Keresés

Jól van Bübü, nem harcolok
E szentély nem a harc helye
Itt mindenkit szeretni fogok,
Ha elpusztulok is bele! : )

De bocsáss is meg, kérlek
Ifjú fejjel heves voltam
A topicnak szánt támadását
Magamra vállaltam.

Ideje lesz felnőnöm már,
A más igazát meghallgatni,
S ha nem is osztom véleményét
Hát őbenne elfogadni.

Így hát maradok, ki régen voltam,
Egy örök vágyakozó a sorban
Örömöt az életben keresek
Nem pedig a harcban.

Gabe

bübüke, naivám
szeretlek
(ez itt a pannon.reklám topic is lehetne: ne csak azt mondd, hogy szeretsz, hanem azt is, hogy mennyire :-)))

hadd élvezzük ki
összefeszülésünk
az abszolút dolgok
relativitásában
én élvezem magam
gabe-ben
ő is bennem, hallatszik
hja--

Ne csináljátok máááár...
Békességszeretetmiegymás na......
Meg különben is, írjatok inkább a Kedvesnek...
(hiv.: topic-cím)

nem értesz, kedvesem-
ha igazam elfogadom
mit tegyek magam ellen
és miért?
ne keseredj
enyém enyém
tiéd tiéd
én a rosszat nem engedhetem megállni
magam előtt
a tükörben---
ha te mégis
om

(adj időt azoknak az apró kis fekete vonalaknak, amelyek betűknek állnak össze, azért, hogy tudj adni még több értést a fejednek belőlük)

Találka a Lángban Égőnek

Száznyolcvanegyszer mondom neked,
A társ az, ki menti életed.
S száznyolcvanegyszer ölhetnek is meg,
Míg te érte élsz, s ő teérted.

Régi önmagamnak

Hát jó.
Legyen ahogy gondolod.
Élj úgy, hogy hiszed,
Egyedül jobb.

Élj úgy, hogy hiszed,
Te csinálod helyesen,
S rosszul én,
Ki a boldogságot keresem.

Hidd azt, hogy kutyaszar
Miben megnyugodna lelkem,
S nevesd ki bátran
Eme gyengeségem.

De én is teszek majd,
Harcolok a világban,
És sérülök is olykor
Egy-egy vitában.

Energiám fogytán,
Ki-kimerülök,
Elnyűtt leszek mire
Hazakerülök.

S otthon majd csókkal vár,
Forró öleléssel,
Haldokló lelkemnek
Az élet vizével.

S reggel, mikor újra
Csatába indulok,
Boldogan megyek majd,
Fütyülök, dúdolok.

Te hogy teszed majd?
Ha a problémák gázolnak?
Vígaszt nyújtasz akkor
Önnön magadnak?

Megosztod gondodat
Kibékült valóddal?
S együtt is nevetsz majd
Saját abszolútoddal?

...

Hát higgy, higgy, barátom!
S én görcsösen tanítlak,
Mint ahogy a járást is tanítják
A hívő vakoknak.

Gabe

Miért hinném azt, hogy
nem egyedül jobb
hogyne szeretném magam
mikor teljesen kibékülve
hiszem a jót, mit te sem
tudsz jobban megfogni, csak hittel, kedvesem
elkékülve-keresve valamit
ami leginkább kutyaszarra hasonlít
belelépsz vagy nem--
ez a boldogság, én így hiszem
(persze, én is)
és nem győzhet meg semmi sem
mert az én abszolútom tényleg az enyém
mint péké a kenyér
hiába más eszi--
nem keresek semmit
nincs mit keresnem
elhiszem, hogy megvan minden
ami ahhoz szükségeltetik
hogy szeressem az enyémet
magamban

tetszenek a rímek
amiket a görcsből faragsz
élvezve azt, hogy tanítsz
valakit valamire
hiába--
igen, a kor hídtalan
elhitted

Tudományt a szerelemben
Nem találsz, barátom,
Bár szerelmet a tudományban
Láttam már, ezt belátom.

