É. K.!!!
Sziasztok!
Muszáj hozzászólnom a témához, mert mióta az eszemet tudom, ez foglalkoztat. Konyakhoz hasonlóan én is a túlsúlytól szenvedtem kicsi koromban. Aztán kb. két évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy változtatok. Hét hónap alatt 30 kilót fogytam, diétával, sporttal...kitartással.
Menyei érzés volt, hogy minden ruhába belefértem, és végigmehettem az utcán anélkül, hogy szégyellnem kellett volna magamat. De aztán megint visszatértem a régi evési szokásaimhoz, és pár nap elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, már sosem ehetek úgy és annyit, mint régebben. A klasszikus jo-jo effekt. De nem adtam fel, és máig tartom a normális súlyomat, egészséges életmóddal.
A fogyókúra egy életmód, és kitartás kell hozzá egy életen át. Nem lehet csak úgy abbahagyni, hiszen a súlyingadozás a legártalmasabb a szervezetnek. Ezért ha valakinek nincs szügsége rá, ne kezdje el. Volt egy barátnőm, aki annyira túlzásba vitte, hogy ájuldozott, kihullott a haja, és a fogai...ennyit a túlzásba vitt fogyókúráról.
Látod itt a karácsony, de én annyira megátalkodott vagyok, hogy mégsem hiszek a csodákban. Nem akarlak ijesztgetni, de pont a tiedhez hasonlóak azok az estek, amikor a belgyógyász doki bácsi zsebre teszi a szemüvegét, komolyan szemedbe néz, és kijeleni hogy „itt az ideje egy alapos kivizsgálásnak”.
Tudod a test anyagcsere egyensúlyának drasztikus megváltozása, nem lehet véletlen. A koplalás hatalmas trauma a szervezetnek, és ha utána csökkent a raktározás (pedig normálisan növekednie kellett volna) az elgondolkodtató. Akkor most háromra gondolkodjuk L: 1… 2… 3! :)
De nem csak ezért hülyeség koplalni, mert randa betegségeket indíthat el, hanem azért is mert az általa elért súlycsökkenés aránylag kisebb testzsír-arány csökkenést jelent, (ami ugye a cél lenne). Felmérések szerint, koplalással, buta drasztikus fogyókúrákkal elért súlycsökkenés általában 60%-os vázizomzat vesztésből, és csak 40%-zsírleadásból áll. Jellemző példa, amit az egyik masszőr ismerősöm mesélt: egy néninek sikerült egy (pszichés alapon ható) „csodaszerrel” életében először lefogynia. Bele is rokkant szegény, mivel olyan sokat veszített a gerinc támasztását is ellátó hátizomzatából, hogy a támasz nélkül maradt meszes csigolyái nem bírták még a csökkent súlyát sem, és szabályos nyomorék lett. Ha a néni nem hülyemód fogyókúrázik, akkor megszabadulhatott volna pusztán a zsírtól is, és most boldogan rohangászhatna a boltba 2 cvekkerrel. Szóval az izmok nem csak azért vannak, hogy legyen mivel villogni a strandon, hanem komoly támasztó szerepük van. És arról nem is beszélve, hogy egy fejlett egészséges izomzattal rendelkező ember mennyivel jobban érzi magát a bőrében, mennyivel jobb az állóképessége, a munka bírása. Szóval nem kéne feláldozni a muszklikat gyagya ideiglenes eredményekért. Ugyanis a koplalással elért súlycsökkenés, miután visszaáll a páciens a „normális” kajálásra óhatatlanul visszajön, de abból a 60% izomból örülhet, ha a harmadát visszaszerzi. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy ha valaki csinál egy 10 kilós jojót, akkor nem ugyanott van a folyamat végén, hanem elveszített 4 kiló értékes izmot, ami nem tréfa dolog. Ugyanis visszaszerezni már egyáltalán nem lesz olyan egyszerű mint elveszteni.
"Bundee: a koplalás nem csak hogy veszélyes, de céltalan is, mondhatni hülyeség, mert nem visz közelebb a célodhoz, hanem csak egy jojo-t generál, amit Te is tapasztalni fogsz néhány hónapon belül, ha ugyanúgy kajálsz mint a koplalást megelőzően. "
Azthiszem, nem voltam elegge' ertheto. Majus korul lefogytam 15 kilot, majd szeptemberben meg 5 kilot. Es kozben nem hiztam vissza semmit - hogy miert, enmagam sem tudom.
Az evesi szokasaimmal kapcsolatban, csak annyit, hogy enni, normalisan eszek (elotte is "normalisan" ettem), de mondjuk mar nem birok megenni egyultomben 2 pizzat, hogyha ehes vagyok, csak 1-et. Regen megtudtam enni 2-t is...
A valodi biologiai folyamatot nem ertem, de nalam "bejott" a koplalas. Sajnos nincs idom sportolasra az idiota orarendem miatt, igy a fogyokurak ota alig birtam lejarni "gyurni"...
De valoigaz, kialakul-HAT(!!!) az altalad is emlitett jojo effektus. De nem feltetlenul.
