betegségem, nevezzük
szeretésnek,
elhagyott
csalódott bennem, hogy az öröm úgy vesz körül
hogy mindig csak annak örül
ami a halmazon belül él
hja, hogy ő fuldoklott
vérfürdött
köpött
nyálzott
és kisebesedett a halmazban?--
tudásom legjava abból származik
hogy én vagyok a tudás legkisebb halmaza
néha, nem, inkább gyakran
még nekem is szűk, és csak
növök
hiába, egyre többet akar a szemem
befogadni
saját tükröm megrendelt élvezete áll előttem
olvasom betűim magamon
magamban örülök annak--
és igen, engedem, mert
hiába penészlek sárgán
ha tetszésem tárgya
az utolsó sárkány
Lelkem szomjazza szavaid érintését
Testem minden receptora vágyja kezed simogatását
Nézz rám, hiányod lassan, csámcsogva elemészt
Tekinteted döccenés nélkül átsuhan rajtam.
És ha rég látott lényed fel is tűnik mellettem
úgy érzem, fényévekre távolodtál el tőlem.
Idegennek érezlek, holott minden mozdulatod
jelentése már rég a szívembe égett.
köszönöm hajlandóságod
)agyam bélsarában hagyására(
bár nem ígér semmit
én gyógyulni akarok
kezedtől
hisz gyógyít, tudod--
bár tudásod szememben
csak hit
a hitet tudás-fölibé helyezem
mert megtehetjük
nagyon könnyen--
úgy látom írásod, persze
hja, a csata!
majd ha halnak meg agyak
nevezhetjük csatának
minimalista
értelem-nélkülöző
betűsorrendberakosgatásainkat
rút zenéknek dallamára
táncot jár az éj
tű sarkak feszes ritmusától
angyalkám ne félj...
lidérces (esetleg rémítő)
mint a lila szín fehérítő
"sátán" vagy tán szatén ruhában
parlagon hagyott jó
paraszt gatyában
járd a tangót
kedvesem
velem
én járom veled
a város fellet repülnék, én a fénnyel
csodálnám kebled dombjait
figyelmem itt-ott elkalandoz
csipődnek lágy hullámain
nem értesz, kedvesem-
ha igazam elfogadom
mit tegyek magam ellen
és miért?
ne keseredj
enyém enyém
tiéd tiéd
én a rosszat nem engedhetem megállni
magam előtt
a tükörben---
ha te mégis
om
(adj időt azoknak az apró kis fekete vonalaknak, amelyek betűknek állnak össze, azért, hogy tudj adni még több értést a fejednek belőlük)
Miért hinném azt, hogy
nem egyedül jobb
hogyne szeretném magam
mikor teljesen kibékülve
hiszem a jót, mit te sem
tudsz jobban megfogni, csak hittel, kedvesem
elkékülve-keresve valamit
ami leginkább kutyaszarra hasonlít
belelépsz vagy nem--
ez a boldogság, én így hiszem
(persze, én is)
és nem győzhet meg semmi sem
mert az én abszolútom tényleg az enyém
mint péké a kenyér
hiába más eszi--
nem keresek semmit
nincs mit keresnem
elhiszem, hogy megvan minden
ami ahhoz szükségeltetik
hogy szeressem az enyémet
magamban
tetszenek a rímek
amiket a görcsből faragsz
élvezve azt, hogy tanítsz
valakit valamire
hiába--
igen, a kor hídtalan
elhitted
A szerelem kémia
Elvegyülünk és atomjainkra hullunk
A szerelem fizika
Vonzunk, szikrát gyújtunk és taszítunk
A szerelem biológia
Evolúció, párzás, küzdelem
De valahogy mégis több:
A szerelem maga a szerelem.
ha megérted, hogy a szerelem
nem egyenlő azzal,
amikor a gyökereid görcsösen körém fonod,
inkább csak lombjaid gyengéd cirógatása...
akkor érted meg igazán,
hogyan szeretném, hogy szeress.
Arról van szó, hogy akit
szerettek, le sem szarja, mit gondoltok
hanem magát szereti a szemetekben
és nem rágja át magát azon a logikai
soron, hogy ti mit miért, hogyan, legfeljebb azon, hogy
mennyiből, persze energiára gondolok.
Késztetitek az agyaitokat, hogy játszon
szavakkal, kémlelitek azt, ami
itt áll előttetek
hogy ne kelljen
szembesülni azzal, hogy
ti is csak azért erőltetitek az agyatokat
ezekért sorokért, hogy
mégjobban szeressétek magatokat a másikban.
Asz ere lemn ekaza lény egeho gytúlna gyérzé segyte stne késr ákell terhel niv agyisi nkább
úgy mondom, hogy
át kell nyújtani egy másik testbe, de
pont a nyúlhatósági állandó miatt
ez nem szakad el.
leglábbis olyan könnyen nem.
meg persze ez is lélekfüggő.
a szerelem tészta: úgy megy, ahogy gyúrjuk, oksi?
remélem, érthető voltam,
és nem fogadtok el,
és ugyanúgy folytatódik
ez a szánalmas mű-hely
(persze ez nem rím volt)