Ilyen voltam én is egykor
Hideg, logikus elme,
De egyedül voltam, s rájöttem:
Ennek így nincs értelme.

örülök, hogy megadtad, mi jár
azt hivve, hogy megtalálom benned
a matematikát

Szerintem...
(Egy lázadó gázolajnak)

Szerintem csak vagy,
Ki magáról beszél,
Kiben a bánat nagy,
Hogy ömagáért él.

Szerintem csak fáj,
Hogy mást nem szeretsz,
Hogy éned más lényben
Nem társat keres.

Szerintem csak reméled,
Hogy mind ilyenek vagyunk.
Nyugtatod lelkiismereted,
Hogy egyedül nem hagyunk.

Szerintem még nem voltál szerelmes,
Csak önző voltál, s mérges,
Amikor nem találtad azt,
Amit mindenki keres,

S azt hitted, hogy a világ sötét,
És mindenki gonosz,
S nem vetted észre, hogy te vagy
Ki a sötétben motoz!

Szerintem sajnállak.
De kívánom őszintén,
Hogy szeress te is egyszer,
Mint szerettem már én!

Gabe

Arról van szó, hogy akit
szerettek, le sem szarja, mit gondoltok
hanem magát szereti a szemetekben
és nem rágja át magát azon a logikai
soron, hogy ti mit miért, hogyan, legfeljebb azon, hogy
mennyiből, persze energiára gondolok.
Késztetitek az agyaitokat, hogy játszon
szavakkal, kémlelitek azt, ami
itt áll előttetek
hogy ne kelljen
szembesülni azzal, hogy
ti is csak azért erőltetitek az agyatokat
ezekért sorokért, hogy
mégjobban szeressétek magatokat a másikban.
Asz ere lemn ekaza lény egeho gytúlna gyérzé segyte stne késr ákell terhel niv agyisi nkább
úgy mondom, hogy
át kell nyújtani egy másik testbe, de
pont a nyúlhatósági állandó miatt
ez nem szakad el.
leglábbis olyan könnyen nem.
meg persze ez is lélekfüggő.
a szerelem tészta: úgy megy, ahogy gyúrjuk, oksi?
remélem, érthető voltam,
és nem fogadtok el,
és ugyanúgy folytatódik
ez a szánalmas mű-hely
(persze ez nem rím volt)

Nem tudja valaki, hol érem el a Magyar Elektronikus Irodalmi Akadémiát?

Ez elég elborult ahoz, hogy nekem teccen :))

Helló mindenki.

Szóval, az a jó az interneben, hogy iderakom a most következő, azt hiszem egy régi depressziós pillanatomban született... írásomat, és senki nem fog tudni miatta meglincselni. :) Amúgy van benne némi -akkori- érzés és gondolat. (Megfejtéseket e-mailban lehet küldeni. :))

Csakis postscript!

Amikor levés közeli állapotban lebegek?
Két hős hús száll az egelő füstben. (Lehet, hogy megváltják a Világot?) A mocsoktól nem látszik lent a véres Földfolt. Oly silány, oly sovány ami elmarad, "de fönn"... Szikrapöttyök között függés, sorstól nem láttatva. Egymásba tapadás. Volt egy csók is. Nincs már, csak öncél, mert kettő egy! Közbenn száguldás a Napba. Nincs már Föld. Lemarad. A megváltás elmarad. Minden marad a régiben. De mostmár bármi más mégis jöhet. Benned megnyugvásom van.
És megy tovább...
Erőt érez a gyenge. A megvilágosult elhomályosul. Kifordul ótvar természetéből a jó. Csak a bűnös nyer bebocsáltást... A mennyek kapuját telefirkálják az unott angyalkák. Tetszetős embercsonkok rágják a természet lelkét. Mindenki irígyli őket. Olyan nagyok. Én inkább kicsi vagyok. Kicsi vagyok.
Fény!
Kibontok egy ismeretlen jövőt. Ma megint.

Elég nehezen szántam rá magam. Eddig csak távoli tisztelőtök és aktív olvasótok voltam. De végülis miért is ne?

ns.

Egy kortárs költő verse. Tényleg megjelent kötetben. Nem emlékszem sajnos a költő nevére, de igen kifejező a vers és több rejlik benne, mint, amit a szavak mondanak:

"Nem voltam Hozzád kedves?
Nem voltam durva se.
Csak ez a sors keserves.
Te rohadt kurva, Te!"

Bocs mindenkinek, látszik, hogy nem az én stílusom, de nem akarta magát regisztráltatni...

Azért kárpótlásul itt egy kissé bánatos mű tőlem, még régebbről:

Őrizlek

Őrzöm a képet,
Mi agyamba égett,
Őrzi az arcod
Az emlékezet,

De ha leszáll az est
És a fejem lehajtom,
Álmomban megfogom
Még a kezed.

Álmodok arról
A csipkebokorról,
Mellette sétáltunk
Fenn a hegyen,

Senki se látja,
Hogy sírok ilyenkor,
Az éjszaka csillog
A könnyeimen.

Írjatok!

Gabe

Rég írtatok gyerekek!

Íme egy haverom alkotása:

Tegnap láttalak a vollamoson,
Holnap a beledet kitaposom!
Mással láttalak, te mocskos céda,
Mást használtál e mocskos célra.

A kutyák szívják ki a véredet,
Levágom tőből a két kezed,
Bekenem borssal a végbeled,
Aztán szerelmem, ég veled!

Ref.: Ez egy szerlmes dal, óó
Ez egy szerlmes dal, óó

In memoriam '97. augusztus Balatonpart

Igen igy pontos az idézet.

Kedves Majerle!
Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem, tudat alatt biztosan bennem volt. Pontosan így van:
"És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok."

Szép. Az utolsó sorok Pilinszky Apokrif-jére emlékeztetnek: "Az arcokon a ráncok helyett árkok, csorog alá, csorog az üres árok" - ha jól emlékszem.

Szép dolog a szerelem
de!!!kizárólag csak velem

Tovatűnt...

Arcodon lopakodó könnycsepp
alásuhan, s gyöngyözve lehull.
A kérges talaj meglágyul , s
meghajlik talpad alatt.
Bársony leplet bocsát rád az éj,
s te megbocsátod tűnő titkait.
Tündöklő álom ragyog fel a múlt
tűnékeny párájából.
Párnád telesírtad, s mégsem
jött a megváltó élet.
Élsz még, kedves arc,
harcod hol tart épp?
Képek jönnek és mennek,
s az idő újabb árkokat váj
arcomra a készülő
újabb könnycseppeknek...

Gyerekek!

Hát nem írtok? Hát ilyen borzalmas volt a két versem? : )

Íme még egy, hogy addig se unatkozzunk:

Kín

Volt egy dolog:
Szerelem
Egyszer fontos volt
Nekem.

Valahol még
Volt egy lány
Ki szeretett
Talán.

Furcsa érzés
Idebenn,
Mi itt maradt
Velem.

Már nem kellene
Az a lány
Csak ne kínozna
A magány.

Kissé lehangoló lett, bocsi!

Gabe

És íme még egy (pillanatnyilag ez a kedvencem):

Álmomban megint veled voltam…

Álmomban megint veled voltam.
A világgal már nem harcoltam,
Csak vérző testtel
Feküdtem a hóban.

S te megint jöttél,
Felemeltél, szánra tettél,
Haza vittél,
Megmentettél.

Sebeimre gyógyírt tettél,
Fájó ajkaimra csókot,
Majd sokáig öleltél,
Tested engem óvott.

S én ájultan aléltam,
Gyenge és vétlen voltam,
De életem a szívedben lángolt,
A fájdalom is boldogság volt.

És szégyelltem magam,
Hogy a világgal harcoltam,
Válladra borulva zokogtam,
S te ezer csók-jutalommal mondtad,
Harcom nem volt hasztalan.

Gabe

Sziasztok!

Dragon, ez a topic nagy ötlet volt! Gyönyörűek a verseitek, valósággal belétek zúgtam! : )
Remélem beugrónak elfogatjátok én kis szösszenetemet...

Gabe